Zalai Hírlap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

a ~ '■■■■­­........ I. .. . ........— ■ ...... .1 ... .­m — Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Virizlay Gyula ünnepi beszéde Ttritiay arain, a BOT Atkára Bit)— u iftahUM tav­ ■ap rádió- és tévébeszédet mondott, melyet az alábbiakban kérlünk. Kedves nézők, rád­ióhallga­tók, barátaim! A munkásosztály legnagyobb nemzetközi ünnepére készü­lünk. Az előestén köszöntöm önöket pártunk, az Elnöki Ta­nács, a kormány és a szakszer­vezetek nevében. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltó­ság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él ben­nünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jelle­ge formálódott, alakult, de tar­talma változatlan: ma is a bé­kéért, a tisztességes emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején bo­­rultabb a világ égboltja, a dol­­gozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai lég­kör és a vele együttjáró gaz­dasági válság fenyegetettségé­ben ünnepelnek. De ünnepel­nek! Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az em­beriséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoz­nak és hisznek a köznapok munkás erejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ün­nepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdí­jasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával telített életút­juk vezetett el a mához. Kö­zük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épü­letekben, hidakban, tervekben, alkotásokban él tovább mun­kálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarat­tal haladhatunk minden má­jus elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlé­kezünk, hanem a mára, s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dol­gozók nem először ünneplik nehéz körülmények között a munka ünepét. Hazánk is több­ször volt nehéz helyzetben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azon­ban mindig, és most is, a dol­gozó emberek cselekvő maga­tartása volt. Semmivel sem he­lyettesíthető az az elszántság és akarat, amellyel fölülemel­kedtünk a politikai és gazda­sági nehézségeken. E küzde­lemben embermilliók fegyel­mezett, örök tüntetéssel fölérő munkálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazdasá­gi helyzet kihívásai egyre ke­ményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fe­gyelem összpontosítására kész­tetnek bennünket. Felszabadu­lásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szük­ség az öntudatos munkálko­dásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy meg­őrizzük mindazokat az ered­ményeket, amelyeket a ma­gunkénak mondhatunk. Tud­nunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, meg­óvni, gondjainkat megszüntet­ni nekünk magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vál­lalkozás. A gondolkodás és a gyakor­lat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész tár­sadalmunk négy évtizedes út­­ja a nehézségek, az eredmé­nyek összefonódásában haladt előre, most minden vonatko­zásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulás­ra. Éppen, mert fölismertük, hogy csak az eddigieknél is jobb munkával, nagyobb áldo­zatokkal, fokozottabb erőfeszí­tésekkel juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgozók ,a gyakorlatban érezzék azt,­­ hogy ami országunkban törté­­­­nik, az ő értük, az érdekükben , és velük együtt történik.­­ Nincsen csodaszer egyéni vá­gyaink és társadalmi haladá­sunk elősegítésére, csak az, amit most ünneplünk: a mun­ka. E közös tevékenységben egyetlen lelkiismeretes dolgo­zó ember sem pótolható! Ter­veink is csak úgy valósíthatók meg, ha a maga helyén min­denki maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is követ­kezik, hogy a jó, a hatékony és tisztességes munkát övezze elismerés. Az ünnepen is szólni kell ar­ról, hogy a munka és az élet­­színvonal elválaszthatatlan fo­galmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett élet­­színvonal megtartása, igazá­ban magáról a munkáról be­szélünk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dolgozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a­­ ránk bízott feladatok mit jelen­­­­tenek a gazdaságnak, tudjuk-e valamennyien tennivalónkat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfeszítést kell megterveznünk és összehan­golnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy év­tized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredménye­ink megtartásának egyetlen út­ja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan elő­ször kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazo­dik a világ, nekünk kell lépést tartani gyorsuló haladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartaléka­ink! Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszkodás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reá­lis és értékes törekvés megva­lósulásának. Ahogyan elvá­laszthatatlan a munka eredmé­nye és az életszínvonal, úgy az alkotómunka és a béke is fel­tételezik egymást. Mondhat­juk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fejlőd­ni csak békében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legne­mesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Minden értelmes, az értel­met és az eddig létrehozott kö­zös értékeket féltő ember döb­benten hallgatja a „korláto­zott” és az „elhúzódó”, vala­mint a más háborús „elméle­tekről” érkező híreket. Mind-­­­ezek ellen tiltakozik az embe­ri értelem! Nem lehet így ját­szadozni százezrek és milliók — valójában az emberiség — életével. Szerencsére van erő a hábo­rú és a hódító törekvések meg­fékezésére. Nagyvonalú és fe­lelősségteljes készség formájá­ban is. A Szovjetunió egyolda­lúan kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember mél­­­­tón kiteljesíthesse önmagát és megvalósíthassa céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hiva­tással, a mindennapi kenyér­rel. Ezen a májusi ünnepen jó­­ pihenést, kellemes kikapcsoló- t­­­dást kívánok minden dolgozó­­­­nak, hazánk minden polgára­­­­­­nak. Kívánom, hogy az ünnep ú­t fölemelő pillanatai adjanak i­­ újabb erőt és lendületet közös­­ munkánk további folytatásá­­­­hoz. (MTI) ! ZALAI HÍRLAP Zászlófelvonások : Május elseje, a nemzet­­t­­­közi munkásmozgalom f I nagy ünnepe tiszteletére f J szombaton a Parlament­­ előtti Kossuth Lajos té­­r­­­ren katonai tiszteletadás f I közepette felvonták az f­­i Állami Zászlót. J ,i Ugyancsak katonai tisz- t teletadással vonták fel a V .i magyar nemzeti lobogót­­ és a munkásmozgalom f­él vörös zászlaját a gellért- f­él­hegyi Felszabadulási Em­­l­­ékműnél (MTI) Lenin-békedíj Mikisz Theodorakisz, görög zeneszerző, Liber Seregni uru­­guay-i politikus, Mahmud Dervis palesztin költő és John Morgan kanadai lelkipásztor kapta meg az 1980—1982. évre szóló nemzetközi Lenin-béke­díj­az Interkozmosz-ülés Tíz szocialista ország, köz­tük Magyarország, tudósainak részvételével Szófiában befeje­ződött az „Interkozmosz” prog­ram földi erőforráskuta­tási csoportjának kilencedik ülése, amelyen részt vett Far­kas Bertalan és Magyari Bé­la. Mexikói—brazil állásfoglalás A közép-amerikai konflik­tus békés rendezése, a Palesz­tinai nép harcának támogatá­sa, a Malvin-szigetek hovatar­tozásának tárgyalásos rende­zése, és az Amerikai Államok Szervezetének átszervezése mellett foglalt állást közös köz­leményében Joao Figueiredo brazil és Miguel de la Mad­rid, mexikói államfő. Teller titkos tőkéje A Fehér Ház pénteken vizs­gálatot rendelt el annak meg­állapítása végett, igaz-e, hogy Edward Teller, az ismert atom­fizikus, az elnök egyik nem hivatalos tanácsadója jogtalan haszonhoz jutott az általa elő­terjesztett, s a kormányzat ál­tal végül is jóváhagyott koz­mikus rakétaelhárító rendszer tervével. A vád szerint Teller 40 ezer részvénnyel rendelke­zik egy lézer-kutatásokkal foglalkozó cégnél, amely fel­tétlenül részt vesz majd a Steagan-féle „csillagok hábo­rúja” tervezett végrehajtásá­ban. Realitások és feladatok Ki ne emlékezne a híressé vált képekre: a Saigonból he­likopteren menekülő utolsó amerikai „tanácsadókra”, a dél-vietnami fővárosba érkező győzelmes egységek örömittas fogadtatására? Nyolc évvel ez­előtt, 1975. április 30-án vo­nultak be a felszabadító erők katonái Saigonba, véget vetve a Thieu-rendszer uralmának. A győzelem napjával új kor­szak kezdődött a távol-keleti baráti ország történelmében: a győztes áprilisi offenzíva meg­nyitotta az utat az évtizedekig kettészakított­ állam újbóli egyesítéséhez. Egy évvel ké­sőbb hivatalosan is bejelen­tették a Vietnami Szocialista Köztársaság létrejöttét. Az egykori Saigont a haza legen­dás vezetőjéről Ho Si Minh­­városra keresztelték át. A háború vérzivataros kor­szaka után hozzákezdhettek az országépítés bonyolult munkájához, az új társadal­mi—gazdasági rend megszilár­dításához, az örökölt elmarad­­­dottság leküzdéséhez. Délen is­­ megindult a gazdaság szocia­lista átalakítása, fokozatosan­­ felszámolták a kizsákmányoló­­ osztályok maradványait, föld­reformot hirdettek. 1978-ban Vietnam a KGST tagjai közé lépett. Sajnos a külső feltételek az elmúlt években sem kedvez­tek a békés fejlődésnek. Az­­ Egyesült Államok változatla­­­nul igyekszik az országot nem­zetközi elszigeteltségben tarta­ni. Komoly diplomáciai és­­ gazdasági tehertételt jelent a­­ kambodzsai katonai elkötele­­­­zettség. A Kínával ki-kiélező­­­­dő fegyveres konfliktusok­­ miatt pedig szintén arányta­lanul nagy eszközöket kell el­vonni a nemzetbiztonság cél­­j­­aira. A délkelet-ázsiai feszültség­­ a hanoi értékelések szerint­­ tartósnak ígérkezik. A Viet­nami Kommunista Párt ilyen körülmények között kettős stratégiai feladatot tűzött az ország elé: a honvédelem erő­sítését és a kiegyensúlyozott, messzemenően a realitásokra támaszkodó gazdaságfejlesz­tést. Hiszen ma már világos: az országegyesítést követő esz­tendők kezdeti túlzott lel­ker­kedése, egyes elsietett intéz­kedései nehézségeket is szül­tek, így — a kedvezőtlen kül­ső adottságok mellett — Ha­noiban nem hunynak szemet k­ belső hiányosságok felett sem. Fontos teendő többek kö­zött a napjainkra már majd­nem 56 milliós lakosság ellá­tásának javítása, az élelmi­szerönellátás biztosítása, a né­pességrobbanás megfékezése, a gazdaságirányítás túlhaladott módszereinek korszerűsítése, a lehetőségek megfontolt szám­bavétele, a külföldi segélyek hatékonyabb felhasználása.­­ Óriási, az egész tár­ '­dalom­­ erőfeszítését igénylő 'e'adatok állnak tehát Vietnam előtt. A győzelem napján ezek siker­­­rel valóra váltását kíván­juk a testvéri szocialista ország nén­i­pének. (KW Vietnam 1983. május . Kádár János válasza hat európai ország felhívására Kádár János, s a MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a felhí­vásra, amelyet Ausztria, Cip­rus, Finnország, San Marino, Svédország és Jugoszlávia ál­lam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres be­fejezése érdekében intéztek a helsinki záróokmány aláírói­hoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra ér­tékeli és a madridi találkozó mielőbbi eredményes befej­ezé­sére, az európai biztonsági és együttműködési folyamat fenn­tartására irányuló pozitív lé­pésként üdvözli a semleges és el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfőinek kezde­ményezését A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi te­vékenységében a helsinki zá­róokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásban kifejezésre juttatott aggodal­mat a madridi találkozó jelen­legi állásával és az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kapcsolat­ban, s azt a meggyőződést is, hogy sürgős politikai döntésre van szükség a madridban fo­lyó munka mielőbbi eredmé­nyes befejezése érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét adta a konstruktív munkára irá­nyuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyan­így járnak el és építő szellem­ben segítsék elő a konszenzus elérését. Kádár János válaszában ki­fejezésre juttatja meggyőződé­sét, hogy a madridi találkozó eredményes befejezése lendü­letet adna az európai bizton­ság és együttműködés folya­matának. A találkozó kudar­cának viszont kedvezőtlen ha­tása lenne Európa és széleseb­ben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jö­vőben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madri­di találkozó tartalmas és ki­egyensúlyozott záródokumen­tum elfogadásával mielőbb be­fejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újabb ér­tékes bátorítást ad küldöttsé­günknek e tevékenységében. Változatlanul az a vélemé­nyünk, hogy a semleges és el nem kötelezett országok záró­dokumentum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás eredmé­nyes befejezéséhez — hangsú­lyozza a Központi Bizottság első titkára. (MTI) :»Közel állnak hozzánk a felhívásban megfogalmazottak” Andropov-válasz Moszkva, (MTI): Jurij And­ropov, az SZKP KB főtitkára válaszolt hat európai semleges és el nem kötelezett ország ve­zetőinek hozzá intézett üzene­tére, s leszögezte, hogy a Szov­jetunió továbbra is híve a madridi találkozó gyors és si­keres befejezésének. Az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárának szombaton Moszkvában nyilvánosságra hozott válasza megállapítja, hogy a Szovjetunió vezetése fi­gyelmesen tanulmányozta a közös felhívást. " Közel állnak hozzánk a felhívásban megfogalmazott gondolatok. Érthetőnek tart­juk, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten résztvevő országok képviselői­nek madridi találkozóján ki­alakult helyzet nyugtalanságot vált ki Elismeréssel fogadjuk a semleges és el nem kötele­zett országoknak azt a törek­vését, hogy minden lehetséges módon elősegítsék a találkozó gyors, sikeres befejezését — mutat rá Jurij Andropov. — A Szovjetunió már a ta­lálkozó kezdete óta kitartó erőfeszítéseket tesz azért, hogy olyan pozitív megállapodások szülessenek, amelyek jelentős előrelépést jelentenek az eu­rópai biztonság megszilárdítá­sában, az együttműködés to­vábbfejlesztésében a helsinki záródokumentumban megfo­galmazott alapokon. Ebben a fő­ kérdésben nézeteink meg­egyeznek. Ami a semleges és el nem kötelezett országok ez év március 15-én előterjesztett, megújított záródokumentum­tervezetét illeti, az a Szovjet­unió véleménye szerint megfe­lelő egyeztetés után alapul szolgálhat a találkozó munká­jának közeljövőben történő be­fejezéséhez.­­ Ma az értekezlet szem­pontjából döntő­s szerepe van az államok politikai akaratának. A Szovjetunió részéről meg­van ez az akarat. Országunk kész célratörően és alkotó szel­lemben együttműködni a mad­ridi értekezleten résztvevő va­lamennyi országgal a találkozó sikere érdekében — hangsú­lyozza válasza­dem Jurij And­ropov. A felszabadító erőket üdvözlk a dél-vietnami főváros lakói Reagan újabb harcias nyilatkozata Washington, (MTI)­ A texasi Houstonban mondott beszédé­ben Reagan amerikai elnök pénteken újra védelmébe vet­te katonai költségvetését, s an­­nak legfontosabb kongresszusi támogatóját , John Tower texasi szenátort, a szenátus hadügyi bizottságának elnökét. Reagan azzal a céllal utazott Texasba, hogy a 22 éve hiva­talában levő republikánus sze­nátor számára egy kis reklá­mot csináljon a közelgő újra­­választási kampány előtt. A hadügyi bizottság elnöki szé­kében kérlelhetetlen „szuper­héjaként” megismert Tower szenátor népszerűsége szőkébb hazájában rohamosan csökkent az utóbbi két évben. Az elnök a hadiköltségvetést védelmezve kijelentette, nem fogja megengedni, hogy a kom­munista diktatúra uralkodjék katonailag a Földön. Indiai űrhajósok Csillagvárosban A Csillagvárosban tartózko­dó két indai űrhajós jelölt megkezdte a gyakorlati felké­szülést a jövő évre tervezett szovjet—indiai közös űrrepü­lésre. A két indai jelölt — Ra­kes Sarma és Ravis Malhotra — 1932 őszén érkezett a Szov­jetunióba. Mielőtt a nagy fela­datra kiválasztották volna őket, mindketten az indiai lé­gierő berepülőpilótái voltak, s ugyanannál az egységnél szol­gáltatt Bangalore-ban. Nakaszone körútja Szombaton elindult tíznapos ASEAN-körútjára Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterel­nök. Útjára elkísérte Abe Sin­­taro külügyminisztert is. Na­kaszone Jaszuhiro a következő tíz napban ellátogat a délke­let-ázsiai országok szövetségé­nek öt tagállamába.

Next