Zalai Hírlap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
980. Július 1. SALAI S'i'ft LAP A legjobbakkal gyarapodnak a párt sorai A tagfelvételi munka tapasztalatai a DKG IX-es pártszervezeténél A Dunántúli Kőolajipari és Gépgyár tmk-üzemében tevékenykedő IX-es pártalapszervezet 39 fős kommunista kollektívája folyamatos politikai s meggyőző, nevelő és mozgósító a munkával segíti a termelési, a a gazdasági feladatok megoldását. Eközben céltudatosan fogalalkoznak azokkal a munkánsokkal, akik tevékeny részesei a szocialista brigádmozgalom- nak, élen járnak a termelő, a közösségi és társadalmi munkában és magatartásuk, embe- ri tulajdonságaik révén alkalmasnak ítélnek a párttag- ságra. — Hosszú folyamat és neve-í lő munka eredménye, amíg r, valaki eljut a párttagságig, s z megüti azt a mércét, ami egy r kommunistától elvárható — mondja Ágoston Ferenc, a pártszervezet titkára. — Éppen r ezért, már ipari tanuló korától , figyelemmel kísérjük a fiatalok tevékenységét. Nemcsak szakmai, hanem politikai ismeretekre is tanítjuk, az ifjúsági szervezeten belüli megbízatásokkal pedig mozgalmi életre neveljük őket. A munkássá válás folyamatában a kisebb-nagyobb feladatok végrehajtása, a kommunista szakmunkások patronáló tevékenysége kibontakoztatja és erősíti a jó jellembeli tulajdonságokat. S akinél azt tapasztaljuk, hogy alkalmassá válhat a párttagságra, őt a vezetőség egyegy tagja, a pártcsoport vezetője veszi pártfogásba. Ismerteti vele a párt programját, a szervezeti szabályzatban foglaltakat, s bevonjuk a pártoktatásba. A tömegszervezetekben adunk részére konkrét megbízatást, hogy edződjön, s mozgalmi tapasztalatokat gyűjtsön. A sokoldalú és céltudatos felkészítéssel érjük el, hogy évente 2—4 fiatal pártlappal gyarapodnak soraink. A tagfelvétellel azonban nem fejeződik be a kommunistává válás folyamata, a nevelő munka. A pártvezetőség egy-egy tagja, s az ajánlók — a KISZ-taggyűlés előtt számolnak be, ha az az egyik ajánló —, továbbra is figyelemmel kísérik a fiatal párttag munkáját, segítik pártmegbizatásai teljesítését, szakmai-politikai helytállását, továbbképzését. Általános gyakorlat, hogy a fiatal párttagok tanfolyamának elvégzését követően a marxista esti középfokú iskolán, majd az arra alkalmasak magasabb szintű politikai képzés formájában gyarapítják ideológiai-politikai ismereteiket — A mindennapi munka során ismerjük egymást és így gyorsan beilleszkednek a kommunista kollektívába az ifjú párttagok — mondja Oparnica Elemér, a pártvezetőség fiatal tagja. — Aki KISZ-ajánlással került felvételre, az ott kap konkrét megbízatást — általában már majd mindegyik valamilyen tisztséget töltött be a felvétel előtt —, de sokan dolgoznak a fiatal párttagok közül szakszervezeti bizalmiként, a különböző — társadalombiztosítási, verseny, munkavédelmi — bizottságokban is. A bejárók közül többen tanácstagok, a helyi népfrontbizottságban, a Vöröskeresztben, vagy másutt végeznek konkrét pártmunkát, amiről taggyűlésen adnak rendszeresen számot. A gyakorlat teszi a mestert — tartja a közmondás, s ez nemcsak a szakmai, hanem a politikai munkára is vonatkozik. Az agilis és aktív fiatalok lendülete, elméleti és gyakorlati tudásuk ötvöződése révén pezsgő a politikai élet a pártszervezetben és az üzemben. Bátran mondanak véleményt a fiatalok, érvelnek, vitáznak és tények alapján győzik meg pártonkívüli társaikat. — A fiatalok kritikusabban nézik a dolgokat, mint az idősebbek. A bennük levő tenniakarást, igyekezetet próbáljuk a politikai és gazdasági tennivalók eredményes elvégzésének szolgálatába állítani — mondja Boncz Ferenc kommunista lakatos. Négy évvel ezelőtt, amikor fölvettek a pártszervezetbe, eleinte apró, majd egyre nagyobb és felelősségteljesebb megbízatásokat adtak. S jó volt, hogy a nagy élet- és munkatapasztalattal rendelkező, mozgalmi módszereket ismerő idősebbek tanácsokat adtak, segítették és egyengették, hogy megfeleljek a követelményeknek. Most mi is ezt tesszük naponta a munkapad mellett. A rendszeres pártélet, az alapszervezeten belüli nevelő Az Onemet 18 DH-területre osztották fel, s havonta, a technológiai és szakmai követelmények, a munkafegyelem, munkavédelem és a minőség szempontjai alapján értékelik a végzett munkát. A karbantartóknál a karbantartás üzemszerűsége, a gáz- és vízfogyasztás, illetve a munkafegyelem, munkavédelem a mérvadó. Az üzemi konyhásoknál az étrend változatossága, az anyagnorma betartása, a higiénia az értékelés alapja. A Göcseji sajtot csomagolóknál a teljesítmény százalék, a technológiai mutatók betartása, a szárazanyagtartalom a döntő. A készáru raktáriak felelnek a raktárgazdálkodásért, a gépkocsik kiindulásáért, de a szavatossági idők miatt érkezett reklamációkért is. — Az egyes mutatók alapján minősítjük a DH-helyet. A „kiváló” cím havonta 200,5 forintot jelent dolgozónként, a „nagyon jó” fokozat 100-at. A szintet a jó fokozatnál húztuk meg, azért nem jár semmi, de nem is büntetünk. Negyedévenként fizetünk Előfordult már olyan, hogy kétszer kiváló volt a DH-csoport, de a harmadik hónapban nem kaptak egy fillért sem — válaszol Simon László. Az igazolatlan hiányzás, ittasság, a termelő, illetve üzemfenntartó résznek felróható, egy órát meghaladó gépállás, lopás, károkozás kiemelt hibának számít Ezek bármelyike már két fokozattal csökkenti a minősítést. Ezt rávezetik az értékelő lapra. A göcseji sajtműhely elért fokozatát például közepesre csökkentették az egyik hónapban, mert az egyik dolgozó kétszer is korábban távozott a munkahelyéről. A villanyszerelők is fokozatot veszítettek, mert valaki az ellenőrzéskor ügyeleti idő alatt aludt a munkahelyén. A név szerinti „példák” munka, a kommunista magatartás és példamutatás erjesztője a tmk-üzemben levő alkotó politikai légkörnek. Mindenki igyekszik fegyelmezetten, becsülettel dolgozni. Aki lazít, vagy kilóg a sorból, érzi társai elmarasztalását . Kendőzés nélkül szólunk mindenről, ami nálunk történik, s a nyílt beszédnek meg is van a haszna. Jó minőségben végezzük el a szinte mindig sürgős jelzéssel érkező javításokat, s a megelőzésre a korábbinál is nagyobb gondot fordítunk. Kollektív az itt folyó munka, de érvényesül a személyi felelősség is a termelő és politikai teendők teljesítésénél — summázza Ágoston Ferenc. — De ez nem is lehet másként. A szakmai és politi-sai munkában egyaránt emelkedik a mérce. Hogy megfelelhessünk, a saját képzésünkkel párhuzamosan a társakat is serkenteni szükséges. Takács János egy hónapig közszemlén vannak. Ez hogyan hat a dolgozókra? — Mi bízunk abban, hogy serkenti őket a javításra: 360 ember dolgozik az üzemben, ezzel jobban tudjuk erősíteni a kollektív szellemet. Az első negyedévben 31 ezer forintot fizettünk ki 11 üzemrésznek, tehát hét kollektíva nem kapott semmit. Az üzemi átlag egyébként nem emlékszem, hogy a „jó”-nál rosszabb lett volna eddig — így Horváth Lajos. ★ A vezetők hasznosnak ítélték a DH-rendszert. És a dolgozók? — Egy kicsit magas a mérce — mondja Nárai Rozália, aki a kiszerelőben dolgozik. — Objektív a falra kifüggesztett értékelés? — A pontbeállítás nagyon magas. Állandóan arra kell ügyelni, hogy a súly, a minőség meglegyen. Nem enged lazítani, figyelmeztet „arra”, nemcsak az én zsebem bánja, hanem a társamé is, ha valamit elrontok. — Az tetszik benne, hogy kollektivitásra kényszerít. Mert az én gépem jó működése nemcsak tőlem függ, hanem a gépbeállítóktól is. De nekik is érdekük, hogy hiba nélkül dolgozzunk — teszi hozzá Máger Györgyné. — Mi tudjuk, hogy a kiszerelő üzem termékei nap mint nap 180 ezer emberhez jutnak el. Ennyi bírálónk van naponta, mert poharas tejet állítunk elő. Mindig megpróbálunk ügyelni a minőségre, de be-becsúszik egy hiba, és akkor ugrik a pénz is. A differenciált bérrel az egyes ember munkája van elismerve, a DH pedig a közösséget osztályozza — ez a jó benne — mondja búcsúzóul Nárai Rozália és siet a gépéhez, elvégre a kiszerelőben a mennyiség is számít a DH-értékelő lapon ... Luis Ibolya ! A kollektív szellemet erősíti DH-rendszer a zalaegerszegi tejüzemben ■— A tejiparban elsőként 1977. július 1-én Indultunk el a DH-rendszerrel Még a városban sem volt tapasztalat, bár a DKG DH-rendszer akkor már előttünk állhatott, mint jó példa — mondja Simon László, a Zala megyei Tejipari Vállalat zalaegerszegi üzemének vezetője . — Kezdetben szinte meglepetésszerűen jól ment minden — teszi hozzá Horváth Lajos, az üzem DH-felelőse. — Hibajelző lapokat készítettünk, s a dolgozók névvel, vagy anélkül megtehették észrevételeiket. A lapokat minden héten pénteken értékeljük, a névvel érkezettekre választ adunk. Induláskor nagyon sok ötletet, tanácsot kaptunk. A kiemelkedőket a pénztárban 50—100,— forint értékű, azonnal beváltható DH-esekkel jutalmazzuk. A balatonkenesei „Sirály” Vas- és Műanyagfeldolgozó Szövetkezetben mintegy ezer kajakot és kenut gyártanak az idén. (MTI fotó: Rózsás Sándor felvétele — RS) s Áldossal• Ésszerű fogyasztás nem spórolás Az árváltozások hatása objektíve mérhető a termelésben és a fogyasztásban. Növekszik, vagy csökken egy-egy termék kínálata, vásárlása, s hosszabb távon megváltozik a termelés, a fogyasztás összetétele. Az ilyen szerkezeti változások a társadalmigazdasági fejlődés kifejezői, az áralakulás fékezi, vagy felerősítik ezt az objektív folyamatot. Az összes fogyasztáson belül folyamatosan csökken az élelmiszer és gyorsan nő a tartós és egyéb iparcikkek részaránya. Az életszínvonal általános emelkedését jelzi, hogy növekszik a háztartások gépesítettsége, korszerűsödik energiastruktúrája, emelkedik a lakáskultúra színvonala, nő a szabad idő. Az egy főre jutó fogyasztás évi átlagos növekedése a felszabadulást követően meghaladta a 4 százalékot, lényegében megegyezett a hasonló fejlettségű országok fejlődési ütemével. A különböző társadalmi rétegek fogyasztásának összetétele közeledik egymáshoz, növekszik a magasabb rendű szükségletek kielégítési aránya. Az egy főre jutó napi kalóriafogyasztás meghaladja a 3200 kalóriát. 1978-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 75 kg volt, a háború előtt 34 kg volt. A tojásfogyasztás megháromszorozódott, a cukoré 3,5-szeresére nőtt. Jelentősen megnőtt a háztartási energiafelhasználás, összetétele átalakult. 1978- ban a háztartások összes energiafogyasztásában a korszerű energiahordozók (a gáz, a tüzelőolaj, a távfűtés, a villamosenergia) mintegy 75 százalékos részarányt képviseltek; 1960-ban ez az arány még csak 25 százalékos volt. Az egy lakosra jutó villamosenergiafogyasztás 1978-ban 7-szer nagyobb volt, mint 1960-ban, a gázfogyasztás pedig ez idő alatt 10-szeresére emelkedett. Sok minden megváltozott a világban, az országban, ám a régi életvitel, a korábbi fogyasztási szokások, olykor szinte változatlanul tovább élnek. Mintha képzeletbeli teleszkópjaink távol- és kívülállóként fognák fel a világgazdaság üzenetét. Az ésszerű takarékos fogyasztás igénye ugyan ismételten megfogalmazódott, már-már jelszóvá vált, de érdemi változás nem történt. Úgy tűnik, nem élünk takarékosabban, mint egy-két évvel, vagy akár hat-nyolc esztendővel ezelőtt. Az áremeléseket, a megélhetési költségek növekedését, a mérsékelt jövedelemgyarapodást nem fokozott takarékosság, hanem a fogyasztás, a vásárlók élénkülése követte. Elsősorban a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedett meg 1979 utolsó negyedében. Mivel a kínálat nem tartott ezzel lépést, az előrehozott szükségleteket csak részben sikerült kielégíteni. A hiány még nagyobb hiányt szül. E bűvös kört áttörni csak az árukínálat növelésével, a vásárlóerő lekötésével, a takarékosság fokozott ösztönzésével lehet. Amíg alacsony az életszínvonal és szűk a választék, addig a vásárlói döntéseket szinte diktálják, kényszerpályán terelik, a létfenntartási ösztönök és az elosztási viszonyok. Valóságos választási lehetőség, igazi döntési alternatíva elé akkor kerül a vásárló, amikor a jövedelem- és áruviszonyok gyökeresen átalakulnak. Amikor a technika — a hűtőszekrény, a mosógép, a magnó, a televízió, a gépkocsi — bevonul a háztartásainkba, megkönnyítve és egyben megdrágítva életünket. Az igények mind magasabb szinten újulnak meg (hétvégi ház, automata mosógép, színes televízió stb.) és néha már nem is annyira ösztönöznek, mint inkább a kielégületlenség, a hiány érzetét keltik. Egyre több dologról kell lemondanunk ahhoz, hogy új szükségleteinknek akár csak egy részét is kielégíthessük. Gyakran a presztízs, a külsőségek eltúlzása, az eszköz céllá magasztosulása válik döntő tényezővé. Társadalmunkhoz hasonlóan gondolkodásunk és fogyasztásunk is magán viseli átmenetiség bélyegét. A megoldást nem valamiféle elméleti fogyasztási modell megalkotásától, hanem az előre mutató gyakorlati tapasztalatok istápolásától, a nyilvánvaló vadhajtások határozott nyesegetésétől várhatjuk. Az ésszerű fogyasztási szerkezet nem lehet uniformizált. A különböző szükségletek általában természetes módon rangsorolódnak. Hétvégi házat általában az épít magának, akinek van már lakása. A jobb lakás igényét azonban — elsősorban a nagyvárosokban — esetenként már elnyomja a kevésbé fontos, a könnyebben elérhető. A hétvégi ház némelykor pótszer, a jobb lakás, a családi ház iránti nosztalgia kifejezője. Célszerű lenne a társadalom anyagilag tehetős részét arra ösztönözni, hogy átlagon felüli lakással és ne átlagos üdülővel g gyarapítsák a nemzeti vagyont, saját javaikat. A szűkkeblűség, a minőségi lakásigények felébresztésének és a kielégítés lehetőségének hiánya elsősorban azokat sújtja, akiket így kellő anyagiak híján tartósan albérletre, vagy messze anyagi erőiket meghaladó teherviselésre, kényszertakarékossággal párosuló építkezésre kárhoztatnak. Nincs minden helyzetben megoldást ígérő csodaszer, mégis az értelmes célok elérhetősége, a választási lehetőség, az ésszerű döntések, esetenként a szükséges visszalépések bátorítása, a takarékos fogyasztói közszellem kialakítása sokat segíthet. A takarékosság végeredményben észszerű választás, tudatos döntés, sajátos optimalizálás azért, hogy a fogyasztók minél teljesebben, minél magasabb szinten és lehetőleg napi gondoktól, feszültségektől mentesen elégíthessék ki szükségleteiket. Kovács József A Zalaegerszegi Ruhagyár kísérleti műhelyében három Rinoldi típusú alapgépből vezérlőegységgel ellátott automatikus rendszert készítettek. Az újítás révén egy dolgozó három gépen 24 másodperc alatt 3 nadrág szárának tisztázását végzi el. Az egyenként 290 ezer forint értékű gépeket a napokban helyezték próbaüzembe. Képünkön: Soós Mária a rendszer kezelését gyakorolja.