Zalai Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

1984. november 1. Ellenőrző körúton pénzügyőrökkel „Megtért” pálinkafőzők, bögrecsárdások BAGODVITENYÉDEN nem kell a pénzügyőr járőr­párnak bemutatkoznia. T. J. nagyon jól ismeri őket, akárcsak a hatósági emberek­et. Bár biz­tatják, hogy fejezze be nyu­godtan az evést, csak néhány falat jut le a torkán. — Menjünk, essünk túl raj­ta! — invitál bennünket. Biz­tos, ha rejtegetni valója akad­na, nem ilyen sürgős neki a dolog. A pajtában ott van egy üst, de „púp” nélkül, vagyis a pálinkafőzéshez szükséges ki­egészítő dolgok hiányoznak. — Nem, főzök én, nem éri meg a kockázat — mondja a gazda. — Cefréje van? — Kétszáz liternyi, majd le­főzetem. — Oda fogunk rá figyelni —■­ mondják a pénzügyőrök, s a biztonság kedvéért kicsit belekavarnak a hordóba, nem cukorszirupot takar-e a tete­jén úszó gyümölcs. T. J. egyébként három évvel ezelőtt igencsak pórul járt: főgés közben érték tetten. El­kobozták a már lefőtt 10 liter pálinkát és 4 ezer forintra bírságolták, ígéri, hogy hason­ló dologra nem kerül sor. ZALALÖVÖN hivatalos helyre megyünk: a főzdébe. Kívül—belül elszállt már fe­lette az idő, több, mint 100 éves az épület, valaha a gaz­­daközösségé volt. A főzőkészü­lékek közül a legfiatalabb is elmúlt már 30 éves. Hivatalos nevén: elszámolás történik. Miszori Zoltán és felesége 18 éve főzik itt a pálinkát. A főz­­dét a helyi Áfész működteti. — Probléma? Nem, nem volt még eddig. Talán csak a főze­tőknek kellemetlen az, hogy a környéken messze nincs főz­­de. Egerszegtől, Kálócfán ke­resztül a Vas megyei Őrimo­gyoródig, mindenünnen hoz­zák az anyagot. Naptárát mutatja. Napra előjegyezve, ki, mikor kerül sorra. Most 2 hónap a várako­zási idő. Kétszáz liter a mini­mum, ennél kevesebbet nem tud feltenni. — Ez néha gond. A kisebb tételű főzeteket össze kell pá­­roztatnom, aztán az egyiknek jobb az anyaga, a másiké gyengébb, a pálinkán mégis egyformán kell osztozniuk. Közben a pénzügyőrök fel­nyitják az ólomzárakat. Az elszámolás „fekete” doboza egy kis tartály. Minden liter lefőtt pálinkából egy köbcen­ti kerül bele. Ezt az összegyűlt mennyiséget fokolják. Minden stimmel: 52 fokos. Ezt szoroz­zák a készülék számlálóján át­folyt mennyiséggel, s kijön a hektoliterfok, no meg az ösz­­szeg, amit adóként a főzetők­nek be kell fizetni. Ez Zalalö­­vőn alig egy hónap alatt 218 ezer forint állami bevételt je­lent. A rozoga épület évi más­fél milliót hoz a konyhára. Ezen felül van a főzetési díj. — És a szállítási költség, a fa, amiből 200 literhez két má­zsa dukál. — Van zugfőzés a környé­ken? — Nem tudok róla ... Ha van is, az itt lefőzött mennyi­ségnek csak a töredékéről le­het szó. Budafán kaptak el egy­­ embert. Nem érte meg neki — rev Miszori Zoltán. ZALAEGERSZEGEN két „ismerőst” keresnek fel az el­lenőrzést végző pénzügyőrök. Kis utca, a Vörös Hadsereg útjáról nyílik. Közelebbi hely­meghatározást nem adhatunk, hátha segítünk az üzlet fellen­dítésében. T-né szorgoskodva siet elénk az Udvaron. — Nem, nem foglalkozom én már poharaztatással. Elég volt a sok bírságból. Tessék, nézzenek nálam körül, nincs itt senki! A koraesti órában valóban nem találunk senkit a kony­hában, ahol nem is olyan ré­gen még minden kapható volt, ami alkoholt­­tartalmaz. Né­hány figyelmeztető szó a jövőt illetően, s csőstül jön rá az ígéret: nem, többet soha nem mér semmit! A Zrínyi úton a háziasszony, K-né készséggel mutatja meg a pincét is, ahol almával kí­nál bennünket. Cefre, készülék sehol, italra utaló nyom egyet­len pálinkáspohár az előszobá­ban, mely mellett egy férfi búsul. — Igen, pálinka volt ben­ne? Megkínálhatom magukat? Ja? A hegyen segített, nem­­rég értünk haza, aztán megkí­náltam. Hisszük. K-né ugyanis nincs még fél éve, hogy jókora tan­díjat fizetett: 10 ezer forintra bírságolták engedély nélküli italmérésért. — Leálltam, többet nem csinálom — mondja búcsúzóul. A pénzügyőrök nagyot sóhaj­tanak, amikor betesszük ma­gunk mögött a családi ház ka­puját. — Bár minden napunk ilyen lenne ... Mészáros Ferenc A szépkiejtési versenyből kiindulva... Verskedvelő diákok klubja — A versmondó klub létre­hozásának gondolata már ré­gen megfogalmazódott — tájé­koztatott dr. Vajda Istvánné szakfelügyelő. — A szépkiej­tési versenyeken megyénk az elmúlt években szép eredmé­nyeket ért el, tanulóink éven­te egy-egy Kazinczy-díjjal tér­tek haza Győrből. Arra gondol­tunk, hogy létrehozunk olyan alkotó közösséget, ahol szak­emberek segítségével készül­hetnek diákjaink a szépkiejté­si versenyekre. Az elképzelés az elmúlt tan­évben realizálódott véglege­sen, amikor felvételit hirdet­tek a megye valamennyi kö­zépiskolájában. A vártnál sok­kal nagyobb volt az érdeklő­dés; a felvételi vizsgán 56 ta­nuló jelent meg a zalaegersze­gi Móricz Zsigmond Művelő­dési Házban , amely később állandó otthona lett a csoport­nak. A kiválasztásnál két szem­pont vezette a szervezőket: egyrészt a tehetséggondozás, másrészt az a nem titkolt pe­dagógiai szándék, hogy lehető­ség szerint a megye összes kö­zépiskolájából kerüljenek be a csoportba. A felvételi vizsga után hu­szonegy tehetséges diák kezd­te meg munkáját a versmondó klubban. Az eredeti elképzelés is kibővült, nemcsak a szép­kiejtési verseny felkészülésé­hez kaptak segítséget a tanu­lók, hanem az iskolai ünnep­ségek színvonalas megrendezé­séhez is, és szereplési lehetősé­get is biztosítottak a számukra. A foglalkozásokat szakem­berek irányították: Bogdán Mariann logopédus beszédtech­nikát, Molnár Árpád előadó­­művész versértelmezést és mozgástechnikát tanított. — Kezdettől fogva arra tö­rekedtünk — mondja Molnár Árpád —, hogy sikerélményt biztosítsunk a gyerekeknek. Két szerkesztett műsort állí­tottunk össze, József Attila és Ady költészetéből. Mindkét műsor bemutatásra került rendhagyó irodalomóra kere­tében, így egyfajta művészet­közvetítő szerepet is magára vállalt a csoport. — Nem kis gondokkal küz­­ködtünk — kapcsolódik a be­szélgetésbe Bogdán Mariann, — hisz a tanulók Nagykani­zsáról, Keszthelyről, Lentiből, Zalaszentgrótról utaztak Zala­egerszegre a foglalkozásokra. Állandó időpont egyeztetésre volt szükség, másrészt számol­ni kellett a tanulók iskolai el­foglaltságával is. De a csoport lelkesedése, munkaszeretete minden gondot feledtetett. A Zala megyei tanács vb művelődési osztályának to­vábbképzési kabinetje vállal­ta a csoport anyagi támogatá­sát és lehetővé tette, hogy nyá­ron egyhetes versmondó tábor­ban vegyenek részt Balaton­­edericsen. — A tábor igazi élményt nyújtott számunkra — emlék­szik vissza Berták Éva és Fü­­löp Erzsi zalaegerszegi zrínyis tanuló. — Nemcsak a tábor ro­mantikája feledhetetlen, ha­nem itt kovácsolódott igazi kö­zösséggé a versmondó klub. A rohanó próbanapok mellett itt lehetőségünk volt jobban meg­ismerni egymást, és a csoport vezetőivel is mély, emberi kap­csolatot kialakítani. Remek, vidám műsort hoztunk létre a táborban, amellyel a balaton­­györöki KISZ-táborosok előtt mutatkoztunk be nagy sikerrel. — Most már könnyebb hely­zetben vagyunk, mint az el­múlt tanévben — mondja Bog­dán Mariann. — A november­ben induló foglalkozáson isme­rősként üdvözölhetjük egy­mást. Az alapozás korszaka után tudjuk, hogy mit várha­tunk egymástól. A hírünk is szétfutott a megyében, mert nagyon sok meghívást kap­tunk. Várnak bennünket a za­laegerszegi 407-es Ipari Szak­munkásképző Intézetben, nagy­­kanizsai és keszthelyi közép­iskolákban. Bemutatjuk a ta­vasszal elkészült József Attila és Ady műsorunkat, valamint a táborban készült humoresz­künket. _ A csoport tervei között szere­pel a mai magyar költészetből egy összeállítás, amely kapcso­lódik hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulójához. Keresztes Szilvia VAS- ÉS FÉMIPARI SZÖVETKEZET FELVESZ egyműszakos munkaidő beosztással, lakatos munkára szak- és betanított, valamint segédmunkásokat. Kétműszakos munkaidő beosztással esztergályos betanított és szakmunkásokat Jelentkezni lehet. Zalaegerszeg, Rákóczi u. 43. szám alatt a személyzeti vezetőnél. 120 ZALAI HÍRLAP Az úttörőmozgalom krónikása — Zala­monop Úttörőmozgalmának alakulását szeret­ EIUIU Illegi­o nem rögzíteni az utókor számára — mutatja a papírhalmazt Marton Jenő, akit keszthelyi ottho­nában éppen munka közben leptünk meg. — Érzékeltetve a megyében rendkívül befolyásos klérus fékező hatása mellett kibontakozó, fejlődő gyermekszervezet, az úttörőmozgalom göröngyös útját. Harcban született címet adtam a készülő­félben lévő kiadványnak. A mindennapok mozgalmi gyakor­latát kibontó könyvecske emellett számos, ma már érdekes­ségnek, vagy rejtélynek tűnő tényre is magyarázatot ad. A mai úttörők például megtudhatják, miért viselik csapataik általában az 1848-as hősök nevét, vagy azt, hogy hogyan vál­tozott a nyakkendő színe a mozgalom erősödésével párhuza­mosan. Jenő bácsi szeptemberben, az országos úttörőközpontban első díjat vett át a Trencsényi Waldapfel Imre 1908—1970 címet viselő pályázat értékelő ünnepségén, a Kinyílott a pitypang elnevezésű jeligés pályamunkájáért. __ tiA4 amióta nyugállományba vonultam, még több szél erőj i£j0t szentelhetek az írásra. Ez év májusá­ban készült el Keszthely város úttörőmozgalmának története és az ötszáz oldalas Csány László úttörőcsapat életének mély elemzése, ahol hosszú ideig, mint úttörővezető dolgoztam. A két krónika a Zánkai Úttörőtörténeti Múzeum anyagát bővíti, akárcsak a nyári vezetőképző szaktáborok részére írt módszertani anyagok, ahol, mint társszerző szerepel Marton Jenő. — Az Országos Úttörőelnökség megbízásából — ahol év­tizedekig a vezetőképzés aktivistájaként dolgoztam — több témát kifejtettem, emellett számos pedagógiai tárgyú írásom is van. A megyei továbbképzési kabinet 80-ban kiadta az ál­talam összeállított új, közigazgatási egységekkel kibővített Zala megye földrajzát. Rengeteg feldolgozásra váró anyag ist áll most is előttem. A balatoni úttörőváros megbízásából ál­l­lítottam össze a nyár folyamán az Úttörővezető és a Pajtás újság megyénkre vonatkozó bibliográfiáját, községekre és témakörökre lebontva. A kutatómunkához adalékot szolgál­tató jegyzék kiadása éppen folyamatban van. __ t­gy Ányt­rn — folytatja — a munkámat mindig meg­-ZLIN­ becsülés, elismerés övezte, bár pályakez­dőként az én antiklerikális szemléletemmel és nyíltságommal nehéz volt a pedagógus pályán meggyökerezni. Soha nem felejtem el, hogy a meghirdetett orosztonyi tanítói állás, amit annak idején megpályáztam, milyen komoly feltételek­­hez volt kötve. Még mindig őrzöm a levelet, amiben a helyi­­ pap közölte, hogy a szakácsnőjének a lányát kell feleségül vennem a tanítói állás fejében... Reziben ideiglenesen megbízott helyettes segédtanító let­tem és a megválasztásig, fizetés nélkül a falu eltartottjaként sorkoszton voltam. Akkoriban még a kinevezések helyett a lakosság döntött a tanító sorsáról; vagy megválasztották, vagy köthette az útilaput és egy községgel odébb kilincsel­hetett. Mivel se kártyázni, se inni, se kántorizálni — ami döntő volt — nem tudtam, csak a falu szükséghelyzetének köszönhettem, hogy maradhattam. Zalavár, Szentgyörgyvár, Keszthely voltak a Fejér megyei Lovasberényben született, vasutas családból származó tanító pályájának állomásai. Közben a Pápai Tanítóképző Intézet­ben szerzett oklevelet a debreceni Kossuth Lajos Tudomány­­egyetemen földrajz-biológia, kémia szaktanári képesítéssel tetőzte. Iífelt Visti a és'Hekérd­ vasút és úttörőtábor építésében MiCoLt­roll is időközben pártfőiskolát végzett, emellett megbízatást kapott a megyei úttörőelnökség mellett működő úttörőtörténeti szakbizottság vezetésére, melynek gyűjtő és felderítő búvárkodását ma is irányítja. Balázsy Mária Éva ­ Országjárók, gárdisták, színjátszók KISZ alapszervezetei a kanizsai kőolajipari szakközépiskolában Tavasszal, az új ifjúság­mozgalmi év kezdetén egy új és sokat ígérő módszer mellett kötelezték el magukat a nagy­kanizsai Kőolaj-, Vegyi- és Gázipari Szakközépiskolában. Korcsoporthatárokat és osz­tálykereteiket áttörő, érdeklő­dési körök szerint szerveződő KISZ-alapszervezeteket hoztak létre. Ifjúgárdista, országjáró diákok köre, színjátszók, könyv-, film-, zenebarátok kö­re, az én hobbim és a társada­lomtudományi alapszervezet között választhattak az iskola kiszesei. Az új tanév — ami eldönti majd, mennyire élet­képes ez a szervezeti forma a középiskolában — már ebben a felállásban kezdődött. — Nem volt ez annyira új vállalkozás, hiszen már évek óta vegyes életkorú alapszer­vezeteink vannak, sőt léteztek már az egyes érdeklődési kö­rök szerinti csoportok csírái is — mondja Bertalan Péter, az iskola E KISZ-tanácsadó ta­nára. — Most általánossá tet­tük ezt a formát, abban a re­ményben, hogy ezek között a keretek között a fiatalok job­ban megtalálják a cselekvési teret, megismerik egymást a három képzési formában — olajipari, vegyipari, gázipari — tanuló kiszesek. Az első gondot az új alap­szervezetek titkárainak a ki­választása okozta. Olyan fiata­lokat kellett találni, akik ve­zetni képesek és az adott ér­deklődési körben is otthono­san mozognak. — Kicsit megijedtem, ami­kor megtudtam, hogy én le­szek a könyv, a film­, a ze­nei alapszervezet titkára — emlékezik Tordosi Tünde harmadikos tanuló. — Nagy volt a lelkesedés, szinte meg­bolydult, mint egy hangyaboly az egész iskola, az új lehető­ségről hallva. A szünetekben arról folyt a beszélgetés, hogy ki melyik alapszervezetbe akar menni. Érdemes-e, mi­lyen ott a titkár? Harmincan végülis hozzánk jelentkeztek. — Milyen programot alakí­tottak ki erre az évre? — Sok volt az ötlet, a javas­lat. Terveink között van a vá­rosi zenei könyvtár látogatása, könnyűzenei lemezbemutatók — amit egymásnak szerve­zünk — közös ifjúsági mozi­bérlet vásárlás. Iskolán belül pedig vetélkedők szervezése. Például mi rendezzük majd a Ki tud többet a Szovjetunió­ról? vetélkedőt. A különböző alapszervez­etek tagságának verbuválódásakor nagy szerepe volt a titkár személyének. Akik ismerték, azok hozzá csatlakoztak. Ez persze, ha beindul az érdemi tevékenység, változni fog, ami azonban semmit nem von le a titkár komoly szerepéből. — Fel kell készülni minden alkalomra, nehogy a kezdeti nagy lelkesedés elmúljon, bár segít bennünket az, hogy olya­nok jönnek hozzánk, akiket érdekel, amit csinálunk — mondja Tolnai László, a tár­sadalomtudományi alapszerve­zet titkára. — Mi huszonket­tőn jöttünk össze. Azzal, hogy a Hazám állampolgára va­gyok megyei vetélkedőn a kö­zülünk kikerült három fős csapat az ötödik helyet érte el, bebizonyítottuk, hogy szakkö­zépiskolában is lehet ezzel a területtel eredményesen fog­lalkozni. — Nem válik ezzel egyolda­lúvá az egyes közösségek te­vékenysége? — Nem hiszem !— mondja Horváth Gabriella, a színját­szók titkára. — Igaz, hogy a mi KISZ-egyesüléseink való­színűleg a próbákon zajlanak majd és nem az iskolapadok­ban. Tartunk persze vitakörö­ket is, amelyeken — többségé­ben — a színházi élethez kap­csolódó politikai kérdésekkel foglalkozunk. Azzal viszont, hogy egyes iskolai ünnepélye­ket mi rendezünk, azokra ké­szülve is politizálunk. Valóban sok lehetőség rejlik ebben a formában. A különbö­ző területek — sport, művé­szetek, politika — gazdát kap­nak. Képviselőik alaps­zerve­­zeteiken kívül is programokat tudnak kínálni társaiknak. Ez megpezsdítheti az iskola életét, hiszen a különböző korosztá­lyok, képzési formák tanulói jobban megismerhetik egy­mást. A fiatalok szabadabbar­, kevesebb korláttal élhetik a mozgalmi életet. — Mi az, ami gondot jelent­het? — A közösségek képléke­nyebbé válnak, emiatt nehe­zebb az áttekinthetőség és az irányítás — mondja Bertalan Péter. — Előfordulhatnak aránytorzulások is. Felduzzad­hat azoknak az alapszerveze­teknek a létszáma, amelyek jó programokat tudnak nyújtani Megoldásra vár az is, hogy a­ f­­elsősök évenként hogyan kajtáá­csolhatók be, annak veszélyén nélkül, hogy pár hónap után már ne akarjanak tovább áll­ni más alapszervezethez. És ■persze a sodródók, akik nem találják a helyüket, s csak azért választanak, mert válasz hova tartozni kell. Ezeket­ azonban vállalni kell, ha túl akarunk lépni a sablonos KISZ-tevékenységen, meg akarjuk szüntetni az „ülő tag­gyűléseket” és a formák fel­lazításával fiatalnak hagyjuk a fiatalokat. Rikli Ferenc A Központi Statisztikai Hivatal Zala megyei Igazgatóságá­nál nemrég helyezték üzembe a TPA—11/40-es számítógép rendszert, amely új technológia szerinti adatfeldolgozást tesz lehetővé. -----------------------------------------------------------------------------------------­lád

Next