Zalai Hírlap, 1982. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1982-07-01 / 152. szám
1982. J.Hiua L Dinkmozifalon és szobrászat Sorozatok a képernyőn Két nagyobb lélegzetű műsor is szerepel júliusban a televízió programjában. Jugoszláv filmsorozat kerül a képernyőre szerda délutánonként — július 14-től — A kezdet címmel. A 6 részes alkotás a XX. század elején kialakult jugoszláviai szocialista munkás- és diákmozgalomról, valamint egyik élharcosáról, Dimitrije Tucovicról ad képet. Milovan Vitezovic író és Edvard Galic rendező filmje elvezzi nézőit az 1903-as Szerbiába, megismertetve a kibontakozó szocialista mozgalommal, amelynek egyik diákvezetője Tucovic, a főszerepet Ljubisa Samardzia formálja meg — magyar hangja Szilágyi Tibor. A művészetek kedvelői a szobrászattal foglalkozó ismeretterjesztő programokat tekinthetnek meg július 18-tól, Vasárnap esténként a 2-es csatornán. A modern szobrászat mesterei című 3 részes sorozat a művészeti ág fejlődését követi nyomon Rodintól napjainkig. A film nemcsak a műveket, hanem alkotóikat is bemutatja — hol stúdiókban, munka közben, hol régi archív filmek segítségével, hol pedig riportokban szólnak művészi törekvéseikről az érintettek. Az amerikai filmsorozat rendezője Michael Blackwood. (MTI) Száztíz elsős egy teremben Tanítónő a múltsaladból A FEHÉR FALU VILLA, s rajta a díszes, sötét faborítás nem a mai építészeti divat re-make. E falak ugyanis már hetven éve állnak itt Keszthelyen, a vízpart közelében, az árnyas zugokkal teli kertben. s Egyik Lakója azonban e villa- nál is jóval idősebb. Pflanczer Jolán, nyugdíjas tanítónő, ■ 1887-ben született Nagykani- Izsán, s tavaly kapott rubindiplomát. Derűsen jött ajtót nyitni a szűk előszobába. Apró, tólé kény alkat, nagy, kék szemek- kel. Barátságosan invitál bennünket befelé az egyetlen szo- ; bába, amelynek falait plafonig elborítják a sárgult fotók, fest. menyek. Súlyos, nehéz kárpitok fedik a bútorokat, gazdagon díszített, fodros párnák s halma a heverékön. — Szép-e? — virul ki, ami- kor a villát dicsérjük. — A ■ legszebb ház Keszthelyen — bizonygatja, miközben hintaszékébe ül, megigazítja bordós ruháját, s a nyakába kötött sárga masnit. Elhelyezkedik, s nem is igen kell biztatni, hogy meséljen. — Még 48 előtt történt, (s itt persze nem 1943-ra, hanem 1848-ra kell gondolnunk), hogy Grácból, ahol a családunk élt, a borkereskedő nagypapa a Balaton vidékére utazott bort lenni. Hazafelé, az úton tüdőgyulladást kapott, s mivel akkor még a kocsma is ritka volt, nemhogy a szálloda, egy család fogadta be és ápolta. Aztán mire meggyógyult volna, beleszeretett, a házikisasszonyba, így kerültünk Magyarországra. A Kanizsán letelepedett családban született a ma 9 éves Pianczer Jolán. Apja gimnáziumi rajztanár volt, tőle szállt a tanítás iránti vágy lányára is. — Már kisgyerekként is tanítónő akartam lenni, pedig akkoriban még kevés nő vállalkozott erre. De tudod milyen a gyerek — mondja közvetlenül —, meglátja az első tanítónőjét, s már rajong is érte. Én legalább is így voltam. Pécsett fejeztem be a tanítóképzőt, s 1901-ben ott át tart. 18 évesen, diplomával a ke-jenben. Hamarosan Zalaszántóra került, egy kántortanító mellé Tíz évig ott dolgozott, majd amikor innen Keszthelyre kerrült, a jól ismert festő, Mikón Gyula oktatta a zalaszántói iskola nebulóit. — MA MÁR EL SEM HISZIK, hogy milyen körülmények között dolgoztunk Zalaszántón. Száztíz elsősöm volt, egy teremben. Ks lehet kémlelni, hogyan ült le ez a temérdek gyerek. De azért amelyik rendesen eljárt iskolába, karácsonyra mind szépen írt, olvasott. Az elsősöket szerettem a legjobban. Akkor még nincs elrontva, megfertőzve a gyerek, akkor még egészen az enyém. Keszthelyen, a mai Csány is- Ikola elődjében helyezkedett el, s bár itt már sokkal jobbak a tanítás körülményei, az időközben kitört első világháború mégis „gondoskodott” nehézségeiéről. • A férfiakat elvitték a frontra, nagyon sokan el is estek, s így az iparos tanonciskolában is nekünk, nőknek kellett tanítani. Két korona óradíjat fizettek érte. Keszthelyen harminc évig állt katedrán. — A Balatonpart változásaira hogy’ emlékszik vissza? — Ó, a Balatont imádtuk. Egészen más volt a vidék, mint manapság. Minden rét volt, meg szőlő, nem szállodasor, méh vendéglő. Emlékszem, amikor Fonyód még egy kis szállodából és két magánvillából állt. Ma meg ... Végigéltem én a Balatonnak az egész alakulását, változását. Jó úszó is voltam, műveltem én minden sportot, amit nőnek próbálni illett. Most meg egy éve is elmúlt már,ahogy lent lettem volna a parton. Hiányzik is nagyon. — Mivel tel neje a napok? — Sajnos, egyre rosszabbul látok, így már olvasni sem tudok jó ideje, s ez rettenetesen hiányzik — panaszolja. Ott áll a televízió is, de már azt sem élvezheti igazán. — Jár valaki felolvasni Jolán nénihez? — NÉHA A KÖZELI VSZKBÓL (Vendéglátóipari Szakközépiskola) jönnek diákok, s egy kedves hölgy is eljárogat hozzám olykor-olykor beszélgetni, de azért csak magam vagyok. Egyedül a zene a vigaszom. Magam is tanultam zenét, s tudom, ha valaki jól akarja csinálni, annak meg kell érte szenvedni. Volt, hogy hajdanában én is hat órát gyakoroltam naponta a zongora mellett. Ma meg csak alszom, zenét hallgatok, s ha nagy néha betoppan valaki, eldiskurálunk. Kikísér bennünket a sötét előszobán át, aztán visszatipeg párnái, barnult fényképei közé, letelepszik, s csak a hintaszék nyikordul néha egyet. Magyar Hajnalka Teher van azon, aki dönt — az igazság terhe . A múlt év augusztusától vagyok nyugdíjas. Harminc évet egy helyen, a Volánnál töltöttem el. Szép munkája volt, a vasúti részleg vezetője voltam, s mint forgalmi osztályvezető-helyettes mentem nyugdíjba. Szerettem a feladatomat, a legapróbb kis munkától kezdve minden fortélyát kitanultam, tanfolyamok hosszú során és az életben. A legszívesebben az emberekkel foglalkoztam. Nincs két egyforma ember, csupán néhány egyformán jó vagy rossz szokás, tulajdonság van, ami esetleg többeknél megtalálható. Mindig igyekeztem jól megismerni az embereket Nem igaz, hogy csak a termelés számít, a legfontosabb, áld mögötte áll a dolgozó. Bár engem úgy ismertek, mint aki mindig szigorúan megkövetelte a fegyelmet, a rendet, a munkát, de nekem Jóska, Pista, Laci fiam volt minden egyes beosztottam. Féltem a nyugdíjas évektől. Lesz-e, ami értelmesen kitölti az életemet? Gondolhatják, hogy örömmel vállaltam el az ülnöki megbízatást, amikor a vállalatom engem talált rá méltónak. A jog nem volt furcsa, hiszen több mint tíz éven át intéztem jogi ügyeket, képviseltem a céget a bíróságon. A polgári szállítmányozási jogot ától-cettig ismerem. Most, hogy a büntetőbíróságon vagyok népi ülnök, elővettem abüntetőjogot is, kijegyzeteltem, s ismerkedek vele. Ha nem muszáj, ne kényszeresem a hivatásos bírót felesleges vitára, hogy esetleg többet akarok rásózni a vádlottra mérgemben, mint amennyit a törvény lehetővé tesz. A legnehezebb területen bíráskodom — hisz köztudott, hogy népi ülnök az ítélethozatalnál ugyanolyan jogú bíró, mint a hivatásos —, a zalaegerszegi megyei bíróság X. fokán, ahol az élet ellen támadókat vonják felelősségre. Emberölések, életveszélyes sérülések, nagyon szomorú esetek, amelyek mögött emberi tragédiák, kettétört sorsok húzódnak meg. Sokat segít az élettapasztalatom, emberismeretem, amit az évek során szereztem. És az az igyekezetem, hogy mindig a tettek mögé nézzek, hogy kedreesem a miértet, az indítékot. Bizony volt, hogy szántam a vádlottat, s szívem szerint fel is mentettem volna. Itt is sok emberrel találkozunk, sokfélével. A legtöbbjéről lesír, hogy csupán botlás volt, amit elkövetett, pillanatnyi zavar, s leginkább ő tenné — bármi áron — meg nem történtté a dolgot. Ilyenkor nyugodt vagyok, mert érzem, hogy a büntetésnek meglesz a kellő nevelő hatása. Aztán ugye vannak megrögzött, ravasz bűnözők. Ha ötvenszer hallgatnák ki őket, ötvenféle mesét találnának ki, hogy mentsék az irhájukat. Hogy még mire haragszom? A részegségre. Nagyon sok bűncselekménynél így, vagy úgyszerepet játszik az alkohol. Az emberre azt mondják, a teremtés koronája. Hát kérdem én, miféle korona az, aki az értelmét — a legtőbbet, ami megkülönbözteti az állattól — elkótyavetyéli azért a nyavalyás alkoholmámorért? A részeges ember körül szomorúság és bánat terem, s gyakran torkollik tragédiába ártatlanok élete is. Azok a férjek, akiket feleségük ölt meg, szinte valamennyien alkoholisták voltak. Nem könnyű a büntetőbíró helyzete. Nagy teher van annak a vállán, aki emberek élete sorsa felett dönt — az igazság terhe. Úgy kell kibogozni minden ügyet, kihámozni a valóságot minden tagadás és leplezés ellenére, hogy az ítélet méltó, igazságos legyen." Hogy mennyi volt a legnagyobb büntetés, amit kiszabtunk? Tizenhét év. Emberölésért. Világosan éreztem, hogy a fiatalember nem bánja, amit elkövetett, csupán azért átkozta magát, hogy kiderült az eset és a bíróság elé került. Sajnálom, hogy csak idős koromban találkoztam az igazságszolgáltatással, egész éltemben szívesen csináltam volna. Amíg tehetem, mint népi ülnök örömmel segítek, hogy egyensúlyban legyen Justitia mérlege. Elmondta: Szabó István népi ülnök Feljegyezte: Fincza Zsuzsa Túlóra A gondnok megmutatta a kertet és az udvart, bekísért az irodákba is, mindenkinek bemutatott, mint az új kertész-szakmunkást. Kellemesnek ígérkezett a környezet életem első munkahelyén, alig vártam, hogy munkába állhassak. Úgy éreztem, szép feladat, sok munka vár rám. Nyitatlan volt a pázsit, kaszálatlan a fű a kerítés mentén. Az udvaron kinőtt gyomok látványa a sarabolást sürgette, hátrább nagy gyöngykavics-depók várták, hogy valaki elteregesse őket. A rózsafák tetvesek voltak, így a permetezést is sürgősnek láttam. Másnap elkezdtem a munkát. Igyekeztem gyorsan szépíteni a környezetet. A meleg, esetlen napokon a munkát rendszeresen öntözéssel fejeztem be. Egyik délután fáradtan ültem le a kerítés mellett egy tuskóra. Cigarettámból nagyokat szippantva néztem végig eddigi munkámon. Odajött hozzám a gondnok. Felálltam, hogy üdvözöljem, de visszanyomott a tuskóra és mellém kuporodott. ■— Amióta maga itt van, ez már nem is kert, hanem valóságos arborétum — mondta. — Ez túlzás. Csak egy kicsit el volt minden hanyagolva, az az igazság. — Nem jönne el hozzám is valamelyik, nap egy kicsit segíteni kertészkedni? Néhány szakmai tanácsot is szeretnék kérni magától. Tudja, én nem sokat értek a virágokhoz, de szeretem őket. — Igazán szívesen elmegyek — válaszoltam. Aztán meg is állapodtunk az időpontban. A következő szabadszombaton reggel időben érkeztem a kikására. Betessékelt a szobába. Letettem a kabátomat, aztán belesüppedtem a fotelba. No, nem magamtól, hanem vendéglátóm kedves unszolására. Felesége jó erős kávét hozott. Aztán megnéztem, a szobanövényeket, majd a kertet. Kerékpárommal hazaszaladtam permetezőgépért, bele is készítettem a néhány rózsafára való levet a tetvek ellen, meg néhány zacskó virágföldet vettem magamhoz és siettem tússzá. Átültettem a vízipálmát, meg a fikuszt. Közben elmondtam, melyiknek milyen a vízigénye, fémigénye stb. A páfrányod száraz leveleit kiollóztam. . Aztán kint a kertben megpermeteztem a rózsafákat. A terülőtuja kerítésbe növő ágait metszőollóval kivágtam, miközben meg akartam mutatni, hogyan lehet a bokrot kisebbíteni anélkül, hogy a levágott hajtások helye észrevehető legyen. A gazda azonban nem volt túl érdeklődő. — Csinálja csak — mondta és bement. Majd kiállt a teraszra és onnan nézte ténykedésemet. — A pincelejáratnál talál egy kapát és itt a kerítés mellett legyen szíves még felsarabolni a gyomokat — szólt ide. Felsaraboltam, majd visszatettem a kapát a helyére. — Na, talán meg is volnánk — mondtam, miközben kezet mostam a kerti csapnál. — Igazán megszépítette az udvarunkat. Majd elszámolok néhány túlórát magának! Erre úgy meglepődtem, hogy ezt bizonyára ő is észrevette. Valahogy nem állt rá a szám, hogy megköszönjem. A permetezőgépet felakasztottam a kerékpáromra. Közben eszembe jutott a kabátom, hogy bent felejtettem. — Pardon, egy pillanatra, ha megengedi, belépnék a kabátomért. Nem mozdult az ajtóból. — Eszter! — kiáltott be a feleségének. — Hozd ki a fiatalúr kabátját. A virágok szeretetéről nem esett több szó köztünk, de virágszeretete azóta többször is eszembe jut. Horányi Árpád KALAI HÍRLAP CB: „Keszthely, 05* Korszerűsítették a műszaki mentést Gyakorta előfordul a közúti balesetek során, hogy — megfelelőeszközök híján — a gépkocsi roncsaikból csak nagy nehézségek árán sikerül kimenteni a sérülteket. A Zala megyei Tűzoltóparancsnokság támogatásával létrehoztak a keszthelyi városi járás, tűzoltó-égon egy műszaki-technikai bázist, amely elsősorban a Belaton nyugati partvidékén előforduló közúti baleseteknél nyújthat hathatós segítséget. A közelmúltban beszereztek egy villamos agregátort, amelyhez különböző, elektromos üzemű roncsvágó készüléket lehet kapcsolni, s éjszaka biztosítja a terület megvilágítását is. Ezenkívül egy nagy teljesítményű csörlőberendezést is készenlétbe helyeztek, és szükség esetén a helyszínre rendelhető a megyei parancsnokságtól egy gépjármű-daru is. A riasztás a szokásos postai tűzjelző telefonokon kívül történhet a CB-rádió 9-es, segélykérő csatornáján „Keszthely 05” hívó néven, éjjel-nappal. A turizmus haszna Az országgyűlés nyári -í"*" ülésszakán a belkereskedelmi miniszter expozéjában kitért az idegenforgalom alakulására. Szavaiból kitűnt, hogy néhány éve kedvező fordulatot vett a Magyarországra irányuló turizmus. Míg korábban igen sok vendéget fogadtunk viszonylag kevés haszonnal, újabban arra törekszünk, hogy a turizmus minél jelentősebb gazdasági eredménnyel járjon. A vendégfogadás rossz értelemben vett rekordéve 1978 volt, amikor kereken 17 millió külföldi lépte át határainkat. Bár nemzeti büszkeségünknek hízelgett ez a nagy érdeklődés, rá kellett jönnünk, hogy nem jó úton járunk. A főszezonban tömegesen érkező vendégeket nem tudtuk megfelelően elhelyezni: kialakultak a vadkempingek, százezrek vertek sátrat közművek nélküli területeken. Az üdülőhelyeken, elsősorban a Balatonnál elviselhetetlen volt a zsúfoltság, vagyis olyan állapotok alakultak ki, amelyek kevéssé alkalmasak az üdülésre, a pihenésre. Ráadásul ebből a vendégforgalomból az állam viszonylag igen csekély bevételhez jutott. Egyrészt azért, mert a turisták jószerivel csak éjszakáztak és étkeztek az országban, tehát alig vettek igénybe egyéb turisztikai szolgáltatásokat. Másrészt többségüknek csak magánházaknál, magánnyaralókban jutott hely, és a szállásadók jó része nem fizetett adót.V miért jött mégis, a zsúfoltság ellenére oly sok nyugati turista hozzánk nyaralni? Azért, mert nálunk meglehetősen olcsón lehetett lakni, étkezni, szórakozni. Nem csupán az alacsony árak miatt, hanem azért is, mert a turisták sokkal előnyösebben válthatták be valutájukat — igaz, illegálisan —a magánszemélyeknél, mint a bankban. Ez egyúttal azt eredményezte, hogy az állam a hetvenes évek tömeges turizmusából viszonylag szerény bevételhez jutott. A fordulat, amire a belkereskedelmi miniszter expozéjában is utalt, a hivatalos valuta- és devizaárfolyamok módosításával kezdődött. Az árfolyamokat az állam fokozatosan úgy alakította, hogy ma már a turistáknak nem érdemes az illegális utat választaniuk: valutájukért reális forintösszeget kapnak a hivatalos pénzváltóhelyeken. Az árfolyamok módosítása csak egy volt a „minőségi turizmus” érdekében hozott intézkedések közül. Mert közben nagy tempóban épültek szállodák, motelek, fogadók, kempingek, strandok, sportpályák és egyéb, a hazai és a külföldi turisták szórakoztatására, sportolására alkalmas intézmények. Ugyanebben az időszakban adott az állam nagyobb lehetőséget magánszemélyeknek arra,, hogy panziót, kempinget létesítsenek, üzletet, vendéglőt nyissanak, ami egyúttal növelte az ország fogadóképességét és az állam bevételeit is. A statisztikákból kitűnik,hogy korábban a külföldről Magyarországra érkezetteknek csak egy része volt turista, vagyis 24 óránál többet tartózkodott határainkon belül. 1978-ban például 17 millió beutazót regisztráltak, ám közülük mintegy hétmillióan még aznap elhagyták az országot. A sietős vendégek egy része átutazóban volt, többsége azonban csak bevásárolni jött. Ez az úgynevezett bevásárló turizmus — részben a mesterségesen alacsonyan tartott élelmiszerárak miatt — szintén nem kedvezett népgazdaságunknak, ezért is szigorították meg a vámszabályokat. Bár ezek az intézkedései 1979 óta csak fokozatosan történtek, hatásukat már jelzik a statisztikák. 1981-ben csak 14,8 millió beutazást regisztráltak, de a turisták — tehát a 24 órán túl tartózkodók — száma nemhogy viszszaesett volna, hanem nőtt mintegy félmillióval. A vendégéjszakák száma az 1978-as 61 millióról tavalyra 73,6 millióra emelkedett, azaz egy turista átlagosan a korábbi 6 helyett 7 napot tartózkodott hazánkban. Nyilván, mert jobban érezte magát, több lehetőséget talált üdülésre, szórakozásra, ismeretszerzésre. Tőtt azoknak az aránya is, akik kereskedelmi szálláshelyen — szállodában, kempingben, motelben, turistaházban, kollégiumban, illetve adófizető magánszemélynél — éjszakáztak, bár a másutt megszállók aránya még 1931- ben is igen magas, mintegy 65 százalék volt. A minőségi fordulat a legpregnánsabban az ország devizabevételeinek alakulásán mérhető. Míg 1978-ban a 17 millió beutazó mellett 7,8 milliárd forint volt a bevétel, addig 1981-ben a 14,8 millió külföldi látogatásából kereken kétszer annyi, 14,1 milliárd forintnak megfelelő devizabevételt könyvelhettünk el. Ezen belül a rubel elszámolású bevételk 5,8 milliárdról 7,1 milliárd forintra nőttek, s ennél sokkal nagyobb arányban emelkedtek a tőkés idegenforgalomból származó dollár bevételek: forintra átszámítva az 1978. évi 1,9 milliárdról 6,2 milliárdra. Az idei előszezoni adatok további javulást mutatnak. Az év első négy hónapjában a tőkés országokból érkezettek vendégéjszakáinak száma 16 százalékkal, a bevétel pedig 79 százalékkal haladta meg a tavalyi azonos időszakét. A négy hónap alatt kereken 50 millió dollár bevétel származott a tőkés idegenforgalomból Ez a bevétel tulajdonképpen export, ráadásul az idegenforgalmi devizakitermelés gazdaságosabb, mint az áruexport. Az idegenforgalmi tevékenység csak minimális importot igényel, ugyanakkor a turizmus keretében értékesíteni tudunk olyan árukat és szolgáltatásokat, sőt, földrajzi, természeti és egyéb adottságokat, amelyeket nehezen, illetve egyáltalán nem lehet exportálni. 5 Gál Zsuzsa