Zalai Hírlap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

4 A családjogi törvény megújulása Interjú dr. Markója Imre igazságügyminiszterrel - Miért vált szükséges­sé a családjogi törvény módosításai? — Népesedési gondjaink, az egyre több veszélyeztetett gyer­mek, egy sor társadalmi beil­leszkedési zavar arra késztetett bennünket, hogy keressük az összefüggést ezek, valamint a családi kötelékek meglazulása között. A válások száma évek óta 28—29 ezer, és csaknem 30 ezer kiskorút érint. Az el­váltak újraháza­sodása azon­ban évek óta csökken; nő a gyermeküket egyedül nevelő szülők, főleg az anyák száma, akik, ha, szívesen vállalná­nak is gyermeket, többségük­ben már nem fognak szülni. A 40 év alatti elvált nők szá­ma ma százezren felül van. A Családok mintegy 10 százalé­kában csak az egyik szülő él együtt kiskorú gyermekével. Az elváltaik és gyermekeik helyzete anyagiakban és ér­zelmekben is általában hátrá­nyosabb, mint a házasoké. So­kan elmagányosodnak, az élet perifériájára sodródnak. A veszélyeztetett gyermekek több, mint harmada szétbom­­lott családiból kerül ki; a fia­talkorú bűnelkövetők csak­nem felét egy szülő nevelte, vagy szülők nélkül nevelke­dett. A bűnelkövetők között háromszor,négyszer több az elvált, mint a házasságban élő; öngyilkosságot két és fél­szer több elvért követ el, mint házas. A nyilvántartott alko­holisták között is háromszor annyi az elvált, mint a csa­ládban élő. Családpolitikánk ezért központi feladatnak te­kinti a családi élet megszi­lárdítását, s az erre irányuló, komplex intézkedések között került sor a családi viszonyok belső r­endjét szabályozó csa­ládjogi törvény módosítására is.­­ A kiegyensúlyozott házasság és családi élet az egyéni és a társadal­mi érdekek szempontjából is fontos számunkra. A társadalmi gyakorlat még­is más. Mi ennek az oka? — Társadalomtudományi kutatások eredményei szerint lakosságunk nagy többségé­nek eszménye a szilárd és tartós házasságon alapuló, szép családi élet. A válást rossz dolognak tartják. A há­zasságok csaknem háromne­gyede sikeres. A közvélemény azonban évek óta nem a jól sikerült házasságok tapaszta­latairól kap tájékoztatást, ha­nem olyan nézetek kaptak nyilvánosságot, amelyek a há­zasság és a családi élet ne­hézségeit, fonákságait eltúloz­va a családi bomlást elkerül­hetetlennek, természetes fo­lyamatnak tüntetik fel. Ezzel családellenes hangulatot, ké­telyt, bizonytalanságot kelte­nek. A házasság tekintélye megtépázód­ott. Ebben szerepe volt az értékrend általános elbizonytalanodásán, a túlzó önérvényesítési törekvések el­terjedésén kívül annak is, hogy a házasok az egyedül­állókhoz képest hátrányban vannak. Ez számos esetben válásra, sokszor látszatválás­ra és házasságkötés helyett rövidebb-hosszabb ideig tartó élettársi viszonyra ösztönöz. Kétségkívül a harmonikus családi élet megszervezése napjainkban, sokkal nehezebb, mint korábban volt. A kétke­resős családokra háruló ter­hek nagyok. Szükséges, hogy a társadalom e terhek egy részét átvállalja, illetőleg könnyítse; családpolitikánk számos folyamatban levő szo­ciálpolitikai, foglalkoztatáspo­litikai, lakáspolitikai és egyéb intézkedéssel ezt is tette. Szükséges továbbá az, hogy a családi terhek a családtagok közt is arányosabban osztód­janak meg. Ezt nehezíti, hogy a családi szerepekről kiala­kult hagyományos felfogás makacsul tovább él, és sok esetben a házastársak közt feszültségeket, konfliktusokat, meg­hasonlottságot vált ki.­­ A társadalmi gyakor­lat jelenlegi alakulásában van-e része a jognak, és mit várhatunk a család­jogi törvény módosításá­tól? — A törvénymódosítástól túlzás lenne a problémák gyökeres megoldását várni. Mindamellett a jognak le nem becsülhető szervező és nevelő szerepe van a családi viszonyok alakulásában. A bí­rói gyakorlat, különösen a családjogi törvény hatályba­lépését követő évtizedekben sokat tett az új típusú, de­mokratikus házasság modell magatartási követelményeinek elterjedéséért. Később a meg­egyezéses válás bevezetése után, ez a nevelő szerep be­szűkült. Ennek következtében is elterjedt az a téves nézet, hogy az állam érdektelen a házassági magatartásokkal szemben, nem is avatkozhat be a házastársi konfliktusba, hiszen a házasság „magán­­szerződés”, nem intézmény. A válás könnyű lehetősége, a bírói békítés formalizmusa is hozzájárult a házassággal kapcsolatos nézetek elbizony­talanodásához. Mindezek alap­ján nyilvánvaló, hogy a csa­ládjogi törvény módosításától elsősorban az várható, hogy egyértelművé tegye a házas­sági—családi viszonyokban szükségszerű értékrendet, fe­jezze ki társadalmunk érde­keltségét, a házastársi—csalá­di viszonyok megszilárdításá­ban. Következetesen érvényt kell szereznünk annak az elv­nek, hogy csinikis a véglegesen és helyrehozhatatlanul meg­romlott házasságok bonthatók fel. Emellett a bíróságnak a jelenleginél hatékonyabb se­gítséget kell nyújtania a vál­ni szándékozóknak ahhoz, hogy — ahol ennek megvan a lehetősége­ — nézeteltérései­ket, sérelmeiket békésen ren­dezzék. A megegyezéses vá­lást ugyanis fenn kívánjuk tartani, de csak azok vehetik majd igénybe a bontóper e formáját, akik az úgynevezett származékos kérdések mind­egyikében, így a vagyoni kér­désekben is meg tudnak egyezni. Akik pedig legalább három éve külön lakásban élnek, csupán a gyermekkel kapcsolatos kérdések rendezé­séről lesznek kötelesek a bí­róságnak számot adni.­­ Mit tehet még az új törvény a családi élet megszilárdításáért? — Fontos a házastársi és a szülői felelősség erősítése. A házasságkötési korhatár nők esetében is 18 évre való fel­emelése, a házastársak jogai­nak és kötelességeinek új megfogalmazása a felelősebb házastársi magatartásokat és döntéseket kívánja ösztönöz­ni. A módosítás a házasok megegyezésének akkor is je­lentős szerepet tulajdonít, ha a házasság közöttük meg­szűnt; az elváltak megegye­zése az irányadó elsősorban a gyermekük sorsát érintő dön­tésekben, a gyermek elhelye­zésében, tartásában, a vele való kapcsolattartásban. Saját sorsukat és gyermekük sorsát rontják azok az elvált szülők, akik képtelenek személyes in­dulataikon felülemelkedve elősegíteni a másik szülővel való kapcsolattartást. Ezen csak a társadalmi gyakorlat megváltoztatásával, józan ész­szel és emberi tisztességgel lehet segíteni, hiszen a jog eszközei e probléma megoldá­sához nem elégségesek. A szü­lői felelősség növelését céloz­za, hogy a gyermekétől külön élő szülő nemcsak a gyermek sorsdöntő kérdéseiben kap együttműködési jogot a gon­dozó szülővel, s hogy az ed­diginél szélesebb körű kap­csolattartásra is igénye lehet. Ezeknek a jogainak a gyakor­lása egyben kötelessége is lesz. - Kevesebb lesz-e a vagyonjogi vita a bírósá­gokon? — Házassági vagyonjogi szerződés kötését jogunk ed­dig kifejezetten tiltotta. A módosítás lehetővé teszi, hogy a házasfelek határozzák meg, hogy mi fogja közös vagyo­nukat képezni, s mi tartozik majd külön vagyonukba. A házasok azt is kiköthetik, hogy válásuk esetén az egyi­kük tulajdonát, vagy önálló bérletét képező lakást a másik házasfél térítési és elhelyezési igény nélkül el fogja hagyni. Úgy vélem, ez a lehetőség az újraházasodásokat is segítheti.­­ Az újraházasodást milyen további rendelke­zésekkel kívánják ösztö­nözni? — Bármilyen nehéz is a gyermekét egyedül nevelő szülő helyzete, a lakásviszo­nyok, a tartásdíjfizetési köte­lezettség, valamint a gyer­mekkel való kapcsolattartás nehézségei miatt a másik fél sokszor még hátrányosabb körülmények közé kerül. A gyermektartásdíj megállapítá­sánál a gyermek tényleges szükségleteiből kell kiindulni. Figyelembe kell venni mind­két szülő jövedelmi—vagyoni viszonyait, tartási terheit, s az eset körülményeit mérle­gelve a tartásdíj a kötelezett keresetének 15—25 százaléka lehet. A közös lakás haszná­latáról szóló új szabályozás­nak pedig az a lényege, hogy a meg nem osztható lakásból távozásra kötelezett félnek reális, elvesztett használati jogának megfelelő értékű té­rítést nyújtson a bennmaradó volt házastárs.­­ Kérjük szóljon az apaság megállapításának új szabályairól. — A származás biztonságá­hoz fűződő jelentős egyéni és társadalmi érdekek azt kíván­ják: a bíróság minden vita­tott esetben tüzetesen vizs­gálja meg, hogy ki a gyer­mek apja. Ezért élettársi vi­szony, illetőleg huzamos szexuális kapcsolat esetén is meg kell győződni a bíróság­nak a származás bizonyossá­gáról. Az apaság megállapí­tásához továbbra sem lesz elégséges a vércsoportvizsgá­lat. Megszűnik viszont, hogy nemi érintkezés tényének bi­zonyítottsága esetén a férfit a bíróság­i tartásdíj fizetésére kötelezhette anélkül, hogy az apasága megállapítható lett volna. Ez visszaélésekre, a szóbajövő férfiak közötti vá­logatásra adott lehetőséget. Tartásdíj fizetésére csak az kötelezhető, aki megállapít­hatóan a gyermek apja. - Az örökbefogadás rendjének változásai? — Például a jelenlegi hat hónapos várakozás helyett a szülő a jövőben a gyermek születését követő két hónap eltelte után már hozzájárul­hat a gyermek örökbefogadá­sához. Mivel pedig a jövőben a gyermek nevelésére alkal­matlan, a szülői felügyeleti joggal súlyosan visszaélő szü­lő felügyeleti joga gyakrab­ban megszüntethető, az érin­tett gyermekek közül is töb­ben kerülhetnek örökbefoga­dással megfelelő családi kör­nyezetbe, mert ilyen esetben a szülő hozzájárulására az örökbefogadáshoz nem lesz szükség. - A házassági-családi viszonyok megszilárdításá­­­nak a jogokon kívül van­nak-e más feltételei is? — Véleményem szerint ki­emelkedő jelentőségű a köz­vélemény, a szemlélet formá­lása. A családi életre neve­lésnek az iskolai és egyéb formáit ehhez elengedhetetle­nül fontosnak tartom. Szük­séges a házasságkötés előtti tanácsadás új, gazdagabb, jo­gi, etikai és életviteli isme­reteket is nyújtó tartalmának kialakítása, továbbá olyan szakszerű mentálhigiénés ta­nácsadó szolgálat, amelyhez a válási krízis esetén is irá­nyíthatná a házastársakat a bíróság. S végül, de nem utolsó sorban az új, megnö­vekedett feladatok elviselésé­re alkalmassá kell tenni­, a jelenleg túlterhelt, nehézsé­gekkel küszködő bíróságokat és gyámhatóságokat. Miklós Éva NYELVLECKE Kispolszki áll „Pl” fel­ségjellel az építkezés szom­szédságában, mintegy segí­tendő a járókelők tájékoz­tatását, hogy fenn a tetőn lengyel nyelven folyik az ácsok diskurzusa. Lenn ma­gyar szaktársaik tényked­nek, méghozzá feltehetőleg igencsak elmélyülten, hi­szen hiába kiabál valamit feléjük az egyik tetőfedő, senki sem vesz róla tudo­mást. A palaszögelési test­helyzetet feladva már-már életveszélyesen egyensúlyoz szegény a léceken, s rimán­­kodik valami deszkaféléért. — Daj jus! Sibka! — pró­bálkozik újra meg újra. Végre valaki mégiscsak némi érdeklődést tanúsít és megkérdi: — Mit zengedezik ez ott fönn? — Tudja a fene, de va­lami gyorsan kellene neki. — Gyorsan?! Mondd neki, hogy helyezkedjen el csak szépen a hátsó felére, rá­érünk. — Hallottad? — közvetít a „tolmács”. — Ráérünk. Az ács tényleg leül és memorizál. Ráérünk, ráérünk ... Ma megint tanult vala­mit magyarul, néhány gondolat... Tartsa fel a kezét az az értekezletrejáró, akinek nem lesz libabőrös a háta, amikor ilyesmit hall: „Tu­lajdonképpen nem tervez­tem hozzászólni, de az el­hangzottak arra késztetnek, hogy néhány gondolat­tal ...” A baj kettős: egy­részt nem mindig érkezik meg a gondolat, másrészt vannak esetek, amikor nem gondolattal kell előállni, hanem tényekkel. Mint pél­dául a közelmúltban egy városi szintű beszámoltatá­son, melyen egy konkrét feladat konkrét végrehaj­tására voltak kiváncsiak a kérdezők és sokan mégis igy kezdték a mondókát: — Engedjék meg, hogy né­hány gondolattal... Most már csak azt várom, hogy a Parlament előtt, vagy a Felszabadulás téren a díszszemle parancsnoka emigyen térül-fordul oda a honvédelmi miniszterhez: — Vezérezredes elvtárs, en­gedje meg, hogy a díszszem­le létszámával, valamint céljával és egyéb vonatko­zásaival kapcsolatban né­hány gondolattal hozzájá­ruljak ön és a jelenlévők informálásához, továbbá ... KEREKASZTAL Az eszmecserék gyakori formája az úgynevezett ke­rekasztal beszélgetés, ami­­kor is a vita rendszerint ol­dottabb, mint egy elnöksé­­ges értekezleten, vagy egyéb népes tanácskozáson. Az el­helyezkedés azonban nem­egyszer mégiscsak gondot okoz, elvégre a tisztelet azért úgy kívánná, hogy a legmagasabb rangú résztve­­vevő, netán vendég, leg­alább alig észrevehetően ki­emelkedő helyet kapna. Aki viszont tiltakozik ellene, mondván, hogy ez ellenke­zik az összejövetel jellegé­vel. Ez a jobbik eset. A rosszabb, amikor egyik­másik „kisfőnök” duzzog, amiért nem jutott székhez a központnak tekinthető fertályon. A dilemma nem csekély, pedig a megoldás pofon­­egyszerű: szó szerint kell venni a kerekasztalt. A me­gyeszékhely egyik ipari szö­vetkezeti elnökének a szo­bájában már évek óta ki­váló szolgálatot tesz egy ilyen alkalmatosság. Ho­gyan lehetne gyarapítani a számukat? Talán össze kel­­­­lene hozni néhány kerek­asztal megbeszélést ... — Kovács — NOTESZLAPOK 1986. november 1., szombat A szakértelmet is megkövetelik Lehetőségek és szigorítások a magánkereskedelemben A közelmúltban módosítot­­■ták a belkereskedelmi tör- I vényt és a magánkereskede­lemről szóló törvényerejű rendeletet, amely október el­sején lépett érvénybe. Az in­doklás szerint erre a gazda­sági életben bekövetkezett változások, többek között az új üzemeltetési formák, vala­mint a magánkereskedelem térhódítása miatt volt szük­ség. No meg azért, hogy meg­szűnjenek a magánkereskede­lem és az állami, illetve a szövetkezeti kereskedelem kö­zötti különbségek. Tény, hogy a magánkeres­kedők tevékenysége folytán javult az áruellátás, bővült a választék és nem utolsó sor­ban emelkedett a kiszolgálás színvonala. A magánvállalko­zókra vonatkozó jogi szabá­lyozás továbbfejlesztése ugyancsak a jövőbeni ered­ményes munkát hivatott elő­segíteni. A lakosság jobb el­látása érdekében most lehe­tővé vált a kisipari és a kis­kereskedői tevékenység együt­tes folytatása, amit különösen a kisebb, ezerötszáz főnél alacsonyabb lélekszámú tele­püléseken érdemes szorgal­mazni. Mivel ellátási nehéz­ségek a város peremkerüle­teiben is vannak, ezért a ta­nácsok ott is engedélyezhetik a két szolgáltatás együttes gyakorlását. A szakmai színvonal emelé­se érdekében az új jogsza­bályban szigorították a vállal­kozás személyi, szakmai fel­tételeit. A magánkereskedést több területen — például a jármű-, alkatrész-, háztartási-, vegyi- és műszaki kereskedés, valamint vendéglátás tekinte­tében — megfelelő képesítés­hez kötik. S ennek hiánya — az eddigiekkel ellentétben — nem pótolható szakképzett al­kalmazottal, vagy segítő csa­ládtag foglalkoztatásával. Ez- ■ zel akarják elejét venni an­nak, hogy a vállalkozó ne csak a pénzét fektesse be, vagy az üzlethelyiségét adja bérbe, hanem saját maga is­­ aktívan vegyen részt a mun­kában. Különben az engedé­lyét visszavonják. Mellékter­mék- és hulladékgyűjtéshez a jövőben általános iskolai vég­zettség szükséges. A jogszabály szakképzett­ségre, iskolai végzettségre vo­natkozó része nem érinti azo­kat, akiknek megvan a mű­ködési engedélyük, viszont szakképzettséggel nem rendel­keznek. Utólag tehát nem kell az iskolapadba ülniük, nyu­godtan dolgozhatnak tovább. Azokban a szakmákban, ahol előírás az általános iskolai végzettség, az engedélyt ak­kor is kiadják, ha a kérelme­zőnek hat elemije van, amit a korábbi iskolarendszerben szerzett. A tanácsok korlátozhatják, illetve visszavonhatják a sze­szesital-árusítási és italmérési engedélyeket. Erre akkor ke­rülhet sor, ha nem biztosítot­tak az ilyen jellegű tevékeny­ség kulturált feltételei, nem tartják be az értékesítési és a hatósági előírásokat, zavarják a közrendet, a lakosság nyu­galmát. Régebben a magánkereske­dők megtehették, hogy — — előzetes bejelentés után — üzletükben a kiszolgálást szü­neteltették. A jövőben ehhez a helyi tanács hozzájárulása szükségeltetik. A jogszabály a magyar nyelv védelme érde­kében úgy rendelkezik, hogy az üzlet nevében csak magyar, illetve a magyarban megho­nosodott szavak szerepelhet­nek. Az elnevezésben utalni kell a szolgáltatásra, az üz­letkörre. Völgyi Ferenc Kiemelt helyen a közműépítés Településfejlesztés Lovásziban A Lovászi Községi Közös Tanács körzetében a hatodik ötéves tervidőszak kiemelt be­ruházása volt a vezetékes ivó­­vízhálózat építésének elkezdé­se, aminek az első üteme a közelmúltban befejeződött. A tornyiszentmiklósi öreghegyen felépült egy magaslati víztá­rozó, így Tornyiszentmiklós és Dobri már onnan kapja a vizet, amit a KFV szemenyei vízbázisa biztosít. A vízmű­építési program folytatódik. Még az idén elkészül az ellá­tatlan területek ivóvízhálóza­tának kivitelezési terve. A ké­sőbbiekben az egész tanácsi terület a lenti vízbázisról kapja az ivóvizet. Várhatóan a következő esztendő második felében elkezdődnek a Má­homfa—Tornyiszentmiklós összekötő szakasz kivitelezési munkálatai is. Befejeződött a lovászi lakó­telepet,­­a KFV helyi üzemét és a kútfeji községrészt érin­tő szennyvízcsatorna, vala­mint a szennyvíztisztító épí­tése. A közelmúltban négy társközségben megtörtént a villanyhálózat rekonstrukció­ja, amit a jövőben tovább folytatnak. Szeptemberben el­kezdődött a tornyiszentmikló­si és a dobri gázvezeték fel­újítása. Lovásziban a lakóte­lepen lényegében befejeződött az ivóvíz vezetékhálózat re­konstrukciója, mindössze a házakba történő bekötések egy részét kell még elvégez­ni. A beruházás mintegy nyolc millió forintba került. Az utóbbi időben a körzet­ben mérséklődött az elván­dorlás, egyre nagyobb az épít­kezési kedv. A felmerülő igé­nyek kielégítésére Lovásziban tizennégy közművesített telket alakítottak ki, ezek többségén már családi házak állnak. A jövőben újabb tizenhét lakó­telket akarnak értékesíteni. A kereskedelmi ellátás fej­lesztése érdekében — a pákai áfésszel közösen — a kislová­­szi községrészben vegyesbolt, a kútfeji községrészben pedig kis ABC építését tervezik. A székhelyközség központjában — az ott levő épületkomple­xumból — egy kereskedelmi és szolgáltató házat akarnak kialakítani. Az előzetes ter­vek szerint itt kapna helyet egy kisáruház és négy szol­gáltató egység.

Next