Zalai Hírlap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
1985. augusztus 1., csütörtök Ahol szilva a körte... Termőre fordult a pölöskei fajtagyűjtemény A szilva nem tartozik a divatos, a csodált gyümölcsök közé. Alig egy-két fajtát ismerünk belőle, az ízes-leves nagyszemű nyári ringlót és a hamvaskék őszieket, az olasz kéket, a beszterceit. Éppen ezért különleges a Pölöskei Fajtakísérleti Állomás 8 hektáros, idén termőre fordult szilvája, amely igazi fajtagyűjtemény. A világ minden tájáról válogatták össze a kutatók azokat az ígéreteseket, amelyekből az úgynevezett információs kísérletet kialakították. Ez azt jelenti, hogy a világon fellelhető, jónak ítélt fajtákból válogatjuk ki azokat, amelyeket majd az úgynevezett országos kísérletbe állítunk be, közelebbi megfigyelésre — magyarázza dr. Pálfi Dénes, a kísérleti állomás vezetője. — Hasonló szilvagyűjteményt hoztak létre Újfehértón. Egyébként országos kísérletünk is van, a Stanley fajta három — hazai, NSZK-beli, romániai — Honjával foglalkozunk. Eredetileg amerikai fajta, s hibája, hogy a varratnál repedésre hajlamosak a szemek. Ezt szeretnénk kiküszöbölni, mert egyértelműen jó fajta. Bőtermő, nagyszemű, ízletes, kitűnően hasznosítható hűtő- és konzervipari célokra. Nyolc termő év kell a kísérlethez. — Az állomás profiljába beletartozik a szilva? — A termőhelyi adottságok a körtéhez, a szilvához és a gesztenyéhez különösen alkalmasak. A szilva azért került előtérbe, mert a hűtőipar igénye nyomatékot adott. Keressük a leginkább alkalmas fajtákat, amelyeket azután a hűtőipar termeltethet. — Vagyis elképzelhetők új nagyüzemi szilvások majd? — Egészen biztosan. De a kistermelők számára sem közömbös, hogy új fajtákkal gazdagodjon a választék. A fajtagyűjtemény lehetőséget kínál a szemzéssel történő szaporításra. Van itt szemzővessző bőven... A sorokban kettesével állnak a fajták és formában, nagyságban, színben igazán gazdag a kert termése. Július elején kezdtek érni a legkorábbiak, s most éppen a pirosbelű, sötétkékbőrű japán Methley és a szovjet aromás Ananászova a sláger. Egészen késő őszig érnek a különböző nyelvtörő nevű fajták. Kellemes köztük sétálni, a narancssárgától a hamvaskéig, különböző színű és nagyságú szilvák láthatók a lombok között. Meghökkentő a körteformájú gyümölcs, most még apró, de őszre, az érés idejére jól meghízik. Feltűnőek az országos kísérletbe állított Stanley-fajták. Bő és egyenletes, nagyszerű termést hoztak ezek a fák. — Mi lesz ennyi szilvával? — Adunk el belőle és készül a feldolgozónk. A vizsgálatokhoz a feldolgozási folyamat is beletartozik majd — mondja az állomás vezetője. Megkóstoljuk az élő fajtákat, a piros- és sárgahúsú, gömbölyű ringlókat, az ananászízű kéket, a megtermett cseresznyéhez hasonló, kicsit fanyarkás sárgát. A nyár közepén, amikor az őszibarack mellett alig akad más gyümölcs, helyük lehet a fajták sorában. — bozsér — A látszat néha csal, ez a körte — szilva! Bő termést adott a ■piroshúsú japán szilva. (ZH fotó — Kiss Ferenc felvételei) Import helyett házi gyártás ból kihasznált javítókapacitás a Kerámia és Cserépkályhagyár gépműhelyében A Zalaegerszegi Kerámia- és Cserépkályhagyár gépműhelyében ötvenként karbantartó igyekezik azon, hogy a vállalat valamennyi telephelyén zökkenőmentes lehessen a termelés. Bár a lakatosok, villany- és autószerelők munkájának zömét elsősorban az egyedi javítások, kisebb zavarok elhárítása teszi ki, néha nagyobb munkájuk is akad. Jelenleg a Mártírok útján levő üzemben a samotttörő-berendezés áthelyezésével van elfoglalva egy csoportjuk. Erre azért van szükség, hogy az új alapanyagraktárból ne kelljen messzire szállítani a hőálló anyagot. Hasonló feladatok szép számmal akadnak, hiszen előre kidolgozott karbantartási terv szerint ellenőrzik a berendezéseket. Előfordul azonban, hogy olyan munkákat kell elvégezniük, melyek gyorsasága alapvetően befolyásolja a termelést. Legutóbb Tófejen az egyik présgép mondta fel a szolgálatot, amit a helyi karbantartók nem tudtak megjavítani, így a megyeszékhelyi gépműhely brigádjának kellett közbeavatkoznia. A feladat nem volt egyszerű, hiszen új hidraulika-hengereket kellett gyártaniuk, ám két hét alatt mégis elkészültek vele. A hasonló tennivalók elvégzésében jelentős a szerepük. A Hock úti telepen számos olyan alkatrészt tudnak például előállítani, amelyet különben tőkés importból kellene beszerezni. A karbantartó üzem szerencsére jól felszerelt, s így gyakorlatilag az eredetivel egyenértékű alkatrészeket készítenek. Olyanynyira pontos munkát képesek végezni, hogy egyes kályhacsempékhez itt készülnek a gyártósablonok, holott ezeknél milliméternyi eltérés sem lehetséges. Így aztán bár elég sokáig tart egy-egy garnitúra legyártása, ám megéri, hiszen import takarítható meg. Az esztergályosok számos, csak importból beszerezhető alkatrészt helyettesítenek házilagos kivitelűekkel. Tóth László gépéről éppen egy ilyen munkadarab került le. Az ellenőrzést Tóth Zoltán művezető végzi. (ZH fotó — Polgár Tamás felvétele) AIAI HÍRLAP A molnár, aratáskor Várakozók Ligaudvarán. Szekerekkel új búzát hoztak őrletni. A lovak csemegeként ropogtatják a zabot, az igába fogott tehenek jámboran kérődzenek, s közben gazdáik is jót falatoznak a tarisznyából, amiből a végén előkerül a saját termésűvel megtöltött palack is. Ez a múlt! — Így volt ez, harmincöt esztendeje, amikor ebben a malomban kezdtem ismerkedni a szakmával — mondja Albert Ferenc, a sormási malom molnár mestere. — Azóta sokat változott a világ, s vele együtt ez a munka. Akkor sorban álltak a gazdák, most pedig jönnek és mennek a gabonát hozó gépjárművek, mi pedig őröljük szakadatlan a búzát. Régen ügyelt a molnár arra, hogy minden gazda a saját búzájából nyert őrleményt kapja. Erre kölcsönösen kényesek voltak. Visszaöntéses malomnak nevezték az akkori sormási üzemet, ahol alig négy tonnányi gabonát őrölhettek naponta, szemben a mostani negyven tonnával. — Könnyebb lett a molnár munkája, mégis már nagyon várom a nyugdíjat. Egy emberöltőn át elfárad az ember. — A zsákolásban? — Nem kell azt csinálnia a mai molnárnak. A lisztpor is elviselhető, az egészségre ártalmasabb gabonapor pedig nem juthat be a malomba. A sok „talpalás” a hengerszékek körül és az emeleti lépcsőkön, az a fárasztó. És három hetenként az éjszakai szolgálat. Ennek ellenére a legszebb infitivív szakmák egyikének tartja a mesterségét, soha nem gondolt a pályamódosításra. — Tényleg szép a molnár munkája, kár, hogy a legutóbbi évtizedekben leértékelődött. — Talán csak gondolja! — Hiszem és tudom! A fizetésünk rá a bizonyíték. A 23,50-es órabér — ennyi az enyém— bizony nem a szakma rangját mutatja. — A megbecsülésnek akad más módja is. — No, arról nem panaszkodhatok. A vállalatunknak kétszeres Kiváló Dolgozója van, most is a földművelőkkel együtt a molnárok ugyancsak nagyon várták, s várják az aratást. A jó betakarítás sokat jelent a molnárnak is. Mert, ha kedvező az aratás, akkor legtöbbször jó a búza minősége is, a jó gabonát pedig szívesen őröljük, mert az a gépnek is könnyebb és jó liszt készülhet belőle. Sajnos, az idei nem tartozik a legjobbak közé. — Őröltek már belőle? — Még nem, de a hektolitersúly már mutatja, hogy volt ennél jobb búza is a malmunkban. A gyakori esők és a hűvös, párás időjárás sokat rontott a termésen. — Kihozhat az ilyen termésből is jó lisztet a molnár? — Ezen javítani már nem lehet. Olyan molnár nincs, aki sikert tudjon növelni, fajsúlyt kedvezően változtatni. Mi csak a színt tudjuk igazítani, persze, az is már nehéz, hiszen a csúcson vagyunk. Van most néhány vagon-TdH HlOg ra valy 5 ó-búza a malom raktárában, azt dolgozzák fel még a sorolásiak, azután kezdik majd az új búza őrlését. Nemecz Ferenc gyok, azonkívül két hét jutalom-üdülésen voltam Bulgáriában. Valamikor jól dolgozik a Drezdában készült öreg hengersor — állapítja meg a liszt tapintásából Albert Ferenc. Zalaszentgróton néha még ma is hallani: nem túl szerencsés időszakban nyertek városi rangot. Hiszen a nagyarányú, látványos városfejlesztési programok már „leszaladtak”, a figyelem egyre inkább a kistelepülések lakossága felé fordult, s bizony a felülről jövő anyagi segítséget is egyre jobban behatárolja a lehetőség végessége. Mit kell tenni hát azért, hogy kevesebbszer hangozzék el az a fajta megállapítás, ami úgy kezdődik: „ha már városlakók vagyunk, joggal várjuk el”... És tetszés szerint folytatható, hiszen nagyobb dolgok és hétköznapi bosszúságok bizonyítják, valóban sokat kell még tenni azért a kisvárosban, hogy a kapott rangnak minden tekintetben fedezete legyen. Elegendő telek Másfél éve, a városavatással egyidőben hozták létre a tanács műszaki és városgazdálkodási osztályát, amelynek munkája döntő fontosságú a település közüzemelése, fejlesztése szempontjából. Ha megtalálják a legjobb módszereket, megfelelően szervezik feladataikat, képesek lesznek a megnövekedett hatásköröket ellátni — állapította meg az osztály eddigi tevékenységét elemezve legutóbbi ülésén a tanács végrehajtó bizottsága. Az osztály munkája rendkívül széles körű: az építési felügyelettől a legkülönfélébb kommunális és üzemeltetési gondokig, napi panaszoktól milliók hasznosulásáig mindenre kell figyelniük. Minderre négyen vannak, mert egy munkahelyet alkalmas jelentkező hiányában még nem tudtak betölteni. Az elmúlt évben másfélszáz közérdekű bejelentést és javaslatot kellett kivizsgálniuk, érdemben elintézniük. Fokozottan ügyeltek arra, hogy az építésigazgatással kapcsolatos engedélyeket 15 napos határidőn belül megvizsgálják, s ha az előírásoknak megfelel, teljesítsék. Szerencsére — állítják a szakemberek — a város belterületén jó az építési morál, így nagyobb figyelmet fordíthattak a zártkertekben folyó, gyakran engedély nélküli munkákra. Hat esetben szigorú eljárással (összesen 47 ezer forint bírsággal) próbálták a szabályok betartását, elsősorban tájvédelmi szempontok érvényesítését elérni. Az osztály feladata a telekellátás szervezése. E munkájukat leginkább az minősíti, hogy telekhiány egyetlen építkezni szándékozót sem akadályozott tervei valóra váltásában. A jelenleg rendelkezésre álló telkek mintegy három-négy évre elegendők. Jó megoldásnak látszik — gazdaságosság és választékbővítés szempontjából is —, hogy a Május 1. utcában bevezetik a csoportos lakásépítési formákat. Gyors intézkedést sürget viszont, hogy a Szolgáltató Költségvetési Üzem még nem képes a városban rá váró feladatok maradéktalan megoldására. Az üzem szervezeti felépítése és technikai felszereltsége nem kielégítő, egyes területeken elmaradtak a tervezett munkákkal. Nekik kellett volna elvégezniük például az állami lakások felújítását. A jelenlegi tervidőszakra 52 lakás tatarozását tervezte a tanács, ám az eltelt négy és fél év alatt csak 32 készült el. A tanács vb döntése értelmében a hátralévő 20 lakás felújítására más kivitelezőt kell az osztálynak találnia. Belvízrendezés Kisszentgróton A fiatal városban az elsőrangú feladatok között szerepel az utak, járdák, hidak állapotának javítása, a hálózat bővítése, a közlekedés biztonsága feltételeinek javítása. Eredményként könyvelik el, hogy mára minden jelentősebb utca kiépített, csökkentek az utak állapotával kapcsolatos lakossági panaszok. Annál több viszont a zártkerti utakat ért kritika: a rendkívül esős időjárás sokszor okozott csődöt. A járhatatlan szakaszok kijavítására az idei tavaszon 1500 tonna követ és 200 köbméter salaktörmeléket szállítottak. Költségvetési fedezet hiányában várat magára a vízügyi feladatok gyorsabb megoldása. Hiába emelték a költségelőirányzatot, nem lesz elegendő a rendelkezésre álló pénz a legsürgetőbb feladatokra sem. A tanács döntése értelmében az idén a kisszentgróti városrész belvízrendezésére koncentrálják erejüket. A kommunális szolgáltatások színvonalának fejlesztése nagy mértékben függ a szolgáltató üzemképességének fokozásától. Tevékenységük több területen javult, másutt viszont elmarad az elvárt követelményektől. Például a hulladék és szemétszállítás megoldott, de az ártalmatlanítás és az utókezelés nem. Vastalanított ivóvíz Ha befejeződik az általános rendezési terv folyamatban lévő módosítása, illetve elkészül a városközpont részletes rendezési terve, adottak lesznek a továbblépés feladatai. Fő célként a sajátos kisvárosi jelleget kívánják erősíteni. A még beépíthető telkeken, az épületfelújításoknál például nagyobb gondot fordítanak a homlokzatra, a színezésre, a növényzettelepítés szakszerűségére. Többet kívánnak törődni a városképi jelentőségű épületek eredeti stílusba történő helyreállításával. Még az idén megkezdik például a kiskastély felújítását. Végleges funkciója még nem dőlt el, de a lakások meghagyása mellett itt szeretnék elhelyezni a helytörténeti gyűjteményt. Az idei évben a városban a legjelentősebb fejlesztési feladat a vízműtelep bővítésének befejezése. A több mint 30 milliós beruházás műszaki átadása megtörtént, hamarosan kezdődik a próbaüzemelés és a tervek szerint a nyár végétől a vízmű már vastalanított vizet szolgáltat. Lakossági társulások keretében folytatódik az ivó- és szennyvízvezetékhálózat bővítése, az utak, utcák, járdák javítása, újabb szakaszok építése. Mindezekben tervezési, szervezési, ellenőrzési feladatok várnak a műszaki és városgazdálkodási osztályra. Ha a tervezett beruházások fokozatosan megvalósulnak, remélhetően csökken majd a városlakók ma még nap mint nap előforduló panasza is. L. M. Az építési moráltól a köztisztaság Egy ifjú város tanácsának legmozgalmasabb osztályán