Zalai Hírlap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-01 / 257. szám
1971. november 1. Bevált kísérlet Hogyan csökkentenék a selejtet a Nagykanizsai üveggyárban A Nagykanizsai Üveggyár hatáiban általában 20—25 százalék selejt képződött, ami a havi 770—870 ezer darabos termelésnél jelentős mennyiség. A selejt részben a változó üvegminőségből, a hűtés közben előforduló törésekből és a fúvók esetenkénti kezelési hibáiból tevődött össze. A vállalat vezetői abból indultak ki, hogy ezek közül az első és a harmadik ok döntően emberektől, technológiától függő, ezért lehet, sőt kell is rajta változtatni. Mennyiség helyen minőség — Korábban a bérezési rendszerünk, az úgynevezett egyenes darabbér elsősorban a mennyiség fokozására ösztönözte az üvegfúvókat — mondja Horváth Istvánné, munkaügyi osztályvezető. Hogy végül az elkészült termékek 15—18 százaléka az üvegfürdő felületi kezelésének elhanyagolása miatt eldobásra került, azt csak a gyár érezte, mivel a norma 95 százalékát mindenképpen kifizettük a dolgozónak. Emiatt havonta 20—30 ezer forintot úgy fizettünk ki, ami mögött nem volt termelési érték. De ez már a múlté. Július elsején két hónapra próbaképpen bevezették a hátában a minőségre ösztönző mozgóbért — kezdi a beszélgetést Pap István üvegfúvó, aki 23 éve dolgozik a szakmában. — Mondanom sem kell, mennyire örültünk, hiszen rögtön látszott, hogy nekünk is további százasokat jelent a borítékban. Azelőtt hajtottunk, kergettük a százalékot — 104, 105, 110 — minél többet. Most jobban figyelünk az alaktartásra, a rossz üveget nem egyszer, hanem kétszer—háromszor is leszedjük. — És ez havi 500—600 forinttal nagyobb jövedelmet hozott — veszi át a szót Horváth Lajos, a társa. — Bár szeptemberben már nem élt ez a rendszer, a jó áru arányának növelésével ugyanannyit keresünk, mint júliusban, vagy augusztusban. Igaz, a normát csak egy, esetenként két százalékkal teljesítettük túl, de többet törődtünk az üveggel. Ha az üveg minősége tovább javul, még a jelenleg miattunk képződő 5—7 százalékos selejtet — azelőtt 15— 20 volt — is megpróbáljuk csökkenteni Javait a szervezés . A hőpalackgyártásnál követett szisztéma szerint a hőálló hutában szintén egész sereg intézkedést tettünk a minőség javításáért — magyarázza Ferenc Lajos, szervezési osztályvezető. Ismét foglalkoztatjuk nyugdíjas üvegfúvóinkat, akik több évtizedes tapasztalataikat átadják az utódoknak. Növeltük a laboratóriumunk személyzetét, felszereltségét és így megvalósíthattuk a keverési és olvasztási folyamatok napi ellenőrzését. A szinte órákon belül történő visszajelzés elősegítette az üvegminőség állandósítását. A kézi adagolást ma már saját tervezésű és kivitelezésű adagológépek váltották fel. Ezek folyamatosan és pontosan dolgoznak. Az emberek jó hozzáállása és a szervezési intézkedések kedvező eredményt hoztak. Az első negyedévben a huta selejtje 24,9 százalék volt, ami 570 ezer darab különféle rossz terméket jelentett. A harmadik negyedévben már csak 15,1 százalék selejtről tanúskodnak a kimutatások, ami 370 ezer darab eldobott terméket takar. Javult a munkamorál is a hutákban. Míg korábban a gyakran csapnivaló üvegminőség miatt szinte minden fórumon előfordult kisebb-nagyobb összetűzés, ma nyugodt a légkör. Javult az üveg minősége, s várhatóan ez a folyamat tovább tart, amihez a dolgozók nemcsak csendesen szurkolnak, segítik is. Tovább folytatjuk a folyamatok adatszerű ellenőrzését, a veszteségek okainak feltárását — mondja ismét Ferenc Lajos. — Tudjuk, hogy még akad tennivaló jócskán. Augusztusban javaslatot tettünk a buzaüzem komplex szervezési felmérésére, amely azóta befejeződött és a konkrét javaslataink megvalósítása van soron. Ennek nyomán korszerűsítjük az üzemi bizonylati rendszert, bővítjük a minőségellenőrzést szolgáló műszerparkot, egységesítjük a gyártásközi ellenőrzés munkamódszerét. Határidő előtt A selejt nagyarányú csökkentésének köszönhető, hogy a gyár határidő előtt teljesítette exportvállalásait. — A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére az év elején 32 millió forintos szovjet exportvállalást tettünk, melynek a határideje december 1. volt — mondja Somoskeöy István, a gyár igazgatója. — A második negyedévben ez további vállalásokkal bővült, így elszámolási áron összesen 66 millió forint értékű szovjet megrendelést kellett kielégítenünk. Számítottam a gyár kollektívájának kedvező hozzáállására, a szocialista brigádokban rejlő erőre. Mindez, s különösen a selejt ilyen arányú csökkenése lehetővé tette, hogy október 27-én befejezhetjük a Szovjetunióba szánt termékek gyártását. Győri András Semmitérő kozmetika Úgy jó, ha október végére földbe kerül a búza magja. Tudják ezt jól a mezőgazdászok, mégis akad üzem, ahol nem ennek megfelelően szervezték a munkát, még többkevesebb terület várja a vetőket. Megkéstek, pedig igazán nem lehet panaszkodni az idei ősz időjárására, dolgozhattak a határban zavartalanul, eső alig áztatta a földet. Most meg az a baj. Ahol a lemaradást számon kérik a vezetőktől, a növénytermesztőktől, legtöbb helyen készen állnak a válasszal: száraz a föld, nehezen birkózik vele az eke és más talajművelő munkagép. Lehet, de ezt ma aligha lehet elfogadni, a rendelkezésre álló eszközökkel ugyan több munkával, mint kedvező körülmények között, de elfogadható magágy készíthető. Példa van erre szép számmal a megyében, hiszen a szentgyörgyvölgyi, a nagyrécsei, a rédicsi, a letenyei és még több termelőszövetkezet kellő időben, október 20-ra, vagy legkésőbb 25-re végzett a vetéssel. Pedig náluk sem volt nedvesebb, ezért könnyebben művelhető a talaj. Vannak termelőszövetkezetek, ahol a vezetők a munkaszervezési hibáikat hamis adatközléssel, a valóságos helyzet szépítésével próbálják eltüntetni. A vetés befejezéséről beszélnek, írásba is adják a munka megtörténtét, a határban viszont napokra való tennivaló várja még az embereket. Mit ér az ilyen kozmetika? Semmit! Csak a mulasztás pillanatnyi eltussolására jó. Az igazságot megmutatja az aratáskor mért hozam. Mert a statisztikát lehet szépíteni, de a növényt nem lehet becsapni... Nem kell a vetőburgonya Veszélyben van a zalabéri termelőszövetkezet által termelt vetőburgonya. A soksok vagonnyi árut egyelőre szalmával takarva meg tudják óvni a hidegebb éjszakáktól, de mi lesz a sorsa, ha esősre fordul az idő, netán korai fagyokkal búcsúzik az ősz, azt nem tudják megmondani a közös gazdaságban. Tavasszal 66 vagon vetőburgonya értékesítésére kötöttek szerződést a termeltető vállalattal, aki ősszel 75 vagon átvételét ígérte, mindmáig azonban csak 52 vagonra adtak. Azt is úgy, hogy abból 38 vagon a szövetkezetnél marad saját vetőmagfelújításra és további szaporításra, így a vállalat addig csak 14 vagon termék elszállításáravállalkozott. Közölték, hogy azt mindenképpen elszállítják a gazdaságtól. Az azonban már kétséges, hogy mikor?! S mi lesz a további 23 vagon termék sorsa? A vetőmagtermeltető igazgatója szerint pillanatnyilag e mennyiségre nincs igény, a háztáji ellátásról gondoskodó zalai áfészek nem rendeltek további mennyiséget, így a vállalat 150 vagonnyi eladatlan készlettel rendelkezik. Nem megnyugtató ez a vetőmagot termelő gazdaság számára. A vállalatnak kellene gondoskodni az áru biztonságos elhelyezéséről, nem pedig a szövetkezetre ráerőltetni a kockázatot. Persze az áfészek is többet vállalhatnának, hogy tavasszal kielégíthessék a kistermelők vetőmagigényét. — ne — ZALAI HÍRLAP Egy a 105-ből Nagykanizsán, a DKG-ban 1977 első háromnegyed évében 150 újítást adtak be, melyből 105-öt elfogadtak, s 70-et már a termelésben alkalmaznak. Képünkön: Dobri Sándor az örvénylő menetvágóhoz alkalmazott új késsel dolgozik. Gondos, szakszerű munka • 10 százalékos termelésnövekedés a Zalaszentgróti AG központi kerületében A Zalaszentgróti Állami Gazdaság pártbizottságának ez évre szóló gazdaságpolitikai feladatterve 9—10 százalékos termelésnövekedést határozott meg a gazdaság zalaszentgróti kerülete számára. És egy lényeges minőségi mutatót, az almáskertek termésének legalább 60 százalékos exportképességét. A kerület pártalapszerveze-etének tagjai alaposan körülnéztek a házuk tájékán, keresve a módszereket, tartalékokat, amelyek révén valóság lehet ezekből a számokból. A metszéstől a növényvédelemig, a talajmunkáktól a szedésig minden műveletet felülvizsgáltak, majd számos munkaszervezési javaslatot tettek és valósítottak meg. Például a korábbi szakaszosságot megszüntetve két-három napra összpontosították a permetezések idejét, így hatékonyabb lett a megelőzés a növényvédelemben. Lévén, hogy elég idős a fák többséget módosítottak a metszésen, hogy az a permetezés és a termés szempontjából is előnyös legyen. Jelentős terméskiesést és minőségromlást sikerült elkerülniük azáltal, hogy a gyümölcsfejlődés kritikus időszakában bevezették az öntözést. A gondos munka meghozta az eredményt. Almából az exportminőség aránya több, mint 60 százalékos és a 17 hektáros szőlőskert is a várakozáson felül fizetett: az előirányzott 18 vagon helyett 25 vagon termést szüreteltek. Még a beszámoló taggyűlésen felvetődött, hogy gondoljanak a jövőre is : az öregedő almásokat és a jórészt hagyományos művelésű szőlőket folyamatosan új telepítésekkel kell felváltani. Tavaszszal 30 hektáron ültettek almafákat, a legnagyobb esőzések idején. Erre a kerület összes dolgozóját mozgósították a párt-, KISZ- és szakszervezeti bizalmiak, s a többi üzem is besegített, így négy nap alatt befejezték a telepítést S hogy nem elsietett munkát végeztek, azt a példa nélkül álló eredmény is bizonyítja: 100 százalékig megeredtek az almacsemeték. A gazdaságpolitikai feladattervben megjelölt másik fontos tennivaló volt a dabronyi és sárközi területek parlagföldjeinek hasznosítása, elsősorban takarmánygabona, kukorica és mustár termelése révén. Az 1-es pártcsoport, azaz a Hamburger szocialista brigád traktorosainak, kombájnosainak lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy a viszonylag rossz talajadottságok ellenére takarmánybúzából például 35 mázsát arattak le hektáronként, s közepesnél jobb hozamot mutat a kukorica is. Az állami gazdaság zalaszentgróti kerületének vezetője a szeptemberi pártággyűlésen számolt be a feladatterv végrehajtásának állásáról. A pártvezetőség joggal tette a sikeres jelzőt a háromnegyedévi értékelés mellé, ami egyben azt is jelenti: meglesz a tervezett 10 százalék. L. J. Segítik, gyorsítják a mezőgazdasági beruházásokat az újonnan elfogadott típustervek A mezőgazdaságban növekszik az igény az előregyártott, a helyszínen összeszerelhető épületszerkezetek, elemek iránt. Mind több vállalat foglalkozik az új rendszerű építkezések anyagainak előállításával; ezzel meggyorsulnak a beruházások, és lehetővé válik egyebek között a legköltségesebb állattenyésztési ágazatban, a szarvasmarha-tartásban a beruházási költségek mérséklése. A MÉM közzétette az elfogadott típustervek jegyzékét, ezek alapján a gazdaságok felkészülhetnek új telepek építésére, illetve a már meglevők bővítésére. Nagyüzemileg előregyártott szerkezetet készít egyebek között a Mezőpanel, valamint a BVM; ezek a megoldások a vasbeton olcsó alkalmazását teszik lehetővé a mezőgazdasági építészetben. Egyre jobban terjednek a ragasztott faszerkezetek, amelyek megfelelő impregnálással készülnek, s így viszonylag időállóak. Népszerűek újabban az Agrokomplex, valamint az erdő- és fafeldolgozó gazdaságok előregyártott, fából készített könnyű és gyorsan szerelhető típusai. Miután a mezőgazdasági üzemek eltérő adottságai megkívánják, a jóváhagyott típustervek nagyobbik része tekintettel van a telepeken tartott állatok számának különféle variációjára. A 150 állatot befogadó istállók általában a 300 tehenes üzemekben honosodnak meg, két istállót építenek egymás mellé. A 200 helyes istállókból minimálisan kettő épül fel egy telepen, de lehetőség van akár öt ilyen egység egymás melletti felépítésére, s ily módon az üzemek kialakíthatják az engedélyezett legnagyobb számú, 2000-es tehenészetet. Nem hiányoznak a hagyományos építőanyagokat és az átlagos kivitelező felkészültséget megkívánó tervmegoldások sem. Tartalmaz a tervdokumentáció egészen egyszerű kivitelezésű istálló-modelleket is, hízó- és növendékmarhák befogadására. A terveket a gyakorlatban kipróbálták, a gazdaságok elégedettek a műszaki megoldásokkal. Jórészt ezzel magyarázzák, hogy csökkent a jóváhagyásra benyújtott egyedi tervek száma 1977 első félévében, mintegy negyedével kevesebb ilyen speciális tervet küldtek be a minisztériumba a gazdaságok, összesen 73-at. Viszont ezeknek a terveknek a színvonala is javult az elmúlt időszakban; az egyedi tervek közül mindössze 13-at kellett csak elutasítani. (Jórészt azért, mert drága megoldásokat alkalmaztak és a gépészeti technológiákat nem tartotta megfelelőnek a bíráló bizottság.) Az elmúlt év első felében összesen 104 típustervet, idén, az év első hat hónapjában már 273-at „hívtak le” a gazdaságok, ami a bizalmat jelzi a jóváhagyott építészeti megoldások iránt. (MTI) Fejlesztik a vidéki távbeszélő-hálózatot A posta ötödik ötéves tervének egyik fő célja, a kedvezőtlenebb feltételekkel működő vidéki távbeszélőhálózat gyorsabb ütemű fejlesztése. A tervidőszakban a helyi telefonközpont-hálózatra — az előző öt év 3,9 milliárdjával szemben — 5,3 milliárd forintot fordítanak. Ebből a budapesti bővítésre 1,6 milliárd, vidékre ennek több mint kétszerese, 3,7 milliárd forint jut. 1980-ig mintegy 207 000 állomással bővül az országos központ-kapacitás, melynek körülbelül a fele a vidéké, és ez jó kétszerese az előző tervidőszakénak. A nagyobb ütemű fejlesztés a tervidőszak végére azt teszi lehetővé, hogy a 100 lakosra jutó beszélőhelyek száma országos átlagban 11,5-re , Budapesten 28,5-ről 32-re, vidéken 5,4-ről 6,3-ra emelkedjék. . A KGST-tagországok között az energetikai együttműködés — az energiahordozók előteremtésében, szállításában, az energiatermeléshez szükséges gépek gyártásában — évtizedek óta az előtérben áll. Ezért szinte természetes is, hogy az első, közvetlen vállalati kooperációs kapcsolat is két villamosgépgyár, a budapesti Ganz Villamossági Művek és a leningrádi Elektroszila között alakult ki, már 1953-ban. A hagyományok folytatása A két nagymúltú és különkülön nemzetközileg is jelentős sikereket felmutató gyár csaknem negyedszázados együttműködése különösen a műszaki fejlesztésben hozott figyelemre méltó eredményeket. A kapcsolat első szakaszában ugyan főleg a magyar gyár számára volt még csak hasznos az együttműködés. A század első harmadában a nemzetközi energetikai gépgyártás élvonalához tartozó Ganz gyárat ugyanis a 30-as évek gazdasági válságai, majd a háború pusztításai számottevően visszafogták a fejlődésben. Ezért az Elektroszila a kapcsolatok első éveiben, elsősorban a magyar gyár felzárkózását segítette. A magyar vállalat szakemberei például részletesen tanulmányozhatták az Elektroszila akkori hidrogenerátorait (amelyek az ekkor épülő kujbisevi erőműhöz készültek). Megkapta például a Ganz az Európában akkoriban igen korszerűnek számító lassú fordulatú, nagyméretű vízturbinás generátorok dokumentációját. Ezek gyártását azután a Ganz gyár igen rövid idő alatt „megtanulta”. A Tiszalöki Erőműbe például már a magyar gyár termékeit építették be, sőt, még abban az évben elindult az első exportszállítmány is, Lengyelországnak. E korszerű gyártmányok gyors és eredményes meghonosítása (több kisebb-nagyobb más gyártmánnyal együtt) jól mutatja, hogy egy gyár hagyományai mily rendkívül sokat számíthatnak akkor is, ha a külföldi műszaki eredmények gyors alkalmazása a feladat. Kihagyhatatlan lépcsőfok Az 50-es évek második felében hasonló gyorsasággal állt rá a magyar gyár az Elektroszila segítségével a hidrogénhűtésű turbógenerátorok gyártására. Ezek már a mai, legkorszerűbb turbógenerátorok közvetlen elődjei voltak. Létrehozásuk egyébként kihagyhatatlan lépcsőfok a fejlesztésben. A leningrádiak segítsége olyan időnyereséget jelentett, amelynek révén csaknem teljesen „utolérte magát” a Ganz. Az új igények tömeges kielégítésére már saját szerkesztésű konstrukciókkal készülhettek fel. Az új igény, Európa-szerte, a 60-as évtizedben a turbogenerátorok jelentős teljesítmény-növekedését hozta. A leningrádiak 50 MW-os turbógenerátorának tapasztalataira támaszkodva, rövid idő alatt készen állt a Ganz korszerű 60, majd a 100, 150 és 220 MW-os modellje is. Közös találmányok Ezek a nagyobb teljesítményű gépek természetesen jobb hatásfokú hűtést kívántak. Ez adta az ösztönzést a magyar fejlesztőknek, hogy hidrogén és vízhűtéses kombinációt alakítsanak ki a legújabb gyártmányokkal. E munka során több magyar szabadalom, sőt néhány közös, magyar—szovjet találmány is született. Ebben az időszakban már, tehát a 60-as évek elejétől, természetesen a magyar gyár is egyre több eredményt tudott megosztani a szovjet szakemberekkel és most, a 70-es évek második felében már kialakulóban van a széles körű közös fejlesztés gyakorlata. Jelenleg már több százra rúg azon gyártmányok, főegységek, alkatrészek, technológiai megoldások, módszerek száma, amely a két gyár közötti együttműködés révén honosodott meg vagy Budapesten vagy Leningrádban. Igen nagy szó ez. A KGST-országokon kívül nem is igen akad példa rá. Az energetikai gépek ugyanis „bizalmi cikkek” a nemzetközi piacokon. A magyar és a szovjet gyár közötti kapcsolatban, immár lassan 25 éve, többről van szó, mint egyszerű adásvételi ügyletről, s az ehhez szükséges bizalomról: itt a fejlesztési eredmények, kikísérletezett technológiai megoldások cserélnek gazdát, amelyek beépülnek a konstrukciókba, a termelés rendszerébe. Ebben az időszakban a szocialista gazdasági közösség országainak egyik fontos programja, hogy a KGST-tagországokban együttes erővel biztosítsák a gazdasági növekedéshez szükséges energiát a következő évtizedekben. A program jelentős résztvevője a két villamosgépgyár — a saját és a közös erőfeszítéseikkel együtt. Gerencsér Ferenc AZ INTEGRÁCIÓ HÉTKÖZNAPJAI Villamosgépgyártás, a bizalom alapján