Zalai Hírlap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
íme január . fAf, AIHTKT.AF s II»— ■■ ' l. J. I — Két kongrressy.ns közötti Weben mi az, amit a megyei vezetés újnak értékel a megye gazdaságában. Sikerül-e elérni azokat a célokat, amelyeket a megyei pártértekezlet határozott meg? — Ez év októberében számot adtunk a Központi Bizottság képviselete előtt arról, hogy hol tartunk a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásában. Mi mindenekelőtt srról számoltunk be, hogy a m megye gazdasága — az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatási szféra is — a központi céloknak és a megyei igényeknek megfelelően dinamikusan fejlődött. A zalai ipar termelésének növekedése — a természetes hozamapadás következtében csökkent olajtermelést nem számítva — évi 12— 14 százalék között mozog. Ipari növekedésünk trendje tehát majdnem duplája az országos átlagnak. Ez annak eredménye, hogy a hatvanas évek elején hozott politikai bizottsági határozat, amely a megye ipari fejlesztését célozta, megvalósult. A zalai iparban minőségi változás állt be. — Mivel lehet illusztrálni első minőségi változást? — Mindenekelőtt lajtt, hogy a megye ipari fejlődése a mennyisé® növekedés következtében új szakaszba lépett, az úgynevezett extennzív szakaszból az intenzív szakaszba. Ezet a megye* pártértekezlet már 1975-ben kimondhatta A zalai ipar évi termelés* értéke megközelíti már a 20 miliárdot, ugyanakkor — lesz, a döntő — sikerült a megye iparosítása során olyan új ipart telepíteni, amely korszerű, tehát minden piacon eladható termékeket állít elő. A ■aunkaacóCarrások kimerültek, ans Intele megyében tíjabte ipart telepíteni, hanem a^magámatent olymódon, hogy abban a technika, a technológia, a micsmstrukció kerüljön tactorba, mint a termelte hatékonysági elemei érvényesülja Kiakskattemttorpe Ipari merkelete. Ebben elsőrendű méreiéhez jutott a gépipar, különösen a vneuum-technikai ipar. Olyan gyáraink vannak, amelyek korszerű technikai eszközökkel rendelkeznek de korszerű termékeket képesek gyártani. Ida söreiben az Egyesült Izsó üzemeit, a MOM zalaegerszegi gyárát, a nagykanizsai kőolajipari gépgyárat Nagymértékben fejlődött az élelmiszeripar. A cél az volt hogy a megye sajátos helyzetének megfelelően olyan élelmiszeripar jöjjön létre, amely a megyében megtermelt mezőgazdasági értékeket feldolgozva jó és korszerű árut tud előállítani. A tejipari vállalatunkat már kombinátnak nevezhetjük, hiszen nemcsak tejet dolgoz fel, hanem tejport, tojásport, élesztőt is gyárt Korszerűsödött a húsipar. Ez a vállalatunk ma már több mint 2 milliárd forint értékű terméket állít elő évente. A fejlődést kiegészítette a baromfi feldolgozó létesítése, a korszerű, világszínvonalon működő hűtőház, de a most készülő mirelit üzem. — am «a áj tv«rl »■ «tájié ■etíxa» milyen szerepe van az olajiparnak, amely most jelente« áttaervelést hajtott vérre' — Az olajiparnak változatlanul kiemelt szerepe min, hiszen potenciális ereje, gazdasági te erkölcsi súlya továbbra is elsőrangú a megyeben. Az ország idehaza és külföldön is nagyon támaszkodik arra a szellemi kapacitásra ami a magyar olajipar bölcsőjében született és fejlődött ki Ez éppen elegendő indok ahhoz, hogy a megye olajiparéval változatlan figyelemmé törődjünk. A most lezajlott átszervezéstől, — amikor a termelési és a fúrási vállalt egyesült és megalakult a Kőolaj- és Földgázbányászai Vállalat — az erők összpontosítása révén konkrét gazdasági eredményeket vártun. Megtakarítást gépben, anyagban, munkaerőben. Erre vonatkozólag konkrét terveket és előírásokat kapott az új vállalat vezetősége. Milyen mértékben érvényesülnek megyénknek ebben az új ipari szerkezetében azok a gazdaságpolitikai célok, amelyek a hatékonyságot helyezik előtérbe? Sikerült-e valóban előre lépni ezen a téren, megértették-e a vezetők és a dolgozók, mit jelent ez a fejlesztési célok meghatározásában, a gyártmány - és gyártásfejlesztésben, a vezetési stílusban stb? — A megye új ipari szerkezete nem véletlenül alakult ki, hanem tervszerű munka következménye. Abból az igényből kiindulva, hogy a minőség, a hatékonyság érvényesüljön jobban az ipari termelésben, igenis tudatos, tervszerű és szelektív beruházási politika folyt a megyében. Minden tekintetben elsőbbséget biztosítottunk a korszerű gyáriparnak. Olyan szempontból is, hogy gondoskodtunk róla, a korszerű technikával létrehozott gyáraknak elegendő munkaerejük legyen. Ennek érdekében vezettük be például az irányított munkaerőgazdálkodást. Ez zöld utat engedett az előbb említett gépipari te élelmiszeripari gyáraknak a munkaerő felvételhez. Meg kell azonban mondanom, hogy törekvéseink nem tess ellenállást váltottak ki. Különösen olyan üzemek vezetői részéről volt tapasztalható ellenállás, amely üzemek munkáját úgy ítéljük meg, hogy nem tudnak lépést tartani a korszerű követelményekkel. Elavult termékeket gyártanak, csak munkaerőben gondolkodnak te nem termékeik minőségében. Így hát e gyárak vezetői irányában a megyei vezetésnek tudatosam hadakoznia kellett. S kell is. Még mindig van itt ugyanis «waiteee probléma. Sajnos még van olyan nézet, hogy egy gyár nagyságát az szabja meg, hogy hányan dolgoznak ott! Noha a gyár, a vállalat, az üzem nagyságát korántsem ** határozza meg, hanem, hangsúlyozzam, az, hogy menynyi és milyen terméket bocsát ki Olyat-e, amit rá lehet adni, a amelyen nyereség van, vagy pedig olyat, ami állami visszatérítéssel boldogul csak a piacon. Az eAuMudoteafel következik, hogy megyénk új ipari szerkezete nem mentes a problémáktól. Melyek ezek a fő gondok? — Amikor a megyei pártvégrehajtó bizottság ülésén beszámoltunk a Központi Bizottságnak, akkor most is rögzítettük, hogy nem vagyunk teljesen elégedettek, több tartalékkal rendelkezünk, mint amit a vállalatok tudatosan kiaknáznak. Melyek ezek? Először is az összes ipari termelésein belül még kevésnek mondható az a termék, ami konvertálható, azaz minden piacon egyaránt gazdagságasan értékesíthető. A korszerű termékek aránya megítélésünk szerint alig éri el az összes termelés ötven százalékát. Van itt tehát tartalék még bőven. A másik gond az hogy a termékek egy része rendkívül nagy munkaidőigénnyel készül. Ezért ezek a termékek drágák. A munkáén üzemszervezésben rejlő lehetőségeket vállalataink még távolról sem használták ki. Különösen az üzemszervező munka alacsony színvonalú. A termelési folyamatok sok helyen megszakadnak és ezért nagyok az időveszteségek, a munkaidőalap kihasználása nem éri el a kívánt szintet — A problémák közül első helyen a termékstruktúra hiányosságait emelte ki. Mit lehet tenni, hogy a gyártmányszerkezet gyorsabban és a kívánt arányban változzék meg? — A termékstruktúra jobb arányainak kialakításába/ megyei és központi intézkedések is szükségesek. Ezért döntöttünk úgy a legutóbbi pártbizottsági ülésen, hogy a jövő év első felében megvizsgáljuk a gyártmány szerkezeteket külön-külön az egyes üzemeknél és kezdeményezzük az elavult, nagy ráfizetéssel gyártott termékek gyártásának a leállítását, visszaszorítását, vagy olyan intézkedéseket szorgalmazunk, amelyek gazdaságossá teszik a termék előállítását, ha arra a népgazdaságnak szüksége van. Nagyon vigyázni kell ugyanis arra, hogy a gazdaságtalan termelés megszüntetésével ne okozzunk hiányokat a lakosság ellátásában. — Volt már erre megyei példa. A faipari fúrókra gondolunk. — Igen. A volt nagykanizsai vasipari vállalat által gyártott fúrók, kéziszerszámok, népgazdasági szükségletet elégítettek ki. De a termék hivatalosan megállapított ára nem fedezte az előállítási költségeket. Miután a vállalat árkorrekciót nem kapott, a gyártást megszüntette. Ezzel átmenetileg hiány keletkezett, majd pedig az importból származó fúrók ára kétszeresen, háromszorosan meghaladta nemcsak a korábbi árat, de azt az árat is, amely a vasipari vállalatnak nyújtott árkorrekcióval alakult volna ki — A téma jelentőségét jól érzékelteti a példa. De azért a kérdés mégis felmerül: vajon miért szükséges a gyártmányszerkezet módosításához a megyei pártbizottság operatív beavatkozása? — A kérdés jogos. Válaszul azt mondhatom, hogy amikor a megyei pártbizottság operatív módon vizsgálódik, vagy beavatkozik, akkor egy alapvető, nagyobb cél érdekében teszi ezt. A gyártmánystruktúrában bekövetkező mindenféle változás — mint előbbi példánk is bizonyítja — népgazdasági összefüggésű. Szükséges, hogy a módosításnál különféle tárcákkal, felső irányító szervekkel egyeztessünk koordináljunk te segítséget nyújtsunk a vállalatoknak Más oldalról pedig a vizsgálattal hadat is üzenünk a maradi nézeteknek te gyakorlatnak azért, hogy kimozdítsuk az egyes vállalatok vezetőit abból a kényelmes magatartásból, ami végeredményben sem vállalati érdeket nem képvisel, sem népgazdasági érdeket nem fejez ki. Mindenesetre ezt a munkát nem a vállalatok vezető nélkül, hanem velük együt végezzük. Csakis az ilyen módszer lehet eredményes. — Az imát fejlődésében jó látható, nagy szerepe van a építőiparnak. Hogyan értékeli , ■megyében működő építőipar szervezetek munkáját? — Az elhatározott célokat erős, ütőképes, a megyei , népgazdasági érdekekhez jól igazodni tudó építőipar nélkü tulajdonképpen nem lehe megvalósítani. Ez már réges világos számunkra. Éppen ezért nagy gondot fordítottunk az elmúlt években arra hogy a megye építőipari a megnövekedett igényekben felnőjön, képes legyen, a tervekben rögzítettek kivitelezésére. Nem titok, hogy a megyei tanács még saját fejlesztési alapjából is átengedett az építőiparnak azért, hogy technológiailag fejlődhessék. Ennek ellentételeként az építőiparral 5 évre szóló szerződést kötött a megye és rögzítettük az egyes építkezések árszínvonalát. Az anyagi támogatás is hozzájárult ahhozogy ma már mintegy kétmilliárdos kivitelezési, szénlesi kapacitással rendelkezünk, s ez elég a megyei célók megvalósításához, s még segíthetünk is a szorszédos megyéknek és a fővízrosnak. - , Jó módszernek bizonyul - hogy a tanács illetékes bizottsága a megyei pártbizottság politikai felhatalmazási joval népgazdasági és megyigények alapján sorolja a beruházásokat. Ennek megfelelően zöld utat kaptak a népgazdaságikig kiemelt lényeges beruházások és teljes súllyal biztatták a vállalatokat arra, hogy ezek határidőre, megfelelő minőségben valósuljanak meg, így sikerült terv szerint, értékhatáron belül felépíteni pl. a hűtőházat, az Egyesült Izzó nagykanizsai nagyberuházását, amelyek a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához is szerény zalai hozzájárulást jelentenek. Csak elismeréssel tudok szólni a megye építőipari munkásairól, vezetőiről, mert megértették ezt a nagyon fontos igényt és javuló szervezettséggel végzik munkájukat. De nem hallgathatom el, hogy nagyobb összhangra van szükség a beruházók, a tervezők és a kivitelezők között. A határidők csúszásának okait vizsgálva mindig meg lehet találni az e szervezetek közötti konfliktust, a munka nem megfelelő összehangolását. Sok a menetközbeni áttervezés is, ami új anyagot, új eszközt igényel és ezek beszerzése, előállítása nem egyszer hónapokkal csúsztatja el a tervezett határidőket. — Az iparban elért eredmények mellett hogyan értékeli a mezőgazdaság helyzetét? Évrőlévre visszatérő gond, hogy veszteséges gazdálkodás fenyegeti a zalai tsz-eket. Mi erről a véleménye? — A gond igaz, te nagy, de azért a mezőgazdaságban is előbbre jutottunk. Itt három tényezőt látok nagyon fontosnak. Az egyik az, hogy sikerült kialakítani az üzemek optimálisnak mondható területnagyságát. Ez már megengedi, hogy a tsz-ek nagy kapacitású, nagyobb hatékonysággal dolgozó gépekkel művelhessék a földet, s így időben ió tudják végezni a munkát A másik alapvető tényező, hogy a kialakított nagyobb gazdaságokhoz sikerült a tsz-tagságnak alkalmas vezetőket találni. Különösen nagyot léptünk előre a szakemberek tekintetében. Ma már egy-egy szövetkezetben átlagosan tíz szakember dolgozik, akik fiatalok, hozzáértőek, képeseke a kor igényeinek megfelelően vezetnie gazdálkodni. A harmadik, hogy a gazdaságok vezetői mindjobban megértik, hogy a közös összefogásban nagyobb erő rejlik, mint a külön-külön végzett munkában. Örvendetes, hogy termelési társulások jöttek létre kukorica, burgonya te más termékek termelésére. Vannak már társulások az állattenyésztésben is. Szepetneken például az állami gazdaság te a szövetkezet társult sertéstenyésztésre, Becsehelyen pedig marhahizlalásra a húsipari vállalat te a tsz. — Ezek a tártra Unt forma minőségileg magasabb fokát jelentik, hiszen nem szövetkezetei társulnak egymás között, hanem állami vállalatok és szövetkezetek. Úgy látszik, mintha a tsz-ek egymás közötti társulása nehezebben menne? — Valóban, az állami vállalatok gyorsabban reagáltak , az új lehetőségekre. De ezek a társulások bizonyára jó példák lesznek és ha a végeredmény kedvező lesz, tehát a társulások haszna népgazdasági szinten és a felek számára egyaránt kimutatható lesz, akkor a példa ragadós lehet a szövetkezetek egymás közötti társulásához is. De hadd térjek rá a gondokra, amelyek kétségtelenül jelentkeznek. Közismert, hogy üzemeink nyolcvan százaléka gyenge termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Ezért lényegesen magasabbak a költségek, ugyanakkor a terméshozamok alacsonyabbak az országos átlagnál. Ebből fakad, hogy a szövetkezetei , pénzügyi helyzete még nem stabilizálódott teljesen. Az üzemek nyeresége csak arra elég, hogy a hiteleket és a törlesztő kamatokat fedezi. Maastsóval tőkeszegények az üzemek, a bővített újraterintetehez azükséges anyagi eszközökkel nem rendelkez- ] nek, állami hitelekkel működnek. ] E probléma megoldása kettős feladatot ró ránk. Egyrészt, hogy a megye gazdasá- fai bátrabban tárják fel a bel- só tartalékokat te tegyenek intézkedéseket a viszonyaik- nak jobban megfelelő termelési szerkezet kialakításáért. Növekedjék az árutermelés részaránya az egész gazdálkodásban, fáradozzanak nyereségesebb termékek előállításán. A jövedelemszabályozásról kiadott új jogszabály bizonyosan segít, de továbbra is igényeljük a központi szervek segítségért. Ezért a jelentkező problémákat feltárjuk de a munkatervünk szerint a jövőv második felében s pár szövetkezetpolitikai bizottság elé terjesztjük elképzeléseinket. Megjegyzem, a megyei lehetőségek jobb kihasználásának van egy szubjektív akadálya is. Arról szóltam, hogy mezőgazdasági szakemberekkel jól ellátott a megye Ezt azonban nem mondhatjuk el a számviteli szakemberekkel kapcsolatban. Itt még nagy a hiány, amit a megyének tudatosabb beiskolázással, a számviteli főiskola lehetőségeinek jobb kihasználásával és továbbképzéssel kell leküzdeni. Feltétlenül biztosítanunk kell, hogy agrár-közgazdasági munka is folyjék a szövetkezetben. Pillanatnyilag ugyanis ott tartunk, hogy a számvitel többnyire csak regisztrálja a folyamatokat, de nem képes előrelátni. Mivel nincs gazdasági elemzés, mindig utólag jönnek rá, mi az, ami nyereséges és mi az, ami ráfizetéses. Itt még nagy tartalékok rejlenek és ezt a szubjektív akadályt tudatos munkával fel is kell oldani. Az igazsághoz tartozik, hogy a hatvanas évek elején, közepén, amikor az volt a gondunk, hogy ipari munkalehetőséget teremtsünk, a megye egész politikai ereje ebben az irányban dolgozott. A figyelem ezért egy kicsit elterelődött a megye mezőgazdaságáról. Következésképpen egy bizonyos idő kiesett, amit most kell pótolnunk, összefoglalóan azt mondhatn, hogy a mezőgazdaságban nehézségek ellenére le jóranyit a fejlődés. Az elmúlt tíz esztendőben szorgalmas munka folyt, lényegében időirányosan, jó minőségben telülső segítség nélkül végezték a munkájukat a kat-ek, kétségtelenül sok gonddal cösztendünk, de a folyamat ‘A tednyban mozdult el teb*- 10m abban, hogy a következő években a mennyiségi fejlődés minőségi változást endnéhyez. a^y "Vámőrre wtíc eebBi vtnssyaá rtmrUak B«nesak u »rná* ipmrUac f«k lfrttebb megyéit«, te *x mig*a átlagtól is. As elekblekbs a vásott gazdasági növekedés vajón változtatott ezen a holyzeton? — A termelés nem önmagáért, hanem az emberért van. Az eredményes munka haszna, gyümölcse az emberek életszínvonalában jut kifejezésre. Sokat mond, hogy a megye gazdasági növekedés eredményeként a pénzkiáramás mértéke Zalában meghaadja az országos átlagot. A növekedési ütem évi 7—9 százalék között mozog. Nyilván benne van ebben, hogy több lett a kereső a megyében. Főképpen azonban azt jelzi, hogy a reáljövedelem növekedésének üteme meghaladja az országos átlagot. Azt mondhatjuk, hogy a megye lakossága reáljövedelmének elmaradottsága a gazdaságilag fejlettebb megyékhez képest éppen ennek a gyorsabb növekedési ütemnek a következtében szűrőben van. Ide tartozik az is, hogy a lakosság életkörülményeit javító szociális, népjóléti és kulturális beruházásaink rendre teljesülnek. Legelső helyen emelem ki, hogy az éves lakásépítési terveinket rendszeresen teljesítjük, sőt több lakást is építünk a tervezettnél. Az ötödik 5 éves terv első két évében majdnem 300 lakással többet adtunk át, mint terveztük. Ez nagyon pozitív jelenség, s erre nagy gondot is fordítunk. Mint köztudott, morvvár gazdasági helyzete nem rózsás. Jelentős veszteségek érik népgazdaságunkat a nemzetközi kereskedelemben. Úgy tűnik, hogy miután ennek hatását nem érzékeli, jelentőségét is lebecsüli a lakosság. Mi erről a véleménye? — Ott kezdem, hogy a jövőre vonatkozóan megfelelő tervekkel rendelkezünk. Ezek (Folytatás a 4. oldalon.) twmww»wmmmmmw9ww9wwnmwmwg Az új év alkalmából felkértük Varga Gyula elv- társat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, hogy egy beszélgetés keretében tekintse át azt a munkát, ami 1977- ben folyt a megyében és válaszoljon néhány, által vőlünk fontosnak ítélt kérdésre. A beszélgetésen a Za- Sai Hírlap részéről dr. Kerkay László főszerkesztő és Hári Sándor főszerkesztő-helyettes vett részt. Terveink jók, teljesíthetők, megvalósításuk társadalmi egyetértést és cselekvést kíván Újévi beszélgetés Varga Gyulával, a megyei pártbizottság első titkárával *