Zalai Hírlap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
1981. augusztus 1. Keszthelyi példák Munkavédelemről — dicsérőeg Örömmel vehettük tudomásul, hogy a megyében az élelmiszeripari munkahelyeken csökkent az üzemi balesetek száma. Az ÉDOSZ megyebizottsága elé terjesztett jelentésben állapították meg ezt, összehasonlítási alap volt 1980. első öt hónapja, s vizsgálták az idei első öt hónapot. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Ijár 57-ről 46-ra csökkent a szám, a kiesett munkanapok azonban szaporodtak a balesetek miatt: 1336-ról 1391-re. Csonkulásos és halálos üzemi baleset az élelmiszeriparban megyénkben az idén nem volt. A témával kapcsolatban részletesebb felvilágosításért felkerestük a Nagykanizsai Sörgyár keszthelyi kirendeltségét, s ugyancsak Keszthelyen a Zala megyei Sütő és Édesipari Vállalat Tanácsköztársaság úti üzemét. Szűkszavú jegyzőkönyvek Hatvannyolcan dolgoznak a keszthelyi sörpalackozóban, s túlnyomórészt nők. Két műszakban naponta 100 ezer palackot töltenek. Az óránkénti norma hatezer palack. Automata gépsor végzi a munka zömét a mosástól a „koronázásig”, mármint a koronadugó felhelyezéséig. — A korszerű berendezés — , mondta Kocsis László kirendeltségvezető — már megelőzi a baleseti „lehetőségeket”. Csak egy példa: ha valaki meggondolatlanul be akarna nyúlni a biztonsági berende- zés mögé, a gép abban a pilanatban megáll. De természe- t tesen nem itt kezdődik a munkavédelem. A munkára j jelentkező új dolgozóknak elő- írás szerint orvosi vizsgálaton kell átesniük. Nemcsak az élelmiszeriparban is kötelező egészségügyi kiskönyv meg- szerzése miatt, hanem egyáltalán : alkalmassági vizsgálaton esnek át, hogy egészségügyi szempontból képesek-e a munkakör betöltésére. Természetes dolog az is a pakkozóban, hogy mielőtt bárki munkába állna — mint új munkaerő —, balesetvédelmi oktatásban kell részesíteni. A tényt aláírással igazolják. Ugyanígy minden dolgozónak kötelező kéthavonta balesetvédelmi oktatáson résztvennie. Laza Mihály, a kirendeltség helyettes vezetője, s egyúttal munkavédelmi megbízott is. Ő, és Kocsis László kirendeltségvezető minden hónapban szemlét tartanak az üzemben, amikor a tisztaságtól kezdve az egyéb munkakörülményekkel kapcsolatos témákat felmérik, s erről jegyzőkönyv születik. Átlapoztam néhány jegyzőkönyvet, amelyeknek mindegyike így végződött: „A munkavédelmi szemlén balesetet előidéző hiányosságot nem tapasztaltunk”. Ez pedig azt jelenti, hogy bár a Nagykanizsai Sörgyár üzemeiben az idei első öt hónapban összesen kilenc munkahelyi baleset történt, egyik sem a keszthelyi palackozóban! TMK - felsőfokon A jelek — és az eredmények — szerint igencsak komolyan veszik a karbantartást a Zala megyei Sütő és Édesipari Vállalat keszthelyi üzemében. Ez azt jelenti, hogy nem ülnek a szerelők, szakmunkások ölhetett kézzel, hogy majd mozdulnak, ha szól valaki, hanem azzal kezdik a nillót, hogy bejárják az üzemet, átvizsgálják a gépeket. Csak ezután kezdődhet a termelés. Magától értetődő dolog ez, de vajon hol van még erre hasonló példa? Tamás Dezső munkavédelmi megbízott hozzátette: — Tulajdonképpen valamennyi munkafolyamat lehetne veszélyes. Itt van például a lisztelőkészítő. Hétsoros máglyákban vannak az ötvenkilós zsákok, szabálytalan pakoláskor ha valakire rádőlne. .. Egyébként a targoncán is csak egy zsákot tolhatnak egyszerre, ezt is ellenőrizzük, hiszen többet ér a gyorsaságnál a biztonság. Nem veszélytelen a lisztszitálás, s a dagasztógép kezelése sem. Védőpajzs takarja az ékszíjakat — hozzáférhetetlenül. Igaz, negyedévenként tartanak munkavédelmi szemlét, itt is kötelező az alkalmassági orvosi vizsga, de úgy látják az üzemben, hogy a napi „bejárás”, a gépek és eszközök állapotának ellenőrzése a legjobb a megelőzésben. Tavaly tavasz óta alkalmazzák ezt a módszert, s már követőre is találtak a zalabéri és a zalaszentgróti sütőüzemben is. Valóban, követendő! Egyébként a sütőipari vállalatnál a megyében az idén összesen 3 üzemi baleset történt, de Keszthelyt nem említi a statisztika! Kátai Gábor A fehérjék új „csillaga”: a csillagfürt A mezőgazdasági nagyüzemek újabb hazai eredetű fehérjeforráshoz jutnak: a nagyüzemi körülmények között is jól termeszthető csillagfürt nevű pillangós növény egyre jobban terjed a gyakorlatban. A hazai mezőgazdasági állattenyésztési kísérleti intézetek is sikerrel foglalkoztak ezzel a növénnyel, amelyet korábban tulajdonképpen a kukorica szorított ki a termesztésből. Miután a külföldről beszerzett fehérjefélék eléggé drágák, a nagyüzemi gazdák érdeklődése most ismét a jó hozamú és magas fehérjetartalmú növény felé fordult. Egyelőre még csak 14 ezer hektáron termesztik a csillagfürtöt, azonban már több mint 80 mezőgazdasági üzem foglalkozik vele. Nagy előnye, hogy jól hasznosítja a homoktalajokat, olyan vidékeken is sikerrel termeszthető, ahol más növény csak nehezen szerzi meg a táplálékot. A csillagfürt termesztésére mindenekelőtt a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek vállalkoztak, ezek ugyanis árbevételük után 20 százalékos árkiegészítésben részesülnek. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen az OMFB fehérjeprogramjának keretében egy év alatt 16 üzemi kísérletet végeztek. Tisztázták, hogy a külföldről importált szóját jól lehet helyettesíteni egyebek között a sertéstenyésztésben. Például már a hizlalás kezdetén is csaknem teljes egészében felválthatják a szóját ezzel a fehérjedús növénnyel. A helyettesítésnek semmiféle káros hatása nem volt a malacokra. A sikeres kísérletek után a csillagfürt etetését több nagyüzemben bevezetik, mindenekelőtt azokban a gazdaságokban, amelyek már iparszerű módon foglalkoznak a csillagfürt termesztésével, ezeket a gazdaságokat szervezetten szaktanáccsal látja el a vajai II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely termelési rendszert is szervezett az érdeklődő gazdaságoknak. (MTI) Az év végére elkészül a törökbálinti autópálya-szakasz Építőtáborozó fiatalok segítségével meggyorsult az M 1-es autópálya törökbálinti szakaszának építése. Az aszfaltburkolat már elkészült, jelenleg árokburkolás és a csomóponti ágak kialakítása van folyamatban. Az eredetileg 1982-re tervezett átadási határidőt módosították, s az új terv szerint a csomópont, a 4 km-es bal oldali pályaszakaszszal együtt az év végéig elkészül. A végleges forgalmi rend ezen a szakaszon könnyebbé teszi a külső budai kerületek megközelítését. A törökbálinti elágazásig, az M 7-es autópályával közös szakaszon a kétszer 3 sávos pálya már most zavartalanná teszi a főváros és a nyugati országrégi szék közötti gépjárműforgalmat. Tatabányától Győrig a jelenlegi fél-autópálya, és Győrtől a hegyeshalmi határállomásig az 1-es számú főútvonal hosszú ideig szintén kielégíti a forgalmi igényeket. Várhatóan 1982 végéig elkészül a kétszer 2 forgalmi sávos 20 km hosszú Bicske— tatabányai autópálya szakasz, amely elkerüli Tatabányát, lényegesen lerövidítve ezzel az utazás idejét. Ezt követően készül el a Biatorbágy—Bicsike közötti útszakasz, amelynek átadását a VI. ötéves terv végére tervezik. " (MTI) ZALAI HÍRLAP Megkezdődött a kukorica feldolgozása a zalaegerszegi hűtőházban A Magyar Hűtőipari Vállalat zalaegerszegi gyárábacsütörtök este beérkezett az első kukoricaszállítmány, tegnap hozzá is láttak a feldolgozáshoz. Elsőként kalocsai kukoricát kaptak, ott ugyanis előbb érik be s ezzel a feldolgozási szezont meghosszabbítják. Exportbővítő hitel felvételével a korábbi, óránkénti 2 tonnáról 3 tonnára növelték a feldolgozó vonal kapacitását, így válik csak lehetővé 1700 tonna morzsolt szerpes és 300 tonna gyorsfagyasztott csöves kukorica — alapanyagban háromszoros mennyiséget fogad a gyár a belföldi és külföldi piacon való értékesítésére. Az összesen 2000 tonnánál azonban szeretnének többet gyártani, hogy ezzel ellensúlyozzák a vártnál jóval kevesebb zöldborsó miatti árbevétel-kiesést. A túlteljesítéshez szükséges többlet alapanyag biztosítottnak látszik, a külföldi vevők — elsősorban az NSZK- beli és svéd kereskedők — a többletre is igényt tartanak. Keszthelyen, a Zalka Máté lakótelepen üzemel a megye legkorszerűbb hőközpontja. A 6 millió kilokalória óra teljesítményű hőközpont jelenleg 512 lakás fűtését és melegvíz ellátását biztosítja. Csirkefarm a padláson AZ EGYIK FALON kapcsológombok, arrébb valamilyen gép, mellette ágy, így fest nagyjából a letenyei termelőszövetkezet Cima majori csirketelepének pihenőszobája — a padláson. A tágas helyiségben két középkorú asszony vigyázza — üvegablakon keresztül — a hatalmas istálló tetőterében élő 19 ezer pelyhes kiscsibét. Munkájuk nem igényel különösebb fizikai erőt, viszont állandó lekötöttséget jelent, hiszen naponta 12 órát töltenek el itt. Igaz, utána egy teljes napjuk szabad. — Szabad? Ugyan melyik asszonynak nincs otthon tennivalója? A háztartás, a család, a háztáji. Ennek ellenére szívesen csinálom. Miért? Mert helyben van a munkahely — letenyeiek vagyunk mindketten — és szeretek állatokkal foglalkozni — kínál hellyel Kreznár Lászlóné. — Inkább nézzünk körül a csirkefarmon — javaslom. FERTŐTLENÍTŐ folyadékkal átitatott valamibe kell belelépnünk, aztán arcul csap a meleg. Mint ezer és ezer sárga labda, cikáznak jobbra-balra a csirkék. Alacsony szegélyű etetőkből csipkedik a tápot, kúpos itatókból isszák a vizet. Még „kiskorúak”. Tíznaposan, nem érik fel az önitatókat. Úgy szaladgálnak alatta, mint a kisgyerekek az asztal alatt. Egy emelettel lejjebb az istállóban hízómarhák kérődznek. Nem is sejtik, milyen mozgalmas — és rövid — élet folyik itt. — Mennyi ideig tart egy broiler csirke élete? — Úgy 49—52 napig, aztán elszállítják a baromfifeldolgozóba. Ez nem napra pontos, van amikor előbb, de előfordul az is, hogy pár nappal tovább vannak itt. Utána jön a nagytakarítás, fertőtlenítünk és várjuk az újabb turnust — válaszolja a másik gondozónő, Horváth Katalin. — Hányadik turnus ez az idén? — A harmadik. Évente egyébként 5—6 turnusban kerülnek ide csirkék. Az elmúlt télen azonban a leghidegebb hónapokban üres volt ez a padlás, mert nagyon sokba került volna a fűtéshez használt olaj. Naponta egy hordóval is elfogyott. Nyáron viszont csak akkor fűtünk be, ha nagyon lehűl kint a levegő — mondja. — Elmondanák egy napjukat? — Nem olyan érdekes. Amikor átvesszük a szolgálatot — összesen hatan foglalkozunk velük — mindig körbejárjuk a nevelőt és kikérdezzük az előző váltást, volt-e valami-lyen probléma a csirkékkel? Elhullásra, ilyesmikre gondo lünk. Aztán feltöltjük az etetőket, az itatókat és ezt háromóránként megismételjük. Minél nagyobbak, annál többet esznek. Vigyázunk a kellő hőmérsékletre, a szellőzésre, mi kezeljük a fűtőberendezést . . . Így aztán eltelik a 12 óra. Természetesen, ha valami komoly műszaki nehézséggel állunk szemben, szerelőket hívunk. Amúgy azonban igyekszünk magunk helytállni — így Kreznár Lászlóné, miközben büszkén végignéz a villanyégő alatt „sütkérező” kis tollasokon. A CSIRKÉK láthatóan jól érzik magukat, viszont az ember nehezen bírja a fullasztó klímát. Visszatérünk hát az elszeparált pihenőhelyiségbe, amely egyben raktár is. Innét meredek létra vezet le a major udvarára. Van egy kiugrója, ahol felkerül ide a táp és néha levegőzhet a külvilágtól elzárt gondozó is. — Mióta dolgoznak itt? — Úgy érzi, mióta vagyunk csirkések? Nyolc éve, amióta elkezdődött a téeszünkben. Azelőtt kint dolgoztunk a földeken, illetve ahol kellett. Most már a nyugdíjig egyiíkünk sem akar változtatni, hiszen csak két évünk van vissza. Utána jöjjenek a fiatalok — hangzik a válasz. — És lesznek? — Persze — mondja határozottan Horváth Katalin. Újabb látogató érkezik. Mikó Andrásné, a dunai majorban dolgozó mintegy 30 ember irányítója, brigádvezetője. — Elégedett vagyok az itt dolgozók munkájával, közülük is legjobban a csirkésekkel. Megteszik amit mondok nekik, nem olyanok, mint a szarvasmarha-telep férfi dolgozói, akikkel néha alig bír az ember. Szövetkezetünkben egyébként jelenleg három helyen folyik broiler-csirke nevelése. Ebből két helyen padlástéren. — Nyereséges-e az ágazat? — A GAZDASÁG vezetői szerint igen. Gondolom, ha veszteségesek lennénk, nem dicsérnének bennünket. Ez az idei év szerintem sokkal jobb lesz a tavalyinál, mivel lényegesen kevesebb az egy kilogramm élősúly előállítására felhasznált tápmennyiség — az előző turnusnál 2,27 kiló volt — ugyanakkor csökkent az elhullás, valamivel nőtt viszont a leadott csirkék súlya. Idei tervünk 200 ezer csirke. Ez nagy feladat, de bízom magunkban — ad részletes tájékoztatást az ötéves tapasztalattal rendelkező vezetőnő. — Gallal — M inek a feladata a hazafias nevelés? Sokan úgy vélik, a néphadsereg, az MHSZ, az iskola dolga, hogy felébressze a fiatalokban a hazafias érzést. Mások még a szóval sem tudnak mit kezdeni, túl fennkölt fogalomnak érzik ahhoz, hogy mindennapi életükkel kapcsolatba tudják hozni. Holott a mindennapi hazafiság tudata is kell ahhoz, hogy ebben az országban, itt és most becsülettel és tisztességgel éljünk, dolgozzunk. Mert ez a lényeg: az igazi hazafiság, a romantikus közhelyekkel ellentétben, nem abban áll, hogy tudunk-e meghalni a hazáért. Hanem, hogy tudunk-e élni érte? Nemcsak a fegyveres testületek vagy az iskola dolga, hogy felébressze a fiatalokban egy nagyobb közösséghez való tartozás tudatát. Ehhez az szükséges, hogy az életét kezdő ember érezze, tapasztalja, mit jelent a közösség, hogyan éljen benne. Az első közösség, amivel találkozunk, a család. Itt tanulunk meg beszélni, s itt tanulunk meg úgy beszélni, úgy gondolkodni, úgy érezni, ahogy azt a család légköre kialakítja. Ez a kisközösségi atmoszféra is élő történelem. A háborút átélt idősebb generáció sebei nem hegedtek be nyomtalanul, félelmeik nem párologtak véglegesen el, s hitük és az országot újjáépítő erejük sem veszett a múltba abban, ahogyan gondolkoduk.A,elejtett szavainkban, fintorainkban, még vágyaink színezetében is ott vannak a halottak és külföldre szakadtak, a megfakult illúziók és megerősödött hitek — kinek-kinek a nemzet sorsától függő egyszemélyes történelme szerint De a fiatalok közül sokan mintha nem tanulták volna meg szüleiktől, hogy a történelem szüntelenül ható, létező valóság, s hogy Magyarország nemcsak földrajzi egység, hanem mindannyiunk többé-kevésbé közös szituációja is. Ha a haza szót hallják, eszükbe jut mindaz, amit az iskolában oktattak nekik Rákócziról és Petőfiről, de a kurucok és ezernyolcszáznegyvennyolc, továbbá ezerkilencszáztizenkilenc forradalmárai gyakran éppúgy meseszerű hősök számukra, mint Mátyás király, Könyves Kálmán, vagy a hét honfoglaló vezér. Közelmúltunk pedig sokszor még enynyire sem él bennük. Barátom mondja, eladták a bizományiban a nászajándékba kapott ezüst kanalakat. Dehát — sóhajtott fel az édesanyja — azok Sára nénié voltak! Na és? — kérdi a fiú. Ki az a Sára néni? Hát akit a nyilasok elvittek — feleli az asszony, és néznek egymásra értetlenül. A nyilasok, a Horthy-korszak, s mindaz ami előtte és utána volt, a mai fiatalokat elhalványult távlatokból érinti. Sok szülő követte el azt a hibát, hogy nem törődött azzal, kialakul-e, s ha igen, milyen lesz gyereke történelmi tudata. Sőt, sokan úgy vélekedtek: minek szegény kisfiú lelkét azzal a sok rémséggel mérgezni. Elég volt nekem elszenvedni, emlékezetembe temetem azt az időt. Pedig nemcsak rémségek voltak akkor, hanem az emberi helytállás, a tisztesség, az önzetlen segítőkészség példatára is közelmúltunk. S oda nyúlnak a ma gyökerei is. A család, a szülők történelmének ismerete nélkül aligha, vagy csak nagyon nehezen teheti sajátjává, bárki is a nemzeti történelmet. Például a népművészet iránti érdeklődésünk is, azért válhatott felületessé, múló divattá, mert a családi nevelés számtalan fiatal számára nem tette érzékletes valósággá a nemzeti múlttal való összetartozást. Talán azért nem, mert annyi egyéb dolgunk van, mert elő kell teremteni a pénzt a lakásra, a bútorra, a kocsira, a gyerek öltöztetésére, mert életünk hajszás és egymásra alig jut időnk, s mert mindezekért is sok család nem vált igazi közösséggé. A családnak, az iskolai osztályoknak, az ifjúsági mozgalomnak óriási a szerepe, s a lehetősége abban, hogy kifejlessze a fiatalok önzetlenségét, segíteni akarását, egymás iránti felelősségvállalását. Az ember alapvetően közösségi lény, ahogy tud menekül a magányosságtól. Ha irányításunkkal nem, megtalálja hát másképp a közösséget a diák, a gyerek; de a legkevésbé sem mindegy, hogy a galeriban, vagy az iskolai önképzőkörben. Annak, aki egy galeri agresszív erkölcsi, normái szerint él, hiába mondjuk a hazáról akár a legszebb szavakat. A fiatalok még képlékeny személyiségét kell úgy alakítanunk, hogy jelleme a közösségi értékektől formálódva szilárduljon gerincessé, akkor könnyen megérti, hogy a haza szó nem frázis, s hogy érte lehet és kell is élni: tisztességes, becsületes, alkotó munkával Szunyogh Szabolcs Mindennapi hazafiság