Zalai Hírlap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

i ^wars^ A tetteké a szó Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. Hatrapulant számon verni, hogy lue.uuig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. Szilveszter éjszakáján, jókívánságokkal halmoztuk el egymást. Tiszta szívvel tehettük alegkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét feljebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsősorán. 1977 jó év volt Többet és jobban dolgoztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak;akkor született döntés, amikor az értékalkotó ember érdekeigénye követelte; akkor fogtak össze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor működött a legodaadóbban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt Az elmúlt éjszakán jókívánságok hangzottak el Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet a boldogulás örökké megújuló parancsa. És viszszapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szőkébb pátriánkat s az ország életétgondját ismerve — nem lehetnek kétségeink. Az emberek tömegei tisztességgel és becsülettel teremtették meg a közösség, s vele együtt önmaguk boldogulásának feltételeit. És azt is tudják: ha többet kívánnak, többet kell tenniük. Nemrég olvastam egy tanulmányt, ez állt benne: „A társadalom és az egyén ellentmondásos harmóniájának világa a reális humanizmus, amelyben minden az emberért van, az ember boldogságáért.” De miért erről beszélek, miért nem a párt politikájáról, amelynek lényege, tartalma, s célja az ember! Nem szavakról van szó, nem üres frázisokról. Magunk formáljuk az életet is, s a szocialista világban, de a tőlünk idegen világnézetet valló országokban ugyancsak elismeréssel fogadott politikát. Az új esztendő első napján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót mondani. Csakhogy mi hozzászoktunk, nem az illendőség, hanem tapasztalataink, véleményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó! Igen, a légköri viszonyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hitelére és szabad csobogására. Az őszinte hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évet hagytunk magunk mögött. Mindig tudtuk, hogymire számíthatunk. Ez is biztonságérzetet ad. Sokat töprengünk, néha botladozunk, tévedünk is. De mind felbecsültebbek, erőnk és igazunk tudatában, egyre magabiztosabbak vagyunk. Az új esztendő első napján váltunk szót, az ünnep azonban nem homályosítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk a nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonytalanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvágyat. Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, és észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mérhehető, hogy a borítékon kívül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell „hálásaknak lennünk” érte, hiszen mi teremtettük meg azalapját. A sikerek lebecsülése azonban gyengíti boldogságteremtő erőfeszítéseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszámolását aligha segíti a sopánkodás. Cselekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fegyelmezetten, egymást megértő emberséggel. Nem tudok — és nem is akarok — részletes leltárt készíteni a múlt év eseményeiről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot. Mit és miért dolgozott? Csak a fizetéséért, vagy a szakmája hivatása iránti elkötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyermekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyelmezett értékalkotó munka? Az össztársadalmi „elszámolást” megtette a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Lelkesítő eredményekről adhatott, számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről” vizsgálja önmagát. Fedezze föl — ha nincs, teremtse meg — a belső indítékot, mely hajtóerő lévén a közösség boldogulásán keresztül önmaga és a családja életét teheti szebbé. Bonyolult helyzetben él az emberiség, de megnyugtató, hogy Október és a békés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új” országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ- tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának tilalmáról szóló javaslatot éppen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képviselői terjesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzetközi diplomáciánk ezernyi tette, szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy hazánkban, a szocialista közösségben a politika lényege: „Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet.” S ehhez nemcsak szándék, nemcsak jó politika és béke kell Törvények születtek idehaza, életünket jobbító tettek és rendelkezések. Felnőtté érve felszámoltuk az „álmodozások korát”; a földön járunk: a meggyőződés és az akarat, az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a józan mértéktartás, a következetesség és a cselekvőkészség korát éljük. Vannak gondjaink. Jól érzékeli minden ember, hiszen részese dolgos hétköznapjainknak. Ezért hát ne kívánjunk többet egymásnak, önmagunknak, mint amennyiért cselekedni is képesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a ..kívánságok éjszakáiét”. Honnantól a tetteké a szó Boldog új évet kívántunk? Nem esöpnen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem narancs-szóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, akarással. vitai Szántunkból Újévi beszélgetés Varga Gyulával, a megyei pártbizottság első titkárával ›o› Ásóval, lapáttal, jó szóval ›©› Mi kerül a leltárba? ›o› Újévi groteszk ›©› Pótlás az útirajzhoz ›o› Újévi jókívánságaink Az óesztendő utolsó munkanapján ismét elmúlt egy év, lezárult egy dolgos esztendő. Éjfélkor ismerősök, barátok, rokonok kívántak egymásnak még boldogabb új esztendőt, ám a legtöbb helyen az óesztendő utolsó napja is serény munkával telt. Plecskó István, a Zalai Kőolajipari Vállalat műszakvezető diszpécsere elégedetten mondja, hogy az idén számukra jól jött ki a lépés. Hogy miért? Azért, mivel ő, és műszakjának dolgozói az idén kivételesen otthon köszönthetik az új esztendőt. — Ezen a héten mi voltunk délelőttös műszakban és így délután két órakor letesszük a lantot, pontosabban átadjuk a munkát a Lorántffy műszaknak, akik este tízig dolgoznak. Ők meg majd a Parragi Jenő vezette „stábnak”, akik reggel hatig lesznek munkában. Mert ugye mondani sem kell, hogy nálunk ünnep, vasárnap, újév, teljesen mindegy, nincs megállás, folyamatosan dolgozunk — mondja Plecskó István. S mivel telt az utolsó munkanap a Zalaegerszegi Hűtőházban? A kérdésre Gergácz László főraktárnak válaszol: — Teljes az üzem, nincs megállás egy pillanatra sem — válaszolja. — Nyolcvan tonna vajat indítottunk útnak Teheránba, Hollandiából három vagon fagyasztott marhahús érkezett bértárolásra, továbbá Budapestről és a Zalahústól hatvan tonna friss hús, amit sürgősen el kell helyeznünk a fagyasztótérbe. Nem csekély munka annak a 90 tonna vágott baromfinak a betárolása sem, ami ugyancsak tegnap érkezett a hűtőházba, ugyanakkor fogadni kellett négy vagonra való rakoncát, azaz árutároló keretet is. Ez azonban még nem minden. Gondoskodni kell arról is, hogy hétfőn kora hajnalban zökkenőmentesen indulhassanak a különféle mirelitáruval — zöldborsóval, zöldbabbal, hasábburgonyával és egyéb áruval — megrakott teherautók az üzletekbe Akad tehát munka bőven — mondja Gergácz László. Munkával telt a szombat a Zalaegerszegi Ruhagyár valamennyi üzemében, így a megyeszékhelyen, Lentiben és Sümegen is. Bár a gyár Szovjetunióba irányuló exportját már december 10-ére teljesítette, a készáru raktár dolgozóira különösen sok munka hárult az utolsó munkanapon, mivel Franciaországba szombaton kellett összeállítani és útjára bocsátani az utolsó szállítmányokat A géptermekben már a jövő évi szállításra készültek az öltönyök, szóló zakók, nadrágok, más ruhaipari termékek. Minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk! (Kiss Ferenc felvétele) Határőrök kitüntetése Ünnepség Zalaegerszegen Tegnap délelőtt Zalaegerszegen, a határőrségnél, katonai pompával megrendezett ünnepséget tartottak A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott jubileumi verseny legjobbjait köszöntötték. A Himnusz elhangzása után Riba Ferenc őrnagy olvasta fel a díszparancsot A BM Határőrség Országos Parancsnoka a zalaegerszegi kerület két alegységét a BM Határőrség Kiváló Százada címmel tüntette ki, szakaszoknak és rajoknak Kiváló címet adományozott A kerület parancsnoka, az Egység Élenjáró Százada címmel tüntette ki az egyik alegységet, elismerő okleveleket, zászlókat nyújtott át a szocialista versenyben kitűnt szakaszoknak és rajoknak és azok parancsnokainak. A sorállományú katonák az erkölcsi elismerésen túl pénzjutalomban, illetve jutalomszabadságban részesültek A kitüntetéseket Suplicz József ezredes adta át, majd köszöntötte a jubileumi verseny legjobbjait, az alegységek katonáit és parancsnokait. Dicsérte a katonákat, hogy vállalt kötelességüket kiváló szinten teljesítették, ezzel példaképei lettek a többieknek, s további helytállásra buzdította az ünnepelteket. Az elismerésben részesített alegységek, a kitüntetett parancsnokok és katonák nevében, Mike Sándor hadnagy mondott köszönetet és tett ígéretet a további helytállásra. Ezután Doba István, a városi KISZ-bizottság titkára köszöntötte a határőr egység kitüntetettjeit, majd az Internacionáléval, a csapatzászló előtti díszelgéssel fejeződött be az ünnepség. Az elismeréseket, a kitüntetéseket Lupecz József ezredes adta át a katonáknak. (Kiss Ferenc felvétele) Befejeződtek a lengyel-amerikai tárgyalások Carter Varsóból Teheránba érkezett Varsó (MTI). Carter amerikai elnök hivatalos lengyelországi látogatása befejeztével szombaton reggel Varsóból Teheránba, körútjának következő állomására utazott. Az amerikai elnököt az államfőnek kijáró tiszteletadás ünnepélyes külsőségei mellett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke és Piotr Jaroszewicz, a Minisztertanács elnöke búcsúztatta Varsó katonai repülőterén. ★ A látogatás során az elnök felesége, Rosalynn Carter, részben független programja keretében, pénteken Zbigniew Brzezinski társaságában látogatást tett Wyszynski bíborosnál, a lengyel katolikus egyház fejénél, majd városnézésen vett részt és megtekintette az épülő gyermekegészségügyi központot. Teherán (MTI): James Carter, az Egyesült Államok elnöke és kísérete szombaton a délutáni órákban megérkezett világkörüli útjának második állomására, Iránba. Cartert Teherán repülőterén Reza Pahlavi iráni sah fogadta. Teheránban az amerikai elnök érkezése előtt néhány órával több összetűzés történt az Egyesült Államok politikája ellen tüntető fiatalok és a kivezényelt rendőrök között. Az amerikai küldöttség érkezésének idejére a rendőrök helyreállították a rendet, teherautóikon számos tüntető diákot elszállítottak. Az előzetes program szerint az amerikai elnök 16-17 órát tölt Iránban, szombat este a világpolitika és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről tárgyal vendéglátójával.