Zalai Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 155-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
4 Sok kicai sokra megy kis tételekből — 280 millió dollár Beszélgetés Gombocz Zoltán külkereskedelmi miniszterhelyettessel A külkereskedelmi tárca ma feltétlenül kulcsszerepet mondhat magáénak. Túl sok múlik a havi, negyedévi export—import jelentéseken. A magyar gazdaság a világpiacon mérettetik meg, s ha nem tudja eladni portékáit, akkor nem csak a fejlődése lassul, hanem az ország adósságait is képtelen törleszteni, vagy legalábbis csak olyan áron, korlátozások bevezetésével, amelyek a fejlődés gátjai lehetnek. Nem véletlen hát, hogy az utóbbi években a külkereskedelmi cégek rugalmasabbak lettek, újabbak is alakultak, és egyre többen kapnak jogosítványt a külpiaci kereskedésre. Immár három esztendeje, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium kiépítette a megyei megbízotti hálózatot. Pest megye kivételével mindenütt dolgozik ma már egy képviselőjük, s meglehetős sikerrel kutatják fel az exportra is alkalmas kis tételeket. Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőkben felértékeltük a kis tételek exportját, ha ugyanis mérleget vonunk a 25 millió forintnál kisebb értékű üzletkötéseknél, akkor az már nem jelentéktelen összeg — mondja Gombocz Zoltán külkereskedelmi miniszterhelyettes. — Tavaly 280 millió dollárt kasszíroztunk a kis üzletekből. És az is régi igazság, hogy nem csak a nagy üzleten lehet keresni. Persze, utána kell menni, s majdnem ugyanannyit kell könyvelni, mint egy 5—10 millió dolláros üzletnél, de hát abból nincs annyi, hogy ne kéne megbecsülni a kisebbet is. Ma már a nagy tradicionális külkereskedelmi cégeink sem átallanak kicsiben kereskedni. A Lignimpex például 200 hazai vállalattal, szövetkezettel áll kapcsolatban, sőt Zala, Vas és Somogy megyében önálló irodát is nyitottak. A Hungarotex és az Intercooperation ugyancsak létesített irodát több vidéki városban. A Generalimpex tucatnyi apróságot exportál a hűtőrácstól a szilvaízig, paprikacsíkig. A megyei megbízottak is közreműködtek az üzletkötéseknél? — Természetesen, hiszen ez a dolguk. Eddig elégedettek vagyunk a munkájukkal, igazolták a megyei hálózat létét. Annak idején az volt a célunk, hogy általuk pontosan és gyorsan informálódhassunk, ott helyben laassák fel az exportra alkalmas termékeket, s közvetítsenek a termelők és a külkereskedők között. A megbízottaknak az utóbbi három évben sikerült is újabb kisvállalatokat, szövetkezeteket bevonniuk az exportálók körébe, amelyekkel eddig nem is volt kapcsolatunk. Nem tudtunk róluk, s ők sem gondolták, hogy egy-két terméküket külföldön is érdemes felkínálni. Márpedig a közvetlen hasznon kívül ez azzal a nem megvetendő előnnyel is jár, hogy bővítik a termelést, fejlesztenek, ami a jövőjüket is kedvezően befolyásolhatja. Egyébként megbízottaink rendszeresen tartanak „tájértekezleteket”, ahol a megyei vállalatok vezetőit tájékoztatják a legújabb rendelkezésekről, s az esetleges problémákról. Különösen fontos most, hogy a cégek tájékozottak legyenek a január elsejétől érvényes új rendelkezésekről, amelyek a külföldi vállalatok magyarországi befektetéseit, és a vegyesvállalatok alapítását szabályozzák. Természetesen ezeknek az ügyletinek az előkészítésében és menedzselésében is részt vesznek majd megbízottaink. Az ország 18 megyéjében dolgoznak a külkereskedelmi megbízottak, de bizonyára nem egyforma sikerrel... — Beszélgetésünk elején említettem, hogy elégedettek vagyunk megbízottaink munkájával, mert meggyőződtünk róla, hogy mindent megtettek, ami módjukban állt. Ám ez nem jelenti azt, hogy minden megyében jól mennek a dolgaink. Sajnos, néhol nem ítélik, s kezelik fontosságának megfelelően a kis tételek exportját. Így aztán a piacképes áruk köre túl lassan bővül, a tavalyi 280 millió dolláros export megegyezik az 1984-es exporttal, tehát nem sikerült előbbre lépni. Ez többek között annak is köszönhető, hogy sok termelő nem szívesen vállalja az exporttal járó jóval szigorúbb minőségi és szállítási követelményeket. Bár dicsérőleg említettem a külkereskedelmi vállalatokat, de nem mindegyik olyan rugalmas, mint a példákban szereplők, és vannak, amelyek még ma is lebecsülik a kis üzletet. Az önök által öszszeállított lista, amely a megbízottak részéről felkutatott árukat sorolja fel, tucatnyi meglepetést tartogat. Ugyan ki gondolná, hogy gilisztahumuszra is van külföldön vevő . . . — És biztos érdemes tovább kutatni, hiszen akadhat még egy-két meglepetés. Bács -Kiskun megyéből például, ahonnan az említett agilisztahumusz is származik, fűrészgépeket exportált tavaly Iránba a dunavecsei Fémipari Vállalat. Egy szolnoki cég kalkulátor tálcákat, míg egy bonyhádi szövetkezet faszén izzító edényeket szállított az NSZK-ba. A Csongrád megyében gazdálkodó balástyai tsz pedig szerszámos ládákat adott el Ausztriában. Vagy ott van a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat. Báránybőrből készített gépkocsi huzatot, amit az USA-ban adott el a Konsumex. Ki gondolta volna, hogy ebből is lehet tengerentúli üzlet? Ezekből a példákból is látszik, hogy érdemes jól körülnézni, mert minden apróságra lehet valahol vevő. Egyébként a most említett üzleteket is külkereskedelmi vállalatok, a Konsumex, Generalimpex, Chemolimpex, Technoimpex bonyolította. Tehát rájuk feltétlenül szükség van, s nélkülük nem tudunk változtatni azon a rossz arányon, amely ma jellemző. E szerint ugyanis a felkutatott, reménybeli üzletek csekély hányada, mindössze tíz százaléka végződik üzletkötéssel. Reméljük, hogy a jövőben több sikerrel járunk, s talán már idén túllépjük a bűvösnek látszó 300 millió dolláros határt. Dalia László I • Aft KÖZGAZDASÁG - GAZDASÁGI ÉLET 1986. július 3., csütörtök r Érvénybe lép: szeptember 1-jén a felszámolási eljárás új szabályairól A gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásáról szóló törvényerejű rendelet megalkotását az tette szükségessé, hogy jelenleg az ilyen eljárásról több jogszabály rendelkezik, s ezeknek számos rendelkezését az élet már túlhaladta. Egyebek között mindmáig nem érvényesülnek az ilyen eljárások során megfelelően a hitelezői érdekek; a szabályozás a hitelezők, illetőleg követeléseikk között merev rangsort állít fel, ami esetenként indokolatlan előnyöket is biztosít. Egyelőre egyedi mérlegeléstől függ, hogy mikor kerül sor felszámolásra. Ennek feltételeit a ma még hatályos jog nem határozza meg. Jelenleg egy tartósan fizetésképtelen gazdálkodó szervezet felszámolása lényegében az alapító szerv elhatározásától függ. A vállalatoknál csak az alapító szerv rendelheti el a felszámolást, míg a szövetkezet ezt maga is kimondhatja. Nincs lehetőség arra, hogy a hitelezők kérjék a gazdálkodó szervezet felszámolását. Egyes gazdálkodó szervezetek, például leányvállalatok felszámolásáról jelenleg nincs is jogi rendelkezés. A hatályos szabályozásból hiányzik a megfelelő garancia a döntés pártatlanságára. Nem érvényesül kellően az eljárás nyilvánossága, így nem segítheti a gazdasági tevékenység, a szerződéses kapcsolatok biztonságához fűződő érdekek érvényesülését. Röviden: a szabályozás ellentmondásai, hiányosságai tették szükségessé az új, törvényi szintű jogszabály megalkotását. A szeptember 1-jétől hatályba lépő törvényerejű rendelet értelmében a felszámolási eljárás három jól elkülönülő, ugyanakkor egymással szorosan összefüggő szakaszból áll: az eljárás megindítását megelőző kötelező — a bíróság közreműködése nélküli — egyeztetésből, az állami szanálási eljárásból, illetőleg bíróság közreműködésével történő felszámolási eljárásból. Az új jogi szabályozás elsődleges célja a gazdálkodó szervezetek fizetőképességének helyreállítása. Ezért rendelkezik úgy a törvényerejű rendelet, hogy csak akkor indulhat tartós fizetésképtelenség miatt felszámolási eljárás, ha a gazdálkodó szervezet és a hitelezők már lefolytatták az előzetes egyeztetést. Ennek eredménytelensége esetén is csak úgy fordulhatnak az érdekeltek a bírósághoz, ha az arra jogosult szerv nem kíván állami szanálási eljárást lefolytatni, vagy az nem vezetett eredményre. Az állami szanálási eljárásra a jogszabályban meghatározott esetekben kerülhet sor. Felszámolási eljárás a bíróság előtt tehát akkor folytatható le, ha az előzetes egyeztetés, az állami szanálás lehetősége ellenére a gazdálkodó szervezet tartósan fizetőképtelen, illetőleg, ha a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül szűnt meg. A TVB nem határozza meg tételes felsorolással — ugyanis a gazdasági élet bonyolultsága következtében nincs rá lehetőség —, hogy mikor kell a gazdálkodó szervezetet tartósan fizetésképtelennek tekinteni. A felszámolási eljárás nyilvános, mivel csak így értesülhetnek a felszámolásról a hitelezők és az egyéb érdekeltek, s így érvényesíthetik igényeiket. Ezért a bíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi a felszámolási eljárás megindítását. Ennek következménye az, hogy ettől az időponttól kezdve megszűnnek az alapító, illetőleg a létesítő szervnek a gazdálkodó szervezet vagyonával és megszüntetésével kapcsolatos jogai. Az eljárás közzétételével egyidejűleg a bíróság értesíti a felszámolót, s annak feladatairól, hatásköréről is részletes rendelkezések születtek. Az új jogszabály meghatározza azt is, hogy a gazdálkodó szervezet vagyonából a tartozásokat milyen sorrend figyelembe vételével kell kielégíteni. Elsőbbséget biztosít a felszámolási eljárás során felmerült költségeken kívül például a munkabér, a tartásdíj, a baleseti járadék, a magánszemély nem gazdasági tevékenységéből eredő és más, állampolgárokat megillető követelések kifizetésének. A gazdálkodó szervezet vagyonából ki nem elégíthető követelések teljesítéséért az állam általában nem felel. A bíróság a felszámolási eljárás befejezéséről és tartós fizetésképtelensége esetén a gazdálkodó szervezet megszüntetéséről határozatot hoz. (MTI) Rekonstrukció a perspektíváért javuló gazdálkodás a zalaegerszegi baromfifeldolgozóban A Zala Megyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat az 1982-es esztendőt több mint 65 millió forint veszteséggel zárta. Ebből 49 millió forintot a taggazdaságok fedeztek, a többit a vállalat alapjaiból rendezték. A veszteség fő oka az volt, hogy a felvásárlás, a termelés és az értékesítés között megbomlott az összhang. Az ötéves keretszerződésiben meghatározott 11 millióival szemben 13,2 millió darab csirke felvásárlására kötöttek szerződést, vagyis a zökkenőmentes feldolgozás nem valósulhatott meg, ezért 62 millió forintot meghaladó túlszaloási költséget kellett fizetniük. Eddig a visszatekintés abban a beszámolóban, amely nemrég került a Zala Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elé azzal a céllal, hogy áttekintsék a megtett intézkedések következményeit. A MNEB ugyanis még 1982-ben vizsgálatot folytatott a kialakult helyzet elemzésére és intézkedési program is készült a gazdasági egyensúly megteremtésére. Változások minden területen A vállalatnál azóta kicserélődtek a felsőszintű vezetők, elkészült a korszerűsített szervezetű szabályzat és a vágóbaromfi szerződéseket az igazgatótanács által meghatározott kontingensek alapján kötötték meg. A szerződéses mennyiségek pontos betartásával teremtődött meg a hármas összhang. Naprakész átvétel valósult meg és következetes munkával elérték, hogy 1983-ban 4,5 százalékkal túlteljesült a terv. Szigor Tiltották a költséggazdálkodást, s noha az exportértékesítési árak csökkentek, ám takarékos gazdálkodás révén 9 millió 114 ezer fontot nyereséget értek el. A taggazdaságok is jelentősen hozzájárultak a vállalat stabilizálásátagoló üzemrész már korábban tervezett szétválasztása, s hoz azzal, hogy a csirke kilójára jutó 0,25 forint felárra nem tartottak igényt. Nehezítette viszont a helyzetet, hogy irreálisan magas volt a vágott baromfi zárókészlet és 3 millió forint értékű lejárt szavatosságú terméket kellett kiselejtezniük.. Sikerült azonban olyan gyártmányszerkezetet kialakítani, amelynek következtében a késztermékek forgási sebessége lényegesen megnőtt, s javult a vállalat fizetőképessége. A MNEB vizsgálata utalt arra, hogy a technológiai eszközök elhasználódtak, amiben közrejátszott az is, hogy túlsúlyos csirkéket vágtak és 1982-ben az éves nagy karbantartás kényszerűségből elmaradt. Már a VI. ötéves tervben nagyarányú rekonstrukciót terveztek, ám ennek zömét nem tudták megvalósítani. A megyei tanács 1983- ban határozatban kötelezte a vállalatot arra, hogy záros határidőn belül oldja meg a szennyvíz előtisztítást. Ezért mechanikus leválasztó és zsírfogó medence építését kezdték meg és az első lépcsőt tavaly decemberben helyezték üzembe. A másodikban a vegyszeres adagolási keverési és flotációs egység alakul ki ez év decemberére. Ezzel lehetővé válik, hogy a szennyvíz zsír és szulfid szennyeződése a határértéken belül marad. Előrelépés történt a hulladék-feldolgozás terén is. A húslisztüzemet 1982 tavaszán adták át, e tevékenység azonban veszteségesnek bizonyult. Ezért 1985-től új termékszerkezetet dolgoztak ki. Olyan termékeket kezdtek előállítani, amelyeknek az önköltsége és energiaigénye kisebb, viszont a piacuk jobb. A termékszerkezet-váltás két ütemben valósul meg, egyik a melegúti takarmánypépgyártó vonal, amely már elkészült 462 ezer forintért, a másik a puffasztott toll-liszt gyártás, amely ez év második felében kezdődik meg. Erőteljes rekonstrukció ■te. Nagyobb tempóba váltott a rekonnstrukció is. Elsőnek a teljes elavult zsigerelő-vonalat alakították át és bővítették, amely így óránként 5 ezer broiler feldolgozását teszi lehetővé. Hozzáfogtak az anyagmozgató rendszer kicseréléséhez, korszerűsítéséhez. Megtörtént a feldolgozó üzemben a daraboló és csorgy javult a szervezettség, a technológiai rend és a higiénia. Korszerű daraboló gépet állítottak be. Tekintve, hogy a vállalat a vágott baromfi exportjának 70—75 százaléka tőkés piacra kerül, ezért a növekvő igényekhez alkalmazkodva a csomagolási technológiát is korszerűsítették. Zsugorító alagutat szereztek be öt félautomata töltőgéppel és zárógéppel 2,3 millió forintért. Így szebb külsejű csomagolt áruval jelenhettek meg a piacon és tovább kívánják korszerűsíteni a mérést, s a címkézést is. A rekonstrukcióhoz 20,9 millió forint hitelt használtak fel. Ezzel még nincs vége e munkának, s a továbbiakban az egész feldolgozósor kapacitása növekszik és korszerűsödik. A vállalat létszám- és bérgazdálkodása azonban az utóbbi időben kedvezőtlenül alakult. Nagyfokú a fluktuáció, a keresetek növelése kevésnek bizonyult a létszám stabilizálásához. 1985-ben például 145-en léptek be a vállalatihoz, ugyanakkor 165-en léptek ki. A termelés csak műszaki-szervezési intézkedésekkel rendkívül nagy erőfeszítések révén biztosítható. Nyereséges gazdálkodás A baromfifeldolgozó tavaly 749 millió forint termelési értéket produkált és a gazdálkodási eredmény 26 millió 934 ezer forintra alakult. A mutatókat tekintve megállapítható, hogy a külpiaci értékesítési lehetőségek fokozatos romlása és a termelési költségek emelkedése ellenére a vállalati gazdálkodás folyamatos javulást mutat. A MNEB ülésén azonban az is kiderült, hogy többféle gond szorít ebben az ágazatban. A termeltetés, a feldolgozás, az értékesítés összhangját nehéz egyensúlyban tartani mér csak azért is, mert a naposbaromfi-szállítás heteket csúszik, ami előbb a felvásárlásnál, majd a feldolgozásban érezteti kedvezőtlen hatását. Az igazgatótanácsban megvan az egyetértés, sikerült az érdekeket közös nevezőre hozni, fontos azonban arra is gondolni, hogy a taggazdaságaik sem lehetnek meg a beadott tőkéjük után járó részesedés nélkül. Utóbb ugyanis ezt otthagyták a vállalatnál a stabilizálódás, valamint a fejlesztések végrehajtásához. A teljes vertikumot vizsgálva kiderül, hogy a megyében a baromfinevelés a nagyüzemekben általában nem kifizetődő, s a jövedelmezősége tovább romlott. Egyre nagyobb arányban kerül a háztájiba a baromfi. Amíg 1982-ben pár százalékát, most már a felét ténét kapja a feldolgozó. Csakhogy valójában névleges háztájiról van szó, miután a gazdaságtalanul működő nagyüzemi telepek vállalkozók kezébe kerülnek, s attól javul a jövedelmezőség, hogy a kistermelő jóval olcsóbban kapja a fűtőolajat, mint a nagyüzem. Jó volna, ha az illetékesek erre felfigyelnének, hiszen mindössze névváltozásról van szó. összességében pozitívnak értékelték a MNEB ülésén a baromfifeldolgozó közös vállalat tevékenységének alakulását. Állást foglaltak abban, hogy a műszaki megújulást jelentő rekonstrukciót tervszerűen hajtsák végre. Ez érdeke a tangazdaságoknak is, hiszen a jövőt alapozzák meg vele. A piachoz való rugalmas alkalmazkodás, a tartalékok feltárása a feldolgozásban és a termeltetésben egyaránt legyen napirenden. Emellett, vizsgálják felül karbantartási rendszerüket, nehogy váratlan leállások zavarják a termelés folyamatosságát. B. E. A Csepel Művek Szerszámgépgyárának legkorszerűbb termékei közé tartoznak a nagy pontossággal dolgozó, számítógéppel vezérelt megmunkálóközpontok. A gépek háromnegyed részét exportálják a KGST országokba, valamint az NSZK-ba, Franciaországba, Ausztriába, Indiába és Kínába. Képünkön a Csehszlovákia részére készülő törpe megmunkálói központ szerszámtárát szerelik. (MTI fotó : Fehér József — KS)