Zalai Hírlap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 153. szám Ara, 80 fillér 1977. július 1. péntek Beszámoló a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Csütörtökön délelőtt tíz órakor a Parlamentben folytatta tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésen megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; ott voltak a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az elfogadott napirendnek megfelelően Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tartotta meg beszámolóját a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. Gergely István beszámolóját vita követte, amelyben felszólalt Csőtei László Pest, Vadkerti Miklósné Heves, Radnóti László Somogy, Csörgits József Zala megyei képviselő. (Felszólalását lapunk 2. oldalán közöljük), dr. Komócsin Mihály Csongrád, Palóczi Lajosné Szabolcs-Szatmár, Szűcs János Szolnok, Farkas Pál Borsod megyei, Barcs Sándor budapesti, dr. Vámos Marietta Pest megyei képviselő. A következő felszólaló dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt (beszédét lapunk 2. oldalán közöljük). Ezt követően ifj. Pintér István Baranya, Hütter Csaba Nógrád, Hárs József Veszprém, Szigeti Gáborné Békés, Nagy Csaba Bács- Kiskun megyei képviselő kapott szót. Mivel több hozzászóló nem jelentkezett, az elnök bezárta a vitát és ismét megadta a szót Gergely Istvánnak. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól jóváhagyólag tudomásul vette, majd interpellációk következtek. Kangyalka Antal Csongrád megyei képviselő interpellációjára Biró József külkereskedelmi miniszter, Sarudi József Hajdú- Bihar megyei képviselő interpellációjára Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter válaszolt. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka — amelynek csütörtöki ülésén az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Inokai János és Raffai Sarolta — befejezte munkáját, egyik fontos alapfeladata a többhasznú tározók, vízpótló rendszerek fejlesztése és ezzel a hasznosítható vízkészletek gyarapítása. A tervidőszakban — a IV. ötéves időszakhoz képest tízszeres, csaknem 300 millió köbméter tározótér építését irányoztuk elő. A Tiszavölgy vízgazdálkodásának fejlesztéseként befejezzük a kiskörei vízlépcső II. ütemét és előkészítjük a csongrádi vízlépcső megvalósítását. A Körösök csatornázására már üzembehelyezés előtt áll a körösladányi vízlépcső. A tervek szerint 280 kilométer hosszúságú árvízvédelmi töltést erősítünk meg. Emellett az árvízmentesítésnek olyan új, komplex módszereit is alkalmazzuk, mint a veszély esetén igénybevehető, tározók, vagy az árapasztó csatornák létesítése. A tervidőszak felelősségteljes feladata a vizek minőségének, a vízi környezetnek a védelme. A környezetvédelmi törvény értelmében célul tűzzük ki, hogy mielőbb megállítsuk élővizeink szennyeződését, majd javítsuk tisztaságát. Ez a cél csak a vállalatok, szövetkezetek, intézmények és azállampolgárok cselekvő összefogásával érhető el Ezért e helyről is kérünk mindenkit, hogy vizeink tisztaságáért, természeti környezetünk hatásos védelméért álljuk útját az elkerülhető szennyezéseknek, óvjuk pótolhatatlan vízvagyonunk tisztaságát Gergely István beszámolója Tisztelt Országgyűlés! Korunk egyik jellegzetessége világszerte, hogy fokozódik a víz iránti igény. Mind élesebbé válik az egészséges és elegendő vízért, ugyanakkor pedig a vizek kártétele elleni szüntelen küzdelem. Az állampolgárok milliói, amikor nem tűrik, hogy otthonukban haszontalanul folyjon el a víz, máris tevőleges részesei a takarékos vízgazdálkodásnak. A népgazdaság legnagyobb vízhasználója az ipar: az öszszes frissvíz több mint 60 százalékát igényli. Az ipari üzemek vízigényeiket jórészt saját víztermelő létesítményekből elégítik ki. A belterjes, az iparszerű termelési rendszereket széles körben alkalmazó nagyüzemi mezőgazdaságunk is új és fokozott követelményeket támaszt a vízgazdálkodással szemben. Kialakult az egységes mezőgazdasági vízgazdálkodás, ma már 400 ezer hektárt meghaladó területre juttathatunk öntözővizet. Magyarországon a társadalmi, gazdasági fejlődés fontos feltétele, hogy biztonságban legyünk az árvizekkel szemben. Árvízvédelmünk fejlesztése világviszonylatban is kiemelkedő: a kiépített 4400 kilométernyi töltésrendszer az ország területének egynegyedét, rajta a lakosság felének az értékeit közvetlenül védi. A mentett területen levő népgazdasági vagyon értéke 500 milliárd forintra becsülhető. A töltések fele már kellő biztonságot ad, másik felének kiépítése folyamatban van. Ez azt is jelenti, hogy az ágazat — az egészen rendkívüli katasztrófa kivételével — önerőből tud védekezni az árvizek ellen. A társadalmi-gazdasági haladás sajátos ellentmondása, hogy a vízigények és a szolgáltatott vízmennyiség növekedésének árnyoldalaként növekszik a szennyezett vizek mennyisége. Az ipar és a települések évente fél-balatonnyi szennyvizet bocsátanak ki. Az energiatermelés nagymennyiségű hűtővize a hőszennyeződés miatt káros. A mezőgazdaság a műtrágyák és a növényvédő szerek tömeges használatával rontja vizeink tisztaságát. A szakosított állattartó telepek szennyvize is egyre több gondot okoz. Nehezíti a helyzetet országunk viszonylag kis területe, nagy népsűrűsége és az, hogy vízkészleteink túlnyomó része külföldről érkezik hozzánk. A növekvő szennyvízterhelés ellenére sikerült átfogó műszaki, jogi és közgazdasági szabályozó rendszer kialakításával mérsékelni vizeink elszennyeződésének ütemét. A lakosság ellátása egészsé ges vízzel — az életszínvonal egyik jellemzője. A vezetékes vízellátásban részesülő lakosok száma a tervidőszakban további egymillióval növekszik, 1980-ban megközelíti az ország lakosságának háromnegyedét. A víztermelő kapacitást napi 1 millió köbméterrel növeljük, ami megfelel a főváros nyári, napi csúcsfogyasztásának. Külön is foglalkozunk a nagy, munkáslakta városok és a közegészségügyileg veszélyeztetett kisebb települések vízellátási problémáinak megnyugtató és gyorsított megoldásával. A csatornázás a lakosság 43 százalékát szolgálja majd. Folytatjuk a szennyvíztisztító-kapacitások bővítését is. Vízkészlet-gazdálkodásunk Tanácskozik az országgyűlés Negyvennégy milliárd a vízgazdálkodás fejlesztésére Az V. ötéves terv során vízgazdálkodás-fejlesztésre 44 milliárd forintot fordítunk. Ennek kereken kétharmadát települések vízellátásának, csatornázásának és a szennyvíztisztításnak fejlesztésére, a többit vízkárelhárítási létesítményekre és a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésére irányoztuk elő. A lakosság közműves vízellátása 1990-ig megközelíti a telítettségi állapotot, csatornázással a lakosságnak mintegy háromnegyede lesz ellátva. Nagy figyelmet kell fordítani a víztakarékos és vízkímélő termelés-technológiák alkalmazására. Az üzemi vízgazdálkodást, benne, a szennyvíztisztítást és a vízforgatást a gyártási technológia részének tekintjük. A hosszútávú fejlesztési időszak kiemelt feladata a Tiszavölgy vízpótlásának fokozása, vízlépcsők, tározók, vízátvezetések létesítésével. Az erre irányuló elképzelések sorából kiemelkedik a Duna—Tisza csatorna terve és jelentősége. Megépítése idővel a Tisza (Folytatás a 2. oldalon.) Aratás Péter-Pálkor Nagyüzem a miklósfai tsz árpaföldjén — Ma Péter-Pál napja van, a hagyományos aratási forduló ... — hangzik éppen a rádió déli krónikájában. A falu központjában délutáni műszakba igyekvők várják a helyijáratot Az utcán gyerekek, nyitott kocsiban napfürdőző kisbabák, fiatal anyukák sétálnak velük ráérősen. A házak és járdák, mint jó öreg kemence, összegyűjtötték a délelőtti napsütést, s most ontják magukból a meleget. Huszonkilenc fok van. A hőséget harapós szél enyhíti. — Ideális aratóidő! — jegyzi meg Kunics Sándor elnök, akivel a miklósfai termelőszövetkezet árpaföldjére tartunk, Belezna határába. — Meleg van, lehet dolgozni, a szél segíti elviselni a forróságot. Második napja vágják már a 188 hektár őszi árpát, de tegnap még célszerűtlen lett volna az ellenőrzés. Az első nap próbaüzem, kóstoló az idei betakarításból. A kombájnok június 28-án vonultak ki Belezna határába. Míg nem fogy le az árpa, odakünn éjszakáznak, odahordják az üzemanyagot, odarobog a szervizkocsi. Természetesen a meleg ebédet — amit a kanizsai Park Étteremből hozatnak —, meg a hűsítőitalokat is kiszállítják. A kombájnosokat és kisegítőket mikrobuszon viszik a munkaterületre, majd haza. Mindezt a falu észre sem veszi... Pörögnek a sárga, kék, piros motollok, mint a gyerekek színes forgója. Port vernek fel a földről, de a vezetőket üvegfal védi. Még a kiszolgált, kopott SZK 4-esre is szereltek újdonatúj vezetőfülkét. Ettől a tartozéktól megfiatalodott. Igaz, odabenn a szögletes kalickákban iszonyú a hőség, de jobban viselik, mint az izzadt arcon, nyakban szurkáló töreket. Némelyik gép tartálya már megtelt, a domb aljáról rohan az Ifa kocsi, forog, villog a kombájn lámpája, mintha sürgetné: siessetek, kevés az időm! — Idén a jelszónk: inkább a szállító várjon, mint a kombájn — mondja Sorok József üzemmérnök, az aratás irányítója. — Nem baj, ha vesztegelnek kicsit, a lényeg, gyorsan teljenek a tartályok, s máris üríthessék a terményt a platóra. Egyébként a szállítóknak is érdeke a gyorsaság, teljesítménybérben dolgoznak. Kovács Ferenc, 20 év körüli fiatalember így vélekedik erről: — Nincs vita, mi a kombájnosokért vagyunk! Jó az összhang, segítjük, egymás munkáját. Én ma negyedszer fordulok. Egy úton a pótkocsi rakományával együtt 110 mázsa szemesterményt szállítok be a szárítóhoz. Kunics Sándor elnök megjegyzi, hogy az árpa sínylette meg leginkább a szárazságot. Becslésük szerint 4—5 mázsa a hektáronkénti kiesés. A takarmány- és étkezési búza szépen fejlett. Persze ha időközben kis esőt kapnának, semmi gondjuk nem lenne. A szemle végén látogatást teszünk a két éve létesült, B1 15-ös szárítónál is. Horváth Lajos üzemvezető arról tájékoztat bennünket, a beérkező árpa víztartalma 15—15,2 százalék. Annyira nem nedves, hogy a fűtőolajjal üzemeltetett szárítótornyokat beindítsák, egyelőre megfelel, hogy a terményt hideg levegős szárítóra viszik, s nedvességtartalmát az optimális 14—14,5 százalékra szorítják le. K. M. A lenti tsz-ben végeztek a 160 hektáros repce aratásával. A 15 vagonnyi olajmagot szállítás előtt tisztítják (képünkön). (Hiss Ferenc felvétele) Sikeresen teljesítik exportkötelezettségeiket a zalaegerszegi vállalatok Az első félév végével minden termelő üzemben értékelték a termelési eredményeket, a tervek időarányos teljesítését, ezen belül az exporttervek alakulását. A rendelkezésre álló adatok szerint a zalaegerszegi vállalatok az első félévben igen eredményesen dolgoztak exportkötelezettségeik teljesítéséért, sőt több helyütt jelentős mértékben túlteljesítették azt. Ezek közé tartozik Ganz-Mávag zalaegerszegi gyáregysége, amelynek termékei, a mozgólépcsőkhöz szükséges vasszerkezeti elemek és tartozékok, az első félévben négy nyugateurópai országba jutottak el: Stockholmba, Helsinkibe, Bécsbe és a franciaországi Ruenba. Ezeknek a szerkezeteknek az elkészítésével és továbbításával a zalaegerszegi gyáregység hatvan százalékkal teljesítette túl első félévi tőkés export kötelezettségét, s összesen huszonegy mozgólépcsőhöz szükséges vasszerkezeti tartórészt gyártottak, amihez hatvan tonna vasanyagot használtak fel. A zalaegerszegi gyáregység dolgozói ezenkívül hajókhoz használatos hűtőegységeket is gyártottak, összesen ötven darabot, egymillió-hétszázezer forint értékben, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaságba szállítottak. Az LH— 22-es típusú hűtőberendezés egyébként a vállalati gyártmányfejlesztés produktuma, s az NDK-beli vállalat már 1978-ra növekvő mértékű igényét jelentette be a jól bevált hűtőegységekre. Mind a tőkés, mind a szociaalista exporttervét jelentős mértékben túlteljesítette az első félévben a Zalaegerszegi Műbútor Szövetkezet. Legjelentősebb tőkés exportjuk az első félévben egy franciaországi gyermeküdülőnek gyártott komplett berendezés volt, amely ezerhétszázhatvan darabból, huszonhat bútorféleségből állt, s értéke meghaladta a kétmillió forintot. Ezzel a szállítmánnyal tőkés exporttervét több, mint száz százalékkal teljesítette túl a szövetkezet. A szövetkezet tavaly kapcsolódott be a szovjetunióbeli szálloda építési programba, s erre az esztendőre az Artex Külkereskedelmi Vállalattól 11 millió forintos megrendelést kaptak különféle szállodai berendezések — franciaágyak, éjjeli szekrények, szekrénysorok, asztalok, fotelek, székek — gyártására és szállítására. Ezt az első félévi programjukat ugyancsak túlteljesítették, a félév végéig hatmillió forint értékű szállodaberendezés hagyta el a zalaegerszegi üzemet. Fontos eseménynek tartják, hogy a külkereskedelmi vállalat a Szocsiban most zajló nemzetközi bútorbemutatón kiállította termékeiket, s bíznak abban, hogy a bemutató révén újabb megrendeléshez jutnak. Belföldi feladatai mellett maradéktalanul teljesítette exportkötelezettségeit is a Vertesz zalaegerszegi gyára. Az első félévben az orenburgi gázvezeték építkezéséhez ötvenhárom darab, tíz kilovoltos BTO—250-es típusú és hatvanhárom darab 0,04 TFE típusú 400 voltos elosztó berendezést gyártottak és szállítottak. Ugyanebből a berendezésből egy Jugoszláviában épülő hűtőházhoz kilenc darabot készítettek, továbbá három darab KSZ-típusú vezérlő szekrényt, Obrovácra pedig ezerhatszáz méter kábeltartó vasszerkezetet. De a Zalaegerszegen gyártott berendezések eljutottak Irakba is, a második félévben pedig egy Peruban épülő vízierőműhöz szükséges transzformátor-állomáshoz gyártanak kapcsolószekrényeket.