Zalai Hírlap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-01 / 230. szám

1975. október 1. ZALAI H­Í­R­L­A­P JÓL VÁLASZTOTTAK Fiatalok a beilleszkedésről, a munkáról A következőkben a zalaeger­szegi cserépkályhagyár és a lámpafejgyártó üzem fiataljai beszélnek néhány hónapos munkahelyi tapasztalataikról. Érzem a munkám fontosságát A lámpafejgyártó üzem la­boratóriumában Csecs Éva a főnök és a beosztott itt. Külön­böző mérőműszerek, kémcsö­vek sokasága társaságában végzi a munkáját. Vegyipari szakközépiskolában érettségi­zett Nagykanizsán. A jelenle­gi beosztása szerint fizikai munkás. — Így képzelte az iskolában a munkahelyet? — Különösebben nem ter­veztem, tudta, milyen lehető­séget nyújt a szakközépiskola. Több munkahelyen voltam, le­het, hogy máshol jobb munkát ajánlottak, de a fogadtatás döntötte el azt, hogy ide jöt­tem. Ahol jelentkeztem, min­denütt elmondták, hogy kell a vegyész, meg azt milyen mun­kát biztosítanak, s ennyit, meg ennyit tudnak fizetni. Olyan sablonosan, szinte unottan mondták el a felvilágosítást. Itt meg, Mészáros Béla telep­vezető körülvezetett az üzem­ben, mindent elmagyarázott, szeretettel beszélt mindenről és mindenkiről. — Július 1-től dolgozik itt. Az eltelt pár hónap alatt ho­gyan változott az első benyo­más? — Csak megerősített abban, hogy jól választottam meg a munkahelyemet. Az én méré­seim derítik ki, hogy jól dol­goznak-e az üzemben. Nagyon oda kell figyelnem a munkámra. Beléptem a KISZ-szervezetbe is, sok barátot szereztem minden korosztályból... Szóval, jobb itt mint ahogy elképzeltem. Fiatal az üzem, s csak egy ter­vem van: a fejlődésben ne maradjak el a munkahelyem­től... Mindenki barát a brigádban . Nem, én nem próbálkoz­tam máshol, egyből megtalál­tam itt a lámpafejgyártóban a nekem megfelelő munkahelyet. Igaz, a galvanizálóba vettek fel, most meg a sárgítóban dolgozom, mert az előbbi még nem készült el — mondja Vö­rös Tibor, aki szintén vegy­ipari szakközépiskolában vég­zett. — Mit jelent a sárgító? Ké­pességeinek megfelelő elfog­laltságot? — Nem, mert ez csak egy­szerű fizikai munka. A villany­­körték fejéről — a menetes fém részről — kell salétrom, kénsav és sósav oldatban le­maratnunk az oxid­ és a meg­égett réteget. — Brigádban dolgozik, ho­gyan fogadta a kollektíva? — Talán még a munkánál is jobban vonz a társaság. Az én egyéniségem éppen olyan, mint a többieké. A humor, a jókedv, s az összetartás jel­lemzi a brigádunkat. Minden­ki barát, pedig nagyon vegyes korú a társaság, én vagyok a legfiatalabb. — Három műszakban dol­goznak, ha az ember ilyet vállal, azt is nézi mennyit ké­pes? — Tényleg, a három mű­szak érdekes dolog. Nem is az éjszakai munka a furcsa, nyá­rom még jó is, hanem az, hogy a másnapot mindig végigal­szom, s nem marad időm sem­mit sem csinálni. A kereset? Egy hónapig amolyan tanuló voltam, addig 10 forintos óra­bérem volt. Most a második hónapban már teljesítmény­bérben dolgozom, úgy kalkulá­lok, hogy a 2500 forint meg­lesz. Egyszóval nincs olyan szándékom, hogy más munka­hely után nézzek. Megbecsültek, mint tanulót is — Két hónapja dolgozom vasesztergályos szakmunkás­ként —­ kezdi a beszélgetést Kovács László. — A cserép­­kályhagyárral nem most is­merkedtem meg, tanulóként is itt dolgoztam. A más vállala­toknál végzett ipari tanulók közül sokan új munkahelyet kerestek, mert nem érezték jól magukat, idegen volt szá­mukra az a környezet, amely­ben nevelkedtek. Én ilyet so­ha nem éreztem, voltak kriti­kus, nehéz napok kétségtelen, de alapjában véve jó itt. — Miben lát változást ma­ga körül, amióta szakmunkás? — A brigád olyan mint ré­gen. A változás talán abban jelentkezik, hogy a nehezebb, igényesebb munkákat is rám bízzák. Szóval szakmunkásnak lenni felelősséget jelent, több odafigyelést. — Januártól szétválik a lámpafejgyártó üzem és a cse­répkályhagyár. Tudja hova ke­rül? — Ez elég nagy probléma és bizonytalanság is. Jelenleg a tmk-ban dolgozom. A cse­­répkályhagyárnak voltam a ta­nulója, s szívem szerint szak­munkásként is ott szeretnék tovább dolgozni. Persze, ha a másik üzembe kerülök, az sem lesz probléma. ★ Mindhárman más-más mun­kakörben dolgoznak. Két fon­tos vonásban azonban meg­egyeznek — most kezdték a munkát, az életet, s megsze­rették a munkahelyüket — Győrffy —• Csecs Éva Vörös Tibor Kovács László Harmincmillió palack Coca-Cola, hétszáz vagon gyümölcs felvásárlása Megkezdődött a szeszfőzés a kanizsai italárugyárban Tavaly egész évben 26 mil­lió 500 ezer Coca-Colát palac­koztak a Szabadegyházi Szesz­ipari Vállalat nagykanizsai italáru gyárában, az idén már most harmincmillió palacknál tartanak. Ezzel a mennyiség­gel a kanizsai üzem teljesítet­te is idei tervét, de ez nem jelenti azt, hogy megállnának a palackozással. Csupán annyi történt, hogy a nagy nyári haj­rá után szeptember 1-től nem három, hanem két műszakban dolgoznak, mivel a Coca-Cola e­gész éven át keresett üdítő­ital. Budapest, valamint Pest és Komárom megye kivételé­vel a kanizsaiakra hárul az egész Dunántúl Coca-Colával való ellátása. Bár az idényben maximális kihasználtsággal dolgozott a palackozó, az igé­nyeknek csak 75—78 százalé­kát voltak képesek kielégíteni. Az év hátralevő időszakában még jelentős mennyiségű Co­ca-Cola hagyja el az üzemet, 65—88 ezer pa­lackot töltenek meg, most már azonban egyre nagyobb figye­lem terelődik az italárugyár másik fontos üzemére, a szesz­főzdére. Mint Nagy József, az italárugyár igazgatója elmond­ta, az idényben, — aminek most van a kezdete és jövő év áprilisáig tart, — mintegy hét­száz vagon gyümölcsöt szándé­koznak felvásárolni szeszfőzé­si célra. A terv szerint ebből háromszáz vagon lenne a szil­va, a többi vegyes gyümölcs, s annak rendje, módja szerint már meg is érkeztek az első gyümölcsszállítmányok, és a hét közepén megkezdődött a pálinka főzése. A főzésre al­kalmas­­gyümölcs többségét a MÉK vásárolja fel és szállítja az üzemnek, de több állami gazdasággal, termelőszövetke­zettel van szerződésük gyü­mölcsszállításra. Az idén szilva- és vegyes pálinkát, és ha sikerül elegen­dő körtét felvásárolni, akkor körtepálinkát is készítenek. A pálinka jó részének palackozá­sa nem a kanizsai üzemben történik, ők kizárólag, féldecis, minipalackokat készítenek, eb­ből az idei idényben négy és fél milliót. Egyébként a kanizsai ital­árugyár jelentős fejlesztés előtt áll, pontosabban az üdí­tőital-részlege.­ A tervek sze­rint a jelenleg üzemelő, órán­ként kilenc-tízezer palack töltésére alkalmas gépsort ti­zennyolc vagy huszonnégyez­­resre cserélik jövőre. A kapa­citásnövelés szükségessé teszi a raktártér bővítését is, s szó van arról is, hogy a Coca-Co­la készítés mellett a kanizsai italárugyár felkészül más üdí­tőitalok palackozására is. Jól haladnak a betakarítással a nagykapornaki termelőszövetkezetben A hét elején befejezték a silókukorica betakarítását a nagykapornaki termelőszövet­kezetben. A százhatvan hektár területen 800 vagon zöldtakar­mány termett. Ugyancsak befejeződött a vöröshere magjának betakarí­tása. A termés közepes. Az öt­ven hektáros területen mint­egy 80 mázsa tiszta vöröshere­­mag termett. Szombaton két kombájnnal elkezdődött a ku­korica betakarítása is. Jó a terméskilátás. Hektáronként 40 mázsát ígérnek az első szál­lítmányok. Nagyüzemi kipróbálás előtt a m­űkomposzt Ebben az évben már 150 tonnát állít elő a Péti Nitro­génművek új műtrágyájából, a műkomposztból. A tetemes mennyiség már lehetőséget ad, a nagyüzemi kipróbálásra is. A műkomposzt végső és szé­les körű „vizsgájához” több mint 200 000 forintos támoga­tást adott az AGROTRÖSZT. A kísérleteket a Magyar Vegy­ipari Egyesülés koordinálja. A sajátos összetételű műtrá­gya gyártásánál felhasználják a nitrogén, foszfor, és kálium hatóanyaghoz a környéken nagy mennyiségben található lignitet is, így a fontos ásvá­nyok mellett az új műtrágya huminsavakat is tartalmaz. A szakemberek elsősorban a pri­mőrök termesztéséhez ajánl­ják. (MTI) J fi­alanei a szüreti kilátások Napról napra javulnak a szüreti kilátások, harmadik hete tart a kedvező száraz, napsütéses időjárás. A szőlő­­termelő gazdaságokban most már a tavalyinál jobb termés­ben reménykednek. Nem volt mindig ilyen, aránylag kedvező a helyzet. A szüret első időszakában ag­gasztó jelentések érkeztek a nagyüzemi gazdaságokból: a nagy esőzések miatt rothadás­nak indult a termés és olyan nagymérvű volt a minőségi romlás, hogy a szigetelést sok­felé idő előtt és haladéktalanul meg kellett kezdeni, hol­ott a szőlőnek még to­vábbi m érésre lett volna szük­sége. A borforgalmi válla­latok ezt a termést is átvették, alkalmazkodva a kialakult helyzethez. Jelentős fordulatot hozott a szeptemberi napsü­tés, a hónap második felében a broio romanasa incgam, leg­­­­alábbis lefékeződött és ez a­­minőség lassú javulását ered­ményezi. Országosan a szüret jó ütemben halad, a termés mint­egy 40 százalékát szedték le eddig. Legelőbbre tart a nagy­­ munka az Alföldön, ahol teljes erővel dolgoznak a szőlősker­tekben.­­Várhatóan itt készül­nek el leghamarabb a nagy őszi munkával. Némileg hát­rább vannak a szedéssel a du­nántúli gazdaságokban. A pincészetekben, az átve­vőhelyeken fennakadás nélkül fogadják a must- és a szőlő­szállítmányokat. A szüret október közepére az ország legnagyobb terüle­tein befejeződik. A szakembe­rek remélik, hogy a terv meg­valósításába nem szól bele az időjárás. (MTI) Nőtt az üzemi balesetek és a kiesett munkanapok száma Í­­lést tartott az SZMT munkavédelmi bizottsága Tegnap délelőtt ülést tartott az SZMT munkavédelmi bi­zottsága. Az ülésen az év első nyolc hónapjában bekövetke­zett üzemi balesetekről, az ÉDOSZ megyebizottsághoz tar­tozó vállalatok munkavédelmi helyzetéről, az októberi mun­kavédelmi ankétről és az V. ötéves terv munkavédelmi, biztonságtechnikai feladatairól tárgyaltak. Az év első nyolc hónapjá­ban az előző év hasonló idő­szakához képest 32-vel nőtt az üzemi balesetek száma, a ki­esett munkanapok a tavalyi 22 824-ről 23 978-ra emelkedtek. Nyolc halálos, 15 csonkulásos baleset történt, s a bekövet­kezett üzemi balesetek súlyos­ságát mutatja, hogy az egy balesetre jutó kiesett munka­napok száma a tavalyi 25,3-ról az idén 25,7 napra nőtt. Az ÉDOSZ megyebizottság­hoz tartozó vállalatok baleseti helyzete kedvezőbb a megyei átlagnál, a tavalyi 75 baleset­tel szemben az idén eddig 68 balesetet jegyzőkönyveztek, a kiesett napok 2410-ről 2124 napra csökkentek. Az élelmi­­szeripari vállalatok ebben az évben 74,3 millió forintot for­dítanak a biztonságosabb mun­kakörülmények megteremté­sére, ebből eddig 38,4 milliót használtak fel beruházásra, re­konstrukcióra, fejlesztésre. Így például a Zala megyei Tej­ipari Vállalatnál enyhült a zsú­foltság egyes munkahelyeken, korszerűsítették az anyagmoz­gatást, korszerű öltözők, für­dők épültek. A Nagykanizsai Sörgyárban a nemrégiben üzembe helyezett sörpalackozó csökkentette a korábbi nehéz fizikai munkát és a balesetve­szélyt. A Zala megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat­nál is hozzákezdtek több üzemrész felújításához. Ked­vezőtlen viszont, hogy az élel­miszeripari vállalatoknál a munkavédelmi bizottság fel­mérése szerint nagyon meg­emelkedtek a túlórák. Tavaly nyolc hónap alatt 225 ezer volt a túlórák száma, az id£n azo­nos időszak alatt 246 ezer. 3 A jövedelmek­ fedezete A szokvány kérdést, me­­lyet oly’ szívesen fel­tesznek egymásnak az is­merősök, —­­ „mennyit ke­resel?” — mielőbb ki kel­lene bővítenünk. Azzal, hogy mit, s mennyit dolgozol? Mert sajnos a kettő, munka és jövedelem nincs mindig arány­ban egymással, márpedig meg­­bomló összhangjukat,­eltorzult viszonyukat az egész társada­lom kényszerűen nyögi. A tényleges m­unkával meg nem szolgált pénzek valahol, vala­kik zsebéből hiányoznak. Vagy úgy, hogy társadalmilag hasz­nos tevékenységükért nem­­ kapták kézhez a kellő javadal­mazást, vagy úgy, hogy jöve-­­delmük értékét mérsékli a mások besöpörte forint. Tíz év alatt havi kilencszáz forinttal nőtt a lakosság egy főre számított névleges jöve­delme, s ezen belül például a társadalmi juttatások megkét­szereződtek. Semmi gond, ha a gyarapodás tervszerűen megy végbe. Ebben az esetben a megteremtett fedezet — áru­ban vagy szolgáltatásokban — biztosítja a forint vásárlóere­jének megőrzését. Az azonban nem járható út, hogy gyorsan emelkednek a jövedelmek, de a kivitelben visszaesés tapasz­talható, a vállalatok fenntart­ják a gazdaságtalan termelést, a beruházások elhúzódása szinte természetesnek számít. Öt esztendeje, 1970-ben a munkások havi átlagbére a szocialista iparban 2015, 1974-ben 2572 forintot tett ki. Idén júliusban 2738 forint volt. Nincs bajunk az átlaggal. Az­zal annál inkább, hogy a vál­lalatok — tisztelet a kivétel­nek — lezserül eltekintenek a bérek és teljesítmények szo­ros összekötésétől. Növelik a jövedelmeket akkor is, amikor pusztán arról van szó, hogy megtartsák a munkaerőt — bár hatékonyan foglalkoztatni nem tudják! —, amikor a szer­vezetlenség szülte állásidőket mérhetetlen túlóráztatással ,­egyenlítik ki, s így tovább. Aligha állíthatja bárki, hogy mindez csak a fizikai dolgozók esetében­ érvényes. Idén január és július kö­zött — a tavalyi hasonló időszakhoz mérten — a lakos­ság pénzbevételei 11,3 száza­lékkal, a tervezettnél 8,5 száza­lékkal — jóval gyorsabban nö­vekedtek. Különösen szembe­tűnően bővültek — 19,2 száza­lékkal — a pénzbeni társadal­mi juttatások. Az említett hét hónapban 140,6 milliárd forint került kifizetésre a lakosság kezéhez, s ez az összeg akkora, mint 1969-ben az egész évi pénzbevétel. Azt vallja a hét­köznapi bölcsesség, hogy senki­től sem szabad sajnálni a pénzt, ha megdolgozott érte. Ám­azon nagyon is lehet és kell töprengeni, hogy a jöve­delmek ilyen gyors iramú gya­rapodása közepette miért nem hasonló léptékű a hatékony­ság javulása, az árukibocsátás és a szükségletek jobb össz­hangjának megteremtése? Hosszú távra érvényes út­mutatásként állapította meg a párt XI. kongresszusának ha­tározata: „A jövőben az élet­­színvonal emelésének azon té­nyezőit kell előtérbe helyezni, amelyek egyidejűleg szolgálják az anyagi jólétet és a gazdasá­gi hatékonyságot". Azaz min­denütt és mindenkinek, ha bérről, jövedelemnövekedésről dönt, azt kell alapul vennie, hogy a munka társadalmi hasznossága arányban álljon a jövedelemmel. Jó névleges bér növelése — ha nincs megfelelő áru­fedezete, ide értve a megvásá­rolható szolgáltatásokat is — nem jár tényleges életszínvo­nal-emelkedéssel. A több pén­zért ilyen esetben ugyanannyi árut, árujellegű szolgáltatást vásárolhatunk meg, mint ko­rábban. Tehát „többet” kere­sünk, de változatlan értéket képvisel a „több” pénzünk. Ez nyilvánvalóan értelmetlen.F önámítás. Szerény, de minden oldalról megalapozott — mun­kával és áruval egyaránt fede­zett — jövedelem- és életszín­vonal-emelkedésre sokkal in­kább igent­ mondhatunk, min a névleges bérek egyéni évi, vállalati teljesítménytől füg­getlen növelésére. Mészáros Ottó Százhatvan centiméter átmérőjű, 62 méter hosszú csapa­dékelvezető csatornát építettek Zalaegerszegen a leendő Ba­latoni út közúti felüljárója alá. A DÉLVIÉP dolgozói befe­jezték az építést és a föld visszatöltésén dolgoznak.

Next