Zalai Hírlap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
1981. október 1. Siker Hannoverben 3 millió dolláros megrendelést kapott a Technoimpex Eredményesen szerepeltek a magyar szerszámgépgyártó iparvállalatok és a technoimpex a napokban zárt Hannoveri Szerszámgép Világkiállításon, a 4. EMO-n. A külkereskedelmi vállalat vezetői, hazatérve a nagyszabású seregszemléről az MTI munkatársának elmondták: A várakozásnak megfelelően sikert arattak a magyar ipar szerszámgép-újdonságai, közöttük is elsősorban a Csepel Művek Szerszámgépgyárában előállított megmunkáló központ. A Technotropex együttesen 3 millió dollár értékű szerszámgépre kapott megrendelést NSZK-beli, svájci, osztrák és olasz vállalatoktól. (MTI) . Jegyzetek Már több évvel ezelőtt történt, hogy egy megbeszélésen igencsak furcsa vélekedéssel állt elő valaki, káder-ügyben. Előbb nagy körmönfontsággal olyképpen nyilatkozott, hogy a szóbanforgó személy az utóbbi időben mintha viszszaesett volna a munkájában, ámbár, de mégis, szóval ezt mindenki figyelmébe ajánlja. A többiek viszont nem győzték sorolni az illető szorgalmáról, hozzáértéséről tanúskodó példákat, örökös készenlétét a társadalmi megbízatások teljesítésére. — Viszont nem gondolják az elvtársak — csavarintott ezek után egyet a dolgon emberünk — hogy az illető azért dolgozik, vállal olyan sokat, mert valamit el akar vele érni, vagy esetleg — elleplezni? Nos az utóbbi különösen gusztustalan métely, de az előbbin talán méginkább érdemes elgondolkodni. Mert lássuk csak, mit, s főleg hogyan akar az illető? Jóllehet előbbre akar jutni a ranglétrán, de egészen biztosan jobban élni, többet nyújtani a családjának — szorgalmas, megbízható, kemény munkával. Hol itt a baj? S milyen különös, újabban ismét bele-belebotlok az ilyen, akkor kuriózumnak hit vélekedésbe, „jótanácsba", miszerint „érdemes lenne kicsit jobban utánanézni, miért is töri magát ez ennyire’’, meg hogy „tessék már odafigyelni, egyesek egy csomó társadalmi munkával igyekeznek jó pontokat szerezni maguknak”. Ha a boldogulásnak mindenki kizárólag ezt az útját választaná, a magam részéről máris kiadnám a jelszót: „Hajrá törtetők!’’ Hajrá törtetők! Letették a névjegyüket M* *~*—i■ ■ - — — - T~nMlTW—B—— A szentgróti ifik célja: szocialista kollektívává válni A Zalka Máté brigád krónikáját még alig egy éve kezdték írni, ám — mint Godár József, a szentgróti Uniferra Ipari Szövetkezet pártszervezetének titkára említette — máris jegyzik ezt az ifi-kollektívát náluk. Jut idő segíteni — Kitűnően mutatkoztak be tavaly, amikor a frissen végzett szakmunkástanulókból és a Ságvári-brigád néhány tapasztaltabb huszonéveséből létrejött a Zalka — fejtette ki bővebben véleményét. — Már az első hónapban biztosan hozták a tervüket, ami persze I csak azokat lepte meg, akik I kevésbé ismerték ezeket a fiú- I kát. Téliesített építkezésekhez gyártanak konténeres kazáno- I kát, s kezdetben még a célszerszámokat is maguk állították elő! Ha jól emlékszem, | vagy 8 kazán volt az első feladatuk, azóta ezt a számot — miközben még nem érkezett reklamáció a címükre — annyira növelik, amennyit épen kér tőlük a vezetés. És minden téren ugyanilyen teljesítményre képesek. Kutasi Károly, a művezetőpárttitkárhoz hasonlóan fiatal brigádvezető végszóra érkezve, minden álszerénység nélkül megerősíti ezt a véleményt : — Kitől várjanak tettrekészséget, ha nem tőlünk? A tíz fős brigádból hatan egy jó éve még iskolapadban ültek és csak Bodor Attila nős közülünk, vagyis jut időnk munkára, sportra, társadalmi megbízatások teljesítésére, sőt mozira is. Most éppen — a többi brigádhoz hasonlóan — mi is az új lőtérhez készítünk nyílászárót, a műszak után. — Azt hallottam a nagyközségi tanácson, hogy alig győzik társadalmi megbízatásokkal ellátni az Uniferró brigádjait, olyan gyakran jelentkeznek segíteni. Miért? — Mi négyen a Ságvári-brigádból jöttünk, ott is természetes volt ez a segítőkészség, de a többektől is ezt láttuk mindig — folytatta a brigádvezető. — És ez nemcsak a mi szövetkezetünkre jellemző! Nálunk, Szentgróton olyan a közszellem, hogy a nagyközségi célokért, a városiasodás feltételeinek megteremtéséért minden munkásember szívesen áldoz a szabadidejéből. Azután azt is látjuk, hogy egy-egy iskolában, óvodában nincs pénz mindenre, így hát jól jön, ha valamelyik brigád játékokat készít, polcokat fabrikál, vagy éppen az első kérésre, gyorsan és fizetség nélkül kijavítja az adódó hibákat Zsebükben hordják a marsallbotot A hegesztő- apparátot félretéve egy alig ifjabb, komolytekintetű fiatalember is csatlakozik a beszélgetéshez. — Mi most a kehidakustányi nevelőotthont patronáljuk ! — fűzi hozzá a brigádvezető szavaihoz a nevezett, László Zoltán. — Én se mondhatok mást erről: jólesik segíteni, látni, hogy közreműködésünk lévén könnyebb az élet. Az otthon ünnepségein rendre hivatalosak vagyunk s a kicsik szeretetét látva az ember saját jövőjére gondol. — Igen, már legtöbbünk tervezget — vette át a szót újra Kutasi Károly. — A hat újdonsült szakmunkás persze még a katonaságra készül, mi viszont Zolival már a saját otthon építését fontolgatjuk. A telket megvettük, s ha elkezdődik a munka, a többiek is jönnek alapot ásni, betonozni, falazni, szeretni, ahogy ez s mifelénk ugyancsak magától értetődő dolog. — A szövetkezethez, s a nagyközséghez kötik sorsukat? ! — Ez olyan természetes számomra, mint az, hogy süt s a nap — vágja rá a brigád- s vezető és társa is igent bólint. — Jó a kereset, most készült el a munkafeltételeket jelentősen megjavító szerelőcsarnok és a jövő is biztató. Mindannyiunk a zsebében hordja a marsallbotot, az elnökünk is ipari tanulóként kezdett. Az itteni feltételekre jellemző, hogy ha kitennénk a munkásfelvételi hirdetményt, több tucat ember jelentkezne, még 20—30 kilométerről is. Ilyen a hírünk! Szentgrót én a fiatalok — Az az igazság, hogy Szentgrót mostanság jó feltételeket kínál a fiataloknak — így László Zoltán. — A telek például jóval olcsóbb volt, mintha városon vettük volna. De rendkívül kedvezőek nálunk a kikapcsolódás feltételei is. Élünk is vele, amíg a családi élet várható kisebbnagyobb lekötöttségei nem szólnak közbe. Fiatalok vagyunk, így érthető, hogy körünkben legnépszerűbb a sport, bár buzgó mozilátogatók is vagyunk, s nagy filmviták zajlanak egy-egy érdekes bemutató másnapján. — Elégedettek a Hamburger-kultúrközpont és a könyvtár szolgáltatásaival? — Szívesen látogatjuk mindkét intézményt, a könyvtár főleg a tanulásban segít. Különösen a kiállítási program változatos, legutóbb az egerszegi Kiszöv Táncegyüttes bemutatóját tapsolta meg a brigád. Azért megjegyeznénk, hogy több író—olvasó találkozót, könnyűzenei estet, s híres emberekkel való találkozást szervezhetnének — állítják egyöntetűen. Hozzáfűzve: a kulturálódást éppúgy a szocialista kollektívává érlelődés alapfeltételének tartják, mint a jó és pontos munkát. S az egyéni boldogulás mellett e cél vezérli mindennapjaikat. T. A. Addig is... Hallgatom az okos kommentárokat és majdnem rácsapok egyik kezemmel a másikra. Arra, amelyikkel az imént lekattintottam a villanyt, miután a felhő mögül újra kibukkant a nap. Ugyanis megtudom a kommentárból, hogy Bugyuta Abris módjára képzeli el a takarékosságot az, aki ilyen piszlicsáré megoldásokra gondol, mint a villanylekapcsolás, vagy a csapelzárás, vállalati szinten pedig mondjuk a melléktermékek hasznosítása, az energiafogyasztók hatásfokának javítása, a szállítások jobb megszervezése, stb., hiszen „ezek olyan nyilvánvaló dolgok”. Kétségtelen, sokkal többről van szó, régen rossz, ahol a takarékos gazdálkodás, a takarékosság kritériumát a villanykapcsolókon ás a kályhákon őrködő főkönyvelői szigor meríti ki, ha a takarékosság címén megelégszenek a nyilvánvaló pazarlás megszüntetésével, sőt, azt valamiféle hőstettnek, nagy ötletnek tüntetik fel. Nem, ez hiba. De nem kevésbé hiba mindezek eljelentéktelenítése sem, főleg ha más, mélyebb, átfogóbb, lényeg-közelibb megoldások fellelése és alkalmazása még várat magára. Addig is ennyit már le lehet tenni az asztalra, s a kevés több a semminél. Pironkodni, s főleg rápirítani akkor indokolt, ha még ennyi sem történik! Gőgös gúnár vállalat Tudom, tudom, a népszerű mesekönyv címében Gedeon áll, de azért alkalomadtán egyik-másik vállalatunknak sem kell a szomszédba menni némi szakmai gőgért. Ugyancsak korábbi történet az egyszeri vállalati főmérnöké, aki silómentes tejszállításba buzdította az egybehívott szövetkezetieket. Merthogy egy bizonyos sajtféléhez erre van szükség. A silómentes tej előállítása viszont drágább, hiszen a gazdaság a legolcsóbb lédús takarmánytól esik el. A megoldás? Egy körzetben vállalkozzon erre néhány tsz, a vállalat nekik fizessen némi felárat, s tőlük egy tartályban külön vigye el ezt a tejet. — javasolta valamelyik tsz elnök. Mindenkinek tetszett az ötlet, a főmérnöknek is, ám a sajtó jelenlévő képviselőjéhez végezetül volt egy bizalmas jellegű kérése: — Az újságba ne úgy kerüljön, hogy az a javaslat tsz-belitől jött, hanem a vállalattól, mert hát hogy nézne ki, ők jobban értenek a mi dolgainkhoz? Mindez egy közelmúltban, a lapunkban megjelent olvasói levélről, illetve a rá adott válaszról, majd egy rákövetkező információról jutott eszembe. A levélíró szóvá tette az új típusú, érdesített utak bizonyos hátrányait. Az illetékes vállalat illetékes szakembere válaszában megmagyarázta, hogy a levélíróval ellentétben a megoldás menynyire tökéletes. Aztán egy másik műfajban ugyanennek a vállalatnak a szakembere elmondta gondjukat, miszerint nem kapnak megfelelő alapanyagot, s emiatt ilyen, meg ilyen fogyatékosságok (köztük az olvasói levélben szereplők) adódnak. Tehát még sincs rendben minden a kréta körül, de hát hogy’ jön ahhoz egy egyszerű halandó, hogy csak úgy fogja magát és az úton járva észreveszi?! Pedig hát aligha esne le a „Kiváló” tábla a homlokzatról, ha elhinnék, hogy annak is lehet figyelemre méltó észrevétele az útról, aki jár rajta ... Kovács Ferenc ZA INAI HÍRLAP Sasezon után a nyárról • Mit tettek a keszthelyiek a szebb, tisztább Balaton-partért? Évek óta szélesedő aktíva- hálózattal vesznek részt a keszthelyiek a Szebb, tisztább Balaton-partért versenymozgalomban. Ezt állapította meg a mozgalom városi szervezőbizottsága. Az egy évvel korábbinál is harminccal több népi kront aktíva irányította a széles körű társadalmi munkaprogramokat, összesen 180-an szervez- tték a közterületeken folyó munkát, a parkosítást, virágosítást, a lakóházak belső és külső rendjének biztosítását. I Második évére tovább szélese- s lett a „Szocialista brigádok a „ Balatonért” akció résztvevőinek köre. A város üzemeinek, szövetkezeteinek, intézményeinek kollektívái összesen 1416 óra társadalmi munkát végez-tek a költségvetési üzem hai nyitotta idény- és sormunkában. A nyár végéig elvégzett társadalmi munka értéke megközelítette a 10 millió forintot, ebből a mozgalom keretében végzett munka — utak, járdák, zöldsávok tisztítása, karbantartása, virágosítása, faültetés, tavaszi nagytakarítás — értéke 5 millió 500 ezer forint volt. Ugyanakkor új játszótér készült a Fodor utcában, s megkezdődött a Zámor és Móra utcák menti játszótér kialakítása. Az egészségügyi intézmények, az üdülők dolgozói, orvosai az ismeretterjesztésben vállaltak nagy szerepet. Az oktatási intézmények — és tanulóik — pedig az előző évek gyakorlatának megfelelően védnökséget vállaltak a város egyes közterületei felett. Minden általános iskolában megalakult a környezetvédelmi raj, s rendszeres őrjáratokat szerveztek. Az idén alakult új őrség a gimnáziumban és a nyugdíjasok körében. Nemcsak a társadalmi aktívák körében fokozódott az odafigyelés, az ellenőrzés. A hetente megtartott városszemléken a társadalmi szervezetek képviselőivel együtt rendszeresen ott voltak az egyes területek felelős vezetői is, akik többek között a feltárt hiányosságok megszüntetéséről gondoskodtak. E szemlék során történt például intézkedés kilenc illegális szeméttelep felszámolására. Megnőtt a felelősségrevonás mértéke is. A Köjál ellenőrei például szeptember 15-ig 36 szabálysértővel szemben kezdeményeztek eljárást. A felelősségre vonás során közel 40 ezer forint bírságot szabtak ki a környezetvédelmi törvényben és jogszabályokban foglaltak be nem tartóira. A városi tanács e hatáskörrel felruházott dolgozói 61 esetben, összesen 7550 forint helyszíni bírságot szabtak ki. A nyárral természetesen nem ért véget a szebb, tisztább környezetért végzett munka. A következő hetekben ismét szerveznek városszépítési, lomtalanítási akciót, folytatják a parkosítást, fásítást. Az őszi városszemléket már a mozgalom jövő évi előkészítése jegyében végzik. Arról is döntött a helyi szervező bizottság, hogy a jövőben is a tanáccsal közös feladattervben rögzítik a városért — lakóiért és vendégeiért — végzendő munkát. A feladattervbe jelentős részként illesztik be a lakosságb a munkahelyi kollektívák segítőkészségét, felajánlásait. Teszik ezt abban a reményben, hogy a tenniakarás jövőre, s azután sem csökken. 3 ÚJÍTS! — olvasom a műhely falán fakuló feliratot és kedvem volna közvéleménykutatást tartani. Ugyan hányan álltak meg e színes filctollal vastagított felirat előtt és hányan határozták el, hogy ezután újítani fognak?! De közvéleménykutatás nélkül is tudhatom: sehányan. Ezek a felszólító módban fogalmazott lelkesítő feliratok legfeljebb az újítási előadó és a vállalatvezetés tenniakarását, korszerű gondolkodását hivatottak igazolni, másra nemigen jók. A táblák nem hozzák működésbe a berozsdásodott rugókat, a táblák nem helyettesíthetik az egyéni érdekeltséget. ÚJÍTS! Beszélgettem már néhány újítási szakemberrel az elmúlt évek során, csak úgy dőlt belőlük a panasz: kevés az újítás. Ezt az országot valamikor a pirospozsgás arcú újítók országának is hittük, láttattuk, s hihetetlen, de még ma is kétszázezresre tehető az újítómozgalom tábora. De ez a tábor mostanában mélyen hallgat, mint futballmeccseken a vesztes csapatoké. Az utóbbi két-három évben alaposan megcsappant az újítási irodákba benyújtott javaslatok száma, évenként körülbelül ötezerrel kevesebb. Azt, hogy mit jelenthet ez a szám az országnak, jól érzékelteti egy adat: e sivár esztendőkben is évenként csaknem négymilliárd forintot hoztak az újítások a vállalatoknak. Kellene tehát a sok újítás — nagyon. A megcsappant újítókedvre évek óta keresik a választ a szakemberek. S mert a választ hivatali szervek, intézmények is keresik, muszáj egy idő után meg is találni. A válasz meg is van: az újítómozgalom átmeneti visszaesése a vállalati érdekeltség és az újítómozgalom ellentmondásos kapcsolatából fakad. A VÁLLALATOK ugyan hosszú távon érdekeltek az újítások hasznosításában, rövid távon azonban nem. Az újításokért ugyanis fizetni kell, viszont az újítási díjakat a bér- és a részesedési alap terhére fizetik ki, így aztán egy újítás elismerése voltakévá a dolgozók zsebéből veszi ki a pénzt. Azaz: a dolgozók bér- és jövedelemforrásait szűkíti. Ne is csodálkozzunk, ha ezek után megcsapnak és társának sem. Majd akkor várhatjuk az újítómozgalom fellendülését, ha nem az tán a szakemberek. Megvan ennek a magyarázatnak a logikája, világos a gondolatmenete, az ember mégis valami bukfencet sejt a válaszban. Ilyen egyszerű volna az egész? Nem is olyan régen egy iparvállalatnál jártam, ahol az utóbbi két évben több mint a felére csökkent az újítások száma. A hivatalos válasz ott is az R-alapra hivatkozott, s szidta a mai kifizetési rendszert. Aztán néhány nap után elmesélte nekem az újítási előadó, hogy bizony az újítások felét nem az R-alapból fizették ki, hanem ügyes könyvelői műveletek nyomán egészen máshonnan. Szüksége volt a vállalatnak az újításra, hát „könyvelt”. Az egyik legnagyobb gépipari vállalatunknál, ahol egy év alatt harminc százalékkal csökkentek az újítások, ugyanezt a könyvelési módszert alkalmazzák. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor megsúgta az egyik vállalatvezető, hogy volt eset, amikor a reprezentációs alap terhére fizették az újítási díjat! A dologban azonban nem is a könyvelési művelet a lényeges, hanem az, hogy mindezek ellenére sem nőtt az újítások száma. GYANÍTOM, hogy az újítómozgalmat nem az R-alap kontra F-alap vita fogja megváltani. őszintén szólva erősen kételkedem az érdekeltségi rendszer dolgozóra vetítésében; a kollektív és az egyéni érdekeltség erőszakolt öszszeházasításában. A műhely szakmunkását vagy épp a gépészeti osztály mérnökét nem érinti közvetlenül az a tény, hogy esetleges újítását az R- alapból, vagy más alapból fizetik. Az újítóember újítási hajlandóságát egyesegyedül az befolyásolja, hogy értékén becsülik-e kezdeményezését. Időben és pénzben is. Ami a pénzt illeti, a mai adatok szerint a vállalatoknál úgynevezett eszmei díjjal jutalmazzák az újítót. Száz újítás közül hetvenhétnek az aktájára írják: eszmeileg díjazott. Némi túlzással: a hasukra ütnek a vállalati bírálók és kifizetik az újítót. Azaz: alulfizetik. Mert az esetek többségében az újítások sokkal többet érnek, mint amennyi hasznot a vállalati bírálók becsülnek. Mindenesetre a gazdaságossági számítások alapján kimutatott haszon és az annak alapján kifizetett újítási díj megnyugkijelölt szakembernek haszontalan munka. Mert nem az ő pénzéről van szó. Ha pedig semmi haszna nincs a szakértői vélemény elkészítéséből, miért ne ülne hónapokig az újítási aktán? Az érdekeltség hiánya is nagy erő, mégpedig visszahúzó. De ugyanígy nem érdekelt beosztottjai újítási kedvének fellendítésében a csoportvezető, a művezető, az üzemvezető, legfeljebb csak akkor, ha föntről papírt kapnak, hogy támogassák az újításokat, különben kevesebb lesz a prémium. Márpedig a műhely szakmunkása a csoportvezetővel, a művezetővel, az üzemvezetővel áll állandó kapcsolatban, nap van után tőlük kapja az utasításokat, mozgóbérrel, prémiummal ők ösztönzik a többletmunkára. Az ésszerűség azt diktálná, hogy újítási ötletével is hozzájuk menjen a szakmunkás, segédmunkás. — Van egy ötletem. ? KÜLFÖLDI kiküldetésen járt vállalati szakemberek mesélnek hasonlókat. Az újításokat zsebből fizeti a főnök. Nem egy esetben azonnal. Pedig a tőkés vállalatoknál is bizonyára szigorú belső pénzügyi, könyvelési fegyelem van, ott is el kell számolni az utolsó fillérrel is. Csak míg ott az érdekeltséghez, a várható haszonhoz igazítják a szabályozókat, nálunk nem egy területen a fordítottja történik. Pedig az újítások döntő többsége nem milliós újítás, hanem ,,ezerforintos” ötlet. Amelynek azonnali megvalósítása épp a vállalatvezetők érdeke volna. kiegyesi Gusztáv ÍIJÍTS! •