Zalai Hírlap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
1978. június 1.ZALAI A versenyképesség fokozásáért NAGYKANIZSAI ÜZEMEK SZÁMVETÉSE A IV. ötéves terv időszakában Nagykanizsa ipari termelése és az export árbevétele megkétszereződött. Nőtt a termelékenység, a hatékonyság, s a termelés dinamikája ma is évente 11—12 százalék. Az összes ipari termelés értéke tavaly 6 milliárd forintot tett ki. Ami a számok mögött van, az tudatos gazdaságpolitikai munka eredménye. Ez pedig nem kisebb célokat tűzött maga elé, mint a minden piacon versenyképes terméket adó termelési struktúra kialakítását. Az utóbbi 3-4 évben felgyorsult a város ipari üzemeiben és szövetkezeteiben a termékszerkezet korszerűsítése. Hatására számottevően megnőtt a magasabb felkészültségetigénylő, korszerű, jövedelmező félkész- és késztermék aránya És a változó külső— belső piaci helyzet ma is a szükségletekhez jobban igazodó termékstruktúra kialakítására kényszeríti az üzemeket — állapította meg többek között minapi ülésén a városi párt-vb. Miért korszerű? A termékszerkezet javítása , a vállalatokat minden évben termékeik rangsorolására kötelezi. Ahol hosszú, távon gondolkoznak, ott rendszeresen elvégzik ezt a jövedelmezőségi vizsgálatot, amely iránytű a vezető kezében. Iránytű a javából, hiszen a gazdaságossági, műszaki-technológiai, valamint a piaci helyzet elemzésén alapszik. Ma még sajnos csak kevés helyen teszik ezeket vizsgálat tárgyává. A tröszti irányítás alá tartozó gyáraknál, mivel vertikálisan kapcsolódnak a nagyvállalathoz, a termékek gazdaságosságában megosztottság tapasztalható. Elsősorban a nagyvállalatok, trösztök végzik a jövedelmezőségi vizsgálatokat. A gyári vezetők egy része termékeik piaci helyzetéről alig rendelkezik információval. Természetesen ahol új, korszerű termelő egységeket helyeztek üzembe, ott emelkedett a gazdaságos termékek aránya. Ez a DKG-ban és a bútorgyárban 45 százalék, az üveggyárban 98, az Izzó fényforrás- és üveggyárában csaknem 100 százalék. A termékek jövedelmezősége ágazatonként, sőt vállalatonként is különböző. A gépiparban 32—34, az élelmiszeriparban 18—20 százalék volt az elmúlt évben. Hol szorít a cipő? A fentiek alapján ma a nagykanizsai üzemek össztermékének csak 6,5—7 százaléka gazdaságtalan. Hogy még mindig van ilyen, annak az oka többféle. Az izzógépgyár motorkerékpár akkumulátorai például az elavulásnak „köszönhetik” a gazdaságtalan jelzőt. De hasonló jelzőt kap előbb utóbb az a termék is, amelynek a nyersanyagait, alkatrészeit szabadáron szerzik be, míg a készterméke fix, vagy maximált áras. Ugyanakkor egyes termékeknél a magas önköltség, a nagymértékű élőmunka teszi ráfizetésessé a gyártmányt. Az okokkal a helyi gazdasági vezetők is tisztában vannak, s mindent elkövetnek, hogy a veszteséges terméket átadják olyan üzemnek, szövetkezetnek, ahol még kifizetődő. Más dolog, hogy a termékek ilyen elhelyezéséhez a nagyvállalatok, trösztök sem nyújtanak megfelelő segítséget. S ilyenkor ahol tehetik, előbb, vagy utóbb megfelelő egyeztetés után megpróbálják a gyártást megszüntetni. Hogy hol ez a határ, abban nagy szerepet játszik a számvitel, az utókalkuláció. Rendszeressége hozzásegít a nyereséges gazdálkodáshoz. HÁTTÉR A magyar mezőgazdaság mai felpezsdült állapotában, átlagban számítva naponta háromszázmillió forintnyi értéket bocsát ki. Ám ehhez ugyancsak naponta 180 millió forint értékű ipari terméket igényel. Ennek a bizonyos 180 millió forintnyi értéknek előállítási helyét nevezzük ipari háttérnek. A fogalom mindig létezett, de igazi jelentősége a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságban bontakozik ki. Mert a mai mezőgazdaság igénye nem olyan, hogy ha van jó, ha nincs, akkor is lesz valahogy. Mert ebből a 180 millióból néhány ezer forint értékű ipari termék hiánya is pótolhatatlan veszteségeket okozhat. A népgazdaság egészének körforgásán, vagy politikai fogalmazásában a munkásparaszt szövetségen belül tehát meghatározóvá nőtt a mezőgazdaság iparcikkekkel való ellátásának szerepe. Éppen a korszerűséget mutatja az is, hogy az ilyen cikkek előállítása ma már nem a „mezőgazdaság megsegítése”, hanem az ipar egyik jó hasznot hozó tevékenysége Az ipari háttér fogalma ismert, azonban elsősorban a gépiparra szoktuk alkalmazni. Nem mindig dicsérően. A mezőgazdasági eszközellátásban — az alkatrészekről nem is beszélve — millió forintos nagygép ugyanúgy szerepel a hiánylistán, mint a kiskertekbe szükséges harminc forintos szerszám. Az ellátás zökkenőit panaszolva könnyen megfeledkezünk a mezőgazdaság másik háttériparáról, a vegyiparról. Pedig ennek tevékenységéről szólva módunkban áll, hogy egyértelműen dicsérjük. Ha vegyipari hiánycikkekről beszélünk, akkor a panasz mögött többnyire a kereskedelmi hálózat fogyatékosságai húzódnak meg. Van, csak nem tartják, vagy a jövő héten már az üzletekben is lesz. A magyar vegyipar kétszeresen is példát mutatott a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében. Amikor a ma már kiteljesedett, hatalmas fejlődés kezdődött, akkor az országos vezetés a műtrágyagyártást helyezte a rangsor élére, még annak árán is, hogy ily módon a műanyagipar kicsit háttérbe szorult. A legnagyobb PVC-gyártó kapacitások még csak mostanában lépnek be, vegyipari üzemeink pedig évtizede, sőt régebben milliónyi tonnás tételekben zúdítják a műtrágyát a földekre. Mégpedig mind igényesebb kivitelben és csomagolásban. Tíz év alatt tízszeresére növekedett hazánkban a műtrágya-fölhasználás. Itt az ipari háttér érdemét nem kisebbíti az a tény sem, hogy közben megnövekedett az import aránya. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a vegyipari külkereskedelem is elsőrendű célkitűzésnek tartja a mezőgazdaság kiszolgálását. Említettük, hogy van másik vonal is. Ez pedig a finomvegyipar. Hazai gyógyszergyáraink különösebb állami ösztönzés nélkül, elsősorban a jó üzletet és a nagy felvevőképességű piacot látva kezdték el a mezőgazdasági rendeltetésű cikkek gyártását. Ezek: növényvédő szerek, állatgyógyászati cikkek és a korszerű takarmányozáshoz szükséges finomvegyipari termékek, úgynevezett premixek. Van már olyan gyógyszergyárunk, amelynek termékeiben közel ötven százalékos arányt képviselnek a mezőgazdasági cikkek. Mégpedig úgy, hogy a gyár milliókat (dollárban) áldoz licencek vásárlására és kutatói kapacitását is jórészt ennek a profilnak fejlesztésére állítja. Így jutottunk el odáig, hogy ma a nagyüzem agronómusa bizonyos lehet abban, hogy a szükséges műtrágyát meg tudják vásárolni, sőt variációkat is dolgozhat ki, hogy ilyen vagy olyan készítményeket alkalmazzon-e. A kiskerttulajdonos pedig, ha bemegy a szaküzletbe és elmondja mi veszélyezteti növényeit, akkor az apróbb-nagyobb zacskók, flakonok és dobozkák légiójából választják ki számára a megfelelő, kistételű, használati utasítással ellátott gyártmányt. Feltétlen dicséret illeti ezért a hazai vegyipart, és nagyon jó lenne, ha belátható időn belül ugyanilyen elismerően írhatnánk a magyar gépiparról, vagy a mezőgazdaság igényeit kielégítő gépipari importőrökről is. Földeáki Béla A korszerű termékszerkezetért A korábbi hiányosságok apránként pótlásra kerültek, a kanizsai üzemekben, s a folyamat ma is tart. Javul az ármunka, a műszaki, szervezési intézkedések megfontoltsága, egyre több termelékeny gép kerül a csarnokokba, műhelyekbe. Az eredmény: jövedelmező termékek egész sora. Természetesen ennek ára is van. Az üveggyár például részben korszerű gépekkel kívánja elérni az ampullagyártásban is a jövedelmezőséget. Amihez nem kell pénz, az a minőség javítása, a jobb munka- és üzemszervezés, s az ösztönző bérezés. Hogy ez mit hoz? Ugyancsak az üveggyári példa: az évekig milliós veszteséget produkáló hőpalackgyártás tavaly már közel 5 millió nyereséggel zárta az évet. Az Izzó gépgyára, a vízkezelő berendezések nagyüzemi sorozatgyártásával jelentős költséget takarít meg, pedig még csak a fejlesztés elejénél tartanak. Természetesen mindig marad olyan gyártmány, amely nem sorolható a versenyképesek, vagy a gazdaságosok közé, de népgazdasági érdekből szükség van rá. Ezeknél a helyi ésszerű intézkedések — munka-, üzemszervezés, minőségjavítás, elő- és utókalkulációk elfogadható mutatókat eredményeznek. De hoszszú távon csak a korszerű termelési szerkezet a megoldás. S bár a folyamat az utóbbi néhány évben elindult Nagykanizsán, azt sohasem lehet kimondani: elég. Győri András MUMIASARCOK A bútorgyári bizalmi A KANIZSA BÚTORGYÁR összeállítójában begyakorlott mozdulatokkal, tempósan halad a munka. A csarnok közepe táján, a görgős szállítósor mellett éppen egy kész szekrényajtó várja további útját Rákos István keze alatt, a jobbára asztalosokból álló, 5-ös szakszervezeti csoport bizalmija. — Nemcsak a görgősor teszi, hogy gördülékenyen halad minden — mondja mosolyogva a 28 éves fiatalember. — Csak egyszer kellett szóvá tennem például termelési tanácskozáson, hogy a bútoralkatrész gyártást és ellátást nem az összeállítás menetének megfelelően sorolták, s azóta nincs fennakadás. Úgy hiszem, hogy az ilyen és hasonló, termeléssel kapcsolatos érdekvédelem az egyik legfontosabb egy bizalmi tevékenységében. — Akad más feladat is? — A megnövekedett jog- és hatáskörre gondol? — kérdez vissza. — Természetesen. Volt alkalmam elmélyülni ezekben a kérdésekben, mert éppen a napokban zárul a tizenöt foglalkozásból álló, gyáron belüli bizalmi továbbképzés. Nagy hasznát vettem ennek például ■az idei béremeléskor. Három százalékról volt szó, ám amikor a csoportomon belül személy szerint megvizsgáltuk a béreket, számos munkásnál tettem olyan javaslatot, hogy ennél többet kapjon, mert fizetésük a kategória alsó határát sem érte el. Ekkor azt kérdezték, miért nem lehet három százaléknál magasabb másoké is? Szerencsére jól odafigyeltem a tanfolyamon, ennek köszönhetem, hogy a bérpolitikáról szóló magyarázatomat megértették és elfogadták. Ugyanígy a május 1-i kiváló dolgozó kitüntetési javaslatot sem írtam alá addig, amíg meg nem beszéltük a munkatársakkal és a művezetőnkkel. RÁKOS ISTVÁN a vállalati bizalmi tanácskozáson is hallatta szavát, amikor a munkakörülmények kerültek napirendre. Amiről szólt, az közös érdek, sőt, egy ponton a vásárlókat is érinti. — A késztermék targoncás szállítása nem mindig biztonságos, mert itt-ott gödrösek az üzemi utak. Nem mindegy, hogy mennyi a mi hibánkból sérült bútor, amelyek költséges újrajavítás után, vagy mérsékelt áron jutnak a boltokba. Az igazgatónk megköszönte az észrevételt és gyors intézkedést ígért. Ez megtörtént tavaly is, amikor a folyamatos szállítás hiánya miatti helyszűkét említettem. Szóvá tettem, hogy energiapocsékulásra kényszerülünk: ahol megfelelő a természetes világítás, ott is ég a villany, mert nincs leszakaszolva a hálózat. A fiatalember megjegyzi: mennyire igaz az, hogy minél többet tud egy bizalmi a feladatáról, annál magabiztosabban mozog szakszervezeti ügyekben. Ehhez persze hasonlóan tájékozott, vele minden kérdésben együttműködni kész művezető-partnerre is szükség van, és ezt Balogh N. László személyében megtalálta. Megbeszélték azt is — bizalmiként maga is közreműködött ebben —, hogyan törődjenek a tavaly jött öt új szakmunkás beilleszkedésével, a tapasztaltabb munkások támogatását kérve. Egy családi, vagy szociális gond sem húzódik el hetekig — ha kell munkaszervezéssel, emberséges szóval, vagy anyagi támogatás jóváhagyásával, de időben segítenek. Tizennégy munkás érdekvédelmét látja el, s mint mondja, ebben a feladatában első helyre kerül a rövidebbhosszabb távú termelési tennivalókról a munkahelyi élet kérdéseiről vagy a különböző fórumokon elhangzottakról történő tájékoztatás. Legutóbb éppen a vállalati üdültetési lehetőségekről kaptak írásban is — útbaigazítást a csoport tagjai. Fel van adva a lecke számára, mert ebben az esetben kissé fejtetőre állt az érdekek védelme. Tudniillik azért kell hadakoznia — s ebben nincs egyedül a bizalmiak között —, hogy minél többen éljenek is a megérdemelt és szükséges pihenés lehetőségeivel. — AKAD MÉG ami hasonló fejtörést okoz, amiben nekem is többet kell agitálnom, szerveznem — és ez a művelődés ügye — vélekedik Rákos István. — Igaz, majdnem mindenki bejáró tőlünk, de azt hiszem, kevés, amit a szakszervezeti oktatás nyújthat számunkra. A város és a vállalat kínálta tartalmas művelődési, szórakozási alkalmakra okosabban kellene mozgósítani mert az is közérdek, hogy senki ne maradjon igénytelen. Lukács József HÍRLAP Nyáron is keresett terméke a Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalat nagykanizsai édesipari üzemének a télifagyi. Naponta 10 mázsát töltenek, csomagolnak és szállítanak az ország valamennyi Fűszert vállalatához. Képünkön: Janács Vilmosné, Csányi Dezsőné és Fritz Lajosné csokimázzal vonják be a télifagyit. (Bakonyi Erzsébet felvétele) A változó élethez igazodva Pártpolitikai munka a szilvágyi pártszervezetben Az erdők övezte dombok ölén megbúvó Szilvágyra vadregényes tájon át vezet az út. Napközben csendes, szinte kihaltnak tűnik a falu, mert ilyenkor csak a helyi fatelepen dolgozók és az idősebbek találhatók az ötszáz lelket sem számláló községben. A település lakossága minden szállal Zalabaksához, a gazdasági és közigazgatási centrumhoz kötődik. Ott van a tsz és a közös tanács, a szellemi élet központja. Ugyanis az iskolakörzetesítéssel az utolsó pedagógus is elköltözött a faluból. A munkaképes emberek zöme is eljáró, többségük a tsz-ben, mások pedig az építőknél, vagy az olajiparban keresik a kenyerüket. Kicsit magunkra maradtunk... — Nincs olyan pezsgő élet, mint egykoron, amikor önálló volt a község közigazgatása, gazdálkodása és helyben okították a gyerekeket. Egy kicsit magunkra maradtunk, de nem engedjük, hogy megálljon az idő, igyekszünk lépést tartani — mondja Péntek Gyula, a héttagú pártszervezet titkára, aki maga is eljáró. A tsz központi gépműhelyében szerelő, s csak este, munka után igyekszik a tizenegy tagú ifjúsági szervezet titkárával, Petrákovics Erikával és társaival közéletiséget, politizáló atmoszférát teremteni. Napi munkájával párhuzamosan tájékozódik a vész ügyeiről, tartja a kapcsolatot a tanáccsal, kér föl vezetőket előadások tartására, tájékoztatásra. — A fejlődés velejárója az, ami történt nálunk és sok más kisközségben, s ehhez próbálunk igazodni, olyan módszereket találni, hogy ne érezzük elhagyatottnak magunkat — folytatja a gondolatsort a párttitkár. — Nagy dolgokat nem tudunk produkálni de az emberekkel történő esti beszélgetéseken elhangzottakra mindig válaszolunk, ha pedig nem tudunk, szakembert kérünk meg. Sokat segít a tájékozódásban a tv és a sajtó, de nekik nem lehet „visszaszólni”. Itt pedig szeretnek polemizálni az emberek, s mi állunk elébe. Jól működő vitakör A fiatal, agilis párttitkár az élőszóval folytatott tájékoztatás és politizálás, a felmerülő kérdések tisztázása érdekében szervezett vitakört, ahol az idősebbek és fiatalok cserélnek gondolatokat, mondják el észrevételeiket . A politikai munkához sok segítséget kapunk a területi felelősünktől, a járási pártbizottságtól, s a munkámhoz jó alapot adott az öthónapos pártiskola is — mondja a párttitkár. — Ott nem csak elméleti alapokat, hanem a gyakorlati foglalkozásokon itthon hasznosítható módszereket is kaptam a pártmunkához. A fiatalokkal való jó kapcsolatuk és együttműködésük nem csak a politikai munkában gyümölcsözik, hanem elősegítője a párttaggá nevelésnek is. A párttitkárral együtt Lukács István mentőállomási gépkocsivezető egyengeti a fiatalok útját, neveli az utánpótlást. Remélik, hamarosan négy ifivel többen lesznek a helyi pártszervezet tagjai. Az egykori iskolában lévő ifi klubban ország-világ dolgairól, egyéni gondjaikról, a helyi teendőkről, magatartásformákról beszélgetnek. így került szóba, hogy tenni kellene annak érdekében, hogy az iskola egyik kihasználatlan szárnyában könyvtárat kellene létesíteni, s ily módon is elősegíteni a művelődést, a lépéstartást a változó élettel. Az áruellátással is... — A javaslat életrevaló és szorgalmazzuk is a tanácsnál, hogy mielőbb megvalósuljon — mondják. — De foglalkozunk az alapvető élelmiszer és közszükségleti áruellátással is. Szerencsénkre hozzáértő és lelkiismeretes ember a boltosunk, s ha valakinek külön kívánsága van, egy-kát napon belül kielégíti. Apró dolog, de ez is közrejátszik a hangulat alakulásában. Sokat tesznek a szilvágyi kommunisták a párt és a kormány határozatainak megértetéséért, elfogadtatásáért ,és helyi megvalósításáért. De munkájuk még eredményesebb lehetne, ha a termelőszövetkezet és a tanács, a művelődési intézmények vezetői is hathatósabb segítséget nyújtanának, hogy ebben a társközségben is elevenebb, pezsgőbb legyen a politikai élet. Takács János 8