Zalai Hírlap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

•• Befejeződtek a Helikoni Ünnepségek Keszthelyen Gálaműsor a színházban­ ­ Három napon át tartottak az Egyetemi és Főiskolai Kultu­rális Napok eseményei Keszt­helyen, ahol a Dunántúl és a főváros huszonhét felsőoktatá­si intézményének több mint kétezer hallgatója gyűlt össze, hogy­­ számot adjon ama­tőr művészeti­­ munkássá­gáról, felkészültségéről. A be­mutatók a Balaton-parti város hat helyszínén zajlottak, gaz­dag élményt nyújtva a látoga­tóknak. Az ünnepségre érkezett fiatalok vasárnap megkoszo­rúzták a Helikoni emlékművet. A Helikoni Ünnepségek zá­róeseményére hétfőn délelőtt került sor a színházban, ahol a megjelenteket, köztük az el­nökségben helyet foglaló Kar­­valits Ferencet, az MSZMP Zala megyei Bizottságának tit­kárát dr. Búzás Gyula, egye­temi tanár, a keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem rektor­­helyettese köszöntötte. Az eseményt méltatva el­mondta többek között, hogy bár az átfogó értékelés azokra a szakmai tanácskozásokra vár, amelyeken a bíráló bizottságok szakemberei megvitatják ta­pasztalataikat az együttesek vezetőivel, versenyzőkkel, az a megállapítás azonban kimond­ható, hogy többségében szín­vonalas produkciókkal léptek közönség elé az együttesek, szólisták. A vers és prózamon­dók vetélkedése például azt bizonyította, hogy egyre töb­ben az irodalomban is keresik a választ napjaink bonyolult kérdéseire; a színjátszó együt­tesek, irodalmi színpadok iga­zi fesztivál hangulatot terem­tettek; a zenekarok, kórusok magas színvonalon mutatták be produkcióikat­ , a néptánco­sok méltóan szerepeltek a ma­gyar folklórhagyományokhoz; a kiállításokon pedig minden eddiginél gazdagabb, sokré­tűbb anyagot vonultattak fel a pályázók. A beszédet követően került sor az egyes kategóriákban ki­emelkedő teljesítményt nyújtó együttesek, szólisták arany, ezüst, illetve bronz fokozatú oklevelei, továbbá a Helikoni Ünnepségekre felajánlott és a zsűri által odaítélt különdíjak átadására. Az okleveleket és díjakat a szak­zsűrik vezetői, tagjai, illetve a különdíjat fel­ajánló vállalat, szerv képvi­selői adták át. A fesztivál hivatalos záróak­tusa a Szózat hangjaival ért véget, ezt követően a színpa­dot ismét a Helikoni Ünnepsé­gek szereplői vették birtokuk­ba: a találkozón kiemelkedő teljesítményt nyújtott együtte­sek, szólisták adtak nagy kö­zönségsikert arató gálaműsort. 1984. május 3. Falunap Szentliszlón A kultúrház udvarának kö­zepén egy tízméteres, színes szalagoktól tarkálló karcsú májusra magaslik. Két siheder még fogadást is köt, melyikük tudja előbb megmászni. Ez ugyan nem szerepel a prog­ramban, de a vállalkozó szelle­műek ügyesség fitogtatását­­mindig szívesen veszik az em­berek. Nézőkben és bazáitok­ban nincs hiány, hiszen a falu apraja-nagy­ja ünneplőben ott az udvaron. A pódiumon hatal­mas tábla: „A szentliszlóiak nevében köszöntj­ük kedves vendégeinket a falunapon". A fonográfról hamarosan fel­csendül egy ropogós magyar csárdás. Letenyei néptáncosok pattognak a dobogón, a sárközi karikázóval a szatmári ver­­bunkkal és a csárdás egyveleg­gel megnyerik a közönség tet­szését A falunap szervezőjét könnyű megkülönböztetni a csupán szórakozni vágyóktól, papírhalmazokkal szaladgál le, s fel az udvaron. — A pusztamagy­aródi közös tanács társközségei Szentliszló és Bucsuta. Hogy e faluk kul­turális életét még közelebb vi­gyük az emberekhez, három éve született az ötlet, hogy évente rendezzünk falunapot. Pusztamagyar­ód kezdte a sort, tavaly Bucsután volt, idén pe­dig a 450 lélekszámú Szentlisz­­ló vállalkozott. Szoros barátság és együttműködés alakult ki a társközségek között. Tudok olyan családokról, is akik falu­napon ismerkedtek meg és kapcsolatuk azóta is tart. Nagy örömünkre, a letenyeiek is megtiszteltek bennünket ezen a napon. A kultúrházban is nagy a­ tolongás, Domonkos Istvánná, tanácselnök megnyitó szavai után valamennyien a szentlisz­­lói asszonyok ügyes kezeinek gyümölcsében gyönyörködünk. A másik teremben a 16 tagú letenyei menyecskekórus kö­szörüli a torkát, Sebők Imréné vezényletével Az udvaron közben a bucsu­­tai pávakör népviseletbe öltö­zött asszonyaira figyel a közön­ség. Vezetőjük, Gyurkó Imré­né a nagy tetszést arató fellé­pés után elmondja, hogy a négy éve alakult pávakör tagjai családostul jönnek éne­kelni, mint például az ötven­nyolc éves Pálfi Lászlóné, aki édesanyjával, fiával és két unokájával jár rendszeresen énekelni. Később a szentliszlói lakodalmasban gyönyörködhe­tünk. — Minden falubeli lakoda­lomra meghívnak. Az ifjú pár­nak én mondom a köszöntőt. Ezeket részben a régi öregek­től gyűjtöttem össze, részben pedig én írtam — mondja a 60 éves Tuboly Sándor bácsi. A pusztamagyaródiak is igyekeznek kitenni magukért, somogyi páros és botos páros­­táncukat nagyra értékeli a kö­zönség. Egy három év körüli fiúcska majd kiugrik a nagymamája öléből — Lopja a Marci a babot — kiáltja teljes átéléssel a Tüs­ke Böki bábegyüttes Okos Mar­ci nevű bábjátéka közben. Már kezd sötétedni, az ösz­­szegyűlteket azonban ez sem riasztja el. Hiszen ezután kö­vetkezik a nap fénypontja, a divatbemutató, ahol a három község alkalmi­­ manökenjei lépnek fel. Aztán pedig: tom­bola és bál. Dónay Nóra ZALAI HÍRLAP Jól szerepeltek a zalai együttesek Hétfőn este telt ház előtt, maratoni gálaműsorral fejező­­dött be a tizedik szövetkezeti néptánctalálkozó utolsó terü­leti döntője, melynek Nagyka­nizsa volt a házigazdája. A kétnapos seregszemlén a 26 nevezett együttesből 18 kérte a minősítését, s jobbnál jobb produkciókat­­ láthatott a Maácz László vezette zsűri és a közönség. A számos magas színvonalú versenyprogramból is kiemel­kedett a budapesti Aquiincum táncegyüttes, amely arany II. minősítést kapott. Hasonlóan a legjobbak közé sorolható a Vas megyéből­ érkezett szent­­péterfai táncegyüttes Arató­­tánc című összeállítása. Szép sikerrel szerepeltek a zalaiak is. Mivel a zalaeger­szegi Kiszöv Táncegyüttes ezúttal nem kérte minősítését, így versenyizgalomtól mente­sen teljes figyelmüket az elő­adás kivitelének szentelhették. A Szép Zalában című műso­rukat­ első ízben mutatták be szakmai zsűrinek, sikerrel. Gerencsér Zoltán saját gyűj­tése ez, s megyénk régi tán­cait szedték csokorba benne. A Kanizsa Táncegyüttes prog­ramjában hat tánc szerepelt, s különösen a kalotaszegi tán­cokra épített összeállítás nyer­te meg a zsűri és a közönség tetszését, összességében is ki­magasló teljesítményt nyújtot­tak, ezzel arany II. minősítést szereztek. Ugyancsak minősült a lenti Korka Táncegyüttes, ők az ezüst II. fokozatot kap­ták. Először mutatkoztak be szakmai körökben a söjtöriek, nem okoztak csalódást. Végül is a boglárlellei és balatonfüredi, országos döntő­be kerültek névsorát csak ké­sőbb jelöli ki a zsűri, erről le­vélben kapnak értesítést a szereplők. A Kanizsa Együttes bemutató­jából Szövetkezeti néptánc találkozó Kanizsán Készülnek a letenyei gázhálózat tervei Mivel az érdekelt szervek jóváhagyták Letenye gázháló­zatba való bekapcsolását, így megkezdődött a városi jogú nagyközség szempontjából je­lentős beruházás tervezése. A kiviteli tervek még az idén el­készülnek, s az év vége felé indulhat a kiviteli munka. El­képzelések szerint a Bázake­­rettye—Nagykanizsa közötti nagynyomású vezetékről kell 5 és fél kilométer hosszú le­ágazást kiépíteni Letenyére. Ha minden jól megy, akkor a jövő év második felében már a helyi bekötésekre kerülhet sor a település központi ré­szein. A beruházás teljes összege 42 millió forint Jelenleg 38 millió forint áll e célra ren­delkezésre. Ennek jelentős ré­sze — pontosabban 15 millió forint — a lakossági hozzájá­rulás, ami a családok többsége által vállalt 20 ezer forintok­ból áll. Az üzemek, intézmé­nyek eddigi befizetései 17 mil­lió forintot tesznek ki. Ehhez jön még a 6 milliós megyei tanácsi támogatás. Fellegi Ádám zongoraestje Zalaegerszegen Hétfőn este Zalaegerszegen a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben az Országos Filharmónia bérleti hangver­senyén Fellegi Ádám zongora­­művész adott szólóestet. Mű­sorának darabjait Chopin és Liszt, két romantikus zene­szerző műveiből állította ösz­­sze. Az első részben Chopin hu­szonnégy prelűdjét játszotta el. A Chopin prelűdöket hang­versenyeken gyakran hallhat­juk. A rövid lélegzetű dara­bokban a hangulatteremtés mindig meghatározó,­a techni­kai feladat viszont mindegyik­ben más. Fellegi Ádám mind a hangulatot, mind a techni­kai feladatot jól átérezte és megoldotta, a hallgatókat vi­szont helyenként kissé zavar­ta,, hogy a dallamokat néha élesen fogalmazta meg és egy­­-egy hang túl erősen kiszólt a többi közül A sorozatból kü­lönösen tetszett a Deszedúr , Esőcsepp”-prelűd, amelyben a lágy hangvételű lírai dalla­mot az asz-hang köré finoman szőtte és a kedves hangulatot eltalálta: a g-moll prelűd szenvedélyével a mély regisz­terben fogott meg, míg a jobb kéz harmóniákat játszott köz­ben, az utolsó d-moll prelűd­­ben pedig hatalmas lendület­tel és kiemekedő virtuozitás­sal a drámai csúcspontot érte el. Szünet után Liszt Dante szonátája következett. A szer­­ző sokáig érlelte ezt a szoná­tát, első vázlatait tíz évvel ké­sőbb dolgozta át. Egyetlen nagyszabású, fantázia-szerű tételből áll, melyet lassú be­vezetés indít el Fellegi Ádám a démoni mélységeket idéző művet feszültségtől áthatva játszotta, de a melléktéma koráljában és a szerelmi epi­zódban ezt feloldotta. Liszt a Villa d’Este szökőkútjait a Vándorévek harmadik soroza­tában írta. Itt Fellegi Ádám­­ zenében jelenítette meg a ter­­­­mészeti képet, a tremolók és­­ a futamok a szökőkutak cso­­■ bogását utánozták. Liszt II. rapszódiájában a rendkívüli nehéz technikai igényt kön­­­­­nyedén győzte, hatásos, szug­­gesztív előadásban szólaltatta meg. Ráadásként Liszt köz­kedvelt darabját, a Szerelmi­­ álmokat poétikusan játszotta. Tóthmátyás Lajos Május elseje a televízióban Wisinger Zrínyivel szólhat: Sors béna, nihil ak­ad — Jósze­rencse, semmi más. Egyebek mellett ugyanis kétségtelenül szerencse is kell ahhoz, hogy egy televíziós helyszíni közve­títés-sorozat jól sikerüljön. S az szerencse bizony néha hűt­­lenkedett ezen a május else­jén Wisinger Istvánnal és ha­­talmas apparátusával, azokkal akik az Itt van május elseje! című többhelyszínes májusi se­regszemlét készítették. Persze csak vigasztalásul, de nem megnyugtatásul vádoljuk a csalfa szerencsét Az időjárás mostoha arcát természetesen nem lehetett befolyásolni. Vi­szont nyilvánvalóan nem lehet belenyugodni abba, hogy a technika mai színvonalán ne sikerüljön megbízható közvetí­tő láncot kiépíteni a budapesti Városligettel, s emiatt fiaskót szenvedjen a nap legérdeke­sebbnek, legizgalmasabbnak ígérkező műsora, a Népszabad­ság fórum közvetítése. Az bi­zony igaz, hogy a borús, hűvös időjárás már eleve tompította a Csónakázó tónál rendezett nagykanizsai május elseje szí­neit a televízióban, de az már nem csupán a balszerencse ro­vására írható, hogy a sugárzott kép és riporterek szövege néha elmaradt egymástól, az időza­vart rendre úgy hozták be, hogy a műsorszámokat félbe­vágták, a kisdiákok aerobicját, a kanizsai közvetítés délelőtti záróképét pedig le kellett ke­verni, mert valószínűleg csak a televíziónézők hallották a ze­nét, a gyerekek nem. Persze, kell a szerencse. De az is jó, ha jobban meggondol­ja az ember mit is mond. Ha nem, úgy jár, mint Wisinger, aki közli, hogy fél egykor már minden „valamirevaló’’ ma­gyar család már otthon ebédel, jóllehet a képernyőkön éppen számos magyar ember látható Békésen, Kazincbarcikán és Nagykanizsán. Nem is egy kö­zülük feltétlenül igényt tart a „valamirevaló” címre, de még nem ebédel hanem a té­vé­közvetítés számára közre­működik, vagy éppen úgy dön­tött, hogy ezen a napon vendéglőben étkezik. Kóthy Judit,­­igyekszik is a műsorve­zető szóbotlását helyrehozni, csak hát ez nagyon nehéz, hi­szen a szó kimondatott. S el­hangzott a kérdés is. Ismét Wisinger kérdése, aki — mint mondtuk — ezen a napon ha­dilábon állt a szerencsével Mindaddig persze magától ér­tetődő és jogos megkérdezni egy vőlegénytől, hogy vajon nem érzi e magára nézve külö­nösen kötelezőnek az anya­­könyvvezető előtt, de kétmillió televíziónéző füle hallatára ki­mondott „igen”­, amíg jogos föltételezni, hogy a vőlegény hasonlóan magától értetődő módon egy „de igen”-vel felel. Ám a kanizsai ifjú férj — ta­lán megilletődöttségében, talán nem is értette a kérdést — azt találta mondani, hogy „nem". S e pillanatban egy országnyi tévénéző kapott a fejéhez. A rendező pedig — még mielőtt a levegőért kapkodó Kóthy Ju­dit tisztázhatta volna a fiúval, hogy hát hiszen Valójában nem is úgy gondolta, hanem. .. — a rendező úgy látta jónak, hogy villámgyorsan átkapcsol egy másik színhelyre. Szóval peches volt ez a tele­víziós majális Kanizsáról. De talán remélhető, hogy a televí­ziónézők inkább, majd a kelle­mesebb színfoltokra emlékez­nek. Az ötletre például, hogy gőzös hozta ki Kanizsáról a tó partjára a majálisozókat Buda Ernőre, a zalai olajbányászok híres-neves doyenjére, a kiska­­nizsai asszony sáska-magyará­zatára, a talpraesett pátrói Re­­pülj páva csoportja, amely’ jól énekelt és ügyes dél-zalai-dél­somogyi lakodalmast varázsolt a sátrak alá... Az esti, immár hagyományos Felvonulók kérték című össze­állításban a szerkesztő Buzáné Fábri Éva rutinos, célszerűen sokszínű és sok műfajú válo­gatásának köszönhetően a tele­víziónézők számos rétege talál­hatott kedvére valót. Feltűnő volt azonban a fiataloknak szó­ló zenei műsorok hiánya. Tö­­rőcsik Mari meséje terjedelmé­vel nem illett a műsor kereté­be, jóllehet a nagyszerű szí­nésznő mesemondása, arcának a mese mondanivalóját követő állandó változásával valóban élményszámba ment. A műsort Szegvári Katalin azzal a köny­­nyed magabiztossággal vezet­te, amely mindig sajátja,­­ amíg érintetté nem vált. Akkor láthatóan és érezhetően megsa­­vanyodott a szájíze. Sajnos, úgy tűnik, nincs humora Pedig hát arra a nem túlságosan szel­lemes, rávonatkozóan pedig leheletnyi bírálatot tartalmazó úgynevezett paródiára, amely­ben a Faustus doktor. . . nyo­mán érintették, felesleges volt reagálnia. Gálvölgyivel nyil­ván meg is beszélték előre be­szélgetésük tárgyát, mégsem tudta elleplezni, hogy a Gál­­völgyi-paródiája annak idején valóban megsértődött. Ami az új szereposztásban előadott Vonósnégyest illeti, nem vitás, a darab új feldolgozása feled­tetni tudta a régit. De ki em­lékszik a régi darabra? Csakis és kizárólag Salamon Bélára, a régi Salgóra emlékezünk, s va­lószínűleg emlékezni fogunk Kern András után is.­. Hárs Sándor 5 Megöltek egy zalaegerszegi taxisofőrt A gyanúsítottat elfogta a rendőrség Április 30-án, a késő esti órákban súlyos bűncselek­mény történt megyénkben , megöltek egy taxisofőrt. Zalaegerszegen ezen az es­tén kilenc óra körül a Volán vállalat két taxija várakozott a Széchenyi téri taxiállomá­son. A gépkocsivezetők, Lipo­­vics Miklós és Berta János a telefonkészülék közelében be­szélgettek­ .Lipovics Miklós el­mondása szerint a Csemege ABC felől érkezett egy fiatal­ember, aki megkérdezte, hogy melyik kocsi szabad. Az­t vá­laszolták, hogy mind a kettő, mire a fiatalember beült Berta János kocsijába. Lipovics Miklós elmondta, hogy Berta János utasa úgy 170 centiméter magas volt, közepes, nem vékony testalka­tú, barna, félhosszú kabátot viselt, vékony bajusza és vilá­gos barna haja volt. És, hogy Berta János kocsija nem jött vissza... Zalaszentiván Kisfaludpusz­­tán, a 3-as számú ház előtt megállt egy személygépkocsi. Az itt lakó Fitos János elmon­dása szerint negyed tíz lehe­tett A kocsi hangjáról ítélve Lada volt, mondta Fitos Já­nos. Aztán Fitosék még azt hallották, hogy úgy húsz—hu­szonöt másodperc múlva csa­pódott a kocsi ajtaja, felbő­­­­gött a motorja, s az autó elro­­­­bogott. Fitosék az ajtóhoz­­ siettek, hogy megnézzék, ki­­ érkezett. Amikor az­ ajtót nyi­­j­tották, szinte beesett hozzájuk egy férfi, aki a mellén erősen vérzett. Fitos János­ és felesé­­­­ge felemelte a férfit,­ aki azt­­ mondta: „megszúrtak”. Fitosék felismerték az ide­­i­genben­ azt a taxisofőrt, aki őket is többször hazahozta. A­­ szerencsétlenül járt férfi Ber­­­­ta János volt, s még el tudta­­ mondani, hogy erre a címre­­ hozott egy fiatalembert, aki­­ megszúrta. Fitos János azon­­­­nal kocsiba ült és Zalaeger­szegre vitte a sérült férfit.­­ Mire azonban a kórházba ér­tek, Berta János meghalt ,­­ 56 éves volt. A megyei rendőrfőkapitány­ság ügyeletének 22 óra 5 perc­kor jelentették a bűntényt. Azonnal megindították a forró­­nyomos üldözést. Nagy erővel kezdték meg a kutatást az is­meretlen, éjszakai szurkáló kézrekerítéséért Szerencsére határozottan jó személyleírás alapján indulhatott el a kuta­tócsoport A személygépkocsit május 1-én hajnali három órakor ta­lálták meg Zalabér határában, egy mezei útbeállóban a rend­őrök. Az itt szerzett adatokból kiindulva jutottak el Tüske­­szentpéterre, ahol bál volt és ott fogták el Hidasi Jánost, aki a bűncselekmény elköve­tésével alaposan gyanúsítható. Hidasi János 22 éves, Zala­egerszeg, Göcseji út 45. szám alatti lakos, segédmunkás. A gyanúsítottat a rendőrség őrizetbe vette, s a bűncselek­mény indítékának, körülmé­nyeinek tisztázására nyomo­zást indított.

Next