Zalai Hírlap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

4 Poszánkból Együttműködési szerződés a novai iskola és két szocialista brigád között A novai iskolába véletlenül betévedőt ugyancsak meglepte volna az a látvány, ami a 7. osztályban fogadja. Terített fehér asztalok mellett egyenruhába öltözött úttörők között pedagógusok, községi vezetők társaságában két szocialista brigád tagjai ülnek, vidám hangulatban beszélgetve. Szokatlan összejövetel zajlott le az iskola falai között. Szocialista együttműködési szerződés ünnepélyes aláírására jöttek el az erdészet Petőfi Sándor és a termelőszövetkezet Bánki Donát brigád tagjai. Az iskola jó kapcsolatot tart fenn a brigádokkal, akik szívesen patronáltak egyegy rajt és az úttörőcsapatot. Ez ideig a patronálás „hivatalos” formája hiányzott. A brigádtagok segítettek elkészíteni a Kresz-parkot, az akadálypályát, a gyakorlókért zuhanyzóját, tartottak üzemi bemutatókat stb. Kedves kis műsor után a brigád képviselői, a patronált raj kiküldötte, s a csapatvezető aláírta a szerződést, amely sok hasznos megvalósítandó javaslatot, vállalást tartalmaz mindkét fél részére. Az aláírás után meglepetéssel is szolgáltak a vendéglátók. Mindkét brigád ajándékba megkapta névadójának bekeretezett arcképét. A találkozón megjelent dr. Csondor Gyula, a megyei tanács járási hivatalának elnöke ésKovács Tibor járási párttitkár véleménye szerint az ilyen összejövetelek nagyon sok hasznosat hozhatnak mindkét fél számára. Az iskola nevelési célkitűzéseit nagyban elősegítheti, ha az úttörők korán megismerik lakóhelyük munkalehetőségeit,körülményeit, a vezetők hozzáállását a jó munkafeltételek megteremtéséhez stb. A nevelőtestülettel beszélgetve a brigádtagok nagyobb betekintést nyerhetnek az iskolai életbe, gondokba, eredményekbe. Ismereteik alapján segítséget tudnak nyújtani anyagi és erkölcsi vonatkozásban a patronált rajoknak. És ami még nagyon fontos, jobban emberközelbe kerülnek egymással a nevelők, a brigádtagok, a gazdasági egységek vezetői és az úttörők. Amikor befejeződött a találkozó, már sötétség szállt a falura. S a csendes utcán messzire elhallatszott, ahogy a távozók folytatták a még rájuk váró tennivalók megbeszélését. — Kallós — Öregek napa Olyan kedves és emlékezetes eseményben volt része a bagolai lakosságnak, hogy okvetlen írnom kell erről. Múlt hó 19-én este 6 órai kezdettel műsorral, megvendégeléssel „öregek napja” szórakoztatta az idős nyugdíjasokat. A szervezés nagyon jó volt. A kiskanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Ház vendégjátéka két órán át indította a hallgatóságot. Ott volt a népi zenekar, énekkar, citerazenekar, a harmonikaegyüttes és szólóénekesek, öreg, fiatal és gyermekszereplők egyaránt jókedvvel, szeretettel adták tudásuk legjavát. Vezetőjük, Vizeli elvtárs kedves humorával, biztonságos fellépésével emelte a műsor nívóját. Ez az önzetlen, szeretettel nyújtott elő ó Bogotán adás nagy és nemes ajándék volt az idős, fáradt emberek számára. Emlékezetes élmény volt kicsinek, nagynak egyaránt. Megköszönni nehéz, mert a szó kevés ehhez. Talán az arcokon tükröződő jókedv, nevetés volt az igazi hála. A műsor után az Alkotmány tsz és a bagolai társadalmi szervek mtgvendégelték az öregeket. Főként a helyi Vöröskereszt aktívái szorgoskodtak az est sikeréért. A tsz elnöke jókedvével, énekével teremtett jó hangulatot. Családias, vidám, önfeledt szórakozással töltötték az estet a falu öregjei. Sokáig nem felejtjük e szép ajándékát a szervezőknek. Pálinkás Gézáné községi pártiitkár Tiseves a nagyrécsei diákotthon Január 24-én délután emlékeztünk meg a nagyrécsei általános iskolai diákotthon alapításának tizedik évfordulójáról. Az ünnepélyes otthongyűlésünkön felelevenítettük az eltelt évtized eseményeit; énekekkel, irodalmi műsorral, jubileumi kiállítással köszöntöttük vendégeinket. Velünk együtt ünnepeltek a diákotthont létesítő és működését segítő párt- és tanácsi vezetőink, nevelőink, intézetünk dolgozói, a csapi diákotthon képviselői, a patronáló üzemek és brigádok küldöttei, valamint a régi növendékek is. Ezúttal is köszönetet mondunk az elmúlt évtizedben kapott sok segítségért, ajándékért. Ígérjük, hogy még nagyobb szorgalommal, eredményesebb tanulással háláljuk meg a társadalom gondoskodását. Szabó Erzsébet, az otthontanács titkára A lakóközösség nyugalmáért A sajtóban gyakran találkozunk olyan cikkekkel, amelyek korunk urbanizációs „betegségeivel” foglalkoznak. Pontosabban a lakóházi együttélés árnyoldalaival, mint ezt olvastam a Népszabadság január 9-i számában. Megyei lapunk is többször közölt már cikkeket e témakörből, legtöbbször kiragadva egy-egy kirívó esetet, amelyek bizony megkeserítik otthoni életünket. A Zalai Hírlap múlt év augusztus 16-i év. .ban olvastam a Vigyázat, az emeleten is laknak című írást, amely a lakóépületek erkélyeiről, ablakaiból történő szőnyegrázás közösséget sértő voltára hívta fel a figyelmet. Ez a jelenség sajnos lakóházaink és lakótársaink „ragályos” betegsége. Hull a por az erkélyekről, ablakokból az alattunk lakókra, a járókelőkre. Figyelmetlenség? Kényelmesség? Ez is az is. Azonban a házirend durva megsértése is. Számos esetben sértődés, perpatvar okozója, ha szóvátesszük. A megromlott szomszédság pedig további bajok forrása lehet. Ezért bizony az esetek többségében nyelünk port, bosszúságot a békesség érdekében. Lakóházaink másik — még talán kellemetlenebb, szinte idült — betegsége a zaj. Sok ember az én házam, az én váram” ürügyén, okkal — ok nélkül — zörög, feledve, hogy körülötte függőlegesen és vízszintesen is emberek laknak. Életünk egy jelentős részét otthonainkban éljük le feloldódva a család közösségében, feledve gondot, fáradtságot, — ki-ki a maga módján — szórakozik, tanul, vagy pihen. Nem szabad azonban megfeledkeznünk környezetünkről sem. Nappal pihenni kényszerülő háromműszakos dolgozóról, öreg, beteg emberekről, akiknek életét megkeserítheti egy-egy tapintatlan szomszéd. Véleményem szerint abban a családban, ahol a családtagok életrendjében kialakul és megszokottá válik az egymás iránti tapintat, ott a szomszé ZALAI HÍRLAP dok sem szenvednek kopogó fapapucstól, ide-oda húzgált bútorok nyekergésétől, hangos beszédtől, rádiózástól, bevagdosott ajtók dörrenésétől, évek óta nyikorgó ajtók zajától. Sajnos több lakóházban van egy-két család, akik a fent leírt betegség egyikében vagy másikában — esetleg mindkettőben — idültté váltak. De hiszem, hogy nem gyógyíthatatlan! Orvossága a tapintat, a kölcsönös megbecsülés, a jóindulat. Előrehaladottabb esetben a lakóbizottságok, az illetékes tanácsi szervek. Elképzelhetőnek tartanék olyan felvilágosító tevékenységet is, amely felhívná a lakóközösségek figyelmét — főleg emberi vonatkozásban — ezekre a gondokra. És ne sértődjünk meg, ha lakótársunk — emberi megértésünkre számítva — felhívja figyelmünket valamint zavaró tevékenységünkre. Miközben e sorokat írom, valahol felettem éktelen visítással tolnak odébb egy konyhai ülőkét. Figyelmesség, kényelmesség? Ez is az is. (Itt jegyzem meg, hogy a szék lábára lehet kapni bútorcsúsztató filckarikát, 4 darab ára 7 forint.) Makai Zsigmond nyugdíjas, Makai Zsigmondné rokkant nyugdíjas, Nagykanizsa, Kodály Z. u. 8 Kinek van ez Lassan már közhely a televízióban az a kérdőmondat: „Kinek van erre energiája?” Naponta töltöm tele a két fűtőolajos kannám Keszthelyen a Zalka Máté út végén levő fűtőolaj kútnál. Míg telnek a kannáim, addig fél szemmel hátrafelé is figyelek, vajon még mindig folyik-e? No, nem az olaj, hanem a töltőállomástól kb. 20 méterre levő vízvezeték-aknából a gejzírszerűen bugyogó ivóvíz re energiája? Ha jól tudom, Keszthely város is regionális vezeték útján kap ivóvizet, amely nem olcsó mulatság. Ez az állapot már lassan két hónapja így van, pedig nap mint nap száznál is több ember látja, mivel építkezés sarkánál van az a bizonyos akna. Kinek van erre energiája? Ré Tóth Dezső Keszthely, Zalka Máté u. L 14 utast otthagytak Régi olvasója vagyok a Zalai Hírlapnak ése ezért fordulok önökhöz panaszommal. Többször utazok szüleimhez Zalaszentivánra autóbusszal és már nem egyszer előfordult, hogy a Veszprémből Zalaegerszegre közlekedő autóbusz nem veszi fel az utasokat. A kalauz minősítetlen hangon beszélt január 27-én a 10 órakor induló buszon. Mikor megálltak, kiszólt, hogy hány bérletes van. Amikor a bérletesek felszálltak, közölte, hogy több utast nem vesz fel, holott még ülőhely is volt a buszban. Amikor ezt szóvátettem, a válasz az volt, hogy semmi közöm hozzá. Bevágta az ajtót és azt mondta, jöjjenek a következő járattal. A következő járat csak 13 óra után jött. 14 utast otthagytak, de még telefonálni sem lehetett, mert vasárnap volt és a posta sem volt nyitva. Varga Gyuláné Zalaegerszeg, Göcseji u. 63. Együtt a lakossággal Nagykanizsa két részre tagozódik, Nagykanizsára és Kiskanizsára. A két városrész között 200—1000 méternyi távolság van és ez a rész most mocsaras, elhagyott parlag. Valamikor ez a földrész is Kanizsa határának legtermékenyebb része volt, de a második világháború alatt a levezető árkait nem tisztogatták és így elposványosodott A levezető árkok közt van a vágóhíd mosadék- és szennyvizének a levezető árka is. Ennek az ároknak nincs megfelelő lefolyása, s a vágóhíd véres, húsmaradékos vize nem tud megfelelően lefolyni, nyáron pedig a nagy melegben az árokban megrekedve oszlásnak indul, úgy kel ott, mint a tészta, telephelyévé válik a bacilusok, döglegyek, szúnyogok millióinak. Nyáron az egész környéken ablakot nyitni nem lehet, mert nappal a döglegyek, estefelé pedig a szúnyogok milliói repkednek. Ezen az állapoton sürgősen segíteni kell. Ezért megbeszélést folytattam a város mérnöki hivatalának vezetőjével, aki elhatározta, hogy mihelyt az idő engedi, a területet bejárjuk és a szükséges előkészítés után azonnal hozzálátnak a kivitelezéshez. Meglátásom szerint azonban e munkák kivitelezéséhez a város vezetőségén kívül a város közönségének is társadalmi munkával hozzá kell járulnia, mert máskülönben az anyagiak hiánya miatt elmarad ez az igen fontos munka. Azért ezen írásomban is felkérem a Hazafias Népfront környezetvédelmi bizottságát is, hogy kapcsolódjon bele a munkálatok előkészítésébe, hogy mire a munkák a kivitelezés stádiumába érnek, a megfelelő segéderők is készen legyenek. A munkálatokat évekig elhalasztani nem lehet. A környezetvédelemnek Nagykanizsán nincs sürgősebb és fontosabb tennivalója, mint védeni annak a 10— 15 ezer munkásnak az egészségét, akik ennek a veszélyeztetett területnek a szélén levő gyárakban dolgoznak. Dr. Fülöp György Nagykanizsa, Somogyi B. u.16. Téli örömök A legnagyobb öröm télen a gyermekek számára a hóesés, a szánkózás, hócsatázás. Az én gyermekkoromban már decemberben megkezdődött a havazás és sokszor még márciusban is fehér hótakaró borította a földet. A felnőttek is szánkózhattak, mert még a fát is szánon hordták haza az erdőről. A havas utakon csengés, lovas szánokon közlekedtek. Nekünk még nem volt gyári szánkónk, a korcsolyát meg nem is ismertük. A szánkót édesapám házilag csinálta. Két darab deszkát összeszegezett, a talpára pedig egy kis vassínt vagyabroncsot tett, hogy jobban csússzon. A téli időszak másik nagy öröme a disznóölés. Édesapám testvéröccse, Gábor bátyám a Zala megyei Csődében lakott. Gyermekkorom legnagyobb öröme, boldogsága a csődes disznóölés volt, ma is jó érzéssel gondolok vissza rá. Mikor reggel mentünk gyalog, csikorgott a hó a lábunk alatt, anyám meleg kendője melegített, hogy meg ne fázzak. Hét gyermeke volt Gábor bátyámnak és még két másik rokongyerek is volt ott. A pompás reggeli már az asztalon várt bennünket. Sonka, lekváros és mákoskalács, tejeskávé és a felnőtteknek egy üveg kisüsti pálinka is. A reggeli elfogyasztása után a sok gyerek boldogan szaladt ki megnézni a disznóölést Különösen a perzselést szerettük nézni. Meggyújtotték a szalmát a disznón. Mikor a szőrét leégették, leöntötték hideg vízzel, száraz szalmát raktak rá. Odahívtak bennünket, gyerekeket. No, gyerekek, gyorsan ráülni, mert elszalad! Eleinte még el is hittük, hogy elszalad, furakodva egymás hegyén-hátán ültünk rá a disznóra. Ujjainkra sietve dugtuk rá a lerángatott meleg körmöket. Ezzel a mi disznóölési élményünk be is fejeződött. A fiúk már szedték is elő a szánkókat és futottunk le a csődös dűlőbe. A bőséges disznótoros vacsorának legtöbbször éjfélre lett vége. Másnap jöttünk csak haza. Ángyom nagy csomag kóstolót küldött az itthoniaknak. Avas Kálmánná Pankasz 1980. február 1. Válaszolnak az illetékesek A szállítás maradt el A fák nem nőnek az égig — még a 80 éves zalai fenyő sem címmel, január 17-én közölt cikkünkkel kapcsolatban a Zala Bútorgyártól az alábbi észrevétel érkezett: — A cikknek azon részével, mely szerint gyárunk 1979 évben a Zalai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságtól 150 köbméter bárovi fűrészárut nem vett át, nem fedi a valóságot. 1979 évre 600 köbméter borovi fenyő fűrészáru szállítására volt szerződésünk a fenti gazdasággal, melyből 300 köbmétert az ő kérésükre töröltünk azzal, hogy annak szállítását megfelelő rönk hiányában nem tudják vállalni. A fennmaradó 300 köbméterből 200 köbméter szállításával maradtak el 1979. december 31-ig. Azért, hogy ezen árut — mely nélkülözhetetlen a svéd export tervünk teljesítéséhez — megkaphassuk, a 200 köbméter fűrészáru szállítási határidejét 1980. január 31-ig meghosszabbítottuk, de ebből még jelenleg is több mint 100 köbméter hátralék mutatkozik. A fentieket előrebocsájtva teljesen érthetetlen az említett cikknek a gyárunkra vonatkozó része. Érthetetlen az annál is inkább, mivel éppen a cikk írója az elmúlt év végén a Csesztregi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel kötött szerződésünkkel kapcsolatos cikkében írt arról, hogy a Zalai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság nem vállalja borovi fenyő fűrészáruból igényünk telítődését. A rövid egymás utánban megjelent cikkek közötti összefüggés sokaknak feltűnt, főleg azoknak, akiket az érdemtelenül hátrányosan érint. Tihovszky Ernő igazgató Figyelemmel kísérjük a teskándiak utazási gondját Utazzon a Volán illetékese Teskándra címmel Takács Zoltánná teskándi olvasónk levelét közöltük lapunk január 4-i számában. Panaszára a Volán 16. sz. Vállalattól az alábbi válasz érkezett: " A levél megjelenését követően több napon át vizsgáltuk a 6 órás műszakkezdéshez igazodó járatokat. Megállapítottuk, hogy a panasszal ellentétben a Zalaegerszegre közlekedő és Teskándon áthaladó autóbuszok a jelentkező utazási igényeket maradéktalanul kielégítik. Ezeken a járatokon valóban jelenleg még zsúfoltság van, ami azonban nem elszigetelt jelenség. A csúcsforgalmi zsúfoltság közlekedésünk még egyik meglevő árnyoldala, melynek felszámolása az elkövetkezendő feladataink közé tartozik. Teskánd község ezen egyetlen utazási gondját figyelemmel kísérjük és amennyiben arra lehetőségünk nyílik, orvosolni fogjuk. Tulipán József igazgatóhelyettes leveleinkből röviden Hári Károly zalaegerszegi olvasónk kérdezi levelében, hogy a Magyar Néphadsereg tartalékosai katonai szervezet által kiadott felhívással (utazási okmány) utazhatnak-e a Volán járatain, vagy csak vonatot vehetnek igénybe. A vonatkozó rendelkezés szerint autóbusz csak akkor vehető igénybe, ha az adott útvonalon vonat nem közlekedik. Ahol vonat és autóbusz is közlekedik, a felhívás kizárólag vonatra érvényes. Ha például a tartalékos Csonkahegyhátról Nagykanizsára utazik, Zalaegerszegre autóbuszt, Zalaegerszegtől Nagykanizsáig pedig vonatközlekedés vehet igénybe. Bagó András Zalaegerszeg, Pais Dezső u. 9. szám alatti olvasónk írja: — Január 23-án a munkából hazatérve szokásomhoz híven kezembe vettem a napi sajtót. A Zalai Hírlap aznapi számának hátsó oldalán rögtön a szemembe tűnt a képpel is illusztrált cikkecske arról, hogy a Gasparich úti óvodában társadalmi és szülői összefogással tornaszobát létesítettek. Hát ez igen. Ugyebár közös erővel, egy kis ötlettel mi mindent meg lehet valósítani. Szerintem ezért csak köszönet járhat az üzemeknek és a szülői munkaközösségnek. A Zalaegerszegi Komjátfi Aladár Középiskolai Fiúkollégium diáktanácsa arról számol be, hogy január 29-én nagy élményt nyújtó találkozóra került sor a kollégium új pinceklubjában. A diákok a ZTE NB I-es női és férfi kosarasaival találkoztak és folytattak baráti beszélgetést. — Kíváncsiak voltunk a játékosok eddigi pályafutására, a komoly edzésmunkára, az éves célkitűzésekre. A játékosok magánélete, szórakozása, hobbyja is érdekelte a diákokat, de kényes kérdéseket is feltettünk. Mindenre a legkielégítőbb választ kaptuk. A kerekasztalbeszélgetés végén dedikált fényképeket kaptak a tanulók a csapatokról és a klub emlékkönyvébe is rögzítettük az eseményt — írják többek között. A nagykanizsai kőolajipari nyugdíjasok örömüket fejezik ki azért hogy az Erkel Ferenc olajipari kultúrotthon igazgatója termet biztosított számukra, ahol minden kedden 18 órától 19 óráig találkozhatnak, átadhatják egymásnak tapasztalataikat, könyvtár, televízió, rádió, napilapok és különböző szórakoztató játékok állnak rendelkezésükre. — Dicséretes törekvés, mely bizonyosan elősegíti az olajipari nyugdíjasok összetartozását — írják. Pályázat zenész-tiszthelyettesképző szakközépiskolai jelentkezésre A Honvédelmi Minisztérium ! Az iskolát elvégzett hallgajelentkezésre hívja fel az ál- tók a Magyar Néphadsereg talános, s "közülük is elsősor fúvós-zenekaraiban teljesíteban a zenei általános iskolák nek szolgálatot. A tanulóidő nyolcadik osztályos fiútana , alatt a diákok teljes és ingyeleit, akik vonzódnak a zene és nőm ellátást, további tanulmán katonai életpálya iránt, s nyi eredménytől függően felvállalják, hogy tanulmányaik tesítmény-pótlékot és zsebbefejezése után a Magyar pénzt kapnak. Néphadseregben katonazenészként teljesítenek szolgála-A jelentkezési feltételekről fot. ■ részletesebb információt a A jelentkezés feltételei: ma Magyar Néphadsereg Közpongyar állampolgárság, egészséti Zenész Tiszthelyettesképzési és fizikai alkalmasság és Szakközépiskoláján, Budapest, rátermettség a zenei oktatás Pf. 12/s, IX., Üllői út 133. számra. Az érdeklődők jelentkezési alatt adnak, lapot a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancs- A jelentkezési határidő:nokságtól szerezhetnek be. 1980. február 20.