Zalai Hírlap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

1985. február 1., péntek nippn mai hshmp Zátonyon egy termelőszövetkezet Elnökváltást javasol a tagságnak a nagykanizsai városi párt vb Még élénken él a nagyradai termelőszövetkezet tag­jainak emlékezetében, amikor mélypontra jutva, vál­ságos időket élt a gazdaságuk. Aztán új vezetők jöt­tek és felcsillant a fellendülés reménye. Csak néhány év telt el és megint mások, a mostaniak vették át a téesz irányítását. Ám a fiatal elnökkel az élen nem vitte sokra a termelőszövetkezet, íme, egy summázott vélemény a mezőgazdasági üzemről: A nagyradai termelőszövetkezetben évek óta fennálló súlyos veze­tési hibák, az egyre halmozódó feszültségek a szövet­kezet gazdálkodási eredményének fokozatos csökke­néséhez vezettek, a hatékonysági sorrendben a me­gye 53 szövetkezeti gazdasága közül az 51. helyen vannak. Nincs javulás Szó sincs róla, hogy mind­ez ma került a felszínre. Tud­ták az illetékesek már koráb­ban is, hogy nem jó irányba tart a gazdaság, s ezt nem is hagyták szó nélkül. Az MSZMP nagykanizsai városi végrehajtó bizottsága a bajok láttán megvizsgálta az üzem tevékenységét. Akkor egyebek között feladatul kapta a ter­melőszövetkezeti vezetés, hogy a gazdálkodás jelenlegi köve­telmény­rendszerének megfe­lelően biztosítja a közgazda­­sági értékelő és elemző mun­ka tárgyi és személyi feltéte­leit. Azóta közel egy esztendő telt el. Szakemberek bevoná­sával a párt-vb ismét vissza­tért a téesz helyzetének érté­kelésére, a korábban megha­tározott feladatok teljesítésé­nek a vizsgálatára. Akár mot­­­­tója is lehet a vélemények­nek. A tennivalók mindegyi­kére tettek intézkedést, azon­ban azok nem, voltak teljes körűek, ezért a gazdálkodás eredményességében nincs ja­vulás, változatlanul gyenge a vezetői össztevékenység. Magától értetődő, hogy kí­váncsi az ember: vajon a vizsgálatban résztvevő szak­mabeliek miben látják a ha­tékonyság, az eredményesség visszaesésének okát? A főbb okok között említik az állat­­tenyésztés alacsony hozamait és magas költségeit, továbbá a takarmánygazdálkodás fo­gyatékosságait, s az alacsony színvonalú üzem- és munka­­szervezést. Ez is elég, hogy zátonyra fusson egy gazdaság. Ha pedig ezekkel az párosul, hogy a szigorúbbá váló köz­­gazdasági szabályozók ellen­­tételezésére nem tettek meg­felelő intézkedéseket — elma­radtak az anyag- és energia­­gazdálkodást javító hatékony intézkedések, a közgazdasági munkát pedig fékezte a nem megfelelő bizonylati fegye­lem —, akkor előbb-utóbb megfeneklik egy, a nagyra­­dainál lényegesen szilárdabb üzem is. Bizonyára a termelőszövet­kezet több tagja, sőt rajtuk kívül mások számára is kelle­metlen, hogy mostanában el­sősorban a szövetkezetnél ta­pasztalható sokasodó problé­mákról esik leginkább szó. De miért? — kérdezhetnénk, amikor a gondok ellenére az elmúlt három év mindegyiké­ben elfogadható nyereséggel zárt a mezőgazdasági üzem? Ki várhat többet egy lábado­zó gazdaságtól, mint az 1982- es 3 millió 340 ezer, az 1983- as 3,8 millió forintos gazdál­kodási eredmény? Hírek sze­rint a múlt évi nyereségük sem lesz két és félmillónál kevesebb. Valótlan adatok Erre a teljesítményre való­ban nem illik erős kritika. Ha valóban így lenne! Ám valójában az igazi eredmény meg sem közelíti a gazdálko­dás mérlegében kimutatott összeget. Amint a PM Ellen­őrzési Főigazgatóság Zala me­gyei Igazgatóságának múlt év végi revíziója megállapította: az 1982. és az 1983. évben szerepeltetett „eredmény” mintegy fele a valóságosnak. Azóta pedig azt is tudni vé­lik az illetékesek, hogy az 1984. évi veszteséges zár­számadást csak az amortizá­ció részleges szüneteltetésével tudják elkerülni. Ez az összeg 3,3 millió forint, s ennek se­gítségével várható az említett két és félmilliós nyereség. De az ellenőrzési hatóság megál­lapításai között más, súlyos dolgok is felfedezhetők, pél­dául adótöbbletek és -hiá­nyok (az utóbbi a több), ami­nek következménye több száz­ezer forintra rúgó bírság. Más vélemények szerint a közgazdasági munka fogyaté­kosságai és a zárszámadások­ban szereplő valótlan adatok miatt főkönyvelő-cserére lett volna szükség, amit mindmá­ig elodáztak. Vajon miért? A megállapítások között szere­pel az is, hogy a munkafe­gyelem az irányításban és a termelésben egyaránt felbom­lott, s az igényes feladatmeg­határozás és a végrehajtás következetes számonkérése is­meretlen a szövetkezetben. A gazdálkodásra az ösztönösség, a rendszertelenség a jellem­ző, ami a költségek rendkívü­li növekedéséhez, a hozamok stagnálásához, az­­ eredmény romlásához, s végül a szövet­kezet alapjainak feléléséhez vezet. Súlyos hibaként vetik fel az illetékesek, hogy a téesz ve­zetése nem tudott élni az utóbbi években rendelkezé­sükre bocsátott fejlesztési le­hetőségekkel sem. Csak a kis­­balatoni kisajátítás ellenében több mint negyvenmillió fo­rinthoz jutott a szövetkezet, aminek egy részét ésszerűtle­nül használták fel: a beruhá­zásokat rosszul ütemezték, a kivitelezések elhúzódtak, túl drágán valósultak meg és így tovább. Végülis az a véle­mény, hogy a kiesett terme­lési eszközök pótlására kapott összegekkel nem tudták meg­alapozni a gazdálkodás jöve­delmezőségét. Határozott állítás, hogy a szövetkezetben meglevő és egyre szembetűnőbb hibák fő­leg az elnök személyével függnek össze. Kíváncsiak voltunk, hogy mi erről és a gazdaságban kialakult hely­zetről az első számú vezető, Berták Gyula véleménye? Természetes, hogy az elnök igyekszik védeni magát és közvetlen munkatársait. — Mentségünkre szolgál­jon, hogy tévedéseink, más vizsgálatokat megelőzve, ön­revízióval kerültek feltárásra — érvel, majd — szabályta­lanságaikat nem tagadva — megkérdőjelezi az ellenőrzé­sek értékét, mondván, hogy az egyikkel saját maguk akarták rendezni mérlegüket, a másik mégis hibát talált és büntetés lett a vége. A termelés szakmai mel­lékfogásaira is talált indokot, például azt, hogy fajtaváltás nélkül fejezték be a tehené­szet rekonstrukcióját, s ezért eredménytelen továbbra is az ágazat. Egyetért azzal a meg­állapítással, hogy minimális mértékben nőtt a hatékony­ság, viszont véleménye sze­rint olyan pótlólagos befekte­téseket hajtottak végre — ilyen a terület tápanyaggal való feltöltése —, aminek ké­sőbb lesz meg a haszna. A megállapításokkal­­ ellentétben merőben más a véleménye a munkaszervezésről. K­ésői kapcsolás Minden érvelés ellenére persze a gazdálkodás csökke­nő eredménye a vizsgálatokat lefolytató szakembereket iga­zolja. Igaz, Bertók Gyula kö­zel négymillió forintra várja az 1984. évi nyereséget. Ha annyi lesz, a korábbi tapasz­talatokra emlékezve, ki bízhat annak valódiságában? — Nyomban kérem a zár­számadásunk felülvizsgálatát — mondja az elnök. . — Ugyanis külön utasítást ad­tam, hogy csak­­a reális ada­tok kerüljenek a mérlegbe. Lehet, hogy későn tette? Valószínű! A megyei irányító szervek egységes véleményé­re, javaslatára alapozva a vá­rosi párt-végrehajtó bizottság megvonta a bizalmat a ter­melőszövetkezet elnökétől, egyben indítványozta a közös tagságának a feladatok ellá­tására alkalmas elnök megvá­lasztását. Nemecz Ferenc Környezetvédelmi nádaratás A környezet védelmét és a víz minőségének megóvását szolgáló nagyszabású nádara­tási akció kezdődött a Ve­lencei-tavon. Az elkövetkező hetekben valóságos nagytaka­rítást végeznek: kihasználják, hogy a tó jégpáncélja még el­bírja a nádvágó gépeket és az embereket, s a természet­­védelmi terület kivételével mindenütt — csaknem fél­ezer hektáron —■­ levágják a száraz nádat. A munkát azok­nál a nádszigeteknél kezd­ték, amelyekhez a csak vé­konyabb jeget hizlaló korábbi években nem tudtak eljutni a kombájnok. A­ nádgazdaság munkásai mellett a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgató­ság brigádjai és vállalati gaz­dasági munkaközösségei is részt vesznek a nádaratás­ban.­ ­ (MTI) Változatok Volán-témára Ma, február elsején fel­száll a magyar városlakó a helyi buszra és kettőt fizet, egyet kap. Két eddigi jegy árát, ami most egyet ér. Ez a gazdaság törvényszerűsége, másképp nem kifizetődő a helyi autóbusz, különben gyalogolhatnánk. Városlakó tudomásul vette és fizeti. Ámde!­­Ha már megfizeti, akkor­ legyen vége némely városok helyi autóbuszjáratain a parlagi állapotnak. Ha az utas most megfizeti az árát ... akkor — valamit vala­miért, ezt már a római jog is leírta! — tisztes ellenszol­gáltatást vár. A sejtelmes közlekedési információk he­lyett például korrekt tájé­koztatást. Az afféle „járat közlekedik tízpercenként!” szövegek eltüntetését. Mert ugyebár azt az utas sosem tudhatta, hogy mikor van a tízperc. Ha az ő karórájára, nézett, már tizenöt is elmúlt, de mit szólhatott?! Ő sietett, a forgalmista messze volt, vagy másképp járt az órája. Mellébeszélésre­ az alkalom ezernyi. Például az, hogy a várakozás a forgalmi lám­páknál „elveri” az időt, mert a lámpákat nem lehet kiszá­llítani. Csakhogy az indító­állomáson nincs forgalmi lámpa, mégsem tízpercen­ként indulnak a járatok, mint a cseles kis táblácskák­ hidegvérrel hirdetik. Az is jó, amikor idő előtt öt perc­cel, ám az indítóállomástól húsz méternyire beáll a ko­csi, a pilóta előveszi a Nép­sportot, feltűnő érdeklődés­sel és nyakkendősen olvas­sa, miközben az eső szépen zuhog, a szél felső C-hangon süvít és vagy harminc utas káromkodik, hogy „De sze­reti a sportot sofőrkém, a drága!?” Más változatok a városi közlekedésszervezet gyönyö­rűségéről: Beülsz az ülésre és lábad szépen nyakadba veszed. A fakírmód utazás oka Magyarhonban egy vö­dör meg egy cirokseprű, ami ugye kényelmetlen a veze­tőfülkében, ezért a Volán­pilóta hátrateszi emigyen: „Na, húzza fel a lábát, papa, nem született maga gróf­nak!” De hogy a közjátékot meg ne unjuk, vödör helyett néha hat darab járatjelző tábla miatt ülsz félülepen. További variációk Volán-té­mára: 1. Táblák porosak, utazás ruhakefével; 2. Táb­lák fémből vannak, sarkuk mint a disznóölőkés, féke­zéskor frász kerülget; 3. Ko­csipadló olajos, utas balet­­táncos. Jó betétszám: a részegem­ber. Beesik melléd, cuppa­nós, rumízű puszit ád, mert: „Szeressük egymást gyere­kek!” és aranyosan feleséged nagyiasszony tomporára csap, hogy „Neked van jó csajod, haver, nem annak a morcos kalaposnak, nézzed csak, ott ülnek a busz fará­ban!” És még boldog is vagy, mert nem rókázott le. Pedig Kosztolányi Dezső már 1932- ben megírta az „Alakod­ban — az egyik legremekebb magyar portrékötetben —, hogy a helyi kalauz szerint: „Ittas egyének nem szállhat­nak föl. Ez tilos és le kell őket szállítani!” Végülis­ szervezni tudni kell! Főképpen olyasmit megszervezni, amihez nem kell státus még béralap, csak k ész! Mivelhogy egy megyei Volán-igazgató fi­zetése azért több, mint a buszsofőröké, hogy több le­gyen a fejében is: ötlet, ru­galmasság, lényeglátás. Meg politikai érzék is, hogy tu­nya szervezés miatt ne ront­sa a közhangulatot. Kemény gazdasági helyzetünkben ke­mény a követelmény is: csak rátermett közlekedési vezető maradhat a helyén. Ez ma egyik legfontosabb változat Volán-témára! Földessy Dénes Képek a Ganz Mávagból 1. Rangos megbízatást kapott a Ganz Mávag zalaegerszegi gyára. A görög megrendelésre készülő 11 motorvonathoz ők készítik a da­rabonként 2 millió forint értékű hűtőberen­dezéseket. A megbízatásuknak február vé­géig eleget kell tenniük. Képünkön gépko­csira kerül az ütemes gyártás-szállítás leg­újabb terméke. 2. Pótalkatrész gyártása kezdődött az üzem­ben a­ közelmúltban. Képünkön Méhes Tibor és Horváth István szerelő lakatosok össze­állítanak egy keringető szivattyút, melyet a megrendelőnek csak be kell szerelnie a meghibásodott helyére. 3. Ganzosok a Ganzban, vagyis az üzem és a Ganz Ábrahám gépipari szakközépiskola fiataljai évente osztályonként két-két látoga­tást tesznek a gyártóknál. Az első évfolya­mosok ugyancsak rácsodálkoznak az óriási tolómérőre. (ZH fotó : Kiss Ferenc felvételei) Tizennyolc halott Ami a szomorú statisztika mögött van Az előző esztendeinél négy­gyel többen, tizennyolcan hal­tak meg tavaly Zalában üze­mi baleset következtében. Ti­zennyolc családi tragédia. Ám a nagyobb közösség, a vállalat, a mezőgazdasági üzem kollek­tívája is hosszú-hosszú időn keresztül gyászolja tegnapi munkatársát, kollégáját. Visszavonhatatlanul eltávoz­tak, pedig nem holmi várat­lan sorscsapásról van szó az esetek döntő­ többségében. Le­het, hogy talán éppen azok körében lelhetők fel e tragédiák felelősei, akik tár­suk sírjánál a gyászbeszé­det mondták, a búcsút fogal­mazva meg szép szavakkal. Holott ha korábban az ügyben illetékesek nem mulasztják el az ellenőrzést, s ha nem tűrik a fegyelmezetlenkedést, azaz következetes szigorral megkö­vetelik a biztonságtechnikai szabályok maradéktalan betar­tását, akkor nem került volna sor a mindenkit megrázó ese­ményekre. Persze kérdés, hogy egy-egy ilyen tragédia mennyiben ráz­ta fel az illetékeseket. Hiszen ha korábban elsiklottak a technológiai utasítások betar­tásának ellenőrzése mellett, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a halálos baleseteket kö­vetően levonták a szükséges tanulságokat. Szemléletbeli problémákról van szó már évek óta, s nem jutunk előbb­re: mikor veszik tudomásul az érintett vezetők és beosztottak, hogy a munkavédelem a ter­melési tevékenység szerves ré­sze? Nem a paragrafusok unalo­mig ismételt számonkérését jelenti egy-egy ellenőrzés, vizsgálat, hanem közös ügyünk védelmét, a dolgozók egészsé­gét, testi épségét akarja meg­őrizni az, aki lelkiismerete­sen felrója a mulasztásokat. Hogy partner-e a dolgozó? Sajnos, megkérdőjelezendő, hiszen például a tavalyi 18 ha­lálos baleset 38 százalékában alkoholos befolyásoltságot ál­lapítottak meg ... Ami külö­nös, az úti balesetek egyhar­­madában is közrehatott az it­tasság. Vajon meddig tűrik még a közvetlen munkahelyi vezetők, s a munkatársak ezt a lehetetlen állapotot? Miért nem küldik haza a magáról megfeledkezett embert, aki nemcsak önmagára, hanem környezetére is halálos vesze­delmet jelent? Kilenc halálos baleset tör­tént tavaly a termelőszövetke­zetekben. Az esetek többségé­ben a vezetői ellenőrzés el­mulasztása, a munkavédelem hiánya, s a fegyelmezetlenség volt az előidéző ok. Szemenye­­csörnye, Egervár, Sármellék, Bucsuszentlászló, Zalabaksa, Fűzvölgy és Szepetnek gyá­szolt emiatt. A­­sármellékiek három halottat is eltemettek. A vízügyi igazgatóság, a Vo­ltán, a Lakév, a zalakomári áfész, a keszthelyi kórház, a gellénházi költségvetési üzem, s a közúti igazgatóság is idő előtt búcsúzott volt munkatár­sától. Miért a visszavonhatat­lan halálos baleset kell, hogy ráébrendjenek felelősségükre azok, akik tehetnek is vala­mit az élet védelmében? Sajnos, ez az év rosszul in­dult: a kanizsai sörgyárban ja­nuárban már volt egy halálos baleset — a körülményeket még most sem sikerült teljes egészében tisztázni. A novai tsz-ben, egy fűrészgépen dol­gozó munkás pedig csonkulá­sos balesetet szenvedett. Le­gyen következetesebb az ellen­őrzés, s a legkisebb mulasz­tást se hagyják szó nélkül a munkahelyeken. Nem a bal­eseti statisztika javítása, ha­nem az élet védelme érdeké­ben. — takáts — 3

Next