Zalai Hírlap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

1978. június 1.ZALAI A versenyképesség fokozásáért NAGYKANIZSAI ÜZEMEK SZÁMVETÉSE A IV. ötéves terv időszaká­ban Nagykanizsa ipari terme­lése és az export árbevétele megkétszereződött. Nőtt a ter­melékenység, a hatékonyság, s a­ termelés dinamikája ma is évente 11—12 százalék. Az összes ipari termelés értéke tavaly 6 milliárd forintot tett ki. Ami a számok mögött van, az tudatos gazdaságpolitikai munka eredménye. Ez pedig nem kisebb célokat tűzött ma­ga elé, mint a minden piacon versenyképes terméket adó termelési struktúra kialakítá­­sát. Az utóbbi 3-4 évben fel­gyorsult a város ipari üzemei­ben és szövetkezeteiben a ter­mékszerkezet korszerűsítése. Hatására számottevően meg­nőtt a magasabb felkészültsé­get­­igénylő, korszerű, jövedel­mező félkész- és késztermék aránya És a változó külső— belső piaci helyzet ma is a szükségletekhez jobban igazo­dó termékstruktúra kialakítá­sára kényszeríti az üzemeket — állapította meg többek kö­zött minapi ülésén a városi párt-vb. Miért korszerű? A termékszerkezet javítása , a vállalatokat minden évben termékeik rangsorolására kö­telezi. Ahol hosszú, távon gon­dolkoznak, ott rendszeresen elvégzik ezt a jövedelmezősé­gi vizsgálatot, amely iránytű a vezető kezében. Iránytű a javából, hiszen a gazdaságos­­sági, műszaki-technológiai, valamint a piaci helyzet elem­zésén alapszik. Ma még saj­nos csak kevés helyen teszik ezeket vizsgálat tárgyává. A tröszti irányítás alá tar­tozó gyáraknál, mivel verti­kálisan kapcsolódnak a nagy­­vállalathoz, a termékek gaz­daságosságában megosztottság tapasztalható. Elsősorban a nagyvállalatok, trösztök vég­zik a jövedelmezőségi vizsgá­latokat. A gyári vezetők egy része termékeik piaci helyze­téről alig rendelkezik infor­mációval. Természetesen ahol új, korszerű termelő egysége­ket helyeztek üzembe, ott emelkedett a gazdaságos ter­mékek aránya. Ez a DKG-ban és a bútorgyárban 45 százalék, az üveggyárban 98, az Izzó fényforrás- és üveggyárában csaknem 100 százalék. A termékek jövedelmezősé­ge ágazatonként, sőt vállala­tonként is különböző. A gép­iparban 32—34, az élelmiszer­­iparban 18—20 százalék volt az elmúlt évben. Hol szorít a cipő? A fentiek alapján ma a nagykanizsai üzemek összter­mékének csak 6,5—7 százalé­ka gazdaságtalan. Hogy még mindig van ilyen, annak az oka többféle. Az izzógépgyár motorkerékpár akkumulátorai például az elavulásnak „kö­szönhetik” a gazdaságtalan jelzőt. De hasonló jelzőt kap előbb utóbb az a termék is, amelynek a nyersanyagait, alkatrészeit szabadáron szer­zik be, míg a készterméke fix, vagy maximált áras. Ugyanakkor egyes termékek­nél a magas önköltség, a nagymértékű élőmunka teszi ráfizetésessé a gyártmányt. Az okokkal a helyi gazda­sági vezetők is tisztában van­nak, s mindent elkövetnek, hogy a veszteséges terméket átadják olyan üzemnek, szö­vetkezetnek, ahol még kifize­tődő. Más dolog, hogy a ter­mékek ilyen elhelyezéséhez a nagyvállalatok, trösztök sem nyújtanak megfelelő segítsé­get. S ilyenkor ahol tehetik, előbb, vagy utóbb megfelelő egyeztetés után megpróbálják a gyártást megszüntetni. Hogy hol ez a határ, abban nagy szerepet játszik a szám­vitel, az utókalkuláció. Rend­szeressége hozzásegít a nye­reséges gazdálkodáshoz. HÁTTÉR A magyar mezőgazdaság mai felpezsd­ült állapotában, átlagban számítva naponta háromszázmillió forintnyi ér­téket bocsát ki. Ám ehhez ugyancsak naponta 180 millió forint értékű ipari terméket igényel. Ennek a bizonyos 180 millió forintnyi értéknek előállítási helyét nevezzük ipari háttér­nek. A fogalom mindig léte­zett, de igazi jelentősége a korszerű nagyüzemi mezőgaz­daságban bontakozik ki. Mert a mai mezőgazdaság igénye nem olyan, hogy ha van jó, ha nincs, akkor is lesz vala­hogy. Mert ebből a 180 millió­ból néhány ezer forint érté­kű ipari termék hiánya is pó­tolhatatlan veszteségeket okozhat. A népgazdaság egészének körforgásán, vagy politikai fogalmazásában a munkás­paraszt szövetségen belül te­hát meghatározóvá nőtt a mezőgazdaság iparcikkekkel való ellátásának szerepe. Ép­pen a korszerűséget mutatja az is, hogy az ilyen cikkek előállítása ma már nem a „mezőgazdaság megsegítése”, hanem az ipar egyik jó hasz­not hozó tevékenysége Az ipari háttér fogalma is­mert, azonban elsősorban a gépiparra szoktuk alkalmaz­ni. Nem mindig dicsérően. A mezőgazdasági eszközellátás­ban — az alkatrészekről nem is beszélve — millió forintos nagygép ugyan­úgy szerepel a hiánylistán, mint a kisker­tekbe szükséges harminc fo­rintos szerszám. Az ellátás zökkenőit pana­szolva könnyen megfeledke­zünk a mezőgazdaság másik háttériparáról, a vegyiparról. Pedig ennek tevékenységéről szólva módunkban áll, hogy egyértelműen dicsérjük. Ha vegyipari hiánycikkekről be­szélünk, akkor a panasz mö­gött többnyire a kereskedelmi hálózat fogyatékosságai hú­zódnak meg. Van, csak nem tartják, vagy a jövő héten már az üzletekben is lesz. A magyar vegyipar kétsze­resen is példát mutatott a mezőgazdasági termelés kor­szerűsítésében. Amikor a ma már kiteljesedett, hatalmas fejlődés kezdődött, akkor az országos vezetés a műtrágya­gyártást helyezte a rangsor élére, még annak árán is, hogy ily módon a műanyag­ipar kicsit háttérbe szorult. A legnagyobb PVC-gyártó ka­pacitások még csak mostaná­ban lépnek be, vegyipari üze­meink pedig évtizede, sőt ré­gebben milliónyi tonnás téte­lekben zúdítják a műtrágyát a földekre. Mégpedig mind igényesebb kivitelben és cso­magolásban. Tíz év alatt tízszeresére nö­vekedett hazánkban a műtrá­gya-fölhasználás. Itt az ipari háttér érdemét nem kisebbíti az a tény sem, hogy közben megnövekedett az import ará­nya. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a vegyipari külkereske­delem is elsőrendű célkitű­zésnek tartja a mezőgazdaság kiszolgálását. Említettük, hogy van másik vonal is. Ez pedig a finom­­vegyipar. Hazai gyógyszer­­gyáraink különösebb állami ösztönzés nélkül, elsősorban a jó üzletet és a nagy felvevő­képességű piacot látva kezd­ték el a mezőgazdasági ren­deltetésű cikkek gyártását. Ezek: növényvédő szerek, ál­latgyógyászati cikkek és a korszerű takarmányozáshoz szükséges finomvegyipari ter­mékek, úgynevezett pre­­mixek. Van már olyan gyógy­szergyárunk, amelynek ter­mékeiben közel ötven száza­lékos arányt képviselnek a mezőgazdasági cikkek. Még­pedig úgy, hogy a gyár mil­liókat (dollárban) áldoz licen­­cek vásárlására és kutatói ka­pacitását is jórészt ennek a profilnak fejlesztésére állítja. Így jutottunk el odáig, hogy ma a nagyüzem agronómusa bizonyos lehet abban, hogy a szükséges műtrágyát­ meg tudják vásárolni, sőt variá­ciókat is dolgozhat ki, hogy ilyen vagy olyan készítménye­ket alkalmazzon-e. A kiskert­tulajdonos pedig, ha bemegy a szaküzletbe és elmondja mi veszélyezteti növényeit, akkor az apróbb-nagyobb zacskók, flakonok és dobozkák légiójá­ból választ­ják ki számára a megfelelő, kistételű, haszná­lati utasítással ellátott gyárt­mányt. Feltétlen dicséret illeti ezért a hazai vegyipart, és nagyon jó lenne, ha belátható időn belül ugyanilyen elismerően írhatnánk a magyar gépipar­ról, vagy a mezőgazdaság igé­nyeit kielégítő gépipari im­portőrökről is. Földeáki Béla A korszerű termékszerke­zetért A korábbi hiányosságok apránként pótlásra kerültek, a kanizsai üzemekben, s a fo­lyamat ma is tart. Javul az ármunka, a műszaki, szerve­zési intézkedések megfontolt­sága, egyre több termelékeny gép kerül a csarnokokba, mű­helyekbe. Az eredmény: jöve­delmező termékek egész sora. Természetesen ennek ára is van. Az üveggyár például részben korszerű gépekkel kí­vánja elérni az ampullagyár­­tásban is a jövedelmezőséget. Amihez nem kell pénz, az a minőség javítása, a jobb mun­ka- és üzemszervezés, s az ösztönző bérezés. Hogy ez mit hoz? Ugyancsak az üveg­gyári példa: az évekig milliós veszteséget produkáló hőpa­­lackgyártás tavaly már közel 5 millió nyereséggel zárta az évet. Az Izzó gépgyára, a víz­kezelő berendezések nagyüze­mi sorozatgyártásával jelentős költséget takarít meg, pedig még csak a fejlesztés elejénél tartanak. Természetesen mindig ma­rad olyan gyártmány, amely nem sorolható a versenyképe­sek, vagy a gazdaságosok kö­zé, de népgazdasági érdek­ből szükség van rá. Ezeknél a helyi ésszerű intézkedések — munka-, üzemszervezés, minő­ség­javítás, elő- és utókalku­láció­k elfogadható mutató­kat eredményeznek. De hosz­­szú távon csak a korszerű termelési szerkezet a megol­dás. S bár a folyamat az utób­bi néhány évben elindult Nagykanizsán, azt sohasem le­het kimondani: elég. Győri András MUMIASARCOK A bútorgyári bizalmi A KANIZSA BÚTORGYÁR összeállítójában begyakorlott mozdulatokkal, tempósan ha­lad a munka. A csarnok köze­pe táján, a görgős szállítósor mellett éppen egy kész szek­rényajtó várja további útját Rákos István keze alatt,­­ a jobbára asztalosokból álló, 5-ös szakszervezeti csoport bizal­mija. — Nemcsak a görgősor teszi, hogy gördülékenyen halad minden — mondja mosolyog­va a 28 éves fiatalember. — Csak egyszer kellett szóvá ten­nem például termelési tanács­kozáson, hogy a bútoralkat­rész gyártást és ellátást nem az összeállítás menetének meg­felelően sorolták, s azóta nincs fennakadás. Úgy hiszem, hogy az ilyen és hasonló, termelés­sel kapcsolatos érdekvédelem az egyik legfontosabb egy bi­zalmi tevékenységében. — Akad más feladat is? — A megnövekedett jog- és hatáskörre gondol? — kérdez vissza. — Természetesen. Volt alkalmam elmélyülni ezekben a kérdésekben, mert éppen a napokban zárul a tizenöt fog­lalkozásból álló, gyáron belüli bizalmi továbbképzés. Nagy hasznát vettem ennek például ■az idei béremeléskor. Három százalékról volt szó, ám ami­kor a csoportomon belül sze­mély szerint megvizsgáltuk a béreket, számos munkásnál tettem olyan javaslatot, hogy ennél többet kapjon, mert fi­zetésük a kategória alsó hatá­rát sem érte el. Ekkor azt kér­dezték, miért nem lehet három százaléknál magasabb másoké is? Szerencsére jól odafigyel­tem a tanfolyamon, ennek kö­szönhetem, hogy a bérpolitiká­ról szóló magyarázatomat meg­értették és elfogadták. Ugyan­így a május 1-i kiváló dolgo­zó kitüntetési javaslatot sem írtam alá addig, amíg meg nem beszéltük a munkatársak­kal és a művezetőnkkel. RÁKOS ISTVÁN a vállalati bizalmi tanácskozáson is hal­latta szavát, amikor a munka­­körülmények kerültek napi­rendre. Amiről szólt, az közös érdek, sőt, egy ponton a vá­sárlókat is érinti. — A késztermék targoncás szállítása nem mindig bizton­ságos, mert itt-ott gödrösek az üzemi utak. Nem mindegy, hogy mennyi a mi hibánkból sérült bútor, amelyek költséges újrajavítás után, vagy mérsé­kelt áron jutnak a boltokba. Az igazgatónk megköszönte az észrevételt és gyors intézke­dést ígért. Ez megtörtént ta­valy is, amikor a folyamatos szállítás hiánya miatti helyszű­két említettem. Szóvá tettem, hogy energiapocsékulásra kényszerülünk: ahol megfelelő a természetes világítás, ott is ég a villany, mert nincs le­szakaszolva a hálózat. A fiatalember megjegyzi: mennyire igaz az, hogy minél többet tud egy bizalmi a fel­adatáról, annál magabiztosab­ban mozog szakszervezeti ügyekben. Ehhez persze ha­sonlóan tájékozott, vele min­den kérdésben együttműködni kész művezető-partnerre is szükség van, és ezt Balogh N­. László személyében megtalál­ta.­ Megbeszélték azt is — bi­zalmiként maga is közremű­ködött ebben —, hogyan tö­rődjenek a tavaly jött öt új szakmunkás beilleszkedésével, a tapasztaltabb munkások tá­mogatását kérve. Egy családi, vagy szociális gond sem húzó­dik el hetekig — ha kell mun­kaszervezéssel, emberséges szóval, vagy anyagi támogatás jóváhagyásával, de időben se­gítenek. Tizennégy munkás ér­dekvédelmét látja el, s mint mondja, ebben a feladatában első helyre kerül a rövidebb­­hosszabb távú termelési ten­nivalókról a munkahelyi élet kérdéseiről vagy a különböző fórumokon elhangzottakról történő tájékoztatás. Legutóbb éppen a vállalati üdültetési le­hetőségekről kaptak írásban is — útbaigazítást a csoport tag­jai. Fel van adva a lecke szá­mára, mert ebben az esetben kissé fejtetőre állt az érdekek védelme. Tudniillik azért kell hadakoznia — s ebben nincs egyedül a bizalmiak között —, hogy minél többen éljenek is a megérdemelt és szükséges pi­henés lehetőségeivel. — AKAD MÉG ami hasonló fejtörést okoz, amiben nekem is többet kell agitálnom, szer­veznem — és ez a művelődés­­ ügye — vélekedik Rákos Ist­ván. — Igaz, majdnem min­denki bejáró tőlünk, de azt hi­szem, kevés, amit a szakszer­vezeti oktatás nyújthat szá­munkra. A város és a vállalat kínálta tartalmas művelődési, szórakozási alkalmakra oko­sabban kellene mozgósítani mert az is közérdek, hogy sen­ki ne maradjon igénytelen. Lukács József HÍRLAP Nyáron is keresett terméke a Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalat nagykanizsai édesipari üzemének a télifagyi. Naponta 10 mázsát töltenek, csomagolnak és szállítanak az ország valamennyi Fűszert vállalatához. Képünkön: Janács Vilmosné, Csányi Dezsőné és Fritz Lajosné csokimázzal vonják be a télifagyit. (Bakonyi Erzsébet felvétele) A változó élethez igazodva Pártpolitikai munka a szilvágyi pártszervezetben Az erdők övezte dombok ölén megbúvó Szilvágyra vad­­regényes tájon át vezet az út. Napközben csendes, szinte ki­haltnak tűnik a falu, mert ilyenkor csak a helyi fatele­pen dolgozók és az idősebbek találhatók az ötszáz lelket sem számláló községben. A település lakossága minden szállal Zalabaksához, a gaz­dasági és közigazgatási cent­rumhoz kötődik. Ott van a tsz és a közös tanács, a szellemi élet központja. Ugyanis az is­kolakörzetesítéssel az utolsó pedagógus is elköltözött a fa­luból. A munkaképes embe­rek zöme is eljáró, többségük a tsz-ben, mások pedig az építőknél, vagy az olajiparban keresik a kenyerüket. Kicsit magunkra maradtunk... — Nincs olyan pezsgő élet, mint egykoron, amikor önálló volt a község közigazgatása, gazdálkodása és helyben okí­tották a gyerekeket. Egy ki­csit magunkra maradtunk, de nem engedjük, hogy megáll­jon az idő, igyekszünk lépést tartani — mondja Péntek Gyula, a héttagú pártszervezet titkára, aki maga is eljáró. A tsz központi gépműhelyében szerelő, s csak este, munka után igyekszik a tizenegy ta­gú ifjúsági szervezet titkárá­val, Petrákovics Erikával és társaival közéletiséget, politi­záló atmoszférát teremteni. Napi munkájával párhuzamo­san tájékozódik a v­ész ügyei­ről, tartja a kapcsolatot a ta­náccsal, kér föl vezetőket előadások tartására, tájékoz­tatásra. — A fejlődés velejárója az, ami történt nálunk és sok más kisközségben, s ehhez próbálunk igazodni, olyan módszereket találni, hogy ne érezzük elhagyatottnak ma­gunkat — folytatja a gondo­latsort a párttitkár. — Nagy dolgokat nem tudunk produ­kálni de az emberekkel történő esti beszélgetéseken elhang­zottakra mindig válaszolunk, ha pedig nem tudunk, szak­embert kérünk meg. Sokat se­gít a tájékozódásban a tv és a sajtó, de nekik nem lehet „visszaszólni”. Itt pedig sze­retnek polemizálni az embe­rek, s mi állunk elébe. Jól működő vitakör A fiatal, agilis párttitkár az élőszóval folytatott tájékozta­tás és politizálás, a felmerülő kérdések tisztázása érdekében szervezett vitakört, ahol az idősebbek és fiatalok cserél­nek gondolatokat, mondják el észrevételeiket . A politikai munkához sok segítséget kapunk a terü­leti felelősünktől, a járási pártbizottságtól, s a munkám­hoz jó alapot adott az öthó­­napos pártiskola is — mondja a párttitkár. — Ott nem csak elméleti alapokat, hanem a gyakorlati foglalkozásokon itt­hon hasznosítható módszere­ket is kaptam a pártmunká­hoz. A fiatalokkal való jó kap­csolatuk és együttműködésük nem csak a politikai munká­ban gyümölcsözik, hanem elő­­segítője a párttaggá nevelés­nek is. A párttitkárral együtt Lukács István mentőállomá­si gépkocsivezető egyengeti a fiatalok útját, neveli az után­pótlást. Remélik, hamarosan négy ifivel többen lesznek a helyi pártszervezet tagjai. Az egykori iskolában lévő ifi klubban ország-világ dolgai­ról, egyéni gondjaikról, a he­lyi teendőkről, magatartásfor­mákról beszélgetnek. így ke­rült szóba, hogy tenni kellene annak érdekében, hogy az is­kola egyik kihasználatlan szárnyában könyvtárat kelle­ne létesíteni, s ily módon is elősegíteni a művelődést, a lé­péstartást a változó élettel. Az áruellátással is... — A javaslat életrevaló és szorgalmazzuk is a tanácsnál, hogy mielőbb megvalósuljon — mondják. — De foglalko­zunk az alapvető élelmiszer és közszükségleti áruellátás­sal is. Szerencsénkre hozzáér­tő és lelkiismeretes ember a boltosunk, s ha valakinek kü­lön kívánsága van, egy-kát napon belül kielégíti. Apró dolog, de ez is közrejátszik a hangulat alakulásában. Sokat tesznek a szilvágyi kommunisták a párt és a kor­mány határozatainak megér­tetéséért, elfogadtatásáért ,és helyi megvalósításáért. De munkájuk még eredménye­sebb lehetne, ha a termelőszö­vetkezet és a tanács, a műve­lődési intézmények vezetői is hathatósabb segítséget nyújtanának, hogy ebben a társközségben is elevenebb, pezsgőbb legyen a politikai élet. Takács János 8

Next