Zalai Hírlap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 102. szám Ara: 2,20 forint 1987. május 1., péntek Az értelmes munka ünnepe '[%/■ május elseje immár egy évszázada a munkásosztály hivatásának betöltéséért, a biztonságosabb, emberibb holnapért folytatott harc és a munkásszolidaritás jelképe. Hazánkban, miként a többi szocialista országban, május elseje az alkotó munka és a dolgozó ember ünnepe. A munkáé, amely sokszor még ma is nehéz és fárasztó, s amely a hétköznapok sodrában nem is mindig felemelő, de ami egykor emberré tette az embert. Május első napján a forradalmi munkásmozgalom történelmi vívmányait, a világ jelentős részén megvalósult szocializmus eredményeit köszöntjük. Tartós évtizedek alatt kivívott értékeink a teljes foglalkoztatottság, a kulturális színvonal, az internacionalizmus, a szolidaritás. Életünknek egy-egy rövidebb—hoszszabb, gondokkal feltttes szakaszában sem kérdőjelezheti meg senki egy pillanatra sem ezeket az értékeinket. Nem mondunk le, nem mondhatunk le róluk. Mai feladataink sem kisebbek, hanem esetenként, helyenként még nagyobbak is, mint voltak az elmúlt négy évtized számos nehéz időszakában. E küzdelemben a dolgozó ember bizalma, magatartása és munkája a meghatározó. A tét nagy: gazdaságunknak talpon kell maradnia. Céljaink megvalósításához minden munkahelyen szükség van a konkrét lehetőségek és tennivalók pontos meghatározására. Elengedhetetlen, hogy a munkaszervezés színvonala emelkedjék. Nagy jelentősége van annak, hogy felszínre kerüljenek és megvalósuljanak a dolgozók ésszerűsítő elképzelései, ötletei, újításai. Szigorúbb rendre és fegyelemre van szükség. Egyetlen munkahelyen se maradjon szó nélkül a felelőtlenség, a hanyagság, a pazarlás. " Jobban ki kell használnunk a munkaidőt, javítanunk kell az irányítást, erősítenünk kell az érdekeltséget az erőforrások hatékony felhasználásában, a minőség javításában, a takarékos gazdálkodásban. Alaposabb, sokoldalúbb általános és szakmai műveltségre van szükség, halaszthatatlan az új technika, a magasabb műszaki kultúra iránti fogékonyság, s általában termelési és munkakultúránk gyors ütemű fejlesztése. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a közös cél érdekében és normáink szellemében tevékenykedőkre támaszkodva valósíthatók meg maradéktalanul terveink. A helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — teljes joggal várják el, hogy a tisztességes, jó munkát övezze elismerés. Ahogy azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenységüket, odaadásukat állítsuk példaként a közösség elé, s ezzel a munka becsülete legyen a legfontosabb közösségformáló érték. A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése éppúgy sérti érdekeinket, mint maga a fegyelmezetlenség, a felelőtlenség. Sokféle teendőnk közül tehát kiemelkedően fontos, hogy növekedjék a munka értékteremtő ereje, hogy a munka minél több ember számára nyújtsa az alkotás örömét. Olyan légkört kell teremtenünk, amelyben érvényesül a tehetség, és természetes igény az állandó megújulás. Nem kevésbé lényeges a népgazdasági egyensúly javítása és az ország fizetőképességének megőrzése, a hatékonyság, a minőség és exportképességünk javítása, a veszteséges vállalatok és az ott dolgozók helyzetének megnyugtató rendezése. Ezeknek a feladatoknak a megoldása nem problémamentes. Nem elég csupán megértést és áldozatokat várni a dolgozóktól, számítani kell rájuk a megoldások keresésében is. Mindehhez őszinte és nyílt vitákra, a dolgozók széles tömegeinek bevonására van szükség. A felelős vita és a felelős cselekvés rangját kell erősíteni társadalmunkban. A szakszervezetek a maguk működési körében segítik és ösztönzik azokat a termelési mozgalmakat, amelyek képesek eredményesen szolgálni gazdasági, társadalmi céljaink megvalósítását, a munkaidő jobb kihasználását, a tisztességes munkavégzéshez szükséges feltételek és körülmények kialakítását. Azokat az irányítási, szervezeti formákat támogatjuk, amelyek javítják a vállalatok jövedelemtermelő képességét. Előmozdítjuk az állami vállalatoknál a mainál jobb bérformák és ösztönzési rendszerek kifejlesztését, a gazdálkodó- és termelőegységek önállóságának növelését. Gazdasági céljaink megvalósítása jelenleg és sajnos még egy ideig együtt jár az életszínvonal stagnálásával, sőt időnként a csökkenésével is. Nem tudjuk elérni, hogy minden egyes család, minden dolgozó életszínvonala azon a szinten maradjon, ahol ma van, vagy ahol néhány esztendővel ezelőtt volt. Ez olyan realitás, amit , bármennyire sajnálatos is, tudomásul kell vennünk. Alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy ez az időszak minél rövidebb legyen, és az életszínvonal csökkenése minél kevesebb embert érintsen. Sajnos, egyes családok, sőt rétegek szociális biztonsága megingott. Elsősorban a nyugdíjasokra gondolok, de a probléma szélesebb körű ennél. Vannak más dolgozó rétegek is, amelyek szociális helyzete nehézzé vált. Ezért is növekedhetnek bizonyos feszültségek. De a szükségszerűen folytatódó jövedelem-differenciálódás mellett is lehetne enyhíteni a problémákat azzal, hogy amit elosztunk, azt a dolgozókkal széles körben megvitatva, tisztességesebben osszuk el. Társadalmunk, a szocializmus, a munka társadalma,*s ezért célunk, hogy mindenki csak munkája révén boldogulhasson. Persze ügyeskedők mindig is voltak. Most, amikor társadalmi, gazdasági haladásunk meggyorsítása érdekében nagyobb teret engedünk a vállalkozásnak, a kezdeményezésnek, óhatatlanul számolnunk kell azzal, hogy a lehetőségeket nem csupán a becsületes emberek, hanem az ügyeskedők is igyekeznek kihasználni. A mainál sokkal határozottabban kell fellépnünk a végzett munkához képest aránytalanul nagy jövedelmek keletkezésével, a harácsolással, a törvényszegéssel szemben, különben nem csupán az igazságos elosztás elve szenved csorbát, hanem elvész a hitele a becsületes munkának, a kezdeményezőkészségnek is. A szocializmus lényegéhez tartozik, hogy a társadalom gondoskodik az életkoruknál fogva vagy más okból munkára nem képes tagjairól. Szociálpolitikánk több mint három évtized alatt kialakult rendszerének alapvető megváltoztatására nincs szükség, de állandóan a körülményekhez kell igazítani. Ez általában a juttatások bővülését jelenti. De előfordul az is, hogy egyes ágazatoknak, csoportoknak, személyeknek le kell mondaniuk egyes olyan kedvezményekről, amelyeknek megszűnt a társadalmi, gazdasági alapja. Ilyenkor természetesen nem lehet lelkesedést várni, különösen nem az érintett dolgozóktól. Demokratikus vitában, tisztességes érvekkel azonban mindenkit meg lehet győzni a változások szükségességéről. Nem csupán az anyagi gondok nehezednek ránk. Sokunkat bosszant, felháborít a szervezetlenség, a hanyagság. a (Folytatás a 2. oldalon.) (Polgár Tamás fotómontázsa) Kádár János Angyalföldön Az MSZMP főtitkára beszédet mondott a PORCON Szerszámipari Tröszt Budapesti Vállalatánál tett üzemlátogatása során Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzetközi munkásmozgalom jeles ünnepe, május 1-je előtt — Angyalföldre látogatott. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tájékozódott a nagymúltú munkáskerület elmúlt egy esztendejének eredményeiről, az ottani vállalatok, munkáskollektívák sikereiről, gondjairól, terveiről. Kérte a városrész vezetőit, hogy az ünnep alkalmából adják át személyes üdvözletét, jókívánságait Angyalföld lakóinak, dolgozóinak. Felkereste a főtitkár a FORCON Szerszámipari Tröszt Budapesti Vállalatát, ahol az üzemlátogatást követően röpgyűlésen találkozott a dolgozókkal. Kádár János programja délelőtt 11 órakor a kerületi pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP (Folytatás a 2. oldalon.) Az MSZMP főtitkára a PORCON Szerszámipari Tröszt Budapesti Vállalatánál tett látogatása során Dávid Tibor munkással beszélget a marós műhelyben. Írta: Virizlay Gyula, a SZOT titkára Tegnap délután a Nagykanizsai Üveggyár ampulla-üzemében tartották azt a munkásgyűlést, amelyen a gyár megalakulásának 40. évfordulóját, illetve az utóbbi kilenc év alatt nyolcadszor elnyert Kiváló Gyár címet dokumentáló oklevél átadását ünnepelte a kollektíva. A résztvevőket — köztük az elnökségben helyet foglaló dr. Karvalits Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát, Gál Róbertet, a városi pártbizottság első titkárát, Mózes Pált, a városi tanács elnökét — Kassa László, a gyár szb-titkára üdvözölte. Somoskeöy István gyárigazgató ünnepi beszédében kiemelte az utóbbi kilenc év sikersorozatát, köztük a tavalyi kiemelkedő eredményeket. Eszerint termelési értéküket 17, s a tőkés exportot 37 százalékkal növelték, ezzel az Üvegipari Művek egyetlen Kiváló Gyára lettek. Mint elmondta, lényegében megvalósították az egy évvel ezelőtti munkásgyűlésen megcélzott feladatokat, sőt több tekintetben azokat túl is teljesítették. Ezután Czina Sándor, az Üvegipari Művek vezérigazgatója gratulált a remek teljesítményhez és átadta a Kiváló Gyár címmel járó oklevelet. A továbbiakban kitüntetések átadásával folytatódott az ünnepség. A HNF Országos Tanácsa által a gyári kollektívának odaítélt Kiváló Társadalmi Munkáért plakettet Temesvári Andor, a HNF városi titkára, míg a gyár KISZ-szervezete által kiérdemelt Kiváló KISZ-szervezet Zászlót Gadányi László, a városi KISZ-bizottság titkára adta át. Bartók Sándorné, Horváth István, Orosz József, Szász Jánosné a Kiváló Munkáért kitüntetést vehette át. A Magyar Keres(Folytatás a 3. oldalon.) Tegnap délután Keszthelyen,a Helikon-emlékműnél került sor az országos diáknapok helikoni rendezvénysorozatának megnyitására. Somogy, Vas, Zala megye középiskolás diákjainak 700 fős tábora előtt Tóth István, a vendéglátó város tanácselnöke nyitotta meg a 3 napos, programokban gazdag eseménysorozatot. Az ünnepségen megjelent Balázs Béla, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szalay Dénes, a megyei tanács elnökhelyettese. Képünkön a keszthelyi teniszcsarnokban rendezett Tábori randevú című helikoni program egyik epizódja, a zalaegerszegi Csány-szakközépiskola diáklányainak zászlós tornabemutatója. (ZH fotó — Polgár Tamás felvétele)