Zalai Hírlap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

1983. szeptember 2. ZALAI HÍRLAP Szolgáltatás sír­nevet alapon BKR a zalai gazdaságokban A Bajai Kukoricatermelési Rendszerrel ismerkedve elsőre is az kapja meg az embert, hogy az ez év kez­detétől közös vállalatként tevékenykedő szervezet nem­csak az eredményekben osztozik, hanem amolyan sír­nevet alapon együtt van a taggazdaságokkal a kocká­zatban is. Arról van ugyanis szó, hogy amennyiben a kukorica és a búza hektárra vetített jövedelme a ter­melőnél nem érné el a kétezer forintot, akkor a szak­­tanácsadás alapdíjának csak a felét fizeti az érintett mezőgazdasági üzem. Partnerekből, tulajdonosok Talán ezért is tudott gyö­keret verni más, régebbi ter­melési rendszerek társaságá­ban Zalában a BKR. A me­gyében jelenleg tucatnyi gaz­daság a tagja, s 11,5 ezer hek­tár a rendszer tevékenységébe vont terület. Érdekes megem­líteni, hogy 1979 óta érdekelt a BKR Zalában, s akkor ki­lenc gazdaság 7,5 hektárnyi te­rületen dolgozott a bajai tech­nológia szerint. Azóta szapo­rodott a taggazdaságok száma és azzal­ együtt gyarapodott a terület Változás az is, hogy 1981 óta tevékenykedik a termelési rendszer keszthelyi területi központja, s a zalai gazdasá­gokon kívül Veszprém megyé­ből is két mezőgazdasági nagy­üzem tartozik hozzájuk. Aztán még valami, a mostani közös vállalatban már nem partneri, hanem tagsági kapcsolat ala­kult ki, ezt a vállalatot pedig bizonyos fejlesztési alap hoz­zájárulásával saját maguk hozták létre. Leváltak a ko­rábbi gazdától, a jóhírű Bajai Mezőgazdasági Kombináttól, s most mint termelési rendszer tulajdonosok osztoznak jóban és rosszban, például a vagyonni betét után részesednek a kö­zös vállalat képződő­ nyeresé­géből. Újdonság lesz, hogy a kuko­rica és a búza mellett egy má­sik növény, a napraforgó is létjogosultságot nyer. Zalában jövő évtől a türjei és a zala- sZentgróti termelőszövetkezet termeli majd az olajos növényt BKR technológia alapján. Az­tán szeptember 1-től elsősor­ban taggazdaságaik rendelke­zésére áll a zalaszentgróti kör­zeti alkatrész raktár, ahol a termelési rendszer gépeihez Zetor-Crystal, K—701 és T— 150/K traktorokhoz, E—516-os kombájnokhoz és a győri Rába gyár mezőgazdasági gépeihez szolgálnak alkatrésszel Olcsón, gazdaságosan Amint Farkas János körzet­vezetőtől megtudtuk az emlí­tetteken kívül táblára adaptált agronómiai technológiával lát­ják el a taggazdaságokat, szá­mukra biztosítják a vetőma­got, a termelési rendszerbe vont területek kötelező talaj­­vizsgálatának díját pedig ki­fizetik. Az ajánlott növényvé­dő szerek beszerzésében köz­reműködik a körzeti központ, s az új növénynek számító napraforgó értékesítését ma­guk szervezik. A gépek műszaki állapotá­nak kifogástalanságát segítik azzal, hogy elvégzik a techno­lógiához tartozó eszközök áfa-,­lánydíjas javítását, aztán meg- s rendelés alapján óradíjas mun- s­kákat is vállalnak, sőt más megyék Agrokereitől hozzájuk­­ kerülő gépek garanciális javí­­­­tásáról is gondoskodnak.­­ Minden termelési rendszer annyit ér, amennyi haszonnal , szolgál tagjainak. Nos a BÉR-­­ re nincs panasz, az „olcsók”­­ közé tartoznak. Ennek ellenére egyre javuló teljesítmények­­r­ről tudnak számot adni. A­­ zalai „hódításuk” első évében még csak 4,9 tonna volt hek­táronként a kukorica hozama, aztán évente emelkedett az át­lag, s múlt évre körzeti szin­ten elérték a 6,6 tonnát, a türjei és a zalaszentgróti tsz a maga 7,7 tonnás hozamával pedig a megye legjobbjai közé került, de a nagylengyeli, a bucsuszentlászlói és a zala­­béri közös teljesítménye is fe­lül volt a hét tonnán. Igaz, ta­valy a kukoricának rendkívül kedvezett az időjárás. Azt mondják, hogy az idei aszály ellenére is reménykednek a taggazdaságok, persze nem gondolnak a tavalyi rekord megismétlésére, de egy elfo­gadható hozamra feltétlenül. A tagok érdekében A húga négy tonnájával az idén azonos lett a tavalyi BKR körzeti, hozammal. A türjei termelőszövetkezet ebben az évben is kitett magáért, hek­táronkénti átlaga elérte a 4,7 tonnát. Zalában a BKK tehát úgy tűnik meghonosodott és min­den jel arra mutat, hogy a termelési rendszer jó szolgál­ja a taggazdaságok érdekeit. Nemecz Ferenc Szőlőprés és fajélesztő kínálat szüreti cikkekből Közel a szőlőszüret, szakem­berek szerint a tartós­ kániku­la következtében a szokásosnál legalább két­ héttel előbb lesz az idén a termés betakarítása és feldolgozása, mint más években. Ezt felismerve a ke­reskedelem is előbb kezdte meg a felkészülést a szezonra, hetekkel ezelőtt megjelentek a boltokban a szüreteléskor használatos cikkek egyike-má­sika. A zalaegerszeg­­ Agroker raktárából például valamennyi 125 literes szőlőprés el is fo­gyott, van viszont a kisterme­lők által inkább kedvelt ki­sebb, különböző teljesítményű sajtójéból. Még 16 literest is lehet kapni. Az elektronikusan és kézi erővel működtető zúzó-bogyó­­nóból a kiskereskedelem vala­mennyi megrendelését teljesí­tette az ellátó vállalat. Amint Navratyl József osztályvezető­től megtudtuk, gondot jelent a mechanikus szőlőzúzó, aminek szállításával mindeddig késle­kedett a gyártó. A kisebb tí­pus most már kapható, s a na­gyobb teljesítményűek megér­kezését is a napokban várják. Van a boltokban 25 és 54 li­teres üvegballon, igaz kevés, nagyobb mennyiséget elsősor­ban a városok üveg- és por­celán szaküzletet kaptak. A megye egyik legnagyobb szőlé­szeti és borászati cikkeket is forgalmazó boltjában, a zala­egerszegi áfémsz mezőgazdasá­gi szaküzletében érdeklődtünk az ellátásról, náluk számos szüreti kiegészítő kellék is kapható. Hordókból a kisebbek­­ ugyan hiányoznak, puttony és I szüretelőkád viszont van. Nincs i demizson, műanyaghordóból és I a már említett üvegballonok­ból a szaküzlet is jóval többet el tudna adni. Sokan keresik — nem vélet­lenül — a hordók, a bor fer­tőtlenítésére, gyógyítására használatos kénlapot, hiába,­­ mert nem lehet kapni. Kínál­­­­nak viszont a nagyobb meny­­­­nyiségű szőlő feldolgozásánál nélkülözhetetlen és borban old­ható por alakú ként, savcsök­kentésre alkalmas szénsavas meszet, valamint a must for­rását elősegítő fajélesztőt. Kap­ható különböző átmérőjű fej­tőslag és borcsap. Megrendel­ték a borászkodás egyik kellé­két, a szőlőhöz feldolgozás előtt adagolható pektnbontót. ­ Az új gépeken könnyebb a munka a Köbtex egerszegi gyárában A Kőbányai Textilművek zalaegerszegi gyárában kis ideje a régi el­avult kártató­­gépeket mo­dern, nagy tel­jesítményű be­rendezésekkel vásották le. Ahogy belé­pünk a csar­nokba, azon­nal szembetű­nik, hogy me­lyik az­­a tíz új masina, amely mostanában került ide. Nem is találjuk a kezelőjüket, csak kisvártat­va bújik elő valahonnan hátulról, ahol a kevésbé ter­melékeny gé­peken dolgozó munkatársai­nak segített — Ezeken az „endékás” Tex­­tima gépeken öröm dolgozni — kezdi Tordai Judit szövő szak­munkás. — Alig kell hozzájuk nyúlni, szinte maguktól men­nek. Olyan termelékenyek, hogy míg a többi gépen telje­sítményben dolgoznak, én órabérben, mert a régebbi be­rendezések nem tudják követ­ni az újak tempóját. — Nem fárasztó egyszerre tíz gépen dolgozni? — Egyszerre soha nem megy a tíz kártoló, mert min­dig van igazítani való valame­lyiken. Na, nem azért, mintha elromlottak volna, hanem a rendszeres felülvizsgálat meg­hosszabbítja az élettartamu­kat, s kevesebb is kiszolgálja az utána következő gépeket. De, ha egyszerre pörögnének is, menne a munka, mert nem sok gond van velük. Csak a kannákat kell cserélni időről­­időre. — A kannákat? — Igen — mutat a nagy bor­dó színű csévélő hegerekre. — Amikor megtelik egyik-egyik, akkor ki kell cserélni üresre. Úgy hugy­ pete alatt telik meg. Egy óra alatt különben hu­szonöt-huszonhat kilót készít el egy gép. — Mit is tesz ez a kárto­lás? — Nálunk a műszállas alap­anyag kusza szálait rendezi — mi úgy mondjuk — fátyollá a gép, aztán szépen össze is so­dorja. Ez a kártolt szalag a végtermék, ami aztán előnyúj­­tóra kerül, meg az előfonóra, onnan ■ vagy más üzemekbe, vagy cérnázásra indul a szom­széd üzemrészbe. De a kárto­lás maga csak a szalag készí­téséig tart, ha szorosan vesz­­szük. — Én a régi gépeket jobban szerettem — kapcsolódik a beszélgetésbe Bognár József­­né, aki az előnyújtót kezeli. — Talán a megszokás miatt. Igaz, az én gépem nem válto­zott, ugyanannyit kell futkos­ni, mint régen. Nem tudom mennyit gyalogolok műszakon­ként, de, hogy rengeteget, az biztos. Itt egyszerre több kan­náról jön le az anyag és min­dig résen kell lenni, hogy egyik se ürüljön ki teljesen, mert különben le kell állítani a gépet, hogy a­­szalag végére odaköt­hessem az újabb­­ 2LO0 méteres darabot. Ez pedig már zsebre megy, hiszen teljesítményben dolgozom. Itt ez a számláló —­ a schneller —, ami az elké- ■ szült „métereket” mutatja, ha ez sokat pörög, jobb a pénz, ha kevesebbet..­. — Mindenesetre jókora zaj­jal működik. — Ez semmi, a gyűrűsfonót nézze meg. Ott aztán van­­ hangzavar! Ezt el lehet visel­ni. Bár szoktunk hallásvédő vattát használni, így aztán­­i nem okoz problémát. Külön-­ ben az elszívás a zajos, a gé­pek kevésbé. — Három műszakban így is elég lehet. — Nem mindenki jár három­­ műszakban dolgozni. Én sem.­­ Három gyerek mellett nem tudnám vállalni, így mindig délelőtt jövök. Igaz, hogy nem­­ kapok műszakpótlékot, de első­­ azért csak a család. — Mennyit lendítettek a ter- e melés kerekén az új gének?­­ — kérdem Balázs Károlyné­ fonodai főművezetőt. — Sokat, hiszen ezek a be-­­ rendezések nagyon termeléke­nyek. A régiek már harminc éve szolgáltak, alig termeltek­­ nyolc—tíz kilót óránként, nem tudták kiszolgálni a sorban mögöttük álló előnyújtókat és t­elefonokat. Éppen ideje volt­­ már, hogy újakkal váltsák fel őket. Ezek a berendezések­­ biztonságosabban dolgoznak és majd háromszor annyi kár­tolt szalag kerül le róluk, mint a kiselejtezettekről. Igaz, ké­nyesebbek és érzékenyek az anyagminőségre, ami nem min­­­­dig a legjobb, aztán a pára- t tartalomra, aminek állandóan 60—65 százalékosnak kell len­nie. Bizony megesik, hogy a klimatizálás ellenére is válto­zás áll be és elszakad a fá­tyol. Ilyenkor a gép automa­tikusan leáll, s az újraindítá­sig kimarad a termelés. De ez­­elenyésző. Az új berendezések munkába állításával megnövel­tük a tervet is. Ma az előfo­nóról lekerülő anyag 4200 ki­logramm naponta, ami azt je­lenti, hogy sikerül eleget ten­­­­ni nagyobb feladatoknak is.­­ Egyébként a brigád felajánlott­­­­­ta, hogy a lehető legjobb mun­­­­kával járul hozzá célkitűzése­ink megvalósításához. / — m. z. — A változott gazdasági kö­rüln­ények hatására megnövekedett a községi párt­bizottságok gazdaságpolitikai irányító és ellenőrző munkájá­nak a szerepe, jelentősége. Te­vékenységükben egyre na­gyobb teret kap a községfej­lesztési munka. A lakosság fo­­kozott igényei a kereskedelmi, kommunális, szociális ellátás­ban, a lakásépítésben és a szolgáltatások területén indo­kolják, hogy a pártszervek ér­demben foglalkozzanak e kér­­désekkkel. Ezek azért is előtér­be kerülnek, mert a tervszerű, tudatos fejlesztés ellenére a problémák újratermelődnek, így széles körű társadalmi összefogásra van szükség a la­kóhelyek fejlesztése, szépítése érdekében. A községi pártbizottságok az 1980-ban tartott pártértekezle­tükön fogadták el azokat az alapelveket, amelyeknek fi­gyelembevételével kell alakí­tani a településfejlesztés irá­­­­nya­it. A VI. ötéves terv idő­­s szakában "is főként azokra a­­ problémákra összpontosították a figyelmet, amelyekre nincs állami erőforrás, a közhangu­latot azonban jelentősen befo­lyásoló tényezők. A siker min­denütt attól függ, hogy milyen szoros az együttműködés a ta­náccsal, a községben működő gazdasági szervekkel és a tár­sadalmi szervezetekkel. Feltét­lenül jó együttműködésre és a testületek összehangolt jó munkájára van szükség. Fon­tos a rendszeres tájékoztatás, a fejlesztési feladatok megha­tározott időközönkénti egyez­­t­­etése az elhatározott felada­tok csomópontjainak kiválasz­tása, a­ közeli és a távolabbi célok megjelölése. Mindezek­nek­ megfelelően természetesen elengedhetetlen a lakosság­­ egyetértésének megnyerése.­­ Nem maradhat el a rendsze­res ellenőrzés és segítés. He­­l­­yes, ha az adott létesítmény­­ befejezésekor részletesen ér­tékelik a munkát és ez lehet egyben az új feladatok meg­határozásának forrása is. A középtávú és éves fej­­lesztési tervek ki­munkálásában, a beruhá­zások rangsorolásában és a kivitelezési feladatok meg­valósításában is részt vesz­­nek a pártbizottságok. Közre­működnek abban, hogy a ta­nácsok és tömegszervezetek útján a lakosság széles kör­ben megismerje a fejlesztési célkitűzéseket, azonosuljon velük és egyre többen vegye­nek részt a kivitelezésben. A településfejlesztési feladat megoldásában a pártszervek körültekintő politikai munká­jára igen nagy szükség van, hasonlóképpen a helyi lehető­ségek felismerésében, a kez­deményezésben, a jó irányú elhatározás politikai támoga­tásában. Jó gyakorlat, hogy miután a községfejlesztési ter­veket tanácsülésen jóváhagy­ták, a pártbizottságok, a párt­­vezetőségek egyes konkrét fel­adatok megoldásához kérik a gazdasági egységek, a tömeg­­i szervezetek, a helyi lakosság­­ segítségét Sokat tesznek a közsé­gi pártbizottságok telepü­lésük fejlesztéséért, a lakosság­­ jobb ellátásáért A pártbizott­ságok támogatásával a község­­­gi tanácsok a közigazgatási te­­­­rületükön gazdálkodó szervek­­­­kel együttműködési szerződé­­­­sekben rögzítik a fejlesztés­­­­ben vállalt teendőket. Kiala­­­­kult helyes módszer, hogy­­ a községi pártbizottságok tit­­­­kárai a területen működő­­ gazdasági egységek vezetőivel,­­ a társadalmi és tömegszerve­­­­zetek aktivistáival egyeztető­­ tárgyaláson is ismertetik, — természetesen a községi tanács közreműködésével — az év so­rán megoldásra váró község­fejlesztési feladatokat így már célirányosan tudják rögzíteni a nem tanácsi szervekkel kö­tendő együttműködési megál­lapodásokban, hogy a gazda­sági egységek milyen pénzbeli vagy munka formájában nyúj­tott segítséget vállalnak. A lakosság körében a helyi nép­front-bizottság — a tanács koordinálásával — szervezi a társadalmi hozzájárulást, az effektív társadalmi munkát. Az üzemek, a mezőgazdasági szövetkezetek — mint megha­tározó gazdasági erők — egy­­egy településen állandó része­sei lettek a községfejlesztési alapok bővítéséne­k. Ennek a tudatos munkának az eredmé­nye, hogy a kommunista kol­lektívák, szocialista és munka­brigádok kezdeményezők és ki­­­­emelkedő munkát vállalnak.­­ Sajnálatos azonban, hogy né­­­­hány gazdaság elsősorban a­­ székhelyén szorgalmazza a­­ községfejlesztést, így a műk­­­ködési területükön levő kisebb községek háttérbe szorulnak. A területfejlesztési elképze­lések megvalósításának az utóbbi években igen sokszínű formája alakult ki a megyék­ben, főként a községi pártbi­zottságok kezdeményezésére és irányításával Növekedett a lakásépítés, széles társadalmi összefogással iskolák, óvodák és rendelőintézetek épültek, s kedvezően változott az egész­­­­ségügyi ellátás, terebélyesedett a gyermekorvosi hálózat.­­A lakossági tettrekészséget­­ az is bizonyítja, hogy a me­gyékben a falugyűléseken évente több százezer állampol­gár vesz részt Többségükben nem követelőznek, hanem a megoldás lehetőségeit vetik fel és a legtöbb felszólaló nyom­ban megteszi társadalmi fel­ajánlását is. Tovább fejlődött a lakossági szolgáltatás, az el­látás színvonala, a hagyomá­nyos szolgáltatás területén a vegytisztítás és a háztartási gépek javítása. Kiszélesedett az üzlethálózat a­­ kereskedel­mi ellátásban jelentékenyebb az áfész-ek és a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek sze­repe Napjainkban már a fa­lun élő lakosság is egyre, in­kább igénybe veszi a külön­féle szolgáltatásokat A párt- és tanácsi szervek számára nem kis gondot jelent az igé­nyek kielégítése, de segítenek abban, hogy a szövetkezetek és a magánkisiparosok széle­sítsék szolgáltatásaikat, s ezt bővítsék a szövetkezetek is az árutermelés mellett Különö­sen azt igyekeznek biztosíta­ni, hogy a kisipari tevékeny­ség is egyre inkább a lakos­ság sokrétű igényeihez igazod­jék. I­gen jó gyakorlatot je­­lent a rendszeres koor­dináció, mely a községekben kétirányú. Egyrészt a pártbi­zottságok egybehangol­ják a helyi gazdálkodó szervek egy­más közötti kapcsolatát, más­részt elősegítik az üzemek, szövetkezetek és a községek együttműködését a közösségi feladatok megoldásában. Ál­talános, hogy a községi párt­­bizottságok évenként egy-két alkalommal koordinációs meg­beszélést hívnak össze a terü­leten működő gazdálkodó szer­vek párt- és gazdasági veze­tőivel. Ezeken kiemelt hang­súlyt kap, hogy a gazdálkodó­­ szervek részt vegyenek a köz­ségfejlesztésben. A következe­tes munkát jelzi, hogy egyre több üzem, ipari és mezőgaz­dasági szövetkezet vesz részt a községek sokoldalú fejlesztésé­ben, az ellátás javításában, a kereskedelmi hálózat és a szolgáltatások zavartalan mű­ködésében. Dr. Arató András Tudatosabb községf­ej­leszt­és A kártolt fátyol könnyen elszakadhat, ha nem megfelelő az anyagminőség, vagy a pá­ratartalom. A gépek kezelője — Tordai Ju­dit — ezért rendszeresen ellenőrzi a sodró­fejhez érkező viszkóz és polisztirol szálak alkotta anyagot. Bognár Károlyné az előnyú­jtót kezeli. Műszakonként tíz­­tizenkét kilométert gyalogol, hogy ne legyen fennakadás. (Kiss Ferenc felvételei)

Next