Zalai Hírlap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
1980. március 1. ZALAI HÍRLAP Nem cél, hanem eszköz az új ifjúsági művelődési akcióról Régóta megfigyelhető, hogy — akár a termelés, akár a politikai képzés, vagy a közművelődés társadalmi igényeihez kötődve — az ifjúsági szövetség formai és tartalmi szempontból meg-megújított feladatokkal igyekszik aktivizálni a kiszista kollektívákat, a fiatalság különböző rétegeit. Ezek közül a legújabbat, az igényeket és a kor követelményeit összhangba hozó „Művelt ifjúságért — korszerű műveltségért” címszó alattit ragadjuk ki. Tavaly indult útjára a sokrétű nevelési-szórakozási lehetőséget kínáló akciósor, s tegyük hozzá: biztató, de még korántsem teljes eredménnyel. Hasonló és számos tennivalót meghatározó álláspont született a KISZ megyei bizottságának e kérdéssel foglalkozó legutóbbi ülésén. Könyvek és módszerek dicsérete Minden műveltség alapja — ma is — a könyv. Nem csupán a ténnyel, hanem az olvasómozgalom erős gyökerű Zalai hagyományaival és az érdekelt szervek, könyvtárak jó kapcsolatával magyarázható, hogy a szóbanforgó akciónak a „Könyv és Ifjúság” címet viselő tevékenységi formái vitték el a pálmát. Például kétezer fiatalt és sokezer kötetet „mozgatott meg” az az irodalom-népszerűsítő vetélkedőrendszer — országos döntőjére a KFV lovászi csapata is eljutott — amelynek több mint félszáz körzeti fordulóját a könyvtárak bemutatására is felhasználták. A sikert ez esetben nemcsak a versengések színvonala — sokkal inkább a zalai könyvtárlátogatók, a beiratkozott olvasók jelentősen megnövekedett tábora jelzi. Legalább ilyen kézzelfogható eredményt hozott — és ehelyütt is csak biztatni tudunk a folytatásra — az első megyei ifjúsági könyvnapok eseménysora. Külön erénye volt, hogy rendező gazdái igen jó érzékkel, amolyan közművelődési „árukapcsolást” valósítottak meg. Mert kell-e a szép versek, az igényes irodalom befogadásához okosabb érzelmi megalapozás, mint a több tucat író-olvasó találkozó, az azokat kísérő élő műsorok, a jeles irodalmi műveket megjelenítő 36 filmalkotás bemutatása? De nem maradt ki a fiatalokat könyvkötelbe csábító, sok helyen a háztól-házig módszert követő ifjúsági terjesztési verseny sem. Nem új, de az említett formákba kitűnően illeszkedett a zömmel szakmunkástanulók alkotta olvasótábor, amely az úgynevezett utófoglalkozások révén év közben is tovább „él”, sőt, az abban résztvettek — Nagykanizsán és Zalaegerszegen — a dolgozó fiatalokkal közös olvasók klubját alakították. A továbbélés helyett tökéletes bukásra ítéltetett viszont a régóta csak vegetáló olvasónapló-pályázat, mert divatjamúlt, túlzottan aprólékos, időigényes és rossz hatásfokú. (Legutóbb mindössze egy(!) zalai pályázó akadt, s annak a munkája sem ütötte meg a továbbjutás mércéjét.) A műveltségi akciósor — ezen belül a „Művészet és Ifjúság” — keretei között rangos helyet vívott ki, számszerűen és tartalmát tekintve is érezhető fejlődésnek indult a zalai amatőr művészeti mozgalom. Tavalyi adatok szerint 160 körüli a különböző ágakban rendszeresen szereplő csoportok, s többszáz a „szóló” előadók és alkalmi szereplők száma. Ha többnyire hobbyszinten is, de a képző- és iparművészettel, faragással stb. foglalkozók tábora jóval százon felül van. Féloldalas hanismeret Figyelmet érdemlő, hogy az amatőr csoportok, előadók gárdája nemcsak a tanintézetekben, hanem falun, a kisközségekben is gyarapodott, sőt, az idén újabbak jelentkeztek. Viszont az ifjúmunkás réteg műkedvelő mozgalma máig sem tudott kitörni a több éve tartó stagnálásból. A „Művelt ifjúságért — korszerű műveltségért” akció sokat ígérő, de egyik kiaknázatlan alkotóeleme a honismereti tevékenység, amely a „Hazai tájakon” elnevezés alatt fut, azaz eddig még csak féloldalasan baktat. A tágabb és szűkebb haza múltjának, szocialista jelenének és közösségi hagyományainak megismerését célzó, felmenő rendszerű vetélkedések — különösen a nagykanizsai járásban —, valamint a megye- és országjáró kollektív gyalogoskerékpáros túrák mind népszerűbbek. Ám anyagi és szervezési okokból még korántsem elég széles tömeget vonzanak. A tájakkal és korokkal megismertető és kiemelt országos mozgalomnak szánt múzeumi séták, országjárások — szintén hasonló okokból, no meg a silány propaganda miatt — ugyancsak szűk kör számára adtak élményt, ismeretet. (A megyéből mindössze 25 ifjúsági kollektíva és 24 fiatal egyéni nevezését igazolta vissza az országos szervezőbizottság) Hiányzott az érdekeltek közötti együttműködés és — bármilyen furcsa — a nagyobb arányú részvételt az is akadályozza, hogy a mozgalom bélyegzőállomásainak többsége a fővárosban van. A „Barátaink” Szintén a tartalmas időtöltési lehetőségek sorát jelenti az ifjúsági műveltségi akció „Barátaink” címet viselő része. Jelentené , ha a fiatalok zöme ismerné annak tartalmát, célját. Történetesen azt, hogy milyen sokféle közvetlen és közvetett mód kínálkozik megyénk és a baráti országok, a testvérmegyék (V.városok fiataljai közötti elevenebb kapcsolatokra. Ezügyben értékes és követendő példákkal szolgálhatnak a kanizsai Landler Gimnázium és a DKG, a zalaegerszegi 407-es szakmunkásképző és az Interklub, a keszthelyi egyetem, vagy Hahót és Bánokszentgyörgy ifjai. Az ifjúsági műveltségi akció első évét értékelő KISZ megyei bizottsági ülésen egész sor feladatmegjelölés született e sokoldalú művelődési rendszer további kibontakoztatására. Első helyen szerepelt a közművelődési és társadalmi szervekkel, intézményekkel történő átfogóbb együttműködés, a mozgalmi aktivisták hiányos felkészültségének és tájékozottságának pótlása. De ésszerűbben kell élni a klubhálózat és közművelődésbenoktatásban dolgozó fiatalok adta mozgósító-népszerűsítő lehetőségekkel is. Erre az öszszetett akcióra alapozva —jelentősebb anyagi többletráfordítás nélkül is — a szabad idő tartalmas eltöltésének gazdagabb skáláját lehetne létrehozni. Végül, de nem utolsó sorban a KISZ-bizottságok és alapszervezetek jelentős részénél egy hibás szemléletet kell felszámolni: a „Művelt ifjúságért...” égisze alatti minden program, összejövetel nem cél, hanem eszköz. A közös és önművelődésre való ösztönzés és az egész éven át tartó, folyamatos tevékenység igazolásának eszköze. Lukács József A mesebeli szabólegény és a későbbi valóság Automatikus anyagmozgató rendszer a Zalaegerszegi Ruhagyárban „Egy kis szabólegény útnak indult, hogy megismerje a szabás-varrás tudományát. Már rég elfogyott a hamubasült pogácsa, kétszer is körbekerülte a világot, de amit keresett, nem találta. Hazatérve mondta is mesterének, adjon még egy kis időt, majd ő kitalálja a csodát. S nem telt el hosszú idő, fordult a kocka: már mindenki a kis szabólegényhez járt tanulni, aki boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal szabta, varrta a ruhákat”. Így szól a mese. S a valóság sem sokban tér el ettől. Egy svéd konfekciógyártó cég vezetője világkörüli útra küldte főtechnológusát, hogy válassza ki a legtermelékenyebb munkamódszert. Két évig volt távol a szakember, s visszatérve elmondta, hogy hiába ült be a legismertebb gyárak termelőszalagjaiba dolgozni, olyat, amely megfelelne, nem talált. Nekiült hát saját maga, s kitalálta a svéd Davidson-cég Eton-rendszereként ismert technológiát. A világ nagy konfekciógyárai közül azóta már sok ezzel dolgozik, pillanatnyilag ez a legjobb, a legtermékenyebb rendszer. A Zalaegerszegi Ruhagyár is ezt vásárolta meg az OMFB támogatásával. A zalaegerszegiek a nadrággyártási tevékenység korszerűsítésének eszközeként bíztak az Eton-módszerben, s kísérleti jelleggel 22 munkahelyes szalagot vásároltak meg. A svéd szakemberek első nekifutásra 20—25 százalékos termelékenység-növekedést jeleztek javaslatukban, de a gyár vezetői sajátos körülményeikre tekintettel egyelőre csak 10 százalékos felfutást kértek. Eddig gyakorlatilag 7 százalékot hozott az új munkarendszer, s mint mondják, ilyen jó beruházása a gyárnak még nem volt. Az új megoldás egyesíti a korábbiak előnyeit. A függőpályás rendszerben csipeszekbe fogva 10—12 munkadarabot kézzel tolnak a következő munkahelyre, s ez meglehetősen sok időbe, fáradtságba kerül. A kézi továbbítást eleve kiküszöböli a programozható, automatikusan dolgozó Etonszalag, ahol szintén csipeszekbe rakják a megmunkálásra váró anyagokat, de már egyenként. A függőpályán mozgó anyag a törzsfolyamatban elhelyezett gépekhez „megy”, az asszonyoknak ki sem kell venni a nadrágot a csipeszből, úgy dolgozhatnak. A lehető legkevesebb mozdulatot kell tenniök, s ahol százával, tízezrével készülnek a nadrágok, a másodpercek is sokat jelentenek. (Tavaly majdnem 2 millió termék készült a gyárban.) Amint egy művelettel végeznek, megnyomják a továbbító gombot, s a félkész termék „tudja” az útját, automatikusan a következő reszortoshoz érkezik. A számlálószerkezet mutatja azt is, hogy ki mennyit dolgozott aznap — tehát objektíven méri a teljesítményt is. Amikor a koptatót varrják fel, akkor kiveszik a csipeszből, többet már nem is rakják fel, mert következik a szálazás és a vasalás, végül a raktár. A kísérleti rendszer kedvező tapasztalatai alapján újabb, de már 49 munkahelyes szalagot rendelt a ruhagyár. Ezt is, meg a jelenlegi 22 munkahelyes rendszert is a sümegi üzemben szerelik fel, amint befejeződik az ottani építkezés. Mint ismeretes, különleges építési technológiával a régihez új üzemrészt építenek, s ehhez tervezték, rendelték az Eton-szalagot. A beruházás átadására várhatóan decemberben kerül sor, a szerződések értelmében 30 nap múlva már üzembe kell állítani az ide tervezett Etonszalagot. A korszerű anyagmozgató rendszer segítségével lényegesen több nadrágot készíthetnek, hiszen a számítások szerint a mostani mintegy 40 perces normaidő legalább 35 percre csökkenthető. Ebben az évben 690 ezer pantallót készítenek, 1982-ben viszont 900 ezret, de már csak Sümegen. Azzal az új módszerrel, amely úgy látszik megnyerte a hazai konfekciógyárak szakembereinek tetszését, hiszen a szombathelyi Styl már meg is vásárolta az Eton-rendszert, a Fékon és több szövetkezet is foglalkozik alkalmazásának gondolatával. Pánczél Alajosné és társai műszakonként 240 nadrágot varrnak az Eton-szalagon. Biztonságot jelent Jól megválasztott melléktevékenység a pókaszepetki tsz-ben A pókaszepetki közös gazdaságban — a már korábban termelni kezdő vas- és fémipari üzem mellett — 1978-ban 40 asszonnyal működni kezdett a KHV-nak egy flakontöltő, csomagoló részlege. Miért volt erre szükség? — kérdeztük Pintér Gyulát, a szövetkezet elnökét. — A gépek alkalmazásával egyre több munkáskéz szabadul fel a mezei munka alól. Zömmel asszonyokról, képesítés nélküli nődolgozókról van szó, akik így csak kisegítő alkalmazást nyerhettek. Ezzel egyidőben a tsz-hez tartozó községekben más lehetőséget is láttunk. Mégpedig azt, hogy munkaviszonyban nem álló háziasszonyok közül többet bevonhatunk erre az igazán nőies munkára. Természetesen csak akkor, ha helyben foglalkoztatjuk őket, így született meg a KHV-val kooperálva, ez a melléküzemág 1978-ban — válaszolja Pintér Gyula és átkalauzol a közeli üzembe. Bent az épületben jelenleg kétféle cikket, a vízkőoldót és a tojássampont csomagolják. Ez előbbinél adagolja tasakokba a port Bicskei Gyuláné. Száz grammot kell kimérnem darabonként. Arrább egyik kolléganője, Egyed Ferencné így vélekedik: — Én csak azóta vagyok Isztag, amióta itt dolgozom. Kár, hogy nem előbb alakult meg ez az üzem. — Volt-e betanulási időszak? — Hogyne, egy hétig Egerszegen gyakoroltunk, utána pedig 80 százalékos normával kezdtünk. Aztán ahogy egyre jobban belejöttünk, úgy emelkedett gyári szintre a termelésünk. Tegyük hozzá, alaposan beletanultunk. A vízkőoldó-csomagolókkal szemben, csendes pisszegéssel dolgozik a pneumatikus sampontöltögető-gép. Kezelőjének az a dolga hogy a sárga flakonokat a töltőcsövekhez illessze és egy pillanat alatt ki is adagolja a hajtisztítót a masina. — Kétóránként váltjuk egymást a töltőgépen, mivel így nem csökken a gépen dolgozó teljesítménye. Általában műszakonként 15—16 ezer flakonnal készítünk — mondja a gépen dolgozó Mészáros Károlyné. — Azelőtt? — Úgy érti, mit dolgoztam azelőtt? Nos, a személyigazolványomba az volt bejegyezve, hogy htb. Vagyis háztartásbeli. Miért vállaltam mégis munkát? Mert helyben van a munkahely és nem kell bejárnom, ingáznom mondjuk Zalaegerszegre. Otthon természetesen vannak állataink, így a kettő kiegészíti egymást. — Szeretünk is itt dolgozni! Jó a kollektíva, és tényleg csak azért vállaltuk, mert helyben van és így több időnk marad a házkörüli munkára, a családra — teszi hozzá a pókaszepetki Horváth Józsefné. — Aki pedig más faluból való — mint én is —, annak helyébe megy a tsz autóbusza és hozza—viszi a népet — mondja a szomszédja, Kiss Györgyné. A szövetkezet elnöke szerint a kiegészítő tevékenység valamiféle biztosítékot nyújt az előre nem látható és nehezen, vagy alig kivédhető károk ellen. Pókaszepetken úgy látszik jól választottak, hiszen a vas- és fémipar, illetve a KHV cikkeket csomagoló részleg közösen mintegy 17 milliós árbevételt realizált az elmúlt gazdasági évben. Ez bár elmaradt a tervezettől, jelentősen befolyásolta, hogy a közös gazdaság, a szokásosnál ugyan szerényebben, de nyereséggel zárhatja az 1979-es esztendőt. G. T. Komplex technológiai rendszerek exportja Agrober sikerek a fejlődő országokban A külföldi piacokon való érvényesülés új formának számító export fő vállalt, alig több mint egy év alatt 16,2 millió dolláros megrendeléshez juttatta az Agrobert. A vállalat 1979. január 1. óta rendelkezik önálló külkereskedelmi joggal, amelyet arra használ fel, hogy — a fejlődő országok kívánságának megfelelően — ne egyedi berendezéseket, hanem komplett technológiai rendszereket értékesítsen. A komplett technológiai rendszerek exportja mindinkább meghonosodik a külkereskedelemben; ezen a területen a vállalat azért számíthat sikerre, mert tervező-szervező gárdájának felkészültségét a magyar nagyüzemi termelés, valamint az élelmiszeripari üzemek és kutató intézetek gyakorlati és tudományos eredményei egészítik ki. Irakban úgy tervezték meg a csaknem 3 millió dollárba kerülő és évente 200 millió ■lalivadékot adó új létesítményt, hogy messzemenően figyelembe vették a helyi adottságokat. A kiviteli munkát — a szerződés alapján — 1980- ban kezdik meg. Komplett mezőgazdasági farm berendezések szállítására is készítettek kedvezően fogadott tanulmánytervet; ennek alapján 5 ezer hektáron növénytermesztésre, valamint állattenyésztésre rendezkedik be egy üzem. Iránban, Gordán térségében 5 ezer hektáros öntözéses gazdaság beruházásán dolgoznak. 1981- ben készülnek el a búza, a kukorica, a takarmánynövények és a gyapot területének előkészítésével, gépesítésével, továbbá a gazdasághoz tartozó baromfi, juhászati és tehenészeti teleppel. A baromfiüzem egyharmada már termel. Dél-Jemenben 3,5 millió dollár értékben baromfitelep rekonstrukciójára és bővítésére kaptak megbízatást. Évente 60 millió tojást ad majd a korszerű létesítmény, amelynek egy részlege máris termel. Tunéziában Mateur térségében agrokombinát komplex kiépítésére vállalkoztak; a növénytermesztési részleg felszerelése már megkezdődött. Új piac a magyar mezőgazdasági agrotechnika bevezetésére Mexikó. A mexikói mezőgazdasági és vízügyi minisztériummal abban állapodtak meg, hogy 5 ezer hektáron komplett gazdaságot rendeznek be magyar tervekkel és gyakorlati irányítással. Dominikában angol cég közvetítésével édesvízi haltenyésztésre tanulmánytervet készítettek, amely megfelelt a várakozásnak. (MTI) 3 Lakáskarbantartók terveiből A Zala megyei Lakáskarbantartó és Építőipari Szolgáltató Vállalat 1980. évi termelési,gazdálkodási tervében 43 millió forint értékű terrhelés, ezen belül 42 millió forint értékű saját építésiszerelési munka szerepel. A vállalat kapacitása már 90 százalékban lekötött, a fennmaradó 10 százalékot további lakossági munkákra tartalékolják. Kiemelkedő munkájuk a 407. számú szakmunkásképző iskola konyhájának felújítása, a diákszálló, a megyei kórház szülészetének, betegszállítójának felújítása, kiskereskedelmi üzletek festése, Keszthelyen gyógyszertár, a mezőgazdasági múzeum felújítása. Tovább folytatják a lakosság körében hamar népszerűvé vált szőnyegtisztítást. Az 1979-ben bevezetett új technológiának megfelelően folytatódik az utólagos falszigetelés, a tetőszigetelés, és előreláthatólag márciusban bevezetésre kerül a nyílászárók tömítése.