Zalai Hírlap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

1181. július 1. ZALAI HÍRLAP Ha látok egy szép, pirostéglás falú házat... Kanizsai téglások Nem füstöl a kémény, pedig gyáré. A munka viszont zavartalanul folyik, mert az idén nem kevesebb, mint 37 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő mennyi­ségűt kell gyártani a kanizsai 1. számú téglagyárban. Elsősorban a keresett B 30-asból, a 10-es válaszfal és a különböző méretű burkoló téglákból. Azért el­sősorban, mert azért gyártanak úgynevezett Alfa 1. ké­zi falazóblokkokat, kerítésnek való érdekes téglákat, s ha megrendelés érkezik, műemlék épületek restau­­rásához használatos elemeket is. Népaxerít­as egységrakomány — Két évvel ezelőtt ágáltak a vevők, amikor a raklapon elhelyezett egységrakományo­kat ajánlottuk nekik. A B 30- asból száz darab fér el rajta. Daru teszi a kocsira, aztán a vevő udvarára. Sokallották a pluszt, amit ezért kellett fizet­niük — mondja Sál Lajos, a gyár vezetője. — És ma? — Fordult a helyzet. Szinte senki sem akar maga rakodni, hanem egységrakományt kér. A költség-többlet egy családi­háznál 3 ezer forint körül mo­zog, s ha valaki 300 ezret rá­költ a házra, nem nézi ezt az egy százaléknyi összeget. Nem kell rakodó — etetni, itatni, fuvar után járni, — helybe jön a tégla. Most már ott tar­tunk, hogy a tavalyi 40 száza­lék egységrakományként érté­kesített tégla aránya 90 száza­lékra emelkedett. Csak sajnos kevés ehhez az emberünk. — Hol tartanak az időará­­nyos tervvel?­­ — Pillanatnyilag 1,2 millió darab a plusszunk, égetett téglában számolva. Az éves terv 60 millió forint árbevé­telt ír elő, 7 milliós nyereség­gel. Tömören: jól állunk mindkettővel. A gyárudvaron 5 millió tég­la található pillanatnyilag, ebből 3 milliónak már van gazdája. Csak a már említett szállítás okoz gondot. — A vevők elismeréssel szólnak a jóminőségű, szemre is tetszetős téglákról, melyek a kanizsai 1. számú gyárból kikerülnek. — Azért is — nyugtázza Gál Lajos az elismerést — mert 10-es válaszfal és Alfa I téglából csak I. osztályút adunk a vevőknek. Ezek osz­tályos változataiból részint te­nisz-őrlemény, részint kerá­mia-zúzalék készül. Ami a többi téglaféle osztályos vál­tozatát illeti, azt nagy elősze­retettel viszik tőlünk a hegyi hajlék és garázs-építők. Köb­méterenként 100—250 forintos áron nagyon kedvező építő­anyag. Imrei László forgácsoló szakmunkás. — Mit keres egy vasas a téglagyárban ? — Havi 6 ezer forintot — mondja Imrei László, aztán megmagyarázza munkakörét. Ő készíti a présgépekhez — 10 atmoszféra a nyomás — a szájnyílásokat, vagyis azt a szerszámot, mely végül is meghatározza a tégla formá­ját, a lyukak számát Hogy jó is, szép rs legyen — Tervrajz után? — Á, a magam feje, meg az előírás szerint. A tégla mi­nősége itt dől el, mutat a száj­nyíláson végtelenül áramló masszára. — Pontosabban egy kicsit előbb. Mert nem mind­egy, hogy a szájnyíláshoz ho­gyan érkezik az anyag. A fel­vezető lemezek beállítása megszakíthatja, vagy segítheti az anyag folyamatos áramlá­sát. Meglehetősen rideg masz­­száról van szó, mindössze 4 százalék víztartalommal. Ha folyamatos a szál, szép, magas szilárdságú a tégla — mondja olyan lelkesedéssel, melyből azonnal kitűnik, hogy szereti a szakmáját. Munkája nagyban befolyá­solja a minőséget Kis odafi­gyelés, de egy kis oda nem fi­gyelés is százalékokat jelent az I. osztályú tégla arányai­ban. Akárcsak Demján Ká­rolyé, aki viszont a szárító — az országban az első ilyen — vezérlője. Nem pontos a meg­határozás, mert csak sétál ve­lem együtt a hatalmas csar­nokban, a kocsik meg húznak el mellettünk — automatika irányítja őket — s tűnnek el a szárító torkában. — Nem mindegy, hogy hány órára. És itt nemcsak arról van szó, hogy a szárításhoz mennyi energiát használunk fel, hanem a tégla minőségé­ről is. Például odafigyelve a külső hőmérsékletre, rengeteg energiát takaríthatunk meg. Kesztyűs készes Horváth Istvánná beosztása a gyári regula szerint száraz­áru leszedő.­­ Ez azt jelenti, hogy jön a görgősoron — ez­úttal — a burkoló tégla, s ő tucatnyi társával együtt raka­tokat készít belőle, méghozzá kesztyűs kézzel. — Kényes áru a burkoló tégla. Ezt nem fedi vakolat, ha nem ép a széle, már osz­tályos, hiszen mindenki lát­hatja, hogy nem jól bántak vele — mondja a régi „tég­lás”, hisz immár 18 éve ezt a munkát végzi. Volt a korsze­rűsítés előtt falazó is, szóval végig csinálta, amit egy tég­lás — ha marad — általában végig jár. — A kereset? — A múlt hónapban 7010 forint. Igaz egy kis túlórával, de az öt az mindig megvan. Az országban összesen öt Steinbock targonca működik, pontosabban három, mert ket­tő „beteg”, s az alkatrész utánpótlás. .. Az egyik vezetője ifj. Kap­pel György, már hozzászokott az ötpercenkénti 30—40 Cel­sius fokos hőingadozáshoz. Téglás família sarja. — Mit tehetek a minősé­gért? Sokat. Ha nem jól fo­gom meg a rakatot, ha lebo­rítom, ha a láng alá teszem, szóval, ha nem figyelek oda, több ezer forintos kárt okoz­hatok. Ráadásul ez még bele is fér a „hálóba”. Viszont a múlt hónapban is 101 százalé­kos volt az I. osztályú termék részaránya, mert a megenge­dettnél is kevesebb volt az osztályos. — Érdekelt ebben? — De mennyire! Zsebre megy a játék. Itt dolgozik az egész családunk, s restellném, ha fizetésnapon nem tudnám az asztalra tenni a magam 6 ezer forintját. Kuzma László égető tevé­kenysége annyiban hasonlít a volt gyárak égetőinek munká­jához, hogy neki is van egy vas­horga, mellyel a kémle­lőnyílások „kalapjait” emel­geti. — És a minőségért mit tud tenni ? — Azt, hogy néha nem tar­tom be a technológiai­ utasí­tást. Válasza meglepő, de Gyu­­ricza Ferenc műszaki vezető helyeslően bólogat. — Ugyanis arról van szó, hogy a gáztüzelésű kemencé­ben 980 Celsius fok az előírás. A négy gázcső-automata 8—8 „lándzsája” a kemencében nem a téglákra „fújja” a lán­got, hanem a behordok által üresen hagyott légtérbe. Elő­fordulhat, hogy ez kicsit szűk­re sikerül, s láng éri a téglát Ilyenkor az égető tud segíte­ni. Bizonyos lándzsákat ki­vesz, s ellenkező oldalról pó­tolja a hőt. — Úgy ismerem ezeket a berendezéseket, mint a tenye­remet — mondja a 25 éve ke­mencék tetején dolgozó Kuz­ma László. — Ez azért más, mint a korábbi, amikor 20—25 percenként lapátolni kellett a szenet. Aztán megszoktam ezt is. Az automatika jelzi, hogy a tégla mennyi idő alatt éri el a 980 fokot, ebből aztán már sok mindenre tudok következ­tetni. Szakma ez kérem, taní­tani nehéz lenne, de megta­nulni meglehet. Aztán ha lá­tok egy szép pirostéglás falu házat, hát arra gondolok, hogy talán éppen én égettem a hoz­závalót. .. Mészáros Ferenc Hasznos tanulmányút volt Herszoni baromfitenyésztők zalai üzemekben szerzett tapasztalataikról Testvérmegyénkből, az uk­rajnai Herszon területről négy tagú, mezőgazdasági szakembe­rekből álló küldöttség öt napon át tartózkodott italában. Ba­romfitenyésztők lévén, első­sorban ennek az ágazatnak a helyzete érdekelte a delegáció tagjait. Éppen ezért több zalai mezőgazdasági üzemet keres­tek fel, ellátogattak kisterme­lőkhöz és megismerkedtek a zalaegerszegi baromfifeldolgo­zó tevékenységével. Elutazá­suk előtt tapasztalataikról ér­deklődtünk a vendégektől el­sőként Kazakov Lidija Alek­­szejevnától, a Herszon megyei baromfitenyésztő közös vállal­kozás vezérigazgatójától, ak­i egyben a delegációnak is a ve­zetője. — Azzal kezdeném, hogy na­gyon hasznos tanulmányút ré­szesei voltunk a zalai vendég­látók jóvoltából — mondja. — Hasznos volt, mert olyan me­zőgazdasági üzemekben jár­tunk, ahol iparszerű a broiler nevelés és meggyőződésem, hogy éppen ezért hatékony is. Nálunk ez fiatal ágazat, tehát kevés nagyüzemi tapasztalat­tal rendelkezünk. Szándékunk az ágazati specializálódás, a pecsenyének való csirkeneve­lés fejlesztése. Ezen a terüle­ten kell újítanunk, hiszen a törzstenyészet rendezett körül­mények között van. Korai len­ne arról beszélni, hogy a látot­takból mit hasznosítunk. Biz­tos, hogy több minden, de előtte fel kell mérni saját le­hetőségeinket. Fontosnak tartom a takar­mányozást. Mi még sok abra­kot használunk fel a húster­meléshez, a zalaiak lényege­sen kevesebbel is nagyszerű­­ eredményeket tudnak elérni. Ezt is, mint más, jónak látszó­­ módszert, bizonyára ajánlhat-­­ juk a taggazdaságok­n­ak. Kü­lönben a X. ötéves tervünk­­ idején alakultak nálunk az el­­­­ső gazdasági együttműködések, most ezek fejlesztése a cél. Vallom, hogy ez az az út, ami­­ a mennyiségi növeléshez és az­­ önköltség csökkentéshez vezet,­­ Kaszják Vaszilij Danyilovics, a novotrojszki Tavrija kolhoz ■ elnöke, a következőket mond­­j­­a az általa irányított gazda-­­ Ságról és zalai tapasztalatairól:­­ — Tíz esztendeje foglalko­zunk baromfineveléssel. Éve-­­­ken át törzstenyészet volt a­­ miénk, csak az utóbbi három­­ esztendőben foglalkoztunk­­ broilerrel is. Most már nyolc­száz tonnát értékesítünk éven­te, de a tervidőszak végére kö­zel megduplázzuk teljesítmé­nyünket. Közben pedig öt mil­lió tenyésztojást adunk a kö­­­­zös vállalkozásér­keltetőknek.­­ Persze, hogy érdeklődéssel ta-­­­nulmányoztam a zalai gazda-­­ ságok tartási módszerét. Ami a legjobban megragadott, az a­ hizlalási idő rövidsége és a­­­ tartás sűrűsége, önöknél jól­ kihasználják a férőhelyet és az időt. Elismeréssel szólt a látottak­ról Csubar Vaszilij Ivanovics, a kahovkai baromfitenyésztő közös vállalkozás igazgatója is. — Én mindenek előtt na­gyon megköszönöm, hogy ma­gyar kollégáink minden olyant szívesen megmutattak, ami ér­dekel minket és hasznosíthat­juk majd odahaza is a gya­korlatban. Ugyanis nem kö­zömbös, hogy vállalkozásunk, amelyhez három szorhoz és hét kolhoz tartozik, milyen irányban fejlődik. Évente 36 millió tenyész és étkezési to­jást adnak el üzemeink és ezen kívül ezer tonna baromfi­húst is értékesítünk. Főleg a termelésszervezés, a gazdasági kapcsolatok milyen­sége érdekelt leginkább, de egyes tartástechnológiákat is alaposan szemügyre vettem. Ami különösen tetszett, az a zalai baromfitartók és feldol­gozók jól szervezett kapcso­lata. A tyurupinszki baromfite­nyésztő közös vállalat főállat­tenyésztője, Nyikonov Alek­­szandr Andrejevics, aki elöl­járóban megbízóinak a szívé­lyes üdvözletét tolmácsolta a zalai agrárszakembereknek, több hasznosítható módszert jegyzett fel magának. — Taggazdaságainkban a mélyalmos baromfitartás van elterjedve — mondja. •­— Az egyszerűbb, de a látottaknál kevésbé hatékony módszere a nevelésnek. Zalában a tartás­­technológiák néhány változa­tával alkalmam volt megis­merkedni, hogy esetleg melyi­ket választjuk, azt még meg kell majd gondolni. Személy szerint nekem az itt tapasztalt szakosodás nagyon tetszik, azt hiszem, ezt nekünk is érdemes lesz alkalmazni. A csupa jó vélemény egyben elismerés lehet a zalai barom­fitenyésztőknek és a munká­jukat koordináló zalaegerszegi feldolgozónak. Hiszen szakem­berektől kapták a dicsérő sza­vakat. N. F. A lenti Fém és Faipari Szö­vetkezetben évente közel 60 fajta bútorvasalatot készíte­nek. Képünkön, horganyzás­sal munkálják meg az alkat­részek felületét. Tiszta célok, tiszta eszközök K­özéletünk tisztaságáról­­ hosszú évek óta sok szó esik; vissza-visszatérő — vagy inkább folyamatosan na­pirenden levő — téma a saj­tóban, rádióban, tévében, a különféle társadalmi szerve­zetek nyilvános fórumain épp úgy, mint a mindennapi ma­gánbeszélgetésekben. Hogy mást ne említsünk, az utóbbi évtizedekben a párt valameny­­nyi kongresszusán — így a legutóbbin, a XII.-en is — hangsúlyosan fogalmazódott határozattá a közélet tisztasá­gáért, annak megőrzéséért ví­vott folyamatos küzdelem szükségessége. Abból kiindul­va, hogy a fejlett szocializ­mus építése nemcsak anyagi, gazdasági gyarapodást feltéte­lez, hanem a közgondolkodás, az életmód, az életvitel, a magatartás közösségibbé vá­lását is, és hogy e két szféra szorosan és kölcsönösen ösz­­szefügg egymással, a párt ma­gas erkölcsi követelményeket támaszt mindenekelőtt saját tagságával szemben. A kom­munistáktól — függetlenül at­tól, hogy kisebb-nagyobb ve­zető beosztásban dolgoznak-e vagy sem —, valamint a kü­lönböző szinten és területen tevékenykedő politikai és gaz­dasági vezetőktől, állami vagy társadalmi tisztségviselőktől — függetlenül attól, hogy tag­jai-e a pártnak, vagy sem — idegen mindenféle közösség­­ellenes magatartás, a hata­lommal való legkisebb vissza­élés, a pozíciónak egyéni cé­lokra, anyagi, vagy egyéb jog­talan előnyökre történő fel­­használása. A pártnak a tár­sadalomban betöltött helyé­vel, vezető szerepével függ össze, hogy ezekről szólván­­ nem holmi elvont moralizá- s lásról van szó. Mindennek politikai súlya, jelentősége van. ] V­­­ajon az a tény, hogy i­s rendszeresen és sokat beszélünk a közéleti tiszta- J­ságról, azt jelenti-e, hogy tán komolyabb „baj van” ezen a területen? Nem, éppen ellen­kezőleg ! Éppen ezért nincs baj, éppen annak köszönhe­tően megfelelő általában köz­életünk erkölcsi tisztasága, társadalmunk morális állapo­­t­­a, a vezetés különféle szint­jein dolgozó rétegek etikai magatartása, mert sokat be­szélünk róla, mert soha nem szűnünk meg ráirányítani a közfigyelmet, mert folyamato­san ébren tartjuk az erkölcsi kérdésekben oly nélkülözhe­tetlen politikai felelősségérze­tet. Az egészében és alapjában véve pozitív összképbe persze beleférnek a szórványos nega­tív ellenpéldák — azazhogy élesen, markánsan kiütköznek belőle, s ezzel is sajátos mó­don épp az általános, a nagy egész kedvező, egészséges vol­tát bizonyítják. Közvélemé­nyünk érzékenyen — olykor ingerültséggel, felháborodás­sal, sőt, nem ritkán eltúlozva, ellenőrizhetetlen, vagy hamis információkra, mende­mon­­dákra alapozva — reagál a szocialista erkölcsi normákat sértő esetekre, a nyilvános­ságra jutó kisebb-nagyobb visszaélésekre. De gondoljunk csak — akár szépirodalmi ol­vasmányélményeink birtoka­­i­ban is — a régi, a felszaba­­­­dulás előtti vagy a Ferenc Jó­­­­zsef korabeli „boldog béke­­­­idők” Magyarországának ál­­­­talánosan korrupt közállapo­taira; vagy gondoljunk a mai tőkés társadalmak óriási pén­zeket forgató szennyes bot­rányainak oly megszokottá vált sorozatára. Vajon nem arról van-e szó, hogy ami a polgári társadalmakban álta­lánosan jellemző és természe­tes, ugyanannak ma nálunk még az apró és szórványos megnyilvánulásai is termé­szetellenesek, nem férnek össze a szocializmus termé­szetével, ezért ütköznek a szo­cialista normák szerint ítélő közfelfogás éles elutasítá­sába? De ne elégedjünk meg sa­ját önértékelésünkkel. A nyu­gati sajtó rólunk szóló hír­adásai, a szocialistaellenes burzsoá propaganda, amely előszeretettel kohol ellenünk különféle rágalmakat, és amely különös buzgalommal kapaszkodik bele minden vélt vagy valódi hibánkba-gyen­­geségünkbe, szinte érdektele­nül siklik el, majdhogynem hallgat azokról a jelenségek­ről, amelyek bennünket itt­hon izgatnak, és — valljuk be — néha elkeserítenek. Sőt, dicséretére legyen, mondva egynémely tárgyilagosságra törekvő polgári sajtóorgánum­nak, elég bátor leszögezni (persze csakis saját hazai kö­zönségének hiteles tájékozta­tás céljából, tehát nem ne­künk szólóan), hogy a mi köz­életünk tulajdonképpen irigylésre méltóan tiszta. Nyu­gati szemmel nézve, persze. Ami bennünket azért ne nyugtasson meg: a mi mér­cénk más, a mi igényeink magasabbak. * N­­emcsak beszélünk, de teszünk is közéleti tisztaságunk megóvásáért, a szocialista erkölcsi elvek kö­vetkezetes érvényesítéséért Bíróságaink személyre, beosz­tásra, régi érdemekre, párt­tagságra való tekintet nélkül, a törvény szigorával ítélkez­nek minden, törvénybe ütköző cselekedet, bűnügy elbírálá­sakor. Nem enyhítő, hanem inkább súlyosbító körülmény, ha párttag vagy vezető beosz­tású személy követ el bűntet­tet példának okáért külföldi műkincsek csempészetével, valutaügyletekkel, telek­vagy lakásüzérkedéssel. Vannak sajnos ilyen meg­történt esetek. Elkövetőik többsége rács mögött ül. Segí­tőik, „felsőbb kapcsolataik”, a haszonból részesedő cinko­saik többsége is. Pártunk természetesen a bíróságoknál is szigorúbban, sokkal kényesebb etikai ér­zékkel vonja felelősségre vét­kes tagjait. Nehogy azonban hamis általánosításokba té­vedjünk, sürgősen ide kíván­kozik az igazság: az MSZMP nyolcszázezren felüli tagságá­ból mindössze néhány tized százaléknyi részt kénytelen fegyelmileg felelősségre von­ni, súlyosabb esetben, mint méltatlant, kizárni soraiból. És közöttük is csak egy há­nyadot — igaz, nem a legki­sebb hányadot! — a szóban­­forgó okok miatt. Nem lehet tehát azt állítani, hogy meny­­nyiségileg vagy az esetek sú­lyosságát tekintve számotte­vő volna a korrupció, a hata­lommal való visszaélés. De azt igen, hogy minden egyes ilyen eset súlyos kárt okoz a pártnak, a szocializmus presz­tízsének. Forintban kifejezhe­­tetlen, politikai kárt! A mi belpolitikai életünk kiegyensúlyozott, hazánkban a néphatalom szilárd, demok­ratikus rend és fegyelem uralkodik. A mi céljaink tiszták: " olyan társadalmi ren­det — fejlett szocialista tár­sadalmat — akarunk, amely­ben mindenki a munkája ér­tékének arányában részesül­het a megtermelt javakból. És persze, ahol nemcsak az elosztási elvek következete­sebbek és igazságosabbak, ha­nem —, mert ez a lényeg — az elosztható javak mennyi­sége is sokkal nagyobb. Tisz­ta és mindenki számára von­zó céljainkért azonban csakis tiszta eszközökkel, módsze­rekkel, erkölcsileg-politikailag tiszta közélet talaján küzdhe­tünk és dolgozhatunk ered­ményesen. Koncz István Fönícia díjat kapott a Ferunion Újabb magyar külkereske­delmi vállalat, ezúttal a Fer­union részesült jelentős nem­zetközi elismerésben. Málta szigetén ünnepélyes keretek között adták át a Fönicia-díjat, trófeát és oklevelet csaknem 30 cégnek, köztük a magyar Feruni­onnak, a nemzetközi zsűri döntése alapján a válla­lat azért érdemelte ki az elis­merést, mert az utóbbi évek­ben jelentősen bővítette ex­portforgalmát, nagy eredmé­nyeket ért el a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésében és a legmegbízhatóbb­­ partnerek közé sorolták. A Ferumion az utóbbi öt esz­­­­tendőben megkétszerezte ex- i port illetve import-forgalmát. Exporttermékei közül legin- s kább az üvegáruk, építőanya­gok, fémtömegcikkek, háztar­­­­tási eszközök — aluminium­­ és zománcedények — a legke­­­­resettebbek. Legnagyobb vevő­­­­ik közé a nyugat európai álla­­­­mok, az Egyesült Államok és­­ Kanada tartoznak. Máltába­­ is rendszeresen exportálnak­­ például ólomkristály-árut és­­ fürdőszoba felszereléseket.­­ (MTI) a

Next