Zalai Hírlap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

i ^w­ars^ A tetteké a szó Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. Hatra­­pulant számon verni, hogy lue.uuig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. Szilveszter éjszaká­ján, jókívánságokkal halmoz­tuk el egymást. Tiszta szívvel tehettük a­­legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét feljebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsőso­rán. 1977 jó év volt Többet és jobban dolgoztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak;­­ak­kor született döntés, amikor az értékalkotó ember érdeke­igénye követelte; akkor fog­tak össze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor működött a legodaadóbban az alkotó el­me, amikor a legjobban kel­lett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt Az elmúlt éjszakán jókívánságok hang­zottak el Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet a boldogulás örökké megújuló parancsa. És visz­­szapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szőkébb pátriánkat s az ország életét­­gondját ismerve — nem le­hetnek kétségeink. Az embe­rek tömegei tisztességgel és becsülettel teremtették meg a közösség, s vele együtt ön­maguk boldogulásának felté­teleit. És azt is tudják: ha többet kívánnak, többet kell tenniük. Nemrég­­ olvastam egy ta­nulmányt, ez állt benne: „A társadalom és az egyén ellent­mondásos harmóniájának vi­lága a reális humanizmus, amelyben minden az embe­rért van, az ember boldogsá­gáért.” De miért erről beszé­lek, miért nem a párt politi­kájáról, amelynek lényege, tartalma, s célja az ember! Nem szavakról van szó, nem üres frázisokról. Magunk for­máljuk az életet is, s a szo­cialista világban, de a tőlünk idegen világnézetet valló or­szágokban ugyancsak elisme­réssel fogadott politikát. Az új esztendő első­ napján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót mondani. Csak­hogy mi hozzászoktunk, nem az illendőség, hanem tapasz­talataink, véleményünk­­ és terveink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó! Igen, a légköri viszo­nyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőt­len égre. A szó hitelére és szabad csobogására. Az őszin­te hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évet hagytunk magunk mögött. Mindig tud­tuk, hogy­­mire számíthatunk. Ez is biztonságérzetet ad. So­kat töprengünk, néha botla­dozunk, tévedünk is. De mind felbecsü­ltebbek, erőnk és iga­zunk tudatában, egyre maga­biztosabbak vagyunk. Az új esztendő első napján váltunk szót, az ünnep azon­ban nem homályosítja el gondjainkat. Éppen az őszin­te és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is szá­mot vessünk a nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonytalanságot szül nálunk, hanem edzi az aka­­­­ratot, a tettvágyat.­ Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, és észrevenné, hogy az új születése milliár­­dokkal mérhehető, hogy a borí­tékon kívül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell „hálásaknak len­nünk” érte, hiszen mi terem­tettük meg az­­alapját. A si­kerek lebecsülése azonban gyengíti boldogságteremtő erőfeszítéseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszá­molását aligha segíti a sopán­­kodás. Cselekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fe­gyelmezetten, egymást meg­értő emberséggel. Nem tudok — és nem is akarok — részletes leltárt ké­szíteni a múlt év eseményei­ről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne szá­mot. Mit és miért dolgozott? Csak a fizetéséért, vagy a szakmája­ hivatása iránti el­kötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyermekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószá­tyárkodás, a­ tévedés, a felü­letesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fe­gyelmezett értékalkotó mun­ka? Az össztársadalmi „el­számolást” megtette a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülé­sén. Lelkesítő eredményekről adhatott, számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helye­sen, ha „belülről” vizsgálja önmagát.­ Fedezze föl — ha nincs, teremtse meg — a bel­ső indítékot, mely hajtóerő lévén a közösség boldogulá­sán keresztül önmaga és a családja életét teheti szebbé. Bonyolult helyzetben él az emberiség, de megnyugtató, hogy Október és a békés egy­más mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új” orszá­gokban edzi az emberek cse­lekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris­­ fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó esz­mecsere, az ez évre összehí­vott ENSZ-közgyűlés leszere­lési ülésszaka biztonságot, bi­zalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ- tagságának? És miért ne le­hetnénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesz­tésének és előállításának ti­lalmáról szóló javaslatot ép­pen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képviselői terjesztet­ték az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzetközi diplomáciánk ezernyi tette, szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bi­zonyít ez, mint hogy hazánk­ban, a szocialista közösség­ben a politika lényege: „Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet.” S ehhez nem­csak szándék, nemcsak jó po­litika és béke kell Törvények születtek ide­haza, életünket jobbító tettek és rendelkezések. Felnőtté ér­ve felszámoltuk az „álmodo­zások korát”; a földön já­runk: a meggyőződés és az akarat, az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a­­ józan mértéktartás, a kö­vetkezetesség és a cselekvő­készség korát éljük. Vannak gondjaink. Jól érzékeli min­den ember, hiszen részese dolgos hétköznapjainknak. Ezért hát ne kívánjunk töb­bet egymásnak, önmagunk­nak, mint amennyiért csele­kedni is képesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a ..kívánságok éjszakáiét”. Hon­­nantól a tetteké a szó Boldog új évet kívántunk? Nem esöp­­nen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem narancs-szóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, akarással. vitai Szántunkból Újévi beszélgetés Varga Gyulával, a megyei pártbizottság első titkárával ›o› Ásóval, lapáttal, jó szóval ›©› Mi kerül a leltárba? ›o› Újévi groteszk ›©› Pótlás az útirajzhoz ›o› Újévi jókívánságaink Az óesztendő utolsó munkanap­ján ismét elmúlt egy év, lezá­rult egy dolgos esztendő. Éj­félkor ismerősök, barátok, ro­konok kívántak egymásnak még boldogabb új esztendőt, ám a legtöbb helyen az óesz­tendő utolsó napja is serény munkával telt. Plecskó István, a Zalai Kőolajipari Vállalat műszakvezető diszpécsere elé­gedetten mondja, hogy az idén számukra jól jött ki a lépés. Hogy miért? Azért, mivel ő, és műszakjának dolgozói az idén kivételesen otthon kö­szönthetik az új esztendőt. — Ezen a héten mi voltunk délelőttös műszakban és így délután két órakor letesszük a lantot, pontosabban átadjuk a munkát a Lorántffy mű­szaknak, akik este tízig dol­goznak. Ők meg majd a Parragi Jenő vezette „stáb­nak”, akik reggel hatig lesz­nek munkában. Mert ugye mondani sem kell, hogy ná­lunk ünnep, vasárnap, újév, teljesen mindegy, nincs meg­állás, folyamatosan dolgozunk — mondja Plecskó István. S mivel telt az utolsó mun­kanap a Zalaegerszegi Hűtőh­ázban? A kérdésre Gergácz László főraktárnak válaszol: — Teljes az üzem, nincs megállás egy pillanatra sem — válaszolja. — Nyolcvan tonna vajat indítottunk út­nak Teheránba, Hollandiából három vagon fagyasztott marhahús érkezett bértáro­lásra, továbbá Budapestről és a Zalahústól hatvan tonna friss hús, amit sürgősen el kell helyeznünk a fagyasztó­térbe. Nem csekély munka annak a 90 tonna vágott baromfinak a betárolása sem, ami ugyan­csak tegnap érkezett a hűtő­házba, ugyanakkor fogadni kellett négy vagonra való ra­­koncát, azaz árutároló keretet is.­­ Ez azonban még nem minden. Gondoskodni kell ar­ról is, hogy hétfőn kora haj­nalban zökkenőmentesen in­dulhassanak a különféle mi­relitáruval — zöldborsóval, zöldbabbal, hasábburgonyával és egyéb áruval — megrakott teherautók az üzletekbe Akad tehát munka bőven — mond­ja Gergácz László. Munkával telt a szombat a Zalaegerszegi Ruhagyár valamennyi üzemében, így a megyeszékhelyen, Lentiben és Sümegen is. Bár a gyár Szov­jetunióba irányuló exportját már december 10-ére teljesí­tette, a készáru raktár dolgo­zóira különösen sok munka hárult az utolsó munkanapon, mivel Franciaországba szom­baton kellett összeállítani és útjára bocsátani az utolsó szállítmányokat A géptermekben már a jö­vő évi szállításra készültek az öltönyök, szóló zakók, nad­rágok, más ruhaipari termé­kek. Minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk! (Kiss Ferenc felvétele) Határőrök kitüntetése Ünnepség Zalaegerszegen Tegnap délelőtt Zalaeger­szegen, a határőrségnél, ka­tonai pompával megrendezett ünnepséget tartottak A NOSZF 60. évfordulója tiszte­letére kibontakozott jubileu­mi verseny legjobbjait kö­szöntötték. A Himnusz elhangzása után Riba Ferenc őrnagy olvasta fel a díszparancsot A BM Határőrség Országos Parancs­noka a zalaegerszegi kerület két alegységét a BM Határőr­ség Kiváló Százada címmel tüntette ki, szakaszoknak és rajoknak Kiváló címet ado­mányozott A kerület pa­rancsnoka, az Egység Élenjá­ró Százada címmel tüntette ki az egyik alegységet, elismerő okleveleket, zászlókat nyújtott át a szocialista versenyben kitűnt szakaszoknak és rajok­nak és azok parancsnokainak. A sorállományú katonák az erkölcsi elismerésen túl pénz­jutalomban, illetve jutalom­szabadságban részesültek A kitüntetéseket Suplicz József ezredes adta át, majd köszöntötte a jubileumi ver­seny legjobbjait, az alegysé­gek katonáit és parancsno­kait. Dicsérte a katonákat, hogy vállalt kötelességüket kiváló szinten teljesítették, ezzel példaképei lettek a töb­bieknek, s további helytállásra buzdította az ünnepelteket. Az elismerésben részesített alegységek, a kitüntetett pa­rancsnokok és katonák nevé­ben, Mike Sándor hadnagy mondott köszönetet és tett ígéretet a további helytállás­­ra. Ezután Doba István, a váro­si KISZ-bizottság titkára kö­szöntötte a határőr egység ki­tüntetettjeit, majd az Inter­­nacionáléval, a csapatzászló előtti díszelgéssel fejeződött be az ünnepség. Az elismeréseket, a kitünteté­seket Lupecz József ezredes adta át a katonáknak. (Kiss Ferenc felvétele) Befejeződtek a lengyel-amerikai tárgyalások Carter Varsóból Teheránba érkezett Varsó (MTI). Carter ame­rikai elnök hivatalos lengyel­­országi látogatása befejezté­vel szombaton reggel Varsó­ból Teheránba, körútjának következő állomására utazott. Az amerikai elnököt az állam­főnek kijáró tiszteletadás ün­nepélyes külsőségei mellett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablons­­ki, az Államtanács elnöke és Piotr Jaroszewicz, a Minisz­tertanács elnöke búcsúztatta Varsó katonai repülőterén. ★ A látogatás során az elnök felesége, Rosalynn Carter, részben független programja keretében, pénteken Zbigniew Brzezinski társaságában láto­gatást tett Wyszynski bíboros­nál, a lengyel katolikus egy­ház fejénél, majd városnézé­sen vett részt és megtekintette az épülő gyermekegészségügyi központot. Teherán (MTI): James Car­ter, az Egyesült Államok el­nöke és kísérete szombaton a délutáni órákban megérkezett világkörüli útjának második állomására, Iránba. Cartert Teherán repülőterén Reza Pahlavi iráni sah fogadta. Teheránban az amerikai el­nök érkezése előtt néhány órával több összetűzés történt az Egyesült Államok politiká­ja ellen tüntető fiatalok és a kivezényelt rendőrök kö­zött. Az amerikai küldöttség érkezésének idejére a rend­őrök helyreállították a ren­det, teherautóikon számos tüntető diákot elszállítottak. Az előzetes program szerint az amerikai elnök 16-17 órát tölt Iránban, szombat este a világpolitika és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről tár­gyal vendéglátójával.

Next