Zalai Hírlap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

1987. június 1., hétfő Miért drágult a bútor? Újsághír: „A termelői és a forgalmazó kereskedelmi vállalatok tájékoztatják a vásárlókat, hogy 1987. má­jus 11-től — a felhasznált, elsősorban importból szár­mazó fa- és habanyagok, valamint egyéb alkatrészek árnövekedése miatt — több bútorféleség fogyasztói ára, a magasabb áron vásárolt nyersanyagok felhasználá­sával egyidőben, és a tény­leges költségnövekedésnek megfelelően különböző mér­tékben emelkedik. Így pél­dául a Zala Bútorgyár szekrénysorainak és kárpi­tos garnitúráinak fogyasz­tói ára átlagosan 8,3 száza­lékkal, a Kanizsa Bútor­gyáré 4,7 százalékkal nő . . .” A „miért emelik az árakat?'' kérdésünkre — és természete­sen további részletekre — Horváth Tamástól, a Kanizsa Bútorgyár gazdasági vezér­igazgató-helyettesétől, és Bejczi Józseftől a Zala Bútorgyár gazdasági igazgatóhelyettesétől kértünk választ. ★ H. T.: — Egyetlen okot em­líthetek csupán, s ez az alap- és segédanyagok beszerzési árainak a változása. Példaként a faforgás­lap 18, a tölgy fű­részáru 12 és a habanyagok mintegy 30 százalékos áremel­kedéseit említem. Ezek ellen­­súlyozásaképpen tartották jo­gosnak, hagyták jóvá a 4,7 százalékos fogyasztói áremelé­si kérelmünket, amelyet egyébként csak június 1-től alkalmazunk, nem úgy, mint az az MTI híradásában megje­lent. B. J.: — Mi is a belföldi alapanyag-árváltozások miatt voltunk kénytelenek árainkat emelni. Azt azonban figyelem­be kell venni, hogy a 8,3 szá­zalékos áremelés csupán 9 termékre vonatkozik, azaz a vállalati árbevételt figyelem­­be véve végeredményben 4,6 százalékot tesz ki.­­ A bejelentett — s mint most kiderült, csak június elsejétől alkalma-­ zott — áremelés vonat­kozik-e az exporttermé­kekre is? H. T.: — A tőkés export vo­natkozásában megrendelőinket nem érdekli, hogy változott-e a hazai alapanyagok ára. Kül­földi partnereink ragaszkod­nak a szerződésben rögzített árakhoz. B. J.: — Mi sem érvényesít­hetjük közvetlenül az alap­anyag árváltozását exportter­mékeinknél. — Tisztességes eljárás­­ az összes költségtöbble-e­tét csak a hazai vásár­lókra áthárítani? H. T.: — Kérdezhetnénk mi is, hogyan értékeljük a hazai alapanyagellátás helyzetét? Emelték az árat, de kapunk-e többet, s főleg jobbat? Most is egy hete állunk a sajóbábo­­nyi habanyag-ellátási gondok miatt. Pedig ők is emelték az árat, de képtelenek szállítani. B. J.: — Az az igazság, hogy mi a tavalyi negyedik és az idei első negyedévi export ár­tárgyalásokon több-kevesebb sikerrel emelni tudtuk export­­termékeink árait. H. T.: — A forint leértékelé­se növelte export árbevételün­ket. S egyébként is, a még ér­vényben lévő exporttámogatá­sok révén — bár ez már ke­vesebb mint korábban — nem a hazai vásárló fizeti meg az exportnál esetleg jelentkező veszteségeket, ami az alap­anyag-áremelkedésből szárma­zik. — A fogyasztói árak­­ emelése megmutatko-­ zik-e a nyereségterv ala­kulásában? H. T.: — Erről szó sincs, mi annak örülünk, ha a kiadási többletköltségeinket visszakap­juk. Nehézségeinket, gond­jainkat jól példázza az a rész­letkérdés is — többek között —, hogy április 1-től már az emelt beszerzési áron vásárol­ható alapanyagokból dolgo­zunk, de a fogyasztói árat csak június elsejétől érvénye­sítjük. Ez a fáziskésés több mint 7 millió forintos vesztesé­get okoz. B. J.: — Érdekes módon a nagykereskedelmi vállalatok csak július elsejétől szándé­koznak áremeléssel élni, s ez a törekvésük nekünk legalább 3 millió forintos veszteséget jelenthet. Ezzel kapcsolatosan június első hetében ülünk le tárgyalni, ahol minimálisan fele-fele arányban szeretnénk „kockázatvállalási” egyezségre jutni. — Nem lehetne éssze­rűbb, szakszerűbb, azaz — színvonalasabb anyag-­ gazdálkodás révén meg­takarítani a többletkia­dást? H. T.: — Esetünkben az alapanyag-áremelkedés ötven­­milliós többletkiadást jelent, s ezt a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet „kivédeni”. A taka­rékossági intézkedési terv ma­ximális végrehajtásával mér­sékelhető a költség, de meg­ítélésem szerint nincs a vilá­gon olyan cég, amelyik ezt el­lensúlyozhatná. Nem ülünk öl­hetett kézzel, az értékelemzés révén próbálkozunk azzal, ami rajtunk múlik. B. J.: — Számításaink sze­rint a második félévi 23 millió forintos többletköltséget a be­jelentett fogyasztói árváltozás kompenzálja. Mi a befejezett rekonstrukciós beruházások révén már gyakorlatilag ki­használtunk minden takaré­kossági tartalékot. — Milyen termékkört­­ érint majd a júniusi ár­emelés? H. T.: — Szekrénysoraink és kárpitos garnitúráink mint­egy felét, körülbelül 25 termé­künk árát emeltük. Azért nem mindegyikre vonatkozik az ár­emelés, mert úgy gondoltuk, hogy a piac az átfogó árren­dezést nem viselné el. B. J.: — A régi, de még mindig nagyon keresett termé­keink esetében — s ez a napi gyártás mintegy harmadára vonatkozik — éltünk csak az áremeléssel, ezért is tűnik soknak a 8,3 százalékos fo­gyasztói áremelkedés. Mi a rendszeres termékváltáskor előre gondolva minden rész­kérdésre, olyan árajánlatot adunk, amire a szabályozók lehetőséget adnak. — Hogyan ítélik meg saját áraikat, s történe­­tesen egy lakótelepi ott­hon berendezéséhez menyiért tudnak ajánla­ni bútorkát? H. T.: — Igénytől függően 40 és 70 ezer forint közötti ajánlatunk van — szobánként. Ez az ár a magyar gyárak kö­zépmezőnyébe tartozik. B. J.: — Kétszobás lakásába 100—130 ezer forintért bárki kedvére válogathat a szek­rénysorok és a kárpitos garni­túrák között. Mi sem vagyunk drágábbak, mint a többi hazai bútorgyár, sőt bútoraink in­kább a közepes árkategóriába tartoznak. ★ Nos, elhangzottak az okozati összefüggések, természetesen a gyártók szempontjai szerint. Nekünk vásárlóknak ezen túl is elsődleges szempont marad a választáskor az ár, és joggal leszünk majd kritikusabbak a minőséget tekintve. Remélhe­tően a futószalagszerű terme­lés irányítói, a gépeket keze­lők lelkiismeretesebbek lesz­nek a tegnapinál, s az sem baj, ha a raktárba adás előtt egy kicsit „lelassul” a menet, s a minőségellenőrök alapo­sabban megnéznek majd min­den egyes Szekrényelemet, fo­telt, vagy éppen kanapét. Mert a vevő a drága pénzéért használható, jó bútort szeret­ne hazavinni otthonába. Takáts Sándor • ____MBI­ _ f­atai Hlwmp_ 3 Kertváros épül Palini honfoglalók BARNAPALAS-HÁZTETŐK sorjáznak a palini Alkotmány út kertészetéhez közel eső ház­sorai mögött. Rendezetten, kissé túl szabályosan is, hi­szen szinte érintik egymást az épületek. Az épülő kertváros­ban több utca már kiépült, másutt azonban még javában folyik az építkezés, akár saját erőből, akár a ZÁÉV jóvoltá­ból. A formálódó lakótelep he­lyén két évvel ezelőtt még egyetlen ház sem állt. A mos­taniak is csupán az elsők azoknak a sorában, amelyek — a rendezési terv szerint négy—hét teleknyi szélesség­ben — a nem is olyan távoli jövőben a lazsnakpusztai ker­tészettől a Dinter épületéig épülnek, mintegy másfél kilo­méteres körzetben. E területen — hosszútávon — közel nyolc­száz telek kialakítását terve­zik, amelyeken hagyományos családi házak és csoportos la­kások épülnek majd. Szerepel a rendezési tervben egy mini­­centrum kialakítása is, ahol az alapellátást szolgáló kereske­delmi, vendéglátóipari és szol­gáltató egységek mellett helyet kap orvosi rendelő és egy hat­van férőhelyes bölcsőde is. Míg mindez megvalósul, még néhány évnek el kell telnie, ám az első honfoglalók — több tucatnyi család — már meg­kezdték a berendezkedést. — Gyermekkoromban csalá­di házban laktunk, s felnőtt­ként is ilyen otthonra vágy­tam. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a Munkás úti, negyedik emeleti lakásunkat eladjuk és építkezni fogunk. Akkor Ka­nizsán csupán itt lehetett köz­művesített telket vásárolni. Hát így kezdődött. Persze, nemcsak mi gondolkodtunk így! A környéken legalább tíz olyan családot tudok mutatni, amely szintén a Keleti-város­részből költözött ide. Mindezt Németh Tibor mondta el, a malteros lapátot egy pillanatra félretéve. Lát­hatóan van még munka a házán, s így ki kell használ­nia a jó időt. — Ez a terület kissé messze esik a városközponttól. Mégis, mennyire fogják itt magukat kanizsainak érezni? — Valóban, peremkerület­nek nevezhető. Ennek hátrá­nyát leginkább a közlekedés­ben érezzük. Hétköznap is akadnak gondok, ám például szombaton és vasárnap alig van buszjárat, de bevásárolni sem könnyű. Amíg a tervezett mini-centrum el nem készül, csak bent a városban lehet mindent megvenni. Itt csupán egy hentesbolt van, az is né­hány hete. A MAGÁNERŐS építkezé­sek szomszédságában a ZÁÉV is dolgozik. Hat tömbben 44 la­kást építenek. A félkész álla­potukban is tetszetős épületek a legkevésbé emlékeztetnek az építőipartól megszokott épít­ményekre. — Valóban, társasházsze­­rűek lesznek — kalauzol Var­ga István művezető. — Két­szintesek, s a nagyobbak 115, míg a kisebbek 90 négyzetmé­ter alapterületűek. Az utób­biakhoz azonban garázs is ké­szül. — Ez másfajta munka, mint amit eddig a városban végez­tek ... — Nehezebb és igényesebb. Főleg — mert tavaly decem­berben kezdtük a munkát — a téliesítésükkel voltak gond­jaink. Egyébként szívesen lak­nék én is itt. Tágas, nagy la­kásokat építünk, bár meg is kell majd fizetni az árukat, átlag mintegy 1,3 millió forint a bekerülési költségük. Bizony, egyáltalán nem az olcsó kategóriába tartoznak az itteni lakások, s ez vonatkozik a magánerős építkezésekre is. Többségében éppen ezért olyan családok költöztek eddig ide, akik már rendelkeztek la­kással és eladásuk révén biz­tosították a belépőt. A fentma­­radó összeg előteremtése sem kö­inyű feladat, ezért majd mindenki felvonultatta az épít­kezés során a családtagokat, a munkatársakat és a barátokat. És egymásnak is segítenek: ki­segítik a szomszédot építő­anyaggal, géppel. VAJON Mi a véleménye a paliniaknak az itt folyó mun­kákról? — Van némi félelem amiatt, hogy az itt felépülő kertváros megváltoztatja a terület eddigi falusias jellegét — mondja Si­mon Jenő, a körzet tanácstag­ja. — Elsősorban az állattar­tásról van szó. Mifelénk na­gyon sokan foglalkoznak disz­nó-, marha- és bikatartással, húsz—negyven darabos állo­mányok is előfordulnak. Sok húst adunk Kanizsának. Ha városiasabb lesz a környék, előfordulhat, hogy nem lehet majd ilyen méretekben foly­tatni az állattartást. Persze, a másik oldalról előnyös lehet, hogy a kertváros kiépülésével megjavulhatnak a tömegközle­kedés feltételei, s jobb lesz a kereskedelmi ellátás is. — Milyen gondokkal, prob­lémákkal keresték fel a betele­pülők? — A KÖRNYÉKNEK nincs egyetlen telefonja sem. A hoz­zánk legközelebb eső nyilvá­nos fülke mintegy két kilomé­terre van. A jelenlegi autó­buszközlekedés is sok gond forrása. Ha kicsit rosszabb az idő, s mindenki a buszt akarja igénybe venni, akkor bizony nagy a zsúfoltság. Nem is be­szélve a vasárnapról, amikor alig van járat. A régtől itt la­kók pedig nem értik, hogy az új részben elkészült csatorna­­hálózatra miért nem kapcsol­ják rá őket. Rikli Ferenc Kertvárosi panoráma Palinban (Erdei András felvétele) Készül vöröshere-szenázs, kezdődik a fűkaszálás Galambokon A növénytermesztésben részt­vevők a maximálisát nyújtot­ták. Például a tavaszi időszak első négy munkanapján 2400 hektáron végezték el a soron­­lévő munkát, a talajművelést, a műtrágyázást. Igaz, adott a szövetkezetben a megfelelő műszaki háttér. Az elmúlt években az IKR termelési rendszerben beszerezték a szükséges gépsort, melynek hasznát a rendkívül csapadé­kos tavaszon érzékelték iga­zán. A munkaszervezést is hoz­záigazították az időjáráshoz. Az önelszámoló rendszernek megfelelően a dolgozók már előző nap megkapták személy­re szóló megbízásaikat, s csak esős időben történtek napi módosítások. Mindenki tudta a dolgát és megértette, hogy a perceket is ki kell használ­nia, így azután földbe került .134 hektáron a tavaszi árpa, 300 hektáron a cukorrépa, 360 hektáron a napraforgó, 860 hektáron a szemes kukorica, s befejezték a munkát a ház­táji területeken is. Ami elma­radt, az 64 hektár tavaszi ár­pa. Ennyivel viszont növelték a kukorica területét, s veté­sével a napokban végeztek. Egy napi munka, azaz 140 hektár silónak való földbe juttatása van vissza. A tavaszi nehézségek közé sorolják a nitrogén-műtrágya beszerzésének gondjait. Ap­ránként, akadozva kapták, s ezért bizony, ha az időjárás optimális és rendes ütemben vethetnek, lett volna olyan tábla, ahonnan kimarad az alapműtrágya. A gabonák na­pokban kezdődő második fej­trágyázásához is csak most érkezett meg a szükséges mű­trágya-mennyiség. A határszemlék tapasztala­tai egyébként azt bizonyítják, hogy a tavasziak sápadtab­­bak, gyengébbek — főként a kikelt kukoricára vonatkozik ez — viszont az ősziek szé­pen fejlettek. A búza kezd ka­­lászolni — noha jó két hét késésben van —, s a fejtrá­gyázás, valamint a gombabe­tegségek elleni védekezés ezekben a napokban van so­ron. Megkezdődött a szövetke­zetben a szálastakarmányok betakarítása. Elsőnek a 103 hektár vörösherét vágják — szenázst készítenek belőle, é­s pár napon belül hozzáfog­nak a rétek kaszálásához. A szálasok jó hozamot ígérnek, ám ahhoz, hogy jó széna ké­szüljön, száraz, napos időt várnak. A galamboki termelőszövet­kezet földjein az idén már több mint 400 milliméternyi csapadékot mértek, ami bi­zony nagyon sok. Úgy is mondhatni, hogy az esőszüne­tekben kellett elvégezni a fel­adatokat. Ez pedig ebben a gazdaságban nem kevés, hi­szen több mint 1800 hektáron kellett elvetni a tavasziakat, s ott volt még az ősziek fejtrá­gyázása, növényvédelme is. Arra a kérdésre, hogyan birkóztak meg ennyi munká­val, Kohár István, a szövet­kezet elnöke csak annyit mond: az embereken múlott. Márkajelzése: Göcsej Cipőgyártás a Szegekben A cipősdobozon egyéni az embléma, a márkajelzés pedig igazi meglepetés: „Göcsej” el­nevezésű gyermekszandált tart a kezében a vevő, készítője a kustánszegi termelőszövetke­zet. — Még nem kezdtük meg a folyamatos gyártást — fogad a paisszegi üzemben Hideg Imre szakmai vezető —, csak keve­sebb volt a tavasszal a Lábá­mtól kapott bérmunka, ezért kitöltöttük az időt a saját ter­mék gyártásával. Ezzel inkább majd az új üzemben foglalko­zunk. Épül a csarnok az ud­varban és úgy van, hogy a nyáron vesszük birtokba. -- Mennyi lábbeli készült? — Néhány ezer pár gyer­mekszandál, 23—30-as szám­ban és 31—40-es fiúszandálok. Az új termék javarésze már kijutott az üzletekbe. Kisebb mennyiséget Zalaegerszegen hoztak forgalomba, de jutott belőle a fővárosba és az or­szág különböző tájaira. Kíván­csiak rá a szö­vetkezetben, miként fogad­ják a vásárlók. Nézegetjük­ a színes lábbeli­ket: hajlékony a talpuk, puha a bőrük, és be­tétesek. Szóval nagyon hason­­loras­tana­k a Sabaria cipői­hez, viszont ez már saját ter­vezés, ami azt mutatja, hosz­­szabb távra gondolták a sa­ját gyártást. — így van — mondja Kecs­kés Dezső, a termelőszövetke­zet elnöke. — Szerződéssel hosszú ideje dolgozunk a Sa­baria cipőgyárnak, s jelenleg 252 tagnak és alkalmazottnak nyújtanak a szegekben műkö­dő üzemeink keresetet. Több­ségük nő és elértük például Paisszegen, hogy az üzem tel­jes létszáma helybeli, nem kell szállítani a dolgozókat. De nemcsak a foglalkoztatottság megszervezése sikerült, hanem végül is nyereséges ágazatnak bizonyult a cipőgyárral való együttműködés. Évi 30—35 millió forint értékű munkát végzünk. — A Göcsej-cipőt milyen szemmel nézik a szombathe­lyiek? — Nincs féltékenység! A bérmunkát továbbra is meg­tartjuk, mert biztonságot je­lent a nagy gyárral való kap­csolat, ugyanakkor felkészül­tünk a saját gyártásra is. Pais­szegen 17 millió forintos rá­fordítással új üzemcsarnokot rendezünk be, amelyben a nyáron megkezdődik a munka. Egyébként néhány évvel ez­előtt Pálfiszegen is létesült több millió forintért egy új részleg, így mindenhol megfe­lelő körülmények között folyik a munka. Terveink szerint a cipőipari ágazat nagyságrendje eléri majd a 100 millió forint értéket. Ez a tevékenység any­­nyi nyereséget hoz, amelyből a többi ágazat fejlesztésére is jut, azonkívül segít az általá­nos költségterhek viselésében. — Egy ilyen falusi cipőgyár bírja a versenyt? — Árulják már a termé­keinket. Kíváncsiak vagyunk a visszajelzésre, mert a jövőre nézve ez nagyon fontos. Egye­lőre 41-es számig készítünk gyermek- és fiúszandált. Min­denesetre ahhoz, hogy álljuk a sarat, jó termékekkel kell elő­rukkolnunk. Szeretnénk, ha tényleg márka lenne a Göcsej­­cipő . .. Ahogy elnézem a szalagnál dolgozókat, könnyebben el­képzelném őket a kukoricaföl­dön. Zömük napbarnította, iz­moskarú, paraszti munkához edződött asszony. — Milyen érzés saját már­kát előállítani? — kérdem az egyik régi dolgozót, Szabó Ala­­dárnét, aki éppen ragasztózza a cipőtalpakat. — Jó. Nagyon jó! Büszkék vagyunk rá, hogy eljutottunk idáig. — Megnéztem a zalaegersze­gi Ifjúsági Áruházban, amikor vették — mondja Adrovicz Istvánné művezető. — Láttam, hogy tetszik és megnyugodtam. Nincs elég gyermekszandál a boltokban, s biztos vagyok benne, a mi hajlékony talpú cipőink nem sokáig állnak a polcokon. Az­­üzem egyetlen cipésze a nyugdíjas Hideg Imre. Kör­mendről jár az üzembe évek óta. Szaktanácsai segítettek abban, hogy önálló gyártásra is merészkedett a kis kollektí­va. Két műszakban negyven­egyen dolgoznak itt, s a gya­korlott mester szerint ügyesen kezelik a gépeket és a szer­számokat. — Megállja a helyét a Gö­­csej-cipő — simogat meg egy pár formás kis szandált, mi­előtt visszacsúsztatja a dobo­zába. Bozsér Erzsébet Elkészültek az első Göcsej márkájú szandálok (ZH fotó — Kiss Ferenc felvétele)

Next