Zalai Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-03 / 1. szám
1985. január 3., csütörtök ZALAI HÍRLAP tyidém óév-búcsúztató megyénkben Van aki arra esküszik, hogy otthon, családi—baráti körben jobb szilveszterezni, mások a vendéglátó helyeket, avagy a művelődési házakat részesítik előnyben az ünneplést tekintve. Akárhogyan is, Szilveszter éjszakája évszázados ünnepnek számít: a nagy evésivás közben mindenki igyekszik túltenni magát a távozó év gondjain, bosszúságain, s az éjfélkor elhangzó Himnusz után ismerősök és ismeretlenek kívánnak egymásnak boldog új esztendőt, összeállításunkban ízelítőt adunk abból, miként búcsúztatták az óesztendőt, s hogyan köszöntötték az újat a megyénkben. Bárány a Bárányban és Miss Egerszeg az MMIK-ban Hat óra felé elment az utolsó helyijárat is a megyeszékhelyen. Aki addig nem jutott el a szilveszteri mulatságba, már csak taxival vagy saját lábán indulhatott neki a kimondottan hideg estének. A vendéglátó helyeken egyetlen hatalmas torokká vált a város, amelyen megállíthatatlanul csúsztak le a pompás ételek, italok. Legtöbben idén is az Arany Bárányt keresték fel. Négy helyszínen hatszáz ember búcsúztatta itt az óévet, köztük osztrák és NDK-beli turisták. Minden korosztály megtalálhatta a kedvére szolgáló muzsikát — a cigányzenétől a diszkóig. A tombola főnyereményét, a bárányt, egy budapesti vendég, Csák István operatőr „kaparintotta” meg. A kívülrekedtek éjfél után — a tilalom ellenére — néhány petárdával tűzijátékot rögtönöztek. Az Olai bisztró két terme szintén tömve volt. A több, mint száz vendég előtt a Hevesi Sándor Színház művészei adtak műsort. A tombolát igazi kéményseprő húzta. (A vesztesek szerint semmivel sincs jobb keze mint másnak...) A sonkás palacsintával, göcseji tekercsesei, majd az éjfélkor felszolgált virslivel jóllakott vendégek mulatozása hajnalig tartott. Az MMIK közel száz ember szórakozásáról gondoskodott, s nem is akárhogyan! Az előcsarnokban alkalmii kaszinót és drinkbárt rendeztek be. Ha lankadni látszott a hangulat, a népművelők új és új játékokat vetettek be. Volt video-program, licit-játék, melyben ízléses küllemű csomagocskákra lehetett tenni. Egyikben egy palack víz, a másikban szarv, de némelyikben egészen értékes ajándék volt elrejtve. A tombola fődíját, az elegáns cilinderbe és csokornyakkendőbe öltöztetett libát Horváth Judit nyerte, aki rövid, szakszerű vizsgálódás után megállapította a liba nemét és stílusosan Szilveszternek keresztelte el. Az est fénypontja a szépségkirálynő választás volt. Miss Zalaegerszeg Tamási Edit, az OTP dolgozója lett. — Nem akartam az emelvényre állni, de a többiek feltuszkoltak — vallja szerényen a királynő. Mielőtt férfi olvasóink megrohamoznák, eláruljuk: a hölgy már elkelt. A férje kísérte el a szilveszteri bálba. Pezsgőző malac Kanizsán Nemzetközi óév-búcsúztatót tartottak a kanizsai Centrál étteremben. A hazaiakon kívül itt ünnepelt két lengyel csoport, valamint számos jugoszláv és olasz vendég is. Három helyen folyt a dínom-dánom. A legtöbben az étteremben szórakoztak, ahol háromféle menüből és rengeteg italból választhattak, s hagyományos tánczenére rophatták az estélyiruhás vendégek. A bár — diszkózenével és hangulatvilágításával — inkább a fiatalokat vonzotta. Az idei meglepetés itt a svédasztal volt: mindenki azt és annyit evett, amit és amennyit akart — igaz, éjfélre az utolsó morzsa is elfogyott. A teltházas söröző részből éjjel egy óra felé sokan átmentek a vendéglőbe, mivel ekkor kezdődött a tombola. Az izgalom tetőfokán felmutattak egy sivító kismalacot, melyet Németh Gyula és asztaltársasága nyert: Söjtörről és Zalaegerszegről érkeztek. Örömükben a malacot is megitatták pezsgővel, majd elmondták, hogy nemsokára egy jó hegyi bulin fogják elfogyasztani a cocát. Az új Holsten-söröző és étterem pazarul feldíszítve, ínycsiklandó illatú disznótoros ételekkel, s a sörön kívül sokféle márkás itallal fogadta vendégeit. A tánczene és cigányzene váltakozásában gyorsan emelkedett a hangulat, mígnem éjfélkor — mindenki örömére — pár pillanatra eloltották a villanyokat ... A Himnusz közös eléneklése után egymás nyakába borulva kívántak a vendégek boldog új esztendőt. Az újévi kismalac tulajdonosa a kanizsai Szabó András volt, akiről kiderült, hogy 20 évvel ezelőtt ugyanígy nyert szülőfalujában, Liszóban is. A mostani cocát hizlalják egy kicsit, aztán egy disznótoros vacsorán találkozik újra a jókedvű asztaltársaság. Fényár a szentgróti Grótban Zalaszentgróton a csillogó és csikorgó hónál csak a fehér ingek világítottak jobban az éjszakai utcán: ünneplő férfiak keltek útra, hogy — az éjfél utáni hagyományos csellengés közben — minden szórakozóhelyre betérve boldog új esztendőt kívánjanak ismerőseiknek. A legtöbb vendéget fogadó dr. Hamburger Jenő Művelődési Központban legalább négyszázan ropták a táncot a Ring zenekar muzsikájára. A Gróf étterem is fényárban úszott. A vacsorára felszolgált, gesztenyével töltött pulykára jól csúszott a pezsgő, még ha a hőmérséklete — jéggel töltött pezsgősvödrök híján — előbb-utóbb a kívánatos fölé is emelkedett. Ám mivel a hangulat is emelkedett volt, ki törődött egy ilyen aprósággal! Gyertyafényes szilveszterest Letenyén Épp hogy vége lett a ívben a Hofi-kabarénak, Letenyén elsötétült a készülékek képernyője és a lámpák is mindenütt kialudtak. Az áramszünet alatt igazán hangulatos volt az éjszakai utcakép: a hó, a csillagos ég, a holdfény és a házak ablakából pislákoló gyertyafény. Az otthonokban előkerültek az elemmel működő rádiók, s a Markos—Nádas duó alakításán, valamint a rádió kabarészínház más szereplőinek produkcióján kacagtak az otthon szilveszterezők. És hogyan telt ez az idő — hiszen csaknem másfél óra múlva, éjfél előtt pár perccel lett ismét áram — a nyilvános szórakozóhelyeken? Az Arany Bárány étteremben és a vele egy épületben levő presszóban megközelítőleg háromszázan töltötték az év utolsó napját. Mindkét helyen pillanatok alatt előkerültek a gyertyák, melyek fénye ugyancsak különös hangulatot kölcsönzött ennek az estnek. Amint utólag a Dédász nagykanizsai üzemigazgatóságától megtudtuk: az áramkimaradást az erős lehűlés miatti vezetékszakadás okozta. Bár a lenti művelődési házban Hétfőn este már nyolc óra felé benépesedtek Lenti utcái, a parkolók azonban üresek voltak. A szórakozóhelyek szinte pillanatok alatt megteltek, belépőjegyeket — kevés kivételtől eltekintve — már elővételben eladták. — Májgaluska levest, malacsültet szervírozunk a százharminc vendégünknek — tájékoztatott Dénes Elek, a Kerka étterem vezetője. — Elég sok olyan család van, aki rendszeresen nálunk szilveszterezik. A hangulatteremtés érdekében zenekarunkat kibővítettük. A Sólyom László Művelődési Központba belépő vendégeket kellemes meglepetés fogadta. A falat színes dekorációk, lampionok borították. Színes televíziót lehetett nézni, s külön bárhelyiség üzemelt. Az intézmény így könynyen összetéveszthetővé vált egy nívós szórakozóhellyel. Nemzetközi asztaltársaságok Hévízen és Keszthelyen Az elegáns hévízi Aquaszálló halljában még elegánsabb párok andalogtak a diszkrét zene ritmusára. Az osztrák és nyugatnémet vendégek körében azért akadtak honbéliek is. A tombola itt is elengedhetetlen kelléke volt a programnak. Az 1100 forintos belépő árát nem, de a másnak jutott nyereményeket igencsak sajnáló középkorú magyar úr egyszerűen belesápadt, hallva, hogy Rudi úr a nejével, Mingebach úr pedig szólóban lakhat egy hétig ingyen a szállóban a sorsolás jóvoltából. Sőt, a 16 kilós élő malacot is osztrák, Preissl úr nyerte. — Persze, mert ők építették ezt a hotelt... Kíváncsi vagyok, hogyan viszi el Innsbruckba azt az állatot? A kárörvendő kérdésre a főúr válaszolt: — A séf holnap az önök rendelkezésére áll, s úgy készíti el, ahogyan kívánják. A tévedések estéje volt ez a Szilveszter a keszthelyi Georgikon-étteremben. A német hölgy tombolásának a száma stimmelt ugyan, ám a színe nem, s ugyanúgy csalódott, mint az a fiatalember, akit a neje szalajtott ki átvenni a nyereményt. Utóbbi asztalnál kisebb perpatvar lett ebből, s csak akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor az anyós is a férfi kezébe nyom egy szelvényt, s azért kap is egy tárgyat. A Gyöngyösi-csárda zenekarának a cimbalmosa viszont nem nagyon örült az élő malackának: — 800 forintért bárki elviheti — adja tudtul a mikrofon segítségével, s hamarosan új gazdája ölében visított a jószág. Előbb persze a szertartás kövekezett: húzza meg a farkát, s utána tartsa a markát... Nos, ez utóbbi felszólításnak is nyugodtan eleget tettek a vendégek, ugyanis elegáns pelenkát kapott a malacka: nylonba csomagolták becses hátulját, csak a farka vége bújt ki belőle... ÍRTAK: Balázsy Mária Éva, Bruckner Éva, Kaiser László, Mihovics József, Pillér Éva, Szalai Annamária, Völgyi Ferenc. FOTÓ: Mészáros László és Polgár Tamás. Kedvére való muzsikát talált mindenki az egerszegi Arany Bárányban, képünkön népi zenekar húzza a talpalávalót. Műsor közben Maronka Csilla és Latabár Árpád a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagjai — az egerszegi Olaf-bisztróban. Ahová a vendég még Szilveszterkor sem léphetett be, a kanizsai Holstensöröző konyháján tálalják az ínycsiklandító falatokat. Lentiben a táncosok többsége hajnalig kitartott... 5 Ismerősöm, aki időnként leszólít az utcán, hogy elbeszélgessen velem a televízió műsoráról, kedden reggel, ahogy túljutottunk a kölcsönös újévi jókívánságokon, tüstént a tárgyra tért. — Na, mit szól?! Ugye nem is volt olyan rossz? Természetesen a szilveszteri tévéműsorról beszélt. Valamit hümmögtem válaszul, amit vehetett egyetértésnek is, de cáfolatnak is, így hát folytatta: — No, persze a Hofi, Komlós szövege nélkül, nem az igazi. Meg aztán. . . De mindent egybevetve azt mondom a tavalyinál jobb volt a műsor. Ez a megjegyzés szeget ütött a fejembe. Lehetséges a tévé-szilvesztereket összehasonlítani? Hiszen az ember csak hangulatokat őriz meg egy-egy ilyen szilveszteri mulatságból. A hangulatokat pedig — a társaság, az elfogyasztott étel, ital stb. — jobban befolyásolják, mint maga a műsor. Mégis érthetőnek tartom, hogy idézett ismerősöm a szilveszteri műsort illető egyetlen konkrét megjegyzését éppen Hofi műsorával kapcsolatban kockáztatta meg. Hofi ugyanis valóban hozzátartozik szilveszter tévéműsorához, s kétségtelenül befolyásolja a nézők emlékezetét, hogy tavaly kihagyták belőle. Igen, Hofinak még akkor is lehetőséget kell adni, hogy kifújja magából az év során összegyűlt mérgét, ha szövege nem is olyan szellemesen hajlékony, mint amikor még Komlós János faragta, csiszolta és pótolta hiányait. Hofi mondanivalója ugyanis ilyen egyszerűsített, nyelvi finomságokat és szöveghumort nem, vagy alig tartalmazó formában is téveszthetetlenül „hofis” és a nézők millióinak segít, hogy vele együtt ők is letegyék magukról az év során összegyűlt kisebb-nagyobb közéleti bosszúságaik terhét. Csak fokozta a Temetném a munkát című műsorának értékét, hogy ezúttal néhány hézagpótló információval is szolgált a pusztavacsi békefesztiválon történt rendzavarásról, hiszen erről az illetékesek annak idejében szemérmesen hallgattak. Ismét elismerhettük muzikalitását. Az ő Tóbiását valamennyi színház örömest elfogadhatná, ha úgy döntene, hogy a Hegedűs a háztetőn-t műsorára tűzi. No, de a Szilveszter nem Hofiból állt. A nyitányt, tehát az alaphangulatot a másik, immár ugyancsak kötelező szilveszteri műsorszám, Árkus József Szuperbolája szolgáltatta, örültem neki, hogy Árkus saját legjobb hagyományaihoz híven visszatért a politikai humor területére, s csak ha itt elfogyott szuflája, lendítette tovább magát egyébbel, mondjuk egy kis szexis látványossággal. Volt azonban olyan érzésem, hogy nem tudta kitölteni a maga választotta keretet, tudniillik, a Csak ülök és mesélek persziflázsát. Úgy tűnt ugyanis, hogy túlságosan hamar lerakta a Csak ülünk és mesélnek nekünk koncepciót. De lehet az is, hogy csak nekem ígért többet, mint adott ez a keret? Különben a meztelen lányok most sem tévesztettek célt. Igazán jóleső volt szemlélni őket. Nem is más ez, csak rosszmájúság, de közben az jutott eszembe, hogy a műsorvezető lapja, a Ludas Matyi az év során mennyit viccelődött azokon a csúnya vállalatvezetőkön, akik nem átallnak kártyanaptárokon és másutt holmi öncélú meztelenséggel operálni árupropaganda ürügyén ... A szilveszter természetesen más. Ilyenkor még olyan komoly emberek is megengedik maguknak, hogy teljesen egyértelműen viccelődjenek gyomor- és más altáji dolgokkal, mint Pálfy József és Chrudinák Alajos. A Telepódium szilveszteri főműsort jelentő Valahogy mindig lesz című adását tudniillik éppen az ő Hacsek és Sajó-utánzatuk vezette be, némi csalódást okozva számomra, aki azt hittem, hogy kettejük beszélgetéséből az év külpolitikai görbe tükre kerekedik ki. Úgy tartom, kár volt megelégedniük azzal a „humorral”, amit olyan szavak, mint Csád, meg Gáza sugallnak bizonyos megfelelő összetételben. Aztán az ő produkciójukat alulmúlta később a Markos—Nádas—Boncz hármas egy különösen gyenge pillanatban összecsapott száma, ami valószínűleg kimittudos paraszt fiatalok afféle göregáboros kifigurázása lehetett, de sem mondanivalója, sem aktualitása nem volt. Különben a műsort dicsérem. Elsősorban Bodrogi és Kabos fellépésére emlékszem, mert vicceiben jókat tudtam derülni. S alapvetően ugyebár szilveszterkor az a fontos, hogy tudjunk jó nagyokat nevetni. Hári Sándor