Zalai Hírlap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
A felnőtté válás útján · © › Sikerek és tartalékok · 0› Százan egy napért › 0 › Család és otthon ›o› Bonyodalmak munkahelyi gondatlanságokból › o› „Ki mit tudrés ki mit nem? › © › A fogyasztók védelmében ·0› TV-FIGYELŐ ›©› Hogy volt?! Világ proletárjai, egyesüljetek ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 359. szám Ara: 80 fillér______________1976. november 2., kedd AZ ÚJ ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉG MEGVÁLASZTÁSÁVAL Befejezte munkáját az MSZBT VI. országos értekezlete A Mocrvin-Ssop/X Baráti Tanúság elnöke imnét Apró Antal főtitkára Nagy Mária Vasárnap Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke vezetésével, az elnökség beszámolója és a szóbeli kiegészítő fölötti vitával folytatta munkáját a Parlament Kongreszszusi termében a Magyar- Szovjet Baráti Társaság VI. országos értekezlete. Az elnökségben foglalt helyet Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságánál: titkára is. Felszólalt a vitában dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki a kormány üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta az országos értekezletnek, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság társadalmi munkásainak. Hangsúlyozta: a Magyar—Szovjet Baráti Társaság működésének kezdetétől tevékenyen járult hozzá a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítéséhez, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak széles körű fejlesztéséhez. A továbbiakban arról szólt, hogy már az 1948 februárjában aláírt első magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés hűen kifejezte országaink közös érdekeit, az új típusú államközi kapcsolatokat. A Szovjetunióval kialakított gazdasági együttműködésnek meghatározó szerepe volt és van népgazdaságunk fejlődésében. Gazdasági kapcsolataink döntő mértékben segítették elő országunk szocialista iparosítását, majd azóta iparunk korszerűsítését, szerkezeti átalakítását. Az elmúlt tíz évben korszerű járműipar alakult ki, amely már több mint tízezer autóbuszt gyárt évente. Az autóbuszok több mint felét — az V. ötéves tervidőszakban 32 ezret — Szovjetunióba exportáljuk. Felszólalt Duschek Lajosnié, a SZOT titkára is, aki a szovjet szakszervezetekkel kialakult gyümölcsöző kapcsolatokról szólt. Megyei szakszervezeti tanácsaink testvérmegyei kapcsolatokat ápolnak egy-egy szovjet területi szakszervezettel. Az elmúlt években igen népszerűvé vált a barátságvonatok kölcsönös szervezése, örvendetesen növekszik a csereüdültetési akciók száma. Barabás János, a KISZ KB titkára az ifjúsági szövetség és az Úttörőszövetség nevében köszöntötte az országos értekezletet. Az MSZBT feladatai egyben a KISZ és az Úttörőszövetség tennivalói is — hangsúlyozta. Szót kaptak a vitában a vállalati, üzemi tagcsoportok képviselői, akik a kollektívák mind tartalmasabbá, színesebbé váló barátsági munkájáról számoltak be. A vitában elhangzottakra válaszolva Nagy Mária főtitkár hangsúlyozta: a hozzászólások egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy a magyar— szovjet kapcsolatok bővítése, a két nép barátságának elmélyítése ma már társadalmi méretű igény hazánkban. Szerte az országban száz- és százezrek bizonyítják tettekkel, hogy átérzik a barátság erősítésének jelentőségét; hogy népünk számára a magyar— szovjet barátság nem elvont fogalom, hanem élő valóság. (Folytatás a 2. oldalon.) ÉRTELMES VITÁK HASZNA Több ízben lehetett az utóbbi időben efajta megjegyzéseket hallani: „most olyan időszakban vagyunk, amikor dolgozni kell, nem pedig vitatkozni”, jelenleg nem a viták idejét éljük, hanem a cselekvését”. Adott helyen és időben, meghatározott körülmények között teljesen helyénvalóak is lehetnek ezek a megjegyzések. Amikor eldöntött kérdéseket tesznek újra meg újra vitássá, amikor a cselekvést szószaporítással helyettesítik, akkor nagyon is helye van az ilyenféle figyelmeztetésnek. De amikor valamiféle általános érvényt tulajdonítanak az ilyen megállapításnak, s egy hosszabb időszak tartós jellegzetességeként próbálják feltüntetni, akkor joggal támadhat bennünk ellenérzés. Akik merev „vagy-vagy” alapon akarják elkülöníteni a vita és a cselekvés, a véleménycsere és a döntések megvalósításának időszakait, ugyancsak egyoldalúan fogják fel a társadalmi-közéleti folyamatokat. Az élet — a mozgalmi élet, a közélet, a pártélet éppoly kevéssé, mint a gazdasági vagy a kulturális élet — nem osztható fel olyan szakaszokra, amelyekben vagy csak vitatkozunk, vagy csak cselekszünk. A pártszervezeteknek gyakorlatilag szinte mindig egyszerre kell dolgozniuk valamely döntés előkészítésén (ami a teendők megvitatását igényli) és valamely más elhatározás valóra váltásán (ami pedig cselekvést, vagyis szervezést, mozgósítást, irányítást, ellenőrzést, összehangolást stb. követel). Előfordul, hogy egyes szakaszokban az egyik, másokban pedig a másik kerül előtérbe, nyilvánvalóan más az egyes mozzanatok súlya kongresszus, pártértekezlet, értékelő taggyűlés előtt, mint azok után. A kérdés egyoldalú értelmezése azonban — s voltaképpen ez a nagyobb veszély, a figyelemre érdemesebb probléma — másfajta szemléleti ,,elcsúszást” is kiélezhet. Nevezetesen meg'"’zódhat mögötte — olykor akaratlanul is — a pártdemokrácia, a társadalmi demokratizmus egyfajta lebecsülése. Kifejezhet egy olyan gondolatot, hogy a vezetések birtokában van a „böl'■sek köve”, s ezért megvitass nélkül is világosan látja, pontosan ismeri a cselekvés úját. Az ilyen szemlélet hordozói a nagy, átfogó dönt tsek előtt — a fejlődés egy-egy „mérföldkövénél”, — készek ugyan a problémák és teendők megvitatására, de a mindennapok során ezt feleslegesnek tartják. Aki azonban úgy véli, hogy egy átfogóbb időszak egészében szükségtelenné válhatnak a viták, az a tömegeknek az ügyek eldöntésében való részvételét voltaképpen egy-egy „ünnepi” alkalomra korlátozná. Ha a vitákat nem valamely „különleges” időszak jellegzetességeinek tekintjük, hanem a politikai, mozgalmi élet természetes velejáróinak, akkor ezzel egyúttal valóságos helyüket, értelmüket is meghatároztuk. S ez azért is fontos, mert még él néhol az a — az előbb említett szemlélettel voltaképpen egy tőről fakadó — felfogás, mely a viták szerepét eltúlozva, nekik szinte misztikus értéket tulajdonítva, öncélként kezeli azokat. Holott egy-egy véleménycsere értékét nem lehet önmagukban vett kritériumok alapján meghatározni — ez csakis azon mérhető, menynyiben vitte előre az ügyet miként szolgálta az értelmes és hasznos cselekvést. Értelmes cselekvéshez nem akármilyen, hanem értelmes viták kellenek — ez sohasem hagyható figyelmen kívül. Pártunkban már régen polgárjogot nyert az a felfogás, hogy az olyan vita, mely semmit sem old meg, ha mégoly demokratikusnak is tűnik, haszontalan. Ezért a pártmunkában, a politikai munkában nemcsak a viták kezdeményezése és ösztönzése a fontos, hanem legalább annyira a szintézis kialakításának képessége is. A vita elevensége még nem tehet elégedetté egyetlen pártmunkást, közéleti embert sem. Elégedettségre csak az adhat alapot, ha az eltérő nézetek összecsapása alapján sikerül kialakítani a megfelelő következtetéseket, az érvek ütközéséből kialakul az elhatározást megalapozó konklúzió, s mindezek alapján körvonalazódik a további cselekvés iránya, kirajzolódnak a várható következmények. Most olyan időket élünk, amikor egyaránt szükség van a vitatkozásra és a cselekvésre. E megállapítással mégsem mondunk sokat, hiszen voltaképpen minden időszak ilyen. A kérdés csak az — s erre minden konkrét helyzetben más a válasz —, hogy miről kell vitatkozni, s mi az, amiben már nem a vita a dolgunk, ha vam a döntés végrehajtása. Ha ezt nem keverjük össze, s érdemleges kérdésekről érdemben tudunk vitatkozni — akkor érdemes vitatkoznunk, mert vitáink ez esetben nem helyettesítik, hanem előreviszik a cselekvést.. Gyenes László A politikai könyvnapok megnyitója Budapesten Budapest először adott otthont az immár 15. alkalommal megrendezett politikai könyvnapoknak. Hétfőn a Ganz- MÁVAG Művelődési Központban szocialista brigádtagok, ifjúmunkások, a politikai irodalom iránt érdeklődő olvasók népesítették be a színháztermet, a megnyitó ünnepség színhelyét, ahol megjelent és az elnökségben foglalt helyet Győri Imre, az MSZMP KB titkára, dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, Király Andrásné, az MSZMP budapesti bizottságának titkára, s ott voltak a könyvszakma — a kiadás és terjesztés — ismert személyiségei. Szabó István, az MSZMP VIII. kerületi bizottságának első titkára üdvözölte az ünnepség résztvevőit, majd Győri Imre emelkedett szólásra. Győri Imre beszéde Győri Imre bevezetőben emlékeztetett arra, hogy az idei őszön immár 15. alkalommal rendezzük meg hazánkban a politikai könyvnapokat, az ideológiai, a politikai könyvkiadás és ismeretterjesztés rangos eseményét. A könyv, a politikai irodalom jelentőségéről szólva kiemelte, hogy a marxista- leninista politikai irodalom segíti a legközvetlenebbül a világ, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek megismerését, az összefüggések feltárását, a progresszív társadalmi (Folytatás a 2. oldalon.) BORCUMAVÁLOGATÁS A GÉPPEL A nagykapornak! Aranykalász Termelőszövetkezet 118 hektáron termelt burgonyát. A tároló színekbe eddig 35 vagon holland rózsafajta került. Naponta öt vagonnyit válogatnak a szovjet rendszerű gép segítségével. JAVULÓ HOZAMOK, TÖBB TEJ verseny*őeihenéssietek, ver**enyző gazdák Az idei, év elején nagyüzemi gazdaságok tehenészetei, háztáji állattartó gazdák neveztek a megyei, illetve az országos tejtermelési versenybe. A harmadik negyedévi részértékelésből kitűnik, hogy a verseny az év eddig eltelt időszakában jelentősen hozzájárult a javuló hozamokhoz. A nagyüzemi tehenészetekből a tavalyinál lényegesen több tej került a feldolgozóiparhoz. A múlt esztendő III. negyedévének végéig 18 millió 770 ezer liter tejet adtak el a szövetkezeti gazdaságok, a mostani értékesítés pedig 19 millió 909 ezer liter. Ez 6,1 százalékos többletet mutat. Ennél is kedvezőbb a megye négy állami gazdaságának eredménye. Szeptember végéig 12,7 százalékkal növelték a tejértékesítést, ami azt jelenti, hogy ez év kilenc hónapjában 612 ezer literrel több tejet adtak át az iparnak mint a múlt év azonos időszakában. A tejtermelés javulását mutatja az egy tehénre jutó hozam változása. A közös gazdaságok állománya tavaly egész évben nem vitte többre 1880 liternél, most viszont szeptember végéig 1759 liter az átlagos termelés. A számítások szerint ebben az évben tehenenként 2300 liter tejre lehet számítani. Ennél jóval többet termelnek az állami gazdaságok tehenei, hiszen náluk a III. negyedév végéig 2658 liter az egy állatra jutó átlagos hozam. Az idei tejtermelési verseny — ebben 23 tsz és a négy állami gazdaság vesz részt — egyik lényeges feltétele a 100 hektár mezőgazdasági területre jutó árutejtermelés. A most elkészült értékelés szerint negyedévvel a verseny befejezése előtt a bagodvitenyédi termelőszövetkezet áll az élen 66 ezer 646 liter tejjel. A zalaszentgróti közös gazdaság 51 ezer 275 literrel egyelőre a második, de 50 ezer 451 literes teljesítménnyel szorosan ott a nyomukban a zalabéri tsz. Száz hektárra vetítve tekintélyes mennyiségű tejet szállított a zalalövői és a bucsuszentlászlói termelőszövetkezet is. Teljesítményük jóval túl van a 40 ezer literen. Az üzemek közötti verseny követelménye a tavalyi évhez viszonyított árutej növelése. A sorrendet, meghatározott pontozással állapítják meg az értékelők. Ennek alapján a hahóti termelőszövetkezet áll az élen, tehenészetük ez év szeptember végéig 154 ezer 562 literrel adott több tejet, mint a múlt esztendő kilenc hónapjában. A zalabaksaiak 95 ezer 787 literes többletükkel a másodikak, majd a zalabéri közös gazdaság következik nagyon biztató telesítménnyel. A verseny jelenlegi 4—5. helyezettje a zalakomári Petőfi, illetve a zalalövői termelőszövetkezet. Az állami gazdaságok közül a zalaszentgrótiak vannak az élen. Náluk a száz hektárra jutó tejértékesítés 35 ezer 577 liter. Ennél is jobb eredményt mutathatnak fel az árutejtermelés változásában. Amíg tavaly háromnegyed év alatt 747 ezer 400 liter tejet adtak el, most szeptember végéig az értékesítés meghaladja az 1,2 millió litert. A nagyüzemi tehenészeteken kívül mintegy ezer zalai gazda nevezett a háztáji- és kisárutermelő gazdaságok versenyébe. A nagykapornaki Zanati István 18 ezer 814 liter eladott tejjel vezeti a megyei versenyzők mezőnyét. Az esztergályhorváti Várhelyi János 16 ezer 78 liter tejet vitt szeptember végéig a csarnokba és ezzel a teljesítménnyel jelenleg a második, míg a tüskeszentpéteri Horváth Kálmán a pillanatnyi harmadik helyezett 13 ezer 77 liter tejértékesítéssel. A jól teljesítők között van még a zalaudvarnoki Kovács József, a gellénházi Boronyák Péter a felsőbagodi Penner János. A verseny még folytatódik, a végleges sorrend majd az év végén dől el Öt év alatt 134 millió forint Növeli lakáskarbantartó és felújító tevékenységét a zalaegerszegi Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat Egy város arculata nemcsak az új építményektől függ. A már meglévőket, régebbieket is csinosítani, korszerűsíteni kell, hiszen az új házak mellett még szembetűnőbb lehet a kontraszt. Zalaegerszeg nem panaszkodhat e tekintetben, hiszen a megyeszékhelyi ingatlankezelő vállalat az elmúlt tervidőszakban mintegy 100 millió forintot költött a lakások külső,belső felújítására, tatarozására. Ez az összeg a megkezdett tervidőszakban jóval magasabb, 134 millió forinttal gazdálkodik 1980-ig a zalaegerszegi IKV. A megnövekedett feladatokra a vállalat, folyamatosan készül fel. Az idén és jövőre mintegy 17—17 millió forint értékben végeznek Zalaegerszegen lakáskarbantartást és felújítást, s az azt követő esztendőkben folyamatosan emelkedik majd az évente felhasználandó összeg. Mivel a városban a szanálások révén egyre kevesebb lesz a teljes felújítást rövid időn belül igénylő ház, az IKV az ötödik ötéves tervi programjában a fő hangsúly a lakáskarbantartásra helyeződött. A kezelésükben levő, mintegy négyezer egerszegi lakásból mindössze 10—15 százalékot képviselnek csak az ötvenes években épültek. Karbantartó tevékenységük fejlesztésére nagyobb összeget terveztek, mint az elmúlt tervidőszakban. Az akkori kilencmillió forinttal szemben 1980-ig közel 17 millió forint értékben bővítik a gépparkjukat, s a központi telephelyet. Elsősorban a könnyen mozgatható, s többcélúan alkalmazható kisgépeik számát növelik, de tervbe vették az előszerelő munka fokozását is. Ennek megvalósítására új csarnok felépítését tervezik. Bővítik, szervezettebbé teszik a gyorsszolgálati részletgük munkáját, s tervezik, hogy bevezetik a többszakmás képzést, s ennek megfelelően alakítják ki a bérezést is.