Zalai Hírlap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

'[%/■'ájus elseje immár egy évszázada a munkásosztály hivatásá­nak betöltéséért, a biz­tonságosabb, emberibb holnapért folytatott harc és a munkásszolidaritás jelképe. Hazánkban, mi­ként a többi szocialista országban, május elseje az alkotó munka és a dolgozó ember ünnepe. A munkáé, amely sok­szor még ma is nehéz és fárasztó, s amely a hétköznapok sodrában nem is mindig felemelő, de ami egykor emberré tette az embert. Május első napján a forradal­mi munkásmozgalom történelmi vívmányait, a világ jelentős részén megvalósult szocializ­mus eredményeit kö­szöntjük. Tartós évtizedek alatt kivívott értékeink a tel­jes foglalkoztatottság, a kulturális színvonal, az internaciona’-ízmus, a szolidaritás. Életünknek egy-egy rövidebb—hosz- szabb, gondokkal feriífes szakaszában sem Kérdő­jelezheti meg senki egy pillanatra sem ezeket az értékeinket. Nem mon­dunk le, nem mondha­tunk le róluk. Mai feladataink sem kisebbek, hanem ese­tenként, helyenként még nagyobbak is, mint vol­tak az elmúlt négy év­tized számos nehéz idő­szakában. E küzdelem­ben a dolgozó ember bizalma, magatartása és munkája a meghatározó. A tét nagy: gazdasá­gunknak talpon kell maradnia. Céljaink meg­valósításához minden munkahelyen szükség van a konkrét lehetőségek és tenni­valók pontos meghatározására. Elengedhetetlen, hogy a munkaszervezés színvonala emelkedjék. Nagy jelentősége van annak, hogy felszínre kerüljenek és megvalósuljanak a dolgozók ésszerűsítő elképzelései, ötletei, újításai. Szigo­rúbb rendre és fegyelemre van szükség. Egyetlen munka­helyen se maradjon szó nélkül a felelőtlenség, a hanyagság, a pazarlás. ' Jobban ki kell használnunk a munkaidőt, javítanunk kell az irányítást, erősítenünk kell az érdekeltséget az erőforrá­sok hatékony felhasználásában, a minőség javításában, a takarékos gazdálkodásban. Alaposabb, sokoldalúbb általános és szakmai műveltségre van szükség, halaszthatatlan az új technika, a magasabb műszaki kultúra iránti fogékonyság, s általában termelési és munkakultúránk gyors ütemű fej­lesztése. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a közös cél érdekében és normáink szellemében tevékenykedőkre tá­maszkodva valósíthatók meg maradéktalanul terveink. A helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — teljes joggal várják el, hogy a tisztességes, jó munkát övezze el­ismerés. Ahogy azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenysé­güket, odaadásukat állítsuk példaként a közösség elé, s ez­zel a munka becsülete legyen a legfontosabb közösségfor­máló érték. A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése éppúgy sérti érdekeinket, mint maga a fegyelmezetlenség, a felelőtlenség. Sokféle teendőnk közül tehát kiemelkedően fontos, hogy növekedjék a munka értékteremtő ereje, hogy a munka minél több ember számára nyújtsa az alkotás örö­méi. Olyan légkört kell teremtenünk, amelyben érvényesül a tehetség, és természetes igény az állandó megújulás. Nem kevésbé lényeges a népgazdasági egyensúly javítása és az ország fizetőképességének megőrzése, a hatékonyság, a minőség és exportképességünk javítása, a veszteséges vál­lalatok és az ott dolgozók helyzetének megnyugtató rende­zése. Ezeknek a feladatoknak a megoldása nem probléma- mentes. Nem elég csupán megértést és áldozatokat várni a dolgozóktól, számítani kell rájuk a megoldások keresésében is. Mindehhez őszinte és nyílt vitákra, a dolgo­zók széles tömegeinek bevonására van szük­ség. A felelős vita és a felelős cselekvés rang­ját kell erősíteni társa­dalmunkban. A szak- szervezetek a maguk működési körében se­gítik és ösztönzik azo­kat a termelési moz­galmakat, amelyek ké­pesek eredményesen szolgálni gazdasági, tár­sadalmi céljaink meg­valósítását, a munkaidő jobb kihasználását, a tisztességes munkavég­zéshez szükséges felté­telek és körülmények kialakítását. Azokat az irányítási, szervezeti formákat támogatjuk, amelyek javítják a vál­lalatok jövedelemter­melő képességét. Elő­mozdítjuk az állami vállalatoknál a mainál jobb bérformák és ösz­tönzési rendszerek ki- fejlesztését, a gazdálko­dó- és termelőegységek önállóságának növelését. Gazdasági céljaink megvalósítása jelenleg és sajnos még egy ideig együtt jár az életszín­vonal stagnálásával, sőt időnként a csökkenésé­vel is. Nem tudjuk el­érni, hogy minden egyes család, minden dolgozó életszínvonala azon a szinten maradjon, ahol ma van, vagy ahol né­hány esztendővel ez­előtt volt. Ez olyan realitás, amit — bár­mennyire sajnálatos is, tudomásul kell ven­nünk. Alapvető fontos­ságúnak tartjuk, hogy ez az időszak minél rövi­debb legyen, és az életszínvonal csökkenése minél keve­sebb embert érintsen. Sajnos, egyes családok, sőt rétegek szociális biztonsága megingott. Elsősorban a nyugdíjasokra gondolok, de a prob­léma szélesebb körű ennél. Vannak más dolgozó rétegek is, amelyek szociális helyzete nehézzé vált. Ezért is növeked­hetnek bizonyos feszültségek. De a szükségszerűen folyta­tódó jövedelem-differenciálódás mellett is lehetne enyhíteni a problémákat azzal, hogy amit elosztunk, azt a dolgozók­kal széles körben megvitatva, tisztességesebben osszuk el. Társadalmunk, a szocializmus, a munka társadalma, -*■ ezért célunk, hogy mindenki csak munkája révén boldogulhasson. Persze ügyeskedők mindig is voltak. Most, amikor társadalmi, gazdasági haladásunk meggyorsítása ér­dekében nagyobb teret engedünk a vállalkozásnak, a kez­deményezésnek, óhatatlanul számolnunk kell azzal, hogy a lehetőségeket nem csupán a becsületes emberek, hanem az ügyeskedők is igyekeznek kihasználni. A mainál sokkal ha­tározottabban kell fellépnünk a végzett munkához képest aránytalanul nagy jövedelmek keletkezésével, a harácsolás- sal, a törvényszegéssel szemben, különben nem csupán az igazságos elosztás elve szenved csorbát, hanem elvész a hi­tele a becsületes munkának, a kezdeményezőkészségnek is. A szocializmus lényegéhez tartozik, hogy a társadalom gondoskodik az életkoruknál fogva vagy más okból mun­kára nem képes tagjairól. Szociálpolitikánk több mint há­rom évtized alatt kialakult rendszerének alapvető megvál­toztatására nincs szükség, de állandóan a körülményekhez kell igazítani. Ez általában a juttatások bővülését jelenti. De előfordul az is, hogy egyes ágazatoknak, csoportoknak, személyeknek le kell mondaniuk egyes olyan kedvezmé­nyekről, amelyeknek megszűnt a társadalmi, gazdasági alap­ja. Ilyenkor természetesen nem lehet lelkesedést várni, kü­lönösen nem az érintett dolgozóktól. Demokratikus vitában, tisztességes érvekkel azonban mindenkit meg lehet győzni a változások szükségességéről. Nem csupán az anyagi gondok nehezednek ránk. Sokun­kat bosszant, felháborít a szervezetlenség, a hanyagság, a (Folytatás a 2. oldalon.) (Polgár Tamás fotómontázsa) Az MSZMP főtitkára a PORCON Szerszámipari Tröszt Bu­dapesti Vállalatánál tett látogatása során Dávid Tibor munkással beszélget a marós-műhelyben. Tegnap délután a Nagyka­nizsai Üveggyár ampulla-üze­mében tartották azt a munkás­gyűlést, amelyen a gyár meg­alakulásának 40. évfordulóját, illetve az utóbbi kilenc év alatt nyolcadszor elnyert Ki­váló Gyár címet dokumentá­ló oklevél átadását ünnepelte a kollektíva. A résztvevőket — köztük az elnökségben helyet foglaló dr. Karvalits Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát, Gál Róbertét, a váro­si pártbizottság első titkárát, Mózes Pált, a városi tanács elnökét — Kassa László, a gyár szb-titkára üdvözölte. Somoskeöy István gyárigaz­gató ünnepi beszédében ki­emelte az utóbbi kilenc év si­kersorozatát, köztük a tavalyi kiemelkedő eredményeket. Eszerint termelési értéküket 17, s a tőkés-exportot 37 szá­zalékkal növelték, ezzel az Üvegipari Művek egyetlen Ki­váló Gyára lettek. Mint el­mondta, lényegében megvaló­sították az egy évvel ezelőtti munkásgyűlésen megcélzott feladatokat, sőt több tekintet­ben azokat túl is teljesítették. Ezután Czina Sándor, az Üvegipari Művek vezérigaz­gatója gratulált a remek telje­sítményhez és átadta a Kivá­ló Gyár címmel járó okleve­let. A továbbiakban kitünte­tések átadásával folytatódott az ünnepség. A HNF Országos Tanácsa által a gyári kollektívának odaítélt Kiváló Társadalmi Munkáért plakettet Temesvári Andor, a HNF városi titkára, míg a gyár KISZ-szervezete által kiérdemelt Kiváló KISZ- -szervezet Zászlót Gadányi László, a városi KlSZ-bizott- ság titkára adta át. Bartók Sándorné, Horváth István, Orosz József, Szász Jánosné a Kiváló Munkáért kitüntetést vehette át, A Magyar Keres- (F oly tatás a 3. oldalon.) Tegnap délután Keszthelyen, ia Helikon-emlékműnél került sor az országos diáknapok helikoni rendezvénysorozatának megnyitására. Somogy, Vas, Zala megye középiskolás diák­jainak 700 fős tábora előtt Tóth István, a vendéglátó város tanácselnöke nyitotta meg a 3 napos, programokban gazdag eseménysorozatot. Az ünnepségen megjelent Balázs Béla, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szalay Dénes, a megyei tanács elnökhelyettese. Képünkön a keszthelyi teniszcsar­nokban rendezett Tábori randevú című helikoni-program egyik epizódja: a zalaegerszegi Csány-szakközépiskoladiák­lányainak zászlós tornabemutatója. (ZH fotó — Polgár Tamás felvétele) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 102. szám Ara: 2,20 forint 1987. május 1., péntek Az értelmes munka ünnepe Kádár János Angyalföldön Ax MSZMP főtitkára besxédet mondott a PORCON Sxersxámipari Trösxt Budapesti Vállalatánál tett ümemlátogatása során Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nem­zetközi munkásmozgalom je­les ünnepe, május 1-je előtt — Angyalföldre látogatott. A Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára tájékozódott a nagymúltú munkáskerület el­múlt egy esztendejének ered­ményeiről, az ottani vállala­tok, munkáskollektívák sike­reiről, gondjairól, terveiről. Kérte a városrész vezetőit, hogy az ünnep alkalmából adják át személyes üdvözletét, jókívánságait Angyalföld la­kóinak, dolgozóinak. Felkeres­te a főtitkár a FORCON Szer­számipari Tröszt Budapesti Vállalatát, ahol az üzemláto­gatást követően röpgyű-lésen találkozott a dolgozókkal. Kádár János programja dél­előtt 11 órakor a kerületi pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP (Folytatás a 2. oldalon.) Irta: Virizlay Gyula, a SZOT titkára

Next

/
Thumbnails
Contents