Zalai Hírlap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

1985. április 1., hétfő Számítástechnikai ügyfélszolgálati iroda A Központi Statisztikai Hi­vatal Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalata Computer—M néven ügyfél­­szolgálati irodát nyitott szom­baton Budapesten a VI. kerü­let Lenin krt. 57—59. sz. alatt. Az irodában azokat az — elsősorban hazai — mikroszá­mítógépeket mutatják be, amelyek alkalmazásához a Számítástechnikai és Ügyvi­telszervező Vállalat teljes kö­rű szolgáltatást, egyebek kö­zött tanácsadást, oktatást, mű­szaki szervizt, programokat nyújt. Az irodában vásárolha­tók számítógép-programok, adathordozók, számítástechni­kai szakkönyvek is. Az iroda mikroszámítógépe­it bárki igénybe veheti, s az érdeklődőknek a számítástech­nikai szakemberek a helyszí­nen adnak tájékoztatást a be­rendezések működéséről. A tervek szerint még ebben az évben további két iroda kez­di meg működését Kecskemé­ten és Szombathelyen. (MTI) _________[A­s­t]________ Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Ezúttal is igazolták a jó véleményt Leállítják a gépet, hogy értsük egymás szavát, s las­san a fűrészpor is a légtér alsóbb régióiba száll alá. A bocföldei termelőszövetkezet faipari tevékenységet folytató brigádjához Bitz Ferenc ipari ágazatvezető kalauzot. A felajánlásokból, s a tel­jesítések eddig elemzett ered­ményeiből meggyőződhettünk róla: ez a brigád sokat tett a jubileumi és kongresszusi munkaversenyben vállaltak teljesítéséért. A szocialista brigád alap­vállalásként tűzte maga elé, hogy a termelési tevékeny­ségben meghatározott hatmil­lió forintos árbevételt két százalékkal túlteljesíti, amit a kongresszus tiszteletére öt százalékra módosítottak. A tényleges teljesítés végülis több mint hét százalékra si­került. A jubileum, s a kong­resszus késztette őket arra is, hogy öt százalékkal növeljék tervükben a nyereséget. Ez harminc százalékra sikerült. — S minek köszönhető? — Piackutatással, újítással, fejlesztéssel igyekeztünk al­kalmazkodni a kereslethez, s miután októberben csatlakoz­tunk a kongresszusi munka­versenyhez, időben is többet töltöttünk a munkahelyen — mondja Bangó Árpád, a bri­gád legrégebben, már tizen­hét éve a szövetkezetben dol­gozó tagja. — Felajánlásunk korántsem volt kis áldozat, hiszen a háztáji föld is sok pluszmunkát ad a brigádta­goknak. — Ha szombaton rosszabb idő volt, akkor inkább bejöt­tünk a műhelybe, ha pedig a szép idő lehetővé tette és hét­végén otthon tudtunk dolgoz­ni, akkor hétköznap, a mun­kaidő után maradtunk to­vább, fél három helyett ötig, fél nyolcig. Ezen kívül a sportpálya társadalmi mun­kában való építésére is sok szabadidőnket áldoztuk — te­szi hozzá Simonffy Ferenc. — S mit szóltak a távollét­hez az asszonyok? — Csak én vagyok nős, ám a feleségem gyes­en van, így nem jelentett gondot a meg­hosszabbított munkaidő — feleli Bangó Árpád, akinek testvére, Bangó János is bri­gádtag, a legfiatalabb társ meg Vizsy Tibor. A csapatot most Balogh Árpád kőműves egészíti ki, s a sakkozóban tevékenykedő két asszony is hozzájuk tartozik. Az újításokról beszélgetve nemcsak a dolgozók egymás közti, hanem a vezetőikkel is kialakult jó együttműködésről tanúskodnak a válaszok. — Ha ésszerűtlen manővert tennénk, azt a brigád azonnal jelzi, s megbízható gyakorlati ismereteik alapján történő ja­vaslataik is hozzásegítenek a helyes megoldások kialakítá­sához — mondja az ágazat­vezető, s egy munkadarabon rögtön be is mutatja a közös elképzelés eredményét. — Csak így lehet tovább­lépni — szögezi le Bangó Ár­pád, megemlítve, hogy a tel­jesítményeket immár nem korlátozó, új anyagi ösztön­zési rendszer is nagyban hoz­zájárult munkakedvük növe­léséhez. — Régebben ötezer forint­nál nem kereshettünk többet, akkora adóterhet jelentett volna a szövetkezetnek. Most dolgozhatunk, ami belefér, s ez legalább egy ezressel több fizetést jelent. Aztán a kongresszus álta­lunk is figyelemmel kísért munkájáról beszélnek a bri­gádtagok. — Jó érzés volt hallani az elismeréseket, azt, hogy még soha nem zártak ilyen jó évet a mezőgazdasági nagy­üzemek, mint az idén. Ha sikerül teljesíteni a kongresz­­szus határozatait, akkor a jö­vőben sem lehet gond — vé­lekednek. A termelőszövetkezet veze­tősége komoly, megbízható csapatnak tartja a faiparban dolgozókat. A jó véleményt a munkaversenyben is igazol­ták. — bé — Új helyzetben a Zalahús Beszélgetés Farkas Imre igazgatóval A Zalahús idén 3,2 milliárd forintos termelési ter­vet tűzött maga elé. Könnyű, vagy nehéz a helyzete egy ilyen nagyvállalatnak a megváltozott gazdasági körülmények között? — erről beszélgettünk, a vál­lalat igazgatójával, Farkas Imrével. — A belföldi és külföldi piachoz rugalmasan alkal­mazkodva megőrizhető a ver­senyképesség. Persze, ehhez az kell, hogy önmagát kínál­ja termékösszetételünk, a szállításban partnernek kell maradnunk, s a termékek megjelenésén változtatva megfelelő nyereségtartalmat kell elérnünk. — Ez lényeges összefüg­géseket takar. Részletezzük, miről is van szó! Például a piachoz való rugalmas al­kalmazkodást kezdhetjük az alapanyag-háttérrel. — Ez annyit jelent, hogy időben, azaz ütemesen azt és annyit kell termelni, s olyan minőségben, amit kérnek tő­lünk. Ehhez megfelelő alap­anyagot kell biztosítanunk. Fel kell tárni a megyén be­lüli forrásokat, és ha ez nem elég, akkor messzebbről kell beszállítanunk az alapanya­got. — Persze, mindezt időzít­ve, s gazdaságosan. — Az alapanyagháttér meg­teremtésére évente igen ko­moly összeget fizetünk vissza. No, nemcsak a megteremtésé­re, hanem a megtartására, a fejlesztésre is, a kis- és nagy­üzemi szektorra egyaránt vo­natkoztatva. Az összehangolás alapvető, hiszen a sertés és szarvasmarha beszállítástól függ, hogyan dolgozhatnak a vágóvonalak, a feldolgozók, a raktárak, a késztermék-ki­szállítók. — Az egyeztetések nem kis gondot okozhatnak. — Gyakorlati tapasztala­taink alapján dolgozunk. Ta­valy októberben tudtuk már, hogy ebben az évben mikor és kitől kell szállítani — ez a jó előkészítő munka sikerét jelenti. Nemcsak az egyéni gazdákkal naprakész a kap­csolat, hanem a gazdasági társulásokkal — legyen az húsmarha és sertés, a hitel­­kihelyezés érdekében kezde­ményezett takarékszövetkezeti együttműködés, vagy a tes­­kándi és becsehelyi telepeink­kel való ütemezés — is szo­ros partneri kapcsolatban va­gyunk. Hiszen számukra a pénz forgási sebessége sert lényegtelen. — Mennyit fordít a Zala­hús a termeltetési kedv fenntartására, fokozására­! — Tavaly például nyolcvan millió forintot. Az idén sem lesz kevesebb, amit az alap­áron felül juttatunk. Vagy a hitelt, vagy a kamatokat át­vállaljuk, vagy technikai esz­közök átadásával segítünk. Nem kis pénz, de tudjuk, mi­re adjuk, s ki kell gazdálkod­nunk. Aztán menet közben természetesen rendszeresen figyeljük a termeltetés felté­telrendszereit. Legutóbb pél­dául a takarmányellátás gondjai miatt kellett közbe­lépni, s kérni az illetékesek segítségét. — Ha van elég alapanyag, akkor abból a lehető leg­jobb terméket kell előállí­tani. Azaz következik a gyártási fázis, s ez legalább olyan meghatározó mint az előző folyamat. — A belső ellátás fokozott felelősséget jelent. A vállalat termékei iránti bizalom, nö­vekvő érdeklődés miatt már most látjuk, hogy a tervezett idei 11 ezer tonnás készítmény­tervünket túlteljesítjük. A piac tökéletes ismerete óriási biztonságot jelent. Külön fe­jezet az export, mivel nem egyenletes ütemben kapjuk a megrendeléseket, de min­dent megteszünk annak érde­kében, hogy a dollár­bevételt teljesíteni tudjuk. — Ez a bizonytalansági tényező nyilván agitációs feladatot is szül. — A világpiaci árak csök­kenése miatt bizony, az azo­nos dollárbevétel eléréséhez jóval többet kellett dolgozni már tavaly is. Meg kellett te­hát magyaráznunk, miről van szó, s szerencsére munkatár­saink hamar megértették a többlettevékenység fontossá­gát. Tudatosítás, felkészítés — ezt az új helyzet bizony meg­követeli. Aztán egy másik do­log: a vezető­ kiválasztásnál a rugalmasabb típusúak vannak előnyben, akik bírják ezt a rapszódikus megterhelést. Aki a csúcsban nem tudja hozni magát, az hamar új munka­körben találja magát. Öröm, hogy a mi munkásainkra le­het számítani, s ha egy anya több héten keresztül is vállal­ja az export miatti nyújtott műszakot, vagy hét végi haj­tást, annak nem győzünk elégszer köszönetet mondani. — Anyagilag is? — Az új helyzet diktálta követelmények miatt tovább növeltük a termelési egységek gazdálkodási önállóságát. A bért, az anyagi és erkölcsi el­ismerést az értékelhető telje­sítmények arányában adjuk. Az eredmény-elemzésnek pon­tosnak kell lennie. Vannak már számítógépeink: a terme­lés programozására, az anyag­ gazdálkodási optimum kiala­kítására, az állóeszköz és fenntartás, a gazdasági mun­ka elemzésére,, a raktári el­számoltatásra, a kereskedelmi munka jobb szervezésére ál­lítjuk be ezeket az okos ma­sinákat. Visszatérve a pénzre: újítottunk. Amit nem alap­bérben fizetünk, azt mindig valamilyen célra tűzzük ki. Dolgozóink azonnal tudják, mit, miért kapnak, milyen feladat mit ér a vállalatnak. — Tehát érdekelt a kol­lektíva az eredményesebb munkavégzésben? — Feltétlenül. A részlegek saját maguk készítették el a gazdasági eredmények növe­lésével összefüggő programot. Olyan tartalékokat tártak fel, amelyekre mi nem is számí­tottunk, s ez nagy segítséget nyújtott a vállalatvezetésnek. Fontos, hogy a tennivalóknak nemcsak határideje, hanem felelőse is van. — Korábban említette a piacismeret jelentőségét, a minőség primátusát. Érzé­kelhető ez a vállalat szer­vezeti felépítésében is? — Létrehoztuk a technoló­giai és gyártmányfejlesztési osztályt. Megfelelő végzettsé­gű szakemberek igen szoros program alapján dolgoznak. Minden hónapban a soros igazgatótanácsi ülésre le kell tenni a választékbővítés cél­ját szolgáló új termék­aján­lataikat. Házi zsűri dönt az­után arról, hogy miből lehet valóban új termék. Most van árjóváhagyás alatt a sonka­krém, a tepertőkrém és a vá­gott zsírunk, tehát van ered­ménye a szervezeti változta­tásnak is. — A termékforgalmazás­ban is várható előrelépés­! — Bővíteni akarjuk az ol­csóbb termékek körét, szeret­nénk mielőbb csomagolás­­technikánkon újítani. Már kaphatók a boltokban az elő­recsomagolt húsok, s ahol ez­zel megjelentünk, ott sike­rünk volt, igénylik a fogyasz­tók, tartós keresletre számí­tunk. Osztrák—magyar közös vállalatot hozunk létre, elkép­zeléseink szerint idén Zala­egerszegen megkezdheti mű­ködését a bélfeldolgozó — év 10 millió méter kapacitású lesz —, ha az adminisztrátn ügyekben hamar döntésre jutnak. Növeljük a szavatos­sági időt, s ez nagyobb biz­tonságot jelenthet a kereske­delemnek. Aztán nem kis feladat a még tárgyalás alat álló Malév-szerződés teljesí­tése, hiszen a percnyi pontos­sággal induló repülőkhöz kel Zalaegerszegről feljuttatni az árut. S mi ennek is szeret­nénk maximálisan megfeleln — mondotta befejezésül Far­kas Imre. " „A kommunizmus leglelkesebb híve Nagykanizsán...” Polai János születésének 100. évfordulójára a NAGYKANIZSAI VAS­­ÚTI CSOMÓPONT ja­vítóvágányán álló kocsiban 1919 őszén kegyelmi kérvényt fogalmaztak a műhelymunká­sok. „Polai János kazánková­csot, munkatársunkat a nagy­­kanizsai büntető törvényszék 1. évi október 19-én halálra ítélte. . . Alulírottak nevezett munkatársai, akik őt évek hosszú sora óta ismerjük, tudjuk, hogy jó munkás, hű magyar állampolgár, jó férj és jó családapa, kérjük Ke­gyelmes Urat, hogy nevezett­nek kegyelmet adni méltóz­­tassék.. .” Ki volt az, akinek sorsa a proletárszolidaritás e példáját váltotta ki munkás­társaiból a dühöngő fehérter­ror idején? Mert bátor tett­nek számított akkor ezt a kérvényt aláírni. Polai János 1885. április 1-én Kiskanizsán született. 1906. szeptember 1-én lépett a Déli Vasút szolgálatába. Nagykanizsán, a DV legna­gyobb magyarországi fűtőhá­zának fiókműhelyében lett kazánkovács és a munkás­­mozgalom harcosa. Munkahe­lyén élénk szakszervezeti élet fogadta. 1906. május 24-én végre legálisan is megalakul­hatott a Vasúti Munkások Országos Szövetségének nagy­­kanizsai helyi csoportja. Egy­mást követték itt a déli vas­útiak országos gyűlései is. 1907 elején passzív reziszten­ciával ők vívták ki a ma­gyarországi vasutak történe­tében az első kollektív szer­ződést. A VASUTAS-SZAKSZER­­VEZETET 1908 végén feloszlatták, de a vasutasok illegális szociáldemokrata szervezkedése folytatódott. Polai is részt vett benne. A meleg tekintetű, kackiás ba­juszé, szókimondó fiatalem­bert gyorsan megszerették társai. Az első világháború előtti években műhelybizalmi, 1910. február 20-án annak az országos nyilvános gyűlésnek a tisztikarába választották melyen a déli vasútiak egy jogvédelmi egyesület megala­kítását szorgalmazták. „Nagykanizsai fűtőházi ka­zánkovács” aláírású irodalmi szárnypróbálgatását a Magyar Vasutas szerkesztősége „ne­héz kezekkel papírra vetett forradalmi üzenet”-ként jel­lemezte 1914 júniusában. Egy hónappal később pedig Polai a Magyar Vasutas zászlaja melletti kitartásra buzdította lapban, mert ha ezt nem tesszük, „ha első a döntő harc, akkor a győzelem nem a mi számunkra fog terem­ni”. A kanizsai vasutasok Polai vezetésével egyre aktívabban vettek részt a háborúellenes mozgalmakban. Munkabe­szüntetésüknek, kitüntetett je­lentősége volt az 1918-as ja­nuári békesztrájk idején, mert zavarta az olasz had­színtér szempontjából fontos vonalak forgalmát. Nagykani­zsán azonnal csatlakoztak az általános politikai tömeg­sztrájkhoz a fűtőházi fiókmű­hely munkásai, a napibéres alkalmazottak, sőt kinevezett forgalmi dolgozók is. A moz­donyvezetők és a mozdonyfű­tők csatlakozását pedig csak a sztrájk lefújása akadályoz­ta meg-------------------------­-----------1918. december 15-én az újra legálissá váló vasutas szakszervezet, a Magyarorszá­gi Vasutasok Szövetségének helyi csoportja őt választotta titkárává. Polai az elsők kö­zött szorgalmazta a KMP he­lyi szervezetének megalakítá­sát. A Tanácsköztársaság ide­jén a dolgozók bizalmából tagja lett a városi, a járási és a megyei munkástanácsnak. A vasutasok élén helytállt a murai fronton. Az általa szer­vezett vasútbiztosító őrség eredményesen harcolt a csem­pészek és a feketézők ellen. A lakásügyek intézőjeként ha­dat üzent a lakbéruzsorának.­­S mielőbb emberhez méltó körülmények közé kívánta juttatni a hajléktalanokat. Április 19-től a nagykanizsai forradalmi törvényszék vád­biztosaként védte a munkás­hatalom törvényes rendjét az ellenforradalmárokkal szem­ben. S közben dolgozott a felnőttoktatási bizottságban is. A TANÁCSKÖZTÁRSA­A­SÁG MEGDÖNTÉSE UTÁN letartóztatták. A halá­los ítélet indoklása szerint „Pulai János volt a proletár­­diktatúra és a kommunizmus leglelkesebb híve és támasza Nagykanizsán és környékén”. Súlyosbító körülménynek szá­mított, hogy „a tárgyalás so­rán a megbánás és a megté­rés legcsekélyebb jelét sem mutatta”. Dolgozó társai azonban éppen ezt méltá­nyolták. A kanizsaiak már augusztus derekán elhatároz­ták, hogy kiszabadítják Polait és letartóztatott társait. A ka­tonai parancsnokság azonban tudomást szerzett a tervről és megakadályozta a megvalósí­tását. Ítélethozatal után ka­tonai karhatalommal erősítet­ték meg a fogházőrséget, de a vezető államügyészt ez sem nyugtatta meg. Kérte az igazságügyminisztert, hogy ha az ítélet nem lenne azonnal végrehajtható, adjon utasítást Pulai János elszállítására, mert ő „itt a fenyegető köz­hangulat miatt fogva nem tartható”. Az ítéletet 1919. november 1-én végrehajtot­ták. Polai János emlékét kegye­lettel őrzi az utókor. Gadanecz Béla, a Vasúti Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa A gépek egy része már a helyén van Felfutóban a termelés a Georgikon Afész kádárüzemében A régi, kor­szerűtlen he­lyett új kádár­üzemet létesí­tett a keszthe­lyi Georgikon Afész. Erre már nagy szükség volt, mivel a város környé­kén a borászat­nak nagy ha­gyományai vannak, így a hordók és a ká­dak iránti igény is óriási. Az építkezés — amiből a kádá­rok maguk is kivették a ré­szüket — már tavaly befeje­ződött, de a cél­gépek csak az idén érkeztek meg. Azaz csak egy részük, ám a legfontosab­bak, így a termelés egyre gyorsuló tempóban halad. Oly­annyira jól sikerült az évkez­det, hogy két és fél hónap alatt már annyit termeltek, mint tavaly összesen. Remé­lik, hogy a piaci helyzet to­vábbra is jól alakul, s egész évben lesz bőven feladatuk. Ennek érdekében meg is tesznek mindent, hiszen az in­nen kikerülő hordóknak máris jó híre van. Másrészt olyan előnyös üzleteket kívánnak kötni, amelyek tovább bővü­lő kapacitásukat is kitöltik, így például a Skála-Coopnál kívánják lekötni termelésük egy részét — most főleg 250 literes hordókat készítenek, — ami új termékek gyártására is módot adna. A tervek szerint 10 hektoliteres ászok­ hordókat készítenének. Hamarosan újabb négy cél­gép érkezik az eddigi öt mel­lé. A személyi feltételek biz­tosítottak, hiszen több, koráb­ban a kisiparban dolgozó ká­dár is jelentkezett munkára. A nyereség egyértelmű, mert ha a gépek segítenek is, a szak­értelemre szükség van, a mes­terek pedig jól felszerelt mun­kahelyen, tisztességes fize­tésért dolgozhatnak. A termelés növelése mellett a minőség javítására is gon­dot fordítanak, azaz, a bel­becs mellett a külcsínt sem hanyagolják el. A keszthelyi hordók felülete ugyanis szé­pen csiszolt, gondosan lakko­zott és festett. Tóth László és Huber Lajos a hordó végét „szég”-re vágó gépen sokszorta gyorsabban dolgozhat, mint a hagyományos kézi szer­számokkal. (ZH-fotó — Polgár Tamás félv.) 3

Next