Zalai Hírlap, 1981. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Kill IlLUKUS 1 Gyorsabban kerülhetnek forgalomba az új cikkek Rendelet a minőségvédelemről Az 1968 óta többször is mó­dosított jogszabály helyébe lép március 1-én a belkereskedel­mi miniszter rendelete a minő­ségvédelem egyes kérdéseiről. A rendelet —a három korábbi helyett — egységesen és egyér­telműen meghatározza a fo­gyasztási cikkek előzetes mi­nőségvizsgálatával és a KF­ I­- MI hatósági ellenőrzéseivel ka­psolatos teendőket, s ily módon segíti alkalmazásukat. Ugyanakkor nagyobb önállósá­got, hatáskört, s egyben na­gyobb felelősséget biztosít a vállalatoknak a minőségellen­őrzésben. A rendelet a korábbihoz ha­sonlóan előírja, hogy az érde­kelt ágazati miniszterek egyet­értésével meghatározott új ter­mékek csak előzetes minőség­­vizsgálat után hozhatók belföl­dön forgalomba. Eltérően vi­szont az eddigiektől, nem a belkereskedelem, hanem a gyártó, illetve az importáló vállalat kötelességévé teszi az előzetes minőségvizsgálat elvé­geztetését, amely továbbra is elsősorban a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet —, vagy a KERMI által kijelölt más mi­nőségvizsgáló szerv — feladata. Lényeges módosítás, hogy a belkereskedelmi miniszter fel­hatalmazására azok a gyártó vállalatok, amelyeknél adottak hozzá a megfelelő személyi és a tárgyi feltételek, külön ké­résre maguk is elvégezhetik az előzetes minőségvizsgálatot. Ezentúl — az élelmiszerek ki­vételével — olyan importcik­keknél, amelyek nemzetközileg elismert külföldi intézetek megfelelő preferenciáját bír­ják, a KERMI engedélyével el­tekinthetnek az előzetes kötele­ző vizsgálattól. Az új termékek forgalomba kerülésének gyorsítását szol­gálja az a rendelkezés is, amely szerint a KERMI-nek a kötele­ző minőségvizsgálat eredmé­nyéről soron kívül, de legalább 30 napon belül szakvéleményt kell adnia. Amennyiben a kö­telezően vizsgált áru nem felel meg a követelménynek, az in­tézet megtiltja, vagy feltéte­lekhez köti a forgalma­zást; a gyártó viszont a belkereske­delmi minisztertől kérheti a szakvélemény felülvizsgála­tát, addig azonban nem hozha­tó forgalomba az érintett áru­cikk. (MTI) Jobb az eredési arány, rövidebb idő alatt ,.elkészül'’ az oltvány és gyorsabb a gépi kiü­ltetés, mint a hagyományos oltványkészítésnél — ezekre az eredményekre jutottak az 1978-ban kezdődött kísérlet nyomán a Balatonboglári Álla­mi Gazdaságban a fóliabálás oltványkészítéssel. Az idén már 200 ezer fóli­abálás oltványt raknak a földbe a­ gazdaság­ban. A képen: az új fóliabálás oltványkészítő gép. (MTI fotó: Gyertyás László felvétele — KS) Egy év alatt 18,7 millió forint értékű társadalmi munka Keszthelyen Az elmúlt évre a közérdekű feladatok megvalósításához — az előzetes felajánlások alap­ján — 8 millió 200 ezer forint értékű társadalmi munkát ter­vezett Keszthely város taná­csa. A teljesítés várakozáson felül sikerült: az elvégzett munka értéke több mint 10,5 millió forinttal lett magasabb a tervezettnél. — Ez a siker egyértelműen annak köszönhető, hogy a tár­sadalmi munkák szemlézését, irányítását meghatározott fal­­adatok teljesítésére összponto­­sítottuk — hallottuk Tóthné Simon Máriától, a városi ta­nács elnökhelyettesétől. Nem aprózódtak el a munkahelyi kollektívák és a lakosság fel­ajánlásai, S ami ugyancsak fontos, mindenki ismerte azo­kat a terveket amelyek meg­valósítására a tanács és a tár­sadalmi szervezetek mozgósí­tottak. Így sem a gazdasági egységek, sem az emberek nem érezték túlzottnak a velük szemben támasztott elváráso­kat szívesen vettek részt a vállalások teljesítésében. A városi tanács terv- és munkaügyi osztálya már a ter­­vek készítésekor megállapo­dást kötött a vállalatokkal, in­tézményekkel az elvégzendő feladatokra. Elsősorban az egészségügyi, szociális és kul­turális ágazatokban vették igénybe a lakosság és az üze­mek segítségét A város terü­letén működő négy általános iskola nyári takarításánál pél­dául 24 üzem dolgozói segéd­keztek, összesen 1,2 millió fo­rint értékű munkát végez­tek el Végösszegében érmér­­e na­gyobb megtakarítást eredmé­nyezett az óvodák gondozására megkötött 24 szocialista szer­ződés, amelynek értelmében festési tatarozási parkgondo­zást vállaltak a kollektívák. A Sopron utcai óvodánál pancso­ló épült nagyarányú összefo­gás segítette a város tized­ik óvodájának a megépítését, ta­karítását berendezését kör­nyezetének rendezését A társadalmi munkában pél­damutató kollektívák között tartják számon a ZÁÉV főépí­tésvezetőségét, a vasipari szö­vetkezetét, a vízmű vállalatot, a Balaton mezőgazdasági szö­vetkezetét. a költségvetési üze­met az ipari szakmunkáskép­zőt. a vendéglátóipari szakkö­zépiskolát az Egri és a Csány általános iskolát Vagonok, tízezer számra Zalai vállalatok exportja, importja a Tárnotok szemére! Zala megyében hatvanhat vállalat, üzem, szövetkezet szállít termékeiből külföldre, illetve szerez be más országok­ból alapanyagot félkész, s készterméket A legnagyobb szállítók között az Izzót a DKG-t, a Zalaegerszegi Ruha­gyárat, a Magyar Hűtőipar za­laegerszegi gyárát s a szent­­gróti Rekord Ruházati Szövet­kezetét találjuk. A megye vál­lalatainál külpiacra szánt, il­letve az onnan érkező szállítá­sokat a vám- és pénzügyőrség megyei szervei vámkezelik, ügyelnek a szállítások tisztasá­gára, arra, hogy gazdasági ér­dekeink különböző manipulá­ciók miatt ne szenvedjenek csorbát Az export tömege nem változott Éves szinten jelentős tömegű árut kellett vámkezelniük a pénzügyőröknek. Az elmúlt év­ben a nagykanizsai és a zala­egerszegi pénzügyőri szakasz dolgozói a zalai vállalatoknál 9 ezer 298 exportcikkel megra­kott vasúti kocsit, 1550 teher­gépkocsit vámkezeltek. Az előbbi 23 százalékkal több, az utóbbi viszont 21 százalékkal kevesebb a megelőző évinél. Viszont rendkívül megnőtt ta­valy a darabárus szállítás mennyisége, 137 százalékkal haladta meg az 1979. évit. Ez azzal is magyarázható, hogy a vállalatok a kisebb tételek szállításához nem kérnek kü­lön vagont, illetve tehergépko­csit, hanem az olcsóbb megol­dást választják, darabáruként szállíttatják el a terméket a vasúttal. A vámeljárásoknál különö­sebb probléma — például csempészési kísérlet — nem­ fordult elő. Egyes esetekben viszont hosszabbította az eljá­rást, hogy az exportot bonyo­lító külkereskedelmi vállalatot késve küldték meg a kivitel engedélyeket, vagy amire szál­lításra­ kész volt az áru, már lejárt az engedély. A vám- és pénzügyőrség­­ igyekezett partnere lenni a vállalatoknak a külpiaci szállí-­­ tásaiknál. Olyan esetekben pél­dául, amikor a hazai és külföl­di cég között áruváltás történt — az árut hozó kamiont rög­­­­tön megrakták kiszállítandó­­ termékkel —, a bepakolást­­ azonnal meg lehetett kezdeni,­­ nem kellett várni a pénzügy­őrökre. szerelvényeken szállított trak­torokról loptak el ismeretlen tettesek felszerelési tárgyakat, vagy különböző elektroakuszti­kai berendezéseket tartalmazó küldeményeket rongáltak meg. A szállítások biztonságáért a fuvart vállaló felel. Az említett esetekben a MÁV mintegy százötvenezer forint kártérítést fizetett a rongálók miatt Gy I. Kevesebb jön be A zalai pénzügyőr parancs­nokság illetékességi területén levő határátkelő­helyeken ta­valy 13 ezer 703 vasúti kocsi, 3 ezer 582 tehergépkocsi, és 3 ezer 319 darabáru küldemény érkezett be az országba. A va­súti kocsik száma 6, a teher­gépkocsiké 21 százalékkal csök­kent, az import darabáruk ■mennyisége 31 százalékkal emelkedett, de ez a növekedés közel sem volt olyan dinami­kus, mint az export darabáru­ké. A küldemények elsősorban nem zalai rendeltetésűek vol­tak, az ország különböző részé­be vitték a szállítmányokat a határátkelő­helyekről. A vasúti küldemények közül például mindössze 1500 olyan vagont léptettek át a zalai határátke­lőhelyeken, amelyeket me­gyénkben vállalatoknak címez­tek. Természetesen sok zalai rendeltetésű küldemény más­­ megyék határátkelőhelyein ér­­­­kezett be az országba. A vám- és pénzügyőrség ar­­­­ra törekszik, hogy a határon a­­ végleges vámkezelés megtör­­­­ténjen, a vállalatok ugyanis a kapott árut csak ezután hasz­­­­nálhatják fel. M­egrongált küldemények­ ­ A szállítások biztonságára általában nincs panasz, annak ellenére, hogy legalább húsz rongálást fedeztek fel a vasú­ton szállított árukban a pénz-­­­ügyőrök. Általában a nyitott ZALAI HÍRLAP Kiszuperált buszt az erdészetre... Beszámoló KISZ-taggyűlés a Cserháti szakközépiskola Victor Jara alapszervezeténél „Olyan iskolarendszerre van szükség, ahol.. . korszerű, több irányban továbbfejleszthető szaktudást lehet szerezni és ahol a demokrácia gyakorlatát is elsajátíthatják a diákok... A ti­zenéves korosztály körében különösen fontos, hogy oldjunk a szervezeti élet kötöttségein, hogy sokkal inkább előtérbe ál­lítsuk az élményt adó, cselekedtető programokat.” (Részlet a KISZ KB kongresszusi leveléből) A nagykanizsai Cserháti Sándor Mezőgazdasági és Gé­pészeti Szakközépiskolában mind az öt alapszervezet egy­szerre tartja beszámoló és ve­zetőségválasztó taggyűlését. Antal Jenő KISZ-tanács­­adó tanár kíséretében a má­sodik, harmadik és negyedik osztályosokat tömörítő Victor Jara alapszervezet taggyűlé­sén veszünk részt. A leendő növénytermesztők és állatte­nyésztők titkára, a 3/A-s Hor­váth Gyula, témák szerint csoportosítva adja elő mon­dandóját. A tanulmányi mun­kát értékeli elsőként. Mint megtudtuk, félévkor 6-an buktak meg a kollektívából, s ez meghatározza a további teendőiket: tanulópárokat szerveznek, s matematikán kívül kémiából és fizikából is tartanak korrepetálást a gyen­gébbeknek. — Örvendetes, hogy kivétel nélkül, mindenki eljár a po­litikai vitakör foglalkozásai­ra — folytatódik a beszámoló. — Különösen a vallással kap­csolatos előadások voltak népszerűek, ami nagyrészt Győrffy Tibor gondolatgaz­dag vitaindítóinak köszönhe­tő. Az „Alkotó Ifjúság” pá­lyázaton Varga Szilvia, Hé­­zinger Judit és Alexandroff Ildikó tűnt ki kézimunkáival. A nemrég tartott iskolai sza­lagavatón a mi alapszerveze­tünk rukkolt elő a legszínvo­nalasabb műsorral, amit a vá­rosban másutt is bemutatunk. — Nem szóltál arról, hogy a botanikus kert környékét is rendben tartjuk — kezdte az első hozzászóló, majd ugyan­ebben a stílusban, a beszá­molót kiegészítve folytatták a többiek. — Az is kimaradt, hogy az általunk patronált Kun Béla általános iskola nyolcadiko­sainak szánkótúrát szervez­tünk, s most egy tavaszi ki­rándulás programját állítjuk össze. A vita vége felé kapott szót dr. Csepregi Sándor, az alap­szervezet patronáló tanára: — Nektek elsőrendű köte­lességetek a tanulás. Aki to­vább tanul, annak azért fon­tos a jó bizonyítvány, aki pe­dig érettségi után munkát vállal, annak azért érdemes hajtania, hogy minél jobban elsajátítsa választott szakmá­ját. Számomra nem meg­nyugtató néhány KISZ-tag aktivitása, részvétele a kö­zös megmozdulásokon. Per­sze, a távolmaradás olykor az­zal is magyarázható, hogy amikor mondjuk a másodiko­sok ráérnek, akkor a harma­dikosok netán üzemi gyakor­laton vannak. Bizonyára job­ban lehet majd az időponto­kat egyeztetni, ha az osztá­lyoknak külön alapszerveze­tük lesz. A patronáló tanár egyene­sen Antal Jenőhöz címzi meg­oldhatónak látszó kérését, ne­vezetesen azt, hogy a csóna­­kázó-tó közelében — ahol eddig is nagyon sok társadal­mi munkát végeztek az isko­la tanulói — egy kiselejtezett autóbuszt szeretnének fölállí­tani. Természetesen nem a legfrekventáltabb hely kijelö­lését kérik, jó nekik az erdő­szél is, ahova a hét végeken sportversenyekkel és szalon-­­­nasütéssel egybekötött kirán­dulásokat szervezhetnének.­­ Az öreg járgány átalakítás és­­ festés után kitűnő menedék -­­ helyként szolgálna rossz idő, főleg váratlan esőzés esetén. A fiatalok kivétel nélkül mind megszavazták ezt az öt­letet, amelynek valóra váltá­sával gazdagabbá, változato­sabbá tehető a mottóban is idézett szervezeti élet. A leköszönő KISZ-vezető­­ség a választás előtt személy­re szólóan értékeli az egyéni vállalások teljesítését. Aki megbukott, az itt, ezen a fó­rumon is megkapja az érte járó dorgálást. Az érintettek pironkodását látva, az az ér­zésünk támad, hogy hatásos­ságát tekintve ez a felelős­­ségrevonás vetekszik a taná­ri, osztályfőnöki, vagy szülői figyelmeztetéssel, korholás­­sal. Persze, nemcsak kritizál­nak a diákvezetők, hanem di­csérik is az arra érdemese­ket. Olyanokat, akiknek pél­dás a szorgalmuk, magatar­tásuk, de nem marad szó nél­kül az sem, ha valaki a tár­sadalmi munkában, netán a sportban produkált kiválót. M. I. . Napjainkban — amikor az élet jónéhány vonatkozásban bonyolultabbá, nehezebben áttekinthetővé vált, mint akár az utóbbi évtizedben bármikor —, különösen meg­nő az emberi tevékenység tervezésének a jelentősége. És mert a világon általában nyugtalanítóbb a politikai légkör, több veszély fenyege­ti a békés egymás mellett élés lenini politikájának ér­vényesülését, az enyhülést, az emberi életre, sőt az emberi­ség életére több és nagyobb veszély leselkedik, mint a második világháborút követő hidegháborús időszak óta bármikor; nos, ilyen idő­szakban még nyilvánvalóbb, hogy az élet minden terüle­tének előtérbe kerül a politi­kai hatása, jelentősége. Akár a gazdaság, akár a kultúra, akár a nemzetközi politika vagy a belpolitika kérdései­ről van szó , döntések és határozatok, sikerek és ku­darcok úgynevezett politikai vonzata sokkal inkább szem előtt van, erre az emberek érthetően érzékenyebbek is. Észleljük ezt idehaza te. Ennek megfelelő sok itthoni gazdasági, szervezési intézke­dés és ennek nagyon is átgon­dolt ismerete alapján szület­tek meg pártunk XII. kong­resszusának azok a dokumen­tumai, amelyek megszabják hazánk politikáját. A párt ve­zető szerveinek politikai stí­lusa, és feladatmeghatározás módja csak akkor válhat ál­talánossá, ha hasonló átgon­doltság és felelősség munkál­kodik a legkisebb közössé­gekben is, ott tehát, ahol po­litikailag az elsőszámú fele­lős irányító, a helyi párt­­alapszervezet. Éppen ezért rendkívüli fontossága van napjainkban annak, hogy a pártalapszer­­vezetek megfelelő politikai nyitottsággal, érzékenységgel felismerjék a területen adó­dó politikai és más, elsősor­ban a közösség munkájával kapcsolatos feladatokat. Ezt a fontos politikai munkát nagy­mértékben segítheti, ha a pártszervezet maga se gon­doskodik önmaga kellő infor­máltságáról. Ha rendszeresen a vezetőkkel szembeni be­számoltatási jogával, ha szün­telenül érdeklődést tanúsít a párttagok s általában a dol­gozók napi gondjai iránt ép­pen úgy, mint aziránt, hogy milyen hazai vagy nemzet­közi politikai probléma ér­dekli,izgatja az embereket. Ha figyelmességet tanúsít a kommunisták emberi, csalá­di és más természetű ügyes­­bajos dolgai iránt, tehát ha arra törekszik, hogy a kom­munisták közösségének poli­tikai­ cselekvési egységét az őket összekötő emberi kap­csolatok, a megértés és az elvtársiasság szelleme is se­gítse. Az alapvető és szüntelen tájékozottság mellett az úgy­nevezett nagypolitika isme­rete, megértése, egységes ér­telmezése a másik döntő té­nyező. Hiszen a nagypolitika helyi adaptálása, egyben a helyi gondoknak a nagypoli­tika szűrőjén, szellemén és irányelvein való megméreté­se adja azt az eleven, mozgé­kony, alkotó politikai lég­kört, amelyben egyáltalán szóba jöhet a helyi tenniva­lók helyes felismerése. Ehhez — tegyük hozzá fel­tétlenül — természetesen nemcsak a fentiekre, hanem egy nagyon lényeges szubjek­tív tényezőre is szükség van: a tehetségre. Úgy is szokták mondani: szemre, amely lát, fülre, amely hall, kézre, mely cselekedni kész és ké­pes. Ezért a pártalapszervezet kommunistái azzal is alkal­masabbá tehetik a párt helyi osztagát a szóbanforgó tenni­valóra, ha ügyelnek rá, hogy soraikba vagy soraik közé tö­­mörítsék környezetük legmű­veltebb, legtehetségesebb em­bereit. Nemcsak szabad párt­napokra, hanem egyik-másik fontos napirendjük tárgyalá­sára (taggyűlésen vagy veze­tőségi ülésen) is meghívhat­ják őket, hiszen minél több embert tudnak mozgósítani a közös gondolkodásra, annál több ember fog felelősséget érezni a közös cselekvésért. És itt el is érkeztünk mon­dandónk második részéhez, nevezetesen, hogy a felismert feladatok azután azt a fele­lősséget hárítják ránk, hogy megszervezzük a feladatok végrehajtását Ez még akkor is politikai kérdés — amint azt bevezetőnk ben te említet­tük —, ha nem a hagyomá­nyosan értelmezett politikai munkáról van szó, hanem gazdasági, kulturális, rzociá­­lis vagy más természetű fel­adatról. A pártszervezet szá­mára, amely felelősséget érez azért a területért amelyen működik, mindez — politikai kérdés. Ez a fajta érzékenység — bár tehetség dolga te — mégiscsak fejleszthető min­denkiben. Fejlesztésének két módját említjük itt a sok kö­zül. Az egyik: igényelni ezt a fajta magatartást; a másik: nem fukarkodni az­ elisme­réssel ott, ahol ennek jelei, sőt eredményei mutatkoznak. Cserhalmi Imre Pártélet Jó érzékkel, nyitottsággal

Next