Zalai Hírlap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
1986. október 1., szerda Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint január elejétől augusztus végéig a lakosság 356 milliárd forint értékű árut vásárolt, folyó áron 8,1 százalékkal, összehasonlítható árakon pedig 3,5 százalékkal többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A nyolc hónap során a folyó áron számított forgalomnövekedés a vegyes iparcikkek körében volt a legmagasabb — 9,9 százalék —, a bolti élelmiszerek forgalma 7,9, a ruházati cikkeké pedig 6,3 százalékkal növekedett. Változatlan áron számolva a vendéglátás és a ruházati kereskedelem árbevétele nem érte el a tavalyi szintet. Az augusztusi áruellátásról a jelentés megállapítja: az élelmiszerek kínálata a korábbi időszakhoz hasonlóan bőséges és kiegyensúlyozott volt. Burgonyából, zöldségből, gyümölcsből az évszaknak megfelelően bőséges volt a kínálat, bár a budapesti szabadpiacokra 26,5 százalékkal kevesebbet hoztak a termelők, mint az elmúlt év augusztusában. Ruházati cikkekből jó volt a választék, s kielégítő volt az iskolaruházati cikkek, köpenyek, tomnaruhák,cipők kínálata is. A méteráruk közül egyes helyeken a selyem, a karton, a pamut és a skukon áruk választéka bizonyult szűkösnek. (MTI) A KNEB elött a MNEB munkája Elismerés a zalai népi ellentőrlésnek Mint már arról lapunkban beszámoltunk, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken a Zala Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság munkájáról tárgyalt. Az ülésen elhangzottakat hétfőn délelőtt a MNEB teljes apparátusával ismertette Zoller József, a MNEB elnöke és az országos értékelő tanácskozáson ugyancsak részt vett két helyettese, dr. Vértényi Jenő és Hajdú Tibor. Zoller Józseffel tegnap arról beszélgettünk, végül is miként értékelte munkájukat a KNEB, s milyen útravalóul szolgál ez számukra. — Ilyesfajta beszámoltatásra ötévenként kerül sor — kezdte a MNEB elnöke . A mostani értékelést megelőzően 1981-ben szerepelt a KNEB előtt a zalai népi ellenőrzési munka. Ebből adódóan nekünk az 1982-től a napjainkig terjedő időszakot kellett értékelnünk jelentésünkben. Ehhez természetesen a KNEB részéről is készült írásos előterjesztés, ami annak alapján állt össze, hogy a központ valamennyi osztálya a saját területének megfelelő, felügyeleti vizsgálatot folytatott nálunk az elmúlt két hónapban. A kérdéses ülésen rövid szóbeli kiegészítést fűztem beszámolónkhoz. Elmondtam, milyen fórumokon vitattuk meg előzetesen a jelentést, s ott milyennek ítélték a munkánkat. — S a KNEB-ülésen mi- lyen észrevételek hangzottak el? Mire voltak kiváncsiak a testület tagjai? — Mivel a KNEB elnöksége már korábban megtárgyalta jelentésünket, s azt jónak ítélte, ezért a bizottsági ülésen olyan javaslat hangzott el, hogy a testület fogadja el úgynevezett önértékelésünket, a központtól hozzácsatolt kiegészítő jelentéssel együtt, s hagyja jóvá határozati javaslatunkat, amit saját munkánk fejlesztésére fogalmaztunk meg. Ettől függetlenül élénk eszmecserét hozott a napirend vitája, öten összesen tizenhárom kérdést tettek fel. Közülük négyen egyben hozzá is szóltak. Ezenkívül még három hozzászólás volt. Köztük dr. Karvalits Ferencé, a megyei pártbizottság első titkáráé, aki a jelenlevő Újvári Sándor megyei tanácselnök nevében is szólva, a megye párt- és tanácsi vezetésének munkánkkal kapcsolatos véleményét tolmácsolta. A kérdezők többek között arra voltak kíváncsiak, milyen a kapcsolatrendszerünk a vállalatok belső ellenőrzésével, milyen új módszerekkel próbálunk igazodni a vállalatirányítás új rendszeréhez. Arra is kaptunk kérdést, hogy miként dolgozunk együtt a szakszervezetekkel, s hogyan tudunk érvényt szerezni az MSZMP Politikai Bizottsága két évvel ezelőtti, az ellenőrzés szigorítására, a felelősség érvényesítésére vonatkozó állásfoglalásának. Természetesen a megye párt- és állami szerveivel kiépített munkakapcsolatunk is szóba került. — Ez utóbbira nyilván a megyei pártbizottság első titkára is reagált. — Így igaz. Karvalits elvtárs egyébként igen aktuálisnak találta beszámoltatásunkat. Mégpedig a megyei népi ellenőrzésnél közelmúltban lezajlott személycserék miatt. A múlt évben mindenütt újjáválasztották a bizottságokat, s a beszámoltatás időszakában két kivétellel valamennyi elnöki posztra új ember került. E változásokat figyelembe véve is jó az olyasfajta értékelés, amelyen számba vesszük a megtett, utat, amiről a legérintettebb szerv is véleményt mond, hogy jó irányba vezet-e. Talán nem hangzik öndicséretnek, ha elmondom: a megyei első titkár úgy jellemezte tevékenységünket, hogy hozzájárultunk szűkebb pátriánk elhatározott politikai és gazdasági célkitűzéseinek a valóra váltásához, a megfogalmazott tervek teljesítéséhez. Erre a közreműködői munkára a jövőben is igényt tartanak. ■ — Miről beszélt a többi hozzászóló? — Csáki Gyula pénzügyminiszter-helyettes személyes tapasztalatait adta közre. Nemrég járt ugyanis Zalában, s a különböző találkozásai alkalmával a mi munkánk is szóba került. Erre alapozva úgy vélekedett, hogy értjük a feladatunkat, s javasolta: a KNEB ismerje el tevékenységünket. A miniszterhelyettes dicséretesnek ítélte azt a törekvésünket, ahogy a vállalati tanácsokkal, vezetőkkel ismertetjük vizsgálataink során szerzett tapasztalatainkat, s a végrehajtásban, a hiányosságok felszámolásában is az érintettek segítségére igyekszünk lenni. A mi miheztartásunk végett elhangzott az is, hogy a vállalati és a népgazdasági érdekben olykor előforduló eltérések miatt nem kell minden esetben türelmetlennek lennünk, ugyanis e téren a kívánatos összhang előbb-utóbb megteremtődik. Szakali József, a KNEB elnöke is hozzászólt a napirendhez, mintegy a vitát összefoglalva. — Mi az, amit a MNEB további eredményes munkája szempontjából az elnöki összefoglalóból tart érdemesnek megjegyezni? — Mindenekelőtt azt a bátorítást emelném ki, ami a törvényes rend további megkövetelésére vonatkozik, s amihez a jövőben is megkapjuk a segítséget a KNEB-től. Az elkövetkezendő időszakban méginkább a helyszíni munkára helyeződik a hangsúly, mivel a vállalati önállóság miatt kevesebb központi realizálásra van lehetőség, ezért az általunk felvetett gondok megszüntetéséért nekünk kell többet tennünk. A káderpolitikánkban az a feladatunk, hogy stabilizáljuk a jelenlegi személyi állományunkat. Az elismerés, amelyben részesültünk, végül is a megye egész népi ellenőri hálózatának szól, így a csaknem ezer társadalmi munkásnak is, akik szakmai rátermettségükkel, politikai alkalmasságukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a KNEB emelkedő színvonalúnak ítélhette munkánkat, ami a lakosság elismertségével is találkozik — mondta végezetül Zoller József. Mihovics József A pusztamagyaródi termelőszövetkezet cipőfelsőrész-készítő üzemében a végénél tart a téli szezon, az utolsó 4 ezer pár bundabéléses férfi bokacipőt varrják. Ezt követően már a könnyű félcipőket állítják össze tavaszra, nyárra. Felvételünkön Hegedűs Józsefné diszpécser és Bonczok Jenőné csomagoló ellenőrzi a készterméket. (ZH fotó - Polgár Tamás felvétele) — Bő választék műtrágyából — Akadozik a gumiabroncs ellátás Nagy forgalom a zalaegerszegi Agrokernél A mezőgazdasági munkák zavartalanságához az időjárással szembeni kívánalmaink mellett a megfelelő eszköz és anyagellátás is hozzátartozik. Az őszi műtrágya, gép és alkatrészforgalom helyzetéről tájékozódtunk a zalaegerszegi Agrokernél. — Egész évre mintegy negyvenezer tonna hatóanyagnak megfelelő műtrágyát rendeltek nálunk a zalai üzemek — mondja Németh László osztályvezető. — Természetesen ezek nem azonosak a megyei igényekkel, hiszen rajtunk kívül más vállalatok is forgalmaznak műtrágyát. A harmadik negyedévi igényeket kielégítettük, néhány átmeneti helyzetet kivéve nem volt problémánk az ellátással. — Mi okozott gondot? — Vasúti vagonhiány miatt a szállítások késtek, főként a nagy mennyiségben igényelt foszfor tartalmú műtrágyáknál. Természetesen igyekeztünk ezen enyhíteni, a gyártól közvetlenül fuvaroztattunk a megrendelőkhöz a Volánnal. — Milyen ma a műtrágyaféleségek választéka? — Minden igényt ki tudunk elégíteni, a mészáramon salétromból kevés volt a tavaszszal, de azóta javult az ellátás. A kedvezményes karbamid pótrendeléssel kevesen éltek az üzemek közül, bár az újabb akcióval a korábban rendelt mennyiséget is harminc százalékkal olcsóbb áron kapják az év végéig. A tavalyihoz hasonlóan az idén is volt lemondás, a második félévben mintegy ezer tonna hatóanyagmennyiségnek megfelelő mértékben. — őszi kínálatunk meghaladja az igényeket — mondja a géposztályon Antal Béláné előadó. — Bő a választék erőgépekből, de nem keresik a gazdaságok. Felkészültünk a kombájnra szerelhető kukoricabetakarító adapterek beszerzésével, vannak silózó gépeink, de ezek sem keresettek. A Rába gyártmányú ekéket és gabonnavetőgépeket a gyár és a termelési rendszerek forgalmazzák, szovjet és NDK ekék viszont kaphatók nálunk. — Nincs kielégítetlen igény? — Néhányan várnak a Rába—180 géphez kapcsolható ásókoronára, ezt előre láthatólag csak novemberben kapjuk. Tárcsából tíz darabot adtunk el. Jelenleg nincs belőle, de a megrendeléseket teljesítettük, hasonlóképpen a traktorvontatású pótkocsikból is. Az alkatrész osztályon elsőként kerül szóba a gumiabroncs ellátás. — A harmadik negyedévben csak átmenetileg enyhült a gond az IFA tehergépkocsikra szerelhető 8,25—20 méretű gumiabroncsok ellátásában — mondja Kertész Miklós osztályvezető. — Ugyanis, alig ötszáz darabot kaptunk. — Jutott mindenkinek? — A felhasználóktól segítséget kaptunk, hiszen voltak, akik jelezték, tudnak még várni. Így oda adhattunk, ahol a legnagyobbak voltak a gondok. Az alkatrészellátásra jelenleg is az egész évben tapasztaltak jellemzőek, a csehszlovák gépek alkatrészhiánya mellett főként a nyugati gyártmányú csapágyakból rossz az ellátás. Akkumulátorokból nincs hiány, a szükségletek várhatóan továbbra is kielégíthetők lesznek. A múlt évben a garanciás ügyintézést is átvállalva kötött megállapodást az Agroker a gyárral. (■Síi) _ Mm Hmmp Vita a termelési rendszerekről A múlt évben már 64 iparszerű termelési rendszer működött a magyar mezőgazdaságban. Ezek közül 20 a szántóföldi növénytermesztésben, 22 a kertészeti ágazatban, s ugyancsak 22 az állattenyésztésben. A legtöbb tsz és állami gazdaság már régóta egy vagy több termelési rendszer taggazdasága. A Magyarországra látogató külföldi mezőgazdasági szakemberek ma is nagy érdeklődéssel tanulmányozzák e rendszerek tevékenységét. Eközben viszont idehaza élénk vita bontakozott ki róluk. A polémiában részt vevő felek általában úgy fogalmaznak, hogy válaszút elé kerültek a termelési rendszerek hazánkban. A téma egyik ismert kutatója dr. Kalmár Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Karának docense a termelési rendszerek gazdaságosságával foglalkozó tanulmányában kifejti, hogy a hozamnövelés helyett ma már a mezőgazdasági üzemekben is elsősorban a gazdaságosság javítása a legfontosabb követelmény. Így van ez az állattenyésztési termelési rendszerekben is. Drágább a termelés Egy-egy gazdaság átlagosan két állattenyésztési rendszer tagja, és amíg a rendszerhez kapcsolódó mezőgazdasági nagyüzemek száma az elmúlt három évben két százalékkal csökkent, addig az állattenyésztési rendszerekhez tarto tőké nyolc százalékkal növekedett. A nagyüzemi tojótyúkállományt abszolút és relatív értelemben gyakorlatilag teljes egészében valamilyen termelési rendszerben tenyésztik. Valamivel szerényebb mértékben, de hasonló a helyzet a kocaállománnyal is. A szarvasmarha-ágazatban 1983- ban még növekedett, de 1984- ben már csökkent a termelési rendszerben tartott tehenek száma. A termelési rendszerekben tartott anyajuh-állomány aránya viszont folyamatosan csökkent. A különféle termékek önköltségét vizsgálva kiderült, hogy az egységnyi állati termék előállításához szükséges költségek növekedését sem a rendszerekben, sem a rendszeren kívüli gazdálkodók nem tudták megállapítani. A költségnövekedés üteme éves átlagban négy-öt százalék körül alakult. A termelési rendszerekhez kapcsolódó gazdaságokban a tej, a húshasznú vágómarha, és a vágósertés termelése egyértelműen drágább, mint a rendszeren kívül gazdálkodóknál. A tej- és a kettőshasznosításból származó vágómarha, valamint a húscsirke gyakorlatilag ugyanannyiba kerül mindkét csoportnál. A termelési rendszerekben csak az étkezési tojás termelése olcsóbb. Jenlegi gazdasági viszonyok között a rendszerektől kapott (főleg biológiai, technikai és technológiai jellegű) szolgáltatásokkal nem sikerült jobb minőséget, nagyobb árbevételt elérni. Ezen a helyzeten minden bizonnyal a rendszerek által nyújtott jobb szolgáltatásokkal, és jobb minőséget is honoráló, differenciáltabb felvásárlási árakkal lehetne változtatni. A gazdaságossági megfontolások központi kérdése a jövedelem alakulása. Az állattenyésztési rendszerekben — a baromfiágazat kivételével — a termékegységre jutó jövedelem elmarad a rendszeren kívüli termelők eredményeitől. Például a tejtermelésben literenként 6—16 fillér a különbség a rendszeren kívüli termelők javára. Ez 8—28 százalékos különbséget jelent a jövedelemben. A legszembetűnőbb a különbség a húshasznú vágómarhánál — annak ellenére, hogy a szarvasmarha-tenyésztési rendszerekben egyedül ennek az ágazatnak sikerült lényegesen magasabb értékesítési árat elérnie, mint a rendszeren kívüli gazdaságoknak. Az erőteljesen növekvő költségek miatt azonban a húsmarha jövedelme elmaradt a nem olyan jó minőséget előállító rendszeren kívüli termelőkétől. Ez nem is annyira a termelési rendszer tehetetlenségét, mint inkább azt tükrözi, hogy a jelenlegi árfeltételek mellett nem kifizetődő jobb minőséget termelni. A tej- és a kettőshasznosításból származó vágómarhánál és a vágósertésnél — úgyszólván állandóan kilogrammonként 13—93 fillérrel több a rendszeren kívül termelők jövedelme. A rendszerek költségarányos jövedelmezősége — a már annyiszor említett baromfiágazat kivételével — és hatékonysága is elmarad a rendszeren kívüli termelés eredményeitől. Kisebb a jövedelem Egy gazdaság azért lép be a termelési rendszerbe, hogy jobb minőségű árut, és ezzel magasabb értékesítési árat érhessen el. Lehet, hogy költségesebb a termelés, de a magasabb árbevétel kárpótolhatná őket. A hazai gyakorlatban azonban csak a húshasznú vágómarha kilogrammonkénti eladási ára volt 3,00— 3,50 forinttal magasabb a termelési rendszerben, mint az önállóan termelő gazdaságokban. A termelési rendszerek tehát az állattenyésztési ágazatok többségében nem termelnek jobb minőségű árut, és nem érnek el magasabb értékesítési árat sem. A je Válasz a kihívásra Az eddigiek után jogos a kérdés: ha az állattenyésztési rendszerek gazdaságossági eredményei elmaradnak a rendszeren kívül termelők eredményeitől, akkor a gazdaságok miért csatlakoznak (vagy csatlakoztak) mégis ezekhez a rendszerekhez? Az okok között mindenképpen meg kell említeni, hogy a termelést nemcsak gazdasági, hanem egy sor egyéb, a termelési rendszerekben rejlő szervezési, beszerzési és értékesítési lehetőség is befolyásolja. Most már csak az a kérdés, hogy a gazdaságossági elveket meddig szoríthatják háttérbe ezek a kényelmi szempontok? A termelők olyan termelési rendszerekkel létesítenek kapcsolatot, amelyeknek a gazdaságossági paraméterei kedvezőbbek a saját üzemi eredményeiknél. A gazdaságtalanabb rendszerekből kilépnek. (Erre már van példa — főként a növény- és zöldségtermelési rendszerek gyakorlatában.) A termelési rendszerek e gazdasági kihívásra kétféleképpen válaszolnak. Vagy különféle elméleteket gyártanak és a rendelkezésükre álló adminisztratív eszközökkel és esetenként monopolhelyzetükkel élve, továbbra is igyekszenek fenntartani az ágazatban betöltött meghatározó szerepüket, vagy felismerve a változó körülményeket és követelményeket, olyan szolgáltatásokat igyekeznek nyújtani, amelyekkel a hatékonyabb, jövedelmezőbb termelést segítik elő. Szerencsére már erre is vannak példák — a feladat azonban az, hogy e kivételek végre általános gyakorlattá váljanak. Bonyhádi Péter 3