Zalai Hírlap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-01 / 77. szám
ma: április 1. ZALAI HÍRLAP Előbbre léptek a zalai együttesek 1200 táncos fesztiválja Kanizsán A hét végére négy megye néptáncosai vették birtokba a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központot. Már szombaton reggel érkeztek az autóbuszok Győrből, Kőszegről, a szomszédos Somogyból, s természetesen megyénkből. Vasárnap reggel újabb autóbuszok érkeztek, s reggel kilencre már több mint 1200 táncos leste az alkalmat a próbára. A rendezők közül Varga Editet, az OKISZ főelőadóját, kérdeztük a fesztiválról. — A SZÖVOSZ, az OKISZ és a TOT immár nyolcadik alkalommal rendezi meg az Országos Szövetkezeti Néptáncfesztivált. Vác és Szekszárd után ez a harmadik területi bemutató. A zsűri a legjobbakat a június végi országos döntőn — Boglárlellén és Balatonfüreden — ismét megnézi, hogy a legügyesebbek Siófokon döntsenek a mintegy 70 ezer forint értékű díjak sorsáról mondta. Az elsőként bemutatkozó Kanizsa Táncegyüttes fiataljai így beszéltek: — Most, hogy túl vagyunk a programunkon, elégedett vagyok — mondta a 23 éves Vukics József, az egyik legrégibb táncos. — Eddig bronz kettő minősítéssel rendelkeztünk. Tervünk valamelyik ezüst megszerzése. Úgy érzem, jól sikerült a szereplés, s ha a zsűri is így látta, meglesz. Papp László a vezetőnk szintén elégedett volt. — Jaj, csak el ne kiabáljuk — szorongott Kancsalics Ági, aki civilben az üveggyár adminisztrátora. — Sok munkánk van ebben a szereplésben. Heti 2—3 próba, az utóbbi hetekben még ezt is keményebben vettük, sőt a minket támogató kanizsai Áfémsz jóvoltából a hazai fellépések mellett Csehszlovákiában is szerepeltünk, hogy szokjuk a fellépéssel járó izgalmakat. A színpadon egymást váltotta a 27 együttes. A Rábaközi táncokat három csoport is bemutatta, de szinte minden hazai tájegység képviselteti magát táncával Egy dolog azonban feltűnt. A programokban nincs zalai tánc, mindössze a zalaegerszegi Kiszöv együttese szőtte bele programjába. Gerencsér Zoltán művészeti vezető is erről beszélt. — Sajnos idegen tájakról „importáltunk" mert kevés a zalai anyag. Szinte az utolsó órában kezdtem a gyűjtést, képmagnóval járom a megyét, hogy még a fellelhető hagyományokat, motívumokat, koreográfiákat megörökíthessem. Ezzel tartozunk önmagunknak, s utódjainknak. Maácz Lászlótól, a Táncművészet főszerkesztőjétől a döntés után kérdeztük a véleményét . A legfontosabb, hogy közösen szolgáljuk, ápoljuk néphagyományainkat, kutassuk a még rejtve maradt koreográfiákat, dalokat. Ha ebben a táncos örömét leli, a néző kellemesen szórakozik, mindenki jól jár. Szakmailag csak anyy nyit, hogy a két évvel ezelőtt I tihez képest nagy a javulás. Néhány együttes stílusa még kifogásolható. Az pedig nem tartós érték, ha kölcsön táncosokkal, zenészekkel igyekeznek jobb minősítést szerezni. Szerencsére annyira ismerjük már őket, hogy e szelíd fondorlatukat felismerjük és szóvá is tesszük. Az eredményhirdetésre zsúfolásig telt terem előtt került sor, örülhettek a kapuváriak, a balatonszentgyörgyiek, a soproniak, a zalaegerszegiek, a szanyiak, akik kimagaslóan szerepeltek. A megyeszékhelyt képviselő táncegyüttes arany fokozatot nyert. Ugyancsak sikeres volt a lenti Kerka szereplése, ők ezüst kettő fokozattal térhettek haza. A Kanizsa együttes két fokozatot lépett előbbre, ezúttal ezüst három minősítést kaptak. A nemrég frissített zalalövői együttes szereplését ezúttal csak a közönség díjazta tehetségüket több gyakorlással bizonyára kamatoztatni fogják. Győri András Csillebérc következik Megyei győzelem után , országos verseny előtt A zalaegerszegi Kilián György általános iskola három nyolcadikosa, Búzás Nóra, Tibola Kati és Lendvai Sándor nyerték a Tudományos Technikai Úttörőszemle megyei fordulóján a normál - orosz nyelvi kategóriát, s a jogot, hogy részt vegyenek a csillebérci országos versenyen. — Nehéz volt a verseny? — Igen — mondja határozottan Kati, aki már tapasztalt versenyző, hiszen tavaly is tagja volt a győzes csapatnak. — Erős volt a mezőny, főleg a kanizsai csapattól tartottunk. — Hogyan készültetek? — Január elejétől minden nap tanítás után két órát tanárnőnknél töltünk — válaszol Nóra. — Gyakoroljuk a nyelvtant, különböző helyzeteket játszunk el. Szombatonként sokszor hosszabb időt is szánunk az oroszra. — Milyen feladatokat kaptatok a versenyen? — Én húztam a témák közül, ugyanis én izgultam legkevésbé — mondja Sándor. — Moszkva történelméről, nevezetességeiről kellett beszélnünk. Utána pedig az előre elkészített műsort mutattuk be. A moszkvai olimpiát dolgoztuk fel bábokkal, én voltam a Misa mackó. — Ki állította össze a műsort? — Jobb híján én magam — válaszol Mándliné Kottyán Ilona, a nyertes csapat felkészítő tanára. — Rengeteg munkájuk van a gyerekeknek ebben a győzelemben. Ugyanis nem igaz, hogy az általános iskolák tantervi anyagából rendezik az úttörőszemléket. Aki jó eredményt akar itt elérni, annak nem elég az órai, sőt még a szakköri felkészítés sem. Ezeket a gyerekeket már ötödikben kiválasztottam, az azóta tartó állandó készülés eredménye a győzelem. — A jutalom? — Egy-egy könyv. De az erkölcsi elismerés, s a továbbjutás mellett más jellegű jutalmakra is szükségük lenne. Megnyerni egy megyei versenyt nem kis dolog, s ha netán Csillebércen nem sikerül kiemelkedően jól szerepelni, akkor nekik csak a temérdek munka jutott az egész úttörőszemléből. Egy zánkai táborozásnak, vagy egy kirándulásnak is bizonyára nagyon örültek volna. — Mi volt a leglényegesebb értékmérő a versenyen? — A beszédkészség. Ez persze csak biztos nyelvtani tudáson alapulhat. Mivel a tankönyvek meglehetősen gyengék, a tanárra vár a feladat, hogy megtanítsa beszélni a tanítványait. Az órákon különböző élethelyzeteket rögtönzünk már hatodik osztálytól, s így az úttörőszemlén sem érte meglepetés a gyerekeket. — Milyen reményekkel mennek Csillebércre, az országos szemlére? . — Jósolgatni nem akarok, de abban biztosak lehetünk, hogy a gyerekek mindent megtesznek a jó szereplés érdekében, M. H. A hét B műsorából KATKICS—SIPSIRICA ★ ★ ★ Úgy tűnt, hogy a kétrészes tévéfilmben minden benne volt, amit Mikszáth Kálmán az elbeszélésben megírt. A krimiszerűen mozgalmas történet azonban a tévéfilmben valahogy elszürkült, érdektelenné vált Katkics Ilona rendező — aki pedig a tévéfilm készítés doyenje — elvétette a stílust. Minden áron mikszálni akart maradni és az elbeszélés anekdotázó, lassú, ráérősen nézelődő stílusát követte. Nem merte felgyorsítani, s — ami ezzel együtt jár — megfelelően meghúzni, a szükségtelen elágazóktól megszabadítani a sztorit, így a történet csomópontjai szinte észrevétlenül múltak el. A magyar filmek, tévéfilmek egyébként gyakori hibája, hogy a rendezők nem akarnak (vagy nem tudnak) a poén tirozás eszközével élni, azaz az egyes csúcspontokat a mondanivaló határozottabb kiemelése érdekében megfelelően elkészíteni és hatásosan tálalni. Márpedig ez a módszer (ügyetlenség?) azzal a következménnyel jár, hogy mind a történet, mind a szándékolt mondanivaló — ez esetben a mikszáthi társadalomkritika — elsikkad. Gyenge vigasz, hogy ilyenkor jobban van idő a színészi játék értékelésére. Nem először figyeltük meg, de most különösen alkalom nyílt annak megállapítására, hogy Pécsi Ildikó, a magyar film egykori szexbombája nagyszerű színésznővé fejlődött. Junoi termetével amellett egy gyakran idézett nagyasszonyi nőalak megformálására predesztinált, s mint ilyen Lázár Mária és Ladomerszky Margit régóta üres örökének betöltésére is alkalmas, Őze Lajos is telitalálatszerűen volt helyén a lehengerlően szenvedélyes Druzsba tanár úr szerepében. Kecskés Szilvia azonban sem nem elég szép, sem nem elég törékeny nem volt, hogy hihetővé tegye az imádatot, amellyel a kocsita törzsvendégei, illetve a herceg csüngött Sipskicán. 1550 GYÁR ÚTRA KEL * ★ ★ ★ A Hat év történelem című húsz részes sorozat amerikai változata Az elfelejtett háború címet viseli. Nyilván okkal. A második világháború után amerikai hidegháborús propaganda mindent megtett, hogy a Szovjetunió nagy honvédő háborújának az egész második világháború kimenetelére döntő jelentőségét, magát a háború eseményeit, a szovjet nép áldozatvállalását és hősiességét elhallgassa. Ilyen előzmények után a reveláció erejével hatott az amerikai nézőkre a sorozat minden filmje. Más a helyzet nálunk, ahol számos nagy film idézte már fel a háború szinte minden részletét. Számunkra az igazán nagy élményt azok a képsorok jelentik, amelyek olyan drámai és torokszorító tömörséggel adják vissza a lakosság áldozatait és szörnyű vérveszteségét, mint a Leningrádi blokádról szóló filmben a zenekar árván maradt hangszerei sugalltak. És ilyen volt az 1500 gyár útra kel című ötödik folytatás. Egy mondat csak ez a nagy honvédő háború történetében: „Az előretörő német csapatok elől az ipart az Uralon túli területekre telepítették.” A mondat mögött meghúzódó hihetetlen emberi erőfeszítést, csodaszámba menő szervezési munkát most tudjuk csak igazán felfogni, amikor tudjuk, mennyi gonddal-bajjal jár ipart telepíteni hazánkban is olyan területen, ahol az addig nem volt Mennyi nehézség, már-már sziszifuszi erőlködés, menynyi ősz hajszál, mennyi keserű megfutamodás, fásult beletörődés míg felnőnek a falak, mire megtelepednek a gépek, mire munkássá válnak az emberek, míg termelni kezd a gyár... Ám a szovjet pártnak, kormánynak, népnek nem voltak évei, hanem csak hónapjai ehhez, s nem engedhetett meg magának sem kesergést, sem fásultságot. A ma a szibériai tundrára telepített gyárnak holnap már termelnie kellett, mert várta a front az ágyút, a tankot, a lövedéket. Ennek a világtörténelemben páratlan és a háború kimenetelében bizonyosan bármelyik fegyveres hadművelettel egyenlő szervezési intézkedésnek egyes részleteit ábrázolta a film. Nyilván korántsem a valóság sokoldalúságát tükrözte, mégis kiemelkedett az eddigi folytatások közül. tabi ★ ★ ★ ★ Karinthy Frigyes után nehéz Magyarországon humoristának lenni. Tabi László azon kevesek közé tartozik, aki ezzel a nehéz feladattal meg tudott birkózni. A Nyitott könyv sorozatban bemutatott Címzett ismeretlen című műsora és amelynek keretjátékában önmagával beszélgetett, ezt bizonyítja. Hálás hallgatója, nézője voltam aforizmáinak, ketten beszélnek tréfáinak. Viszont a befejező Pálos—Lőte—Bodrogi jelenet hosszabb volt, mint amennyit megérdemelt. Hári Sándor Készülődés az iskolába A színekre emlékszem a leginkább. A folyosó falburkolatának, zöldjére, és a tanterem táblájának meg olajos padlójának feketéjére. No, és arra a gombócra is a torkomban, ami nyilvánvaló szorongásom megmásíthatatlan jele volt. Akkoriban sok kis társam érezhetett hasonlóan. A mai gyerekek közül már bi■zonyára egyre kevesebben annál is inkább, mert őket szervezett keretek között, intézményesítetten készítik fel az iskolára. Ennek legegyszerűbb módja az óvodai nagycsoportokban folyó oktató-nevelő munka, itt ugyanis már szinte teljes mértékig iskolai előkészítés zajlik. Városokban ez a legáltalánosabban elterjedt, de falvainkban is van lehetőség rá ott, ahol a kicsik óvodába járhatnak, Gellénházán például olyan szerencsések, hogy minden iskolaköteles korú gyereket fel tudtak venni óvodába, így a tanácsi körzet valamennyi leendő kisiskolásának iskolára való felkészítése megoldott. Más a helyzet a kicsi, óvoda nélküli falvakban. Bődén Császár Jánosné az osztatlan iskolában tíz elsőst, négy másodikost, kilenc harmadikost és hét negyedikest tanít, s mellettük egy héten kétszer délutánonként három —három óra keretében foglalkozik leendő kisdiákjaival. A jele: szilva — Nagyon sokat fejlődtek — mondja, s a katedra melletti asztalról az iskolaelőkészítősök munkafüzetei közül kiemel egyet. Kis gazdájának jele — a szilva — ott díszeleg az írka elején. — Elég gyenge volt a kézügyessége — mondja a kisgyerekről a tanítónő -, de nagyon jól haladt. Színezéskor már nem szalad ki a vonalból — mutatja a rajzokat. Ugyancsak elégedett óvodásaival a zalaegerszegi Ady óvodában Majoros Attiláné is. A gyerekek egy dalban éppen csókot ígérnek annak, aki elvesztett zsebkendőjüket megtalálja. Ének foglalkozás van a félnapos óvodában, amely a maga nemében az egyetlen a megyeszékhelyen. — Olyan óvodai nagycsoportról van szó — magyarázza Majoros Attiláné — amelyiknél hiányzik az előzmény. Majdnem kiscsoportos szintről indultunk az ősszel, és el kell jutnunk oda, hogy a gyerekek zökkenőmentesenkerülhessenek az iskolába. A félnapos óvodában huszonnégy kisgyerekkel foglalkozom. Ők azok, akik normál óvodába nem kerülhettek be, mert édesanyjuk otthon van gyesen, vagy esetleg nem dolgozik. Itt tulajdonképpen iskolára készítem elő őket, és ugyanezt teszerni az úgynevezett százkilencvenkét órás tanfolyam keretében is. — Miért ilyen fontos az iskolára való felkészítés? 90 százaléka óvodás — Ha ezek a gyerekek a családi környezetből rögtön az iskolába kerülnének, rendkívül nagy hátránnyal kezdenének — feleli Majoros Attiláné. — Nekünk az a feladatunk, hogy olyan szokásrendszereket, magatartási szabályokat alakítsunk ki náluk, amelyekre nyugodtan építhet az iskola. Szükséges, hogy az iskolába kerülők egy bizonyos fokú kifejező készséggel, önfegyelemmel és önállósággal rendelkezzenek, s tartósabb ideig tudjanak figyelni ugyanarra a dologra. Az óvoda azonban egyedül nem képes az iskolaelőkészítésre. Fontos a szülőkkel való együttműködés is. — Zalaegerszegen az iskolaköteles gyerekek kilencven százaléka óvodás — mondja dr. Szalay Dénesné, a zalaegerszegi városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársa. — Az óvodába be nem került gyerekek iskolaelőkészítését a félnapos óvodával, illetve az iskola előkészítő tanfolyamokkal oldjuk meg. A megyeszékhelyen jelenleg közel ötven kisgyerek jár ezekre. Az úgynevezett százkilencvenkét órás előkészítő foglalkozást országosan 1977-ben tette általánossá egy rendelet, amelynek kísérleti előzményeiben mi is részt vettünk. Ez a módszer az iskolaérettség eléréséhez ad nagy segítséget, mert a gyerek egyes képességeit, készségeit fejleszti. A másik nagy eredmény, hogy a közösségbe való beilleszkedést könnyíti, a gyerekek felszabadultabban mennek az iskolába bizonyos tudás és bizonyos szokások beidegződésének birtokában. Cs. I. Szerdán nyílik a Vigadó Galéria Április 2-án nyitja meg kapuit a Vigadó Galéria, a főváros legújabb kiállítóterme, Mesterségünk krónikája címmel csoportos grafikai tárlatot láthat majd itt elsőként a közönség — jelentették be hétfőn a kiállítás, sajtóbemutatóján. Felszabadulási hangverseny Tíz meghívott zeneiskola legjobb növendékeinek részvételével rendezett hangversenyt szombaton délután a zalaegerszegi zeneiskola hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére, az intézet kamaratermében. A színvonalas koncerten a megye öt zeneiskolája mellett Kaposvár, Körmend, Kőszeg, Sárvár és Szombathely képviseltette magát, többségükben felkészült, jól kidolgozott produkciókkal. Ki kell emelni a rendező iskola három növendékét, Kövesházi Flórát (gordonka), Paulik Lászlót (hegedű) — szeptembertől már a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeiként folytatják pályájukat, akik Schubert, illetőleg Raff egy-egy lírai hangvételű darabjának sokszínű érett megfogalmazásával nagy elismerést arattak, valamint Iván Katalint (zongora) Bartók Szabad változatok című kompozíciójának kidolgozott előadásáért. Ő a közelgő nyíregyházi országos zeneiskolai zongoraversenyre készül. A szombathelyi zeneiskolától két kitűnő fafúvóst hallottunk. A fagottos Edőcs Ákos és a klarinétos Sándor László egyaránt jó benyomást keltett, mindkettő ígéretes tehetség. Megemlítésre kívánkozik még Horváth Erika (klarinét), a kaposvári zeneiskola tanulója, Weber rendkívül nehéz Concertinojának muzikális megformálásáért. A többi résztvevőt is dicséret illeti. Az EPGEP nagykanizsai üzemében a régi galvánüzem épületét átalakítva új forgácsolóműhelyt készítenek. A különböző eszterga- és marógépekkel, valamint darupályával ellátott, 980 négyzetméter alapterületű csarnok május 1-én kerül átadásra. Az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye 1980. áprilisi hatállyal az alábbi hatósági árak változnak : A 86-os oktánszámú normál benzin literenkénti fogyasztói ára 10,5 forintra, a 92-es oktánszámú szuperbenziné 11,50 forintra, a 98-as oktánszámú extra benziné 13,5 forintra módosul. Az általános gázolaj ára , literenként 8,5 forint lesz. Változatlan marad a háztartási tüzelőolaj fogyasztói ára. Az üzemanyag költségek növekedése miatt emelkednek az áruszállítási tarifák. A taxi viteldíjak 30 százalékkal nőnek. Változatlanok maradnak az egyéb személyszállítási díjtételek. A faanyagok hatósági fogyasztói ára is változik. A fenyő-fűrészáru ára átlagosan 16, a farostlemezek és faforgácslapok ára 19—30 százalékkal emelkedik. A faragott fenyőgerenda ára 33, a tölgy fűrészárué 49 a bükk fűrészárué 8, a nyár fűrészáruéi pedig átlagosan 37 százalékkal nő. A faanyagok áremelése általában az azokból készült késztermékek árszintjét is növeli. Nem emelkedik az ára a fából készült ablakkereteknek, ajtóknak és a parkettának. A tűzifa fogyasztói ,ára is változatlan marad. A bútorok árszintje általában nem változik. Változatlan szintű ártámogatás mellett is kisebb mértékben emelkedik néhány gyermekbútor ára. Az ártámogatás növelésének következtében nem nő a járóka és a gyermekágy fogyasztói ára. (MTI)