Zalai Hírlap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

1980. november 1. Az alm­ának + 2, a körtének 0 fok Gutorföldi „hidegcsinálók’ Kis híján tele van almával és körtével a baki tangazdaság kétezer tonnás gutorföldi hű­tőháza. A négy közül már csak az egyik kamrába fér áru. A gyümölccsel dugig levő egyes és hármas tárolóban elérte a hőmérséklet a kívánatos plusz két fokot, azokban 95 százalé­kos a páratartalom. A kettes számot viselő kamrában körte van, abban nulla foknak kel­lene lenni, annak eléréséhez valamivel lejjebb kell csúsz­ni még a hőmérő higanyszálá­nak, a négyesben pedig folya­matosan érkezik meg az áru a manipuláló teremből. Nincs megállás — Itt hat hónapig megőrzi frisseségét a gyümölcs — mondja a műszakban levő ve­zető gépész, Csete Attila, aki­nek segítőjével, a fiatal Né­meth László segédgépésszel, az most a legfontosabb feladata, hogy a hűtőház kamráiba ke­rült gyümölcs számára megfe­lelő hideget csináljon. A hűtést, a páratartalmat szolgáltató gépek monoton za­katolása elnyomja az emberi hangot. Ezeket a szerkezeteket vezérlik, működésüket ellen­őrzik a folyamatos műszakban dolgozó gépészek. — Olyan ez kérem, mint a vasút vagy az olajipar, nincs itt megállás mostanában még akkor sem, amikor elfogy a raktárból a gyümölcs — mond­ja a vezetőgépész. — Egész nyá­ron át dolgoztunk, pedig ak­kor nem volt alma a kamrák­ban, de az egyikben volt gom­ba, azt termeltünk, ezért egy gépünknek mindig menni kel­lett. Annak felügyelete mellett közben elvégeztük a többiek karbantartását, sőt a targoncá­kat is nekünk kellett „meggyó­gyítani”. A váltótársakkal ha­tan vagyunk ehhez a munká­hoz. Bőven el vagyunk látva tennivalóval. Itt unatkozni nincs idő. Annál inkább sem, mert meglehetősen öreg már a hű­tőház berendezése, felszerelése. Azt tartják, hogy tizenkét éves üzemelés után nagyon is elkel­ne egy nagyjavítás, hogy sze­zonban kevesebb hiba legyen a génekkel és az eszközökkel. Mintha csak ezt akarnák iga­zolni, a fiatal gépészt a mani­­pulálóba szólítják, elromlott a tele ládákat szállító szerkezet — Ez a legkevesebb — jegy­zi meg Csete Attila. — Leg­többször nincs nagy baj, elő­fordul, hogy a szalag mellett dolgozók szórakoznak a gép­sorral. Persze mostanában az ilyen tréfálkozásra ők fizetnek rá, teljesítményre dolgoznak, ha pedig áll az osztályozó, a válogatósor, akkor a pénzük is kevesebb. Alig néhány perc elteltével vissza is érkezik a gépháziba Németh László. Elvégezte otta­ni dolgát jöhet a következő tennivaló. Több szakmával — Nem volt nagy hiba, ezért egyhamar sikerült elindítani a szerkezetet — mondja. — Dél­utánra egy dízel targonca ösz­­szerakása ad majd elfoglaltsá­got, várom hogy az esztergá­lyosunk elkészítse a sebesség­­váltóhoz szükséges alkatrészt. Hogy össze tudom-e szerelni? A gépészkedés mellett autósze­relő és dízel-adagoló beállító szakmát szereztem. — Valamennyien így va­gyunk, több szakmával rendel­kezünk, ezzel azt hiszem hoz­zásegítjük a gazdaságot a lét­számtakarékossághoz — veti közbe az idős mester. Ő például az ötvenes évek­ben mezőgazdasági gépszerelő­nek szegődött a gazdasághoz, aztán kitanult még hozzá má­sik hármat, így lett gépész jó tíz esztendeje a hűtőházban, amikor felépült az Gutorföl­­dén. Németh László Zalaeger­szegen, a Volánnál ismerke­dett eredeti szakmájával, a képző befejezése után egy esz­tendőt ki is tartott a vállalat­nál, azután jött a hűtőháziba. Annak is éppen egy éve. — Én aztán hamar megun­tam az ingázást, jobbnak lát­tam itthon munkát keresni — mondja. — Sikerült. Jó itt a kollektíva. Attila bácsitól kü­lönösen sokat tudok tanulni. Hűtés után fűtés Még folyamatos műszakban is, hétköznapokon csakúgy mint szombatokon, vasárnapo­kon. A gyümölcsnek mindig biztosítani kell az optimális klímát. Ha pedig már nem lesz alma és körte a hűtőház kam­ráiban, akkor ismét a gomba­termesztés ad munkát az itte­nieknek. — De akkor nem hűteni, ha­nem fűteni kell a termeket, mert a gomba 15—17 foknál érzi igazán jól magát — mondja Csete Attila, miköz­ben a műszerekre vet egy pil­lantást, ellenőrizve, hogy rend­ben működnek-e a gépek. Nemecz Ferenc Németh László és Csete Atti­la a gépházban Jegyzet Politikai könyvnapok N­apjainkban szélesedik a közéleti érdeklődés és ugyan­akkor nő a társadalmi-politi­kai jelenségeket és problé­mákat közérthetően tudomá­nyos alapossággal feltáró, elemző művek iránti igény. E tény nap mint nap új feladatokat állít a politi­kai könyvkiadás és terjesz­tés láncolatában dolgozók elé. Politikai munka aján­lani, kézbe adni is e kö­teteket, hiszen nélkülözhe­tetlen, eszközei a műveltség emeléséért, a szocialista élet­mód kialakításáért és fejlesz­téséért folytatott eszmei, ideo­lógiai munkának. Ezt fejezi ki a húszezer politikai könyvet terjesztő aktivista leg­jobbjai­nak meg­jutalmazása az idei politikai könyvnapok alkal­mából. A november harmadi­­kától, tíz napon át tartó ren­dezvénysorozaton minden me­gyében lesznek könyvkiáll­­ással egybekötött ünnepsé­gek, de a kis településeken és az üzemekben is megemlé­keznek a politikai könyvek szerepéről. Huszonegy újdonságot ad ki a Kossuth Könyvkiadó erre az alkalomra, hatszázezer pél­dányban, de ez a mennyiség csak töredéke a tárgykörben évente megjelenő munkák­nak. Szükség van a bővülő aján­latra, hiszen a politika össze­tett jelenség; napjaink meg­értéséhez például a múlt jobb megismerésén át vezet az út. E felismerés jegyében, társa­dalmunk előtörténetének jobb megismeréséhez járul hozzá Pintér István A Magyar Szo­ciáldemokrata Párt története 1933—1944 című tanulmánya Személyesebb hangú vallomás ugyanerről a korszakról Kál­lai Gyula Életem című köny­ve, amely az eseményekkel együtt, irodalmi színvonalon­­mutatja be a történések fő­szereplőit is. A múltból ismerős, de a je­lenben is élő, a társadalom tudatában ható tényező a val­lás. A tudat formáival foglalko­zó munkák sorában Gecse Gusztáv Vallástörténete a­­ vallásfejlődés törvényszerűsé­geit kutatja. Aligha érthetjük a politika­­ kérdéseit úgy, hogy ne utal­nánk kölcsönhatásaira a kul­túrával. Ezt az izgalmas, so­kakat foglalkoztató témát dol­gozza fel a Pozsgai Imre 1968 és 1980 között megjelent ta­nulmányaiból, beszédeiből, interjúiból összeállított gyűj­temény, Demokrácia és kultú­ra címmel. A marxizmus klasszikusai­nak újrakiadása és újraolva­­sása is időszerű elhatározás. Napjaink változásai még mé­lyebb tartalmat adnak érvé­nyes gondolataiknak, lehető­séget nyújtva értelmezésük­höz, újragondolásukhoz is. A társadalmi élet jelensé­geit időben és térben elhelye­ző, a tudati élet összefüggé­seit vizsgáló művek az új, cselekvően politikus magatar­tás kialakításához járulnak hozzá. Ezért, az eligazodást segítő könyvek, és a könyvna­pi rendezvénysorozat a kor­szerű politikai gondolkodás, e marxizmus—leninizmus pro­pagandája is egyben. ZALAI HÍRLAP Elkészült az első ütem Próbaüzem a kanizsai szennyvíztisztító telepen A DÉL-ZALAI Víz-, Csa­tornamű és Fürdő Vállalat legújabb létesítménye a Den­­csár árok melletti szennyvíz­tisztító telep. A számos beton műtárgy és medence mellett még frissen illatozik a föld, a tereprendezők nyomában pe­dig a városgazdálkodási vál­lalat emberei füvesítenek. Az elsőként elvetett magok már kikeltek, a zöldellő fű kelle­mes környezetet biztosít. A laikus kellemetlen szagokat vár, de téved. — Ha itt kellemetlen szagok lennének, az nagy baj lenne — közli Kiss László telepvezető. — Jöjjön, járjuk körbe — in­vitál. Bár a hatalmas telepen még serénykedik néhány kivitele­ző, a gyakorlati munkát nem akadályozzák. A vízmű 32 em­bere is bőven talál még elfog­laltságot, mint minden új be­ruházásnál itt is van mit hely­re tenni, tisztítani, ellenőrizni. A város szennyvize egy más­fél méter átmérőjű csatornán érkezik immár tíz napja a gé­pi tisztítású íves rácsra, ami­re időnként csirke­bél, rongy­­darab, orvosságos doboz ke­rül, jelezve, hogy nem mindig úgy használjuk lakásunk kommunális berendezéseit, ahogyan azt előírják. KÖZBEN a rács villája 43 másodpercenként emeli le a nagyobb hulladékokat, s a 30 milliméteres pálcaközökön to­vább zuhog a víz a homokfo­góra. A több mint 10 ezer köb­méteres levegőztető kényszer­­pályára juttatja a tisztulásra szánt vizet. Mintegy 500 mé­teres kanyargós pályát ír le, közben 12 rotor gondoskodik róla, hogy elegendő levegő, pontosabban oxigén jusson a szennyvízbe.­­ Ma még csak a megenge­dett kapacitás 20 százalékát használjuk ki, mert a cél, hogy télre elegendő élőiszap gyűljön össze. Ennél a szakkifejezésnél megállunk, ez magyarázatra szorul. Elmondják, hogy a bio­lógiai tisztítást az a hatalmas tömegű mikroorganizmus vég­zi, amit a szakemberek élő­iszapként emlegetnek. Ha ez valami miatt elpusztul, megáll itt minden, kezdhető élőb­ől a rendszer feltöltése. A próba­üzemmel is emiatt igyekeztek, hogy a még viszonylag kelle­mes időjárási viszonyok között kitenyésszen a telep saját mik­roorganizmusa. Végülis ennek tulajdonítható, hogy bűz az nincs. — Nincs, mert az a már el­halt anyag bomlásból szár­mazik, ami azt jelenti, hogy rothadt’’ a víz. Ezért lenne 'nov baj, ha például nyárov­­■ét órára leállna az utóülepítő ’■everő berendezése. No, de ott vagy­tünk itt, s azért a sok kétszeresen biztosított be­rendezés, a dupla transzformá­tor, hogy ez ne fordulhasson elő. RITKA SZAKMA a szenny­víz- és csatornamű telepkeze­lő, de néhány éve hivatalos elismertséget kapott. Erről szerzett szakmunkásbizonyít­ványt Árok László, két társuk most tanulja Szombathelyen. Előképzést a Vízgépészeti Sze­relő Vállalatnál szereztek. Tislér Zoltán telepkezelő munkahelye egy, ma még friss mész szagot árasztó szoba, melynek falai mellett műsze­rek tornyosodnak. Három kö­zülük papíron rögzíti a víz­­mennyiséget, a több tucatnyi pirosan villogó lámpa szintén a távirányítás és ellenőrzés egy-egy kelléke. — Rendszeresen ellenőrzöm a berendezéseket a helyszínen is. Ha kell — eddig szerencsére nem fordult elő — megfelelő intézkedést teszek, szerelőket riasztok. Lakatosnak, villany­­szerelőnek mindig kéznél kell lennie. A laborban Hayer Ferenc vegyésztechnikus dolgozik. Azt mondják, a beérkező, minták és a lombikjaiban kialakuló színek alapján a vállalatok, üzemek ha kell, bírságot fi­zetnek. — Csak a szennyvíz előírt­nál magasabb zsírtartalmáért jár bírság — igazít ki. — Ha a szabványnál magasabb, ak­kor akár ezrek is fizethetők a szennyvízben található egy ki­ló zsírért. Sima túllépés esetén csak 20 forint a kilónkénti „ára”. A kémiai oxigénigényt is számoljuk, ami nem bírság­gal jár, csak a csatornahasz­nálati díj emelkedik automa­tikusan másfélszeresére. A TELEPEN újabb dolgozók tűnnek fel, az utolsó köbméter beton is a helyére kerül. A sárga ruhás génkezelő is las­san sétál még. Úl minden, fi­gyelmét semmi sem kerülheti el, ezért árgus szemekkel nézi a gépeket. Rajtuk múlik, hogy a beruházás első ütemében el­készült rendszer a betervezett 12 500 köbméteres napi kapa­citásával enyhítsen Nagykani­zsa szennyvíztisztítási gond­jain. Győri András ­ Még az elnöknek is melege lett... Összefogásra serkentő falugyűlés Kiskacsán Hét óra után néhány perccel Kisbucsa minden har­madik családjának képviselője ott szorongott a kel­lemesen fűtött klubkön­yvtárban. S, hogy a falugyű­lésnek, a népfront-tiszt­újításnak miért is van ekko­ra vonzereje a búcsús­z­entlászlói körzet 560 lakosú társközségében — arra a következő két órában meg­győző választ kaptunk Tiszteletet érdemlő eredmények Mindjárt a fórum elején, Gróf Sándorné népfrontelnök és Rózsa Árpád tanácselnök beszámolójából kiderült: fél évtized során a közösségi munkát, közéletet és a taná­csi törődést tekintve nem ma­radt „mostohagyerek” a társ­község, megannyi apróbb­­nagyobb gondja ellenére sem. A népfrontbizottság elnöke, jónéhány sokattevő aktivistá­ja, az összekötő kapocs szere­pét vállaló elnöki fórumok sora és a tanácsüléseken min­dig bátran-őszintén szóló hét bucsai tanácstag igyekezete jóvoltából a falubeliek meg­tanultak körzeti méretekben gondolkodni. Mi több: csele­kedni is. Másképp nem tör­tént volna meg, hogy még gyermektelen családok és idő­sebbek is ott szorgoskodtak a szentlászlói, pölöskei óvoda építésénél. Vagy: önerőből teremtettek járdát, kövezett utcákat, kivívták, hogy javul­jon az iskolások buszközleke­dése. Nem volt közömbös a népfrontosok számára, hogy a kis falu fiataljai nem talál­ják helyüket, hát segítettek életrehívni egy KISZ-alap­­szervezetet s a 18 ifi első lé­pései biztatóak. (Közülük ti­zen vettek részt a gyűlésen). De mindkét vezető büszke­séggel szólt a korábbi falu­gyűlések sikeréről, további bátorításra méltó közművelő­dési eredményekről is. Ilyen tiszteletre méltó mér­leg után a krónikás, de a je­lenlevő vezetők egyike sem gondolta, hogy a gondok, kri­tikák és okos javaslatok so­kaságát indítja el a két szám­vetést követő vita.­­ És ettől vált a fórum igazi falugyű­léssé. A két óvoda építésé­ben is élenjárt, négy gyerme­kes Jakabfi Imréné szavaira nem véletlenül csattant fel a taps. — Rendezni kellene már az iskolaügyet — kezdte. — Egyik helyen kimustrált magtárban, a másikon átala­kított kocsmában folyik a ta­nítás. Szülői értekezleten azt mondták, hogy jövőre Fölös­kére körzetesítik a mi alsó­tagozatosainkat Ésszerű és igaz-e ez? Mert itt nagy fel­fordulás lesz, hiszen már most is háromfelé hordom-utazta­­tom a négy óvodás és iskolás gyerekemet. Hallottuk, hogy megkezdődik az óvodaépítés második üteme, ez nagy öröm, de elnök elvtárs, miért nem értesítettek erről bennünket, hogy időben megszervezhes­sük a társadalmi munkát? Környezetvédelem és betegellátás — Részben megoldott csak az óvodások szállítása — állt fel Tömör Pál vasutas, aki másodállásban üvegező, aztán a tanácsi közhirdetésekről va­ló tájékozatlanságról szólt, mivel nincs „hangos” hálózat a faluban. Végül nagy derült­ség közepette jegyezte meg: — A cukrász meg tudja en­ni a maradékot, a selejtet, de ér, üveges vagyok, hova hord­jam a hulladékot? Annyit be­szélünk a környezetvédelem­ről, de senki nem tudja Kis­­bucsán, hol van a központi szeméttelep. Előbb székszomszédja, Né­meth Ferenc, aztán Hegedűs Jánosné és Molnár Gyöngyi szinte leltárt terjesztettek elő az elkerülhető, vagy sürgősen megoldandó környezeti ká­rokról és mostoha út­ állapo­­tokról. Közérdekű gondot említett Koczpeg Imre is: az új kör­zeti orvos bevonulása után lehetetlen helyzet állt elő a járóbetegek ellátásában, ko­molyabb esetekben pedig nincs, aki kórházi beutalót adjon a mentősök kezébe. Nagy István, a bucsuszent­­lászlói községi pártvezetőség titkára a jövőre nézve is biz­tatónak ítélte meg a nép­­frontbizottság mozgósító-szer­vező képességét, a társközsé­gi ügyfelekkel és a pénzesz­közökkel egyaránt gondosan bánó tanácsi munkát. A képviselő biztatása Felcsattant a taps, amikor Grófné — a közös dolgokban, törekvésekben való segítségét kérvén — a választások óta először megjelent országgyű­lési képviselőt, dr. Lukács Jánost üdvözölte. A képviselő meleg szavakkal köszönte meg az újraválasztásakor tapasz­talt bizalmat, majd ennyit mondott: " így, ilyen szenvedélye­sen kell sorra venni a tenni­valókat, ahogy maguk, kisbu­­csai választóim tették, sosem röstellve az okos vitát, vagy a tévedést. Annak bizonyságát éreztem ki a mai estéből, hogy egy kis településen is nagy lehetőségek rejlenek a becsületes igyekezetben és a lakók összefogásában. ígérem, ehhez minden jogos segítsé­get megadok a jövőben. — Mitagadás: alaposan megizzasztották — állt fel vá­laszadásra a tanácselnök, s homloktörlése jelezte, hogy nemcsak képletesen érti. Elis­mervén a tájékoztatás néhány technikai, szervezési fogyaté­kosságát, ígéretet tett a — részben hamis híreken alapu­ló — iskola­ügy megnyugta­tó, a szülők véleményét is ki­kérő rendezésére. Annál is inkább, mert a döntésre a ta­nács vb hivatott. Jövőre, az óvodaépítés második szaka­szában is számítanak az ed­digi odaadó lakossági közre­működésre. A bucsai belső utak korszerűsítése első he­lyen szerepel a készülő ter­vekben, egyéb utak rendbe­hozása csak a tanács—tsz— lakossági együttműködéssel lehetséges. Az orvosi ellátás-I­hoz — a központi ügyelet­­ igénybevételére — már kére t­ték az egerszegi városi tanács segítségét, s ez remélhetően nem késik sokáig. Lesz őszi— téli lim-lom akció, végső meg­oldásig az építők kapornaki törmeléktelepe szolgál a nem háztartási hulladék lerakásá­ra. Folytatás a friss erőkkel A befejezésre népfront-vá­lasztási fórummá átalakult falugyűlésen a népfrontbi­zottságba jelölt 12 tag mellé Molnár Gyöngyit is beválasz­­­tották. Az elnöki posztra is­mét Gróf Sándorné kapott bizalmat A kétgyermekes anya kissé megilletődve állt fel: — Arra gondoltam, lesz más, aki nálam jobban csi­­n­álja majd, de köszönöm a bizalmukat: nyolc új taggal, s olyan alelnökkel és titkár­ral együtt, mint Foki Albert­­né és Eszter Ernő bizonyára öröm lesz majd irányítani, tenni a közös dolgainkat. Lukács József

Next