Zalai Hírlap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

198­6. február L Orkán a Kisalföldön Hétfőre virradó éjszaka or­kán tombolt a Kisalföldön. A széllökések óránkénti sebessé­ge Sopron környékén elérte a 100—110 kilométert. Győr tér­ségében is 80—90 kilométer se­bességű szél fújt. Közben öm­lött az eső, villámlás kíséreté­ben. A szélvihar sokhelyütt megrongálta az épületek tető­zetét, letépte a televíziós an­tennákat, fákat döntött ki, ágakat tört le. Sportcipő a tsz-ből Az ország egyik legnagyobb sportcipő-gyártó üzeme lett a jászalsószentgyörgyi Petőfi tsz vállalkozása. A jóhírű gazda­ság a mezőgazdasági termelés­ből felszabaduló munkaerő foglalkoztatására a Martfűi Ti­sza Cipőgyárral kötött néhány évvel ezelőtt megállapodást. Az üzem három műszakban gyártja a jó minőségű, tartós torna-, tenisz- és kosárlabda­cipőket. Négyszáz dolgozó — javarészt nők alkotják a mun­kásgárdát — tavaly már 1 850 000 pár sportcipőt állított elő, termelési értékét tekintve az ország ötödik legnagyobb cipőipari üzemévé lépett elő a tsz-üzem. Fokozatos bevezetés 1985-től Előkészítés alatt az iskolarendszerű t­echni­k­usképzés Elkészült az iskolarendszerű technikusképzés bevezetésének hároméves programja — tájé­koztatták a Művelődési Mi­nisztérium illetékesei az MTI munkatársát. Az Elnöki Tanács törvény­erejű rendelete alapján a következő években újra iskolarendszerben képezik majd a középfokú műsza­ki munkaköröket betöltő technikusokat. A cél, hogy az ipar, az építő­ipar, a mezőgazdaság, a szál­lítás és hírközlés különböző területein dolgozó technikuso­kat jól megalapozott általános műveltséggel, a napi és a jö­vőbeli igényeknek is megfelelő­­­zaktudással, szervezési, veze­tési, ideológiai-politikai­­s ille­retekkel — egyes munkakörök­ben idegen nyelvi ismerettel — bocsássa ki az iskola. Olyan középfokú szakembereket, akik képesek a termelési, üzemelte­­ési folyamatok előkészítésére és végrehajtására, a kutatási, fejlesztési részfeladatok önálló végzésére, alsó szintű vezetői, valamint magasabb szakmai igényű fizikai munkakörök ell­­­átására. Tevékenységüknek szorosan kapcsolódnia kell a mérnökök, üzemmérnökök és a szakmunkások feladataihoz. E követelményekhez igazodva ezekben a hetekben alakítják ki az oktatási szakemberek a tantervi irányelveket, amelye­ket a közeljövőben széles körű szakmai vitára bocsátanak. Az illetékes minisztériumok az oktatási szakemberekkel együttműködve elkészítik az úgynevezett szakosítási jegyzékeket, vagyis meghatározzák, mi­lyen szakterületekre ké­pezzenek technikusokat. Dolgoznak már az egyes sza­kok főbb követelményeinek ki­alakításán is. Ennek alapján a Művelődési Minisztérium 1983 közepére tervezi a technikusi szakok óraterv-tervezetének el­készítését. Az általános és a szakmai nevelési terveket október vé­gére dolgozzák ki, ezeket szin­tén szakmai vitára bocsátják. Ugyanezen időszak feladata a technikusképzés indítására al­kalmas iskolák kijelölése, va­lamint annak az 1984-ben in­duló, felnőttképzési forma lét­számának meghatározása, amelynek során érettségizett szakmunkások technikussá lesznek. A jövő év­ elején véglegesítik és kiadják a technikusképzés nevelési és oktatási terveit. 1984 őszéig elkészülnek azok a szakmai tankönyvek és tan­könyvpótló jegyzetek, vala­mint a módszertani dokumen­tumok, amelyek a felnőtt tech­nikusképzéshez szükségesek. Folyamatosan dolgoznak az 1985-től fokozatosan beveze­tendő, nappali technikusképzés tananyagain, dokumentumain­­?-A jövő év során készítik fel az iskolák vezetőit, pedagógu­sait, a vállalati szakemberek közül kikerülő óraadó tanáro­kat a nevelési és oktatási ter­vek alkalmazására. A techni­kusképzéssel összefüggően mó­dosítják a szakközépiskolai rendtartást. Felmérik az 1985- ben indítandó, nappali techni­kusképzés létszámigényeit. A technikusképzés 1985. évi feladatai közül kiemelkedik a nappali képzés megindí­tása; a képzésbe kapcsoló­dó iskolák vezetőinek, pe­dagógusainak, vállalati óraadóinak felkészítése; az eddigi szakközépiskolai érettségi-képesítő vizsgasza­bályzat módosítása, a techni­kusképesítés vizsgaszabályza­tának kidolgozása. (MTI) Utazunk Buszon Hajnali öt-negyvennégykor indul a Göcsej expressz. Elvi­leg hozzá igazodik az öt­ hu­­szas, 8V-s buszjárat. A zala­egerszegi Kertvárosból induló autóbuszt elsősorban a vonat­hoz igyekvőknek szánták. Per­sze, ettől még mások is igény­be vehetik. Például a kórház­ba vagy az üzemekbe 6-os mű­szakra tartók. Velük és a Gö­csej­jel továbbutazókkal már az első megállóban megtelik a háromajtós szólókocsi. Hogyan fér el itt még a Hegyalja úton és a Killián is­kolánál várakozó embertömeg? Csak úgy, ha összezsúfolódnak, mint a konzervdobozban a szardíniák. Percekig veszteg­­lünk. A morgolódás akkor hág a tetőpontjára, ammikor úgy fél­úton karszalagos ellenőr száll fel a kocsira. A három ajtóból az első kettőt becsukatja és csak a hátsón lehet leszállni az Éva presszónál és a kórháznál. Az idő vészesen múlik, s az egyik utas kifakadva fordul az ellenőrhöz: „Ne csak a jegye­ket ellenőrizzék, hanem gon­doskodjanak is az utasokról! Miért nem küldenek csuklós buszt ennyi embernek?” A „kedves utast” még vá­laszra sem méltatják. Embe­rünk azzal próbálja nyugtatni magát, a vonaton talán majd kényelmesebben utazhat. Fel­téve, ha eléri! Vonaton Sorbaállás és kis tülekedés után megvan a 33 százalékos kedvezményű menetjegy. Hely­­foglalással együtt 268 forint az oda-vissza út. (A teljesárú 388 forint!) Nézzük csak, mit nyújt ezért a vasút! Az első kellemes meg­lepetés: jó meleg a fülke, s csodák csodájára, tiszták az ülések. (Tavaly decemberben még három papírzsebkendőt kellett elpazarolni a koromfe­kete por eltüntetéséhez). Nicsak, az ablaküvegen is át­látni! A mellékhelyiségben — a W. C.-ben — szintén óriási a változás. Nemcsak, hogy pa­pírtörülköző van, hanem víz is akad a kézmosáshoz. Hogy a toalettkagylót nem lehet leöb­líteni? Ne legyünk mindjárt maximalisták! És a pontosság? Ezúttal órát lehetne igazítani a Göcsejhez. Tapolcára például előírássze­rűen hét óra előtt hét perccel érkezik, s ötvenötkor indul to­vább. Ez utóbbit hangosbe­mondón is közli egy női hang. Jobb ezt hallani, mint a meg­szokott sürgetést: „Igyekezzünk a beszállással. A vonat azon­nal .. Szóval nem vagyunk késés­ben és a Déliben is pontban fél tízkor csikorognak a fék­pofák. No, de várjunk még a dicsérettel! Visszafelé a délben induló gyorsvonatot van sze­rencsénk megfigyelni. Azonnal a felszálláskor ráfizetünk az optimizmusunkra. Vihetjük a ruhánkat a Patyolatba, mert elfeledkeztünk az üléstörlésről. Ezen a gyorson úgy látszik nem eléggé gyors a változás. A hulladékgyűjtőben ki tudja mióta bűzlik az ételmaradék. Átláthatatlan ablaküveg, se víz, se papír a koszos mosdó­ban . .. Tartozunk azonban annyival az igazságnak, hogy a pontossággal ezúttal sincs baj. Ami persze a leglényegesebb, de azért a „körítés" sem mel­lékes. M. J. Felvételi színész és dramaturg szakra A Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételt hirdet az 1983—84-es tanévre, színész és dramaturg szakra. A nappali tagozaton négyéves tanulmá­nyi idővel induló színész és dramaturg szakra érettségizett, vagy az 1982—83-as tanévben érettségiző fiatalok jelentkez­hetnek. (A művészeti főisko­lákra jelentkezők az érvényű rendelkezések értelmében egy­idejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkez­hetnek). Hároméves tanulmányi idő­vel — esti oktatás keretében — operett—musical tanfolyam­a indul. Erre azok jelentkez­hetnek, akik megfelelő ének­hanggal, tánckészséggel és szí­nészi adottságokkal rendelkez­nek, s munkájuk m­ellett vál­lalkoznak a tanulásra. A jelentkezők felső korhatá­ra színész szakon 22, drama­turg szakon 26 év, operett— musical szakon férfiaknak 24, nőknek 26 esztendő. Jelentkez­ni írásban lehet, a jelentkezé­si laphoz mellékelni kell az iskolai végzettséget igazoló bi­zonyítványt, életrajzot, nappa­li tagozatra 75 forint, esti tan­folyamra 100 forint vizsgadíj befizetését igazoló postai csekkszelvényt, s orvosi véle­ményt A jelentkezés határideje: 1983. március 31. ZALAI HÍRLAP Közösen a jobb életkörülményekért Számvetés és tervek a­agykapornakon Egy híján harmincan kép­viselik Nagykapornak és négy társközségének lakosságát a községi közös tanácsban. Foki Árpád tanácselnök el­mondta: " Valamennyiük munkájá­val elégedett a lakosság. Jó ér­zés volt tapasztalni a közel­múltban megtartott tanácsta­gi beszámolókon, hogy kölcsö­nös a bizalom a választók és tanácstagok között. A min­dennapokon ez a közös felelős­ségvállalásban kamatozik. Az emberek bátran, megfontoltan mondanak véleményt. Így erőnket a valóban jogos igé­nyek kielégítésére tudjuk kon­centrálni. Abban persze, hogy a jogos igények kielégítésére mikor kerül sor, nagy szerepet ját­szanak az anyagi források. Rangsorolt feladatok — A tanács vezetői számára sem mindegy azonban, hogy ezt az érintett emberek ho­gyan veszik tudomásul — mondja az elnök. — Tavaly például Orbányosfán, Pará­don, Bezerében egyaránt jobb utat akartak. Jogosan,, de mindenhova nem jutott a költségvetésből. Nekünk azon­ban nem mindegy, hogy az egyaránt fontos feladatok rangsorát zúgolódva veszik tu­domásul, vagy egyetértően. Hi­szen ha az utóbbit sikerül el­érnünk, biztosabban számít­hatunk a társadalmi munká­jukra. — Mi­t volt az elmúlt év fő gondja? — Még mindig az alapellá­tás, a társközségekben az el­avult bolthálózat, a választék, az élelmiszerek minősége. Ta­nácsülésen is foglalkoztunk az előrelépés lehetőségeivel, több alkalommal tárgyaltunk a pa­­csai áfész vezetőivel. Igazság­talan lenne elhallgatni: van javulás a körülményekben, az ellátásban, de nem olyan mér­tékű, mint amilyent szeret­nénk. Persze, a kifogások egy része nem is az áfész tevé­kenységével kapcsolatos. Gon­dolok például a kenyér minő­ségére, vagy a vegyesboltok ruházati kínálatára. Több olyan praktikus, olcsó felnőtt és gyermekholmi kellene, amit a falusi emberek keresnek. Hasonló gondot okozott egyes vasáruk, zománcozott edények hiánya. Gondok a közvilágítással Más példát is említ. Sokan és okkal zúgolódtak a közvi­lágítás elégtelensége miatt. Gyakran kellett és kell sötét­ben botorkálniuk azért, mert az áramszolgáltató vállalat hiába cseréli rendszeresen a tönkrement égőket, az újak nem hosszú életűek, azért sem, mert a világítótestekre szerelhető bórákat mindezide­­ig nem tudták beszerezni. Amellett, hogy így hamar tönkre mennek az égők, rosz­­szul világítanak, szétszórták a fényt. — Szinte minden fórumo­kon téma a környezetvédelem — folytatja a tanácselnök. — Képtelenek vagyunk a község­határokat, az utak mentét tisztántartani. Például a nép­szerű pihenőhelyen — a ka­­pornaki tetőn — rendszeresen takarítunk, mégis gyorsan gyűlik a szemét. Másutt el­hullott állatokat, szétszórt sze­metet találunk az utak men­tén. Nem állítom, hogy a köz­ségbeliek teljesen vétlenek a dologban, továbbá ha akad is, aki szemtanúja egy szabály­­sértésnek ha tanúskodásra szó­lítjuk fel, legközelebb inkább nem szól, mondván, nem akar ő bajba keverni senkit. — Lehet változtatni ezen a szemléleten? — Lehet, de lassabban, mint szeretnénk. Egyébként is a la­kosságnak megfontolásra aján­lottuk például, hogy bevezet­jük a rendszeres szemétszállí­tást. Valószínűleg kevesebb lenne a vadszeméttelep. Csa­ládonként évi kétszáz forintos kiadással számoltunk, de ezt nem vállalták. Persze a mai gyakorlatunk, az évente két­szeri lomtalanítás és szerve­zett szemétszállítás is elég len­ne, ha nagyobb lenne ez ügy­,­ben az állampolgári fegyelem. — Mit tart a legfontosabb teendőknek a továbbiakban? Milliós értékű társadalmi munka — Folytatjuk az út- és jár­daépítéseket, felújításokat. Orbányosfán jelentős, több millió forint értékű vízrende­zési munkálatok kezdődnek, többek között híd épül. Nagy­­kapornakon a KPM folytatja a 76-os út melletti járda felé­kezelését. Tavaly megkezdtük a diákotthon konyhájának bő­vítését is, de nem kaptunk időben téglát, ezért a befeje­zés erre az évre maradt. A bővítéssel nem csak a gyer­mekeink járnak jól, hiszen — öregek napközije híján — az idősek szociális étkeztetését is innét oldjuk meg. Ami még része a tervnek: a lakosság a községfejlesztési feladatokhoz a legutóbbi fó­rumokon is felajánlotta két­kezi munkáját. Ennek mérté­ke pedig az elmúlt években is milliós értékű volt. László Márta Ki mit tud? Keszthelyen A KISZ és a társszervek ál­tal meghirdetett újabb Ki mit tud? előkészítéseként szomba­ton megrendezték Keszthelyen a vetélkedő városi-járási dön­tőjét a Goldmark Károly Mű­velődési Központ színházában. A vártnál sokkal többen je­lentkeztek erre a vetélkedőre, amely igen jó hangulatban, a közönség lelkes biztatása köz­ben zajlott le. Különösen jó színvonalat képviseltek a versmondók, még akkor is, ha egyikük-má­­sikuk felkészítése, vagy éppen versválasztása kívánni valót hagyott maga után. Nagy él­ményt jelentett viszont Simon Éva szavalata, igen tetszett to­vábbá a Music Antiqua pro­dukciója, de a koronát a be­mutatóra a keszthelyi egyetem Georgikon Táncegyüttesének egyedülálló kompozíciója tette fel a Guzsaj együttes kísére­tében. A zsűri úgy döntött, hogy a Ki mit tud? megyei bemuta­tójára Lóth Zoltán citeramű­­vészt, Szelezsán Zsuzsa éne­kest, Kulánda Anna táncdal­­énekest, Gájer Róbert és Si­mon Éva versmondót, Adorján Katalin blokflőzést, Csikász Tamás gitárost, a Georgikon Táncegyüttest, Fal­ussy Orsolya táncdalénekest, a VKJ rock­zenekart és a hévízi Musto An­tiqua együttest juttatja. k. g. II HÉT m­­ŰSORÁRS HATÉKONYSÁG — A TUDÓSÍTÁSOKBAN A Panoráma, a külpolitikai szerkesztőség világpolitikai magazinja a televízió legjobb információs műsorai közé tar­tozik. Riporterei a nemzetközi élet olyan területeit és jelen­ségeit igyekeznek szemügyre venni, amelyek széles közönsé­get érdekelnek hazánkban és ugyanakkor időszerűségük és jelentőségük is van. Ebben a tekintetben például tanulságos (Hajduék számára tanulságos) összehasonlításra adott alkal­mat A hét előző heti számaival. Amíg ugyanis ott a magyar hírközlő szervek new-yorki tudósítója a Guggenheim-galéria helyzetét elemezgette, itt Sugár András a nyugati fejlett ka­pitalista országokban dúló gazdasági válság legpusztítóbb és legfélelmetesebb jelenségét, a munkanélküliséget mutatta be, annak figyelmeztető anyagi és erkölcsi hatásaival. S amíg ott a szocialista maffia megújult működéséről adtak egyál­talán nem heti és a nagy világpolitikai eseményekhez képest igencsak perifériális jelentőségű információt, addig Itt Pe­rez de Cuellar ENSZ-főtitkár nyilatkozott egyebek között az ENSZ jelentőségéről egy olyan világban, amelyben szünte­lenül harcolni kell az Egyesült Nemzetek magasztos elvei­nek érvényesüléséért. Manapság az ország valutahelyzete a külföldi tudósítók működését is behatárolja. Ilyenkor egyre fontosabb a témák jelentőségük szerinti kiválasztása. A fontos és érdekes in­formációk megérdemlik a ráfordított valutát. A nem fonto­sak, de — mondjuk — érdekesek (lásd Guggenheim-galéria) olcsóbban is beszerezhetők. A HAZUGSÁG ÁRA ★★★★ Palotai Boris Hetedik év című regényéből készült tévéfilm a hét legemlékezetesebb művészeti műsora volt Egy való­ban jó film, amelynek története, mondanivalója és csomója kötött drámai konfliktusa van. Mindez természetesen benne van a regényben is és így sem Szántó Erika dramaturg, sem Nemere László ren­dező nem kényszerült arra, hogy mindezt valamiféle művészkedő handabandázással helyettesítse. Reá­lis és hiteles a kor, amiben a regény játszódik. Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építésére az ország minden részéből ver­buválták az embereket Ahogy közöttük lehetett Örkény Ist­ván nemrégiben bemutatott tévéjátékénak főszereplője, a volt apáca, közéjük kerülhettek a negyvenes évek végén megszüntetett nyilvános­­házak „alkalmazottjai” is. Egyik is, másik is elüt az átlagostól, nyilvánvaló, hogy egyiknek is, másiknak is nehéz a beilleszkedés. Palotai Boris a hallga­tásra kényszerült ember tragédiáját írja le Piroska, az egy­kori Víg­ utcai kéjnő elszomorító végű történetében. Az el­hallgatásból hazugság épül és e hazugság leleplezésétől való félelem kétségbeesett tettre sarkallja a nőt. Leszúrja az em­bert, aki felismeri és a régi módon „közeledik” feléje. A tör­ténet mögött ugyancsak hitelesen és reálisan rajzolódik ki a kor, az ötvenes évek elejének gyanakvó légköre. A jó darab, jó színészi teljesítményekre sarkallja a sze­replőket. Mindenekelőtt Bodnár Erikát, és Tábori Nórát, di­csérjük, akik két régi pályatárs, a fiatalabb, s az idősebb szerepében érzékeltetik, hogy a két ember a rájuk kövese­dett korábbi életforma alatt megőrzi emberségét, vágyait, álmait Bács Ferenc hihető figurát alkot a társadalomban idegen testként tűrt mérnök szerepéből. MEDVECZKY EGY ÉV UTÁN ★★★★ A hét számos ismétlésben sugárzott műsora közül Med­­veczky Ilona Én csak táncolok... című revüjére emlékeztek elsősorban. Az első bemutatás óta eltelt év alatt mintha érett volna ez a műsor. Pedig nyilvánvalóan csak arról van szó, hogy ez tipikusan az a műsor, amely valójában csak színes televízión élvezhető! A kitűnő táncosnő színekre épí­tette fel műsorát és a színek — igazán nagyvonalú gazdag­ságban ragyogó színek — határozzák is meg a nézőkre gya­korolt hatást. A fegyelmezetten, nagy, tánctudással és — ami nem utolsó dolog — sok koreográfus gazdag fantáziájával megalkotott tánca, a pazar kiállítás és természetesen a fő­szereplő igazán világszínvonalú produkciót eredményeztek. 5 RÖVIDFILM 20 ÉV ELŐTTRŐL ★★★ A Balázs Béla Filmstúdió 5 rövidfilmjét a kegyetlen mű­sorszerkesztő eldugta vasárnap este a második műsorba, a Dallas című klasszikus western és sporthírek mögé, így saj­nálatos módon lecsúsztam Szabó István Te című, több mint húsz évvel ezelőtt készült filmetűdjéről. Pedig ezt a kritika egyhangúlag kiemelkedő jelentőségűnek ítélte a magyar filmművészet történetében. Megnéztem viszont a további filmeket, amelyek közül elsősorban Gábor Pál Aranykor és Sára Sándor Cigányok című filmje tetszett. Ez utóbbiból az a naiv hit sugárzik, hogy a cigánykérdés megoldásához ele­gendő a társadalmi segítség. Érdekes lenne megnézni ma, pontosan húsz év után, vajon mi lett a film szereplőivel? Éltek-e és milyen módon éltek azzal a társadalmi segítség­gel, amelyet az elmúlt évtizedek alatt nyújtott a társada­lom a magyar cigányok számára Baranyában és Zalában egyaránt? mai.

Next