Zalai Hírlap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-01 / 127. szám
1987. június 1., hétfő Miért drágult a bútor? Újsághír: „A termelői és a forgalmazó kereskedelmi vállalatok tájékoztatják a vásárlókat, hogy 1987. május 11-től — a felhasznált, elsősorban importból származó fa- és habanyagok, valamint egyéb alkatrészek árnövekedése miatt — több bútorféleség fogyasztói ára, a magasabb áron vásárolt nyersanyagok felhasználásával egyidőben, és a tényleges költségnövekedésnek megfelelően különböző mértékben emelkedik. Így például a Zala Bútorgyár szekrénysorainak és kárpitos garnitúráinak fogyasztói ára átlagosan 8,3 százalékkal, a Kanizsa Bútorgyáré 4,7 százalékkal nő . . .” A „miért emelik az árakat?'' kérdésünkre — és természetesen további részletekre — Horváth Tamástól, a Kanizsa Bútorgyár gazdasági vezérigazgató-helyettesétől, és Bejczi Józseftől a Zala Bútorgyár gazdasági igazgatóhelyettesétől kértünk választ. ★ H. T.: — Egyetlen okot említhetek csupán, s ez az alap- és segédanyagok beszerzési árainak a változása. Példaként a faforgáslap 18, a tölgy fűrészáru 12 és a habanyagok mintegy 30 százalékos áremelkedéseit említem. Ezek ellensúlyozásaképpen tartották jogosnak, hagyták jóvá a 4,7 százalékos fogyasztói áremelési kérelmünket, amelyet egyébként csak június 1-től alkalmazunk, nem úgy, mint az az MTI híradásában megjelent. B. J.: — Mi is a belföldi alapanyag-árváltozások miatt voltunk kénytelenek árainkat emelni. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a 8,3 százalékos áremelés csupán 9 termékre vonatkozik, azaz a vállalati árbevételt figyelembe véve végeredményben 4,6 százalékot tesz ki. A bejelentett — s mint most kiderült, csak június elsejétől alkalma- zott — áremelés vonatkozik-e az exporttermékekre is? H. T.: — A tőkés export vonatkozásában megrendelőinket nem érdekli, hogy változott-e a hazai alapanyagok ára. Külföldi partnereink ragaszkodnak a szerződésben rögzített árakhoz. B. J.: — Mi sem érvényesíthetjük közvetlenül az alapanyag árváltozását exporttermékeinknél. — Tisztességes eljárás az összes költségtöbble-etét csak a hazai vásárlókra áthárítani? H. T.: — Kérdezhetnénk mi is, hogyan értékeljük a hazai alapanyagellátás helyzetét? Emelték az árat, de kapunk-e többet, s főleg jobbat? Most is egy hete állunk a sajóbábonyi habanyag-ellátási gondok miatt. Pedig ők is emelték az árat, de képtelenek szállítani. B. J.: — Az az igazság, hogy mi a tavalyi negyedik és az idei első negyedévi export ártárgyalásokon több-kevesebb sikerrel emelni tudtuk exporttermékeink árait. H. T.: — A forint leértékelése növelte export árbevételünket. S egyébként is, a még érvényben lévő exporttámogatások révén — bár ez már kevesebb mint korábban — nem a hazai vásárló fizeti meg az exportnál esetleg jelentkező veszteségeket, ami az alapanyag-áremelkedésből származik. — A fogyasztói árak emelése megmutatko- zik-e a nyereségterv alakulásában? H. T.: — Erről szó sincs, mi annak örülünk, ha a kiadási többletköltségeinket visszakapjuk. Nehézségeinket, gondjainkat jól példázza az a részletkérdés is — többek között —, hogy április 1-től már az emelt beszerzési áron vásárolható alapanyagokból dolgozunk, de a fogyasztói árat csak június elsejétől érvényesítjük. Ez a fáziskésés több mint 7 millió forintos veszteséget okoz. B. J.: — Érdekes módon a nagykereskedelmi vállalatok csak július elsejétől szándékoznak áremeléssel élni, s ez a törekvésük nekünk legalább 3 millió forintos veszteséget jelenthet. Ezzel kapcsolatosan június első hetében ülünk le tárgyalni, ahol minimálisan fele-fele arányban szeretnénk „kockázatvállalási” egyezségre jutni. — Nem lehetne ésszerűbb, szakszerűbb, azaz — színvonalasabb anyag- gazdálkodás révén megtakarítani a többletkiadást? H. T.: — Esetünkben az alapanyag-áremelkedés ötvenmilliós többletkiadást jelent, s ezt a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet „kivédeni”. A takarékossági intézkedési terv maximális végrehajtásával mérsékelhető a költség, de megítélésem szerint nincs a világon olyan cég, amelyik ezt ellensúlyozhatná. Nem ülünk ölhetett kézzel, az értékelemzés révén próbálkozunk azzal, ami rajtunk múlik. B. J.: — Számításaink szerint a második félévi 23 millió forintos többletköltséget a bejelentett fogyasztói árváltozás kompenzálja. Mi a befejezett rekonstrukciós beruházások révén már gyakorlatilag kihasználtunk minden takarékossági tartalékot. — Milyen termékkört érint majd a júniusi áremelés? H. T.: — Szekrénysoraink és kárpitos garnitúráink mintegy felét, körülbelül 25 termékünk árát emeltük. Azért nem mindegyikre vonatkozik az áremelés, mert úgy gondoltuk, hogy a piac az átfogó árrendezést nem viselné el. B. J.: — A régi, de még mindig nagyon keresett termékeink esetében — s ez a napi gyártás mintegy harmadára vonatkozik — éltünk csak az áremeléssel, ezért is tűnik soknak a 8,3 százalékos fogyasztói áremelkedés. Mi a rendszeres termékváltáskor előre gondolva minden részkérdésre, olyan árajánlatot adunk, amire a szabályozók lehetőséget adnak. — Hogyan ítélik meg saját áraikat, s történetesen egy lakótelepi otthon berendezéséhez menyiért tudnak ajánlani bútorkát? H. T.: — Igénytől függően 40 és 70 ezer forint közötti ajánlatunk van — szobánként. Ez az ár a magyar gyárak középmezőnyébe tartozik. B. J.: — Kétszobás lakásába 100—130 ezer forintért bárki kedvére válogathat a szekrénysorok és a kárpitos garnitúrák között. Mi sem vagyunk drágábbak, mint a többi hazai bútorgyár, sőt bútoraink inkább a közepes árkategóriába tartoznak. ★ Nos, elhangzottak az okozati összefüggések, természetesen a gyártók szempontjai szerint. Nekünk vásárlóknak ezen túl is elsődleges szempont marad a választáskor az ár, és joggal leszünk majd kritikusabbak a minőséget tekintve. Remélhetően a futószalagszerű termelés irányítói, a gépeket kezelők lelkiismeretesebbek lesznek a tegnapinál, s az sem baj, ha a raktárba adás előtt egy kicsit „lelassul” a menet, s a minőségellenőrök alaposabban megnéznek majd minden egyes Szekrényelemet, fotelt, vagy éppen kanapét. Mert a vevő a drága pénzéért használható, jó bútort szeretne hazavinni otthonába. Takáts Sándor • ____MBI _ fatai Hlwmp_ 3 Kertváros épül Palini honfoglalók BARNAPALAS-HÁZTETŐK sorjáznak a palini Alkotmány út kertészetéhez közel eső házsorai mögött. Rendezetten, kissé túl szabályosan is, hiszen szinte érintik egymást az épületek. Az épülő kertvárosban több utca már kiépült, másutt azonban még javában folyik az építkezés, akár saját erőből, akár a ZÁÉV jóvoltából. A formálódó lakótelep helyén két évvel ezelőtt még egyetlen ház sem állt. A mostaniak is csupán az elsők azoknak a sorában, amelyek — a rendezési terv szerint négy—hét teleknyi szélességben — a nem is olyan távoli jövőben a lazsnakpusztai kertészettől a Dinter épületéig épülnek, mintegy másfél kilométeres körzetben. E területen — hosszútávon — közel nyolcszáz telek kialakítását tervezik, amelyeken hagyományos családi házak és csoportos lakások épülnek majd. Szerepel a rendezési tervben egy minicentrum kialakítása is, ahol az alapellátást szolgáló kereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltató egységek mellett helyet kap orvosi rendelő és egy hatvan férőhelyes bölcsőde is. Míg mindez megvalósul, még néhány évnek el kell telnie, ám az első honfoglalók — több tucatnyi család — már megkezdték a berendezkedést. — Gyermekkoromban családi házban laktunk, s felnőttként is ilyen otthonra vágytam. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a Munkás úti, negyedik emeleti lakásunkat eladjuk és építkezni fogunk. Akkor Kanizsán csupán itt lehetett közművesített telket vásárolni. Hát így kezdődött. Persze, nemcsak mi gondolkodtunk így! A környéken legalább tíz olyan családot tudok mutatni, amely szintén a Keleti-városrészből költözött ide. Mindezt Németh Tibor mondta el, a malteros lapátot egy pillanatra félretéve. Láthatóan van még munka a házán, s így ki kell használnia a jó időt. — Ez a terület kissé messze esik a városközponttól. Mégis, mennyire fogják itt magukat kanizsainak érezni? — Valóban, peremkerületnek nevezhető. Ennek hátrányát leginkább a közlekedésben érezzük. Hétköznap is akadnak gondok, ám például szombaton és vasárnap alig van buszjárat, de bevásárolni sem könnyű. Amíg a tervezett mini-centrum el nem készül, csak bent a városban lehet mindent megvenni. Itt csupán egy hentesbolt van, az is néhány hete. A MAGÁNERŐS építkezések szomszédságában a ZÁÉV is dolgozik. Hat tömbben 44 lakást építenek. A félkész állapotukban is tetszetős épületek a legkevésbé emlékeztetnek az építőipartól megszokott építményekre. — Valóban, társasházszerűek lesznek — kalauzol Varga István művezető. — Kétszintesek, s a nagyobbak 115, míg a kisebbek 90 négyzetméter alapterületűek. Az utóbbiakhoz azonban garázs is készül. — Ez másfajta munka, mint amit eddig a városban végeztek ... — Nehezebb és igényesebb. Főleg — mert tavaly decemberben kezdtük a munkát — a téliesítésükkel voltak gondjaink. Egyébként szívesen laknék én is itt. Tágas, nagy lakásokat építünk, bár meg is kell majd fizetni az árukat, átlag mintegy 1,3 millió forint a bekerülési költségük. Bizony, egyáltalán nem az olcsó kategóriába tartoznak az itteni lakások, s ez vonatkozik a magánerős építkezésekre is. Többségében éppen ezért olyan családok költöztek eddig ide, akik már rendelkeztek lakással és eladásuk révén biztosították a belépőt. A fentmaradó összeg előteremtése sem köinyű feladat, ezért majd mindenki felvonultatta az építkezés során a családtagokat, a munkatársakat és a barátokat. És egymásnak is segítenek: kisegítik a szomszédot építőanyaggal, géppel. VAJON Mi a véleménye a paliniaknak az itt folyó munkákról? — Van némi félelem amiatt, hogy az itt felépülő kertváros megváltoztatja a terület eddigi falusias jellegét — mondja Simon Jenő, a körzet tanácstagja. — Elsősorban az állattartásról van szó. Mifelénk nagyon sokan foglalkoznak disznó-, marha- és bikatartással, húsz—negyven darabos állományok is előfordulnak. Sok húst adunk Kanizsának. Ha városiasabb lesz a környék, előfordulhat, hogy nem lehet majd ilyen méretekben folytatni az állattartást. Persze, a másik oldalról előnyös lehet, hogy a kertváros kiépülésével megjavulhatnak a tömegközlekedés feltételei, s jobb lesz a kereskedelmi ellátás is. — Milyen gondokkal, problémákkal keresték fel a betelepülők? — A KÖRNYÉKNEK nincs egyetlen telefonja sem. A hozzánk legközelebb eső nyilvános fülke mintegy két kilométerre van. A jelenlegi autóbuszközlekedés is sok gond forrása. Ha kicsit rosszabb az idő, s mindenki a buszt akarja igénybe venni, akkor bizony nagy a zsúfoltság. Nem is beszélve a vasárnapról, amikor alig van járat. A régtől itt lakók pedig nem értik, hogy az új részben elkészült csatornahálózatra miért nem kapcsolják rá őket. Rikli Ferenc Kertvárosi panoráma Palinban (Erdei András felvétele) Készül vöröshere-szenázs, kezdődik a fűkaszálás Galambokon A növénytermesztésben résztvevők a maximálisát nyújtották. Például a tavaszi időszak első négy munkanapján 2400 hektáron végezték el a soronlévő munkát, a talajművelést, a műtrágyázást. Igaz, adott a szövetkezetben a megfelelő műszaki háttér. Az elmúlt években az IKR termelési rendszerben beszerezték a szükséges gépsort, melynek hasznát a rendkívül csapadékos tavaszon érzékelték igazán. A munkaszervezést is hozzáigazították az időjáráshoz. Az önelszámoló rendszernek megfelelően a dolgozók már előző nap megkapták személyre szóló megbízásaikat, s csak esős időben történtek napi módosítások. Mindenki tudta a dolgát és megértette, hogy a perceket is ki kell használnia, így azután földbe került .134 hektáron a tavaszi árpa, 300 hektáron a cukorrépa, 360 hektáron a napraforgó, 860 hektáron a szemes kukorica, s befejezték a munkát a háztáji területeken is. Ami elmaradt, az 64 hektár tavaszi árpa. Ennyivel viszont növelték a kukorica területét, s vetésével a napokban végeztek. Egy napi munka, azaz 140 hektár silónak való földbe juttatása van vissza. A tavaszi nehézségek közé sorolják a nitrogén-műtrágya beszerzésének gondjait. Apránként, akadozva kapták, s ezért bizony, ha az időjárás optimális és rendes ütemben vethetnek, lett volna olyan tábla, ahonnan kimarad az alapműtrágya. A gabonák napokban kezdődő második fejtrágyázásához is csak most érkezett meg a szükséges műtrágya-mennyiség. A határszemlék tapasztalatai egyébként azt bizonyítják, hogy a tavasziak sápadtabbak, gyengébbek — főként a kikelt kukoricára vonatkozik ez — viszont az ősziek szépen fejlettek. A búza kezd kalászolni — noha jó két hét késésben van —, s a fejtrágyázás, valamint a gombabetegségek elleni védekezés ezekben a napokban van soron. Megkezdődött a szövetkezetben a szálastakarmányok betakarítása. Elsőnek a 103 hektár vörösherét vágják — szenázst készítenek belőle, és pár napon belül hozzáfognak a rétek kaszálásához. A szálasok jó hozamot ígérnek, ám ahhoz, hogy jó széna készüljön, száraz, napos időt várnak. A galamboki termelőszövetkezet földjein az idén már több mint 400 milliméternyi csapadékot mértek, ami bizony nagyon sok. Úgy is mondhatni, hogy az esőszünetekben kellett elvégezni a feladatokat. Ez pedig ebben a gazdaságban nem kevés, hiszen több mint 1800 hektáron kellett elvetni a tavasziakat, s ott volt még az ősziek fejtrágyázása, növényvédelme is. Arra a kérdésre, hogyan birkóztak meg ennyi munkával, Kohár István, a szövetkezet elnöke csak annyit mond: az embereken múlott. Márkajelzése: Göcsej Cipőgyártás a Szegekben A cipősdobozon egyéni az embléma, a márkajelzés pedig igazi meglepetés: „Göcsej” elnevezésű gyermekszandált tart a kezében a vevő, készítője a kustánszegi termelőszövetkezet. — Még nem kezdtük meg a folyamatos gyártást — fogad a paisszegi üzemben Hideg Imre szakmai vezető —, csak kevesebb volt a tavasszal a Lábámtól kapott bérmunka, ezért kitöltöttük az időt a saját termék gyártásával. Ezzel inkább majd az új üzemben foglalkozunk. Épül a csarnok az udvarban és úgy van, hogy a nyáron vesszük birtokba. -- Mennyi lábbeli készült? — Néhány ezer pár gyermekszandál, 23—30-as számban és 31—40-es fiúszandálok. Az új termék javarésze már kijutott az üzletekbe. Kisebb mennyiséget Zalaegerszegen hoztak forgalomba, de jutott belőle a fővárosba és az ország különböző tájaira. Kíváncsiak rá a szövetkezetben, miként fogadják a vásárlók. Nézegetjük a színes lábbeliket: hajlékony a talpuk, puha a bőrük, és betétesek. Szóval nagyon hasonlorastanak a Sabaria cipőihez, viszont ez már saját tervezés, ami azt mutatja, hoszszabb távra gondolták a saját gyártást. — így van — mondja Kecskés Dezső, a termelőszövetkezet elnöke. — Szerződéssel hosszú ideje dolgozunk a Sabaria cipőgyárnak, s jelenleg 252 tagnak és alkalmazottnak nyújtanak a szegekben működő üzemeink keresetet. Többségük nő és elértük például Paisszegen, hogy az üzem teljes létszáma helybeli, nem kell szállítani a dolgozókat. De nemcsak a foglalkoztatottság megszervezése sikerült, hanem végül is nyereséges ágazatnak bizonyult a cipőgyárral való együttműködés. Évi 30—35 millió forint értékű munkát végzünk. — A Göcsej-cipőt milyen szemmel nézik a szombathelyiek? — Nincs féltékenység! A bérmunkát továbbra is megtartjuk, mert biztonságot jelent a nagy gyárral való kapcsolat, ugyanakkor felkészültünk a saját gyártásra is. Paisszegen 17 millió forintos ráfordítással új üzemcsarnokot rendezünk be, amelyben a nyáron megkezdődik a munka. Egyébként néhány évvel ezelőtt Pálfiszegen is létesült több millió forintért egy új részleg, így mindenhol megfelelő körülmények között folyik a munka. Terveink szerint a cipőipari ágazat nagyságrendje eléri majd a 100 millió forint értéket. Ez a tevékenység anynyi nyereséget hoz, amelyből a többi ágazat fejlesztésére is jut, azonkívül segít az általános költségterhek viselésében. — Egy ilyen falusi cipőgyár bírja a versenyt? — Árulják már a termékeinket. Kíváncsiak vagyunk a visszajelzésre, mert a jövőre nézve ez nagyon fontos. Egyelőre 41-es számig készítünk gyermek- és fiúszandált. Mindenesetre ahhoz, hogy álljuk a sarat, jó termékekkel kell előrukkolnunk. Szeretnénk, ha tényleg márka lenne a Göcsejcipő . .. Ahogy elnézem a szalagnál dolgozókat, könnyebben elképzelném őket a kukoricaföldön. Zömük napbarnította, izmoskarú, paraszti munkához edződött asszony. — Milyen érzés saját márkát előállítani? — kérdem az egyik régi dolgozót, Szabó Aladárnét, aki éppen ragasztózza a cipőtalpakat. — Jó. Nagyon jó! Büszkék vagyunk rá, hogy eljutottunk idáig. — Megnéztem a zalaegerszegi Ifjúsági Áruházban, amikor vették — mondja Adrovicz Istvánné művezető. — Láttam, hogy tetszik és megnyugodtam. Nincs elég gyermekszandál a boltokban, s biztos vagyok benne, a mi hajlékony talpú cipőink nem sokáig állnak a polcokon. Azüzem egyetlen cipésze a nyugdíjas Hideg Imre. Körmendről jár az üzembe évek óta. Szaktanácsai segítettek abban, hogy önálló gyártásra is merészkedett a kis kollektíva. Két műszakban negyvenegyen dolgoznak itt, s a gyakorlott mester szerint ügyesen kezelik a gépeket és a szerszámokat. — Megállja a helyét a Göcsej-cipő — simogat meg egy pár formás kis szandált, mielőtt visszacsúsztatja a dobozába. Bozsér Erzsébet Elkészültek az első Göcsej márkájú szandálok (ZH fotó — Kiss Ferenc felvétele)