Zalai Hírlap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

4 Köszöntjük a szocialista brigádokat, a munkában élenjáró dolgozókat! Civilben és egyenruhában Beszélgetés a munkásőrségről Tóth Gyula megyei parancsnokkal Civilben munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, az élet­­különböző területein dolgoznak. Ugyanők nem­ritkán egyenruhát öltenek, a fegyverforgatást gyako­rolják, szolgálatot teljesí­tenek. Munkásőrök. Róluk, az önkéntes fegyveres testü­let tagjairól beszélgettünk Tóth Gyula megyei parancs­nokkal. — Mit takar a beve­zetőben említett kettős­ség, a testület tagjainak milyen kötelezettséget kell teljesíteniük? — Testületünk, a munkásőr­ség önkéntes, társadalmi ala­pon működő fegyveres szer­vezet —­­kezdi válaszát a pa­rancsnok. — Feladatunk: kar­hatalmi teendők ellátása, köz­­rendvédelmi szolgálat, együtt­működés a társ fegyveres szervekkel, segítségnyújtás elemi csapások és más rend­kívüli események idején. Tár­sadalmi állományú tagjaink feladatukat társadalmi mun­kaként, fegyveresen végzik. Tennivalóik ellátása során hi­vatalos személynek minősül­nek. — Milyen körből, hon­nan toborozzák tagjaikat, egyáltalán milyen az ál­lományépítés? — A kérdés első részére azt a választ adhatom, hogy testületünkben a munkások vannak döntő többségben, te­hát kifejeződik a munkás jel­leg, ez pedig válasz arra is, hogy főleg milyen körből to­borozzuk a személyi állo­mányt. Megfelelőnek tartom az életkor szerinti arányokat is: a tagok egyharmada 35 év alatti, de az különösen kedve­ző, hogy az átlagéletkor alig tö­bb negyven évnél. Elmond­hatom, hogy a folyamatos cse­rélődés és a hatékony állo­mányépítő munka következté­ben a testület megfelel a po­litikai és a harckészültségi követelményeknek. Itt jegy­zem meg, hogy az átlagos mun­kásőri szolgálat több mint tíz esztendő, tehát a munkás­­őrök kétharmada az öt éves alapszolgálati időt letöltötte, hosszabb távon vállalja ezt a pártmegbízatást. Nincsenek gondjaink az utánpótlással. Az elmúlt időben mindig több jelentkező volt a testületbe, mint amennyien le akartak szerelni. — Minek tulajdonítja a testületnek ezt a népsze­rűségét? — A pártszervek és szer­vezetek a munkásőrségben végzett munkát fontos párt­­megbízatásna­k tekintik és ennek megfelelően foglalko­zunk az utánpótlás szervezé­sével. A célunk mindig az, hogy sorainkba olyan embe­rek kerüljenek, akik politikai meggyőződésből vállalják és fegyelmezetten teljesítik a munkáson pártmegbízatást. De a megyében a munkásőr­ség a kommunistává válás fontos iskolája is, a párttag­gá nevelés egyik bázisa. Az egységek sokoldalú tevékeny­ségükkel kedvező feltételeket teremtenek az alapszerveze­tek pártépítő, párttaggá ne­velő tevékenységéhez. A mun­­kásőrö­k nyolcvan százaléka tagja a pártnak. Az alapszer­vezetek évente harminc­negyven pártonkívüli testüle­ti tagot vesznek fel. Az ő ajánlójuk valamelyik fegy­vertársuk. Véleményem sze­rint a megyében a személyi állomány erkölcsi, politikai és fegyelmi állapota jó. Mind­ez mutatója a politikai, a közéleti aktivitásnak és a munkásőrség megítélésének. Főleg ezek teszik népszerűvé a mi testületünket. — Általában milyen­nek tartja az állomány helyzetét? Hogyan fér össze a mindennapos munka és a fegyverfor­gatás? — A munkásőrök a példa­mutató termelőmunkát, a helytállást minden helyzet­ben kötelességüknek tartják. Tetteikkel, magatartásukkal a környezetükben jól képvi­selik a párt politikáját, erő­sítik tömegkapcsolatainkat. A testületben jól érzik magu­kat, de felvetnek néhány gon­dot is, azt például, hogy amíg mások jó pénzért géem­­káznak, ők szabadidejükben gyakorlatoznak, szolgálatban vannak. A munkásőrök pél­damutató helytállását tükrö­zi egyebek között az ügyeleti szolgálat ellátása, a rendez­vények biztosítása. — A hivatásos mun­kásőrök mellett különö­sen nagy feladatok vár­nak a társadalmi pa­rancsnokokra. Milyen­nek ítéli meg az ő mun­kájukat? — A társadalmi parancsno­ki állomány stabil, politikai­lag és szakmailag felkészült. Háromnegyed részük elvégez­te a parancsnoki iskolát. A munkásőrök között jelenleg 74 alapító tag tevékenykedik, s közülük 18-an a parancs­noki karhoz tartoznak. Nyu­godtan mondom: a társadal­mi törzstagok és parancsno­kok hosszú távon alkalmasak a hivatásos és kinevezett pol­gári állomány utánpótlására. — Milyen feladatokat kap a testület, és mi­lyen a felkészültségük azok teljesítésére? — A kiképzési tervek alap­ján előtérbe került a kis kö­telékben — zaj és szakasz — történő gyakorlás. Nyugodtan állíthatom, hogy alegységeink képesek a meghatározott el­vek alapján önállóan, köte­lékben és a társ fegyveres szervekkel együttműködve eredményesen tevékenykedni. A végrehajtásában kellő gya­korlattal rendelkeznek. A szafcalegységek állományának kiképzettségét nagymértékben elősegíti, hogy parancsnoka­ik központi szervezésben, jó színvonalú, tartalmas tovább­képzésen vesznek részt és jó módszertani felkészítést kap­nak. Az egységek megfelelő­en hajtják végre a törzsve­zetési gyakorlatot. A gyakor­lásokat látva elmondhatom, hogy javulást mutat a mun­kacsoportok közötti együtt­működés, az adatszolgáltatás, a munkamegosztás, a feladat­meghatározás. — Szavaiból az vehető ki, hogy elégedett a mun­kásőrök felkészültségé­vel. — A végrehajtás során szerzett tapasztalatok azt iga­zolják, hogy megfelelő alap­pal, elméleti ismeretekkel, gyakorlati jártassággal és ké­pességgel tértünk át az 1990- ig meghatározott kiképzési feladatok végrehajtására. Ezért valóban elégedett va­gyok testületünk személyi ál­lományának felkészültségével. A jövőt illetően elmondha­tom, hogy a további felada­tok végrehajtásához szüksé­ges tárgyi feltételek rendel­kezésre állnak. Itt említem meg, hogy a közeljövőben új ruhát kapnak munk­ásőreink. Ezzel a nagykanizsai állo­mányt már felszereltük, ők jó véleménnyel vannak róla — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Tóth Gyula. Nemecz Ferenc A tavasz három pillanata (ZH fotó — Kiss Ferenc felvételei) 1986. május 1., csütörtök A legújabb büszkeség: a játszótér (ZH fotó — Mészáros László felv.) Készült, társadalmi összefogással A Nemzeti Zászlós Zalak­aros TISZTÁN, RENDEZETTEN, barátságosan fogadja a fürdő­helyéről immár nemzetközi hírnévre szert tett egykori kis­település mai arculata az ide­érkezőket. Az épülő, s már kész házak melegsége, igényes­sége azt is sugallja: lakói hű­séget fogadtak az itteni élet­nek. Békésen sütkéreznek a ta­vaszi napsütésben a vén füzek és az ifjú csemeték — a szép környezetet, pihenést óhajtók örömére. Szirtes Lajos, Zalakaros Nagyközségi Közös Tanácsá­nak elnöke nem titkolt büsz­keséggel mutatja be a telepü­lést. Az épülő Napsugár Üdü­lőövezet második, már álló épületét, a nemrégiben­­ kiala­kított új utcában emelkedő családi házakat, a leendő har­madik üdülőövezet közművesí­tésre váró területét. — Volt és van is mit tenni, s ehhez nagyszerű támasz a községben élők lelkes és ön­kéntes társadalmi munkája — mondja az elnök. Lapozzuk fel az elmúlt év társadalmi munka­történetét! A lakosság közel 4,8 millió fo­rint, a szervezetek, vállalatok 2,75 millió forint értékben vé­geztek társadalmi munkát. Az ingyen fuvarok, közületi ön­költséges gépfuvarok, gép­­használatok értéke meghalad­ta az 1,1 millió forint megta­karítást. Az önkéntes pénzbeni hozzájárulások során az egyé­ni befizetések 190 ezer forin­tot tettek ki. A végelszámolás­ban a nagyközség 945 állandó lakosára 9380 forint értékű társadalmi munka jut fejen­ként.­­ AZ ELMÚLT ÉVBEN külön hangsúlyt kapott a ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója jegyében történő társadalmi munka szervezése. Legnagyobb alkotásunk egy gyermekjátszótér létrehozása volt, már a jövő szellemében, a leendő óvoda mellé tervezve — mondja a tanácselnök. A gyermekjátszó ma már va­lóság: szép, nagy, füves terüle­ten a mászókák, libikókák kö­zött vidáman érzik magukat aprók, nagyok. Tóth Ferenccel, a helyi nép­front titkárával azoknak a ne­vét próbáljuk összeszedni, akik élenjártak abban, hogy a település gyarapodjék. Meg­említi a SZOT-üdülő szocia­lista brigádját, akik a játékok készítésében jeleskedtek. A nagyradai termelőszövetkezet 5 kilométer hosszon javította ki a zártkerti földutakat. Szá­míthattak a KISZ-alapszerve­­zetek segítségére, akiket Mar­ton Mária KISZ-titkár buzdí­tott. Együttműködési megálla­podás­­ született a Dédász KISZ-szervezetével. Az erdő­felügyelőség ingyen csemeték­kel és szaktanáccsal szállt be a közös munkába. A KÉV a tereprendezéseknél hasznosí­totta magát. Megemlíti Her­­czeg Zoltán villanyszerelő kis­iparos nevét, aki minden mun­kájából 10—15 százalék ked­vezményt adott a tanácsnak. Béli József és felesége szerve­zésével és kétkezi munkával mutatott példát a többieknek. Palló János ingyen fuvarozott. Lassan az egész település és az itt üdülővel rendelkező vala­mennyi vállalat, intézmény neve kerül a listára. KIALAKULT A JÁTSZÓ­TÉR , hamarosan kerültek hozzá játékok is. Ebben egyik élenjáró gárda, a gyógyfürdő tmk-s, Thermál szocialista brigádja volt, Süstecz Árpád brigádvezető irányításával. A lakatosokból, hegesztőkből, festőkből, gépészekből, kerté­szeti asszonyokból és segéd­munkásokból álló kollektíva hamar nekiállt a munkának. — A szezon­nyitásra a gyógyfürdő területén akadt jócskán társadalmi munkánk — szól a többiek nevében is Horváth Árpád. — Lefestettük a kerti bútorokat, vagy 1200 darab széket, padot, asztalt. Három szabad szombaton ké­szültünk el. Újjávarázsoltuk a fürdőmedencéket. Mikola Ernő a brigád egy­szerű festője, de azért akadt tehetséges segéde, Horváth Nándor kőműves személyében. Kurrentás József vízvezeték­szerelőt az óvodához kötik szoros szálak: valamennyi vízcsap és vizes szerelvény ön­kéntes javítója. — VAN EGY LEGÚJABB felajánlásunk, még nem is tudtok róla, hadd mondjam most — veszi át a szót Szabó Imre. — Mivel munkánk most akad bőven, így pénzzel járul­nánk hozzá a kanizsai kórház vesekő-zúzó műszerének be­szerzéséhez. Ez már a következő brigád­gyűlés témája lesz, de az arco­kon már most látni­ kár is ezen vitázni, segítenek és kész. A fürdőből a sporttábor és szálló felé visz az út, ahol a délutáni kézilabda úttörő olimpiára készülnek a galam­boki, a miháldi és a nagyradai gyerekek. Egy újabb társadal­mi munka kezdődő munkála­tai is fogadnak — sétányt épí­tenek körbe a pálya szélén. — 170 tonna salakot szórtunk szét az elmúlt hetekben társa­dalmi munkában — mondja Szolák László táborvezető, mi­közben a tavaly elkészült új büszkeség felé kísér bennün­ket. Összefogással valósult meg ugyanis a pálya egyik ol­dalán a lépcsős lelátó és el­készítettek egy ugródombot is, szabad szombaton, műszakok után. — Még csak félig vagyunk meg, ha lesz pénzünk, bebeto­­nozzuk és ülőkéket teszünk rá — mondja még. — Társadal­mi munkával állítottunk fel egy szabadtéri pingpong asztalt, és már készül a lengőteke is. Szükség is van rájuk, mert nemcsak az itt élők, de az üdülőkben pihenők, a vendé­gek is szívesen jönnek hoz­zánk egy kis testmozgásra, ki­­kapcsolódásra. — NEM KICSIK az idei el­képzeléseink sem — mondja összefoglalóul a tanácselnök. — 1986-ban a megyei telepü­lésfejlesztési versenyben sze­retnénk az élen végezni. Ehhez minden feltételünk adott. A közös munka nyomán még a település kommunális elátott­­ságának járulékát is várjuk. Szélesedik a gazdasági szerve­zetekkel történő szocialista együttműködéseink köre, a la­kosság egyre inkább szívügyé­nek érzi környezete formálá­sát. Az összefogás ékes bizonyí­téka a május 22-én ünnepé­lyes körülmények között át­adásra kerülő Nemzeti Zászló. Luis Ibolya

Next