Zalai Hírlap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
1975. október 1. ZALAI HÍRLAP JÓL VÁLASZTOTTAK Fiatalok a beilleszkedésről, a munkáról A következőkben a zalaegerszegi cserépkályhagyár és a lámpafejgyártó üzem fiataljai beszélnek néhány hónapos munkahelyi tapasztalataikról. Érzem a munkám fontosságát A lámpafejgyártó üzem laboratóriumában Csecs Éva a főnök és a beosztott itt. Különböző mérőműszerek, kémcsövek sokasága társaságában végzi a munkáját. Vegyipari szakközépiskolában érettségizett Nagykanizsán. A jelenlegi beosztása szerint fizikai munkás. — Így képzelte az iskolában a munkahelyet? — Különösebben nem terveztem, tudta, milyen lehetőséget nyújt a szakközépiskola. Több munkahelyen voltam, lehet, hogy máshol jobb munkát ajánlottak, de a fogadtatás döntötte el azt, hogy ide jöttem. Ahol jelentkeztem, mindenütt elmondták, hogy kell a vegyész, meg azt milyen munkát biztosítanak, s ennyit, meg ennyit tudnak fizetni. Olyan sablonosan, szinte unottan mondták el a felvilágosítást. Itt meg, Mészáros Béla telepvezető körülvezetett az üzemben, mindent elmagyarázott, szeretettel beszélt mindenről és mindenkiről. — Július 1-től dolgozik itt. Az eltelt pár hónap alatt hogyan változott az első benyomás? — Csak megerősített abban, hogy jól választottam meg a munkahelyemet. Az én méréseim derítik ki, hogy jól dolgoznak-e az üzemben. Nagyon oda kell figyelnem a munkámra. Beléptem a KISZ-szervezetbe is, sok barátot szereztem minden korosztályból... Szóval, jobb itt mint ahogy elképzeltem. Fiatal az üzem, s csak egy tervem van: a fejlődésben ne maradjak el a munkahelyemtől... Mindenki barát a brigádban . Nem, én nem próbálkoztam máshol, egyből megtaláltam itt a lámpafejgyártóban a nekem megfelelő munkahelyet. Igaz, a galvanizálóba vettek fel, most meg a sárgítóban dolgozom, mert az előbbi még nem készült el — mondja Vörös Tibor, aki szintén vegyipari szakközépiskolában végzett. — Mit jelent a sárgító? Képességeinek megfelelő elfoglaltságot? — Nem, mert ez csak egyszerű fizikai munka. A villanykörték fejéről — a menetes fém részről — kell salétrom, kénsav és sósav oldatban lemaratnunk az oxid és a megégett réteget. — Brigádban dolgozik, hogyan fogadta a kollektíva? — Talán még a munkánál is jobban vonz a társaság. Az én egyéniségem éppen olyan, mint a többieké. A humor, a jókedv, s az összetartás jellemzi a brigádunkat. Mindenki barát, pedig nagyon vegyes korú a társaság, én vagyok a legfiatalabb. — Három műszakban dolgoznak, ha az ember ilyet vállal, azt is nézi mennyit képes? — Tényleg, a három műszak érdekes dolog. Nem is az éjszakai munka a furcsa, nyárom még jó is, hanem az, hogy a másnapot mindig végigalszom, s nem marad időm semmit sem csinálni. A kereset? Egy hónapig amolyan tanuló voltam, addig 10 forintos órabérem volt. Most a második hónapban már teljesítménybérben dolgozom, úgy kalkulálok, hogy a 2500 forint meglesz. Egyszóval nincs olyan szándékom, hogy más munkahely után nézzek. Megbecsültek, mint tanulót is — Két hónapja dolgozom vasesztergályos szakmunkásként — kezdi a beszélgetést Kovács László. — A cserépkályhagyárral nem most ismerkedtem meg, tanulóként is itt dolgoztam. A más vállalatoknál végzett ipari tanulók közül sokan új munkahelyet kerestek, mert nem érezték jól magukat, idegen volt számukra az a környezet, amelyben nevelkedtek. Én ilyet soha nem éreztem, voltak kritikus, nehéz napok kétségtelen, de alapjában véve jó itt. — Miben lát változást maga körül, amióta szakmunkás? — A brigád olyan mint régen. A változás talán abban jelentkezik, hogy a nehezebb, igényesebb munkákat is rám bízzák. Szóval szakmunkásnak lenni felelősséget jelent, több odafigyelést. — Januártól szétválik a lámpafejgyártó üzem és a cserépkályhagyár. Tudja hova kerül? — Ez elég nagy probléma és bizonytalanság is. Jelenleg a tmk-ban dolgozom. A cserépkályhagyárnak voltam a tanulója, s szívem szerint szakmunkásként is ott szeretnék tovább dolgozni. Persze, ha a másik üzembe kerülök, az sem lesz probléma. ★ Mindhárman más-más munkakörben dolgoznak. Két fontos vonásban azonban megegyeznek — most kezdték a munkát, az életet, s megszerették a munkahelyüket — Győrffy —• Csecs Éva Vörös Tibor Kovács László Harmincmillió palack Coca-Cola, hétszáz vagon gyümölcs felvásárlása Megkezdődött a szeszfőzés a kanizsai italárugyárban Tavaly egész évben 26 millió 500 ezer Coca-Colát palackoztak a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat nagykanizsai italáru gyárában, az idén már most harmincmillió palacknál tartanak. Ezzel a mennyiséggel a kanizsai üzem teljesítette is idei tervét, de ez nem jelenti azt, hogy megállnának a palackozással. Csupán annyi történt, hogy a nagy nyári hajrá után szeptember 1-től nem három, hanem két műszakban dolgoznak, mivel a Coca-Cola egész éven át keresett üdítőital. Budapest, valamint Pest és Komárom megye kivételével a kanizsaiakra hárul az egész Dunántúl Coca-Colával való ellátása. Bár az idényben maximális kihasználtsággal dolgozott a palackozó, az igényeknek csak 75—78 százalékát voltak képesek kielégíteni. Az év hátralevő időszakában még jelentős mennyiségű Coca-Cola hagyja el az üzemet, 65—88 ezer palackot töltenek meg, most már azonban egyre nagyobb figyelem terelődik az italárugyár másik fontos üzemére, a szeszfőzdére. Mint Nagy József, az italárugyár igazgatója elmondta, az idényben, — aminek most van a kezdete és jövő év áprilisáig tart, — mintegy hétszáz vagon gyümölcsöt szándékoznak felvásárolni szeszfőzési célra. A terv szerint ebből háromszáz vagon lenne a szilva, a többi vegyes gyümölcs, s annak rendje, módja szerint már meg is érkeztek az első gyümölcsszállítmányok, és a hét közepén megkezdődött a pálinka főzése. A főzésre alkalmasgyümölcs többségét a MÉK vásárolja fel és szállítja az üzemnek, de több állami gazdasággal, termelőszövetkezettel van szerződésük gyümölcsszállításra. Az idén szilva- és vegyes pálinkát, és ha sikerül elegendő körtét felvásárolni, akkor körtepálinkát is készítenek. A pálinka jó részének palackozása nem a kanizsai üzemben történik, ők kizárólag, féldecis, minipalackokat készítenek, ebből az idei idényben négy és fél milliót. Egyébként a kanizsai italárugyár jelentős fejlesztés előtt áll, pontosabban az üdítőital-részlege. A tervek szerint a jelenleg üzemelő, óránként kilenc-tízezer palack töltésére alkalmas gépsort tizennyolc vagy huszonnégyezresre cserélik jövőre. A kapacitásnövelés szükségessé teszi a raktártér bővítését is, s szó van arról is, hogy a Coca-Cola készítés mellett a kanizsai italárugyár felkészül más üdítőitalok palackozására is. Jól haladnak a betakarítással a nagykapornaki termelőszövetkezetben A hét elején befejezték a silókukorica betakarítását a nagykapornaki termelőszövetkezetben. A százhatvan hektár területen 800 vagon zöldtakarmány termett. Ugyancsak befejeződött a vöröshere magjának betakarítása. A termés közepes. Az ötven hektáros területen mintegy 80 mázsa tiszta vörösheremag termett. Szombaton két kombájnnal elkezdődött a kukorica betakarítása is. Jó a terméskilátás. Hektáronként 40 mázsát ígérnek az első szállítmányok. Nagyüzemi kipróbálás előtt a műkomposzt Ebben az évben már 150 tonnát állít elő a Péti Nitrogénművek új műtrágyájából, a műkomposztból. A tetemes mennyiség már lehetőséget ad, a nagyüzemi kipróbálásra is. A műkomposzt végső és széles körű „vizsgájához” több mint 200 000 forintos támogatást adott az AGROTRÖSZT. A kísérleteket a Magyar Vegyipari Egyesülés koordinálja. A sajátos összetételű műtrágya gyártásánál felhasználják a nitrogén, foszfor, és kálium hatóanyaghoz a környéken nagy mennyiségben található lignitet is, így a fontos ásványok mellett az új műtrágya huminsavakat is tartalmaz. A szakemberek elsősorban a primőrök termesztéséhez ajánlják. (MTI) J fialanei a szüreti kilátások Napról napra javulnak a szüreti kilátások, harmadik hete tart a kedvező száraz, napsütéses időjárás. A szőlőtermelő gazdaságokban most már a tavalyinál jobb termésben reménykednek. Nem volt mindig ilyen, aránylag kedvező a helyzet. A szüret első időszakában aggasztó jelentések érkeztek a nagyüzemi gazdaságokból: a nagy esőzések miatt rothadásnak indult a termés és olyan nagymérvű volt a minőségi romlás, hogy a szigetelést sokfelé idő előtt és haladéktalanul meg kellett kezdeni, holott a szőlőnek még további m érésre lett volna szüksége. A borforgalmi vállalatok ezt a termést is átvették, alkalmazkodva a kialakult helyzethez. Jelentős fordulatot hozott a szeptemberi napsütés, a hónap második felében a broio romanasa incgam, legalábbis lefékeződött és ez aminőség lassú javulását eredményezi. Országosan a szüret jó ütemben halad, a termés mintegy 40 százalékát szedték le eddig. Legelőbbre tart a nagy munka az Alföldön, ahol teljes erővel dolgoznak a szőlőskertekben.Várhatóan itt készülnek el leghamarabb a nagy őszi munkával. Némileg hátrább vannak a szedéssel a dunántúli gazdaságokban. A pincészetekben, az átvevőhelyeken fennakadás nélkül fogadják a must- és a szőlőszállítmányokat. A szüret október közepére az ország legnagyobb területein befejeződik. A szakemberek remélik, hogy a terv megvalósításába nem szól bele az időjárás. (MTI) Nőtt az üzemi balesetek és a kiesett munkanapok száma Ílést tartott az SZMT munkavédelmi bizottsága Tegnap délelőtt ülést tartott az SZMT munkavédelmi bizottsága. Az ülésen az év első nyolc hónapjában bekövetkezett üzemi balesetekről, az ÉDOSZ megyebizottsághoz tartozó vállalatok munkavédelmi helyzetéről, az októberi munkavédelmi ankétről és az V. ötéves terv munkavédelmi, biztonságtechnikai feladatairól tárgyaltak. Az év első nyolc hónapjában az előző év hasonló időszakához képest 32-vel nőtt az üzemi balesetek száma, a kiesett munkanapok a tavalyi 22 824-ről 23 978-ra emelkedtek. Nyolc halálos, 15 csonkulásos baleset történt, s a bekövetkezett üzemi balesetek súlyosságát mutatja, hogy az egy balesetre jutó kiesett munkanapok száma a tavalyi 25,3-ról az idén 25,7 napra nőtt. Az ÉDOSZ megyebizottsághoz tartozó vállalatok baleseti helyzete kedvezőbb a megyei átlagnál, a tavalyi 75 balesettel szemben az idén eddig 68 balesetet jegyzőkönyveztek, a kiesett napok 2410-ről 2124 napra csökkentek. Az élelmiszeripari vállalatok ebben az évben 74,3 millió forintot fordítanak a biztonságosabb munkakörülmények megteremtésére, ebből eddig 38,4 milliót használtak fel beruházásra, rekonstrukcióra, fejlesztésre. Így például a Zala megyei Tejipari Vállalatnál enyhült a zsúfoltság egyes munkahelyeken, korszerűsítették az anyagmozgatást, korszerű öltözők, fürdők épültek. A Nagykanizsai Sörgyárban a nemrégiben üzembe helyezett sörpalackozó csökkentette a korábbi nehéz fizikai munkát és a balesetveszélyt. A Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál is hozzákezdtek több üzemrész felújításához. Kedvezőtlen viszont, hogy az élelmiszeripari vállalatoknál a munkavédelmi bizottság felmérése szerint nagyon megemelkedtek a túlórák. Tavaly nyolc hónap alatt 225 ezer volt a túlórák száma, az id£n azonos időszak alatt 246 ezer. 3 A jövedelmek fedezete A szokvány kérdést, melyet oly’ szívesen feltesznek egymásnak az ismerősök, — „mennyit keresel?” — mielőbb ki kellene bővítenünk. Azzal, hogy mit, s mennyit dolgozol? Mert sajnos a kettő, munka és jövedelem nincs mindig arányban egymással, márpedig megbomló összhangjukat,eltorzult viszonyukat az egész társadalom kényszerűen nyögi. A tényleges munkával meg nem szolgált pénzek valahol, valakik zsebéből hiányoznak. Vagy úgy, hogy társadalmilag hasznos tevékenységükért nem kapták kézhez a kellő javadalmazást, vagy úgy, hogy jöve-delmük értékét mérsékli a mások besöpörte forint. Tíz év alatt havi kilencszáz forinttal nőtt a lakosság egy főre számított névleges jövedelme, s ezen belül például a társadalmi juttatások megkétszereződtek. Semmi gond, ha a gyarapodás tervszerűen megy végbe. Ebben az esetben a megteremtett fedezet — áruban vagy szolgáltatásokban — biztosítja a forint vásárlóerejének megőrzését. Az azonban nem járható út, hogy gyorsan emelkednek a jövedelmek, de a kivitelben visszaesés tapasztalható, a vállalatok fenntartják a gazdaságtalan termelést, a beruházások elhúzódása szinte természetesnek számít. Öt esztendeje, 1970-ben a munkások havi átlagbére a szocialista iparban 2015, 1974-ben 2572 forintot tett ki. Idén júliusban 2738 forint volt. Nincs bajunk az átlaggal. Azzal annál inkább, hogy a vállalatok — tisztelet a kivételnek — lezserül eltekintenek a bérek és teljesítmények szoros összekötésétől. Növelik a jövedelmeket akkor is, amikor pusztán arról van szó, hogy megtartsák a munkaerőt — bár hatékonyan foglalkoztatni nem tudják! —, amikor a szervezetlenség szülte állásidőket mérhetetlen túlóráztatással ,egyenlítik ki, s így tovább. Aligha állíthatja bárki, hogy mindez csak a fizikai dolgozók esetében érvényes. Idén január és július között — a tavalyi hasonló időszakhoz mérten — a lakosság pénzbevételei 11,3 százalékkal, a tervezettnél 8,5 százalékkal — jóval gyorsabban növekedtek. Különösen szembetűnően bővültek — 19,2 százalékkal — a pénzbeni társadalmi juttatások. Az említett hét hónapban 140,6 milliárd forint került kifizetésre a lakosság kezéhez, s ez az összeg akkora, mint 1969-ben az egész évi pénzbevétel. Azt vallja a hétköznapi bölcsesség, hogy senkitől sem szabad sajnálni a pénzt, ha megdolgozott érte. Ámazon nagyon is lehet és kell töprengeni, hogy a jövedelmek ilyen gyors iramú gyarapodása közepette miért nem hasonló léptékű a hatékonyság javulása, az árukibocsátás és a szükségletek jobb összhangjának megteremtése? Hosszú távra érvényes útmutatásként állapította meg a párt XI. kongresszusának határozata: „A jövőben az életszínvonal emelésének azon tényezőit kell előtérbe helyezni, amelyek egyidejűleg szolgálják az anyagi jólétet és a gazdasági hatékonyságot". Azaz mindenütt és mindenkinek, ha bérről, jövedelemnövekedésről dönt, azt kell alapul vennie, hogy a munka társadalmi hasznossága arányban álljon a jövedelemmel. Jó névleges bér növelése — ha nincs megfelelő árufedezete, ide értve a megvásárolható szolgáltatásokat is — nem jár tényleges életszínvonal-emelkedéssel. A több pénzért ilyen esetben ugyanannyi árut, árujellegű szolgáltatást vásárolhatunk meg, mint korábban. Tehát „többet” keresünk, de változatlan értéket képvisel a „több” pénzünk. Ez nyilvánvalóan értelmetlen.F önámítás. Szerény, de minden oldalról megalapozott — munkával és áruval egyaránt fedezett — jövedelem- és életszínvonal-emelkedésre sokkal inkább igent mondhatunk, min a névleges bérek egyéni évi, vállalati teljesítménytől független növelésére. Mészáros Ottó Százhatvan centiméter átmérőjű, 62 méter hosszú csapadékelvezető csatornát építettek Zalaegerszegen a leendő Balatoni út közúti felüljárója alá. A DÉLVIÉP dolgozói befejezték az építést és a föld visszatöltésén dolgoznak.