Zalai Hírlap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

ltSl. január 1. Hazatalált a hetési szőttes Népművészeti részleget alapított a lenti tsz Különös sorsa van a hetési szőttesnek. Az 50-es években már-már a legeldugottabb Lenti-környéki falucskákban is elfeledték a szőttes-készítés tudományát, amikor Virágh Béla tanító és felesége — a 24. óra legvégén — végülis fel­­gyűjtötte a szépséges hetési mintákat, díszeket Később egy szombathelyi szövetkezet máig működő kis üzemet létesített Gáborjánházán, s Virág Bélá­­né, a Népművészet Mestere itt szerzett — mondjuk ki bátran —■ világhírt a hetési szőttes­nek. Néhány hete viszont nyugdíjba ment a népművész, ám nem fordított hátat a szö­vőszéknek, csak éppen Gábor­­jánházáról Lentibe tette át működése színterét. Nemrég adtunk hírt, hogy a helyi Sza­badság tsz hetési szőttes néven népművészeti részleget alapí­tott a volt szakmunkásképző épületében, s a Virág-házaspár vezeti a munkát. — Miért jöttek Lentibe? — Itt többet tehetünk a he­­lési szőttesért, mint Gáborján,­házán és számunkra ez a leg­fontosabb — közölte a férj, a zalai szőttes ismert kutatója. — Mindig is azt szerettük vol­na, ha zalai cég veszi kezébe a zalai szőttes ügyét, erre most nyílt lehetőség, ezért hát bol­dogan jöttünk. Felesége, aki a részleg első szövőszékén Horváth István­jával, Furján Józsefnével és Budai Lajosnéval együtt se­rénykedik, közbeszólt: — Ne feledd, hogy Lenti más lehetőséget is kínál! — Na persze, a nyilvános­ság elé léphetünk! Mitagadás, Gábor,iánháza eldugott község, s rengeteg probléma adódott abból, hogy nehezen jutottak el oda a látogatók. Mert so­kan érdeklődnek nap mint nap a hetési szőttes iránt, ha­zaiak és külföldi turisták. Itt, a mumm­i volt iskolaépületben mellettünk vezet az út Alsó­­lendvára, Egerszegre, tehát bárki könnyen megtalál. — Máris fogadnak látogató­kat? — Természetesen. Nyitot­­tunk­ egy kis kiállítást is első termékeinkből, ezeket remél­hetőleg még januárban zsűri­zi majd az Országos Népmű­vészeti Tanács. A mini-tárlaton 11 féle nép­­művészeti „termék” látható: szőttessel díszített ing. terítő és futógarnitúrák, díszes tarisz­­nyák, párnák, szettek stb. Vi­­rághné szeretettel kalauzolt díszeik között. Mutatott hetési levelest, keszthelyi eperleve­le« naevmintát, becsvölgye­­n a'zw«>»i tulipánost, torn­yi­­szentmiklósi rózsást, egyedutai délszláv levelest, s e motí­vumok legtöbbjét férjével együtt maga gyűjtötte. Nagy Ehetőségnek tartja, kom­­p mintákat most életre kelthetik, megmutatva ország-világ előtt a zalai szőttes eokarcúságát, eddig rejtett szépségeit is. Mindebben — a tsz mellett — sok-sok segítséget kaptak a fentiektől, de még Kanizsáról is, ahol a ruhaipari szövetke­zet például régi szövőszéket és fonalat ajánlott fel az új üzem felvirágoztatásához. Szükség is volt erre, hiszen — mint Kiss László, a tsz elnöke elmondot­ta — egy 30 fős részleget kí­vánnak kialakítani. — Miért vágtak bele ebbe a vállalkozásba? — Felelősséget érzünk a népművészet sorsáért, Lenti­ben az emberek köztudottan szívesen ápolják a népi ha­gyományokat. Virághék nyug­díjas éveikben is folytatni kí­vánták a szőtt elkészítést, így­találkoztunk össze. Hangsúlyo­zom, elsődlegesen nem keres­kedni kívánunk! A fő szem­pont, hogy végre révbe érjen a zalai szőttes, persze a szakmai siker az anyagival együtt tel­jes. Virághék számos gond kö­zepette dolgoztak Gábor Bánhá­zán, mi viszont azt akarjuk, hogy ezek megszűnjenek, vagyis zöld utat kapjon a zalai hetési szőttes és újra hódít­hasson külföldön is. — Mit tesznek mindezért? — Felvettük a kapcsolatot az Intercoop-pal. Tavasszal Mün­chenben népművészeti világki­állítást rendeznek, szeretnénk ott egy tenyérnyi helyet kapni legszebb termékeinknek. Ha ez sikerül, akkor biztos vagyok benne, hogy szőtteseink zöme külföldi piacokon kel majd el. A hazai népszerűsítés érdeké­ben az úttörő-ezermesterbol­­tokkal és a Skálával vettük fel a kapcsolatot, az utóbbi hetéss­­zalai napot tervez áruházai­ban. De ha épp akad fölösleg, itt a részlegnél is vásárolhat­nak szőttest a látogatók, ké­sőbb nyitunk Lentiben egy népművészeti szaküzletet. T. A. Serényen kattog a szövőszék — készül a hetési szőttes Mini-kiállítás az első szőttesekből a lenti üzemben. ZALAI HÍRLAP 5 Ki, mit vár az új esztendőtől ? Kiemelkedő társadalmi eseményekben, munkasike­rekben, váratlan helyzetekben és nagyszerű emberi helytállásokban bővelkedő, de gondoktól-küzdelmektől sem mentes esztendőt hagyunk magunk mögött. Figyel­münk, gondolataink egyik részét még az egyéni és kö­zös mérlegkészítés uralja — másik részét már az előre­tekintés, az új év- és évtizedkezdés megannyi terve, vágya. Nem a teljességet választva célul —, ezekbe igyekszünk bepillantást adni alábbi összeállításunkban. KARVALITS FERENC, a megyei pártbizottság titkára: — Az új évtizednek, benne az 1981-es esztendőnek úgy indulhatunk, hogy gondolko­dásunkat, cselekedeteinket biztos, reális célok, pártunk XII. kongresszusa és megyei pártértekezletünk határozatai ösztönzik. Gazdasági, társa­dalmi életünk minden lénye­ges kérdésére kimunkált prog­rammal rendelkezünk, s ezek megvalósításának feltételei is biztosítottak. Építhetünk az emberek bizalmára, bizakodá­sára, megyénk munkásainak, termelőszövetkezeti dolgozói­nak, értelmiségének tehetsé­gére és szorgalmára. Nincs más csodaszerünk a gazdaság­ban, a kultúrában, a közgon­dolkodásban, mint az alkotó, a szocialista értékeket őrző és új értékeket teremtő munka. Ez hozta az elmúlt év nagy­szerű eredményeit. Ennek megőrzése biztosítja megyénk további gyarapodását a 80-as években. Társadalmi és tö­megkapcsolataink, szocialista demokratizmusunk fejlődésé­nek eredményeként politikai, cselekvési egységünket meg­őrizve, erősítve bizakodva te­kinthetünk az új év elé. Jog­gal várhatjuk, hogy a gazda­sági és társadalmi élet minden szintjén gyarapodik azoknak a száma, akik bátor alkotó emberként többet akarnak, többször fáradnak és gyötrőd­nek azért, hogy teljesebb le­gyen mindannyiunk élete, benne a saját életük is. Nincs okunk az új évtől mindenben újat, mást várni. Ha sikerül megőrizni mind­azokat a vívmányokat, ame­lyeket pártunk több évtizedes helyes nyílt, elvi politikájával elértünk, ha bírjuk az embe­­­rek bizalmát, a társadalom minden tagjának támogatá­sát, akkor birtokunkban van a további eredmények biztos zá­loga, a békés, boldog és ered­ményekben gazdag új eszten­dő alapvető feltétele. LOPPERT TIBOR, a­ megyei tanács általános elnökhelyet­tese: — Szeretnék egy évnél ki­csit távolabb tekinteni. Az ötödik ötéves tervi fejlesztési munka sikeres folytatását vá­rom mind a termelő ágazat­ban, mind az ellátásban. S eh­hez a tervidőszak első napjá­tól jobban kell dolgoznunk. Eddig lehetőségeink nem késztettek túlzott­­­ erőfeszíté­sekre. S bár összegszerűségé­ben a VI. ötéves terv sem sze­gényebb a most végetértnél, a megváltozott körülmények most már kényszerítenek ar­ra, hogy keressük a gazdasá­gosabb, takarékosabb megol­dásokat anélkül azonban, hogy az ellátás színvonala csorbát szenvedne. Nagyon fontos dol­o­gunk lett rangsorolni az el­­­­végzendő munkát összhang­ban a napokban elfogadott te­lepüléshálózat fejlesztési ter­­­­vünkkel. Az egészségügy fej­lesztésére például az elkövet­kező öt évben kétszer annyit­­ fordítunk, mint fordítottunk­­ az elmúlt öt évben, ugyanak­­­­kor más területekre, — lakás,­­ közmű, stb. — kevesebb jut. Fontos feladatunk maradt a Balaton vízének védelme, a­­ közterület fenntartás, a köz­­tisztaság, a településtisztaság. Csupa tennivalót soroltam. Ezek teljesítéséhez várok a ta­nácsok minden dolgozójától még körültekintőbb, jobb munkát, a lakosságtól pedig, hogy az eddiginél is többen végezzenek még több társa­dalmi munkát A megye fej­lődése a következő tervidő­szakban is biztosított, s ez, va­lamint az eddigi eredmények olyanok, amikért érdemes töb­bet jobban dolgozni. DR. TAKÁTS ÁDÁM, a Ha­zafias Népfront megyei bizott­ságának elnöke: — Mint ismeretes, ez év feb­ruárjában tartja kongresszu­sát a népfront­­ mozgalom. Nagy várakozással tekintek e jelentős esemény elé, s azt re­mélem, útmutatást ad ahhoz, hogy a mozgalom erejével, le­hetőségeivel még hatásosab­ban mozgósítsuk az embereket a párt XII. kongresszusa által meghatározott nagy nemzeti célok megvalósítására. Bízom benne, hogy mind­azokat, akik egyetértenek mozgalmunk célkitűzéseivel, de eleddig nem kapcsolódtak be aktívan a hazánk fejlődé­sét meghatározó országos pár­beszédbe, „csak egyetértők vol­tak, de nem vettek tevőlege­sen részt a hatalom gyakorlá­sában, cselekvő résztvevők lesznek itt a megyében is. Úgy érzem, ehhez az is szük­séges, hogy a népfront vala­mennyi tisztségviselője, a vá­lasztott testületek tagjai az eddiginél is jobb példát adja­nak: élenjárók legyenek, vonz­zák magukkal a megye egész lakosságát. Ennek minden fel­tétele réteg van, s ezért is né­zek nagy reményekkel az esz­tendő elé. Céljaink­ megvalósításához, a nyugodt munkához elenged­hetetlen, hogy erősödjenek a béke erői. Várom az esztendő­től, hogy vigye sikerre az em­beriség alapvető érdekeit szol­gáló törekvéseket a nemzetkö­zi politikában. DR. FARKAS JÓZSEFNÉ, a keszthelyi városi pártbizott­ság titkára: — Mindenekelőtt annak az alkotó lokálpatriotizmusnak a teljesebb kibontakozását, amely az utóbbi években el­indult. Alkotáson ez esetben nem csupán a kétkezi társa­dalmi munkavégzést értem, hanem a hatékonyabb politi­kai, tudati nevelésen alapuló gyakorlati-szellemi összefo­gást a város életének minden területén. Bízom abban — és ez egyik legfontosabb törekvé­sünk —, hogy e tekintetben az üzemek és intézmények párt­­szervezetei, valamint a fizikai dolgozók és a különböző értel­miségi rétegek között még ter­­m­­ékenyebb együttműködés­­ alakul ki. Egyébként ez utób­­­­biak körében — az ideológiai­­ munka, a különböző szakjelle­­­­gű várospolitikai feladatok és­­ a lakosság mozgósítása szem­­­­pontjából — van még kiakná­­­­zatlan szellemi tőke. Ennek ésszerűbb kamatoztatását is joggal várhatjuk az előttünk álló évben. DR. WÖLFER EDIT, a nagy­­kanizsai kórház—rendelőinté­zet igazgató-főorvosa: — Nagyon sokat várok az 1981-es évtől. Röviden: a szak­mai színvonal további növeke­dését, a meglevő erőforrások és az ígért magasabb költség­­vetés jobb kihasználását, a már folyó, s az ezután induló felújítások jó ütemű teljesíté­sét, s az egészségügyi dolgo­zók fokozottabb megbecsülé­sét. Megbocsáttassék ez a tá­virati stílus, de úgy érzem, hogy az így megfogalmazott igényeket nem csak az álta­lam vezetett intézményre, de az ország valamennyi kórhá­zára lehet érvényesíteni, s­­jo­gosságukhoz sem fér kétség. Ami saját körülményeinket il­leti : feltétlen szeretnénk előbbre jutni a műszerezettség javításában, amellyel hatéko­­­nyabbá tehetjük gyógyító­­ munkánkat Abban is bízok,­­ hogy a kívülállók reálisabban­­ ítélik meg az egészségügyi dol­­i­gőzök felelősségét, áldozatvál­­l­­átását, s megbecsülik őket s azért a sok lemondásért is,­­ amit a gyógyítás követel tő­­­­lük. Talán könnyebb lesz az új esztendő. Különösen, ha si­kerül befejezni a kórház „A” épületének a felújítását, kül­­■ső tatarozását és tervszerűen megindul a fertőző osztályunk rekonstrukciója. SALAMON ISTVÁN, a Ka­nizsa Áruház konfekció osztá­lyának vezetője: — A leglényegesebb óhajom­­ az, hogy az 1980-as várakozá­son felüli eredményeket jövő­re is teljesíteni tudjuk, azaz a megszokottnál is jobb kíná­lattal, kedvezőbb választékkal állhassunk a vásárlók rendel­kezésére. Ehhez az szükséges, hogy az olcsóbb cikkekkel 1981-ben is maximálisan ki tudjuk elégíteni az embereket. Reméljük, hogy továbbra is jó kapcsolatokat tudunk fenn­tartani a szállítókkal, a több­­csatornás beszerzési forrá­saink száma bővül, s a gyártók és a nagykereskedelem által divatbemutatókon felvonulta­tott árukkal ezután sokkal gyorsabban, itt az üzletben találkozhatunk, így remélhe­tően megszűnnek a hiánycik­kek, vagyis lesz elegendő jó minőségű, divatos és sportos öltöny, nem kell nemet mon­dani a vásárlónak, ha szőrme, vagy irhaárut keres. FLISZÁR ZOLTÁN, rendőr törzsőrmester, a nagykanizsai városi-járási rendőrkapitány­ság gépkocsizó járőre: — Nekünk rendőröknek a következő esztendőben is az lesz a fő feladatunk, hogy erő­sítsük a közrendet, a közbiz­tonságot — tehát ebben sze­retnénk előbbre lépni. Ehhez szükség van a lakosság még hatékonyabb segítségére, tá­mogatására. Arra, hogy keve­sebb legyen a vagyon elleni bűncselekmény, a szabálysér­tés, a családi veszekedés, szo­ruljon vissza az egyre több problémát okozó alkoholiz­mus, csökkenjen a társada­lomellenes magatartást tanúsí­tó személyek száma, javuljon a közlekedési morál. Jó lenne, ha az emberek még több gon­dot fordítanának az egyéni vagyonvédelemre, s nem te­remtenének alkalmat önma­guk megkárosítására. Remé­lem, hogy e célok megvalósí­tásában jövőre még több segí­tőnk lesz a lakosság köréből és közös erővel meg tudjuk előzni, akadályozni a törvény­be ütköző cselekedeteket. Vá­rom, hogy kevesebb lesz a fo­gyasztó „megrövidítése” a ke-­­­reskedelem­ben, a vendéglá­­­­tásban, hogy egyre kevesebb­­ helyen szolgálják ki szeszes­­t itallal a már ittas embereket­­ és mások is határozottan fel­­l­­épnek a renitenskedőkkel szemben.­­ PIRZSÓK LÁSZLÓ, a Zala­­megyei Tejipari Vállalat mfl-s vezetője: — Az igazság az, ha az új évre gondolok, van bennem­­ egy kis félsz. Itt voltam szak­­­­munkástanuló, itt végeztem el­­ a szakközépiskolát, a nyáron­­ tettem le a mundért, és ide­­ jöttem vissza dolgozni. Ennek­­ a cégnek a neveltje vagyok. Nem mondta még a főnököm, hogy jövőre minek akarnak kinevezni? No, ha nem, akkor én elmondom. Átvételi vezető leszek. Ez gyakorlatilag any­­nyit jelent, hogy egy kisebb üzemrészt kell majd irányíta­nom. Hát ezért van bennem szorongás. Tudja, más az, ha az ember művezetőként a sa­ját műszakját irányítja, és me­gint más, ha több ember tar­tozik vezetése alá. Duplán nagy a felelősség, de bízom abban, hogy a társaim nem hagynak magamra. Hogy a magánéletben mit kívánok. A­­ lakásigény­lést beadtam, de­­ csak azért, hogy benn legyen.­­ Én még szabad, független em­­­­ber vagyok. Nem, nősülés­­ ügyben még semmit nem tu­­­­dok mondani, hagyjuk ezt a következő évekre... HÉDF­R GIZELLA, a Zala­egerszegi Ruhagyár varrómun­kása: —Ő, én nagyon kevéssel be­érem. Csak annyit kívánnék,­­ hogy folyamatosan menjen a­­ munka, jó legyen a minőség.­­ Ez a két kérés lehet, hogy egy­­ kicsit papírízűnek hangzik, de­­ én valóban komolyan gondo­lom. Nem, ezt nem úgy mon­dom, mint KISZ-alapszerveze­ti titkár, hanem mint egy olyan munkás, aki szalagon dolgozik. Azt is szeretném még megérni, hogy az emberek ne legyenek olyan idegesek, mint­­ manapság. Lehet, hogy ez kor­­jelenség, de a nyugalomért helyben is sokat lehetne ten­ni. Nincs bélés, nincs ez vagy az, azonnal felmegy a pumpa. Mozgalmi szempontból sem nagyok az igényeim, azt vá­rom az új esztendőtől, hogy az alapszervezet a korábbi jó hír­nevéhez méltóan tevékenyked­jen. Hogy személyesen mit kí­vánok magamnak? Jövőre Tö­rökországba szeretnék eljutni. SZALAI FERENC, a Medosz megyei titkára: — Egy embert, gépet, ter­mést próbára tevő, szélsősé­ges időjárású év után mi mást várhatnék-kívánhatnék elő­ször a 11 ezer szervezett mező­­gazdasági dolgozó nevében, mint kiegyensúlyozott eszten­dőt? A földet, gépet és jószá­got becsülő-szerető zalaiak ez­rei bebizonyították az óévben: érzik és rendkívüli körülmé­nyek között is vállalják mun­­­kájuk, a mindnyájunk ke­nyere iránti felelősséget. Ép­pen ezért szakszervezeti akti­vistáinktól, a­ megyei bizott­ság tagjaitól azt várom, hogy a remélt kedvezőbb gazdálko­dási viszonyok között is majd ezeket az értékes egyéni­ kö­zösségi tulajdonságokat segít­sék megtartani, fejleszteni. Szakmai küldöttértekezletünk, illetve a kongresszus határo­zatai alapján pedig egyenesen kötelességünk a termelés mi­nőségi és mennyiségi fejlődé­sét előmozdítani és összefo­­gottabb érdekvédelmi munká­val fellépni a sikereket, jó közérzetet gátló jelenségekkel szemben. Minden eddiginél nagyobb szükség lesz az szb-k, a gazdaság­i vezetők és szövet­kezeti bizottságok rendszere­sebb kapcsolatára, a dolgozók véleményeire fokozottabban támaszkodó tervezésre és dön­tésekre. Itt főként a még „kezdőnek számító” tsz-alkal­­mazotti , szb-k, alapszerveze­­tek működésére gondolok. Vé­gül azt remélem és várom, hogy a nagy tartalékokat rej­tő szövetkezeti szocialista bri­gád- és versenymozgalom erő­södésének éve lesz az 1981-­es.

Next