Zalai Hírlap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

4 Tudósítások Riportok Képek Hétvégi zalai krónika (Folytatás az 1. oldalról) dig a zalaegerszegi Inter Ar- Táncegyüttes. Mini-békefesz- ma színjátszócsoport lépett­tivált rendeztek a zalaiparke- színpadra. A változatos prog­­res KISZ-esek, 19 órakor pe­ ramot a Hair vetítése zárta. Kanizsai úttörőcsapatok elismerése Ünnepélyes keretek közt, a Hevesi Sándor Művelődési Központban vette át eredmé­nyes munkájáért a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját a ka­nizsai Szabadság téri általá­nos iskola Dobó Katalin út­törőcsapata. Szombat délelőtt 9 órakor, a Himnusz eléneklése után Szekeres Lajos megyei úttörő­elnök adta át a zászlót, melyre az iskolát patronáló intézmények képviselői egy­­egy emlékszalagot kötöttek. Ezt követően Bereczk Mária csapatvezető felolvasta Varga Lászlónak, a Magyar Úttörők Országos Szövetsége főtitká­rának gratuláló levelét, majd újabb kitüntetés következett: a Tungsram RT November 7 szocialista brigádja eredmé­nyes patronáló tevékenységé­ért vehette át Marton Györ­gyi városi úttörőelnöktől „A gyermekekért” kitüntetést. A DIVSZ-induló hangjai után a tanulók pergő képek­ben, színes műsorban mutat­ták be az úttörőmozgalom 40 évének történetét, majd az irodalmi színpad érdekes produkciója következett. Mu­szorgszkij: Egy kiállítás ké­pei című zenekari művére gyermekbalettet mutattak be Varázsgömb címmel. A 10—14 éves szereplők meglepő érett­séggel fejezték ki mindany­­nyiunk békevágyát. E szép programmal zárult az ünne­pélyes csapatösszejövetel programja. Kiemelkedő mozgalmi te­vékenységéért „Kiváló Úttö­­rőmunkáért” kollektív kitün­tetésben részesült a nagyka­nizsai 360-­as számú Kun Bé­la Úttörőcsapat. A kitüntetés átadására ünnepélyes csapat­összejövetel keretében került sor, melyen az iskola tanulói szép műsorban elevenítették fel az úttörőmozgalom emlé­kezetes állomásait. él, az dolgozgat, természetesen a nehezebb munkák — mint például a kaszálás — rám vár­nak. Két fiúk, István és Gyula is segédkezik. — István ritkábban ér rá. Kőműves-tanuló, sokat dolgo­zik és nem is szereti annyira A május végi eső kedvezett a gombák fejlődéséhez, így a hét végén sokan kerekedtek föl, hogy néhány jó falatra valót gyűjtsenek. — Egy levesre elég lesz már — mutatja reklámszatyra al­ján a maroknyi csemegét a gyenesdiási Kovács Miklós, akivel a Várvölgy felé vezető út melletti réten találkoztunk. — Csirkegomba. Ugyanis csak ezt ismerem, másfélét nem is szedek .. . Tóth László és felesége mo­torkerékpárral kelt útra Keszt­helyről hasonló céllal. — Kevés még a pára a gomba jó fejlődéséhez — ma­gyarázták mindketten, már hazafelé indulva. — Nem, nem lakunk jól attól, amennyit ta­láltunk. A hús mellé azért ez is jó lesz, a kerti munkát — mondja az asszony. — A kisebbiket, Gyu­lát már jobban érdekli, több­ször segít, el-el gyomlálgat ve­lem a kertben. Ma azonban együtt a család, így ezúttal közös munka nyo­mán szépül a kert, fejlődhet­nek a palánták. — Először járok ezen a ré­ten — mondta egy más­i gombász, Bori Géza. — Pes­ten lakom, most Gyenesen nyaralok. Ismerem a gombá­kat városi létemre is. Pestről jövet, útközben Fehérvár kö­rül is szedtem, arra több akad. — Mi inkább kirándulni jöt­tünk, együtt az egész család — mutat óvodás korú unokái­ra Bolla Józsefné. — Persze, megnéztük a gombát, akadt is egy kevés. A gyerekek eközben szép csokor mezei virágot gyűjtöt­tek a nagymamának. — Legutóbb egy kiló gom­bát szedtem itt — mondta Izer Lajos. — Bár otthon is van gombánk — laskát terme­lünk —, mégis gyakran kijö­vök, mert jobban is szeretem a vadon termőt. Izletesebb! ★ Gombaszedők mondják Szekeres Lajos átadja a Vö­rös Selyemzászlót. Közös kerti munka a szentlisztói Vörös családnál Nőklub-találkozó Bakon A tavaly Pusztaszentlászlón tartott nőklub-találkozó ha­gyományápoló folytatásaként került sor szombat délután ha­sonló összejövetelre Bakon. A házigazdákon és az előző talál­kozó szervezőin kívül a sár­­hidai, a söjtöri és a zalaszent­­mihályi lányok, asszonyok ad­tak egymásnak randevút az ál­talános iskolában. A zalaegerszegi és a baki népfront-bizottság segítségével szervezett programra mintegy 120-an jöttek el. A megnyitón — a helyi iskolások énekkari bemutatója után — Török Eta népi iparművész üdvözölte a megjelenteket, értékelve a ba­ki és a sárhidai díszítőművé­szeti szakkör kiállított mun­káit, alkotásait. Ezt követően a résztvevők Kurucz Istvánná kozmetikus révén betekintést nyerhettek a szépségápolás rejtelmeibe. Szabásmintákat, öltözködési útmutatókat Pálos Kálmánná női szabótól kaptak, s akiket a szövés érdekelt, ennek mű­helytitkaiba is bepillantást nyerhettek. Este a község szabadidő­­központjában folytatódott a műsor az Asszonyok tükre cí­mű előadással, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a baki ta­lálkozó. A jól sikerült találko­zó szervezői azzal a remény­nyel búcsúztak a résztvevők­től, hogy következő összejöve­telüknek már az új faluház adhat otthont. Pálos Kálmánna női szabó vezetésével a résztvevők a sza­básminta készítéssel ismerkednek. Hétvégén egy szentliszlói kiskertben ilyentájt, tavasz végén min­dig sok munka akad a ház kö­rüli földeken, kiskertekben. Vörös Lászlóék szentlisztói portáján is lázas munkában találtuk a családot. — Hátközben mindannyian munkába járunk. A műszak mellett nem jut idő a kert rendbetételőre, csak ilyenkor, hátvégén — mondja Vörösné, letéve a kapát. — Csak ez a kiskertünk van itt, ház mel­lett, hogy a konyhára való megteremjen. Nem kis büszkeséggel mu­tatja a szépen rendbetartott kertet. Van itt minden, ami a főzéshez kell: a burgonyatábla mellett zöldség, sárgarépa, paprika- és paradicsompalán­ták zöldellnek szép, egyenes sorokban. — Az uborkából viszont mindig többet termelünk — így az asszony. — Tavaly is sokat savanyítottam, szereti a család. Mint megtudjuk, mindebből jut még a nemrég Zalaeger­szegre férjhezment lányoknak is. Míg a kertet szemléljük, a férj összeszereli a kaszát, hi­szen nagyra nőtt a fű, ideje levágni. — A kertben nincs merev munkamegosztás — mondja Vörös László. — Aki éppen rá­Szombat délután a zalaeger­szegi Csány-szakközépiskolá­­ban meglett korú férfiak ak­kora zsirjat csaptak, mintha tizenéves kamaszok lennének. A volt kereskedelmi középis­kola egykori növendékei 40 éves érettségi találkozójukra gyülekeztek. Hajdú Tibor, az MNB me­gyei igazgatóságának revizora Hubay Imréhez, egykori tör­ténelemtanárához fordulva ezt jelentette: " A negyven évvel ezelőt­ti 39 érettségizőből 29-en va­gyunk jelen. Öten sajnos már nincsenek az élők sorában... Ugyancsak öten igazoltan van­nak távol: betegség vagy hi­vatalos elfoglaltság miatt nem lehetnek közöttünk. A jogutód szakközépiskola mai tanulói­­köszöntötték a „véndiákokat”, majd Hubay tanár úr következett. Névsor szerint mindenkitől megkér­dezte, hogyan alakult az éle­te. Amint a meghatott beszá­molókból kitűnt, többen már így mindenki számára megle­petésként hatott, hogyan is ke­rült a pedagógus-pályára: — Az érettségin éppen tör­ténelemből nem feleltem meg, s elhatároztam: csak azért is megmutatom, hogy viszem még valamire, így lettem ma­gyar—történelem szakos ta­nár ... Miután végigmentek a név­soron, fényképezés követke­zett az iskola épülete előtt. Pál László boltvezető szerint tulajdonképpen nem itt tanul­tak, hanem a mostani Dózsa­­iskolában koptatták a pado­kat. A felszabadulás után ők voltak a zalaegerszegi keres­kedelmi középiskola első érettségiző növendékei. — Mi tagadás szétszéledtünk az országban — tette hozzá Hajdú Tibor. — Budapesten, Pécsett, Sárváron, Ajkán és másutt is élnek volt osztály­társaink. Hogy ki vitte közü­lünk a legtöbbre? Fónai Jenő ipariszövetkezeti elnök, Kön­­czöl Laci tervezőiroda-vezető, Herczeg Tibor pedig gyárigaz­­gató-helyettes lett. Pál Laci 40 éves érettségi találkozó nyugdíjasok, mások ötvenöt, névrokona tudományos kutató illetve hatvan­ éven felüli ko- az MTA-nál. Sági Lajos az­­uk ellenére is még dolgoz­ Országos Tűzoltóparancsnok­nak, mert nem tudnak meg­ ság ezredeseként ment nyug­­lenni enélkül. díjba, Simon Jóska pedig kül-Kovács Zoltán eddig egyet- ügyi szolgálatból vonult meg­­len találkozón sem volt jelen, érdemelt pihenőre. Többsé­­ g Tanár úrnak jelentem....’ Véndiákok a Csány-szakkö­zépiskola padsoraiban. M­Tu HOI HÍRMP 1986. június 2., hétfő günk persze megmaradt a ke- még hosszasan idézték emle­­reskedelmi szakmában amely­­keiket, majd a végén így kö­­hez megfelelő muníciót kap- szöntek el egymástól a 40 éve tank az alma matertől, érettségizettek. Este az Arany Bárányban — Találkozunk 1991-ben! Májusi kavalkád a bánokszentgyörgyi iskolában A szombat köztudottan ta­nítási szünnap, ám e hét vé­gén — sok más tanintézethez hasonlóan — a bánokszent­györgyi iskolát is gyerekek né­pesítették be. Természetesen nem tanulni jöttek ők sem. A májusi ka­valkád néven beharangozott műsor színes, vidám, tarka eseménysort kínált. A délelőtt várva várt programja a „róka­vadászat” volt. A sportpályán előzőleg eldugott róka-papír figurákból legtöbbet megtalá­ló kisdák kapta meg a „fő­vadász” címet és a vele járó csokoládé-díjat. Ezt követően közkívánságra tv-szobává vált két tanterem, hogy a gyere­kek az Országos Úttörőtalál­­kozó közvetítéséről se marad­janak le. Akiket ez kevésbé vonzott, azok megnézhették a tanár-diák röplabda mérkő­zést. Az iskola épületével szem­közti bisztróban is nagy volt a forgalom. Sorra érkeztek a rajok egy-egy kiadós fagyi­zásra. A többiek sem unat­koztak, akárcsak a második osztályos kisdiákok. Ők pa­­pírhajtogatással, játék­készí­téssel ismerkedtek. Molnár Fe­­rencné és Bedő Istvánná pe­dagógusok segítségével készül­tek a papír­térítők, állatfigu­rák kukoricaháncs-babák és piros krepp-papírból a rózsák, amelyek később a lányok ha­ját díszítették. Délután igazi meglepetés várt a gyerekekre. Előkerült az úttörőszobába rejtett tor­ta, amelyet a községi KISZ- alapszervezet ajándékozott a pajtásoknak, a konyhás­ dol­­gozók közreműködése ered­ményeként. Az édességből mindenkinek jutott, sőt repe­tára is lehetőség nyílt, ugyan­is előrelátóan két kisebb tor­ta is készült. Még estére is jutott szóra­kozási lehetőség: gyermek­ei is­zkó várta a diáksereget. Itt a fagyi! A bánokszentgyörgyi elsős diá­kok a közös fagyaltozáson. Állami gondozottak vendégül látása — Köszönjük a vendéglátást — mondták hálásan kicsik és kísérőik, amikor véget ért az állami gondozott gyerekek ré­szére szombaton szervezett vidám program. Nagykanizsai vöröskeresztes alapszervezetek — a családi iroda közreműködőivel együtt — kedves ötletként gyermek­napot tartottak a helyi álla­mi csecsemőotthon 2—3 éves apróságai és a nevelőszülők­nél élő, nagyobb állami gon­dozott gyerekek részére. Kö­zös játék és ének gitárkísé­rettel, s mesefilmek vetítése szerepelt a programban. Vé­gül a kicsik és nevelőszüleik megvendégelésére került sor. Könyvheti pillanatok Kanizsán Az idén először végre a vá­ros központjában, a felújított Szabadság téren nyílt meg a könyv­ utca. Színes sátrak, s naponta hangulatos vendéghí­vó műsorok csalogatják könyvközelbe a járókelőket. Nem a szervezés hibája, hogy a forgalom nem az igazi. Szombaton már nem tudták kielégíteni az igényeket, oly keveset kaptak egy-egy kere­settebb könyvből. Moldova kamionos­ könyvét annyian keresték, hogy egy kamion­nal is elfogyott volna ... — Nálam még kapható Kör­kép, Rivalda, Szép versek, csak Moldovát ne kérjenek — mondja az egyik sátornál Ko­vács Katalin tanítónő, aki be­segít az árusításba. S, hogy miként került a pult mögé? A szomszéd sátornál dolgozó kollégája magyarázza meg a helyzetet: — Az újjáalakult városi pe­dagógus KISZ-bizottság tár­sadalmi munkában vállalta, hogy segít az eladásban. Pon­tosabban: a jutalék a KISZ- kasszába megy, kirándulásra. Mindenki jól jár! A „Kanizsáról—kanizsaiak­nak" sátornál Takács Balázs antikvárius szolgál ki. — Először van lehetőségünk arra, hogy kifejezetten zalai, elsősorban kanizsai vonatko­zású, főleg múzeumi kiadvá­nyokat kínáljunk, s veszik is szépen. Én társadalmi mun­kában jutalék nélkül vállal­tam e kötetek árusítását. Bajuszos fiatalember néze­lődik a sátraknál, nyomában két pici gyereke, Schlosser József a DKG marósa. — Remek ötlet, hogy itt árusítanak, a bolt ilyenkor mindig nagyon zsúfolt — vé­lekedik. — A kínálattal nem vagyok megelégedve. Ami ér­dekelne, az már elfogyott. Láttam a Forma 1-ről egy ki­adványt, azt azért megveszem, meg a gyerekeknek egy-egy kifestőt . . . A Nagy Lajos Könyvesbolt vezetőjétől megtudtuk: pénte­ki—szombati forgalmuk 120 ezer forint volt, ám ennél jó­val több is lehetett volna, ha elegendő mennyiség érkezik a könyvheti könyvből. Érdeklődök a sátor előtt. Az összeállítást írták: Horányi Árpád, Mihovics József, Németh Ágnes, Pillér Éva. Fényképek: Erdei András, Kiss Ferenc.

Next