Zalai Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

1985. január 3., csütörtök ZALAI HÍRLAP tyidém óév-búcsúztató megyénkben Van aki arra esküszik, hogy otthon, családi—baráti körben jobb szilveszterezni, mások a vendéglátó he­lyeket, avagy a művelődési házakat részesítik előny­ben az ünneplést tekintve. Akárhogyan is, Szilveszter éjszakája évszázados ünnepnek számít: a nagy evés­­ivás közben mindenki igyekszik túltenni magát a tá­vozó év gondjain, bosszúságain, s az éjfélkor elhangzó Himnusz után ismerősök és ismeretlenek kívánnak egymásnak boldog új esztendőt, összeállításunkban ízelítőt adunk abból, miként búcsúztatták az óeszten­dőt, s hogyan köszöntötték az újat­ a megyénkben. Bárány a Bárányban és Miss Egerszeg az MMIK-ban Hat óra felé elment az utol­só helyijárat is a megyeszék­helyen. Aki addig nem jutott el a szilveszteri mulatságba, már csak taxival vagy saját lábán indulhatott neki a ki­mondottan hideg estének. A vendéglátó helyeken egyetlen hatalmas torokká vált a vá­ros, amelyen m­egállíthatatla­­nul csúsztak le a pompás éte­lek, italok. Legtöbben idén is az Arany Bárányt keresték fel. Négy helyszínen hatszáz ember bú­csúztatta itt az óévet, köztük osztrák és NDK-beli turisták. Minden korosztály megtalál­hatta a kedvére szolgáló mu­zsikát — a cigányzenétől a diszkóig. A tombola főnyere­ményét, a bárányt, egy buda­pesti vendég, Csák István operatőr „kaparintotta” meg. A kívülrekedtek éjfél után — a tilalom ellenére — né­hány petárdával tűzijátékot rögtönöztek. Az Olai bisztró két terme szintén tömve volt. A több, mint száz vendég előtt a He­vesi Sándor Színház művé­szei adtak mű­sort. A tombo­lát igazi ké­ményseprő húzta. (A vesz­tesek szerint semmivel sincs jobb keze mint másnak...) A sonkás pala­csintával, gö­cseji tekercs­esei, majd az éjfélkor fel­szolgált virsli­vel jóllakott vendégek mu­latozása hajna­lig tartott. Az MMIK közel száz em­ber szórakozá­sáról gondos­kodott, s nem is akárho­gyan! Az elő­csarnokban alkalmii kaszi­nót és drink­bárt rendeztek be. Ha lankadni látszott a han­gulat, a népművelők új és új játékokat vetettek be. Volt video-program, licit-játék, melyben ízléses küllemű cso­magocskákra lehetett tenni. Egyikben egy palack víz, a másikban szarv, de némelyik­ben egészen értékes ajándék volt elrejtve. A tombola fődí­ját, az elegáns cilinderbe és csokornyakkendőbe öltöztetett libát Horváth Judit nyerte, aki rövid, szakszerű vizsgáló­dás után megállapította a liba nemét és stílusosan Szilvesz­ternek keresztelte el. Az est fénypontja a szépségkirálynő választás volt. Miss Zalaeger­szeg Tamási Edit, az OTP dol­gozója lett. — Nem akartam az emel­vényre állni, de a többiek fel­tuszkoltak — vallja szerényen a királynő. Mielőtt férfi olvasóink meg­rohamoznák, eláruljuk: a hölgy már elkelt. A férje kí­sérte el a szilveszteri bálba. Pezsgőző malac Kanizsán Nemzetközi óév-búcsúztatót tartottak a kanizsai Centrál étteremben. A hazaiakon kí­vül itt ünnepelt két lengyel csoport, valamint számos ju­goszláv és olasz vendég is. Három helyen folyt a dí­­nom-dánom. A legtöbben az étteremben szórakoztak, ahol háromféle menüből és renge­teg italból választhattak, s hagyományos tánczenére rophatták az estélyiruhás vendégek. A bár — diszkóze­nével és hangulatvilágításával — inkább a fiatalokat von­zotta. Az idei meglepetés itt a svédasztal volt: mindenki azt és annyit evett, amit és amennyit akart — igaz, éjfél­re az utolsó morzsa is elfo­gyott. A teltházas söröző­ részből éjjel egy óra felé sokan át­mentek a vendéglőbe, mivel ekkor kezdődött a tombola. Az izgalom tetőfokán felmu­tattak egy sivító kismalacot, melyet Németh Gyula és asz­taltársasága nyert: Söjtörről és­­ Zalaegerszegről érkeztek. Örömükben a malacot is meg­itatták pezs­gővel, majd el­mondták, hogy nemsokára egy jó hegyi bulin fogják elfo­gyasztani a cocát. Az új Hols­­ten-söröző és étterem paza­rul feldíszítve, ínycsiklandó il­latú disznóto­ros ételekkel, s a sörön kívül sokféle márkás itallal fogadta vendégeit. A tánczene és ci­gányzene vál­takozásában gyorsan emel­kedett a han­gulat, mígnem éjfélkor — mindenki örö­mére — pár pillanatra el­oltották a vil­lanyokat ... A Himnusz közös eléneklé­­se után egymás nyaká­ba borulva kívántak a ven­dégek boldog új esztendőt. Az újévi kismalac tulajdonosa a kanizsai Szabó András volt, akiről kiderült, hogy 20 évvel ezelőtt ugyanígy nyert szülő­falujában, Liszóban is. A mostani cocát hizlalják egy kicsit, aztán egy disznótoros vacsorán találkozik újra a jó­kedvű asztaltársaság. Fényár a szentgróti Grótban Zalaszentgróton a csillogó és csikorgó hónál csak a fe­hér ingek világítottak jobban az éjszakai utcán: ünneplő férfiak keltek útra, hogy — az éjfél utáni hagyományos csellengés közben — minden szórakozóhelyre betérve bol­dog új esztendőt kívánjanak ismerőseiknek. A legtöbb vendéget fogadó dr. Hamburger Jenő Művelő­dési Központban legalább négyszázan ropták a táncot a Ring zenekar muzsikájára. A Gróf étterem is fényár­ban úszott. A vacsorára fel­szolgált, gesztenyével töltött pulykára jól csúszott a pezs­gő, még ha a hőmérséklete — jéggel töltött pezsgősvödrök híján — előbb-utóbb a kívá­natos fölé is emelkedett. Ám mivel a hangulat is emelke­dett volt, ki törődött egy ilyen aprósággal! Gyertyafényes szilveszterest Letenyén Épp hogy vége lett a ív­ben a Hofi-kabarénak, Lete­nyén elsötétült a készülé­kek képernyője és a lámpák is mindenütt kialudtak. Az áramszünet alatt igazán han­gulatos volt az éjszakai utca­kép: a hó, a csillagos ég, a holdfény és a házak ablaká­ból pislákoló gyertyafény. Az otthonokban előkerültek az elemmel működő rádiók, s a Markos—Nádas duó alakítá­sán, valamint a rádió kaba­részínház más szereplőinek produkcióján kacagtak az ott­hon szilveszterezők. És hogyan telt ez az idő — hiszen csaknem másfél óra múlva, éjfél előtt pár perccel lett ismét áram — a nyilvá­nos szórakozóhelyeken? Az Arany Bárány étteremben és a vele egy épületben levő presszóban megközelítőleg há­romszázan töltötték az év utolsó napját. Mindkét helyen pillanatok alatt előkerültek a gyertyák, melyek fénye ugyancsak különös hangulatot kölcsönzött ennek az estnek. Amint utólag a Dédász nagykanizsai üzemigazgatósá­gától megtudtuk: az áramki­maradást az erős lehűlés miatti vezetékszakadás okoz­ta. Bár a lenti művelődési házban Hétfőn este már nyolc óra felé benépesedtek Lenti ut­cái, a parkolók azonban üre­sek voltak. A szórakozóhelyek szinte pillanatok alatt meg­teltek, belépőjegyeket — ke­vés kivételtől eltekintve — már elővételben eladták. — Májgaluska levest, ma­lacsültet szervírozunk a százharminc vendégünknek — tájékoztatott Dénes Elek, a Kerka étterem vezetője. — Elég sok olyan család van, aki rendszeresen nálunk szil­veszterezik. A hangulatterem­tés érdekében zenekarunkat kibővítettük. A Sólyom László Műve­lődési Központba belépő ven­dégeket kellemes meglepetés fogadta. A falat színes deko­rációk, lampionok borították. Színes televíziót lehetett néz­ni, s külön bár­helyiség üze­melt. Az intézmény így köny­­nyen összetéveszthetővé vált egy nívós szórakozóhellyel. Nemzetközi asztaltársaságok Hévízen és Keszthelyen Az elegáns hévízi Aqua­­szálló halljában még elegán­sabb párok andalogtak a diszkrét zene ritmusára. Az osztrák és nyugatnémet ven­dégek körében azért akadtak honbéliek is. A tombola itt is elengedhe­tetlen kelléke volt a prog­ramnak. Az 1100 forintos be­lépő árát nem, de a másnak jutott nyereményeket igen­csak sajnáló középkorú ma­gyar úr egyszerűen belesá­padt, hallva, hogy Rudi úr a nejével, Mingebach úr pedig szólóban lakhat egy hétig in­gyen a szállóban a sorsolás jóvoltából. Sőt, a 16 kilós élő malacot is osztrák, Preissl úr nyerte. — Persze, mert ők építet­ték ezt a hotelt... Kíváncsi vagyok, hogyan viszi el Inns­bruckba azt az állatot? A kárörvendő kérdésre a főúr válaszolt: — A séf holnap az önök rendelkezésére áll, s úgy ké­szíti el, ahogyan kívánják. A tévedések estéje volt ez a Szilveszter a keszthelyi Ge­­orgikon-étteremben. A német hölgy tombolásának a száma stimmelt ugyan, ám a színe nem, s ugyanúgy csalódott, mint az a fiatalember, akit a neje szalajtott ki átvenni a nyereményt. Utóbbi asztalnál kisebb perpatvar lett ebből, s csak akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor az anyós is a férfi kezébe nyom egy szel­vényt, s azért kap is egy tár­gyat. A Gyöngyösi-csárda ze­nekarának a cimbalmosa vi­szont nem nagyon örült az élő malackának: — 800 forintért bárki elvi­heti — adja tudtul a mikro­fon segítségével, s hamaro­san új gazdája ölében visított a jószág. Előbb persze a szer­tartás kövekezett: húzza meg a farkát, s utána tartsa a markát... Nos, ez utóbbi fel­szólításnak is nyugodtan ele­get tettek a vendégek, ugyanis elegáns pelenkát kapott a malacka: nylonba csomagol­ták becses hátulját, csak a farka vége bújt ki belőle... ÍRTAK: Balázsy Mária Éva, Bruckner Éva, Kaiser László, Mihovics József, Pil­lér Éva, Szalai Annamária, Völgyi Ferenc. FOTÓ: Mészá­ros László és Polgár Tamás. Kedvére való muzsikát talált mindenki az egerszegi Arany Bárányban, képünkön népi zenekar húzza a talpalávalót. Műsor közben Maronka Csilla és Latabár Árpád a zalaegerszegi Hevesi Sándor Szín­ház tagjai — az egerszegi Olaf-bisztróban. Ahová a vendég még Szilveszterkor sem léphetett be, a kanizsai Holsten­­söröző konyháján tálalják az ínycsiklandító falatokat. Lentiben a táncosok többsége hajnalig kitartott... 5 Ismerősöm, aki időnként leszólít az utcán, hogy elbeszél­gessen velem a televízió műsoráról, kedden reggel, ahogy túljutottunk a kölcsönös újévi jókívánságokon, tüstént a tárgyra tért. — Na, mit szól?! Ugye nem is volt olyan rossz? Természetesen a szilveszteri tévéműsorról beszélt. Valamit hümmögtem válaszul, amit vehetett egyetértésnek is, de cáfolatnak is, így hát folytatta: — No, persze a Hofi, Komlós szövege nélkül, nem az igazi. Meg aztán. . . De mindent egybevetve azt mondom a tavalyinál jobb volt a műsor. Ez a megjegyzés szeget ütött a fejembe. Lehetséges a té­vé-szilvesztereket összehasonlítani? Hiszen az ember csak hangulatokat őriz meg egy-egy ilyen szilveszteri mulatság­ból. A hangulatokat pedig — a társaság, az elfogyasztott étel, ital stb. — jobban befolyásolják, mint maga a műsor. Mégis érthetőnek tartom, hogy idézett ismerősöm a szil­veszteri műsort illető egyetlen konkrét megjegyzését éppen Hofi műsorával kapcsolatban kockáztatta meg. Hofi ugyan­is valóban hozzátartozik szilveszter tévé­műsorához, s két­ségtelenül befolyásolja a nézők emlékezetét, hogy tavaly kihagyták belőle. Igen, Hofinak még akkor is lehetőséget kell adni, hogy kifújja magából az év során összegyűlt mérgét, ha szövege nem is olyan szellemesen hajlékony, mint amikor még Komlós János faragta, csiszolta és pó­tolta hiányait. Hofi mondanivalója ugyanis ilyen egyszerű­sített, nyelvi finomságokat és szöveghumort nem, vagy alig tartalmazó formában is téveszthetetlenül „hofis” és a nézők millióinak segít, hogy vele együtt ők is letegyék magukról az év során összegyűlt kisebb-nagyobb közéleti bosszúsá­gaik terhét. Csak fokozta a Temetném a munkát című mű­sorának értékét, hogy ezúttal néhány hézagpótló informá­cióval is szolgált a pusztavacsi békefesztiválon történt rend­zavarásról, hiszen erről az illetékesek annak idejében sze­mérmesen hallgattak. Ismét elismerhettük muzikalitását. Az ő Tóbiását valamennyi színház örömest elfogadhatná, ha úgy döntene, hogy a Hegedűs a háztetőn-t műsorára tűzi. No, de a Szilveszter nem Hofiból állt. A nyitányt, tehát az alaphangulatot a másik, immár ugyancsak kötelező szil­veszteri műsorszám, Árkus József Szuperbolája szolgáltatta, örültem neki, hogy Árkus saját legjobb hagyományaihoz híven visszatért a politikai humor területére, s csak ha itt elfogyott szuflája, lendítette tovább magát egyébbel, mond­juk egy kis szexis látványossággal. Volt azonban olyan érzésem, hogy nem tudta kitölteni a maga választotta ke­retet, tudniillik, a Csak ülök és mesélek persziflázsát. Úgy tűnt ugyanis, hogy túlságosan hamar lerakta a Csak ülünk és mesélnek nekünk koncepciót. De lehet az is, hogy csak nekem ígért többet, mint adott ez a keret? Különben a meztelen lányok most sem tévesztettek célt. Igazán jóleső volt szemlélni őket. Nem is más ez, csak rosszmájúság, de közben az jutott eszembe, hogy a műsorvezető lapja, a Ludas Matyi az év során mennyit viccelődött azokon a csúnya vállalatvezetőkön, akik nem átallnak kártyanaptá­rokon és másutt holmi öncélú meztelenséggel operálni áru­propaganda ürügyén ... A szilveszter természetesen más. Ilyenkor még olyan ko­moly emberek is megengedik maguknak, hogy teljesen egy­értelműen viccelődjenek gyomor- és más altáji dolgokkal, mint Pálfy József és Chrudinák Alajos. A Telepódium szilvesz­teri főműsort jelentő Valahogy mindig lesz című adását tudniillik éppen az ő Hacsek és Sajó-utánzatuk vezette be, némi csalódást okozva számomra, aki azt hittem, hogy ket­tejük beszélgetéséből az év külpolitikai görbe­ tükre kere­kedik ki. Úgy tartom, kár volt megelégedniük azzal a „hu­morral”, amit olyan szavak, mint Csád, meg Gáza sugall­nak bizonyos megfelelő összetételben. Aztán az ő produk­ciójukat alulmúlta később a Markos—Nádas—Boncz hár­mas egy különösen gyenge pillanatban összecsapott száma, ami valószínűleg kimittudos paraszt fiatalok afféle göregá­­boros kifigurázása lehetett, de sem mondanivalója, sem ak­tualitása nem volt. Különben a műsort dicsérem. Elsősor­ban Bodrogi és Kabos fellépésére emlékszem, mert viccei­ben jókat tudtam derülni. S alapvetően ugyebár szilvesz­terkor az a fontos, hogy tudjunk jó nagyokat nevetni. Hári Sándor

Next