Zalai Hírlap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
1985. április 1., hétfő Számítástechnikai ügyfélszolgálati iroda A Központi Statisztikai Hivatal Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalata Computer—M néven ügyfélszolgálati irodát nyitott szombaton Budapesten a VI. kerület Lenin krt. 57—59. sz. alatt. Az irodában azokat az — elsősorban hazai — mikroszámítógépeket mutatják be, amelyek alkalmazásához a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat teljes körű szolgáltatást, egyebek között tanácsadást, oktatást, műszaki szervizt, programokat nyújt. Az irodában vásárolhatók számítógép-programok, adathordozók, számítástechnikai szakkönyvek is. Az iroda mikroszámítógépeit bárki igénybe veheti, s az érdeklődőknek a számítástechnikai szakemberek a helyszínen adnak tájékoztatást a berendezések működéséről. A tervek szerint még ebben az évben további két iroda kezdi meg működését Kecskeméten és Szombathelyen. (MTI) _________[Ast]________ Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Ezúttal is igazolták a jó véleményt Leállítják a gépet, hogy értsük egymás szavát, s lassan a fűrészpor is a légtér alsóbb régióiba száll alá. A bocföldei termelőszövetkezet faipari tevékenységet folytató brigádjához Bitz Ferenc ipari ágazatvezető kalauzot. A felajánlásokból, s a teljesítések eddig elemzett eredményeiből meggyőződhettünk róla: ez a brigád sokat tett a jubileumi és kongresszusi munkaversenyben vállaltak teljesítéséért. A szocialista brigád alapvállalásként tűzte maga elé, hogy a termelési tevékenységben meghatározott hatmillió forintos árbevételt két százalékkal túlteljesíti, amit a kongresszus tiszteletére öt százalékra módosítottak. A tényleges teljesítés végülis több mint hét százalékra sikerült. A jubileum, s a kongresszus késztette őket arra is, hogy öt százalékkal növeljék tervükben a nyereséget. Ez harminc százalékra sikerült. — S minek köszönhető? — Piackutatással, újítással, fejlesztéssel igyekeztünk alkalmazkodni a kereslethez, s miután októberben csatlakoztunk a kongresszusi munkaversenyhez, időben is többet töltöttünk a munkahelyen — mondja Bangó Árpád, a brigád legrégebben, már tizenhét éve a szövetkezetben dolgozó tagja. — Felajánlásunk korántsem volt kis áldozat, hiszen a háztáji föld is sok pluszmunkát ad a brigádtagoknak. — Ha szombaton rosszabb idő volt, akkor inkább bejöttünk a műhelybe, ha pedig a szép idő lehetővé tette és hétvégén otthon tudtunk dolgozni, akkor hétköznap, a munkaidő után maradtunk tovább, fél három helyett ötig, fél nyolcig. Ezen kívül a sportpálya társadalmi munkában való építésére is sok szabadidőnket áldoztuk — teszi hozzá Simonffy Ferenc. — S mit szóltak a távolléthez az asszonyok? — Csak én vagyok nős, ám a feleségem gyesen van, így nem jelentett gondot a meghosszabbított munkaidő — feleli Bangó Árpád, akinek testvére, Bangó János is brigádtag, a legfiatalabb társ meg Vizsy Tibor. A csapatot most Balogh Árpád kőműves egészíti ki, s a sakkozóban tevékenykedő két asszony is hozzájuk tartozik. Az újításokról beszélgetve nemcsak a dolgozók egymás közti, hanem a vezetőikkel is kialakult jó együttműködésről tanúskodnak a válaszok. — Ha ésszerűtlen manővert tennénk, azt a brigád azonnal jelzi, s megbízható gyakorlati ismereteik alapján történő javaslataik is hozzásegítenek a helyes megoldások kialakításához — mondja az ágazatvezető, s egy munkadarabon rögtön be is mutatja a közös elképzelés eredményét. — Csak így lehet továbblépni — szögezi le Bangó Árpád, megemlítve, hogy a teljesítményeket immár nem korlátozó, új anyagi ösztönzési rendszer is nagyban hozzájárult munkakedvük növeléséhez. — Régebben ötezer forintnál nem kereshettünk többet, akkora adóterhet jelentett volna a szövetkezetnek. Most dolgozhatunk, ami belefér, s ez legalább egy ezressel több fizetést jelent. Aztán a kongresszus általunk is figyelemmel kísért munkájáról beszélnek a brigádtagok. — Jó érzés volt hallani az elismeréseket, azt, hogy még soha nem zártak ilyen jó évet a mezőgazdasági nagyüzemek, mint az idén. Ha sikerül teljesíteni a kongreszszus határozatait, akkor a jövőben sem lehet gond — vélekednek. A termelőszövetkezet vezetősége komoly, megbízható csapatnak tartja a faiparban dolgozókat. A jó véleményt a munkaversenyben is igazolták. — bé — Új helyzetben a Zalahús Beszélgetés Farkas Imre igazgatóval A Zalahús idén 3,2 milliárd forintos termelési tervet tűzött maga elé. Könnyű, vagy nehéz a helyzete egy ilyen nagyvállalatnak a megváltozott gazdasági körülmények között? — erről beszélgettünk, a vállalat igazgatójával, Farkas Imrével. — A belföldi és külföldi piachoz rugalmasan alkalmazkodva megőrizhető a versenyképesség. Persze, ehhez az kell, hogy önmagát kínálja termékösszetételünk, a szállításban partnernek kell maradnunk, s a termékek megjelenésén változtatva megfelelő nyereségtartalmat kell elérnünk. — Ez lényeges összefüggéseket takar. Részletezzük, miről is van szó! Például a piachoz való rugalmas alkalmazkodást kezdhetjük az alapanyag-háttérrel. — Ez annyit jelent, hogy időben, azaz ütemesen azt és annyit kell termelni, s olyan minőségben, amit kérnek tőlünk. Ehhez megfelelő alapanyagot kell biztosítanunk. Fel kell tárni a megyén belüli forrásokat, és ha ez nem elég, akkor messzebbről kell beszállítanunk az alapanyagot. — Persze, mindezt időzítve, s gazdaságosan. — Az alapanyagháttér megteremtésére évente igen komoly összeget fizetünk vissza. No, nemcsak a megteremtésére, hanem a megtartására, a fejlesztésre is, a kis- és nagyüzemi szektorra egyaránt vonatkoztatva. Az összehangolás alapvető, hiszen a sertés és szarvasmarha beszállítástól függ, hogyan dolgozhatnak a vágóvonalak, a feldolgozók, a raktárak, a késztermék-kiszállítók. — Az egyeztetések nem kis gondot okozhatnak. — Gyakorlati tapasztalataink alapján dolgozunk. Tavaly októberben tudtuk már, hogy ebben az évben mikor és kitől kell szállítani — ez a jó előkészítő munka sikerét jelenti. Nemcsak az egyéni gazdákkal naprakész a kapcsolat, hanem a gazdasági társulásokkal — legyen az húsmarha és sertés, a hitelkihelyezés érdekében kezdeményezett takarékszövetkezeti együttműködés, vagy a teskándi és becsehelyi telepeinkkel való ütemezés — is szoros partneri kapcsolatban vagyunk. Hiszen számukra a pénz forgási sebessége sert lényegtelen. — Mennyit fordít a Zalahús a termeltetési kedv fenntartására, fokozására! — Tavaly például nyolcvan millió forintot. Az idén sem lesz kevesebb, amit az alapáron felül juttatunk. Vagy a hitelt, vagy a kamatokat átvállaljuk, vagy technikai eszközök átadásával segítünk. Nem kis pénz, de tudjuk, mire adjuk, s ki kell gazdálkodnunk. Aztán menet közben természetesen rendszeresen figyeljük a termeltetés feltételrendszereit. Legutóbb például a takarmányellátás gondjai miatt kellett közbelépni, s kérni az illetékesek segítségét. — Ha van elég alapanyag, akkor abból a lehető legjobb terméket kell előállítani. Azaz következik a gyártási fázis, s ez legalább olyan meghatározó mint az előző folyamat. — A belső ellátás fokozott felelősséget jelent. A vállalat termékei iránti bizalom, növekvő érdeklődés miatt már most látjuk, hogy a tervezett idei 11 ezer tonnás készítménytervünket túlteljesítjük. A piac tökéletes ismerete óriási biztonságot jelent. Külön fejezet az export, mivel nem egyenletes ütemben kapjuk a megrendeléseket, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy a dollárbevételt teljesíteni tudjuk. — Ez a bizonytalansági tényező nyilván agitációs feladatot is szül. — A világpiaci árak csökkenése miatt bizony, az azonos dollárbevétel eléréséhez jóval többet kellett dolgozni már tavaly is. Meg kellett tehát magyaráznunk, miről van szó, s szerencsére munkatársaink hamar megértették a többlettevékenység fontosságát. Tudatosítás, felkészítés — ezt az új helyzet bizony megköveteli. Aztán egy másik dolog: a vezető kiválasztásnál a rugalmasabb típusúak vannak előnyben, akik bírják ezt a rapszódikus megterhelést. Aki a csúcsban nem tudja hozni magát, az hamar új munkakörben találja magát. Öröm, hogy a mi munkásainkra lehet számítani, s ha egy anya több héten keresztül is vállalja az export miatti nyújtott műszakot, vagy hét végi hajtást, annak nem győzünk elégszer köszönetet mondani. — Anyagilag is? — Az új helyzet diktálta követelmények miatt tovább növeltük a termelési egységek gazdálkodási önállóságát. A bért, az anyagi és erkölcsi elismerést az értékelhető teljesítmények arányában adjuk. Az eredmény-elemzésnek pontosnak kell lennie. Vannak már számítógépeink: a termelés programozására, az anyag gazdálkodási optimum kialakítására, az állóeszköz és fenntartás, a gazdasági munka elemzésére,, a raktári elszámoltatásra, a kereskedelmi munka jobb szervezésére állítjuk be ezeket az okos masinákat. Visszatérve a pénzre: újítottunk. Amit nem alapbérben fizetünk, azt mindig valamilyen célra tűzzük ki. Dolgozóink azonnal tudják, mit, miért kapnak, milyen feladat mit ér a vállalatnak. — Tehát érdekelt a kollektíva az eredményesebb munkavégzésben? — Feltétlenül. A részlegek saját maguk készítették el a gazdasági eredmények növelésével összefüggő programot. Olyan tartalékokat tártak fel, amelyekre mi nem is számítottunk, s ez nagy segítséget nyújtott a vállalatvezetésnek. Fontos, hogy a tennivalóknak nemcsak határideje, hanem felelőse is van. — Korábban említette a piacismeret jelentőségét, a minőség primátusát. Érzékelhető ez a vállalat szervezeti felépítésében is? — Létrehoztuk a technológiai és gyártmányfejlesztési osztályt. Megfelelő végzettségű szakemberek igen szoros program alapján dolgoznak. Minden hónapban a soros igazgatótanácsi ülésre le kell tenni a választékbővítés célját szolgáló új termékajánlataikat. Házi zsűri dönt azután arról, hogy miből lehet valóban új termék. Most van árjóváhagyás alatt a sonkakrém, a tepertőkrém és a vágott zsírunk, tehát van eredménye a szervezeti változtatásnak is. — A termékforgalmazásban is várható előrelépés! — Bővíteni akarjuk az olcsóbb termékek körét, szeretnénk mielőbb csomagolástechnikánkon újítani. Már kaphatók a boltokban az előrecsomagolt húsok, s ahol ezzel megjelentünk, ott sikerünk volt, igénylik a fogyasztók, tartós keresletre számítunk. Osztrák—magyar közös vállalatot hozunk létre, elképzeléseink szerint idén Zalaegerszegen megkezdheti működését a bélfeldolgozó — év 10 millió méter kapacitású lesz —, ha az adminisztrátn ügyekben hamar döntésre jutnak. Növeljük a szavatossági időt, s ez nagyobb biztonságot jelenthet a kereskedelemnek. Aztán nem kis feladat a még tárgyalás alat álló Malév-szerződés teljesítése, hiszen a percnyi pontossággal induló repülőkhöz kel Zalaegerszegről feljuttatni az árut. S mi ennek is szeretnénk maximálisan megfeleln — mondotta befejezésül Farkas Imre. " „A kommunizmus leglelkesebb híve Nagykanizsán...” Polai János születésének 100. évfordulójára a NAGYKANIZSAI VASÚTI CSOMÓPONT javítóvágányán álló kocsiban 1919 őszén kegyelmi kérvényt fogalmaztak a műhelymunkások. „Polai János kazánkovácsot, munkatársunkat a nagykanizsai büntető törvényszék 1. évi október 19-én halálra ítélte. . . Alulírottak nevezett munkatársai, akik őt évek hosszú sora óta ismerjük, tudjuk, hogy jó munkás, hű magyar állampolgár, jó férj és jó családapa, kérjük Kegyelmes Urat, hogy nevezettnek kegyelmet adni méltóztassék.. .” Ki volt az, akinek sorsa a proletárszolidaritás e példáját váltotta ki munkástársaiból a dühöngő fehérterror idején? Mert bátor tettnek számított akkor ezt a kérvényt aláírni. Polai János 1885. április 1-én Kiskanizsán született. 1906. szeptember 1-én lépett a Déli Vasút szolgálatába. Nagykanizsán, a DV legnagyobb magyarországi fűtőházának fiókműhelyében lett kazánkovács és a munkásmozgalom harcosa. Munkahelyén élénk szakszervezeti élet fogadta. 1906. május 24-én végre legálisan is megalakulhatott a Vasúti Munkások Országos Szövetségének nagykanizsai helyi csoportja. Egymást követték itt a déli vasútiak országos gyűlései is. 1907 elején passzív rezisztenciával ők vívták ki a magyarországi vasutak történetében az első kollektív szerződést. A VASUTAS-SZAKSZERVEZETET 1908 végén feloszlatták, de a vasutasok illegális szociáldemokrata szervezkedése folytatódott. Polai is részt vett benne. A meleg tekintetű, kackiás bajuszé, szókimondó fiatalembert gyorsan megszerették társai. Az első világháború előtti években műhelybizalmi, 1910. február 20-án annak az országos nyilvános gyűlésnek a tisztikarába választották melyen a déli vasútiak egy jogvédelmi egyesület megalakítását szorgalmazták. „Nagykanizsai fűtőházi kazánkovács” aláírású irodalmi szárnypróbálgatását a Magyar Vasutas szerkesztősége „nehéz kezekkel papírra vetett forradalmi üzenet”-ként jellemezte 1914 júniusában. Egy hónappal később pedig Polai a Magyar Vasutas zászlaja melletti kitartásra buzdította lapban, mert ha ezt nem tesszük, „ha első a döntő harc, akkor a győzelem nem a mi számunkra fog teremni”. A kanizsai vasutasok Polai vezetésével egyre aktívabban vettek részt a háborúellenes mozgalmakban. Munkabeszüntetésüknek, kitüntetett jelentősége volt az 1918-as januári békesztrájk idején, mert zavarta az olasz hadszíntér szempontjából fontos vonalak forgalmát. Nagykanizsán azonnal csatlakoztak az általános politikai tömegsztrájkhoz a fűtőházi fiókműhely munkásai, a napibéres alkalmazottak, sőt kinevezett forgalmi dolgozók is. A mozdonyvezetők és a mozdonyfűtők csatlakozását pedig csak a sztrájk lefújása akadályozta meg------------------------------------1918. december 15-én az újra legálissá váló vasutas szakszervezet, a Magyarországi Vasutasok Szövetségének helyi csoportja őt választotta titkárává. Polai az elsők között szorgalmazta a KMP helyi szervezetének megalakítását. A Tanácsköztársaság idején a dolgozók bizalmából tagja lett a városi, a járási és a megyei munkástanácsnak. A vasutasok élén helytállt a murai fronton. Az általa szervezett vasútbiztosító őrség eredményesen harcolt a csempészek és a feketézők ellen. A lakásügyek intézőjeként hadat üzent a lakbéruzsorának.S mielőbb emberhez méltó körülmények közé kívánta juttatni a hajléktalanokat. Április 19-től a nagykanizsai forradalmi törvényszék vádbiztosaként védte a munkáshatalom törvényes rendjét az ellenforradalmárokkal szemben. S közben dolgozott a felnőttoktatási bizottságban is. A TANÁCSKÖZTÁRSAASÁG MEGDÖNTÉSE UTÁN letartóztatták. A halálos ítélet indoklása szerint „Pulai János volt a proletárdiktatúra és a kommunizmus leglelkesebb híve és támasza Nagykanizsán és környékén”. Súlyosbító körülménynek számított, hogy „a tárgyalás során a megbánás és a megtérés legcsekélyebb jelét sem mutatta”. Dolgozó társai azonban éppen ezt méltányolták. A kanizsaiak már augusztus derekán elhatározták, hogy kiszabadítják Polait és letartóztatott társait. A katonai parancsnokság azonban tudomást szerzett a tervről és megakadályozta a megvalósítását. Ítélethozatal után katonai karhatalommal erősítették meg a fogházőrséget, de a vezető államügyészt ez sem nyugtatta meg. Kérte az igazságügyminisztert, hogy ha az ítélet nem lenne azonnal végrehajtható, adjon utasítást Pulai János elszállítására, mert ő „itt a fenyegető közhangulat miatt fogva nem tartható”. Az ítéletet 1919. november 1-én végrehajtották. Polai János emlékét kegyelettel őrzi az utókor. Gadanecz Béla, a Vasúti Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa A gépek egy része már a helyén van Felfutóban a termelés a Georgikon Afész kádárüzemében A régi, korszerűtlen helyett új kádárüzemet létesített a keszthelyi Georgikon Afész. Erre már nagy szükség volt, mivel a város környékén a borászatnak nagy hagyományai vannak, így a hordók és a kádak iránti igény is óriási. Az építkezés — amiből a kádárok maguk is kivették a részüket — már tavaly befejeződött, de a célgépek csak az idén érkeztek meg. Azaz csak egy részük, ám a legfontosabbak, így a termelés egyre gyorsuló tempóban halad. Olyannyira jól sikerült az évkezdet, hogy két és fél hónap alatt már annyit termeltek, mint tavaly összesen. Remélik, hogy a piaci helyzet továbbra is jól alakul, s egész évben lesz bőven feladatuk. Ennek érdekében meg is tesznek mindent, hiszen az innen kikerülő hordóknak máris jó híre van. Másrészt olyan előnyös üzleteket kívánnak kötni, amelyek tovább bővülő kapacitásukat is kitöltik, így például a Skála-Coopnál kívánják lekötni termelésük egy részét — most főleg 250 literes hordókat készítenek, — ami új termékek gyártására is módot adna. A tervek szerint 10 hektoliteres ászok hordókat készítenének. Hamarosan újabb négy célgép érkezik az eddigi öt mellé. A személyi feltételek biztosítottak, hiszen több, korábban a kisiparban dolgozó kádár is jelentkezett munkára. A nyereség egyértelmű, mert ha a gépek segítenek is, a szakértelemre szükség van, a mesterek pedig jól felszerelt munkahelyen, tisztességes fizetésért dolgozhatnak. A termelés növelése mellett a minőség javítására is gondot fordítanak, azaz, a belbecs mellett a külcsínt sem hanyagolják el. A keszthelyi hordók felülete ugyanis szépen csiszolt, gondosan lakkozott és festett. Tóth László és Huber Lajos a hordó végét „szég”-re vágó gépen sokszorta gyorsabban dolgozhat, mint a hagyományos kézi szerszámokkal. (ZH-fotó — Polgár Tamás félv.) 3