Zalai Hírlap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

4 Egy vállalkozást feladtak Miért zárt be az Erdőgyöngye? Ez a történet a megyei vendéglátó vállalat zalaegerszegi, február eleji versenytárgyalásán kezdődött. Nagy Lajosné, a páterdombi Pipacs presszó vezetője nem tudta túllicitálni az egységére pályázó másik üzletembert. A Pipacs új kéz­be került, ezért volt vezetője megpróbálkozott az ugyan­csak versenytárgyalásra kiírt Erdőgyöngye kisvendéglő meg­szerzésével. Lévén egyedüli pályázó, bérbe vehette a bol­tot. Most panaszkodik. — Az az igazság, megvet­ték a fejünk fölül a boltot, öt perc alatt döntöttünk arról, hogy bé­rbe vesszük az alsóer­­dei Erdősgyöngyét. — Ismerte ezt az üzletet? — Nem, s azt sem tudtam milyen állapotban van. A szá­mok nem hazudnak, télen ezen akkora a veszteség, hogy el­vi­nné az egész éves hasznot . Ezért adta be a kérelmét a szerződés felbontására. — Igen. Háromszázezer fo­rintos felújítás kellene ahhoz, hogy egyáltalán be lehessen fű­teni az épületet A mostani ka­zán nem ad annyi meleget hogy ilyenkor, a hűvös, őszi napo­kon barátságosak legyenek a helyiségek. Reggel óta ég most is és nem lehet meleget érez­ni. Mi lenne velünk, ha hor­daná a szél a havat? Nekem nincs háromszázezer forintom, a vállalat meg nem teljesít. — Csak ez az oka a bezá­rásnak? Tudtommal rendőrsé­gi eljárás van folyamatban ön ellen! — Jaj, Istenem, hát erről is tudnak már az emberek? A végén még azt hiszik, bűnöző vagyok, becsaptam a vendé­geket — telik meg könnyel a szeme. — Március 21-én nyi­tottunk. Iszonyú sok munká­val tettük elfogadhatóvá in­dulásra a boltot Teljesen le volt robbanva az egész beren­dezés. Aztán megkezdtük a munkát Naponta reggel nyolc­kor itt voltam, s aznap soha sem értem haza. Beleőszültem a nyárba, felőrlődtem. Alig látott otthon a családom. Most tudom majd csak meg, hogy­ha mindennel elszámolok, nyertem-e vagy veszítettem a bolton. — Többletszámlázás történt, elsősorban emiatt nyomoz a rendőrség. — Igen, mert mindent ráír­tam a számlára. Az üzlet es­te tíz óráig van nyitva. Reg­gelig nem marad itt a felszol­gáló, a szakácsnő, a zenész azért a pénzért, amennyiért nappal dolgozik. Vagyis ráfi­zetek, ha reggelig tart egy la­kodalom. Ezt én megmondtam a rendezvények megrendelői­nek, s ők természetesnek vet­ték, hogy felszámítom a túl­óradíjat — Ketten is panaszt emel­tek. Egyikük sokallta az ilyen címen felszámolt négyezer, a másik a 3300 forintot . Ezeket a pénzekkeet az ál­lami vendéglőkben is felszá­mítják, csak ott nem adnak számlát és borravalónak neve­­zik ezt az összeget. Én viszont azt mondom, úgy tisztességes, ha pénzt kérünk, papíron is számoljunk el. Többletmunka van a magasabb bevétel mö­gött. — A szabályok értelmében nem számíthat fel semmilyen plusz költséget, csak az eladott áru árát kérheti — Annyi pénzből záróra u­tán ne­m tudom ki­fizetni az embereimet. Tíz százalék pluszt számoltam. A tudatlan­ságom áldozata vagyok, mert papírt adtam. Elkérik ezeket a pénzeket máshol is, csak más­ként csinálják — hajtogatja­m ebben — sajnálatos módon — igaza van Nagy Lajosné­­nak. Majd mindenütt szabály­ellenesen történik a záróra utáni rendezvényeken dolgo­zók bérezése. A vállalatoknál nem fizetnek túlórát, nem ad­nak szabadnapot a rendezvé­nyeken dolgozóknak. Ezt a megyei vendéglátó igazgatója is megerősítette. Az üzletveze­tő általában azt mondja a vendégnek, kérem én marad­hatok akár reggelig is, de ön­nek i­el e intéznie azt, hogy a szakácsnő, a pincér, a zenész maaradjon, mert bért nem tu­dok fizetni nekik. S a meg­rendelő elintézi ezt. Hogy mennyi „borravalót” ad, a túl­munkát vállaló dolgozónak ? Nem tudni, papír nem készül. De lépjünk túl a s­zabálysze­gésen, ami végülis bárkivel szándékosság nélkül is elon­­­dúlhat. Van itt ugyanis más probléma is, és ez a súlyosabb — történetesen a kellő meg­alapozottság nélküli kockázat­vállalás. — Nem válak­ túl sokat? — kérdem az asszonyt. — Ez az egység a pici melegítő kony­hájával a szakemberek szerint kis rendezvények, maximum, negyven, ötven személyes la­kodalmak megtartására alkal­mas, önök főztek itt több, mint száz személyre is. — Elégedettek voltak a ven­dégek. Hogy merész voltam, mert nem vezettem még me­legkonyhás egységet és bele­vágtam? Lehet. Meg akartam mutatni, hogy több van ben­nem, értem a szakmát, meg bírok állni a saját lábamon is. Veszítettem. A kis iroda polcán hever a magánke­reske­d­ők kézi­könyve. A kérdés önmagától adódik: — Átolvasta a nyitás előtt ezt a könyvet? — Nem volt időm. Minden percemet lekötött a fizikai munka. — Ellenőrizték? Ellátták ta­nácsokkal az ellenőrző szer­­vek? — Ellenőriztek, de útmuta­­tásokat nem kaptam. Úgy tet­tem mindent, ahogy a becsü­letem diktálta. A túlórapénzt beírtam a számlákra, de azért megdolgoztak az emberek. Ha a megrendelők külön külön fizetik meg őket lehet hogy többe kerül nekik. Ha ezért megbüntetnek, kifizetem a bír­­ságot, ha marad miből. De nem ezért zárok be. Ezt a bol­tot a vendéglátó vállalat vesz­teségesen üzemeltette, én sem tudnám egész évben másként, mert mindeneméit elvinne a tél. A KISOSZ megyei vezető­je, Kiss Lajos mondja: — Az az igazság, hogy a veszteséges boltokat bérleti, vagy szerződéses formában használók nem bírják törvé­nyes keretek között kigazdál­kodni az egységek veszteségét, ezen felül fizetni a bérleti dí­jat is. Most ébrednek rá a va­lóságra. Ezért nyúlnak tör­vénytelen eszközökhöz. Van­nak, akik szándékosan mani­pulálnak, mások a hozzá nem értés miatt —, mint Nagy La­josné is — szabálytalanságot próbálnak meg látszólag sza­bályosan elrendezni. Vélemé­nyem szerint nem elég csak, hogy pénzük legyen a vállal­­­kozótornak, a szakértelem, a szabályok ismerete nélkülöz­hetetlen. Jövőre tervezzük is az új kiskereskedők szakmai vizsgáztatásának bevezetését A szakmai közösség vezető­jének igazát bizonyítja a szán­­­­dékos szabályszegések soroza­­­­ta. Az egyik presszó vezetőjét­­ súlyosan megbírságolták, mert­­ kilenc óra előtt szeszes italt­­ szolgált ki a környéken dolgo­zó munkásoknak. A másikat azért, mert fiatalkorúaknak mért szeszes italt stb. Dr. Végh Ernő, a Zala me­gyei Vendéglátó Vállalat igaz­gatója mondja: — Télen nem tartjuk­ mit sem nyitva az Erdőgyöngyét, mert nincs vendég. A Volán nem indít helyijáratot az Al­­sóerdőre, enélkül viszont té­len messze esik a várostól ez az egység. A rendszeres és alapos kont­roll talán segíthetett volna Nagy Lajosnénak —, s mások­nak is — a szabályok betar­tásában­ A tárgyi feltételeken azonban nem változtat az el­lenőrzés sem. Nem szabad úgy bérbe venni —, de kiadni sem! — üzletet, hogy ne tudja, a vállalkozó mi van a falai­­kö­zött. Ez hazárdjáték! Az Erdőgyöngye október 1-­én bezárt. Győrffy István A Kerkavölgye Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1982. január 1-től, 1985. december 31-ig terjedő időre SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE Átadja a következő egységeit. 13. sz. Papír írószer bolt Lenti, Petőfi u. 2. 15. sz. Sport játékbolt Lenti, Dózsa György u. 1. 16. sz. Ajándékbolt Lenti, Deák Ferenc u. 8. 56. sz. Üveg porcelánbolt Lenti, Petőfi u. 1. 1. sz. III. osztályú falatozó Lenti, Sugár u. 112. 10. sz. III. osztályú Sport vendéglő Lenti, Deák Ferenc u. 6. 23. sz. II. osztályú Kerka étterem Lenti, Zrínyi u. 2. 32. sz. III. osztályú Hetési csárda Rédics, Lenti u. 1. Versen­y tárgyalás 1981. december 10-én 9 órakor lesz, a szövetkezet központjában. (Lenti, Dózsa György u. 4.) A pályázatokat 1981. december 1-ig kell benyújtani a fenti címre. Tájékoztatást és bővebb felvilágosítást a szövetkezet főkönyvelősége ad. (Kovács Béla főkönyvelő Lenti, Dózsa György u. 4. szám II. em. 7. ajtó). 85 ZALAI HÍRLAP A kőkorszaki szakik utódai Húszezer tonnás lövés a hegyen Hegyesen áll a trombitás az osztályozó szélén. Egy pillanat­ra most ő az úr. Mert itt bi­zony robbantás lesz, bányász­­nyelven szólva lövés. A fede­zéket kereső munkások közül valaki visszaszól neki: — Te, jobb lenne, ha kia­bálnál. Horkant egyet, de azért megfújja. Ki mit tudót biztos nem nyerne vele, de lent a völgy összehúzza magát és el­hallgatnak a madarak. — Ez már nem az igazi. — Azért szól. — Ugyan kérem, protézissel nem megy. A vindornyaszőlősi kőbánya régi kürtösei többnyire taka­ródót fújtak. Persze fújhattak volna riadót is, de ez volt a hagyomány, no meg erre em­lékeztek leginkább katona­korukból. Bizony, szilencium­­mal jelezték a várható detoná­ciót. ★ — Azért jó lenne, ha odébb­­állnának azzal a kocsival. ] — Viccel? Hiszen lent van az irodánál — Nem viccelek — mondja Borsi József főművezető — le-­­­lőttünk mi már a szőlőhegyre is. — Hogy hová? — Hát a szőlőhegyre. A gazda bent ült a . . . Szó­val ott ült, ahová a királyok is gyalog járnak. Egyszer csak hallja ám, hogy valami besza­kítja a pince tetejét. Az isten­nyilát szépen a hóna alá fogta és felbattyogott vele a bányá­ba. — Meghoztam a követ em­berek. A bányászok tudomásul vet­ték. Megesik az ilyesmi. Mert ha van egy rés a furaton, ak­kor jócskán beledurrantanak a világba. Megadja a kő a mód­ját, mivel hogy ez az ország legkeményebb bazaltja. Épp elég ideje volt arra, hogy meg­keményedjen. — Hány évet ír? — Ph­oeca Legalább ötmil­ló. Nagyot hallgatunk rá dr. Nagy Tamás bányamérnökkel, a robbantás vezetőjével. Túl nagy ez a szám, ekkora tétel­nél defektet kap az időérzék. — Volt már nehéz helyzet­ben? — Persze, hiszen minden robbantás nehéz helyzet. Ak­kor a legnehezebb, ha bedög­lik. — És mit lehet olyankor csi­nálni? — Három dolgot. Először ká­romkodni, utána valakit jól hátbavenni, majd sürgősen rendbehozni. Visszajön a trombitás, min­denki a mérnököt nézi. Hu­szonkét lyuk van odafönn a sziklában. Ebbe a huszonkét lyukba pontosan harmincegy mázsa paxitot tömtek bele. Most ez az egész diskulancia csak arra vár, hogy robbanjon. — Hát akkor uraim, talán fáradjunk egy pincével lejjebb. Így a mérnök. Az előbb azt mondta magáról, hogy ő itt­­ minden, csak éppen cukrász nem. Hogy milyen igaza van ... ★ Semmi sem mozdul a tere­pen, miközben megyünk a bunker felé. Ha mozdulna, ak­kor is nagyon halkan tenné. Kísértet­bánya ez, halott ég­bolttal, az is lehet, hogy oda­fönn pliocén felhők függenek. A bunker szűk is, alacsony is, meg beton is. — Azért tegyük be. — Mit? — A vasajtót. Habár... Úgyis meghalljuk ha jön. — Micsoda?­­ — A kő. — Aha. A robbantómester az elekt­romos vezérléssel babrikál — Nyugi. Még nyugi —­sző­ rá a főnök. Várunk. Vajon mi a fenét csinálhat ott fönn a paxit a sötét lyukakban? — Akkor most add rá! Nem, nem bumm jön. Vala­mi egészen más. A tompa mo­raj mögül egy ismeretlen hang lopakodik elő. Mintha hatal­mas ragadozó madarak száll­nának az ember dobhártyája felé. És közelednek, egyre kö­zelednek. A bunker meglódul, a fal is haragszik, mert elta­szít Még nem lehet kimenni, kóbor kövek cirkálhatnak a légtérben. Persze a kérdés csak az, hogy egyáltalán van hová kimenni? Van. Mert a rob­bantómester kacsint. — Ennek jó hangja vett. — Mitől? — Nekünk az a jó, ha nem kiabál a lövés. — A porfelhőtől, meg a paxit sárga pamacsaitól nem látszik a sziklafal. A trombitás örül. — Megint szecskát csinál­tunk főnök. Szecskát azaz aprókövet. Mehet is a törőbe. Elkésett, lusta kődarabok potyognak le a falról, valahonnan előbúj­nak a dömperek, meg a mar­kológépek. A három markoló közül egy mindig áll a javítás miatt. Mert megeszi a kő. Vindornyaszőlősön gyakran hetente kell cserélni a harminc milliméteres vaslemezeket. Ezt is megeszi a kő. — Mennyit robbantottak most le? A bányamérnök hanyagul ránéz a frontra, majd azt mondja: — Ez egy húszezer tonnás lövés volt. Pánczél István Trombitaszó a hegyen Kiha­lt terep a robbantás előtt Korszerű nyomdagépek a világpiacon Az NDK nyomdagépipara az elmúlt tíz évben meghá­romszorozta termelését, s jó minőségű, korszerű termékei­vel komoly rangot vívott ki a világpiacon. Az NDK nyomda­gépeit a világ 70 országa vá­sárolja. A nyomdagépipar központja a lipcsei Werner Lam­bert Kombinát, ismertebb nevén: a Polygraph. Ez a nagyüzem, mint a legkorszerűbb hazai gépújdonságok tervezője és szállítója, 14 más nyomdagép­gyártó vállalattal együtt kép­viseli az NDK-t a világpiacon. A kombinát exporttermékei, a különböző nyomógépek, a könyvkötő- és vágógépek vi­lágszerte keresettek. A nyomdagépipar 250-féle terméket kínál exportra. Ezek közül külföldön a legnépsze­rűbb a PLANÉTA—VARIO­­CONTROL távvezérléses szín­nyomógép, amelynél számító­gép biztosítja a színek adago­lását. Igen keresett az Origi­nal Perfecta Scypa 115 MB vágógép újdonság, amelynek automatikája 70 százalékkal megrövidíti az előkészítési időt. A Polygraph-termékeket a vevők kívánságának és igé­nyeinek megfelelően gyártják. Az ofszet-nyomógépeknek pél­dául 60 variánsát képesek el­készíteni. A kombinátban jelenleg 15 ezren dolgoznak. A konstruk­tőrök újabban a gyártási idő lerövidítését tűzték ki célul. A tervezéstől a sorozatgyártásig terjedő időt 27 hónapra kíván­ják csökkenteni. Jelenleg ez az időtartam a bonyolultabb gépeknél 3 év. A Nagykanizsai Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat FELVESZ: „B” kategóriájú, tervezési jogosultsággal rendelkező, szerkezetépítő mérnököt, tervezői munkakörbe. Jelentkezni a vállalat munkaügyi csoportjánál Nagykanizsa, Deák tér 5. 59 1981. november . Felújították a bajai vetőmagü­zemet Termel a Bajai Mezőgazda­­sági Kombinát felújított vető­magüzeme : a korszerű osztá­lyozó gépekkel, laboratórium­mal és tárházzal kiegészített maggyárban megk­ezdődöttt a hibridkukorica-vetőmag osztá­lyozása. A búza vetőmag fém­zárolása után most tizennégy­­féle tengerit tisztítanak, cso­magolnak, s szállítanak a ba­jai kukoricatermesztési rend­szer partnergazdaságainak és más gazdaságoknak: a tavalyi tartalékkal együtt 650 vagon kitűnő minőségű kukorica ve­tőmagot hoznak védjeggyel forgalomba. Az osztályozott vetőmag minden szeme erőteljesen csí­raképes, belőle egyenletes nö­vényállomány fejlődik. A mag minőségével igyekeznek meg­alapozni a jó termést; a terv, hogy a BÉK-taggazdaságok földjein átlagosan száz mázsát­­ teremjék hektáronként a ku­­­­korica. (MTI)

Next