Zalai Hírlap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
1987. január 2., péntek Az igazi versenyszellem még várat magára Autójavításról az egerszegi tanács ülése kapcsán Egyesekszerint kétszer örül igazán manapság az autótulajdonos: először amikor kocsihoz jut, másodszor pedig, amikor sikerül túladnia lestrapált járgányán. Mitagadás: ami a két időpont között van, az valóban sok bosszúság forrása, mégpedig a javítás és az alkatrészellátás gyengéi miatt. E nehézségekkel az újdonsült autótulajdonos már az első szervizbeli útja során találkozhat. Például olyan formán, hogy a garanciális átvizsgáláskor előírt, a jótállási füzetben is feltüntetett beállítások némelyikét nem végzik el a szerelők, s előfordul, hogy kisebb apróságok eltűnnek a kocsiból. Elöregedő járműpark A Zalaegerszegi Városi Tanács legutolsó ülésén — a téma tárgyalása kapcsán — megfogalmazódott, hogy a gépjármű-javító hálózat mennyiségileg ugyan most már képes kielégíteni az igényeket, ám a minőség, a kulturált kiszolgálás terén jócskán akad még teendő. S hogy a számos lakossági szolgáltatás közül miért épp a gépjármű-javítás ügyének a megvitatása került a testület elé, az a sokakat érintő volta miatt van. Amíg például a megyeszékhelyen a ruhák mosására és vegytisztítására évente 6 millió, az elektromos háztartási gépek javítására pedig 18 millió forintot költenek, addig az autójavítás kiadásai elérik a 40 millió forintot. Ezt a pénzt persze nemcsak a zalaegerszegiek fizetik ki, hanem a környékbeli községekben lakó autósok is, akik más lehetőség híján a városban javíttatják kocsijukat. A mind több személygépkocsi, s a járművek átlagéletkorának emelkedése jól működő javító-karbantartó hálózatot igényel. Megyében Zalaegerszegen van a legtöbb autó abszolút értelemben — összesen 11 ezer —, és úgy is, ha az ezer lakosra vetített átlagot veszszük. Ez utóbbi átlagszám meghaladja a 170-et, szembeni mondjuk a zalaszentgróti és a lenti 140-nel. A járművek átlagéletkora 8 év, de harminc százalékuk 10 évnél is idősebb. Ebből következik, hogy egyre gyakrabban szorulnak javításra. Kínálati pozícióban Jelenleg a gépjárműjavítók kínálati pozícióban vannak — hangzott el többek között a tanács ülésén. E helyzet úgy alakult ki, hogy a két vállalat — az Autójavító és a Generál — mellett minden eddiginél több kisiparos kért és kapott működési engedélyt. A maszeknak nevezett szerelők, fényezők, villamossági műszerészek, karosszéria-lakatosok, gumijavítók, kerékkiegyensúlyozók és autóápolók száma négy év alatt megháromszorozódott, s jelenleg kereken száz. A magánkisiparosok összességében ugyanolyan — évi 12 millió forint — értékben végeznek lakossági szolgáltatásokat, mint a 120 fős Autójavító Kisvállalat. A Generál részesedése 15 millió forint, ami a két—három évvel ezelőtti viszszaesés után újbóli emelkedést mutat. Három éve önálló az Autójavító, amely korábban az AFIT-hoz tartozott. A tröszti alárendeltségnek közvetlenül az átszervezés előtti időszakban nagy kárát látta az egerszegi cég azért, mert az esedékessé vált felújításokat, fejlesztéseket elhanyagolták az AFIT-központban. Így a nem kis kiadással járó rekonstrukciót az önállóvá vált vállalatnak saját erejéből kellett megoldania. A végül is meglevő kínálati kapacitásnak igazi piachelyzetet, versenyszellemet kellene szülnie, ami azonban egyelőre alig érezteti hatását. Az ügyfél joggal várná el a kulturáltabb kiszolgálást, ami az ügyvitel egyszerűsítésére is vonatkozik, így például arra, hogy a javíttató várakozás, sorbanállás nélkül leadhassa kocsiját,s ha elkészült, ne kelljen a munkalappal ide-oda futkosnia. Nem is beszélve a tisztességes munkavégzésről, ami semmiképpen sem egyeztethető össze olyan manipulációkkal, minthogy a megrendelővel esetenként olyan alkatrészeket is megfizettetnek, amelyeket nem építettek be a kocsijába. A munkaidőalap védelméért Egy felmérés tapasztalatai a kanizsai OTP-nél Az OTP nagykanizsai fiókjánál a napokban fejeződött be annak a felmérésnek a kiértékelése, amelyet azért végeztek el, hogy munkájukkal még jobban megkönnyítsék ügyfeleik dolgát, összesen 700 kérdőívet töltettek ki a betérőkkel, s azt tudakolták, menny»«« elégedettek, mi az, ami nem tetszik és milyen változtatásoknak örülnének. Az összegzés tapasztalatait Polay József fiókigazgatótól kérdeztük meg. — Egyértelműen tanulságos volt a felmérés — szögezte le Polay József. — Bár az országban az elsők között kísérleti jelleggel nyolc évvel ezelőtt mi is bevezettük a csütörtöki hosszabbított ügyfélfogadást, erről mindössze a megkérdezettek 80 százaléka tudott. Hozzáteszem, nem a több éves gyakorlatról, csak az utóbbi időben máshol is bevezetett csütörtöki nyitvatartásokról. — Mi volt erről a vélemény? — Azt, hogy 19 óráig várjuk az ügyfeleket, a megkérdezettek kétharmada helyesli. Olyannyira, hogy december közepe óta a korábbi egy helyett két pénztárt kell nyitvatartanunk, mert délután 15 órától 18 óráig 400—500 ügyfél fordul meg fiókunknál. Néhány megjegyzés egyezik a véleményünkkel, ugyanis 18 óra után, elvétve tér be valaki. Ennek ellenére, számolva az ügyfélforgalom további növekedésével, nem tervezzük a nyitvatartási időnk változtatását. Úgy gondoljuk, ha a gyárakban, üzemekben is kevesebb lesz a műszak alatti kilépő, nálunk növekszik a forgalom. — Szerepelt a felmérésben: mennyire elégedettek az OTP-propagandával az emberek? — Magunk se hittük, menynyire elégedetlenek. A „jó” megjelölést alig 70 százalék húzta alá, tíz százalékuk pedig kimondottan rossznak nyilvánította. Pótkérdést is feltettek dolgozóink: miért? Kiderült, hogy sokan nem ismerik a változásokat. Az évtizedes gyakorlat alapján csak a betétekről, a gépkocsibefizetésekről és a kölcsönök intézéséről tudnak. Ám, hogy például emelkedtek a kamatlábak, s hogy új formátumú betétek is léteznek, arról nem mindenki tud. — Csakugyan, milyen változások várhatók? — A nagyobb vállalatokkal, mezőgazdasági üzemekkel megállapodtunk, hogy a munkaügyi osztályaikon a legfontosabb bejelentő- és kérdőíveink kaphatók lesznek. Ezért tehát a jövőben már nem kell bejönniük az OTP- be a dolgozóknak. Ugyanitt afféle helyi információs szolgálatot is teljesítenek a vállalati, szövetkezeti munkaügyisek. Végül is ezzel egy újabb kilépő, vagy szabadnap takarítható meg azoknál, akik beosztásuk révén nem jöhetnek csütörtökönként. A felkeresett gyárak örültek a kezdeményezésnek, ezért a jövőben a kört bővíteni kívánjuk. — Feltehetőleg akadt más ötlet is. — Igen, ötlet szüli az ötletet. Már elhatároztuk, hogy a városi televízióval is felveszszük a kapcsolatot, hogy az ügyfelek által kifogásolt propagandán javíthassunk. — Mi mindent írtak az „egyéb” rovatba? — Azon például még törjük a fejünket, hogyan lehetne a betérőknek tanácsot adni: hol, milyen formában lehet úgy befektetni a pénzt, hogy az tisztességesen kamatozzék. De nem akarok az OTP kezdeményezései elé vágni, hiszen országosan is felmerült valami hasonló szolgáltatás bevezetése — mondta a fiókigazgató. — győri — Egy évvel ezelőtt bővítette profilját az Erdőgazdasági Fűtés Kosáripari Vállalat lenti üzeme. Egy használaton kívüli raktárhelyiség átalakításával új üzemrészt hoztak létre, ahol azonban nem kosárfonók, hanem varrónők látták munkához. — Az volt a szándékunk, hogy bővítsük a városunkban és a környéken lakók munkalehetőségeit — mondja Varga Imre üzemigazgató. — A profilszélesítést gazdasági célok is indokolták, s ehhez jó alkalomnak kínálkozott a varroda létesítése. A Zalaegerszegi Ruhagyárnak dolgozunk bérmunkában. Lentiben is működik gyáregységük, így lehetőségünk van a közvetlen kapcsolattartásra, ami főként az indulásnál jelentett nagy segítséget. — Éves teljesítményünk a tervezett körül várható, azaz 2,2 millió forint termelési értéket jelent — veszi át a szót Németh Miklósné, a varroda vezetője. — Az indulás éve sok gonddal járt, a huszonnyolc dolgozónak csaknem fele cserélődött a nyáron anyagi okok miatt. — Rosszul fizetnek? — Három hónapig órabért adtunk, s áprilistól tértünk át a teljesítmény szerinti díjazásra. Többeknek emiatt visszaesett a keresete. Rövid időn belül jöttek új jelentkezők, így stabilizálódik a kollektívánk. A teremben zúgnak a gépek, a kiszabott anyagokból nadrágok készülnek. — Van már gyakorlatom valamennyi műveletben — mondja Török István,lé, miközben a zseb bevarrását végzi. — Kicsit elbizonytalanított bennünket az, hogy sokan elmentek, ezért örültünk, amikor újra teljes lett a létszám. — A teljesítménytől függően három—négyezer forint között tudunk keresni — említi Ambrusné Csiszler Judit, az újabb dolgozók közül. — Szeptembertől vagyok itt, ez az első munkahelyem. Férfiszabó a szakmám, most éppen zsebet vágok a gépen, de többféle műveletet varrtam már. — A különböző munkadarabok elkészítésénél nincsenek nagy különbségek — fűzi hozzá Bedő Katalin, aki ugyancsak szeptembertől dolgozik a varrodában. — Azelőtt csak otthon szoktam varrni, két hétig órabért kaptam a betanulásra. Most már én sem keresek kevesebbet, mint a többiek. " Mint a varroda vezetője elmondta, a nyáron történt teljesítménykiesést nagyrészt pótolni tudták. " Októberben és novemberben hatezer darab nadrág készült el nálunk, ugyananynyi, mint a harmadik negyedévben. Továbbra is ennél a profilnál szeretnénk maradni, a helyiség, a körülmények ennek felelnek meg. Például a kabátvarrás jóval nagyobb helyet igényelne. Örülünk annak, hogy ez bevált, az első év nehézségei mellett is minőségi kifogás nélkül tudtunk dolgozni. — Korányi — Török Istvánná Ambrusné Csiszler Judit Bedő Katalin Jól járna az ügyfél Dicséretes dolog, hogy az alkatrészellátást javítandó a szervizek — s ide sorolható az Autóklub is — saját alkatrészboltot nyitottak. Csakhogy ettől még nem lesz több főfékhenger mondjuk a Daciákhoz, kuplungtárcsa és főtengely a Skodákhoz, illetve Ladához szükséges szelephimba, netán kipufogódobb, hogy csak néhány krónikus hiánycikket említsünk. • Elgondolkoztató az a felvetés, mely szerint a különböző vállalatoknál és intézményeknél meglevő autójavító-kapacitást is hozzáférhetővé kellene tenni a lakosság számára. Ennek nyilván nem örülnének a mostani javítók, mert kevesebb lenne a megrendelésük. Jól járnának viszont az autósok, akiknek nagyobb választási lehetőségük lenne, hogy kire bízzák kocsijukat. Elképzelhetően ilyesfajta helyzet megteremtése javítaná meg végérvényesen az autójavítást, amire továbbra is ráfér a reparálás. M. J. Fejlődésünk kulcsa • a műszaki fejlesztés A műszaki haladás meggyorsítása, és ezzel összefüggésben a tudományos kutatás eredményességének fokozása meghatározó fontosságú, tovább nem halasztható feladat. Végrehajtásától alapvetően függ a népgazdaság teljesítményének növelése, a szocialista társadalom további sokoldalú korszerűsítése. Különösen időszerűvé tette a műszaki fejlődéssel kapcsolatos kérdések elemzését az, hogy a gazdasági munka megjavításáról hozott 1986. novemberi központi bizottsági határozat a gazdaságfejlesztési munkák középpontjába helyezte a termék- és technológiai szerkezet korszerűsítését. Az abban megfogalmazott feladatok megoldása megköveteli a technikai-technológiai fejlődés felgyorsítását, ugyanakkor azok végrehajtása kedvező közgazdasági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számára. Az országban folyó műszaki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a VII. ötéves népgazdasági terv, a központi gazdaságfejlesztési és szervezési programok, valamint az ezekkel összehangolt országos középtávú kutatás-fejlesztési terv programjai meghatározták. Ezekben a tervekben és programokban — a XIII. Kongreszszus határozatának megfelelően — megtörtént a fő feladatok kijelölése, a források szétosztása, és körvonalazódtak az irányítás korszerűsítésének teendői is. Szükség van azonban a meghozott intézkedések összhangjának megteremtésére és a végrehajtás társadalmi, gazdasági és politikai feltételeinek javítására. Ezért tűzte a Központi Bizottság december 28. ülésének napirendjére a műszaki fejlődés és a tudományos haladás felgyorsításának feladatait. Tenyek alkalmazására való készség és képesség, a munkakultúra az, ami a korszerűsödés lendületét meghatározza. A műszaki fejlesztés döntő mértékben a vállalatoknál, szövetkezeteknél megvalósuló, a versenyképesség és a jövedelmezőség növelését szolgáló — többnyire a kereslet által vezérelt tevékenység. A tapasztalatok azt igazolják, azok a vállalatok és szövetkezetek törekedtek szervezetüket és technológiájukat megújítani, amelyeknek kemény piaci versenyben kellett helytállniuk. Jelentős szerepe van a műszaki fejlesztésben a központi irányításnak, amelynek feladata a prioritások meghatározása; a műszaki fejlesztés stratégiai céljainak kidolgozása; a műszaki fejlődést szolgáló társadalmi és közgazdasági feltételek kialakítása. Ugyanakkor az állami irányításban a közgazdasági eszközök, a közvetett módszerek rugalmas alkalmazásának erősítésére van szükség. A fő figyelmet a társadalmi—közgazdasági környezet új műszaki eredményeket befogadó képességének javítására kell fordítani. Fő követelmény: a technológia korszerűsítése A hazai műszaki fejlesztésben az előttünk álló évtizedben a technológia korszerűsítése lesz fő követelmény. Általános megítélés szerint ugyanis ezen a területen a legnagyobbak az elmaradások. Korszerűtlen eszközökkel nem lehet korszerű és versenyképes terméket gyártani. A műszaki fejlesztés eredményességének növeléséhez a feltételek kényszere mellett több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kutatásra és a műszaki fejlesztésre fordítható anyagi eszközök a nemzeti jövedelemnél gyorsabban növekedjenek. Az alapkutatások fejlesztését az anyagi források differenciált felhasználásával, a pályázati és a megbízási rendszer javításával, a versenyeztetés szélesebb körű alkalmazásával kell elősegíteni. A tudományos kutatás gyakorlati hasznosítása érdekében kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkamegosztást kell kialakítani a kutató- és felsőoktatási intézmények, illetve a vállalatok között. A tél: leszakadás vagy felzárkózás A felszabadulás óta eltelt idő alatt hazánkban a gazdasági-műszaki színvonal jelentősen nőtt. A technológiai fejlődés főbb nemzetközi tendenciáit lényegében követtük. Egyes területeken olyan technológiák honosodtak meg, amelyek hozzájárultak a korszerű műszaki kultúra kibontakozásához. A tudományos— technikai fejlődés világméretű felgyorsulásának, a hazai gazdasági növekedés lassulása, és a nem kielégítő hatékonyságú munka hatására azonban az utóbbi időszakban számos területen fokozódott a nemzetközi élvonaltól való technológiai elmaradás. Olyan helyzet jött létre, mint egy futóversenyen: az élcsoport felgyorsította lépteit. Ilyenkor, ha valaki nem vált ütemet, nemcsak az elöl lévőktől szakad le, hanem megelőzhetik a hátrább lévők is. A tét tehát nagy: leszakadás vagy felzárkózás. Kérdés: jelentős erőfeszítéseink ellenére miért sokasodnak gondjaink? A gazdaság műszaki megújulását mindenekelőtt a teljesítményekre nem kellően ösztönző társadalmi,a gazdasági környezet, és az igénybe vehető források csökkentése fékezte. A gazdaságirányítás a külgazdasági egyensúly rövidtávú stabilizációja érdekében tett nagy erőfeszítést, és kisebb figyelmet fordított a termelési szerkezet javítására, a technológiák korszerűsítésére. Ám a gazdasági szervezetek sem használták ki megfelelően meglévő lehetőségeiket. Az emberi tényező felértékelése A tudományos-műszaki haladás alapvető társadalmi— gazdasági folyamat. Eredményességét a közösségek megújulásra való készsége, a gazdasági szervezetek érdekeltsége, az egyének érdekeltsége, motivációja, az emberi tényező minősége szabja meg. Nemcsak a felhasználható források mennyisége, hanem ezek felhasználásának hatékonysága, az új műszaki ered A központi irányításnak is segítenie kell A műszaki fejlesztés felgyorsításában központi szerepe van a szellemi és anyagi tartalékok mozgósítását szolgáló érdekeltségi rendszernek. A műszaki fejlesztésben meghatározó szerepet betöltő szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése halaszthatatlan feladat. Az emberi tényező hatékonyságát növelő eszközök számottevő része azonban a vállalatvezetés kezében van. Megkezdődött, bár csak lassan és csak néhány vállalatnál, a műszaki fejlesztésben kulcsszerepet játszó, kiemelkedő teljesítményeket felmutató vállalati szakemberek bérszínvonalának az átlagnál erőteljesebb emelkedése. Ezt a folyamatot fel kell gyorsítani, amelyet vállalati jövedelem- és keresetszabályozással a központi irányításnak is rugalmasan segítenie kell. A műszaki fejlesztés a vállalati kollektíva valamennyi tagjának feladata. Sikerének fontos feltétele, hogy a dolgozók azonosuljanak a célokkal. Ez nemcsak a dolgozók szakmai felkészültségén múlik, hanem a megfelelő ösztönzésen, és az újítást pártoló munkahelyi légkörön. Az előttünk álló időszakban ezért a legfontosabb feladat az emberi tudás, a hozzáértés, és a leleményesség kibontakoztatása. Ifj. Marosán György, az MSZMP KB munkatársa 3