Zalai Hírlap, 1985. június (41. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-01 / 127. szám

4 Az összefogás, az egység kovácsolója Kállai Gyula 75 éves Nem könnyű dolog olyan emberről írni, bármi meg­lepőt, vagy újat mondani, atomok megadatott a sorstól az a nem mindennapi kegy, hogy könyveiben, tanulmá­nyaiban, cikkeiben és elő­adásaiban, már csaknem mindenről számot adhatott, ami ifjúkora óta, az eltelt viharos évtizedekben vele és körülötte, nemzedékével, ba­rátaival, harcostársaival tör­tént. Ha arra a kérdésre kere­sek választ, mi jellemzi Kál­lai Gyulát mint politikust, közírót, államférfit legin­kább, azt kell mondanom: minden bizonnyal az a fel­ismerése, hogy hazájának, népének sorsát, jövőjét csak sok-sok ember összefogásá­val, együttes erőfeszítésével lehet kedvezően befolyásol­ni, jobbra fordítani. A berettyóújfalusi csizma­dia fia az első világháború éveiben kezdett iskolába járni, első tapasztalatai kör­nyezetéről, a világról, em­beri sorsokról, szegények és gazdagok szembenállásáról a forradalmak időszakából és az azokat követő nehéz, vi­szontagságos ellenforradalmi évekből valók. Alighanem ezzel függ össze — és fogé­konyságával, igazságérzeté­vel, emberségével —, hogy húszévesen, a debreceni egyetemen a haladó,­ balol­dali, a kommunistákkal kapcsolatot kereső és találó diákok csoportjába került. Ettől kezdve szüntelen harc volt az élete. Háborúellenes, antifasiszta magatartásáért letartóztatták, a gyanúsak, a megbízhatatlanok, a rend­szerrel szembenálló vesze­delmes emberek között tar­tották számon. Már Debre­ceniben felismerte, hogy mé­hanyád magával, elszigetel­ten, bármilyen világos és közérdekű célokat kíván is szolgálni, nem érhet el je­lentékeny sikert, kézzel fog­ható eredményt. Ezért vált egyik kezdeményezőjévé a Márciusi fiatalok mozgalmá­nak, amely 1932-ben felhí­vást tett közzé Bajcsy-Zsi­­linszky Endre lapjában, el­gondolásainak megismerésé­re, megvitatására és elfoga­dására szólítva fel az ifjú értelmiségieket és a dolgozó fiatalokat. Ugyanezt kívánta szolgálni az általuk alapí­tott Tovább című lap, amelyben huszonhét évesen megfogalmazta, részletesen kifejtette, miért szükséges a növekvő háborús veszéllyel szemben a becsületes dolgo­zó emberek, a béke és a de­mokrácia híveinek összefol­­gása. Erről írt cikkeket, az adott lehetőségeket kitűnő politikai érzékeket kihasznál­va, a debreceni Független Újságban is. Érthető, hogy felfigyeltek rá, s meghívták munkatársnak Budapestre a Népszavához, a szociálde­mokraták hivatalos napilap­jához. Odamenetele koránt­sem csupán egy jótollú fia­tal publicistával erősítette meg a lap munkatársi gár­dáját hanem mindenekelőtt azt a kis csoportot tette mozgékonnyá, harcképessé, amelynek tagjai akkor már kommunistaként, a valame­lyest érvényesülő munkás­egység és a népfront politi­ka szószólójaként járultak hozzá az országban erőtel­jesebben kibontakozó anti­fasiszta küzdelem összehan­golásához. A közeledő katasztrófát az illegális és a legális mun­­kálatmozg­alom legjobbjainak elszánt, áldozatkész összefo­gása sem volt képes feltar­tóztatni. Ez mindjobban fel­ismerhetővé vált, de Kállai Gyulát és társait ez a kö­rülmény sem rettentette vissza a harc folytatásától. Ő is egyike azoknak, akik előkészítették, megszervez­ték az országra szerencsét­lenséget zúdító hadbalépést követően az aradi vértanúk napján a Batthyány-em­lék­­mécsesnél. Mindenszentek napján a Kerepesi temető­ben a Koss­uth -mauzóleum­nál lezajlott tüntetést­ ösz­­szeállították, naprakészre szerkesztették a Népszava híres karácsonyi számát, létrehozták a Magyar Törté­nelmi Emlékbizottságot, irá­nyítói voltak azoknak az akcióknak, köztük a március­ 15-i demonstrációnak a Pe­tőfi szobornál, amelyek fi­gyelmeztették az ország ve­zetőit, hogy végzetes útra léptek, végveszélybe sodor­ják az országot. A felszabadulás után­ egyik szerkesztője volt a Szabadság című napilapnak, amikor először találkoztam vele, egy nagy asztal fölé ha­jolt, s az oda kiterített öles újságoldalak nyers levona­tait olvasta. Ha jól emlék­szem, a Szabad Földét. Ek­kortól kezdve már az egész ország lakossága, annak minden rétege figyelemmel kísérhette újságírói, politikai munkáját, állásfoglalásait is, hiszen megfordult az ország valamennyi megyéjében, vá­rosában. Kivette részét a földreform végrehajtási ter­veinek kidolgozásából, az­tán mint a párt központi ve­zetőségének tagja miniszter­elnökségi, tájékoztatási ál­­lamtitkárkén­t dolgozott, emellett vezette a pártköz­­­pont értelmiségi osz­tályait. Később az ország külügymi­nisztere lett, s 1951-ben neki is osztoznia kellett azok sor­sában, akiket a személyi kultusz megszállottjai, ko­holt vádaik alapján letartóz­tattak, s éveken át minden jogalap nélkül börtönben tartottak. Megszabadulása és rehabilitálása után, töretlen lélekkel dolgozott tovább, ötvenhat őszén az elsők között állt csatasorba a párt újjászervezéséért. A Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány művelődésügyi, majd államminisztere lett. a mi­niszterelnök első helyettese, 1965—67-ben a miniszterel­nöki tisztséget töltötte be. Jelenleg, mint a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke folytatja munká­ját. Nemrég egy interjúban arra a kérdésre válaszolt, hogy mit gondol hazánk jö­vőjéről. A többi közt ezt mondta: — Magyarország jövője? Én továbbra is szépnek, s biztatónak látom. Az alapok erősek, a falak szilárdak. Majd csak felkerül rájuk a tető is. Igaz, vannak még gondjaink és bajaink, nem is csekély számban. Olyan negatív jelenségek is terhe­lik életünket, amelyeknek jó része nem fejlődésünk szükségszerű velejárója. h­át az ideje, hogy új erőt me­rítve, a mai nehéz helyzet­ből is megtaláljuk a­­kiveze­tő utat. Mai, 75. születésnapján szeretettel és nagyrabecsü­­léssel köszönti az ország Kállai Gyulát, a népi-nem­zeti egység kovácsolóját, a kommunista mozgalom régi, kiemelkedő harcosát, s azt kívánjuk neki, hogy még na­gyon sokáig jó eredmények­kel folytathassa munkáját, erőben, egészségben. Vadász Ferenc mm hirhp| Színes ív-képcsövek Lengyelországból Az Elektromodul hosszú le­járatú kereskedelmi megálla­podást kötött az Unitra len­gyel külkereskedelmi válla­lattal színes televíziók kép­csöveinek importjára. A meg­állapodás keretében az 1986- tól 1990-ig terjedő ötéves idő­szakban a lengyel Polkolor gyár mintegy 1 millió 100 ezer darab képcsövet szállít a ma­gyar megrendelőknek. A hosszú lejáratú szerződés megközelítően öt milliárd fo­rint értékű magyar importot irányoz elő, elsősorban a Magyarországon már ismert 56 centiméteres képcsövekből, de választékbővítési céllal lehetőséget biztosít a 37 és az 51 centiméter átmérőjű típu­sok vásárlására is. Mind az Orion, mind a Videoton szí­nes televíziók nagy része Pol­kolor gyártású képcsövekkel készül, így a mostani megál­lapodás a magyarországi kép­csőellátás jelentős részét biz­tosítja, ugyanakkor a lengyel félnek biztonságot jelent kép­csöveinek értékesítésében. (MTI) 1985. június 1., szombat Dalból van a lelkük... Látogatóban a cserszegtomaji pávakörnél — Hivatalos tennivaló, vagy a kedvtelés hozta ide? — kér­dezem önkéntelenül, amikor a cserszegtomaji kultúrott­­honba toppanva elsőként a keszthelyi utcákról jól ismert Nyitrai István közlekedési rendőrrel találkozom. — Éppen önt várom — ert meglepetésszerűen a kis kité­rővel adott válasz, s már-már kezdtem is a kocsim felé ka­csintgatni, arra gyanítván, hogy esetleg a tilosban felejtettem, mire elmosolyodva megnyug­tatott: — Én lennék a kalauz, mint a községi pávakör tagja. Hajdanában, amikor még a rá­dió­­stúdiójában is énekeltem, m­agyarnóta-énekes szerettem volna lenni. A rég feledett cél helyett — talán kárpótlásként is — itt, a pávakörben éne­kelek. Az egyenruha és a nép­dal jól összefér. — No meg nekünk, a lét­számfölényben levő gyengébb nem képviselőinek is ad egy­fajta biztonságérzetet — szólt közbe Deák Lajosné. A kultúrotthonban már né­pes asszonykor veszi közre Ko­vács Józsefet, a dalárda veze­tőjét, s igazi népi hangvétellel szárnyal ajkukról a Kisker­temben nyílik a rezeda kezde­tű dal. — A lelkünk is dalból van, el tudnánk énekelni az egész életünket. Jó kis kikapcsolódás ez mindannyiunknak, bár sok­szor úgy vonszoljuk magunkat a próbára. A munkahely és a háztáji után ez afféle harma­dik műszaknak számít, s még otthon is vár ránk tennivaló, miután hazaértünk. Ráadásul csaknem három kilométerre van tőlünk a kultúrotthon. De mi jövünk hétről hétre, akár az úttörők, pedig ahogy a nó­ta is mondja: Kivicses-kavi­­csos a mi házunk eleje... — zendít a dalra Kovács Lajos­né, Tera néni, az egyik alapí­tó­ tag, s dalba olvad a beszél­getés. A helyi nőklubból kinőtt pá­vakor 1980-ban alakult, s az öt év alatt közösséggé formáló­dott, sőt nem egyszer megmé­retett szakemberek előtt is. Legfőbb érdemüknek mindig az eredetiség megőrzését, a né­pi v íz megtartását mondották. Arcukra van írva a lelkes azo­­nulás a dallal, előadásmódjuk magával ragadja a hallgatót. — Amerre mi járunk bá­mul a világ — folytatja egy strófával a tájékoztatást Banicz Jánosné. — Míg öltögetünk a kézimunka-szakkörben és sza­­bunk-varrunk a varrótanfolya­mon, dalolgatunk. Minden ki­rándulásunk jó hangulatban folyik és nótázva ér véget. A tsz-ben szervezett közös szü­reten is majdnem eladtuk a hegyoldalt! — Úgy összenőttünk mi itt a dalárdában egymással, akár a sziámi ikrek. Nincs olyan ese­mény, megmozdulás a faluban, ahonnét hiányoznánk. Együtt megyünk még a TIT-előadá­­sokra is. Pedig sokszor a csa­lád is diktál, s ilyenkor két út van előttem — de mindig ezt választom — kanyarodik el az ismert nóta szövegétől jóízűen kacagva Németh Gézáné, aki­­től Cink Gézáné veszi át a szót. — Bizony olykor meg kell küzdeni, a férjekkel is, ám az asszonyi fifika határtalan. En­­gesztelésül mi minden évben megrendezzük a férfinapot... A vidám alkalom mellett­­énekelnek a község rendezvé­nyein, a társadalmi ünnepe­ken, s az öregek és a nők nap­ján is. Rendszeres résztvevői a pávakörök területi találko­zóinak. — Feledhetetlen élmény volt számunkra a nőklubbal közös zalaegerszegi színházlátogatás — emlékszik vissza Pátkainé, s a szavaihoz csatlakozó, Né­­methné elbeszélése nyomán szinte megelevenedik a látott darab. — Jövőre még gazdagabb évet szeretnénk — tervezget a postai kézbesítőként minden házba naponta beköszönő ve­zető. — Decemberbe nyugdíj­ba megyek, s több időt szakít­hatok a pávakörre. Jó lenne több férfit bevonni a munká­ba! Ez is az én feladatom ma­radt, ha már egyszer az asz­­szonyok kevés sikerrel jártak­. A fiatalabbakat a gyesen le­vő Nyilasi Tiborné képviseli. — Marika olyan, akár az unokánk — mondja Bagyó Sándorné. — Csak hát az a baj, hogy egyke­ gyerekünk: hiányoznak­ a fiatalok!! Pedig­­jó lenne az utánpótlás, a felfris­sülés, no meg a szép dalok át­örökítése. Ám elszippantja őket a város, meg a disco.­ Csak abban reménykedünk, hogy egyszer felfedezik a mi örökségünket, a közös éneklés örömével együtt. Balázsy Mária Éva Könyvek­­ az ünnepi könyvhétre Az ünnepi könyvhétre fel­készültek a kiadók, s megfe­lelő készlettel rendelkeznek a könyvesboltok. A hagyományos antológiák idén is féláron kaphatók a könyvhét ideje alatt. A Szép versek, a Körkép, a Rivalda, a kortárs magyar költészet, prózairodalom és a drámater­més legjavát válogató kötetek mellett elmaradhatatlan az Ívószemmel című, szociografi­kus írásokat gyűjtő kiadvány. A hazai antológiák mellett évről évre gazdagabb válasz­tékkal jelentkezik az Égtájak című antológia, amely a szov­jet irodalom friss műveivel ismerteti meg a magyar olva­sókat. A verseskönyvek közül említésre kívánkozik Áprily Lajos gyűjteményes kötete, amelyben ezúttal nemcsak költemények, hanem drámák is helyet kaptak. Csorba Győ­ző, Kálnoky László, Fodor András jelentkezik új kötettel a kortársi poéták közül. Ba­bits Mihály, Kosztolányi De­zső, Vörösmarty Mihály egy­­egy munkáját is megjelentet­ték a kiadók. A nemrég eltá­vozottak közül Kormos Ist­ván, Jékely Zoltán összegyűj­tött művei lesznek megtalál­hatók a standokon. Újdonság­nak számít egy reprezentatív, felbecsülhetetlen irodalmi ér­tékkel bíró hangos album, amelyen Nagy László szólal meg, saját verseit szavalva, valamint a vele készült tele­víziós portréfilm részleteivel. A három nagylemezen a köl­tő legszebb versei szerepel­nek. A prózaírók közül im­már menetrendszerűen talál­kozhatunk Esterházy Péterrel, Cseres Tiborral, Csurka Ist­vánnal, Dobai Péter a Biro­dalom ezredese című regénye a Redl ezredes című film for­gatókönyvének regényesített változata. Új művel jelentke­zik Hernádi Gyula és Kolozs­vári Grandpierre Emil. Mol­dova György régebbi nagy sikerű kisregényeit gyűjtötte a Tíz tucat cím alá. Új sorozatot indít útjára a Helikon Kiadó a könyvhét tiszteletére Labirintus cím­mel. Az elnevezés arra utal, hogy a rövid lélegzetű művek a magyar történelmi labirin­tusban mozgó vitatott szemé­lyiségek életútjának megraj­zolásával kívánnak hozzájá­rulni nemzettudatunk alakí­tásához. A művelődéstörténet más területeit a Magyar Hír­mondó és a Magyar Ritka­ságok sorozat újabb kötetei tágítják. Végül az irodalmi köztudat bővítésére szolgál a Németh László életét képekben bemu­tató album. A könyvhét kiadványainak szinte teljes egésze a köny­vesboltok polcain várja a vá­sárlókat. Június 2-án kezdődik a ba­latoni hajózásban a nyári idény és szeptember 22-ig tart. Ezen belül 64 napig, jú­nius 23-tól augusztus 25-ig tart a főidény, amikor a több mint 2 milliós utasforgalom túlnyomó részét lebonyolít­ják. Tavaly a főidényben 1 millió 410 ezer 550 személyt szállított a 26 személyhajó­ból, négy komphajóból és há­rom motoros nagyvitorlásból álló hajópark. A legnagyobb személyfor­galmat a badacsonyi kikötő bonyolítja le. Itt több mint 900 ezer fordul meg évente, s ezzel a kikötő Európa legna­gyobb személyf­or­galmú édes­vízi kikötőjének számít. A forgalom nagyságát illetően Balatonfüred, Tihany, Siófok a további legnagyobbak, de ezek együttes, körülbelül 700 ezer fős forgalma sem éri el badacsonyiét. A zalai Bala­­ton-part két kikötője Keszt­hely és Balatongyörök legki­sebb forgalmúak közé tarto­zik. Ezeket az adatokat azon a sajtótájékoztatón tudtuk meg, amelyet a MAHART Balatoni Hajózási Leányvállalatának igazgatója, Szabó Sándor tar­tott a minap Siófokon, a Sió­fok nevű katamarán (400 sze­mélyes, kéttörzsű sétahajó) fedélzetén az idény kezdete, az új menetrend megjelenése alkalmából. A nyári menetrendben Keszthely—Badacsony, vala­mint Keszthely—Badacsony— Balatonf­öldv­ár viszonylatban közlekednek közvetlen hajó­járatok, amelyeknek termé­szetesen megállójuk van Ba­latongyörökön és csatlakozá­suk más kikötők felé. A ta­valyi menetdíjak nem változ­tak, a MÁV kedvezmények változatlanul érvényesek a hajójáratokon, az iskolák, út­törő és KISZ-szervezetek be­jelentett csoportjainak 50 szá­zalékos kedvezményt adnak. Az igazgató tájékoztatta ar­ról is az újságírókat, hogy a leányvállalat fő tevékenységi ága, a személyforgalom vesz­teséges. Miután a teherszállí­tási igények az utóbbi évek­ben minimálisra csökkentek, az 500 főt foglalkoztató válla­latnak különböző kiegészítő ágazatokban, például építő­ipari és vasszerkezeti mun­kák vállalásában (100 építő­ipari és lakatos dolgozójuk van) kell keresnie a jövedel­mezőség útját. Vagy például filmkészítés céljaira adnak bérbe hajókat. A Saturnus nevű vitorlás például ez idő szerint is a Vörös-tengeren hajózik, a Magyar Televízió bérleményeként. Jelentős tehertétel a válla­laton a kiötők rendbentartá­­sának gondja. A balatoni ki­kötők a század elején készül­tek. Régebben az állami ki­kötőfelügyelet gondoskodott rendbentartásukról. Amióta a kiötőfelügyeletet megszüntet­ték és a vállalat birtokába adták a kikötőket, csak az öblök kotrására és bizonyos karbantartásokra jutott pénz. Úgy számítják, hogy mintegy 30—50 millió forint kellene ahhoz, hogy a kikötőket meg­felelően felújítsák. Ehhez az illetékes helyi tanácsoktól és a BIB-től várnak támogatást. A Szántód és Tihany között közlekedő kompok közül a Kisfaludy nevűt az idényre átalakították. Felépítményét féloldalasították, így nagyobb lett a befogadó képessége. Folyik az átalakítása a sió­foki sólyán a Kelén motoros­nak, amely immár 94 éve szolgálja a balatoni hajózást. A Kelén a nagyjavítás során új motorokat kap, majd az ősszel az eredeti rajzok és fényképek alapján belső be­rendezését is régi szecessziós fényében újítják fel. Vasárnap indul a Balatonon a nyári hajózási idény A három katamarán közül az egyik, a­­Siófok

Next