Zalai Hírlap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

1981. április 1. Evés közben jön meg az étvágy • Újabb beruházást tervez a szentgróti Uniferró A Tanép építői, szerelői még javában dolgoznak a zala­­szentgróti Uniferró Ipari Szövetkezet új, ezer négyzet­méteres kazángyártó csarno­kán. Átadási határidőként szeptember 30. szerepel, de a szövetkezet vezetői ígéretet kaptak arra, hogy augusztus­ban már beköltözhetnek a csarnok falai közé. — Igazán akkor kezdődik nálunk a nagy munka — mondja Panger László főmér­nök. — A költözködés, mun­kaszervezés mellett elkezdjük a jelenlegi telepünk rekonst­rukcióját. Útépítéssel, hogy járni tudjunk, aztán a köz­ponti kazánra épülő fűtés­­rendszer kiépítésével folytat­juk. — Bizonyára saját gyárt­mányú kazán lesz benne. — Igen. Jelenleg olajkazán­nal fűtjük a telep egy részét. Számoltunk. Ha a régi és új épületeket is ezzel fűtenénk, a jelenlegi árakon 2,5 millió fo­rintba kerülne. Szénnel ennek negyede lesz. A jó gazda szemével Az előrelátó takarékosság­nak hagyományai vannak az Uniferrónál. Egy program ke­retében a múlt évben hozzá­fogtak tartalékaik feltárásá­hoz.­­ A ráfordítási idők, nor­mák felülvizsgálata másfél millió forintot hozott. Az anyagnormák áttekintése 700 ezer, a gyártástechnológiák ésszerűsítése, átszervezése to­vábbi 800 ezer forintot. Töb­bek közt ennek is köszönhet­jük, hogy 80 milliós termelési érték mellett 15 milliós nye­reséget könyvelhettünk el. Az idén további intézkedéseket tettünk a takarékosság érde­kében. Ezek számszerű ered­ményei még nem mérhetők. Odafigyelve a termelésre, an­nak minden fázisára, vannak még lehetőségeink. Ha az em­ber a jó gazda szemével te­kinti végig munkáját, mindig talál javítani valót, ami aztán forintban jelentkezik. — Említette, hogy szenes kazánt készítenek önmaguk­nak. Eddig olaj- és földgáz­tüzelésűeket gyártottak. — Valóban. De éppen azért, mert újabb beruházást szeret­nénk megvalósítani, kidolgoz­tunk egy „szenes” programot is. Olyannyira, hogy az első — 100 ezer kalóriás — széntüze­lési kazánjainkat már el is küldtük a Szerelvényértékesí­tő Vállalatnak. Minden perc számít Szorongató energiahelyzet­ben különösen nem mindegy, hogy a kazánok milyen hatás­fokkal működnek. — Szerkezeti módosítások révén olaj- és földgáztüzelésű kazánjaink 87—89 százalékos hatásfokkal hasznosítják az energiát. Ez 10—12 százalék­kal jobb az országos átlag­nál. — Azt hiszem, a támogatás odaítélésénél ez döntő érv volt. És a szén esetében? — Tíz évvel ezelőtt egy széntüzelésű kazán 50 száza­lékos hatásfoka már elfoga­dott volt. A mieink 75 száza­lékos hatásfokkal működnek — szól a főmérnök és a mű­helybe invitál. Egy ferde ros­­télyú, összeszerelés előtt álló kazánt mutat, amelynek ada­goló szerkezete, a rostély lej­tésszöge a „nyitja” a szén tö­kéletes elégésének, a hatás­foknak. A „jövő” kazánja részben az udvaron, féltetős színek alatt és zsúfolt műhe­lyekben gyártódik. Igazán in­dokolt volt a csarnok felépí­tése. Akad a műhelyekben né­hány SB kazán újabb típusa is. A széntüzelésűből például a már elszállítottak nagyobb társait bemutatják a BNV-n is.­­ Sürget az idő, energiá­ban minden perc számít. Mi nem állhatunk meg. Az or­szágban hasonló nagyságban kazánokat három szövetkezet — a miénkkel együtt — és két állami vállalat gyárt. Úgy tudom, hogy az utóbbiak át­adják szövetkezeteknek a pro­filt. — Kazánjaikat hol terve­zik? A főmérnök szerényen néz maga elé, nehezen mondja ki: — Itt, nálunk. Ketten va­gyunk mérnökök és sok tech­nikus segíti az irányítás mel­lett a tervezés munkáját is. Egyetlen gondunk, hogy gáz­kazánjainkat nem tudjuk helyben kipróbálni, azokkal kísérletezni, nem lévén föld­gáz Zalaszentgróton. Ha már kaptak... Újságolja, hogy a nagyköz­ségi tanács is támogatja kez­deményező kedvüket. A telep szomszédságában kaptak egy 3 holdnyi területet -­­ igaz vi­zenyős —, de múlt évi gaz­dálkodásuk eredményéből fut­ja a terület feltöltésére is. — Lesz korszerű géppar­kunk. Hozzájutunk a kazán­­gyártás legkényesebb művele­tének, a hegesztés automatizá­lásának lehetőségéhez. Továb­bi automata gépek beszerzésé­re folytatunk tárgyalásokat. Ki kell ezeket használni. Ezért pályáztunk meg egy újabb, hasonló nagyságú beruházás­hoz támogatást. Az épülővel azonos csarnokban a széntü­zelésű kazánok gyártását vé­geznénk. Vagyunk 180-an, kel­lene még vagy 40 ember és ismét megduplázhatnánk a termelésünket a hazai, gyen­ge minőségű szénnel működő kazánok gyártására. Erre mondják, hogy evés közben jön meg az étvágy. Az energia racionalizálási prog­ram szervezői bizonyára érté­kelik a szentgrótiak vállalkozó kedvét. Annál is inkább, mert gépi beruházásaik megvalósí­tásához egy fillér tőkés­ valu­tát sem vettek igénybe, sőt dereng egy jónak ígérkező kooperációs együttműködés jugoszláv céggel. Mészáros Ferenc Meghalt egy traktoros — Ha munkakezdés előtt feltöltötte volna az álló gép hajtóműházát olajjal. . . — Ha nem hosszú köpeny­ben dolgozik... — Ha van a kardántenge­lyen védőburkolat... Csupa „ha”. Ebből is követ­kezik, hogy a végzetes baleset­nek nem kellett volna bekö­vetkezni és Csóka Sándor, a hahóti tsz traktorosa ma is él­hetne, ha figyelmes, ha min­den előírásszerű. De nem így volt. Pedig a közös gazdaság növénytermesztő gépésze ta­pasztalt, fegyelmezett ember hírében állt, soha nem szegte meg a munkavédelmi szabá­lyokat. Most elég volt egy pil­lanatnyi figyelmetlenség és bekövetkezett a tragédia. De mi is történt azon a na­pon a tsz pölöskefői majorjá­ban?­­— Arra még emlékezni sem jó, valami borzasztó érzés — csuklik el Szabó János segéd­munkás hangja, aki együtt dolgozott az áldozattal. — A második forduló után voltunk, én a szippantó végénél tettem a dolgomat. Egy tompa zuha­násra lettem figyelmes. Sanyit nem láttam a traktor fülkéjé­ben. Csak nem vele történt baj? Előrementem és nem akartam hinni a szememnek. Ott volt előttem szinte csu­pasz testtel, csak a csizma volt a lábán. — Próbálta menteni? — Már hiába volt. Amikor elkaptam és a kardántól ma­gamhoz rántottam, éreztem, hogy a gerince nem tartja. Se­gítségért kiáltottam. Jöttek, rohantak az emberek. A lát­vány mindenkit megdöbben­tett. Elsőnek Kovács Zsigmond brigádvezető érkezett, ő állí­totta le a traktort. — Darát hordtunk az ólak­ba, amikor meghallottam a segélykiáltást — mondja. — A hangok irányába néztem, lát­tam, hogy Szabó János vala­mit magához ölel. Nem tud­tam mit, távol voltam. De fu­tottam, hiszen ok nélkül senki sem kér segítséget. Csak ami­kor közelbe értem, akkor ré­mültem meg igazán. Állítsd le a traktort — szólt hozzám Já­nos. Ugrottam én a gépre, de nem sokat értek a traktorhoz, nehezen találtam meg azt, amivel megállítható. Azért mégis sikerült, a mo­tor elcsendesedett. De vele együtt egy ember is — örök­re. — Amikor leléptem a trak­torról, akkor láttam, nem sok tartotta, hogy a Jánost is el­kapja a gép kardánja, ő is hosszú köpenyben volt, úgy igyekezett menteni szerencsét­lenül járt társunkat. Egy baj­ból majdnem kettő lett. A védőburkolat nélküli kar­dán miatt. A percenként több száz fordulattal forgó tengely elkapta Csóka Sándor köpe­nyét, feltekerte, s a szerencsét­lenül járt traktoros olyan sé­rüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. Elkerülhető lett volna a vég­zetes baleset? Minden bizony­nyal, igen. De menjünk csak vissza az időben. Az áldozat tavaly januárban részt vett egy gépjárművezetői tovább­képzésen, ahol szó volt a mun­kavédelmi kötelezettségekről is. Később aztán balesetvédel­mi oktatást is rendezett a gaz­daság, arról viszont — a je­lenléti ív tanúsága szerint — hiányzott. Úgy emlékeznek rá, hogy szabadságon volt. A bal­eset akkor is bekövetkezhetett volna, ha résztvevője az okta­tásnak? Elképzelhető. Mint ahogy az is, hogy nem történt volna meg a tragédia, hiszen az ottani figyelmeztetések ta­lán még elevenen éltek volna a traktorosban. Persze a legnagyobb hiba, hogy a kardántengelyen nem volt védőburkolat. ( — A műhely bizonylatai kö­zött van egy, ami arról tanús­kodik, hogy 1979. novemberé­ben burkolattal ellátott új kardántengellyel lett felszerel­ve a gép — mondja Müller István tsz-elnök. — Most viszont nem volt burkolat a gép kardánján. — Elveszhetett, amit a trak­toros nem jelentett. Különben ma is le kellene állítanunk jó­­néhány munkagépünket, mert hiányzik róluk a védőlemez. — Miért nem vesznek? — Mert nem lehet kapni. Csak kompletten, kardánnal együtt. Állítását megerősítik az Ag­­roker alkatrész osztályán. Bur­kolat valóban nincs, nem is volt, csak komplett kardánok vannak, sokszoros áron. Lám, többszörös ok követ­keztében kellett meghalni egy embernek. Saját figyelmetlen­sége, hiánycikk, elveszett vé­dőburkolat pótlásának elmu­lasztása — mert, ha nem lehet kapni, talán a műhelyben mégis csak tudnának csinálni —, a hosszú köpeny viselésé­nek engedélyezése, együtt okozta a végzetes balesetet. Mert a gép jó barát és se­gítője az embernek, de veszé­lyes szerszám! Nemecz Ferenc Energiahasznosító hőcserélők • Gyártani lehetne­k csekély az érdeklődés Energiahasznosító hőcserélő berendezések előállítását kezd­te meg a Thermoplasztika Mű­anyagfeldolgozó Ipari Szövet­kezet. A szövetkezet, amely már hosszú idő óta gyárt különbö­ző légtechnikai rendszereket, az elmúlt évben újfajta beren­dezést kísérletezett ki az Ener­giagazdálkodási Intézettől át­vett gyártási eljárás nyomán. A műanyaglemezes hőcserélő működésének lényege: a rend­szeren keresztül kifelé áramló elhasznált meleg levegő hőtar­­talmának jó részét „átadja” a beáramló friss levegőnek. Ez­­t,it -* », hulladékhő jelentékeny hányada * sm végz el, újból hasznosítható a termelési fo­lyamatban. A berendezés min­­den olyan munkahelyen hasz­nálható, ahol a technológiai folyamatokból meleg levegő távozik el, így például papír­­gyártásban, állattartó telepe­ken. A hőhasznosító szerkezet előnye egyebek között, hogy a párás, meleg, vegyi anyagok­kal szennyezett levegő korro­­zív hatásainak ellenáll, modul rendszere pedig lehetővé teszi különböző teljesítményű hő­cserélők létrehozását. Szerelé­se egyszerű, karbantartást, korrózióvédelmet nem igényel, élettartama igen nagy. A szövetkezet a sorozatgyár­tásra készen áll. Áll a szó szo­ros értelmében, ugyanis egye­lőre gyér az érdeklődés az új berendezés iránt. Vitathatatlan előnyei pedig sok helyen nél­külözhetetlenné tennék alkal­mazását. (MTI) ZALAI HÍRLAP Új vállalat A Csepel Művek Tervező In­tézete és a Fémtani és Tech­nológiai Kutató Intézet január 1-én a Csepel Művek Tervező és Kutató Intézete néven egyesült. A VI. ötéves terv­ben tovább bővítik a gyáróriás korszerű termékeinek skálá­ját. Ezért, a volt tervező inté­zet szabad szellemi kapacitá­sát a gyártmány- és a gyár­tásfejlesztésre összpontosítják, s ezzel erősítik a kutatási te­vékenységet. A képen: Az elektronikus dilatométerrel ellenőrzik a mintadarabokat. s Komputerizált növényvédele Az országban elsőként szá­mítógép tervezi meg a vegy­szeres gyomirtás technológiá­ját a baranyai búzatáblákon. A mostani tavaszon — kísérlet­képpen — 15 ezer hektáron al­kalmazzák az új módszert. A nemzetközi viszonylatban is korszerű eljárást a Baranya megyei Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomáson dolgozták ki Reisinger Péter főmérnök és munkatársai. A kísérletben együttműködő mezőgazdasági üzemek ezek­ben a napokban minden búza­táblájukon úgynevezett gyom­­felvételezést végeznek és az adatokat átadják a növényvé­delmi állomásnak, ahol betáp­lálják a pécsi regionális szá­mítóközpont kihelyezett ter­mináljába. Ám ebbe a kom­puterbe előzőleg olyan progra­mot építettek be, amely szigo­rú szakmai logika alapján ki­választja a legeredményesebb védekezési technológiát, így néhány órán belül az érdekelt gazdaság növényvédő szakem­bere már kézhez is kaphatja a védekezési eljárás táblánkénti leírását. (MTI) Pártcsoportokra épülő politikai munka a tejipari vállalatnál A PÁRTPOLITIKAI mun­ka hatékonysága és a gazda­sági feladatok eredményesebb segítése céljából a korábbi eggyel szemben három — ter­melési, szállítási, irodai — alapszervezetet, tevékenységük összehangolására, ellenőrzésé­re pártvezetőséget hoztak lét­re a Zala megyei Tejipari Vállalatnál. Az új szervezeti felépítés nyomán megosztot­tabb a munka, megnőtt a te­rület politikai életéért érzett felelősség, aktívabbá váltak a párttagok.­­ Ez abból is fakad, hogy a változások kapcsán a koráb­binál többen kerültek válasz­tott tisztségbe, kaptak konk­rét pártmegbízatásokat. Az új helyzethez igazodva fokozott gondot fordítunk a pártcso­portok tennivalókkal történő ellátására — mondja Hajas Zoltán, a pártvezetőség titká­ra. — A termelési és irodai alapszervezetnél 2—2 pártcso­port tevékenykedik, j­ól kép­zett vezetőkkel, s ezekre épít­ve végezzük a politikai mun­­kát A PÁRTCSOPORTOK veze­tőit a pártvezetőség rendsze­resen meghívja a területüket érintő témák tárgyalására. Az alapszervezeti vezetőségi ülé­seken közvetlen eszmecseré­ken alakítják ki a teendők sorát. Elsősorban politikai kérdésekkel foglalkoznak, amelyek azonban szervesen kapcsolódnak a termeléshez, a gazdasági feladatokhoz, az emberi viszonyok alakulásá­hoz. — Ismerjük a feladatunkat — írásban rögzítve is megkap­tuk. Ezen túl az aktuális kér­désekről folyamatosan ka­punk tájékoztatást. Ezt tag­jaink útján tudatosítjuk a munkahelyeken. Beszélgetünk, vitázunk az emberekkel és meghallgatjuk az őket foglal­koztató kérdéseket. Mindenre választ adunk, s ami intézke­dést kíván, továbbítjuk. Eze­ket mindig érdemi megoldás követi — sorolja Csabai Jó­zsef pártcsoportvezető. — A szakmai és politikai megbíza­tásom révén — főművezető is vagyok — mindennel szüksé­ges foglalkoznom, ami a mi területünkön történik. De így van ez jól, hiszen ezzel meg­előzzük, hogy elsikkadjanak az emberek észrevételei, ja­vaslatai, feledésbe kerüljenek az apró emberi gondok. A POLITIKAI munkához elengedhetetlen tájékozottság ily módon biztosított, s szeiz­mográfként jelzi a pártcsoport a dolgozók hangulatát. Meg­győző szóval, folyamatos esz­mecserékkel teremtenek alko­tó politikai légkört, amit elő­segít a jobb, több és minőségi munkára ösztönző bérezés is. Éppen a napokban beszélget­tek arról, hogy érdemes jól dolgozni, a múlt évi munka eredményeként ugyanis egy­havi nyereségrészesedés kiosz­tására került sor. — Ez évente egyszer van, de nekünk naponta oda kell hatnunk, hogy a céljainkkal való egyértéssel párosuló ak­tív cselekvés a munkában mutatkozzon. Ezért politizá­lunk, s a dicsérő szó mellett szemtől szembe mondjuk meg a véleményünket is, beosztás­ra való tekintet nélkül — mondja Csabai József. — Ez történt nemrég, amikor a pártmegbízatások teljesítését értékeltük személyenként, s magatartásbeli, emberi fo­gyatékosságokat is szóvá tet­tünk. Kritikus és önkritikus hangvételűek a pártcsoport értekezleteink, ahol mindenki kendőzetlenül mondja el vé­leményét. De van is hatása, mert mondott szóból értünk és közösen tudunk változtatni a hibáinkon. A gazdaságiakon is, mert együtt dolgozunk és egy nyelv­­en beszélünk a szak­mai vezetéssel. Vita? Van jócskán, de a jobbítás, az előbbrelépés szándékával. — AZ A GYAKORLAT ér­vényesül, hogy minden lénye­ges kérdést a döntés előtt megvitatunk a pártcsoportok­ban, gazdasági jellegűeket a kollektívával, s a vélemények ismeretében döntünk — mondja Hajas Zoltán. — Ezzel részesévé válnak az emberek a döntések előkészítésének és így a megvalósításból is aktí­vabban veszik ki a részüket A tömegkapcsolat erősítésé­nek, a meggyőző munkának jól bevált formája ez. S ha érzik, tapasztalják az embe­rek, hogy nemcsak munkájuk­ra, hanem véleményükre is számítunk, megosztjuk velük a gondokat, tudatjuk, mit miért csinálunk, követnek bennünket, s egyre nagyobb eredményekre leszünk képe­sek. T. J. Vasutas újítók kitüntetése A MÁV vezérigazgatóságán kedden kiváló vasutas újítókat tüntettek ki. A MÁV-nál tavaly mintegy 9400 újítási javaslatot nyújtot­tak be , 133-mal többet az előző évinél, s ezek közül ugyancsak többet, összesen 4626-ot fogadtak el. A bevezet­­ett újítások 127,5 millió fo­rinttal növelték a vállalati eredményt. A siker részesei közül 153-an kapták most meg a Kiváló Újító kitüntetős­ arany-, ezüst- és bronz fokoza­tát. (MTI)

Next