Zalai Hírlap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

­ A mag ma is az... Tízéves a Rákospalotai Bőr­ét Műanyag feldol­gozó Vállalat zalaeserszegi gyára TÍZ ÉVVEL EZELŐTT meg­lehetősen furcsa varrógépek mellé ültek le az új munka­helyre jelentkező lányok, asz­­szonyok a Rákospalotai Bőr­és Műanya­gfeldolgozó Vállalat Zalaegerszegre települt gyár­egységében. Az otthoniaknál jóval erősebb szerkezetek vol­tak ezek, s a munka is csak távolról hasonlított a varrás­hoz. — De aztán megszoktuk őket — mond­ja az egyik alapító tag, Ver­deg Sándorné. — A kezdők nagy része azóta is itt dolgo­zik, megszerettük ezt a mun­kát, annál is inkább, mert az eltelt években mindig könnyí­tettek a nehezebb munkafázi­sokon. Az új gépek mellé új ter­mékek is kerültek az egerszegi bőrdíszműves üzembe. Míg kez­detben javarészt munkavédel­mi cikkeket gyártottak a mű­helyekben, később egyre több, már nagyobb szakképzettséget, rutint kívánó termék gyártá­sával bízták meg a megye­székhelyi kollektívát. — A cél az, hogy az egersze­gi üzemünket tiszta bőrdísz­műves profilra szervezzük át — mond­ja Kocsis Tiborné, az üzem párttitkára. — Ez talál­kozik a nagyvállalat, s az itt dolgozók elképzeléseivel is. Az új megbízatások elvégzé­séhez természetesen már nem elegendő az otthonról, vagy merőben más munkahelyről idekerülő asszonyok pár hó­napos betanítása. Szükség van — és lesz is — elméleti ala­pokkal is felvértezett mun­kásgárdára. — Beindítottuk a szakmun­kásképzést — veszi át a szót a párttitkártól Nagy Lászlóné szakszervezeti titkár. — Ti­zenhárman már végeztek, de vannak másod- és harmadéve­seink is. Sőt, biztató ered­ményei kezdtük meg a felnőtt szakmunkásképzést. A MA MÁR 350 FŐS üzem­ben tizenegy szocialista Kriná­l dolgozik. Munkájukat az üzem és a nagyvállalat gazda­sági és társadalmi vezetése fi­gyelemmel kíséri, s a szakmai továbbképzés mellett lehetősé­get biztosít számunkra a mun­kaverseny terén is a tapaszta­latcserékre. — Meg is van az eredménye — szól Mánfai Lászlóné, a Ba­rátság brigád vezetője. — A mi huszonegy fős kollektívánk is bronzkoszorús, s ez annál is inkább becsülendő, mivel en­nél magasabb cím egyelőre nincs az üzemben. Mint a szakszervezeti titkár szavaiból kiderül, nem oszto­gatják könnyen a bőrdíszmű­ves üzemben a brigádcímeket. A tartós, mennyiségileg és minőségileg is magas szintű munkát becsülik meg elsősor­ban, de természetesen növe­lik az esélyeket a társadalmi munkák, s a patronálások is. — A teljesítményünk 105 százalék körül mozog — mond­­ja Mánfai Lászlóné —, ezt szeretnénk tartani, s az elért­­ minőségi színvonalat.­­ — Amivel eddig sem volt­­ probléma — teszi hozzá Nagy Lászlóné. — Tíz év alatt egy-s­általán nem volt minőségi rek­lamációnk. A belső, a javítha­tó selejt aránya évek óta 0,3 százalék alatt van. — Sokat jelent az, hogy a kezdők, az a bizonyos mag ma is ugyanaz — teszi hozzá Vendég Sándorné. — Hiszen az újonnan munkába állók, vagy a más reszortra kerülők­nek sokat tudnak segíteni. Nálunk a brigádban ez már megszokott dolog. AZ EGERSZEGI bőrdísz­műves üzemben az idén 94 millió forint értékű terméket — főleg bevásárló- és aktatás­kákat — gyártanak. Termé­keik nyolcvan százaléka ex­portra kerül, s ma már a cím­kére, az RTM embléma mellé büszkén írhatják azt is, hogy készült a zalaegerszegi gyár­­­ban. I L. G. Mánfai Lászlóné Vendég Sándorné ­ST). Július 1. ZALAI HÍRLAP Anyag, alkatrész, tmk Sok a „hiánycikk” a letenyei tsz gépműhelyében A letenyei termelőszövetke­zet központi gépműhelyének udvarán egymás mellett áll a bejáratás miatt duruzsló kom­bájn, a szétszedett traktor, a már csak vázában IFA-ra em­lékeztető tehergépkocsi, a szin­te felismerhetetlen fémhulla­dékról nem is beszélve. Az egyik nyitott szín alatt félig szétszedett kombájn. Kevés a szerelő — Délig volt itt egy ipari tanuló, ő segített Azóta egye­dül bütykölök. Nehéz így... — mondja Pető János. Pető János szerint a kom­bájn üzemképessé tételéhez egy hétre három ember kelle­ne és természetesen anyag. A szövetkezet főagronómusa, Radics László a hónap köze­pén így vonta meg a mérleget: — Van két új E—512-esünk, egy másik csak egy nyáron aratott még, azzal nem sok gond lesz, itt van a negyedik szerelés alatt, egyet már kija­vítottak és van egy öreg SZK az csak tartalékként van nyil­vántartva. Esetleg a háztájiban segít. — Abból már nem lesz gép — jegyzi meg Benkő János traktoros. — Mikor viszi tunk­ra a gé­pét? — Amikor lerobban... Traktorokhoz ma egy fia sze­relő sincs bent. Velem is bo­­hóckodtattak délelőtt... Olyan munkát akartak a gépemmel elvégeztetni, amire nem alkal­mas. Az ember vagy meg tud­ja csinálni maga a traktort, ha elromlik, vagy behúzatják, az­tán ha rákerül a sor, akkor megjavítják. Tervszerű kar­bantartás nincs. Ha nincs főnök — állunk — Gyerekek, valaki jöjjön segíteni... — s­zól be a szín alá Iván József traktoros. A kul­­tivátor felszereléséhez kéri a többiek segítségét. — Ez így megy . .. — jegy­zi meg Benkő János — Azzal súlyosbítva, hogy anyagot csak a főnök kiírására ad a raktáros. Aztán ha nincs fő­nök, állunk. Az udvar közepén egy „csontig” kopasztott IFA ár­válkodik. A szövetkezet két tehergépkocsijából már soha­sem lesz jármű. — Azok két éve robbantak le. Ha akkor van a gazdaság­nak szerelője, még ma is men­nének. Azóta anyagraktárnak tekinti minden gépkocsivezető, ezért van már csak a plató­ja. — A fő gondunk, hogy a műszaki szemlére is nekünk kell a kocsikat előkészíteni. A környéken nincs teherautó szerviz, Egerszegen nem vál­lalják. — Szakmai irányítás? — Minek? Amit kell, tud­juk mi is. A gépcsoportvezető Túri János nem szakmabeli, kertész. Amit tud, megtesz, de az alkatrészhiányon ő sem tud változtatni — így Böröcz László. — Egymásra vagyunk utalva, csak magunkon segít­hetünk. Átmegyünk a traktorosok műhelyeihez. Géproncsokat, rozsdásodó munkagépeket ke­rülgetünk. Hány a borda? — Itt hamarosan térbeton lesz és út a kocsimosóhoz. Az már elkészült — említi a főag­­ronómus. A műhely közepén egy da­rabokban álló Zetor Chrystal — sebességváltója Mosonma­gyaróváron. A szomszéd he­lyiségben egy Hamster széna­gyűjtőn Molnár István és Be­­dő Ferenc szorgoskodik. — Ez már régen nem áll­na itt, ha van anyag — kez­dik ők is a panaszt. — Nézze — mutat egy fogaskereket, melynek belső bordázata is van — ez magyar gyártmány. A három évvel ezelőtt készült gépen 20 bordázattal készült, a mostani „módosított” válto­zatán pedig 21-gyel! Az egyik­hez nem jó a másik, 20-ast pedig nem gyártanak. Hát gondolkodott az, aki ezt kita­lálta? — mérgelődik Molnár István. A szövetkezet közeli iroda­épülete felé tartva Radics Lászlóból kérdés nélkül buk­nak ki a szavak: — Reméljük véget ér a „tűzoltómunka”. Túri jól vég­zi a rábízott feladatokat, de nem gépészeti szakember. Tár­gyalásokat folytatunk egy üzemmérnökkel, s a jelenlegi gépcsoportvezetőnek pedig más, szakmájába vágó beosz­tást kívánunk biztosítani. S míg mindez megvalósul, s letenyei tsz gépkarbantartásá­ban gyökeres változás nem történik, addig marad a re­mény, hogy az aratást meg­ússzák különösebb géphiba nélkül. Mészáros Ferenc „A Zala Bútorgyárra lehet számítani” 40 millió fon­ilttos üzleti tárgyalás — A hazai bútoripari válla­latok közül a nyugati igé­nyeknek megfelelő bútorok gyártásában egyedül a Zala Bútorgyárra lehet számítani — mondja Wimmer Péter, az Ar­­tex Külkereskedelmi Vállalat csoportvezetője. Aki egyébként egy népes gárda élén éppen nyugat-németországi export­tárgyalást vezet a gyár kiállí­tótermében. Korrekt kapcsolatot említ, a zalaegerszegiek gyors, rugal­mas reagálását egy-egy üzleti lehetőségre. No és azt, hogy az árak a világpiaci árakhoz iga­zodnak. Mint elmondta, eddig tőkés országokba csak kárpi­tos termékeket exportáltak, most viszont már a rusztikus, munkaigényes szekrényfalak­ról is szó van. Eddig jobbára csak a kül­földi vevők által hozott min­tából dolgoztak a bútorgyá­­rak, a hazai, saját tervezésű bútorok nem voltak kelen­dőek. Miért? — Egyrészt a Kermi előírá­sai annyira szigorúak, hogy már-már gátolják­­ a bútorok eladhatóságát. Most vizsgáljuk négy, tőkés cég kárpitos ter­mékét. Ezek egészen más konstrukciójúak, mint a mieink. Telikárpitos foteljeink olyan drágák, hogy képtelen­ség eladni. Megvennék a na­gyon szép formájú zalaeger­szegi Viking és Pálma garni­túrát, de a magyar bőr har­minc százalékkal drágább, mint a világpiacon. Úgy lát­szik, a bútorgyárak hiába köl­töttek­ olyan sokat a gépesítés­ ,­re, az automatizálásra, nagyon , drágák a szekrénysorok is. De említhetném az alapanyagok magas árát, ami érthetően nö­veli a végtermék árát is. Visszatérve a mostani tár­gyalásra, megtudtuk, hogy az NSZK legnagyobb bútorgyá­rának kereskedői keresték fel a Zala Bútorgyárat. A Schie­­der-Wartmann cég egy hó­nappal ezelőtt kezdte meg a tárgyalásokat a rusztikus szekrényfalak gyártása ügyé­ben. Lehetséges, hogy még az idén 250 négyrészes, tölgy szekrényfalat szállítanak ki, jövőre pedig legkevesebb 1500 garnitúrát. Közel 40 milliós exportüzletről van szó.­­ Tárgyalásokat folytatunk egyébként a további kapcsola­tokról, svéd üzleten kívül ko­moly reményeket támasztunk egy NSZK-beli kereskedelmi céggel kárpitos termékek ex­portjáról." A minták már itt vannak, készül az árajánlat. Ha nyélbe ütjük ezt az üzletet, akkor két típusból évente 30— 30 ezer fotel exportjára kerül sor — mondotta befejezésül Wimmer Péter. 3 Ülést tartott az MSZMP Zala megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) Fel értékelni és elemezni és ér­vényre juttatni. Dr. Szántó István, a Magyar Nemzeti Bank Zala megyei igazgatója felszólalásában ele­mezte a járás termel­őszövet­ke­­zeteinek gazdálkodásának ta­pasztalatait. A pénzügyi mu­tatók tükrében szólt azokról a differenciáltságokról, ame­lyek a járásban tapasztalhatók. Szóvá tette, hogy noha a bank jövedelem növelése céljára adott fejlesztési hiteleket, a gazdálkodás eredménytelensé­ge miatt a hitelek viszafizetése A harmadik napirendi pont keretében a pártbizottsági ülés személyi és szervezeti kérdé­seket tárgyalt. Az írásban ki­adott előterjesztésekhez Var­ga Gyula elvtárs fűzött szó­beli kiegészítést. Közölte, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkársága hozzájárult, hogy Baranyai János elvtárs — saját kérésére és a megyei párt-végrehajtó bizottság egyet­értése alapján — 1978. szep­tember 1-i hatállyal nyugállo­mányba kerüljön. Kérte a pártbizottságot, hogy Baranyai János elvtársat érdemeinek elismerésével — pártbizottsági tagságának meghagyásával — mentse fel a megyei titkári, a megyei végrehajtó bizottsági tisztsége, a pártépítési és ifjú­ságpolitikai bizottságok elnöki funkciója alól. Javaslatát a megyei pártbizottság nyílt sza­vazással egyhangúlag elfogad­ta. Ezután javasolta a megyei pártbizottságnak, hogy a meg­üresedett megyei PTO-s titká­ri funkcióba, megyei végrehaj­tó bizottság tagsági, a párt­építési és ifjúságpolitikai munkabizottságok elnöki tisz­tébe 1978. június 30-i hatállyal Horváth Gyula elvtársat, a za­laegerszegi járási pártbizottság első titkárát válassza meg és mentse fel az agitációs és pro­paganda munkabizottsági tag­sága alól. Ezzel egyidejűleg a pártbizottság javasolja a za­laegerszegi járási pártbizott­ságnak, hogy Horváth Gyula elvtársat érdemeinek elismeré­sével mentse fel a járási párt­bizottsági, valamint végrehajtó bizottsági tagsága és az első titkári funkciója alól. Továbbá kérte a pártbizott­ságot, hogy Eke János elvtár­sat érdemeinek elismerésével — pártbizottsági tagságának meg,*v­igyásával — mentse fel gondokat jelent. Ezzel össze­függésben szorgalmazta a he­lyi erőforrások, tartalékok jobb kihasználását. Szantner László a felszóla­lásokra adott válaszából egyetértését fejezte ki az el­hangzottakkal kapcsolatban, s hangsúlyozta, hogy a járási ve­zetésnek az a célja, hogy a bel­ső erőforrások maximális­­­i­­használásával, az ezzel páro­suló országos és megyei álla­mi támogatással biztosítsák a gazdálkodás színvonalának emelkedését, s ezzel együtt a járás termelőszövetkezeti dél­a megyei fegyelmi bizottság elnöki tisztsége alól és Bara­­nyi János elvtársat válassza meg a megyei fegyelmi bizott­ság elnökének. A következő előterjesztésben kérte a megyei pártbizottsá­got, hogy javasolja a zala­egerszegi járási pártbizottság­nak, hogy a megüresedett já­rási pártbizottsági, végrehajtó bizottsági és első titkári tiszt­ségbe 1978. június 30-i hatály­­lyal Lendvai Miklós elvtársat válassza meg, valamint azt, hogy a megyei pártbizottság Lendvai Miklós elvtársat vá­lassza meg a megyei pártbi­zottság és az ifjúságpolitikai munkabizottság tagjának. Az előterjesztett javaslato­kat a megyei pártbizottság egyhangúlag elfogadta, s jó­váhagyta Horváth Gyula, Ba­ranyai János és Lendvai Mik­­i gozóf életkörülményeinek ja­vítását. A megyei pártbizottsági ülés az elnöklő Varga Gyula elv­társ javaslatára az írásos elő­terjesztést, a szóbeli kiegészí­tést, valamint a határozati ja­vaslatot egyhangúlag elfogad­ta.­­ Második napirendi pontként a pártbizottsági ülés Varga Gyula elvtárs javaslatára egy­hangúlag elfogadta a megyei pártbizottság 1978. II. féléves munkatervét. lós jelölőlistára történő felvé­telét Ezután titkos szavazás­sal a pártbizottság a jelölteket egyhangúlag megválasztotta a javasolt tisztségekbe. Végezetül a pártbizottság nyílt szavazással felmentette Varga László elvtársat a KISZ megyebizottság első tit­kárát a pártépítési munkabi­zottságból és megválasztotta az ifjúságpolitikai munkabi­zottság tagjának; Tarr Ervin elvtársat, a KISZ megyei bi­zottságának titkárát a párt­­építési munkabizottság tagjá­nak; Óvári Ibolya elvtársnőt, a KISZ megyei bizottság tit­kárát az agitációs és propa­ganda munkabizottság tagjá­nak; Eke János elvtársat a Zala megyei­­ Tejipari Válla­lat igazgatóját a gazdaság és szövetkezetpolitikai munkabi­zottság tagjának választotta. Személyi és szervezeti kérdések Baranyai János elvtárs kitüntetése A választások lezajlása után ünnepi aktusra került sor a megyei pártbizottság ülésén. Varga Gyula elvtárs emelke­dett szólásra, melynek során méltatta Baranyai János elv­társ munkásságát, életútját és a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének meg­tisztelő megbízatásának eleget téve átadta Baranyai János elvtársnak a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrend ki­tüntetést. Nyugállományba vo­nulása alkalmából a megyei pártbizottság nevében meleg szeretettel köszöntötte Bara­nyai elvtársat. Köszöntötte az ünnepeltet a­­Központi Bizott­ság titkársága nevében Péter János elvtárs, elismerően szól­va Baranyai János elvtárs munkásságáról, tevékenységé­ről. Ezután Baranyai János fe­jezte ki szívből jövő köszöne­tét a kitüntetésért, az elisme­rő szavakért. A megyei pártbizottság ülé­se Varga Gyula elvtárs zár­szava után befejezte munká­ját. Baranyai János elvtárs átveszi a Szocialista Ma­gyarorszá­­gért Érdemrendet Varga­ Gyula elvtárstól, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagjától, a megyei pártbizottság első titkárától (Kiss Ferenc felvétele) Ülést tartot a zalaegerszegi járási pártbizottság Tegnap délután az MSZMP zalaegerszegi járási bizottsá­ga ülést tartott, amelyen meg­tárgyalták és elfogadták a pártbizottság 1978. II. félévi munkatervét. Az ülés ezt követően szemé­lyi, szervezeti kérdéseket tár­gyalt. Varga Gyula elvtárs, a megyei, pártbizottság első tit­kára javaslatára érdemei elis­merése mellett Horváth Gyula elvtársat felmentették járási pártbizottsági, végrehajtó bi­zottsági tagsága, és első titkári tisztsége alól. Az előterjesz­tett javaslat alapján a zala­egerszegi járási pártbizottság titkos szavazással Lendvai Miklós elvtársat megválasz­totta a járási pártbizottság és a végrehajtó bizottság tagjá­nak, továbbá az első titkári tisztségi- -

Next