Zalai Hírlap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

1980. március 1. ZALAI HÍRLAP Nem cél, hanem eszköz az új ifjúsági művelődési akcióról Régóta megfigyelhető, hogy — akár a termelés, akár a politikai képzés, vagy a közművelődés társadalmi igényeihez kötődve — az ifjúsági szövetség formai és tartalmi szempontból meg-megújított feladatokkal igyekszik aktivizálni a kiszista kollektívákat, a fiatal­ság különböző rétegeit. Ezek közül a legújabbat, az igényeket és a kor követelményeit összhangba hozó „Művelt ifjúságért — korszerű műveltségért” címszó alattit ragadjuk ki. Tavaly indult útjára a sokrétű ne­velési-szórakozási lehetőséget kínáló akciósor, s tegyük hozzá: biztató, de még korántsem teljes eredménnyel. Hasonló és számos tennivalót meghatározó álláspont született a KISZ megyei bizottságának e kérdéssel fog­lalkozó legutóbbi ülésén. Könyvek és módszerek dicsérete Minden műveltség alapja — ma is — a könyv. Nem csu­pán a ténnyel, hanem az ol­vasómozgalom erős gyökerű Zalai hagyományaival és az érdekelt szervek, könyvtárak jó kapcsolatával magyarázha­tó, hogy a szóbanforgó akció­nak a „Könyv és Ifjúság” cí­met viselő tevékenységi for­mái vitték el a pálmát. Pél­dául kétezer fiatalt és sokezer kötetet „mozgatott meg” az az irodalom-népszerűsítő vetél­kedőrendszer — országos dön­tőjére a KFV lovászi csapata is eljutott — amelynek több mint félszáz körzeti forduló­ját a könyvtárak bemutatásá­ra is felhasználták. A sikert ez esetben nemcsak a versengé­sek színvonala — sokkal in­kább a zalai könyvtárlátoga­tók, a beiratkozott olvasók jelentősen megnövekedett tá­bora jelzi. Legalább ilyen kézzelfogható eredményt ho­zott — és ehelyütt is csak biz­tatni tudunk a folytatásra — az első megyei ifjúsági könyv­­napok eseménysora. Külön erénye volt, hogy rendező gazdái igen jó érzékkel, amo­lyan közművelődési „árukap­csolást” valósítottak meg. Mert kell-e a szép versek, az igé­nyes irodalom befogadásához okosabb érzelmi megalapozás, mint a több tucat író-olvasó találkozó, az azokat kísérő élő­ műsorok, a jeles irodalmi műveket megjelenítő 36 film­alkotás bemutatása? De nem maradt ki a fiatalokat könyv­kötelbe csábító, sok helyen a háztól-házig módszert követő ifjúsági terjesztési verseny sem. Nem új, de az említett for­mákba kitűnően illeszkedett a zömmel szakmunkástanulók alkotta olvasótábor, amely az úgynevezett utófoglalkozások révén év közbe­n is tovább „él”, sőt, az abban résztvettek — Nagykanizsán és Zalaeger­szegen — a dolgozó fiatalok­kal közös olvasók klubját ala­kították. A továbbélés helyett tökéletes bukásra ítél­tetett vi­szont a régóta csak vegetáló olvasónapló-pályázat, mert di­vatjamúlt, túlzottan aprólé­kos, időigényes és rossz ha­tásfokú. (Legutóbb mindössze egy(!) zalai pályázó akadt, s annak a munkája sem ütötte meg a továbbjutás mércéjét.) A műveltségi akciósor — ezen belül a „Művészet és If­júság” — keretei között ran­gos helyet vívott ki, számsze­rűen és tartalmát tekintve is érezhető fejlődésnek indult a zalai amatőr művészeti moz­galom. Tavalyi adatok szerint 160 körüli a különböző ágak­ban rendszeresen szereplő cso­portok, s többszáz a „szóló” előadók és alkalmi szereplők száma. Ha többnyire hobby­­szinten is, de a képző- és iparművészettel, faragással stb. foglalkozók tábora jóval százon felül van. Féloldalas hanismeret Figyelmet érdemlő, hogy az amatőr csoportok, előadók gárdája nemcsak a taninté­zetekben, hanem falun, a kis­községekben is gyarapodott, sőt, az idén újabbak jelent­keztek. Viszont az ifjúmunkás réteg műkedvelő mozgalma máig sem tudott kitörni a több éve tartó stagnálásból. A „Művelt ifjúságért — korszerű műveltségért” akció sokat ígérő, de egyik kiakná­zatlan alkotóeleme a honis­mereti tevékenység, amely a „Hazai tájakon” elnevezés alatt fut, azaz eddig még csak féloldalasan baktat. A tágabb és szűkebb haza múltjának, szocialista jelenének és közös­ségi hagyományainak megis­merését célzó, felmenő rend­szerű vetélkedések — különö­sen a nagykanizsai járásban —, valamint a megye- és or­szágjáró kollektív gyalogos­kerékpáros túrák mind nép­szerűbbek. Ám anyagi és szer­vezési okokból még koránt­sem elég széles tömeget von­zanak. A tájakkal és korokkal megismertető és kiemelt or­szágos mozgalomnak szánt­­ múzeumi séták, országjárások — szintén hasonló okokból, no meg a silány propaganda miatt — ugyancsak szűk kör számára adtak élményt, isme­retet. (A megyéből mindössze 25 ifjúsági kollektíva és 24 fiatal egyéni nevezését igazol­ta vissza az országos szervező­­bizottság) Hiányzott az érde­keltek közötti együttműködés és — bármilyen furcsa — a nagyobb arányú részvételt az is akadályozza, hogy a mozga­lom bélyegzőállomásainak­­ többsége a fővárosban van. A „Barátaink” Szintén a tartalmas időtöl­tési lehetőségek sorát jelen­ti az ifjúsági műveltségi ak­ció „Barátaink” címet viselő része. Jelentené , ha a fia­talok zöme ismerné annak tartalmát, célját. Története­sen azt, hogy milyen sokféle közvetlen és közvetett mód kínálkozik megyénk és a ba­ráti országok, a testvérmegyék (V.­­városok fiataljai közötti elevenebb kapcsolatokra. Ez­­ügyben értékes és követendő példákkal szolgálhatnak a ka­nizsai Landler Gimnázium és a DKG, a zalaegerszegi 407-es szakmunkásképző és az Inter­­klub, a keszthelyi egyetem, vagy Hahót és Bánokszent­­györgy ifjai. Az ifjúsági műveltségi akció első évét értékelő KISZ me­gyei bizottsági ülésen egész sor feladatmegjelölés született e sokoldalú művelődési rend­szer további kibontakoztatá­sára. Első helyen szerepelt a közművelődési és társadalmi szervekkel, intézményekkel történő átfogóbb együttműkö­dés, a mozgalmi aktivisták hiányos felkészültségének és tájékozottságának pótlása. De ésszerűbben kell élni a klub­hálózat és közművelődésben­­oktatásban dolgozó fiatalok adta mozgósító-népszerűsítő lehetőségekkel is. Erre az ösz­­szetett akcióra alapozva —je­lentősebb anyagi többletrá­fordítás nélkül is — a szabad idő tartalmas eltöltésének gazdagabb skáláját lehetne létrehozni. Végül, de nem utolsó sorban a KISZ-bizott­­ságok és alapszervezetek je­lentős részénél egy hibás szemléletet kell felszámolni: a „Művelt ifjúságért...” égisze alatti minden program, összejövetel nem cél, hanem eszköz. A közös és önművelő­désre való ösztönzés és az egész éven át tartó, folyamatos tevékenység igazolásának esz­köze. Lukács József A mesebeli szabólegény­­ és a későbbi valóság Automatikus anyagmozgató rendszer a Zalaegerszegi Ruhagyárban „Egy kis szabólegény útnak indult, hogy megismerje a szabás-varrás tudományát. Már rég elfogyott a hamuba­­sült pogácsa, kétszer is körbe­kerülte a világot, de amit ke­resett, nem találta. Hazatérve mondta is mesterének, adjon még egy kis időt, majd ő ki­találja a csodát. S nem telt el hosszú idő, fordult a kocka: már mindenki a kis szabóle­gényhez járt tanulni, aki bo­szorkányos ügyességgel és gyorsasággal szabta, varrta a ruhákat”. Így szól a mese. S a való­ság sem sokban tér el ettől. Egy svéd konfekciógyártó cég vezetője világkörüli útra küld­te főtechnológusát, hogy vá­lassza ki a legtermelékenyebb munkamódszert. Két évig volt távol a szakember, s vissza­térve elmondta, hogy hiába ült be a legismertebb gyárak termelő­szalagjaiba dolgozni, olyat, amely megfelelne, nem­ talált. Nekiült hát saját ma­ga, s kitalálta a svéd David­­son-cég Eton-rendszereként ismert technológiát. A világ nagy konfekciógyárai közül azóta már sok ezzel dolgozik, pillanatnyilag ez a legjobb, a legtermékenyebb rendszer. A Zalaegerszegi Ruhagyár is ezt vásárolta meg az OMFB tá­mogatásával. A zalaegerszegiek a nadrág­gyártási tevékenység korsze­rűsítésének eszközeként bíz­tak az Eton-módszerben, s kí­sérleti jelleggel 22 munkahe­lyes szalagot vásároltak meg. A svéd szakemberek első ne­kifutásra 20—25 százalékos termelékenység-növekedést je­leztek javaslatukban, de a gyár vezetői sajátos körülmé­nyeikre tekintettel egyelőre csak 10 százalékos felfutást kértek. Eddig gyakorlatilag 7 százalékot hozott az új mun­karendszer, s mint mondják, ilyen jó beruházása a gyár­nak még nem volt. Az új megoldás egyesíti a korábbiak előnyeit. A függő­pályás rendszerben csipeszek­be fogva 10—12 munkadara­bot kézzel tolnak a következő munkahelyre, s ez meglehető­sen sok időbe, fáradtságba ke­rül. A kézi továbbítást eleve kiküszöböli a programozható, automatikusan dolgozó Eton­­szalag, ahol szintén csipeszek­be rakják a megmunkálásra váró anyagokat, de már egyenként. A függőpályán mozgó anyag a törzsfolyamat­ban elhelyezett gépekhez „megy”, az asszonyoknak ki sem kell venni a nadrágot a csipeszből, úgy dolgozhatnak. A lehető legkevesebb mozdu­latot kell tenniök, s ahol szá­zával, tízezrével készülnek a nadrágok, a másodpercek is sokat jelentenek. (Tavaly majdnem 2 millió termék ké­szült a gyárban.) Amint egy művelettel végeznek, meg­nyomják a továbbító gombot, s a félkész termék „tudja” az útját, automatikusan a követ­kező reszortoshoz érkezik. A számlálószerkezet mutatja azt is, hogy ki mennyit dolgozott aznap — tehát objektíven méri a teljesítményt is. Ami­kor a koptatót varrják fel, akkor kiveszik a csipeszből, többet már nem is rakják fel, mert következik a szála­­zás és a vasalás, végül a rak­tár. A kísérleti rendszer kedve­ző tapasztalatai a­lapján újabb, de már 49 munkahelyes szala­got rendelt a ruhagyár. Ezt is, meg a jelenlegi 22 munka­helyes rendszert is a sümegi üzemben szerelik fel, amint befejeződik az ottani építke­zés. Mint ismeretes, különle­ges építési technológiával a régihez új üzemrészt építe­nek, s ehhez tervezték, ren­delték az Eton-szalagot. A beruházás átadására várha­tóan decemberben kerül sor, a szerződések értelmében 30 nap múlva már üzembe kell állítani az ide tervezett Eton­­szalagot. A korszerű anyagmozgató rendszer segítségével lénye­gesen több nadrágot készít­hetnek, hiszen a számítások szerint a mostani mintegy 40 perces normaidő legalább 35 percre csökkenthető. Ebben az évben 690 ezer pantallót ké­szítenek, 1982-ben viszont 900 ezret, de már csak Sümegen. Azzal az új módszerrel, amely úgy látszik megnyerte a hazai konfekciógyárak szakemberei­nek tetszését, hiszen a szom­bathelyi Styl már meg is vá­sárolta az Eton-rendszert, a Fékon és több szövetkezet is foglalkozik alkalmazásának gondolatával. Pánczél Alajosné és társai m­űszakonként 240 nadrágot varrnak az Eton-szalagon. Biztonságot jelent Jól megválasztott melléktevékenység a pókaszepetki tsz-ben A pókaszepetki közös gazda­ságban — a már korábban ter­melni kezdő vas- és fémipari üzem mellett — 1978-ban 40 asszonnyal működni kezdett a KHV-nak egy flakontöltő, cso­magoló részlege. Miért volt er­re szükség? — kérdeztük Pin­tér Gyulát, a szövetkezet elnö­két. — A gépek alkalmazásával egyre több munkáskéz szaba­dul fel a mezei munka alól. Zömmel asszonyokról, képesí­tés nélküli nődolgozókról van szó, akik így csak kisegítő al­kalmazást nyerhettek. Ezzel egyidőben a tsz-hez tartozó községekben más lehetőséget is láttunk. Mégpedig azt, hogy munkaviszonyban nem álló háziasszonyok közül többet be­vonhatunk erre az igazán nőies munkára. Természetesen csak akkor, ha helyben foglalkoz­tatjuk őket, így született meg a KHV-val kooperálva, ez a melléküzemág 1978-ban — vá­laszolja Pintér Gyula és át­kalauzol a közeli üzembe. Bent az épületben jelenleg kétféle cikket, a vízkőoldót és a tojássampont csomagolják. Ez előbbinél adagolja tasakok­­ba a port Bicskei Gyuláné. Száz grammot kell kimér­nem darabonként. Arrább egyik kolléganője, Egyed Ferencné így vélekedik: — Én csak azóta vagyok Isz­­tag, amióta itt dolgozom. Kár, hogy nem előbb alakult meg ez az üzem. — Volt-e betanulási időszak? — Hogyne, egy hétig Eger­­szegen gyakoroltunk, utána pe­dig 80 százalékos normával kezdtünk. Aztán ahogy egyre jobban belejöttünk, úgy emel­kedett gyári szintre a termelé­sünk. Tegyük hozzá, alaposan be­letanultunk. A vízkőoldó-cso­­magolókkal szemben, csendes pisszegéssel dolgozik a pneu­matikus sampontöltögető-gép. Kezelőjének az a dolga hogy a sárga flakonokat a töltőcsö­vekhez illessze és egy pillanat alatt ki is adagolja a hajtisztí­tót a masina. — Kétóránként váltjuk egy­mást­ a töltőgépen, mivel így nem csökken a gépen dolgozó teljesítménye. Általában mű­szakonként 15—16 ezer flakon­nal készítünk — mondja a gé­pen dolgozó Mészáros Károly­­né. — Azelőtt? — Úgy érti, mit dolgoztam azelőtt? Nos, a személyigazol­­ványomba az volt bejegyezve, hogy htb. Vagyis háztartásbeli. Miért vállaltam mégis mun­kát? Mert helyben van a mun­­kahely és nem kell bejárnom, ingáznom mondjuk Zalaeger­szegre. Otthon természetesen vannak állataink, így a kettő kiegészíti egymást. — Szeretünk is itt dolgozni! Jó a kollektíva, és tényleg csak azért vállaltuk, mert helyben van és így több időnk marad a házkörüli munkára, a családra — teszi hozzá a pó­kaszepetki Horváth Józsefné. — Aki pedig más faluból való — mint én is —, annak helyébe megy a tsz autóbusza és hozza—viszi a népet — mondja a szomszédja, Kiss Györgyné. A szövetkezet elnöke sze­rint a kiegészítő tevékenység valamiféle biztosítékot nyújt az előre nem látható és nehe­zen, vagy alig kivédhető ká­rok ellen. Pókaszepetken úgy látszik jól választottak, hiszen a vas- és fémipar, illetve a KHV cikkeket csomagoló rész­leg közösen mintegy 17 milliós árbevételt realizált az el­múlt gazdasági évben. Ez bár elmaradt a terve­zettől, jelentősen befolyá­solta, hogy a közös gazdaság, a szokásosnál ugyan szerényeb­ben, de nyereséggel zárhatja az 1979-es esztendőt. G. T. Komplex technológiai rendszerek exportja Agrober sikerek a fejlődő országokban A külföldi piacokon való érvényesülés új formá­nak számító export fő vállalt, alig több mint egy év ala­tt 16,2 millió dolláros megrende­léshez juttatta az Agrobert. A vállalat 1979. január 1. óta rendelkezik önálló külkeres­kedelmi joggal, amelyet arra használ fel, hogy — a fejlődő országok kívánságának meg­felelően — ne egyedi beren­dezéseket, hanem komplett technológiai rendszereket ér­tékesítsen. A komplett technológiai rendszerek exportja mindin­kább meghonosodik a külke­reskedelemben; ezen a terüle­ten a vállalat azért számíthat sikerre, mert tervező-szervező gárdájának felkészültségét a magyar nagyüzemi termelés, valamint az élelmiszeripari üzemek és kutató intézetek gyakorlati és tudományos eredményei egészítik ki. Irakban úgy tervezték meg a csaknem 3 millió dollárba kerülő és évente 200 millió ■lalivadékot adó új létesít­ményt, hogy messzemenően figyelembe vették a helyi adottságokat. A kiviteli mun­kát — a szerződés alapján — 1980- ban kezdik meg. Komp­lett mezőgazdasági farm­ be­rendezések szállítására is ké­szítettek kedvezően fogadott tanulmánytervet; ennek alap­ján 5 ezer hektáron növény­­termesztésre, valamint állat­­tenyésztésre rendezkedik be egy üzem. Iránban, Gordán térségében 5 ezer hektáros öntözéses gaz­daság beruházásán dolgoznak. 1981- ben készülnek el a búza, a kukorica, a takarmánynö­vények és a gyapot területé­nek előkészítésével, gépesíté­sével, továbbá a gazdasághoz tartozó baromfi, juhászati és tehenészeti teleppel. A ba­romfi­üzem egyharmada már termel. Dél-Jemenben 3,5 millió dollár értékben baromfitelep rekonstrukciójára és bővítésé­re kaptak megbízatást. Évente 60 millió tojást ad majd a korszerű létesítmény, amely­nek egy részlege máris ter­mel. Tunéziában Mateur tér­ségében agrokombinát komp­lex kiépítésére vállalkoztak; a növénytermesztési részleg felszerelése már megkezdő­dött. Új piac a magyar mezőgaz­dasági agrotechnika bevezeté­sére Mexikó. A mexikói me­zőgazdasági és vízügyi minisz­tériummal abban állapodtak meg, hogy 5 ezer hektáron komplett gazdaságot rendez­nek be magyar tervekkel és gyakorlati irányítással. Dominikában angol cég köz­vetítésével édesvízi halte­nyésztésre tanulmánytervet készítettek, amely megfelelt a várakozásnak. (MTI) 3 Lakáskarbantartók terveiből A Zala megyei Lakáskar­bantartó és Építőipari Szol­gáltató Vállalat 1980. évi ter­melési,gazdálkodási tervé­ben 43 millió forint értékű terrh­­elés, ezen belül 42 millió forint értékű saját építési­szerelési munka szerepel. A vállalat kapacitása már 90 százalékban lekötött, a fennmaradó 10 százalékot to­vábbi lakossági munkákra tartalékolják. Kiemelkedő munkájuk a 407. számú szak­munkásképző iskola konyhá­jának felújítása, a diákszálló, a megyei kórház szülészeté­nek, betegszállítójának felújí­tása, kiskereskedelmi üzletek festése, Keszthelyen gyógy­szertár, a mezőgazdasági mú­zeum felújítása. Tovább foly­tatják a lakosság körében hamar népszerűvé vált sző­nyegtisztítást. Az 1979-ben be­vezetett új technológiának megfelelően folytatódik az utólagos falszigetelés, a tető­­szigetelés, és előreláthatólag márciusban bevezetésre kerül a nyílászárók tömítése.

Next