Zalai Hírlap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

Változatok a jövőre Pedagógusok és közművelők egyetlen célért A szakemberek abban kivétel nélkül egyetértenek, hogy a közoktatás és a közművelődés kapcsolatában csakis és kizárólag egyetlen helyes út létezik: az együttműködés. A vita különböző fórumokon csak a hogyan itl folyik. Kezdetben volt — és szerencsére igen sok helyen ma is van — a tartalmi együttműködés az iskolák és a művelődési intézmények között. Ehhez nem kell semmilyen közös szervezeti forma, csak a közös nagy cél felismerése: pedagógusoknak, művelődésiotthon-vezetőknek, múzeumi, könyvtári szakembereknek és a kultúra más munkásainak összefogása annak érdekében, hogy minél több legyen a „kiművelt emberfő”. Ennél szorosabb együttműködést feltételez a másik elképzelés, amely szerint szervezetileg össze kell vonni az iskolákat és a művelődési intézményeket, megtartva szakmai önállóságukat. A gyakorlat azt mutatja, hogy erre elsősorban a kis településeken és az új lakótelepeken van szükség — és lehetőség. Jogi alapot egy tavaly megjelent művelődési miniszteri rendelet teremtett hozzá — a személyi feltételek megteremtése azonban sokkal nehezebb. Nemcsak azért, mert nem mindenütt van elegendő megfelelő felkészültségű, pedagógus, könyvtáros, népművelő, hanem azért is, mert aligha lehet egyik napról a másikra elérni, hogy megszűnjék a szakmai sovinizmus, s a különböző szakemberek egymást segítve végezzék a minden nemzedékre kiterjedő közművelődési munkát. Ugyanis nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az óvodáktól a nyugdíjas klubokig közös irányítás és — ami ennél is jelentősebb — közös művelődési felképzelés kell, hogy érvényesüljön. A jövő művelődési intézménye napjainkban kezd kibontakozni. Egységes, minden területet átfogó művelődési intézmény, ahol minden korosztály és társadalmi réteg számára megvannak a művelődési, képzési és továbbképzési lehetőségek. Az ország 18 helyén kezdődtek el a kísérletek, nagyvárosokban és községekben egyaránt. Korai volna a tanulságokat leszűrni. Vannak már biztató eredmények, de a kísérlet még alig egy éve tart. Azok a művelődési szakemberek, akik az idei debreceni tanácskozáson ezeket az új intézményeket képviselték, a helyi eredményekből, a kísérlet kezdeti, vagy előbbre haladott voltától függően számoltak be az országos tanácskozáson. Többnyire optimistán, de nem titkolva a gondokat sem. Mégis elgondolkodtató, hogy miért okoz annyi vitát a közoktatás és a közművelődés kapcsolata. Hogy a cél azonos, ahhoz nem fér kétség. Mind az oktatási, mind a közművelődési dolgozók abban látják munkájuk eredményességét, ha művelt, sokoldalúan képzett embereket nevelhetnek. Ehhez sokféleképpen lehet hozzájárulni, kezdve az életkori sajátosságoknak mindenben megfelelő, játékos óvodai ismeretgyűjtéstől, az alapos és valóban általános tudást adó általános iskolán át, folytatva a középfokú oktatás sokoldalúságán és elmélyültségén, a felnőttek szabad idejének kultúrált és hasznos eltöltésén, egészen a legidősebb korosztályig, amelynek ugyancsak programokat kell nyújtani, méghozzá olyanokat, amelyek felkeltik koruk miatt nehezebben ébredező érdeklődésüket. Az is igaz, hogy mindehhez elsősorban jól képzett szakemberek szükségesek, de mindjárt hozzá kell tenni: a hivatástudat, a lelkesedés legalább olyan fontos, mint a képzettség! S az sem elhanyagolható, hogy a pedagógusok és a művelődésüggyel foglalkozó szakemberek keresete között nagy különbségek vannak, amelyek rendezése hosszú és bonyolult kormányzati feladat. A mai fizetési rendszer ugyanis alig teszi lehetővé, hogy — például — az általános iskolai tanár teljes erőbedobással foglalkozzék végzett tanítványai továbbképzésével. Energiáit — ha nem is mindenütt, de még a legtöbb helyen — lekötik a szakköri, a napközi otthoni és az egyéb különórák. Az is tény, hogy számos helyen vannak ütközések az iskolaigazgatók és a művelődési házigazgatók között, akikre más és más jogszabályok vonatkoznak, különböző a fizetési rendszerük is. Mindezek rendezése alapvető jelentőségű, mert egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni a célt: a műveltség terjesztését. E téren pedig — városban és falun egyaránt — igen sok még a tennivaló, attól kezdve, hogy az anyanyelv fazon belül a helyesírás tökéletes ismerete nélkül már nem lenne szabad az általános iskolából senkit sem továbbengedni, evésben addig, hogy az iskolán kívüli művelődésnek a mainál több segítséget kell adnia a különböző szakmai továbbképzéshez, az idegen nyelvek elsajátításához, s a tennivalókat még hosszasan lehetne sorolni. Várkonyi Endre — Arrifehosc- gyermektragédia —- '■ - ' ■ -■ Hol van a negyedik? Az időpont: 1981. július 11-e, este 7 óra 28 perc. A vizsgálattal dr. Gábor Ferenc rendőr alezredest bízzák meg. A nagy tapasztalatokkal rendelkező vizsgálótiszttől az osztályvezetője csupán ennyit kérdez: — Miben lehetünk a segítségedre? A magas, széles vállú, őszülő hajú, de igencsak fiatalos mozgású rendőrtiszt egy-két pillanatig töpreng. — Hját, akkor ha kérhetek, élek a lehetőséggel. Adj mellém egy fiatal, munkaszerető kollégát. — Ez a legkevesebb, amit megtehetek. De kérlek, válaszd ki te a munkatársadat. Kit választasz? — Nem lesz abból sértődés, ha magam jelölöm ki ? No, meg nem szeretnék egyetlen fiatalt se akarata ellenére túlzottan leterhelni. Ugyanis azt hiszem, ebben az ügyben bőven lesz mit csinálnunk? — Gondolod? — érdeklődik az osztályvezető. — Igen. Bár egyszerűnek tűnik az ügy. Itt a tettes ... De ez önmagában még kevés. — Te tudod, Ferikém. De lenne éppen ezért egy áthidaló megoldásom. — Éspedig? — Te megsúgod nekem, kivel dolgoznál a legszívesebben, s én azt a kollégát melléd adom. — Már ma este munkához látsz? — fogadja a vizsgálótisztet a központi ügyelet vezetője — most pedig nyugodt lehetsz, nem lép le a tettes. Persze, értelek. Borzasztó, ami történt... — Igen, hozzálátok még most, szombat este. Kérlek, add ide az őrizetes személyi igazolványát. — Máris megkapod. Ma este kihallgatod ? — Igen. Legalább is megkezdem a kihallgatást. És hogy mikor fejezzük be, ki tudná azt előre megmondani. Gábor Ferenc alezredes visszatér a szobájába. Aztán kávékavargatás közben lát hozzá az őrizetes igazolványának tanulmányozásához. Kohányi Ferenc, 30 esztendős, 1970-ben kötött házasságot Boros Annával... Az alezredes közimert és a szakmában követésre méltó elméletei közé tartozik, hogy a nyomozó előre tanuljon meg minden adatot, amit csak meg tud szerezni, hiszen a kihallgatások során úgy is eléggé sok új dolgot kell megismernie Tehát előre készül, kevésbé teszi ki magát annak, hogy esetleg elkerüli a figyelmét egy-egy aprónak tűnő, de mégiscsak fontos adat, tény. Véleménye szerint a vizsgálónak éppen úgy készülnie kell mindig, mint a bírónak, az ügyésznek.... vagy egy tanárnak . . Cseng a telefon.* — Itt a központ. Jelentkezem, kapcsolom a hármas járőrkocsit. — Gábor vagyok, mi van fiúk, megtaláltátok az aszszonyt? — Jelentjük igen, de pillanatnyilag orvos kezeli. — Elájult? Persze... Akkor nem is lehet vele beszélni? — Természetesen nem. Azt mondta az orvos, hogy holnap reggelnél előbb semmiképp sem tér magához. Kénytelen volt nagyobb adag nyugtatót beadni. v — Rendben. Köszönöm a segítségeteket. Dr. Gábor tovább lapozgatja a személyi igazolványt. A gyermekek rovatát szinte gyorsolvasással tekinti át: „Ferenc, Attila, István, Anna”. Felemeli a telefonkagylót. az őrzőt kéri. — Kérdezzétek meg Kohányitól, hogy hol van a negyedik gyereke, a Ferenc ... Nem kell sokáig várnia a válaszra. — Alezredes elvtárs, jelentem azt mondja, hogy nem tudja... — Rendben, köszönöm. A vizsgálótiszt okkal aggódik a fiúért. Azonnal intézkedik is, hogy a járőrkocsik a rokonoknál és amerre csak járnak, keressék a gyereket. Schmidt Attila (Folytatjuk) 1982. november 24. ZALAI HÍRLAP Fotópályázat diákoknak Diákéletünk címmel országos tehetségkutató diák fotópályázatot hirdetett az Ofotért, valamint a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége. A pályázaton résztvehetnek: az általános iskolások, a szakmunkásképzők tanulói, a gimnáziumi és szakközépiskolai diákok, egyetemi és főiskolai hallgatók egyénileg vagy szakköri kollektív anyaggal. Mind a négy kategóriában az első két helyezettet díjazzák, részükre összesen 50 ezer forint kerül kiadásra. Egy szerző legfeljebb tíz képpel pályázhat, a szakköri kollekció pedig 15 darab lehet. Olyan fekete-fehér képek küldhetők, amelyeknek a hoszszabbik oldala maximum 24 centiméter. A díjazott képekből az Ofotért kiállítást rendez, illetve kirakataiban helyezi el. A képeket a pályázati felhíváshoz csatolt nevezési lappal együtt 1983. március 31-ig az Ofotért Propaganda Osztálya, 1075 Budapest, Asbóth utca 15. címre kell eljuttatni. A küldeményre rá kell írni: Diák-fotópályázat. A beküldött képeken fel kell tüntetni: a mű címét, a pályázó nevét és címét, valamint életkorát, az iskola vagy fotószakkör megnevezését és címét Nevezési lapok igényelhetők Budapesten az Ofotért Propaganda Osztályán, vidéken a pedagógusok megyebizottságán, és a megyeszékhelyeken levő Ofotért szaküzletekben. Az eredményhirdetésre 1983. április 18-án kerül sor az Ofotért Vállalat központjában. (MTI) Kiállítás A Skublics-gyűjteményről a máig: Könyvtártörténeti kiállítás Zalaegerszegen otthont aztán két évvel később a megyei könyvtárnak is, amelynek harmincéves jubileumát most ünnepeljük. Jókora falragaszok adják tudtul a kanizsai körzeti és városi könyvtár 1951-es megnyitását is, s az olvasómozgalom plakátjainak, felhívásainak jellegzetes hangulatán, lelkes hangvételén is elgondolkozhatunk. Sőt, egy „művelődési autóval” is megismerkedhetünk. A titulus jókora betűkkel pingálva díszelgett a régi Moszkvics oldalán, s e járműnek az volt a tiszte, hogy vele vigyék a könyvet, az olvasnivalót szerte a megyébe. Aztán lassan elérünk a jelenbe, a megyei könyvtár új épületét, korszerű kiadványokat, jeles eseményeket megörökítő fotókat láthatunk a tárlatban. A vadonatúj zalaegerszegi József Attila Városi Könyvtár mellett a kanizsai, lenti, zalaszentgróti, keszthelyi, letenyei társintézmények is felvonulnak itt egy-két felvétel, kiadvány erejéig. A tárlat végén újból visszakanyarodunk a múltba. A megyei könyvtár legrégibb, legbecsesebb könyvritkaságai közül láthatunk néhány érdekes darabot. Többek között Erasmus 1522-ben, Kölnben kiadott Parafrázis című művét, amelyben Pál apostol leveleit magyarázza, vagy az 1600-as évek elejéről egy atlaszgyűjteményt, amelynek lapjait hazánknál ütötték fel a kiállítás rendezői. De láthatjuk a magyar nyelvű katolikus biblia első kiadását, s két zalai híresség, Kisfaludy Sándor, s Virág Benedek egy-egy művét is. A tanulságos tárlat a hét folyamán még várja az érdeklődőket a zalaegerszegi Megyei Könyvtárban. M. H. Egy zalai középbirtokosnak, Skublics Károlynak a Tekintetes Nemes Zalavár megyei Karokhoz és Rendekhez írt Nyilatkozmányával kezdődött minden a reformkorban Már, ami a zalai könyvtárügyet illeti, ugyanis a birtokos ajánlotta fel apja, Skublics Imre könyvgyűjteményét, annak halálakor egy megyei könyvtár anyagául. S hogy hol győződhetünk meg erről a saját szemünkkel is? A zalaegerszegi Megyei Könyvtár olvasótermében nyílt kiállításon, amely könyvtárügyünk fejlődését tárja az érdeklődők elé, szemléletes dokumentumokat híva segítségül. Itt olvashatjuk a fent említett, s eredetiben ránk maradt levelet is, de mindjárt mellette az akkori tagok nyomtatott „kötelezését” is szemügyre vehetjük. Ebben szentül ígérik, hogy „minden legkevesebb hiba, vagy fogyatkozás, elmozskolás, beleírás és megrontás nélkül” szolgáltatják vissza a becses olvasnivalót a Könyv-Tárba. Sőt a hajdani könyvtárépület tervei is fennmaradtak, ebből tudhatjuk meg, hogy a Kvártélyház fegyvertárában szándékoztak eleink kialakítani egy könyvtárhelyiséget, de ezt a tervet a szabadságharc, s az azt követő sivár évek meghiúsították. Ezután Zalában is a gazdakörök, nőegyletek, legénykörök válnak az olvasás fő patrónusaivá. Ebből az időszakból is érdekes dokumentumokkal ismerkedhetünk e tárlaton. A zalaszentgróti kaszinó 1898-as alapszabálya például a könyvtáros feladatait is taglalja, s fenmaradt egy iparos olvasókör kézzel írt katalógusa is a századelőből. A felszabadulás után az egyleti könyvtárak népkönyvtárakká szerveződtek, s ezek levelezéseiből, kiadványaiból is láthatunk itt egy csokorra valók Többek közt megtudhatjuk azt is, hogy a novaiak miként tiltakoztak könyvtáruk megszüntetése ellen, s kértek segítséget, hogy gyűjteményük, a könyvszekrénnyel együtt Nován maradhassam Az első körzeti könyvtár Zalaegerszegen 1950-ben nyílt meg, tizenötezer kötettel, aPetőfi utcában, mint ahogy arra bizonyára sokan emlékeznek is. Ez az épület adott Régi könyvek vitriné (Arany Gábor felvétele) Többet tenni a vevőért Egy lakberendezési bemutató tanulságai ■ Már maga az a tény, hogy lakható körülmények között, leendő családi otthonokban rendezték meg a zalaegerszegi lakberendezési bemutatót, önmagában fél sikert jelentett, de a sokfelé eljuttatott szórólapok, plakátok, no meg a sajtó nyilvánossága révén — a jó hírverés is megtette hatását. Két és fél nap alatt közel 1400 látogató kereste fel ez e célra szánt Népköztársaság úti hat lakást. „Szenzációs ötlet”; „Most legalább látjuk, mit lehet a mi kislakásunkkal kezdeni”; „Nem gondoltam, hogy a kedvező árú bútorok is ennyi lehetőséget rejtenek”. „Pesti létemre itt találtam meg a keresett lakószobát...” Íme, egy csokor a megkérdezettek élőszavas véleményeiből, ame- lyek — személyes benyomá- sainkkal együtt — összességé- ben igazolják a fogyasztók megyei tanácsa kezdeménye-zésének, s az ügynek megnyert két zalai bútorgyár, a Zala Domus és a VMK vállalkozásának sikerét Csakhogy ez a siker még teljesebb lehetett volna. Induljunk ki abból, hogy ez a dicséretes kezdeményezés hármas célt szolgált: kerüljön közelebb egymáshoz gyártó, vevő és kereskedő; a látogatók ismerjék meg és befolyásolják a bútorgyártás törekvéseit, s kapjanak ízlésformáló tanácsokat otthonaik berendezéséhez. Nos, maradéktalanul azok a vendégek lehettek csak elégedettek, akik a Domus szakembereire bízták magukat. Közülük naponta öten— hatan tájékoztattak, tanácsot adtak és megrendeléseket vettek fel, jó üzletemberként, s türelmesen állva az olykor tömeges rohamot. Ugyanezt a szerepet már csak naponta egy-egy szakembert biztosítva vállalta a megyeszékhelyi bútorgyár. Azaz, hogy megrendeléseket nem vettek fel: a jelentkező érdeklődőket, vásárlókat a két kilométerre levő gyári márkaboltba, vagy az áruházba irányították. Akkor is, ha csupán a teljes kárpitminta választékra voltak kíváncsiak. Nemrég több fórumon is hallhattuk, hogy a kanizsaiak bővíteni—fejleszteni akarják közvetlen vásárlói kapcsolataikat, vevőszolgálatukat. Ami azt illeti, a két és fél nap során nem valami nagy üzleti buzgóságot mutattak. Egyetlen piackutató, útbaigazító emberük sem őrködött a leendő vevők óhajai-kérdései fölött. Nemcsak e sorok írója a tanú rá, hogy milyen tanácstalanok voltak sokan számos bútortípusok elemeinek árát, variálhatóságát, vagy az új termékek gyártási idejét illetően. Ezért aztán a fogyasztók tanácsa jelenlevő képviselője, vagy éppen a szívességből felügyelő diák próbált — amiben tudott — laikus útbaigazítást adni. (Annál is inkább, mert a második estére már a tájékoztató prospektusok legtöbbje is elfogyott.) Vagy tán a bútorgyártók megelégedtek az — egyébként gondosan szerkesztett — egész bemutatóra vonatkozó kérdőívekkel? Aligha lesz ez elegendő az üdvösséghez. Már csak technikai okokból is: sokan kaptak belőlük, de idővagy helyhiány miatt nem töltötték ki. De ha ugyanezt netán otthon teszik meg, nem tudják hova küldjék, mert a címzett neve nem szerepel az íveken. Végül, az érdeklődést látva, rövidnek bizonyult a két és fél nap. A „közvetlen” házigazdák — a fogyasztói tanács tagjai, a VMK munkatársai, a népfrontaktivisták — megtettek mindent ezért a bemutatóért. A hat lakás már meglevő gazdái az ügy érdekében hozzájárultak, hogy közel két héttel később költözhessenek be. A még alaposabb, a részletekre is többet adó, közös üzleti és vásárlói érdekszemléletű felkészülésre lett volna szükség az ipar részéről is. Akkor telje sebb lehetett volna a siker is. * L. J. S Délszláv klub Pécsett Délszláv klub épült Pécsett. A nemzetiségi intézmény a történelmi belváros egyik szép, védett épületében kapott helyet a középkori kapubás-styával szemközt. Az országban ez az első szerb-horvát nyelvű klub, amelynek saját székháza van és az kifejezetten erre a célra készült. A délszláv ház december 3-án nemzetiségi ünnep keretében nyitja meg kapuit. A nemzetiségi kultúra távlati fejlesztési programja, amelyet a megyei tanács 1978- ban fogadott el, fontos feladatként határozta meg a klubhálózat kiszélesítését Baranyában, Mohácson és Sik- Ilóson már működik, a pécsi tehát a harmadik délszláv városi klub a megyében. (MTI)