Zalai Hírlap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január 2., péntek Az igazi versenyszellem még várat magára Autójavításról az eger­szegi tanács ülése kapcsán Egyesek­­szerint kétszer örül igazán manapság az autótulajdonos: először amikor kocsihoz jut, másodszor pedig, amikor sikerül túladnia lestrapált járgányán. Mi­tagadás: ami a két időpont között van, az valóban sok bosszúság forrása, mégpedig a javítás és az alkatrészel­látás gyengéi miatt. E nehézségekkel az újdonsült autó­­tulajdonos már az első szervizbeli útja során találkoz­hat. Például olyan formán, hogy a garanciális átvizsgá­láskor előírt, a jótállási füzetben is feltüntetett be­állítások némelyikét nem végzik el a szerelők, s elő­fordul, hogy kisebb apróságok eltűnnek a kocsiból. Elöregedő járműpark A Zalaegerszegi Városi Ta­nács legutolsó ülésén — a té­ma tárgyalása kapcsán — meg­fogalmazódott, hogy a gépjár­mű-javító hálózat mennyiségi­leg ugyan most már képes ki­elégíteni az igényeket, ám a minőség, a kulturált kiszolgá­lás terén jócskán akad még teendő. S hogy a számos lakossági szolgáltatás közül miért épp a gépjármű-javítás ügyének a megvitatása került a testület elé, az a sokakat érintő volta miatt van. Amíg például a megyeszékhelyen a ruhák mo­sására és vegytisztítására évente 6 millió, az elektromos háztartási gépek javítására pe­dig 18 millió forintot költenek, addig az autójavítás kiadásai elérik a 40 millió forintot. Ezt a pénzt persze nemcsak a za­laegerszegiek fizetik ki, hanem a környékbeli községekben la­kó autósok is, akik más lehető­ség híján a városban javíttat­ják kocsijukat. A mind több személygépko­csi, s a járművek átlagéletko­rának emelkedése jól működő javító-karbantartó hálózatot igényel. Megyében Zalaeger­szegen van a legtöbb autó ab­szolút értelemben — összesen 11 ezer —, és úgy is, ha az ezer lakosra vetített átlagot vesz­­szük. Ez utóbbi átlagszám meghaladja a 170-et, szembeni mondjuk a zalaszentgróti és a lenti 140-nel. A járművek át­lagéletkora 8 év, de harminc százalékuk 10 évnél is idősebb. Ebből következik, hogy egyre gyakrabban szorulnak javítás­ra. Kínálati pozícióban Jelenleg a gépjárműjavítók kínálati pozícióban vannak — hangzott el többek között a ta­nács ülésén. E helyzet úgy ala­kult ki, hogy a két vállalat — az Autójavító és a Generál — mellett minden eddiginél több kisiparos kért és kapott mű­ködési engedélyt. A maszeknak nevezett szerelők, fényezők, villamossági műszerészek, ka­rosszéria-lakatosok, gumijaví­tók, kerékkiegyensúlyozók és autóápolók száma négy év alatt megháromszorozódott, s jelenleg kereken száz. A magánkisiparosok összes­ségében ugyanolyan — évi 12 millió forint — értékben vé­geznek lakossági szolgáltatáso­kat, mint a 120 fős Autójavító Kisvállalat. A Generál része­sedése 15 millió forint, ami a két—három évvel ezelőtti visz­­szaesés után újbóli emelkedést mutat. Három éve önálló az Autója­vító, amely korábban az AFIT-hoz tartozott. A tröszti alárendeltségnek közvetlenül az átszervezés előtti időszak­ban nagy kárát látta az eger­­szegi cég azért, mert az esedé­kessé vált felújításokat, fej­lesztéseket elhanyagolták az AFIT-központban. Így a nem kis kiadással járó rekonstruk­ciót az önállóvá vált vállalat­nak saját erejéből kellett meg­oldania. A végül is meglevő kínálati kapacitásnak igazi piachelyze­tet, versenyszellemet kellene szülnie, ami azonban egyelőre alig érezteti hatását. Az ügyfél joggal várná el a kulturáltabb kiszolgálást, ami az ügyvitel egyszerűsítésére is vonatkozik, így például arra, hogy a javít­tató várakozás, sorbanállás nélkül leadhassa kocsiját,­s ha elkészült, ne kelljen a munka­lappal ide-oda futkosnia. Nem is beszélve a tisztességes mun­kavégzésről, ami semmikép­pen sem egyeztethető­ össze olyan manipulációkkal, mint­hogy a megrendelővel eseten­ként olyan alkatrészeket is megfizettetnek, amelyeket nem építettek be a kocsijába. A munkaidőalap védelméért Egy felmérés tapasztalatai a kanizsai OTP-nél Az OTP nagykanizsai fiók­jánál a napokban fejeződött be annak a felmérésnek a ki­értékelése, amelyet azért vé­geztek el, hogy munkájukkal még jobban megkönnyítsék ügyfeleik dolgát, összesen 700 kérdőívet töltettek ki a beté­rőkkel, s azt tudakolták, menny»«« elégedettek, mi az, ami nem tetszik és milyen változtatásoknak örülnének. Az összegzés tapasztalatait Polay József fiókigazgatótól kérdeztük meg. — Egyértelműen tanulságos volt a felmérés — szögezte le Polay József. — Bár az or­szágban az elsők között kí­sérleti jelleggel nyolc évvel ezelőtt mi is bevezettük a csütörtöki hosszabbított ügy­­­félfogadást, erről mindössze a megkérdezettek 80 százaléka tudott. Hozzáteszem, nem a több éves gyakorlatról, csak az utóbbi időben máshol is bevezetett csütörtöki nyitva­­tar­tásokról. — Mi volt erről a véle­mény? — Azt, hogy 19 óráig vár­juk az ügyfeleket, a megkér­dezettek kétharmada helyesli. Olyannyira, hogy december közepe óta a korábbi egy he­lyett két pénztárt kell nyit­­vatartanunk, mert délután 15 órától 18 óráig 400—500 ügy­fél fordul meg fiókunknál. Néhány megjegyzés egyezik a véleményünkkel, ugyanis 18 óra után, elvétve tér be vala­ki. Ennek ellenére, számolva az ügyfélforgalom további nö­vekedésével, nem tervezzük a nyitvatartási időnk változta­tását. Úgy gondoljuk, ha a gyárakban, üzemekben is ke­vesebb lesz a műszak alatti kilépő, nálunk növekszik a forgalom. — Szerepelt a felmérésben: mennyire elégedettek az OTP­­-propagandával az emberek? — Magunk se hittük, meny­nyire elégedetlenek. A „jó” megjelölést alig 70 százalék húzta alá, tíz százalékuk pe­dig kimondottan rossznak nyilvánította. Pótkérdést is feltettek dolgozóink: miért? Kiderült, hogy sokan nem is­merik a változásokat. Az év­tizedes gyakorlat alapján csak a betétekről, a gépkocsibefi­zetésekről és a kölcsönök in­tézéséről tudnak. Ám, hogy például emelkedtek a kamat­lábak, s hogy új formátumú betétek is léteznek, arról nem mindenki tud. — Csakugyan, milyen válto­zások várhatók? — A nagyobb vállalatokkal, mezőgazdasági üzemekkel megállapodtunk, hogy a mun­kaügyi osztályaikon a legfon­tosabb bejelentő- és kérdő­íveink kaphatók lesznek. Ezért tehát a jövőben már nem kell bejönniük az OTP- be a dolgozóknak. Ugyanitt afféle helyi információs szol­gálatot is teljesítenek a válla­lati, szövetkezeti munkaügyi­sek. Végül is ezzel egy újabb kilépő, vagy szabadnap taka­rítható meg azoknál, akik be­osztásuk révén nem jöhetnek csütörtökönként. A felkeresett gyárak örültek a kezdemé­nyezésnek, ezért a jövőben a kört bővíteni kívánjuk. — Feltehetőleg akadt más ötlet is. — Igen, ötlet szüli az ötle­tet. Már elhatároztuk, hogy a városi televízióval is felvesz­­szük a kapcsolatot, hogy az ügyfelek által kifogásolt pro­pagandán javíthassunk. — Mi mindent írtak az „egyéb” rovatba? — Azon például még törjük a fejünket, hogyan lehetne a betérőknek tanácsot adni: hol, milyen formában lehet úgy befektetni a pénzt, hogy az tisztességesen kamatozzék. De nem akarok az OTP kezdemé­nyezései elé vágni, hiszen or­szágosan is felmerült valami hasonló szolgáltatás bevezeté­se — mondta a fiókigazgató. — győri — Egy évvel ezelőtt bőví­tette profilját az­ Erdőgaz­dasági Fűt­és Kosáripari Vállalat lenti üzeme. Egy használaton kívüli rak­tárhelyiség át­alakításával új üzemrészt hoz­tak létre, ahol azonban nem kosárfonók, hanem varró­nők látták munkához. — Az volt a szándékunk, hogy bővítsük a városunk­ban és a környéken lakók munkalehetőségeit — mondja Varga Imre üzemigazgató. — A profilszélesítést gazdasági célok is indokolták, s ehhez jó alkalomnak kínálkozott a varroda létesítése. A Zala­egerszegi Ruhagyárnak dol­gozunk bérmunkában. Lenti­ben is működik gyáregysé­gük, így lehetőségünk van a közvetlen kapcsolattartásra, ami főként az indulásnál je­lentett nagy segítséget. — Éves teljesítményünk a tervezett körül várható, azaz 2,2 millió forint termelési ér­téket jelent — veszi át a szót Németh Miklósné, a var­roda vezetője. — Az indulás éve sok gonddal járt, a hu­szonnyolc dolgozónak csak­nem fele cserélődött a nyáron anyagi okok miatt. — Rosszul fizetnek? — Három hónapig órabért adtunk, s áprilistól tértünk át a teljesítmény szerinti dí­jazásra. Többeknek emiatt visszaesett a keresete. Rövid időn belül jöttek új jelent­kezők, így stabilizálódik a kollektívánk. A teremben zúgnak a gé­pek, a kiszabott anyagokból nadrágok készülnek. — Van már gyakorlatom valamennyi műveletben — mondja Török István,lé, mi­közben a zseb bevarrását végzi. — Kicsit elbizonytala­nított bennünket az, hogy so­kan elmentek, ezért örül­tünk, amikor újra teljes lett a létszám. — A teljesítménytől füg­gően három—négyezer forint között tudunk keresni — em­líti Ambrusné Csiszler Judit, az újabb dolgozók közül. — Szeptembertől vagyok itt, ez az első munkahelyem. Férfi­szabó a szakmám, most ép­pen zsebet vágok a gépen, de többféle műveletet varrtam már. — A különböző munkada­rabok elkészítésénél nincse­nek nagy különbségek — fű­zi hozzá Bedő Katalin, aki ugyancsak szeptembertől dol­gozik a varrodában. — Az­előtt csak otthon szoktam varrni, két hétig órabért kap­tam a betanulásra. Most már én sem keresek kevesebbet, mint a többiek. " Mint a varroda vezetője el­mondta, a nyáron történt teljesítménykiesést nagyrészt pótolni tudták. " Októberben és novem­berben hatezer darab nadrág készült el nálunk, ugyanany­­nyi, mint a harmadik ne­gyedévben. Továbbra is en­nél a profilnál szeretnénk maradni, a helyiség, a körül­mények ennek felelnek meg. Például a kabátvarrás jóval nagyobb helyet igényelne. Örülünk annak, hogy ez be­vált, az első év nehézségei mellett is minőségi kifogás nélkül tudtunk dolgozni. — Korányi — Török Istvánná Ambrusné Csiszler Judit Bedő Katalin Jól járna az ügyfél Dicséretes dolog, hogy az al­katrészellátást javítandó a szervizek — s ide sorolható az Autóklub is — saját alkatrész­boltot nyitottak. Csakhogy et­től még nem lesz több főfék­henger mondjuk a Daciákhoz, kuplungtárcsa és főtengely a Skodákhoz, illetve Ladához szükséges szelephimba, netán­ kipufogódob­b, hogy csak né­hány krónikus hiánycikket em­lítsünk. • Elgondolkoztató az a felve­tés, mely szerint a különböző vállalatoknál és intézmények­nél meglevő autójavító-kapa­citást is hozzáférhetővé kelle­ne tenni a lakosság számára. Ennek nyilván nem örülnének a mostani javítók, mert keve­sebb lenne a megrendelésük. Jól járnának viszont az autó­sok, akiknek nagyobb válasz­tási lehetőségük lenne, hogy kire bízzák kocsijukat. Elkép­zelhetően ilyesfajta helyzet megteremtése javítaná meg végérvényesen az autójavítást, amire továbbra is ráfér a re­parálás. M. J. Fejlődésünk kulcsa • a műszaki fejlesztés A műszaki haladás meg­gyorsítása, és ezzel összefüg­gésben a tudományos kutatás eredményességének fokozása meghatározó fontosságú, to­vább nem halasztható fel­adat. Végrehajtásától alapve­tően függ a népgazdaság telje­sítményének növelése, a szo­cialista társadalom további sokoldalú korszerűsítése. Kü­lönösen időszerűvé tette a mű­szaki fejlődéssel kapcsolatos kérdések elemzését az, hogy a gazdasági munka megjaví­tásáról hozott 1986. novembe­ri­ központi bizottsági határo­zat a gazdaságfejlesztési mun­kák középpontjába helyezte a termék- és technológiai szer­kezet korszerűsítését. Az ab­ban megfogalmazott feladatok megoldása megköveteli a tech­nikai-technológiai fejlődés felgyorsítását, ugyanakkor azok végrehajtása kedvező közgazdasági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számára. Az országban folyó műsza­ki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a VII. öt­éves népgazdasági terv, a központi gazdaságfejlesztési és szervezési programok, va­lamint az ezekkel összehan­golt országos középtávú ku­tatás-fejlesztési terv prog­ramjai meghatározták. Ezek­ben a tervekben és progra­mokban — a XIII. Kongresz­­szus határozatának megfele­lően — megtörtént a fő fel­adatok kijelölése, a források szétosztása, és körvonalazód­tak az irányítás korszerűsíté­sének teendői is. Szükség van azonban a meghozott intézke­dések összhangjának megte­remtésére és a végrehajtás társadalmi, gazdasági és poli­tikai feltételeinek javítására. Ezért tűzte a Központi Bizott­ság december 28. ülésének na­pirendjére a műszaki fejlődés és a tudományos haladás fel­­gyorsításának feladatait. Tenyek alkalmazására való készség és képesség, a mun­kakultúra az, ami a korsze­rűsödés lendületét meghatá­rozza. A műszaki fejlesztés döntő mértékben a vállala­toknál, szövetkezeteknél meg­valósuló, a versenyképesség és a jövedelmezőség növelését szolgáló — többnyire a keres­let által vezérelt­­ tevékeny­ség. A tapasztalatok azt iga­zolják, azok a vállalatok és szövetkezetek törekedtek szer­vezetüket és technológiájukat megújítani, amelyeknek ke­mény piaci versenyben kellett helytállniuk. Jelentős szerepe van a mű­szaki fejlesztésben a központi irányításnak, amelynek fel­adata a prioritások meghatá­rozása; a műszaki fejlesztés stratégiai céljainak kidolgo­zása; a műszaki fejlődést szolgáló társadalmi és közgaz­dasági feltételek kialakítása. Ugyanakkor az állami irányí­tásban a közgazdasági eszkö­zök, a közvetett módszerek rugalmas alkalmazásának erő­sítésére van szükség. A fő fi­gyelmet a társadalmi—köz­­gazdasági környezet új mű­szaki eredményeket befogadó képességének javítására kell fordítani. Fő követelmény: a technológia korszerűsítése A hazai műszaki fejlesztés­ben az előttünk álló évtized­ben a technológia korszerűsí­tése lesz fő követelmény. Ál­talános megítélés szerint ugyanis ezen a területen a legnagyobbak az elmaradások. Korszerűtlen eszközökkel nem lehet korszerű és versenyké­pes terméket gyártani. A műszaki fejlesztés ered­ményességének növeléséhez a feltételek kényszere mellett több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kuta­tásra és a műszaki fejlesztés­re fordítható anyagi eszközök a nemzeti jövedelemnél gyor­sabban növekedjenek. Az alapkutatások fejlesztését az anyagi források differenciált felhasználásával, a pályázati és a megbízási rendszer javí­tásával, a versenyeztetés szé­lesebb körű alkalmazásával kell elősegíteni. A tudományos kutatás gya­korlati hasznosítása érdeké­ben kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkamegosz­tást kell kialakítani a kutató- és felsőoktatási intézmények, illetve a vállalatok között. A tél: leszakadás vagy felzárkózás A felszabadulás óta eltelt idő alatt hazánkban a gazda­sági-műszaki színvonal jelen­tősen nőtt. A technológiai fejlődés főbb nemzetközi ten­denciáit lényegében követtük. Egyes területeken olyan tech­nológiák honosodtak meg, amelyek hozzájárultak a kor­szerű műszaki kultúra kibon­takozásához. A tudományos— technikai fejlődés világmére­tű felgyorsulásának, a hazai gazdasági növekedés­ lassulá­sa, és a nem kielégí­tő haté­konyságú munka hatására azonban az utóbbi időszakban számos területen fokozódott a nemzetközi élvonaltól való technológiai elmaradás. Olyan helyzet jött létre, mint egy futóversenyen: az élcsoport felgyorsította lépteit. Ilyenkor, ha valaki nem vált ütemet, nemcsak az elöl lévőktől sza­kad le, hanem megelőzhetik a hátrább lévők is. A tét tehát nagy: leszakadás vagy felzár­kózás. Kérdés: jelentős erőfeszíté­seink ellenére miért sokasod­nak gondjaink? A gazdaság műszaki megújulását minde­nekelőtt a teljesítményekre nem kellően ösztönző társa­dalmi,a gazdasági környezet, és az igénybe vehető források csökkentése fékezte. A gazda­ságirányítás a külgazdasági egyensúly rövidtávú stabilizá­ciója érdekében tett nagy erő­feszítést, és kisebb figyelmet fordított a termelési szerke­zet javítására, a technológiák korszerűsítésére. Ám a gaz­dasági szervezetek sem hasz­nálták ki megfelelően meglé­vő lehetőségeiket. Az emberi tényező felértékelése A tudományos-műszaki ha­ladás alapvető társadalmi— gazdasági folyamat. Eredmé­nyességét a közösségek meg­újulásra való készsége, a gaz­dasági szervezetek érdekeltsé­ge, az egyének érdekeltsége, motivációja, az emberi ténye­ző minősége szabja meg. Nemcsak a felhasználható for­rások mennyisége, hanem ezek felhasználásának haté­konysága, az új műszaki ered­ A központi irányításnak is segítenie kell A műszaki fejlesztés fel­­gyorsításában központi szere­pe van a szellemi és anyagi tartalékok mozgósítását szol­gáló érdekeltségi rendszernek. A műszaki fejlesztésben meg­határozó szerepet betöltő szak­emberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése ha­laszthatatlan feladat. Az em­beri tényező hatékonyságát növelő eszközök számottevő része azonban a vállalatveze­tés kezében van. Megkezdő­dött, bár csak lassan és csak néhány vállalatnál, a műsza­ki fejlesztésben kulcsszerepet játszó, kiemelkedő teljesítmé­nyeket felmutató vállalati szakemberek bérszínvonalá­nak az átlagnál erőteljesebb emelkedése. Ezt a folyamatot fel kell gyorsítani, amelyet vállalati jövedelem- és kere­setszabályozással a központi irányításnak is rugalmasan se­gítenie kell. A műszaki fejlesztés a vál­lalati kollektíva valamennyi tagjának feladata. Sikerének fontos feltétele, hogy a dol­gozók azonosuljanak a célok­kal. Ez nemcsak a dolgozók szakmai felkészültségén mú­lik, hanem a megfelelő ösz­tönzésen, és az újítást párto­ló munkahelyi légkörön. Az előttünk álló időszakban ezért a legfontosabb feladat az em­beri tudás, a hozzáértés, és a leleményesség kibontakoztatá­sa. Ifj. Marosán György, az MSZMP KB munkatársa 3

Next