Zalai Hírlap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

AVH. január 1. Munkássá értek„ Öreg” hírek , új eredmények Tízezerrel gyarapodott az elmúlt öt évben a zalai munkások száma, s ma már meghaladja a negyvenezret. E növekedés révén meg is fiatalodott a zalai munkásosztály, a munkások több mint negyven százaléka a harminc éven aluli korosztályba tartozik. A munkássá válás több összetevőből álló, hosszabb folyamat, amihez az elméleti és gyakorlati ismeretek csak alapokat adhatnak. Az alábbi portrékban két olyan fiatalt mutatunk be, akikről munkatársaik nyugodt lelkiismerettel elmondhatták: munkássá értek. — Szabó László vagyok, szakmunkás, itt dolgozom a Zala Bútorgyár korpusz-üzemében. Törzsgárdatagnak számítok, pontosan tíz éve léptem be a gyár kapuján, akkor jöttünk be a városba anyámmal, hogy nekem munkát keressünk. 1972-ben beindult az új üzemrész, a korpusz-üzem, a modern olasz gépekkel, azóta itt vagyok, az előszerelőknél. A változásról? Hát arról nagyon sokat tudnék mesélni, de a legfontosabb szerintem az, hogy úgy lett könynyebb, a mi munkánk, hoiy egyben többet, jobbat és gyorsabban is termelhetünk. Az én korosztályom még ismeri a bútorkészítés hagyományos módszereit is, de az utánunk kell ★ — Tóth Béla, autószerelő vagyok. 1964-től dolgozom az olajiparban, akkor mint szakmunkástanuló kerültem ide. Nekem első munkahelyem a DKFV nellénházi üzeme, ez az autószerelő műhely. Egyszer hívtak máshova, de nem mentem. Akkor végiggondoltam, hogy tulajdonképpen mi is köt engem az olajiparhoz? Soroljam? Elsősorban a kenyerem, a biztos megélhetésem, aztán a kollektíva, a társadalmi megbízatásaim... Mert azok is vannak, természetesen. Nem csak úgy csúszott ki a számon a természetesen szó, ugyanis én úgy vélem, hogy aki közösségi embernek tartja magát az vetkezők már nem. Számunkra a kézi munka, a manufakturális módszer csak érdekesség, nekünk az életünk egy darabja volt. Itt persze minden másképpen megy: a gépre csak felügyelni kell, még adagolni is ritkán, mert azt is gép végzi. Valóban, ehhez a munkához elég lenne a betanított munkási képzettség is, de szerintem mindenképpen lépést kell tartani az embernek a fejlődéssel. Én is elvégeztem a szakmunkásképzőt, nekidaráltam magam, és a faipari szakközépiskolába is jelentkeztem, de félbemaradt. Reggel négykor keltem, este tizenegy volt, mire hazamentem. De most rájöttem, hogy folytatnom kell. Olyan mértékben fejlődik az iparág, hogy a továbbtanulás nélkülözhetetlen, meg kíváncsivá is teszi az embert. Amikor munkára jelentkeztem Horváth Ottónál, ő volt akkoriban a párttitkár, én bizony nem gondoltam a zalai faipar jövőjére, meg ilyesmire. .. Még azt sem tudtam, mi az, hogy brigád, meg munkaverseny. De nagyon hamar megtanultam, mert rögvest brigádhoz osztottak, és ott beavattak mindenbe. A jövömről, hogy biztos talajon áll, akkor győződtem meg, amikor az új munkahelyen kezdtünk, s azóta is tanúja vagyok a gyár fejlődésének. Munkámon keresztül megszerettem a kollektívát, ők is befogadtak, jól megvagyunk egymással. Brigádvezetőnek választottak, csoportunk már kétszer elnyerte a szocialista címet. Az idén a harmadikért indultunk, s azzal a nem kis feladatot jelentő elhatározással, hogy a munkánkat — legven az társadalmi, napi vagy rendkívüli feladat — mindig magasabb színvonalon teljesítjük. Az első elismerést már meg is kaptuk: ott a falon a Csányi László emlékplakett, amit a városi tanács adott. ★ vállaljon társadalmi funkciót is. Jómagam pártcsoportbizalmi vagyok és KISZ-csoportvezető. KISZ-csoportunknak 18 tagja van, a lehető legszélesebb skálán dolgozók tartoznak hozzánk, raktárostól az üzemvezetőig szinte minden itteni foglalkozás művelői. Hogy megértem-e problémáikat? Hogyne, mert soha nem a foglalkozást, hanem az embert nézem. Így van ez a szűkebb környezetemben, a műhelyben is. Mi már jól ismerjük egymást, szinte mindenkinek van beceneve — az enyém például Kaktusz, a csoportvezetőmé Gólya — és ez egyikünket sem bántja. Jó a hangulat köztünk, fiatalok vagyunk zömében, olyanok, akik az olajiparhoz kötődünk. Én például az autószereléssel. Amikor jöttek, éppen egy Tátra kocsival bíbelődtem, ilyenkor télen sokkalta alaposabban és gyorsabban kell dolgoznunk. Mi a specialitásom? Mi úgy vagyunk itt, hogy mindenhez kell értenünk, mert ha nem, akkor egy ember csak egyfajta munkát végezhetne, s ha történetesen hiányzik, akkor hiába kellene várnia a másik húsznak, harmincnak. Most éppen Egerszegre készülök, a feleségemet nézem meg — ő ugyanis bent dolgozik a városban — meg iskolába megyek. Igen, továbbtanulok, a Ságvári szakközépbe járok, éppen most készülök a félévi beszámolókra. A tanulást lényeges dolognak tartom, mert azt jelenti, hogy az ember többet akar tudni. S többet tudni, akarni már a jövőt is jelzi egyben. A magánéletben? Még itt sem tudok elszakadni a vállalattól, bár szerintem nem is lehet. Nincs az, hogy nyolc óráig munkás vagyok, utána meg magánember. K. G. Megkezdték, átadták, elindult ... Többnyireígy kezdődnek az újsághírek. Ami elindul, az el is jut valahová, ami megkezdődik, az egyszer be is fejeződik. Szegődjünk hát néhány „öreg” újsághír nyomába. A „megzabolázott” szivattyú „Jól zárult az újítási hónap a Zala megyei Tejipari Vállalatnál, összesen 24 újítást fogadott el a vállalat. A legtöbb — tíz — elfogadott javaslat a vállalat nagykanizsai üzeméből érkezett.” (1974. november 9.) Dohog a nagytestű kazán. Egyszercsak kigyullad egy lámpa, a vízszint elérte a felső határt. Egy automatikus kapcsolás, s a tápszivattyú működése leáll, a víz nem cirkulál tovább feleslegesen, — mint eddig — a csőrendszerben. A szivattyú csak akkor lép újra működésbe, ha a sülylyedő vízszint újra megkívánja. Vagyis a kanizsai tejüzemben egy idő óta „megzabolázták” a tápszivattyút. Ez Hajas Ferenc villanyszerelő újításának lényege. Bár az újítás nem rendkívüli, a szivattyú távvezérléses irányítása mégis jelentős, alkalmazásával évi 40 ezer forintot takarít meg az üzem! A kanizsai tejüzembeliek újító kedvéről egyébként újabb hírt lehetne írni: ez évben 17 újítást adtak be. Már másodszor nyílik a szegfű „A Zalaegerszegi Városgazdálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalat központi kertészetében új, vasvázas hajtatóházak építését kezdték meg. A központi fűtéses, félautomata szellőzéssel ellátott hajtatóházak építésére másfélmillió forintot fordítanak. Átadásukra a jövő év márciusában kerül sor.” (1974. december 28.) A hajtatóházak határidőre elkészültek. A Felsőbagodi MEZŐGÉP Vállalat dolgozói 2 hajtatót átalakítottak, ezen kívül egy 820 négyzetméter alapterületű újat építettek. A korszerű hajtatókban az átadás óta egyszer már 12 ezer szál szegfűt neveltek (ezek el is keltek mind egy szálig), s kezd virágot bontani már a második ültetés is, az újabb 20 ezer tő szegfű. Bár már készen lenne a legújabb is, kívánja Borda László igazgató, ugyanis a központi kertészetben megint megkezdték egy nagyméretű, korszerű hajtatóház építését. Ennek átadására 1976-ban kerül sor. De ez már egy újabb hír... Kitágult idő „A MÁV január 1-től egyszerre, valamennyi munkakörben, ahol eddig 48 órát dolgoztak, bevezeti a 44 órás munkahetet. (1974. november 20.) Nem titok: a MÁV-nál még mindig nem sikerült minden munkakörben megoldani a munkaidő-csökkentést, a vasutasok jórésze tényleges szabad idő helyett túlórapénzt élvez. Mi a 44 órások közül kérdeztünk meg egyet, mit kezdett az 1975-ös év ajándékával, a megnőtt idővel? Zsigmond István, a zalaegerszegi MÁV állomás málházója: — Jobban érzem magam, mint korábban. Ismerem a vasúti szolgálat nehézségeit, hiszen 22 éve itt dolgozom. Előbb kocsirendező voltam, aztán vonatkísérő, most málházó. Vagyis ruhatárkezelő, levelezés kezelő, útipoggyász felvevő egyszemélyben, s én teszem fel a vonatokra az úticélt jelző táblát, kezelem a vizuális utastájékoztatót. A több és gondtalanabb pihenésre kapott időm kincset ér. Többet tudok foglalkozni a gyermekeimmel. Ugyanis nekem a gyerekekkel való foglalkozás a hobbym! A kisebb másodikos, a nagyobb már elsős szakközépiskolás. Megérhettem végre, hogy az új munkabeosztásom szerint minden negyedik vasárnapom szabad, hogy egymásután két éjszakát otthon alhatok, s a korábbi havi 10—11 éjszaka helyett most már csak hetet—nyolcat töltök szolgálatban. Növekvő forgalom „A Zalaegerszegi Építőipari Szövetkezet munkásai még ebben a hónapban hozzáfognak Zalaegerszegen a volt lakberendezési áruház vasáruházzá való átalakításához. A mintegy 700 ezer forintos költséggel átalakítandó áruházat a tervek szerint jövő év márciusában nyitják meg a vásárlóközönség előtt.” (1974. november 10.) Az áruház meg is nyílt. Igaz, nem márciusban, hanem május 21-én, viszont mindjárt az első tíz napon 2 milliós forgalmat bonyolított le. A régi vasboltnál sokkalta korszerűbb áruház — melynek emeletén edények és „ezer apró cikk” kapott helyet —, nagy vásárlókört vonz, az emberek szívesen böngésznek a kezük ügyébe rakott lakkok, dobozok mélyén. Az áruház rövid története: az első erős hónap augusztus volt, az áruház akkor elérte a 4 millió 370 ezer forintos forgalmat, a nyitástól év végéig több mint 26 milliós forgalma volt. Rendeztek már egy sikeres teflonedény-bemutatót, aznap százak kóstolták meg a vasáruházban sütött palacsintát. 4 utca vizet kapott „Tegnap átadták Zalaegerszegen a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Zrínyi úti telephelyétől a zalabesenyői városrész közepéig lefektetett főnyomó-vezetéket, amelyet az Észak-zalai Víz-, Csatornamű és Fürdő Vállalat dolgozói készítettek. A munka folytatására jövőre kerül sor.” (1974. december 28.) Sor is került. Az év folyamán Besenyő négy utcája elosztó vezetéket kapott. A vízmű dolgozói a negyedik negyedév elején fejezték be a munkát, s a besenyői emberek most sorra hozzáláttak, hogy beköttessék lakásukba a vizet. Nemcsak ennek a városrésznek hozott vizet a 75-ös esztendő. Csácsbozsokon is megépült a vízhálózat elosztó vezetéke, Zalaegerszeg e városrészének minden utcájában benn a víz... Pillanatnyilag az andráshidai vízellátás gerincvezetékén dolgoznak. Ennek elkészültével megint új hír születik... H. I. ★ ★ ★ Szabó László Tóth Béla kozás, ahol a vezetők számot adnak a végrehajtás mikéntjéről. A vezetői munka demokratizmusához tartozik, de az üzemi demokráciának is fontos fórumai a vállalati és üzemi aktívaértekezletek. összetételük: 50—50 százalékban fizikai dolgozók, illetve különböző szintű vezetők. A vállalat gazdasági és politikai vezetése a tanácskozás elé tárja a gondokat, és körvonalazza a feladatokat. Az aktívaértekezletek sokszor szenvedélyes viták útján hívják fel a figyelmet a hiányosságokra és nagyon jó információt jelentenek a döntések meghozatalához. Nagy jelentőségű és intézményesített forma a vezetői munka demokratikus vonásainak fejlesztésében az állandósított kapcsolat, a gazdasági, valamint a párt és társadalmi szervek vezetői között. A gazdasági vezetés nem nélkülözheti a párt- és társadalmi szervek véleményét, alkotó részvételét olyan kérdésekben, mint a vállalatpolitika kialakítása, a tervek megtárgyalása, a kollektív éleződés megalkotása és szükség szerinti módosítása, a vállalati bérezés elveinek kidolgozása, az üzem- és munkaszervezési közös feladatok meghatározása, ifjúsági és nőpolitikai határozatok végrehajtásának meghatározása stb. A gazdasági vezetés és a párt-, társadalmi szervek kapcsolata rendkívül sok módon és formában valósul meg vállalatunknál. E szervek képviselői állandó résztvevői az igazgatói tanácsnak, esetenként pedig részesei a döntéselőkészítésnek és természetesen a végrehajtásnak is. Alsóbb szinten hasonló funkciót töltenek be a pártvezetőségek és alapszervezetek vezetői. Rendszerré váltak a partnervezetők meghatározott időközönként, illetve szükség szerinti tárgyalásai, információcseréi. A PÁRTSZERVEK ÉS AZAPSZERVEZETEK rendszeresen napirendre tűznek átfogó műszaki, gazdasági, valamint egyéb témákat és gazdasági vezetőt kérnek fel a tájékoztatásra. A szakszervezet és KISZ, testületi üléseiken, szintén kapcsolatba kerülnek a gazdasági vezetéssel, s nem egyszer közös akciók elindítói, mint pl. társadalmi munkaakciók, szakmai és ifjúsági versenymozgalmak, újítási felhívások stb. A vezetői munka segítésében, gazdagításában szervezetten számolunk a szocialista brigádok, illetve brigádvezetők tapasztalataival és fórumot biztosítunk az eszmecserére. Évenként tartunk vállalati és üzemi szinten szocialista brigádvezetői értekezleteket, amelyek a brigádélet elemzése mellett hasznos konzultációkat is jelentenek a vezetés számára. A vezetői munka demokratizmusát kevésbé a formai oldalak, sokkal inkább a tartalmi jegyek fejezik ki. Mindehhez azonban szükséges, hogy a vállalati vezetés rendelkezzék világos koncepcióval, legyen elképzelése a célt megvalósító eszközrendszerről és gondoskodjon arról, hogy a vezetés egész rendszerében tervszerűség és elvi következetesség uralkodjék. Németh Jenő, a DKFV főosztályvezetője ZALAI HÍRLAP Tízmillió forinttal több termék a nagykanizsai termelőszövetkezetből Az új esztendőben jelentősen fokozza árutermelését a nagykanizsai termelőszövetkezet. Az 1976. évre szóló eddigi szerződéseik is erre utalnak, de méginkább az értékesítési tervszámok. Tavaly 420 hízómarhát adtak át az állatforgalmi vállalatnak, az új évben ötszáz állat eladását tervezik. Ennek a felére meg is kötötték az értékesítési megállapodást a felvásárlóval. A megye legnagyobb intervenciós úszőnevelő telepét üzemelteti a termelőszövetkezet. Az ezer férőhelyes telepről 250 vemhes üszőt szándékoznak eladni továbbtenyésztésre. Erre keretszerződést kötöttek az állattenyésztési felügyelőséggel. Amennyiben ez a tervük is realizálódik, úgy igen tekintélyes árbevétel növekedést biztosíthat magának a közös gazdaság. Ez ellensúlyozza a tejtermelésből származó várható kiesést. Ugyanis a múlt évi 1,2 millió liter tejjel szemben 1976-ra csak 900 literre szerződhetett a szövetkezet, ez pedig annak a következménye, hogy most kezdik el tehenészeteik tbc-mentesítését, fiatal állatok kerülnek a telepekre, amelyek hozama az első laktációban még nem éri el az eddigi állományét. Éveken át kétezer hízósertést és ötszáz süldőt adtak át az állatforgalmi és húsipari vállalatnak, illetve a hizlaldával és feldolgozó üzemmel rendelkező nagykanizsai ÁFÉMSZ- nek. Most közel megduplázódik a telep árukibocsátása, a fogyasztási szövetkezetnek ezerrel több süldőt adnak át továbbnevelésre, feldolgozásra, de a húsiparhoz is több hízott sertés jut ebben az évben. Egyelőre hétszázra kötöttek előszerződést. Komoly árbevételnövekedést várnak a baromfinevelési ágazattól is. Amíg 1975-ben 45 ezer pecsenyének való libát adtak át az iparnak, most 86 ezerre kötöttek értékesítési szerződést, a broiler csirke nevelést pedig közel negyven százalékkal növelik. Későbbi szerződésekkel kiegészítve az eddigit, mintegy hatvanmillió forint értékű terméket szándékoznak 1976-ban értékesíteni, ami tízmillió forinttal haladja meg a tavalyi árbevételt. 3 Egy vizsgálat margójára A KPM Zala megyei Közúti Igazgatóság közlekedésfelügyeleti osztálya 1975. októberében és novemberében üzemanyaggazdálkodási ellenőrzést tartott, a módosított üzemanyagnormák hatálybalépését követően. öt minisztériumi, öt tanácsi vállalatnál, két termelőszövetkezetnél, egy állami gazdaságnál és egy ipari szövetkezetnél végeztek vizsgálatot. Kiemelkedő hiányosság, hogy a 14 vállalat közül az ÁFOR üzemanyagjegyet tíz nem értékcikként kezelte. Hatan nem is ismerték az időközben megjelent új rendeletet. Feltűnően sokan, a vizsgálatok közül nyolcan sem havonta, sem szúrópróbaszerűen nem ellenőrizték a gépjárművek fogyasztását, így a túlfogyasztások esetén nem is intézkedtek. Üzemanyagmegtakarítás címén csak hat üzemeltető fizet prémiumot dolgozóinak, öt üzemeltető idei takarékossági intézkedési tervében nem is szerepel üzemanyag-megtakarítási elképzelés. Mit lehet ezekhez hozzátenni? Remélhetően a mulasztó vállalatok felettes szerveinek figyelmét nem kerülik el a feltárt hiányosságok, s a felelősségrevonás sem marad el. Ámbár felmerül a kérdés, hogy ők az irányításuk alá tartozó vállalatoknál miért nem végeztek hasonló ellenőrzést? Fenicilin porampulla . Debreceni Biogál Gyógyszergyár tavaly felavatott asszeptikus üzemében ez év közepétől, korszerű töltőgépeken megkezdték a penicilin porampulla gyártását. (MTI Fotó: Balogh P. László Iv. — KSI