Zalai Hírlap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
iá !!*, fetiruai !. távi 3 Otthonteremtő közösség 2. Lakásfenntartó szövetkezetek Budapesten, más városokban, de mind több községükben is vannak szövetkezeti lakások, házak. Így neve- tszik őket, mert tulajdonosaik lakásfenntartó szövetben ,fizetbe tömörülve gondoskodnak a ház karbantartását djról, s majdan felújításáról. Hazánkban jelenleg, minte2 egy 870 ilyen szövetkezet van, 170 ezer lakással. Létre- jöttük, és későbbi növekedésük körülményei nem voltak azonosak és ma sem azok. Egy részük a céljukat a megvalósított lakásépítő szövetkezetből alakult át ig fenntartóvá. Ennéljóval nagyobb hányadukat azok ig alakították meg, akik úgynevezett tanácsi értékesítésű g szövetkezeti lakást vásároltak. Végül: választották a ■ fenntartó szövetkezeti formát olyan családok is, ame■lyek OTP-beruházású társasházban laknak. Háromnegyed millió ember otthona Az utóbbiaknak is nyomós okuk van rá, hogy lakásfenntartó szövetkezetet hozzanak létre, illetőleg belépjenek egy már működőbe. A költségvetésből gazdálkodó ingatlankezelő vállalatok ugyanis csak az állami, a tanácsi bérlakások karbantartásával, felújításával foglalkoznak és köztudomású, hogy nehézségekkel küszködnek. Minden, magánerőből épített ház, illetőleg lakás „üzemeltetése” és bizonyos idő után elkerülhetetlen tatarozása a tulajdonosok dolga, terhe. A társasházakra ugyanúgy érvényes ez, mint a szövetkezetiekre és természetesen a családi házakra. Kézenfekvő, hogy a társasházak lakóinak is az a legésszerűbb megoldás, ha a karbantartás és a felújítás költségeinek viselésére összefognak, s havonta bizonyos összeg befizetésével pénzügyi alapot képeznek. Ez a magyarázata annak, hogy az idén is várhatóan 2,5—3 ezer OTP beruházású lakással gyarapodnak a fenntartó szövetkezetek. További, mintegy ötezerrel a lakásépítő szövetkezetek növelik a mostani lakásállományt. S mint eddig ebben az évben is a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások járulnak hozzá a legnagyobb arányban — szám szerint 9,5 —10 ezerrel — a fenntartó szövetkezetek térhódításához. A kezelésükbe tartozó lakások száma az idei év végén előreláthatóan meghaladja a 185 ezret. Ez pedig — a családtagok számát is figyelembe véve — annyit jelent, hogy több mint háromnegyed millió ember él szövetkezeti lakásban. Jó egyetértésem Nem mindegy, hogy hogyan. Jó közösségi szellemű szövetkezet egymással egyetértésben levő tagjaiként e, vagy csak úgy, mint nagy házakban összezsúfolódott idegenek, akik kényszerűségből vállalták a szövetkezetet. Minden rájuk vonatkozó jogszabály módot és ösztönzést ad rá, hogy egészséges gondolkozást és magatartású lakóközösségek alakuljanak ki ezekben a szövetkezetekben. Olyanok, amelyekben következetesen érvényesülhet a demokratizmus, a tevékeny részvétel a közös ügyek megvitatásában, a döntésekben és az érdekelteket közvetlenül érintő feladatok megoldásában. A szövetkezet — elveink és törvényeink szerint — azonos érdekű állampolgárok önkéntes összefogása, társulása olyan közös célok megvalósítására, amelyek egybevágnak a társadalom érdekeivel. Ez a lényege hiányzik minden olyan lakásfenntartó szövetkezetnek, amelynek a tagjai valójában kiutalásos alapon vásárolhatnak a tanácstól úgynevezett szövetkezeti lakást. A beköltözéskor vagy utána találkoznak életükben először a lakók egymással. S már első tapasztalataik sem kedvezőek. Mások — a megrendelő, a beruházó — veszik át az elkészült házat, lakásokat. Rendszerint hosszú hibajegyzékkel, s azzal az ígérettel, hogy a műszaki átvételkor felfedezett és a később előbukkanó hibákat majd kijavítják az illetékes vállalatok a jótállási határidőn belül. Dögelni a tagok szerettét Ezek a javítások gyakran elmaradnak vagy elkésnek, s ennek minden következményét a szövetkezet kénytelen viselni. Nem egyszer milliós, vagy még nagyobb költségeket, amelyeket elhárítani nem lehet, ha egyáltalán lakni akarnak a házban. Zsebbe nyúlnak tehát és fizetnek, azután futnak a pénzük után. S persze szidják a szövetkezet vezetőségét, amely pedig semmiről sem tehet, kényszerhelyzetben van. Rossz hatása van annak is, hogy a most már meglehetősen nagy méretű és létszámú lakásfenntartó szövetkezetek egy részében még nem találták meg a jó gyakorlati megoldást a tagok ervleges szerepének kibontakoztatására a közös ügyek megvitatásában, a döntések meghozatalában, s a határozatok végrehajtásának az ellenőrzésében. Helyenként maguk a választott vezetők is hajlamosak rá, hogy bürokratikus, hivatali szellemben dolgozzanak, utasítgassanak. A tagok és a népgazdaság szempontjából sem közömbös, hogy a szövetkezeti házak, lakások állagának megóvását, karbantartását milyen színvonalon sikerül megoldani. Tavaly a szövetkezeti lakások 40 százalékára terjedt ide szervezett házkezelés. Az a cél, hogy az idén öt százalékkal növekedjék ez az arány, ami pedig a karbantartást illeti, arról a szövetkezeti lakások 38 százalékában gondoskodjanak szervezetten, hivatásos szakemberek. Ez az előirányzott fejlődés újabb állomás lesz azon az úton, amely végül az egész lakásszövetkezeti hálózatban megvalósíthatja a korszerű és jól szervezett javítást és felújítást. A legutóbbi években több intézkedés biztosított a lakásszövetkezeteknek a korábbiaknál kedvezőbb lehetőségeket arra, hogy még jobban megfeleljenek rendeltetésüknek. Remélhető, hogy ez az esztendő megérlel további olyan döntéseket, szabályozásokat is, amelyek még meglevő nehézségeket hárítanak el a lakásszövetkezetek társadalmi szempontból is igen fontos, egészséges fejlődésének az útjából Galyás Pál fzápe.) A bűvös szinten, a vártnál korábban Háromezer literes hozam a megye tehenészeteiben Hosszú időn át gyengélkedett a termelés a megye tehenészeteiben, főleg a termelőszövetkezeti telepeken. Az átlagos tejhozam a kétezer litertől is elmaradt, a borjúelhullás magasra szökött. Aztán a változások időszaka, következett, a termelés grafikonja évről évre felfelé ívelt. 1977- ben a tejhozam megyei átlaga 2863 literig jutott, az árutejtermelés pedig meghaladta a 74 millió litert. — Milyen tapasztalatokat szerzett a takarmánygazdálkodási és állattenyésztési felügyelőség az elmúlt évben? — kérdeztük Papp Imre megyei igazgatótól. — A tehenéseteikben nagyobb számszerű változás nem volt, tavaly 34 ezer közelében állapodott meg a tejelő tehenek száma. Más szempontból viszont lényeges dolgok történtek. Tovább javult a tehénállomány minősége, ezzel párhuzamosan a tsz-ekben is jobb lett a takarmányozás, a tenyésztőmunka és az állategészségügyi helyzet. A nagyüzemekben nincs már tbc-vel fertőzött állomány, befejeződött a mentesítés, a borjúelhullás 3,6 százalékra csökkent, a tejtermelés megyei átlaga pedig elérte a bűvösnek tartott háromezer literes szintet. Ez utóbbi annál is inkább értékes, mert ezt a vártnál egy esztendővel korábban teljesítette a megye. Leginkább az állami gazdaságok tehenészetei jeleskedtek, náluk 3901 literre alakult a tehenenként átlagos termelés. De hasonló, vagy közel azonos hozammal egyik-másik termelőszövetkezet is büszkélkedhet. Például a bocföldi közös gazdaság, ahol a holstein-friz és a magyartarka állomány együttes teljesítménye a 4300 litert is meghaladta. Hiba lenne azonban csak az átlag szerint osztályozni a tehenészeteket, annak bűvöletében élni. Ugyanis az átlagot nem lehet elfogyasztani, feldolgozni, exportálni. A menynyiséget annál inkább. Ha így vizsgálódnak ms illetékesek, akkor is a bocföldi tax kívánkozik az élre, tehenészet sufnié 736 ezer liter termelt tejjel érdemlik ki az elismerést. A megye valamennyi termelőszövetkezeténél több, hektár mezőgazdaságilag művelt területre számítva, hetvenezer liter tejet termeltek, őket a fűzvölgyi közös gazdaság egyre jelesebb tehenészete követi — átlagukat egy év alatt több mint ötszáz literrel növelék, majd a bagodi, a novai és a zalabéri tsz következik a mindinkább rangot jelentő sorrrendben. A jók mellett akad azonban olyan szövetkezeti gazdaság is, ahol a felzárkózás folyamata, vagy a termelés fellendülése nem tartott sokáig. Feltűnő a visszaesés a szepetneki tsz tehenészetében. Bár a tavalyi 2908 literes hozamukkal jelenleg is a termelőszövetkezetek átlaga fölött vannak, egy évvel korábban viszont az élmezőnyben foglaltak helyet a 3567 literes hozammal és a múlt évinél 12 százalékkal több tejértékesítéssel. Tovább csökkent a különben is minimális termelési átlag a kehidai és a nagyradai termelőszövetkezetben. Az utóbbiaknál annyira, hogy ismét a kétezer literes hozam alá kerültek. Ezzel a „teljesítménnyel” egyedül vannak a megyében. Az eddigiekből is látszik, hogy az üzemek termelési színvonalában továbbra is nagy a szóródás, tehát van még mit tenni a tehenészeti telepek legtöbbjében — mondja Papp Imre. — Sok helyen tesznek is, az akarat tehát nem hiányzik, amit az igazol, hogy 29 termelőszövetkezet növelte a tejértékesítést, s ezzel több-kevesebb prémiumhoz is hozzájutottak A teljesítmények — beleértve a kistermelői hozamokat is — végül 101 millió 880 ezer liter tejtermelést mutatnak, amiből a tejipari felvásárlás meghaladta a 78 millió litert, ez pedig 5,1 százalékkal több az előző évinél. Persze a termelési mutatók javulásában, a hatékonyság alakulásában a takarmányozás, különösen a meglehetősen drága abrakfelhasználás is jelentős szerepet játszik. Ebien szintén előrelépést lehet tapasztalni. Tavaly egy liter tej termeléséhez 47 dekányi abrakot használtak fel a nagyüzemi tehenészetekben, nyolc dekával kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ahol jó silót, megfelelő tápértékű szénát kaptak az állatok, azokon a telepeken a tejtermelés fokozásához kevesebb abrak is elég volt. A Zalaszentgróti Állami Gazdaság, a zalakomári Petőfi és a pókaszepetkisz takarékos abrakfelhasználása érdemel leginkább említést. Náluk literenként negyven de-Csak az első percben tűnik furcsának a kérdés, amelyet a Vertesz zalaegerszegi gyáregysége több szocialista brigádja vezetőjének feltettem: ha ők döntenének, milyen fokozatra jogosítanák kollektívájukat? A válasz annál is inkább megfontolandó, mert a gyáregységvezető, Szabó Zoltán jelenlétében hangzik el . Mi tulajdonképpen csak tiszteletbeli szocialista brigád vagyunk, ugyanis ketté váltunk, s jogutódként vagyunk ezüstkoszorúsok. Az elmúlt esztendőben igyekeztünk úgy dolgozni, hogy megerősítsük címünket és teljes joggal viselhessük — kezdi a válaszadást Szili Zoltán, a szerelő II. üzemrész Martos Flóra brigád vezetője. — Így külön jobb? — T Így sem volt rossz, de kisebb létszámmal egészen más. Rengeteg feladattal foglalkoztunk 1978-ban, s így „családiasabban" tudtuk a problémáinkat megoldani. Újításuk nem volt, de azt a gyáregységveztő is megerősíti, hogy rengeteg ötlettel tették könnyebbé, jobbá munkájukat Szabad idejükben a csecsemőotthonban dolgozgatnak társadalmi munkában. — Ha jön a jó idő, megyünk nagytakarítani — így Szili Zoltán. — Férfiak? — Is, mert a brigádunkban több a nő. Más kollektívákkal is ápolják a kapcsolatot. — A Kossuth brigáddal együtt voltunk kirándulni Tihanyba. A buszt a vállalat adta. — Tehát ha mindent latba vet? — Korántsem mondtam el mindent Ha a naplónkat átnézné ... Szerintem az ezüstre mindenképpen "jók vagyunk megint A szót Zelkó Endre, a szerelő I. Jedlik Ányos brigádjának vezetője veszi át. Ők tavaly bronz fokozatot érdemeltek ki. — Az elmúlt évben a hármas követelmény közül elsősorban a gazdasági munkában értünk el jó eredményeket. Olyan kiemelt beruházásokhoz készítettünk elektromos berendezést, mint Paks, Albertirsa, Uszty-Ilimszk. Kidolgoztunk a kábelezéshez egy új módszert. — A vállalati tervezők Pesten nem tudnak teljes részletességű tervet adni. Ilyenkor jön a józan ész és a mi szerelőink képesek egy sor ilyen részfeladat önálló megoldására — így Szabó Zoltán. — Éppen a tervezőink munkáját kívánjuk elősegíteni azzal, hogy felajánlottuk, kész akánál kevesebb ablakkal is megelégedtek a jószágok. A nagyradai, az egervári, a réz dicsi tszben a kevesebb tejért is 60—70 dekányi abrakot adtak a teheneknek. — Szép az eredmény, amit a gazdaságok többsége az utóbbi néhány évben mutatni tud — mondja a felügyelőség igazgatója. — Elbizakodottságra azonban semmi ok. A 3228 literes országos termelési szint is jelzi, hogy a zalai tehenészetekben van még tennivaló, a különbség ugyan csökkent, de az átlagtól való elmaradás még jelentős, nem is beszélve a legjobbakról. Ebben az évben a teljesítmények további javítása, méghozzá hatékony fokozása legyen minden gazdaság tehenészetében a cél Nemecz Ferenc tünk gyártmányainkból egy mintakollekciót a számukra. Ha látják is, azt amit terveznek, pontosabban tudnak dolgozni — mondja Zelkó Endre. — Szocialista módon élni, tanulni? — Hát ezen van még mit javítani. Nálunk mindenki szakmunkás, négynek középiskolai végzettsége is van. Politikai oktatásra többen járunk, szellemi vetélkedőn vettünk részt. Szerintem a tavalyi bronz után ezüstre jogosan pályázhatunk. Iván Béla a hattagú meós Bláthy Ottó szocialista brigád vezetője. A brigád tavaly „aranyos” volt . Állandóan nem előtt tartjuk a hármas jelszót és annak kívánunk eleget tenni. A mi munkánkat nem itt mérik. Elmondhatom, hogy a tőlünk kibocsátott termékekre reklamáció nem érkezett Elismerést annál többet kaptunk. Ellenőrző műszereik többségét maguk készítik. Eredményesen szerepeltek ezekkel az „Alkotó ifjúság” pályázatokon. Czigány Árpád brigádtag például vállalati első lett, s elbírálás alatt van egy újabb kollektív és egyéni pályamunka. — Tanulni? Mi állandóan tanulunk, hiszen nincs két egyforma berendezés. Ennek is köszönhetjük, hogy a Szakma Ifjú Mestere versenyen ketten indultak a brigádunkból és 1—2. helyezést értek el. A társadalmi munkát mindig ott végezzük, ahová éppen hívnak bennünket. Tavaly arany brigádjelvényt szereztünk. Nőttek a követelmények, mi is ehhez igazítottuk felajánlásainkat, így aranyra ismét jogosak lehetünk — mondja határozottan Iván Béla. — Nem volt unalmas 1978, sokféle berendezést gyártottunk. Az Uszty-Ilimszkbe készült 113 mezőt például a MERT vette át. Átvevőjük nem hitt el semmit, mindent bizonyítanunk kellett — így Csejtei József, a Makarenkó brigád vezetője. A legkisebb lazításért is szólnak egymásnak. Két kommunista szombatot is ledolgoztak teljes létszámmal. — A munka, látom, megy. — A többi is. Hárman középiskolába járnak, a politikai vetélkedőt mi nyertük. A vállalati szintű munkavédelmi vetélkedő első öt helyezését elhoztuk, a háromtusában negyedikek lettünk — sorolja érdemeiket a brigád vezetője. — Tavaly ezüst minősítést kaptak. — Egy baleset miatt, mert aranyra voltunk jók. Az 1978. évi munkánk nyomán — ezt is pályáztuk meg — a Vállalat Kiváló Brigádja cím az esedékes. Gasparics Imre, a Vörös Csillag brigád vezetője talán a legfiatalabb közöttük. — Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy ilyen jó munkát még nem végeztünk a brigád hétéves fennállása óta. Éves szinten 130 százalék a teljesítményünk. A sokféle munka arra késztetett bennünket, hogy magunkon segítsünk. Egy sor sablont, célszerszámot gyártottunk. — Gyártottak olyan berendezést is, amit itt még soha — szól közbe Szabó Zoltán. — Az átlagosnál jobban összeszokott kollektívára volt szükség, hogy elkészüljön. Ők képesek voltak erre. — Volt olyan nagy berendezés is, ami be sem fért a műhelybe. Megtoldottak, persze társadalmi munkában az épületet — mondja a brigádvezető. — De készítettünk a vállalati üdülőhöz egy 30 méteres új mólót is. Hegesztéshez hulladékalumíniumot használnak, akárcsak a földelő-fű leesetthez. Forintban nehéz lenne mérni, de sokra megy. A sakkversenyt ők nyerték, asztaliteniszben másodikak lettek. A kezdő fiatalok beilleszkedését— mint mondja saját érdekükben — nagyon fontosnak tartják, segítik. — Tehát a bronz után? — Ezüst — feleli Gasparics Imre. ★ Az „adományozott" címeknél Szabó Zoltán mindig bólintott egyet. Ő tehát egyetért az önértékelőkkel. A végső szót persze a munkaversenyszervező és -értékelő bizottság mondja ki. Mészáros Ferenc Rendhagyó önértékelés Verteszes szocialista brigád vezetők — önmagukról A Magyar Hűtőipar zalaegerszegi gyárában újból megkezdték a hasábburgonya gyártását. Naponta harminc tonnát készítenek, amelyet tőkés exportra szállítanak .» ,ti it !