Zalai Hírlap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
4 Búcsúztattuk a régit — köszöntöttük az újat (Folytatás az 1. oldalról.) asszony vőlegény volt itt, most fiatal házasok. Szerencsés házasság volt, s most pedig megnyerték a malacot — mutatja be őket közös ismerősünk. Ahogy elnézem őket, jövőre megint visszajönnek. Hévízen és Keszthelyen A hévízi Thermál minden táncolásra, mulatságra alkalmas helyisége zárt ajtókkal várta a vendégeket. Az itt hagyományos szilveszteri specialitás, a vízidiszkó is teljes üzemben volt: táncoltak a medence körül, s természetesen a vízben is! Éjfél előtt a zene mindenütt elhallgatott, s miközben durrogtak a pezsgőspalackok, a hangszórókból tizenkét óraütés hirdette az évfordulót. Nyugatnémet, osztrák, holland, angol, svájci, csehszlovák, jugoszláv és persze magyar vendégek ürítették egymásra a pezsgőspoharakat. Több, mint hatszázan kívántak itt a Thermálban békés, boldog új esztendőt. Természetesen a tombola sem maradhatott el. Mintegy ízelítőként még az óév utolsó félórájában körbehordozta Varga Miklós konyhafőnök-helyettes az alaposan kikozmetikázott, Zsófi névre hallgató kismalacot, mely harsány visítással tiltakozott a farokhúzogatás szertartása ellen. Inkább a külföldi vendégek próbáltak e rítussal hatni a jószerencsére. Úgy tűnik, hogy a malac vezető szerepe szűnőben van már a szilveszteri tombolákon, a Thermálban is a háttérbe szorult egyéb, érdekesebb nyeremények mellett. Vidám izgalomban várták a sorsolást, hamar gazdára lelt vagy tizenöt különféle márkájú pezsgő, aztán jött a fődíj: egyhetes, kétszemélyes vendéglátás a szállóban. A boldog nyertesek: Stepán Tibor hévízi masszőr s menyaszszonya, az ugyancsak hévízi Krosenszki Andrea. A másik fő díj egyhetes, egyszemélyesvendéglátás: ebben az örömben a budapesti Fábián Györgyné részesült. Keszthelyen, a Hotel Helikonban Ugyancsak éjfél után emelkedett a „megfelelő szintre" a hangulat. A konfetti-viharban szerpentin-villámok s cikáztak, táncolt, mulatott a nemzetközi vendégsereg. Igen sok, elsősorban osztrák törzsvendég ünnepelte itt az új esztendőt. Közöttük Angelos Kairos görög származású osztrák nagykereskedő magyar származású feleségével — harmincnyolc esztendeje kötöttek házasságot — már egy évtizede itt töltik a nyarat, s minden évben „átugranak” szilveszterezni is. — Mit kíván az új évtől? — Hogy legalább olyan sikeres legyen, mint az óesztendő volt — mosolyog a hófehér hajú férfi. Aztán magyarul teszi hozzá: — És ugyanezt kívánom maguknak is, mindenkinek ... A három unoka vidám nagyapja szerencsésnek is bizonyult, mivel a tombola első díját, a háromnapos keszthelyi — helikonbeli — vendéglátást ő nyerte meg. Ezzel újra bebiztosította törzsvendégi státuszát... Békés, jó hangulat volt mindenütt, a rekedtre fújt papírtrombiták hangja jól megfért a tánczenével, a népdal a gépzenével, s az ünneplő emberek egymással a Gessertől a Georgikonig. A karácsonyi csendes napok után most nagy volt az utcákon a gyalogos forgalom, sokan kisétáltak a Balaton partjára is, ahonnan hajnaltájt egymás után emelkedtek a magasba az itt szilveszterező vadliba-csapatok. Szabad egy táncra? Vízi diszkó a hévízi Thermálban A lenti művelődési központban telt ház. A Kerszövvel közösen rendezett szilveszteri vigalom az épületnek valamennyi helyiségét elfoglalja, még az irodákat is: itt rendezték be a ruhatárat. Ötszázötven belépőt adtak el, de helyhiányában legalább ennyi igénylőt kellett elutasítaniuk. Egyik pillanatról a másikra elcsendesedik a táncterem, s középütt megjelennek a Kerka Táncegyüttes tagjai. Ők járják a nyitótáncot. A „Borsodi táncok”-ban előbb a fiúk csizmája dobban a márványlapokon, aztán pörögnek a lányok, s amikor elcsendesül a nyitótánc zenéje, új csárdásra kezd a zenekar, s ezt már ropják a vendégek is, egyre többen. A táncteremtől távolabb egy bárnak berendezett helyiségbe vonulnak el néhányan, s diszkó zenére „lejtenek", hogy múlik az idő, a fiatalok lassan kiszorítják a helyiségből az idősebbeket. Nekik is tetszik a diszkó-muzsika. Az egyik asztalnál éppen koccintásra emelkednek a poharak. Az asztaltársaság: Reistetter János, a termelőszövetkezet agronómusa, dr. Fidler Sándor orvos, dr. Szabó Attila állatorvos, Molnár Ti ZALAI HÍRLAP hamér agronómus és családjuk. Reistetter János mire üríti a poharát? — A termelőszövetkezetben az állattenyésztési ágazatot vezetem. Olyan eredményt szeretnénk elérni1982-ben is, mint 1981-ben. Huszonnyolc százalékos volt a növekedésünk tejtermelésben. Éjfél: — Mire emeli pezsgőspoharát a feleség, Reistetter Jánosné? — A család boldogságára. Épülő új családi házunkban a megértés, a szeretet lakozzék. A vendégek jól szórakoznak: filmvetítés, műsor (Galambos Szilveszter humorista, Kovács Ibi operettprimadona, Elek Éva magyarnóta énekes, Turpinszky Béla Liszt-díjas énekes foglalja el egy időre a pódiumot) aztán zene, zene sok tánc reggelig. Hasonlóképpen a Kerka étteremben is, ahol több idegen szót hallani mint magyart. A jugoszláv vendégek időben gondoskodtak asztalról, hogy nálunk búcsúzzanak jó hangulatban 1981-től A novai bálban A novai szilveszteri mulatság rendezését a termelőszövetkezet KISZ-szervezete vállalta magára, s már a kora esti órákban foglaltak voltak az asztalok, szólt a zene, megkezdődött az óév búcsúztatása. — Mi vállaltunk minden teendőt — sorolta sietve a ruhatárnál Bogár Éva miközben kolléganőihez, Csőre Ildikóhoz és Varga Katalinhoz irányította az érkezőket, hogy megszabaduljanak kabátjaiktól. Amott a büfében vagy fél tucatnyian szorgoskodtak: Tüske Tivadar, Pál Erika, Tomba Zoltán, Peterka László, Nagy József. — A táncra mikor jut idő? — Ha felkérnek — volt kész a válasszal Bogár Éva. — Már táncoltam is. Igaz, nem emlékszem ki volt az első táncosom, de jól megforgatott. A mellette állók nevettek és a teremből is hangos jókedv áradt, pedig az óév búcsúztató éppen csak elkezdődött.* És még sokhelyütt... A lovászi Olajbányász művelődési központban is telt ház van. Az ajtó előtt néhányan irigyen szemlélik a bentieket, akik nótázva vigadnak. Nagy Teréz igazgató hajából konfetti hullik. — Mit érez most? — Némi izgalmat, hogy minden rendben menjen, mindenki jól érezze magát. Az egyik asztalnál Szabó Károly és felesége mosolyogva figyeli a táncolókat. A férj esztergályos az olajiparban, felesége a korábbi években minden szilveszterkor dolgozott a büfében. — Tizenöt éve nem szórakoztunk szilveszterkor. Ha pótolni nem is tudjuk amit elmulasztottunk, most jól érezzük magunkat... Mire koccintunk a pezsgővel? Természetesen a boldog új esztendőre, s a magunk boldogságán túl másokéra is. A békességre. A letenyei művelődési központ földszintjén rendezett óévbúcsúztatón az éjszakai órákban zárt ajtók fogadják a látogatókat. A benti zsúfoltság nem teszi lehetővé, hogy új vendégeket fogadjanak. Ez már csak a bentiek szórakozásának rovására menne A nótaszó majd szétveti a régi épület falait. De hát ilyenkor így szokás. Akik kívül rekedtek, azok irigykedve lesnek be az ablakon, de valahol azért ők is ünnepeltek. A hangulatukból erre lehet következtetni. A becsehelyi 7. számú italboltból harmonikazene és nótaszó szűrődik ki. Itt volna még hely néhány vendég számára. A söntésnél Horváth Józsefné méri az italt, apósát, Horváth Józsefet helyettesíti, aki harmonikával „dolgozik”. A söntéshez támaszkodva egy jó hangulatú férfi dúdolgat. — Boldog új évet — köszöntöm, mire ő tovább dúdol, majd bizonygatni kezdi, hogy a szilveszter nagyon jó. Jugoszláviából érkezett ismerőseihez, s úgy döntött, itt búcsúztatja az óévet. Próbáltam beszélgetésbe elegyedni vele, de csak félig sikerül. Én beszélek, ő válaszol, de csak anynyit: Szilveszter az nagyon jó, meg a békesség és mosolyog széles jókedvvel. Később megfejtem mi lehetett az oka. Colájában lassan több a rum mint a Cola, mert mindig rummal önteti föl a poharat. Limbó-lázs a kanizsai űrhajós presszóban. 1983. január 1 Lentiben a Kerka Táncegyikten csárdása nyitotta meg a táncot. Nemzetközi köszöntő Szilveszter délelőtt megkezdődött a külföldre szóló telefonhívások előjegyzése, illetve a határainkon túlról jövő hívások kapcsolása. Délután és este sűrűn csengtek a telefonok, szilveszter éjszakára a szokásos egy helyett ketten kapcsolták a zalaegerszegi postán a nemzetközi telefonhívásokat. Több százan teremtettek kapcsolatot a telefon segítségével külföldön élő rokonaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel. A tengeren túlra ezúttal nem kapcsoltak telefonhívást, viszont Európának csaknem minden országába eljutottak megyénkből az új évi telefonos üdvözletek. Zalai újszülöttek Nagykanizsán január elsején reggel hat óra 15 perckor sírt fel az első idei újszülött a kórház szülészeti osztályán. A boldog anya Csádi Jánosné egészségügyi dolgozó Ágnes nevű, három kiló nyolcvan dekás kislánynak adott életet. A keszthelyi kórház szülészetén csendes éjszaka és nappal után, késő délután, 18 óra 10 perckor hangzott fel az első gyermeksírás: a nagyradai Székács család József nevű kisfia köszöntötte harsányan az 1982-es esztendőt, öt perccel később a zalaegerszegi kórházban a novai Horváthné Kámán Gabriella hozta világra elsőszülött gyermekét. Horváthék számára a 3 kiló 10 dekás Roland a legszebb újévi ajándék. Vidám óév-búcsúztató országszerte Az ország szinte valamenynyi szórakozóhelye, szállodája, több száz étterme fogadta ínycsiklandó falatokkal, zeneszóval, vidám műsorral szilveszter napján az óév-búcsúztatókat. Számos külföldi vendég is hazánk valamelyik szép vidékét választotta az új esztendő köszöntésének színhelyéül. Kőszegen például a Jurisics várban rendeztek nagyszabású szilveszteri bált, ahová a legtöbben természetesen a szomszédos Ausztriából érkeztek, ám sok, más nemzetiségű vendég is részt vett a mulatságon. Győrött fél ezren foglaltak helyet a Rába szálló nagytermében, a Park éttermet pedig Bécs egyik legnagyobb áruházának, a Gemgrossnak a dolgozói bérelték ki. A kaposvári Dorottya szállóban nagy sikert aratott az egyencek körében a svédasztal: az étkezők a malacpecsenyét, a rablóhúst, a sokféle hidegtálat és édesség-költeményt egyaránt megkóstolhatták. A debreceni Arany Bika szállóban az év utolsó napján nyílt meg az új éjszakai bárhelyiség, a százszemélyes, hangulatos szórakozóhelyen artisták, akrobaták és táncdalénekesek műsorát tekintették meg. Megteltek az ország hegyvidéki turistaházai is, s a váratlanul enyhe, napsütéses időjárás mindenütt sokakat csábított kirándulásra. A Hanság vidéki falvak utcáit este a fiatalok vidám csoportjai járták be: újévi népszokásokat felelevenítvén muzsikaszóval, dallal, régi rigmusokkal köszöntötték a házak lakóit. (MTI) Krimi az éjszakában Szilveszteri hangulatkutató utamat az első 300 méter megtétele után, pontosan 0 óra 50 perckor meg kellett szakítanom, illetve cifráznom. No, még nem a pezsgő szivárgott le a lábamba .. . nem is petárdarobbanás bénított meg , hanem egy látvány. Tőlem száz méternyire sötét alak ugrott át az egerszegi kertvárosi bölcsőde Népköztársaság úti kerítésén, aztán egy hatalmas csörrenés. A filmbeli nyomozó szavai villantak át agyamon: „Betörés esete forog fenn. . .” A túloldalon két diákos ifjú pár imbolygott, mondom nekik mi van, segítsenek. A fiúk velem együtt átugrottak a kerítésen. Csönd és sötétség. Aztán valami olyasfélét mormoltak, hogy a hapsinak agyára ment a sok krimi, majd angolosan leléptek hölgyeikhez . . . Közben az egyik ablakfüggöny mögött kigyúlt a villany... Itt a jómadár . .. Irány a kerti vendéglő, telefon a rendőrségre, visszafelé már ,a vendéglőfőnök és a teraszon iszogató két fiatalember alkotta stábbal futunk. Nem tudom hogyan, de újból a kerítésen belül voltunk. A sötétben megtaláltam a hátsó szolgálati bejáró melletti betört ablakot, alatta sámlinak használt láda ... Itt ment be ... — Fiúk, ketten menjetek át a főbejárathoz, mi itt maradunk. Egy perc múlva lihegve fut vissza egyikük, a kisebbik: — Narancssárga moped parkol a szolgálati főbejáratnál! Mit csináljunk? — Ne üljetek rá ... Ha nem tudod mit, öregfiú? Tarts nekem tablétrát. Tart és közben nyög: — Hány kiló maga? — Borral, pezsgővel együtt nyolcvan. — Érzem. — Nyugi, ott a jómadár, az irodában ... Háttal áll, világosbarnás-vöröses, göndör haja van, kb. 180 centi, szürkésbarna öltönyt visel és éppen kilép a folyosóra ... — Ugye, azt már nem mondja, milyen a cipője, mert már nem bírom tartani . .. öt perce őrködünk, örökkévalóságnak tűnik. Hallani az izgalomtól vacogó fogak öszszeverődését. Egyszercsak megérkeznek a rendőrök, egy borjúnyi snauszerrel. Négyen, vannak, ketten balesetiek. Mondom a tényállást a törzsőrmesternek. Vigyázz ülésbe vezényli a kutyát — kettőnket meg fül a tetőre, nehogy ott szökjön meg a madárka. Gumibotot nyom a vendéglős kezébe, majd együtt bemásznak az ablakon. Föntről látjuk a sráccal az újabb kocsit. — Megjöttek az igazi „jardok" — reszketi félhangosan. Lenézünk a kis napozóudvarra. Fény, kifelé nyitott ablakszárny — és egyszercsak göndörhajú, magas, világosbarna hajú férfi mászik ki rajta, összeszedjük minden bátorságunkat. — Azonnal álljon meg — vagy leugrunk! — Nyugalom, csak én vagyok, Varga főhadnagy. Lemászunk a tetőről.— Meglépett ezen az ablakon, itt hátul — szól a főhadnagy. — De csupa meleg nyomot hagyott: bélelt kabát, véres zsebkendő, a szolgálati bejáratnál meg egy narancssárga moped ... A fenőke volt, a mi kedves, ragaszkodó barátunk. Kilencven százalék, hogy elkapjuk ... De mondja miért néz maga olyan ijedten? — Semmi, főhadnagy elvtárs, csak a kesztyűim, meg az idegeim mentek ronggyá ... — Lukács —