Zalai Hírlap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

1985. augusztus 1., csütörtök Ahol szilva a­ körte... Termőre fordult a pölöskei fajtagyűjtemény A szilva nem tartozik a di­vatos, a csodált gyümölcsök közé. Alig egy-két fajtát is­merünk belőle, az ízes-leves nagyszemű nyári ringlót és a hamvaskék őszieket, az olasz kéket, a beszterceit. Éppen ezért különleges a Pölöskei Fajtakísérleti Állomás 8 hek­táros, idén termőre fordult szilvája, amely igazi fajta­gyűjtemény. A világ minden tájáról válogatták össze a ku­tatók azokat az ígéreteseket, amelyekből az úgynevezett információs kísérletet kialakí­tották.­­ Ez azt jelenti, hogy a világon fellelhető, jónak ítélt fajtákból válogatjuk ki azo­kat, amelyeket majd az úgy­nevezett országos kísérletbe állítunk be, közelebbi megfi­gyelésre — magyarázza dr. Pálfi Dénes, a kísérleti állo­más vezetője. — Hasonló szilvagyűjteményt hoztak lét­re Újfehértón. Egyébként or­szágos kísérletünk is van, a Stanley fajta három — hazai, NSZK-beli, romániai — Hon­jával foglalkozunk. Eredeti­leg amerikai fajta, s hibája, hogy a varratnál repedésre hajlamosak a szemek. Ezt szeretnénk kiküszöbölni, mert egyértelműen jó fajta. Bőter­mő, nagyszemű, ízletes, kitű­nően hasznosítható hűtő- és konzervipari célokra. Nyolc termő év kell a kísérlethez. — Az állomás profiljába beletartozik a szilva? — A termőhelyi adottságok a körtéhez, a szilvához és a gesztenyéhez különösen alkal­masak. A szilva azért került előtérbe, mert a hűtőipar igé­nye nyomatékot adott. Keres­sük a leginkább alkalmas fajtákat, amelyeket azután a hűtőipar termeltethet. — Vagyis elképzelhetők új nagyüzemi szilvások majd? — Egészen biztosan. De a kistermelők számára sem kö­zömbös, hogy új fajtákkal gazdagodjon a választék. A fajtagyűjtemény lehetőséget kínál a szemzéssel történő szaporításra. Van itt szemző­vessző bőven... A sorokban kettesével áll­nak a fajták és formában, nagyságban, színben igazán gazdag a kert termése. Július elején kezdtek érni a legko­rábbiak, s most éppen a pi­­rosbelű, sötétkékbőrű japán Methley és a szovjet aromás Ananászova a sláger. Egészen késő őszig érnek a különböző nyelvtörő nevű fajták. Kelle­mes köztük sétálni, a na­rancssárgától a hamvaskéig, különböző színű és nagyságú szilvák láthatók a lombok kö­zött. Meghökkentő a körte­formájú gyümölcs, most még apró, de őszre, az érés idejé­re jól meghízik. Feltűnőek az országos kísérletbe állított Stanley-fajták. Bő és egyen­letes, nagyszerű termést hoz­tak ezek a fák. — Mi lesz ennyi szilvával? — Adunk el belőle és ké­szül a feldolgozónk. A vizs­gálatokhoz a feldolgozási fo­lyamat is beletartozik majd — mondja az állomás vezető­je. Megkóstoljuk az élő fajtá­kat, a piros- és sárgahúsú, gömbölyű ringlókat, az ana­nászízű kéket, a megtermett cseresznyéhez hasonló, kicsit fanyarkás sárgát. A nyár kö­zepén, amikor az őszibarack mellett alig akad más gyü­mölcs, helyük lehet a fajták sorában. — bozsér — A látszat néha csal, ez a körte — szilva! Bő termést adott a ■piroshúsú japán szilva. (ZH fotó — Kiss Ferenc felvételei) Import helyett házi gyártás­ ból kihasznált javítókapacitás a Kerámia és Cserépkályhagyár gépműhelyében A Zalaegerszegi Kerámia- és Cserépkályhagyár gépmű­helyében ötvenként karban­tartó igyekezik azon, hogy a vállalat valamennyi telephe­lyén zökkenőmentes lehessen a termelés. Bár a lakatosok, villany- és autószerelők mun­kájának zömét elsősorban az egyedi javítások, kisebb za­varok elhárítása teszi ki, né­ha nagyobb munkájuk is akad. Jelenleg a Mártírok út­ján levő üzemben a samott­­törő-berendezés áthelyezésével van elfoglalva egy csoportjuk. Erre azért van szükség, hogy az új alapanyagraktárból ne kelljen messzire szállítani a hőálló anyagot. Hasonló feladatok szép számmal akadnak, hiszen elő­re kidolgozott karbantartási terv szerint ellenőrzik a be­rendezéseket. Előfordul azon­ban, hogy olyan munkákat kell elvégezniük, melyek gyorsasága alapvetően befo­lyásolja a termelést. Legutóbb Tófejen az egyik présgép mondta fel a szolgálatot, amit a helyi karbantartók nem tudtak megjavítani, így a megyeszékhelyi gépműhely brigádjának kellett közbe­avatkoznia. A feladat nem volt egyszerű, hiszen új hid­raulika-hengereket kellett gyártaniuk, ám két hét alatt mégis elkészültek vele. A hasonló tennivalók el­végzésében jelentős a szere­pük. A Hock úti telepen szá­mos olyan alkatrészt tudnak például előállítani, amelyet különben tőkés importból kel­lene beszerezni. A karbantar­tó üzem szerencsére jól fel­szerelt, s így gyakorlatilag az eredetivel egyenértékű alkat­részeket készítenek. Olyany­­nyira pontos munkát képesek végezni, hogy egyes kályha­csempékhez itt készülnek a gyártósablonok, holott ezek­nél milliméternyi eltérés sem lehetséges. Így aztán bár elég sokáig tart egy-egy garnitúra legyártása, ám megéri, hiszen import takarítható meg. Az esztergályosok számos, csak importból beszerezhető al­katrészt helyettesítenek házilagos kivitelűekkel. Tóth László gépéről éppen egy ilyen munkadarab került le. Az ellen­őrzést Tóth Zoltán művezető végzi. (ZH fotó — Polgár Tamás felvétele) ­AIAI HÍRLAP A molnár, aratáskor Várakozók Ligaud­­varán. Szekerekkel új búzát hoztak őrletni. A lovak cse­megeként ropogtatják a zabot, az igába fogott tehenek jám­boran kérődzenek, s közben gazdáik is jót falatoznak a ta­risznyából, amiből a végén előkerül a saját termésűvel megtöltött palack is. Ez a múlt! — Így volt ez, harmincöt esztendeje, amikor ebben a malomban kezdtem ismerked­ni a szakmával — mondja Al­bert Ferenc, a sormási malom molnár mestere. — Azóta so­kat változott a világ, s vele együtt ez a munka. Akkor sorban álltak a gazdák, most pedig jönnek és mennek a ga­bonát hozó gépjárművek, mi pedig őröljük szakadatlan a búzát. Régen ügyelt a molnár ar­ra, hogy minden gazda a sa­­ját búzájából nyert őrleményt kapja. Erre kölcsönösen ké­nyesek voltak. Visszaöntéses malomnak nevezték az akkori sormási üzemet, ahol alig négy tonnányi gabonát őröl­hettek naponta, szemben a mostani negyven tonnával. — Könnyebb lett a molnár munkája, mégis már nagyon várom a nyugdíjat. Egy em­beröltőn át elfárad az ember. — A zsákolásban? — Nem kell azt csinálnia a mai molnárnak. A lisztpor is elviselhető, az egészségre ár­talmasabb gabonapor pedig nem juthat be a malomba. A sok „talpalás” a hengerszékek körül és az emeleti lépcsőkön, az a fárasztó. És három he­tenként az éjszakai szolgálat. En­n­ek­ ellenére a legszebb infitivív szakmák egyiké­nek tartja a mesterségét, soha nem gondolt a pályamódosí­tásra. — Tényleg szép a molnár munkája, kár, hogy a leg­utóbbi évtizedekben leértéke­lődött. — Talán csak gondolja! — Hiszem és tudom! A fi­zetésünk rá a bizonyíték. A 23,50-es órabér — ennyi az enyém­­— bizony nem a szak­ma rangját mutatja. — A megbecsülésnek akad más módja is. — No, arról nem panaszkod­hatok. A vállalatunknak két­szeres Kiváló Dolgozója va­n­, most is a földművelők­kel együtt a molnárok ugyancsak na­gyon várták, s várják az ara­tást.­­ A jó beta­karítás sokat jelent a molnárnak is. Mert, ha kedvező az aratás, akkor legtöbbször jó a búza minősé­ge is, a jó gabonát pedig szí­vesen őröljük, mert az a gép­nek is könnyebb és jó liszt készülhet belőle. Sajnos, az idei nem tartozik a legjobbak közé. — Őröltek már belőle? — Még nem, de a hektoli­tersúly már mutatja, hogy volt ennél jobb búza is a mal­munkban. A gyakori esők és a hűvös, párás időjárás sokat rontott a termésen. — Kihozhat az ilyen ter­mésből is jó lisztet a molnár? — Ezen javítani már nem lehet. Olyan molnár nincs, aki sikert tudjon növelni, fajsúlyt kedvezően változtatni. Mi csak a színt tudjuk igazítani, persze, az is már nehéz, hi­szen a csúcson vagyunk. Van most néhány vagon-TdH HlOg ra valy 5 ó-búza a malom raktárában, azt dol­gozzák fel még a sorolásiak, azután kezdik majd az új bú­za őrlését. Nemecz Ferenc gyok, azonkí­vül két hét ju­talom-üdülé­sen voltam Bulgáriában. Valamikor jól dolgozik a Drezdában készült öreg hen­gersor — állapítja meg a liszt tapintásából Albert Ferenc. ­ Zalaszentgróton néha még ma is hallani: nem túl sze­rencsés időszakban nyertek városi rangot. Hiszen a nagy­arányú, látványos városfej­lesztési programok már „le­szaladtak”, a figyelem egyre inkább a kistelepülések la­kossága felé fordult, s bizony a felülről jövő anyagi segít­séget is egyre jobban beha­tárolja a lehetőség végessége. Mit kell tenni hát azért, hogy kevesebbszer hangozzék el az a fajta megállapítás, ami úgy kezdődik: „ha már városla­kók vagyunk, joggal várjuk el”... És tetszés szerint foly­tatható, hiszen nagyobb dol­gok és hétköznapi bosszúsá­gok bizonyítják, valóban so­kat kell még tenni azért a kisvárosban, hogy a kapott rangnak minden tekintetben fedezete legyen. Elegendő telek Másfél éve, a városavatás­sal egyidőben hozták létre a tanács műszaki és városgaz­dálkodási osztályát, amelynek munkája döntő fontosságú a település közüzemelése, fej­lesztése szempontjából. Ha megtalálják a legjobb mód­szereket, megfelelően szerve­zik feladataikat, képesek lesz­nek a megnövekedett hatás­köröket ellátni — állapította meg az osztály eddigi tevé­kenységét elemezve legutóbbi ülésén a tanács végrehajtó bi­zottsága. Az osztály munkája rend­kívül széles körű: az építési felügyelettől a legkülönfélébb kommunális és üzemeltetési gondokig, napi panaszoktól milliók hasznosulásáig min­denre kell figyelniük. Mind­erre négyen vannak, mert egy munkahelyet alkalmas jelent­kező hiányában még nem tudtak betölteni. Az elmúlt évben másfél­száz közérdekű bejelentést és javaslatot kellett kivizsgálni­uk, érdemben elintézniük. Fo­kozottan ügyeltek arra, hogy az építésigazgatással kapcso­latos engedélyeket 15 napos határidőn belül megvizsgál­ják, s ha az előírásoknak megfelel, teljesítsék. Szeren­csére — állítják a szakembe­rek — a város belterületén jó az építési morál, így na­gyobb figyelmet fordíthattak a zártkertekben folyó, gyak­ran engedély nélküli mun­kákra. Hat esetben szigorú el­járással (összesen 47 ezer fo­rint bírsággal) próbálták a szabályok betartását, elsősor­ban tájvédelmi szempontok érvényesítését elérni. Az osztály feladata a telek­­ellátás szervezése. E munká­jukat leginkább az minősíti, hogy telekhiány egyetlen épít­kezni szándékozót sem aka­dályozott tervei valóra váltá­sában. A jelenleg rendelke­zésre álló telkek mintegy há­rom-négy évre elegendők. Jó megoldásnak látszik — gaz­daságosság és választékbőví­tés szempontjából is —, hogy a Május 1. utcában bevezetik a csoportos lakásépítési for­mákat. Gyors intézkedést sürget vi­szont, hogy a Szolgáltató Költségvetési Üzem még nem képes a városban rá váró fel­adatok maradéktalan megol­dására. Az üzem szervezeti felépítése és technikai felsze­reltsége nem kielégítő, egyes területeken elmaradtak a ter­vezett munkákkal. Nekik kel­lett volna elvégezniük pél­dául az állami lakások fel­újítását. A jelenlegi tervidő­szakra 52 lakás tatarozását tervezte a tanács, ám az el­telt négy és fél év alatt csak 32 készült el. A tanács vb döntése értelmében a hátra­lévő 20 lakás felújítására más kivitelezőt kell az osztálynak találnia. Belvízrendezés Kisszentgróton A fiatal városban az első­rangú feladatok között szere­pel az utak, járdák, hidak ál­lapotának javítása, a hálózat bővítése, a közlekedés bizton­sága feltételeinek javítása. Eredményként könyvelik el, hogy mára minden jelentő­sebb utca kiépített, csökken­tek az utak állapotával kap­csolatos lakossági panaszok. Annál több viszont a zártker­ti utakat ért kritika: a rend­kívül esős időjárás sokszor okozott csődöt. A járhatatlan szakaszok kijavítására az idei tavaszon 1500 tonna követ és 200 köbméter salaktörmelé­­ket szállítottak. Költségvetési fedezet hiá­nyában várat magára a víz­ügyi feladatok gyorsabb meg­oldása. Hiába emelték a költ­ségelőirányzatot, nem lesz ele­gendő a rendelkezésre álló pénz a legsürgetőbb felada­tokra sem. A tanács döntése értelmében az idén a kis­­szentgróti városrész belvíz­­rendezésére koncentrálják erejüket. A kommunális szolgáltatá­sok színvonalának fejlesztése nagy mértékben függ a szol­gáltató üzem­képességének fokozásától. Tevékenységük több területen javult, másutt viszont elmarad az elvárt kö­vetelményektől. Például a hulladék és szemétszállítás megoldott, de az ártalmatla­nítás és az utókezelés nem. Vastalanított ivóvíz Ha befejeződik az általános rendezési terv folyamatban lévő módosítása, illetve elké­szül a városközpont részletes rendezési terve, adottak lesz­nek a továbblépés feladatai. Fő célként a sajátos kisváro­si jelleget kívánják erősíteni. A még beépíthető telkeken, az épületfelújításoknál pél­dául nagyobb gondot fordíta­nak a homlokzatra, a színe­zésre, a növényzet­telepítés szakszerűségére. Többet kí­vánnak törődni a városképi jelentőségű épületek eredeti stílusba történő helyreállítá­sával. Még az idén megkez­dik például a kiskastély fel­újítását. Végleges funkciója még nem dőlt el, de a lakások meghagyása mellett itt szeret­nék elhelyezni a helytörténeti gyűjteményt. Az idei évben a városban a legjelentősebb fejlesztési fel­adat a vízműtelep bővítésé­nek befejezése. A több mint 30 milliós beruházás műsza­ki átadása megtörtént, hama­rosan kezdődik a próbaüze­melés és a tervek szerint a nyár végétől a vízmű már vastalanított vizet szolgáltat. Lakossági társulások kereté­ben folytatódik az ivó- és szennyvízvezetékhálózat bő­vítése, az utak, utcák, járdák javítása, újabb szakaszok épí­tése. Mindezekben tervezési, szervezési, ellenőrzési felada­tok várna­k a műszaki és vá­rosgazdálkodási osztályra. Ha a tervezett beruházások foko­zatosan megvalósulnak, re­mélhetően csökken majd a városlakók ma még nap mint nap előforduló panasza is. L. M. Az építési moráltól a köztisztaság Egy ifjú város tanácsának legmozgalmasabb osztályán

Next