Zalai Hírlap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

4 - Postánkból Pontos előfizetés , pontatlan kézbesítés Közel húsz éve vagyok elő­fizetője a Népsport című új­ságnak, ami tudvalevőleg na­pilap. Sok előfizetővel együtt bosszankodtunk, amikor a Magyar Posta úgy rendelke­zett, hogy a vasárnapi lapot csak városokban és egyes na­gyobb községekben lehet kap­ni. Az pedig már felháborító, amilyen módon kézbesítik az újságot. 1985 májusától ha­vonta 4—5 alkalommal a csü­törtöki vagy szombati lapot egy, illetve két nappal ké­sőbb, pénteken vagy hétfőn kapjuk, így hétfőn a vasárna­pi lappal együtt hármat ka­punk. Sajnos, azt kell megál­lapítani, hogy a posta szol­gáltató tevékenysége 1985-ben nemhogy fejlődött volna, ha­nem erősen csökkent. Az elő­fizetési díjakat időben kell fizetni, de a lapokat csak késve kapjuk meg. A helyi posta dolgozói nem tudnak segíteni, mert a környező köz­ségekkel együtt ők sem kap­ják meg. Szeretném tudni, hogy med­dig tart ez a játék az előfi­zetőkkel, mert ha így folyta­tódik, a környéken nagyon sokan le fogják mondani a fővárosi lapok előfizetését. Szekeres Attila Zalalövő, Körmendi u. 4. Csalódott első helyezett kisfiam. Dominkó Balázs, a nagykanizsai Petőfi Sándor Általános Iskola 4. osztályos tanulója. Tavaly Járási Ildikó rajztanárnő jóvoltából több rajza is eljutott pályázatra. A nyár folyamán Debrecenben nemzetközi rajzversenyen egyik rajzával arany okleve­let nyert. Sajnos, az arany oklevél helyett (a gyereknek ez lett volna a legfontosabb), kapott egy pár pingpong­ütőt hálóval, labdával és egy doboznyi, 10 darabos tempera festéket. Pingpong asztalunk nincs hozzá, de nem is ez a baj. A 2. helyezett fiú külön­féle rajz kellékek mellett az ezüst oklevelet is megkapta, a 3. helyezett kislányt pedig zánkai táborozással jutalmaz­ták. Úgy érzem, ez is többet jelent, mint a fiam díjazása. Igazságtalannak tartom így a jutalmazást és sajnálom a gyermekemet, mert nagyon csalódottnak érzi magát és szerintem minden oka meg­van rá. Dominkó Bálintné Nagykanizsa, Liszt F. u. 2. másból kimaradt. A városi könyvtár rendezési közremű­ködése csak abból állt, hogy a könyvtár egy munkatársa Szilvási Lajos írót iskolánkba elkísérte. Minden más rendezési mun­ka elvégzését iskolánk peda­gógusainak, továbbá a szülői munkaközösségnek köszönhet­jük, ezért elismerés illeti őket és megérdemlik, hogy a sikeres rendezvény igazi köz­reműködőiként a sajtó se fe­ledkezzék meg róluk. Kőszegi István, a Hevesi Sándor Ált. Iskola könyvtárának vezetője, Nagykanizsa Kimaradtunk a pártfogásból Rendszeres olvasója vagyok lapjuknak. Mindig jóleső ér­zéssel vettem tudomásul azt a törekvésüket, mely arra irá­nyul, hogy az olvasókat pon­tosan, tárgyilagosan tájékoz­tassák. Épp ezért sajnálattal kellett megállapítanom, hogy az október 18-i számukban megjelent, A megyei könyv­hetek kanizsai programjai cí­mű cikkben foglaltak nem mindenben felelnek meg a valóságnak. A cikk arról tájékoztatja bevezető részében Kanizsa vá­ros lakosságát — idézem — „a ma kezdődő őszi megyei könyvhetek rendezvénysoro­zatában Nagykanizsa város területén is több eseményre kerül sor az Áfémsz és a vá­rosi könyvtár rendezésében.” Nagy elismeréssel adózunk egy prosperáló vállalat ilyen irányú mecénási tevékenysé­gének, de fájlaljuk, hogy ed­dig és most is a mi iskolai könyvtárunk ebből a pártbó­ Meddig kell sötétben botorkálnunk? 1985 januárjában adták át a nagykanizsai­ Városkapu 8. szám alatti épületet. Én és a családom áprilisban költöz­tünk ide. Sajnos, az utcai vi­lágításunk azóta sem „szüle­tett” meg. Közös képviselőnk levélben kérte a Dédász in­tézkedését, s mi, lakók szin­tén felkerestük őket. Az ered­mény: két hétig volt villany az utcánkban, de azóta ismét sötétség van. Igaz, hogy ez a település kiesik a központból, de itt is emberek élnek, akik több műszakban dolgoznak, s már csak ezért is az esti órákban nélkülözhetetlen a közvilágítás. Nem tudom megérteni, mire várnak a Dédász­nál, miért nem orvosolják problémán­kat. Meddig kell még sötét­ben botorkálnunk? Horváth Lajosné, Nagykanizsa, Városkapu 8/C. III/ll. Hogyan számol a Dédász? Levelemnek több címet is adhatnék. Például: Miért kel­tünk korábban fél évig? Vagy: Gyorsmérleg a Dédász módra. Arról van szó, hogy október elején kézhez kaptuk a villany­­számlát és azt kellett megál­lapítanunk, hogy a falusi em­ber hiába kelt egy órával ko­rábban, még­sem takarékos­kodott az energiával. A szám­lán ugyanis a­ következők áll­nak: Évi fogyasztás: 802 kW. Fogyasztás megoszlása: 1984. 09—1985. 02-ig: 400 kW. Egy­ségár: 1,95 Ft. 1985. 03.—1985. 08-ig 402 kW. Egységár: 2,20 Ft. Mindez azt jelenti, hogy ősszel és télen, amikor 17—18 órakor sötét van és többnyire otthon tartózkodik a falusi ember és gondolom nem a sötétben üldögél 20 óráig, a TV fő műsoráig, kevesebb áramot fogyasztunk, mint ta­vasszal és nyáron, amikor az órák előbbreállítása miatt 20 —21 óráig világos van és az emberek rendszerint ilyenkor még a mezőn, vagy a kertben dolgoznak. Ha egy kicsit számolgatunk, a­ következőt kapjuk: tavasz­­szal és nyáron naponta 2—3 órával kevesebbet ég a vil­lany, mint ősszel és télen. Fél év alatt — 100 W-os égővel számolva — ez körülbelül 37—55 kilowatt megtakarítás. (Feltételezve, hogy a háztar­tási gépek száma nem növe­kedett.) Ezt megszorozzuk az év elején bevezetett 25 fillér drágulással, így 9—13 forint jön ki. Igaz, nem nagy ösz­­szeg, de ha a Dédász vala­mennyi átalánydíjat fizető fogyasztónak így számlázott, megérte nekik nem leolvasni a drágulás előtti mérőóra­­ ál­lásokat. Nekünk viszont nem volt érdemes órát állítgatni. Vagy mégis? Péter József Attila Sárhida, Béke u. 50. Levetek az úttörőéletből L . „ , „ „ . - - . . . ssssssssessssss A Zala Megyei Úttörőel­nökség kitűnő szervezésének köszönhető, hogy október 27-én,, vasárnap mintegy het­ven gyermek találkozott a Balatoni Múzeumban, ők kép­viselték a Zala-folyó vízgyűj­tő területén működő úttörő­csapatok gyermekalktivistáiit. A megyeszékhelyről autóbusz szálláltatta a társaságot Keszt­helyre. A gyerekek már út­közben összebar­átkoztak, a helyszínre érve pedig folyta­ lódott a régebbi ismeretségek örömteli felelevenítése és a szorgalmas címcsere. Többsé­gük aktív résztvevője a hato­dik éve tartó, közismert „Út­törők a Balatonért” program­nak. A délelőttöt vetítettképes előadások töltötték ki a mú­zeum dekoratív nagytermé­ben. Elsőként tájékoztató hangzott el az „Úttörők a Balatonért” vízvédelmi prog­ramról, miközben sorban jelen­tek meg a színes tábori életet bemutató képek. Ezután dr. Gyulai Ferenc tájékoztatott a Kis-Balaton kialakulásáról és élővilágáról. A gyermekek álmulva hallgatták, hogy haj­dan a Balaton több apró tó­ból állt; hogy 1805-ig a tiha­nyi Belső-tavat hívták Kis- Balatonna­k; hogy 1863-ban csaknem teljesen lecsapolták a Balatont; hogy rovarevő növény is él a vízben és így tovább. A múzeum ornitoló­gusa rögtönzött kiállítás segít­ségével, kitömött állatokon mutatta, be a Kis-Balaton vé­dőrendszer madár- és emlős­­világát. Pompás ebéd után autó­busszal kirándultak a Kis- Balatonhoz. Kár, hogy a na­pok óta verőfényes őszi idő éppen, ezen az emlékezetes délutánon vonta kisebb-na­­gyobb sködburokba a nádbiro­­dalmat, ám a találkozó érté­két ez semmiképp sem csök­kentette. Dr. Nádai Magda Balatoni Úttörőváros A keszthelyi Szendrey Júlia Általános Iskola 750. sz. Te­leki Blanka úttörőcsapatának eddigi munkáját szeretnénk ismertetni. Ebben az évben is részt veszünk a MAMMUT kísérletben, ezért az idén is hármas felosztás szerint dol­gozunk, így mindenki saját érdeklődési köre szerint vál­lalhat feladatokat. Az úttörőévet — mint min­den évben — most is az ala­kuló csapatgyűléssel kezdtük, ezen megválasztottuk a tiszt­ségviselőket és megbeszéltük terveinket, feladatainkat. Is­kolánkban önkormányzat mű­köd­ik. Már év elején is együtt szavaztuk meg tanárainkkal, hogy milyen szakkörökbe sze­retnénk a legszívesebben jár­ni és ők mit ajánlanak. A házirendet is közösen állítot­tuk össze. Idén ismét ünnepe­lünk, az úttörőszövetség meg­alakulásának 40. évfordulóját. A rajok ebből az alkalomból különleges feladatokat vállal­tak, például felkutatják az ország első úttörőcsapatait. A jelmondatunkat pályázat so­rán választottuk ki. A legjobb, amelynek jegyében szeretnénk dolgozni a követ­kező: „Elődeink szép példája lelkesítsen jó munkára!” A jelmondatot a Fegyveres Erők Napja alkalmából rendezett túrán, ismertettük. Az év folyamán már kétszer rendeztünk hasznos anya­g­­gyűjtést. A befolyt összegek egy részét sátrak és túrafel­­szerelések vásárlására fordít­juk, így lehetővé válnak az év végi rajtáborok. Több alka­lommal volta­k már krónikás-, egészségőr- és játékfelelős­­képzések. Legfontosabb fela­datunk lesz a 40. évforduló emlékére a születésnapi sta­féta és az úttörőhét program­jainak megszervezése. Ezeket a szüleik, szocialista brigádok, ifivezetőik és KISZ-es bará­taink bevonásával szeretnénk színesíteni. Albert Csilla,­­ Faludi Viktória csapattitikároik A nagykanizsai Andrejka Jenő utcai általános iskola úttörőcsapata október 3. heté­ben hulladékgyűjtést szerve­zett. A pajtások szívesen vállalták a munkát, mivel az első három helyezett pénzju­talomban részesült. De tudták azt is, hogy a­ pénzből segít­hetik a berhidai földrengés károsultjait, így erre a célra 3000 forintot utalt át a­z úttö­rőcsapat. Skoda László úttörőtanács-titkár lteveleinkből Kiss Antalné, a tornyiszent­­miklósi vöröskeresztes alap­szervezet titkára beszámol le­velében arról, hogy október 27-én tartották a községben a hagyományos öregek napi megemlékezést, ahol — a he­lyi tanács elnöke és a párt­­szervezet titkára köszöntője után — a kisdobosok adtak kedves műsort az ünnepeltek­nek. A vöröskeresztes aktívák szolgálták fel az uzsonnát, a sok finom süteményt. A lenti Szabadság Tsz zenekara szó­rakoztatta a jelenlevő több mint 120 idős embert. Erdős Sándor nagykanizsai levélírónk a maga és a Her­man Ottó-lakótelep 125 csa­ládja nevében köszöni az il­letékeseknek, hogy megoldot­ták egy régi problémájukat, biztosították számukra a béke út felőli gyalogos átjárást. Válaszolnak az illetékesek Bővítjük a férőhelyet A MÁV Pécsi Igazgatósága reagált Szekeres Sándor Nagy­kanizsa, Határőr u. 14. sz. alatti olvasónk szeptember 27-i számunkban közölt levelére, melyben a Szombathely—Pécs között közlekedő 896. sz. gyorsvonat zsúfoltságával foglalko­zott. — Október hó 20-tól kezdő­ turáltabb utazást Szombathely dően minden vasárnap a fenti és Pécs között. Vonatot kétszeres férőhelyű szerelvénnyel közlekedtetjük. Fényes József Ezzel biztosítani tudjuk a kül­­igazgató A fizetésben lesz differenciálás Schandl Gábor, Zalaegerszeg, Kosztolányi u. 2. A. sz. alatt lakó olvasónk javasolta szerkesztőségünkhöz küldött levelé­ben, hogy a településfejlesztési hozzájárulás összegét diffe­renciáltan, a családok jövedelmével arányban kellene meg­állapítani. A javaslatot továbbítottuk a zalaegerszegi városi tanács vb-titkárának, aki arra az alábbiakban reagált: — Mióta a lakosság körében ismertté vált a településfej­lesztési hozzájárulás bevezeté­se, nagyon sok vélemény, ész­revétel hangzott el, hogy mi­ként kerüljön megállapításra a fizetési kötelezettség. Jövedelmekhez igazodó dif­ferenciált hozzájárulást a köz­ponti szabályozás sem terve­zett. Ennek legfőbb indoka az, hogy a településfejlesztési hoz­zájárulás nem adó, hanem a lakosság többségének egyetér­tésén alapuló, közösségi célok megvalósítását elősegítő lakos­sági hozzájárulás. Azok a cé­lok, melyek ily módon történő megvalósításával és annak anyagi támogatásával a lakos­ság többsége egyetért, túlnyomó részben állami, tanácsi pénzből valósulnak meg, s a település­­fejlesztési hozzájárulás ezt elő­segíti. A jövedelmektől független, azonos összegű hozzájárulási indoka az, hogy a megvalósuló cél mindenki érdekét egyfor­mán szolgálja, ezért is kell fi­zetni tulajdonosnak, bérlőnek egyaránt. Természetes, hogy a fizetésben lesz differenciálás. Már a tvr. is mentesíti azokat a családokat a hozzájárulás megfizetése alól, ahol az egy főre eső jövedelem nem éri el a 2500 forintot. Ezen túlmenő­en mentesíteni kívánjuk az egyedül élő nyugdíjasokat, ha nyugdíjuk a 3000 forintot nem éri el, valamint a nagycsaládo­sokat, ötven százalékos ked­vezményben részesülnek a fia­tal házasok, valamint a köz­ 1985. november 1., péntek műépítési társulásban részt­vevők. Ingatlanonként fizetnek azok, akik lakásuk, vagy lakó­épületük mellett lakótelekkel, üdülővel, önálló ingatlannak minősülő műhely, üzlet, mű­terem, esetleg nem lakásbér­let útján hasznosított lakás­­tulajdonnal rendelkeznek. Miután a településfejlesztési hozzájárulás nem nagy összeg lenne, e fentiekben vázolt mentességen, kedvezményen túl további differenciálás nem indokolt. Dr. Tóth László vb-titkár Nem történt kivételezés Kiss György keszthelyi (Kinizsi u. 5.) levélírónk az otta­ni rendelőintézet sebészeti szakrendelésén ért sérelmeit tet­te szóvá. Levelét kivizsgálásra továbbítottuk a megyei fő­orvosnak, aki a következőkről tájékoztatott bennünket: — Az igen zsúfolt keszthelyi rendelőintézetben a sebészeti szakrendelés két egymásba nyíló helyiségben történik, két külön ajtóval. A helyiségek egyikében a nyílt, a másikban, a nem nyílt sérültek lehető­ség szerinti elkülönített ellá­tása folyik. A rendelést ellátó orvos a panaszostól ezért kér­te, hogy a sérülésének megfe­lelő helyiségbe — a másik ajtón — lépjen be. A sebészeti szakrendelésre a betegek nagy része, mint Kiss György is, a központi kartono­­zóban való jelentkezés után kerül, ez egyben a sorrendet is meghatározza. A sebészeti ellátás természe­téből adódik, hogy a betegeket az első vizsgálat után röntgen-, vérvizsgálatra, vagy egyéb ki­egészítő vizsgálatra kell kül­deni. A betegek egy része te­tanusz-védőoltást kap, a sza­bályoknak megfelelően mint­egy félórányi időközökben 3—4-szeri alkalommal. A be­tegeket, akik leleteiket hozzák vissza, illetve a megadott idő­pontokban az injekció részle­tekben történő beadására je­lentkeznek, soron kívül fogad­ják. Fentiek észleléséből adódott a panaszosnak azon következ­tetése, hogy a látszólagos soron kívüliség mögött valamilyen kivételezés áll. Kiss György esete kapcsán az intézet vezetője felhívta a kórtartozóban dolgozók figyel­mét arra, hogy az ott jelent­kező betegeket tájékoztassák, hogy sérülésük sürgős ellátása érdekében hol kell jelentkez­niük, s hogyan kell a sürgős­ ellátást kérniük. Dr. Kiss Ilona megyei főorvos A hiány kiküszöbölésére szereztük be a tépővel forgalmazott fóliát A Zala Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalattól az aláb­bi választ kaptuk az október 22-i számunkban közölt, Áru­­kapcsolás című glosszánkra. — Vásárlóinkkal együtt kö­zös gondunk, hogy az alufólia­ellátás az elmúlt években — különösen érvényes ez a gesz­tenye­szezonra — folyamato­san sem tudtuk biztosítani. Az alufólia gyártója, a KÖ­­FÉM — gyártási kapacitásával összhangban — igényeinknek általában csak egyharmadát igazolja vissza. A fentiek ismeretében — hogy az ellátási gondokon eny­hítsünk — döntöttünk úgy, hogy a Mikrofin Ipari Szövet­kezet által kiszerelt, „fóliával komplettírozott tépőből” is szerezzünk be. Az adott piaci helyzetben, amikor az alufóliát külön és komplettírozottan is ajánlottuk, nagy sikere volt a fóliával szerelt tépőnek. A fó­lia hiánya óta a helyzet meg­változott, kénytelenek vagyunk az „árukapcsolás” jelzőt visel­ni. Természetesen fennállt és fennáll a lehetősége, hogy a komplettírozott árut az újabb beérkezésig raktárban tárol­juk. Ezzel sértenénk a keres­kedelmi etikát, tekintve, hogy e magatartásunk „áruvissza­tartásnak” minősíthető. Intéz­kedésünkkel nem biztosíta­nánk a vásárlási lehetőséget azon vásárlóinknak sem, akik­nek nincs fóliatépője, s a komp­lettírozott árura is igényt tar­tanak. A fenti állapot csak az áru­hiány megszüntetésével küszö­bölhető ki, éppen ezért min­dent megteszünk annak érde­kében, hogy megfelelő mennyi­ségű alufóliát szerezzünk be. Rákos István igazgatóhelyettes Jogi tanácsadó Németh Géza zalaudvarnoki levélírónk azt kérdezi levelé­ben, megszüntetheti-e a mun­kaadó szülés esetén a meg­határozott időre szóló munka­­szerződéssel foglalkoztatott dolgozó munkaviszonyát.­­ A határozott időre szóló munkaszerződésben meghatá­rozott időtartam leteltével a dolgozó munkaviszonya meg­szűnik. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a dolgozó időköz­ben megbetegedik vagy szülé­si szabadságot vesz igénybe. Ha azonban a dolgozó a mun­kaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a mun­kája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munka­napot meghaladóan a vállala­tánál, intézményénél tovább dolgozik. — a 30 napnál hosszabb tartamú határozott időre létesített munkaviszony ha­tározatlan időre szólóvá válik; — a 30 napos vagy annál rövidebb időre létesített mun­kaviszony pedig annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létesí­tették. Egyébként a munkaviszony megszűnése miatt a szülő nőt a szülési szabadság, illetőleg a gyermekgondozási szabadság ideje alatt joghátrány nem éri, a gyes, illetőleg a gyed le­járta után azonban új munka­­viszonyt kell létesítenie. ★ Tölgyesi János keszthelyi lakos arra kér választ, hogy kötelezheti-e a vállalat a dol­gozót rendszeres szabadszom­bati munkára, illetve a sza­badszombati pihenőnapot ki­adhatja-e a hét más napján. — A dolgozót hetenként egy pihenőnap illeti meg, a pihenőnapnak — ha a kollek­tív szerződés másként nem rendelkezik — vasárnapra kell esnie. Ha a munkakör jellegére tekintettel a dolgozó rendszeresen vasárnap is dol­gozik, havonta egy pihenőna­pot vasárnap kell kiadni. A szabadnapon végzett munka helyett a munkáltató­nak elsősorban ugyancsak szabadnapot kell biztosítania. Erre vonatkozóan nincs sem­miféle megkötöttség, tehát a rendszeresen szabadszombaton foglalkoztatott dolgozó részére a szabadnapot a hét bármely napján kiadhatja a munkál­tató, ez az intézkedése jogsza­bályba nem ütközik. ★ Zádor Lászlóné nagykani­zsai olvasónk a jubileumi ju­talommal kapcsolatos jogsza­bályra kíváncsi. — A vonatkozó rendelkezés szerint jubileumi jutalom jár a huszonöt, a negyven, illetve az ötven évet munkaviszony­ban töltött dolgozók részére. A jubileumi jutalom a dolgozó egyhavi személyi alapbére. A dolgozó nyugdíjazásának évében esedékessé váló ju­bileumi jutalmat nyugdíjazás­kor ki kell fizetni. Ha a dol­gozónak legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi mun­kaviszonya van, a negyven, il­letve ötven éves munkavi­szonnyal járó jubileumi jutal­mat nyugdíjazásakor a részére, munkaviszonyának elhalálozá­sa miatt történt megszűnése esetén az örökösnek ki kell fi­zetni.

Next