Zalai Hírlap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-01 / 179. szám
u ZALAI HÍRLAP 1975. augusztus 1. Folytatta munkáját az európai biztonsági értekezlet zárószakasza L. I. Bressnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírásunkra vár — a múlt eredményeit összegezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző területeken való együttműködést. A részvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban követendő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és következetességgel küzdött a szovjet állam megalapítója, Lenin és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki területen, a környezetvédelem területén, a kultúra és a művelődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetőségei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széleskörű kölcsönös tájékoztatás. Nem titok, hogy az információs eszközök a béke és bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fontos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy a tanácskozást követően a katonai enyhülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehetőséget a közép-európai haderőcsökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biztonságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megállapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részvevő államok legfőbb vezetői erősítik meg aláírásukkal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megállapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt valamennyi ország megvalósítja e megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kézzelfoghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teheti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza megszüntetését reális leszerelési eredmények elérését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk erről a nagy tekintélyű szónoki emelvényről. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcsfontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népeknek a mostani találkozóval, a tanácskozás döntéseivel kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar további közös erőfeszítésekre, valamennyi résztvevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézségeket leküzdve végül is képesek voltak kidolgozni az általánosan elfogadott megállapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes résztvevői a többiekre erőszakolták nézeteiket, hanem minden vélemény és érdek figyelembevételével és közös egyetértésben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszumok, olyanok amelyek a béke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható különbségeket. Pontosabban, a résztvevő államok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos következtetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a záródokumentumban is kifejeződik. Senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra támaszkodva, megkísérelje előírni más népeknek, hogyan alakítsák ki belügyeiket. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa saját törvényeit. Másfajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Az általunk aláírandó dokumentum, az államok széleskörű, de pontos akcióplatformja, amely egyoldalú két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, holnap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tettekben megnyilvánuló folyamatosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 állam hozzájárul. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépéseket az első európai biztonsági és együttműködési értekezlett utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására és továbbfejlesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik állandó vonását , a béke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak humanizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk 24. kongresszusának határozatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai értekeidet összehívásáról szól. Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy az európai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek érdekeit, az emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a foglalkozástól, a nemzetiségtől és a kortól. A munkásokét, a falusi dolgozókét, az értelmiségiekét, vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megállapodások kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fokozottabban befolyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a mindennapos problémákat is. Előmozdítják az ember életkörülményeinek javítását, a foglalkoztatottság biztosítását, a jobb művelődési feltételeket, összefüggnek az egészségről való gondoskodással is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes embereket, családokat, a fiatalokat és a különböző társadalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonsági és együttműködési értekezletet az összes részvevők közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajthatnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek, és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a sikeres megvalósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcseik trogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke megszilárdításához is. Még egy gondolat amelyet valószínűleg a jelenlevők közül sokan osztanak. A tanácskozás a nemzetközi politika hasznos iskolájának bizonyult a résztvevő államok számára, különösen hasznosnak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak rendelkezésre. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson résztvevő 35 állam vezetőinek ez a találkozója ad, arra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adólni a finn népnek és kormánynak, személy szerint Urho Kekkonen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagyszerű megszervezéséért, a rendkívüli szívélyességért és vendégszeretetért Leonyid Brezsnyevet követően LIAM COSGRAVE miniszterelnök, az Ír Köztársaság küldöttségének vezetője emelkedett szólásra. Beszédében úgy jellemezte a biztonsági konferencia záródokumentumát, mint „a kapcsolatok megjavítására és a résztvevő államok közötti együttműködés továbbfejlesztésére szóló programot Európa és a világ javára”. A dokumentumok alapja a 35 ország közös érdeke a béke fenntartásában — mondotta az ír kormányfő. Ezt követően MAKARIOSZ érsek, ciprusi elnök szólalt fel. Makariosz érsek a biztonsági konferencia Európa határain túl ható jelentőségét méltatta, elsősorban az államok közötti kapcsolatok alapelveinek megfogalmazását. Ezek közül is különösen az erőszakról és az államok szuverenitásának megsértéséről való lemondást emelte ki. Mint mondotta, ezeknek az alapelveknek a csorbítatlan megvalósítása szabad utat nyithat a ciprusi probléma megoldására. Makariosz érsek felszólalása alatt, amelyben elítélte Törökország ciprusi katonai intervencióját, a török küldöttség kivonult a konferenciateremből. A ciprusi államfő után Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar küldöttség vezetője emelkedett szólásra. (Kádár János beszédét lapunk 1. és 3. oldalán közöljük.) Kádár János beszédének elhangzása után az elnök berekesztette a délelőtti ülést. Az ülés délután TITO jugoszláv elnök beszédével folytatódott, aki felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy az EBR nem egyszerűen az európai nemzetek valamilyen egyetértésének eredménye, hanem a nemzetközi politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatokban a második világháború óta lezajlott változások és új irányzatok kifejeződése. A jugoszláv államfő az új fejlemények között nagy hangsúllyal szólt az el nem kötelezettség irányvonaláról, ami Jugoszlávia külpolitikájának is alapelve. Tito elnök az európai biztonsági értekezlet egyik legkiemelkedőbb eredményének azt nevezte, hogy a résztvevő államok általános egyetértéssel elfogadták a határok sérthetetlenségének elvét. Jugoszlávia nevében ünnepélyesen kijelentette, hogy hazája ezt az elvet kötelezőnek ismeri el. A jugoszláv államfő elismeréssel méltatta az enyhülési és a tárgyalási politika eredményeit, rámutatva, hogy maga az EBK is jelentős mértékben ennek a folyamatnak terméke, és egyik legjelentősebb eredménye. A Tito jugoszláv elnök után felszólaló SÜLEYMAN DEMIREL török miniszterelnök — amint az várható volt — beszéde nagy részében a ciprusi kérdéssel foglalkozott, és elutasította Karamanlisz görög miniszterelnök előző napi kijelentéseit. — Tartjuk magunkat az európai biztonsági konferencia valamennyi határozatához, de Ciprus kérdésében fenntartással élünk. Mivel csak a Ciprusi Görög Közösség van képviselve Helsinkiben, ezért a ciprusi állam képviselete ezen a konferencián nem tekinthető jogosnak és törvényesnek. Következésképpen Törökország a záróokmány rendelkezéseit nem tekinti magára nézve kötelezőnek Ciprus vonatkozásában, s erről hivatalos közleményben értesítette a biztonsági konferencia titkárságát — hangsúlyozta Demirel. A következő szónok ANKER JORGENSEN dán miniszterelnök, a biztonsági értekezlet jelentőségét méltatva, és az előkészítő tanácskozástól számított három év mérlegét megvonva hangsúlyozta : véleménye szerint igenlő választ lehet adni arra a kérdésre, hogy a konferencia eredményei jónak mondhatók . A dán kormányfő a továbbiakban a közös piaci országok tevékenységének jelentőségét emelte ki, majd csatlakozott az előtte felszólalt nyugati küldöttség-vezetőkhöz, amenynyiben kevesellte a „harmadik kosár” területén elért eredményeket. LEO TINDEMANS belga miniszterelnök arról beszélt, hogy a politikai ervbülés iránti óhaj csak akkor lesz őszinte, ha kiegészül a katonai enyhüléssel is. A záróokmány elvben elismeri a kettő összefüggését, de Genfben mégsem tárgyaltak a katonai biztonság tényleges problémáiról — mondotta —, s hozzáfűzte: az igazi enyhülés csak akkor következhet be, ha a szovjet—amerikai tárgyalások a hadászati fegyverzetek csökkentéséről, és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások kielégítő eredményt hoznak. Majd az 1977-re Belgrádba tervezett szakértői értekezletről szólva kijelentette: ott nem szövegekről fogunk tárgyalni, mint most itt, Helsinkiben, hanem konkrét lépésekről, amelyekért mi valamennyien felelősek leszünk. Ezután OLOF PALME svéd miniszterelnök felszólalása következett. A svéd kormányfő hangoztatta: a munka, amelyet Helsinkiben és Genfben közösen végeztünk az elmúlt években, azon a közös meggyőződésen alapult, hogy a háborút nem szabad és nem lehet a nemzeti célkitűzések elérésének eszközéül felhasználni. Felhívta a figyelmet a fegyverkezés változatlanul magas színvonalára, a még megoldatlan helyi konfliktusokra, és erőfeszítéseket sürgetett a katonai biztonság megteremtése érdekében. BRUNO KREISKY osztrák kancellár felszólalásában hangoztatta: az európai biztonsági konferencia egy szakaszt zár le, és egyszersmind új szakasznak a kezdete is, és ezért jelentős eredményeket kell hoznia. Az osztrák kancellár — több előző szónokhoz hasonlóan — az enyhülés oszthatatlanságát hangsúlyozta, és sürgette a közel-keleti kérdés békés rendezését. A délutáni ülés következő szónoka SIRHO KEKKONEN köztársasági elnök, az értekezleten résztvevő finn delegáció vezetője volt. Kekkonen elnök többek közt hangsúlyozta: 35 ország legmagasabb szintű politikai vezetői érkeztek Helsinkibe, az európai biztonsági értekezlet záróokmányának aláírására. Ez azt mutatja, hogy megvan a közös akarat a még rendezetlen kérdések megoldására, összhangban a konferencián kidolgozott elvekkel. A Helsinkiben aláírásra kerülő záróokmány kifejezi az egymástól történelmüknél, társadalmi célkitűzéseiknél és politikai rendszerüknél fogva különböző országoknak azt a közös óhaját, hogy leküzdjék az egymást elválasztó tényezőket. A szónok ezután áttekintette a záróokmány főbb rendelkezéseit, majd a biztonsági értekezleten végzett munkáról kijelentette: " A jövőben további együttműködésre lesz szükség, hogy az itt elfogadott elveket átültessük a gyakoratba. A portugál felszólalás elmaradása miatt a péntek délelőtti ülés első szónokaként feltüntetett CARLOS ARIAS NAVARRO, spanyol miniszterelnök szólalt fel ezután, mint a csütörtök délutáni ülés utolsó szónoka. A spanyol kormányfő beszédében nagy súlyt helyezett a biztonság fogalmának szélesebb körű — Európán túlnyúló — értelmezésére, és megelégedéssel állapította meg, hogy a Helsinkiben aláírásra kerülő záróokmány a földrészünkkel szomszédos területek közül megnevezi a Földközi-tenger térségét. A spanyol minszterelnök beszédével véget ért a biztonsági értekezlet csütörtök délutáni ülése. A konferencia pénteken délelőtt folytatta munkáját. Találkozók, megbeszélések Helsinkiben Helsinki, (MTI): Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön a Finlandia palotában találkozót tartott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Lázár György, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A szívélyes légkörű beszélgetésen az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatos kérdések álltak a figyelem középpontjában. A véleménycsere során mindkét fél elégedetten nyilatkozott a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti testvéri kapcsolatok fejlődéséről. Július 31-én Helsinkiben találkozóra került sor Kádár János és Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke között Kádár János csütörtökön délben látogatást tett Urho Kekkonennél, a Finn Köztársaság elnökénél. A találkozón részt vett Paul Jirkankallia, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete és Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete is. Kádár János és dr. Gustáv Hrisák Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Köztársaság elnöke megbeszélést tartott Helsinkiben. A meleg elvtársi légkörű találkozón megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatos teendőket, és véleményt cseréltek a két szomszédos szocialista ország és a két párt kapcsolatai fejlesztéséről. A megbeszélésen résztvett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Lubomir Strougal Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Minisztertanács elnöke is. Kádár János Helsinkiben megbeszélést folytatott Nicolae Ceausescuval, a Román Kommunista Párt főtitkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság kapcsolatairól, a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egyes kérdéseiről.