Zalai Hírlap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
1987. augusztus 1., szombat .adtai_____ HHIM HIml»! A kisablak belső oldalán Pontának mondják Kanurán Amikor a postát emlegetjük, jobbára a kézbesítő, a telefonközpont, vagy a távirda jut eszünkbe. Pedig emellett is roppant szerteágazó tevékenységet végeznek a postások, s naponta találkozunk velük. Ezek a lányok, asszonyok ott ülnek a postahivatalok kis ablai mögött, s noha olykor mérgelődünk, ha hosszú a sor, ám igazán nincsenek könnyű helyzetben. Mivel közvetlen kapcsolatban vannak az ügyfelekkel, a mosoly, a kedvesség nem hiányozhat akkor sem a kelléktárukból, ha éppen a postával kapcsolatos indulatainkat, panaszainkat előttük öntjük ki, csakúgy, mint olykor számolatlanul a filléreket, forintokat. Tévedni nem lehet A felvételi csarnokban — Nagykanizsán, az I-es számú postahivatalban — Deák Gáborné a kísérőm. Csoportvezető létére afféle egyszemélyes információs iroda. Az érdeklődőkkel ő foglalkozik, legyen szó külföldi csomagküldésről, avagy a különféle betétformák előnyeiről. — Ugyanakkor a forgalomnak megfelelő belső átszervezést is nekünk, csoportvezetőknek kell elvégeznünk — s ha kell, naponta többször is —, hogy minél kevesebbet várakozzanak az ügyfelek — mondja. A 3-as ablaknál Murai Emilné dolgozik, immár nyolc éve pénzfelvevő. — Óvónőnek készültem és postás lettem — közli nevetve. — Olyannyira, hogy a férjem is itt dolgozik, kézbesítő. — Egész nap pénzzel foglalkozik. Nem idegesítő az a tudat, hogy elszámolhatja magát? — A felelősség nagy, hiszen naponta átlagosan 600—700 csekket veszek át, ami körülbelül másfél millió forintot jelent. Fizetésnapokon pedig ennek a duplájáról van szó, de tévedni akkor sem lehet. Aki nem tudja: •m »• ■ porol Pedig a pénzt — főleg, ha nagyobb összegről van szó — az emberek sem szeretik őrizgetni, maguknál tartani. Mint megtudom, történt már olyan adásvétel, amely az ő ablakánál zajlott. A vevő kitöltötte a takarékkönyvhöz az utalványt, az eladó szintén, s a pénzhez nem is nyúltak, holott többmillió forintról volt szó... — Amióta előírták a pénzjegyzéket, ez dupla kontroll, sőt a munkánkat is gyorsítja. Magyarán: kevesebbet kell az ablakaink előtt várakozni. Aki ezt nem tudja, olykor pöröl velünk, de rövid magyarázat után általában mindenki megérti. A befizetések mellett a takarékbetétkönyveket is Murainé és kolléganői kezelik. — Jelenleg 6200 betétkönyvet tartunk nyilván, körülbelül 180 millió forintot őriznek bennük. Viszonylag új szolgáltatás — tavaly vezették be —, hogy az osztrák és az NSZK-beli állampolgárok otthoni betétkönyvére is kifizetjük a forintot. Akad még oronéző Talány Mihálynét a televíziótulajdonosok ismerik a legjobban, már akiknek gondjuk-bajuk van a nyugtabefizetéssel, vagy a szomszéd CB- készülékével. — Jelenleg több mint 16 ezer tv-készülék van a városban a nyilvántartásunk szerint — tájékoztat a fiatalaszszony. — S bizony az úgynevezett orvnézők felderítése szintén az én feladatom. — Sok ilyen tévéző akad? — Hát, volt olyan épülettömb, ahol mindössze négy— öt lakó jelentette be a készülékét ... A kéthavonta esedékes 160 forintos díjat néhányan előszeretettel elfelejtik. Szerencsére az emberek többsége nem ebbe a kategóriába tartozik, velük címváltozáskor találkozom jobbára. Két ablakkal odébb az alig 23 éves Ternovecz Mária méregeti az ajánlott leveleket, adja a bélyegeket, képeslapokat. — Öt éve dolgozom itt, szeretem ezt a kollektívát. — Sok a munkája? — Bizony, az egy-két forintos cikkekből, űrlapokból átlagosan 15—26 ezer forintot forgalmazok naponta. Plusz a táviratok... Nemrég volt Magdolna-nap, ez jelesebb névnap. Akkor több száz táviratot vettem fel, de ma is lesz legalább 110—120, holott semmi rendkívüli sincs a naptárban. Dollár, márka év milliók közben fiatal katona érkezik, a szüleit hívja telefonon, Kondoroson. — Hfogyott a zsoldom és „R”-beszélgetést csak itt kérhetek — mondja. Az 1-es ablaknál Paál Ottóné fogad. Beosztása: nagybani értékcikk-árusító. — Körülbelül 5 millió forint értékű képeslap, boríték, nyomtatvány várja nálam a hírlapboltosokat, trafikosokat. Csak illetékbélyegből legalább hárommillió forint értékű van itt. Aztán egy új szolgáltatásról tájékoztat: — Június elseje óta valutabeváltással is foglalkozom, ez újszerű a mi munkánkban. — Megéri? — Naponta érkeznek a külföldiek. Gyakorlatilag minden pénzt elfogadhatok. — Hamisítvánnyal már találkozott? — Még nem, de megfelelő felkészítést kaptunk e tekintetben, s főleg a dollárt és a márkát ismertették meg velünk. Búcsúzóul még megtudom, hogy naponta több ezer ember fordul meg a legnagyobb nagykanizsai postahivatalban, a kimutatások szerint 15—20 milió forintot fizetve be. Győri András Szakszervezeti tisztségviselők a Tungsram RT zalaegerszegi gyárában Félidejénél tart a Tungsram Zalaegerszegi Alkatrészgyárának nyári leállása. Néhány, a jelenleg is üzemelő részlegeknél dolgozó szakszervezeti tisztségviselővel az érdekképviseleti munka helyzetéről beszélgettünk. — Bár a gyáregységünk több év után kedvező helyzetbe került, ez nem jelenti, hogy gondtalanul ülhetünk a babérokon — kezdi Horváth László, üzemi szb-elnök, aki egyúttal a sajtoló-üzemrész szakszervezeti főbizalmija. — A fellendülés közel két éves időszaka bizony, olykor kemény napokkal párosult a szakszervezeti tisztségviselők számára is. A gyár vezetése nem egyszer „népszerűtlen” intézkedések megtételére kényszerült, hogy a megye élvonalbeli üzemei közé kerülhessenek. A bakelit-üzemi automatizáció több dolgozónk számára anyagi hátránnyal is járt, ugyanis az átirányítás és beiskolázási idő alatt keresetük érezhetően csökkent — kapcsolódik beszélgetésünkbe Varga Mária gépkezelő, szakszervezeti bizalmi. — Igaz, hogy ennek bizonyos kompenzálását a gyár magára vállalta a betanulás idejére kiegészítés formájában. Ennél az átszervezésnél az egykori üzemi létszám harmadára—ötödére csökkent az automata beállítása miatt és a géppel ugyanazt a teljesítményt három műszak helyett kettőben állították elő. Ez volt talán az első eset, amikor szakszervezeti tisztségviselőként állást kellett foglalnom és a gazdaságilag valóban jogos, megalapozott intézkedést el kellett fogadtatnom, a nem ritkán zaklatott kollégákkal. — Már a döntést előkészítő időszakban vitáink voltak a vezetéssel a bevezetés módját illetően — veszi át a szót Horváth László. — Elvileg valamennyien megértettük az átszervezés szükségességét, ám amikor a konkrét lépéseket kellett megtenni — kit, milyen mértékben érintsen a pillanatnyilag hátrányos helyzet —, a megoldás mindjárt nehezebben ment közhely, de igaz, hogy manapság nehéz a szakszervezeti tisztségviselők helyzete. Nem is tagadjuk, hogy akad még változtatni való a mozgalmi szemléleten. Az úgynevezett „klasszikus” szakszervezeti és érdekvédelmi feladatokat rutin szinten elsajátították. Ám az utóbbi egy-két év olyan mondás, ha józan ésszel elgondolkozunk rajta. Következik abból a közismert tényből, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk Így minden termelő üzemnél, vállalatnál — profiljától függetlenül — a bizalmi akkor „teszi a legjobbat” a dolgozótársainak, ha maga is arra törekszik, hogy nyereséges legyen a cég, és ennek rendeljen alá mindent. Természetesen nem maradhatnak el a munka-, bérezési vagy szociális feltételek. — Tudjuk, hogy azért a bérért, amit tegnap kaptunk, már holnap esetleg többet és jobbat kell dolgoznunk — jegyzi meg Varga Mária. — Közismert mondás szerint Alakuló állattenyésztési szövetségek Megkezdődött az állattenyésztés szervezeti rendszerének korszerűsítése. A MÉM korábbi határozata lehetővé tette, hogy a tenyésztők — gazdaságok, kistermelők, a szakmában érdekelt vállalatok és intézmények — új szervezetekben tömörüljenek, egyesületet, egyesülést, vagy szövetséget alakítsanak. Az intézkedéstől azt várják, hogy a korszerűbb szervezetekben növekszik a tagok érdekeltsége, hatékonyabban valósulnak meg a minisztérium tenyésztéspolitikai elképzelései, és sikerül elejét venni a tenyészállat-forgalmazás zavarainak. Az első ilyen szövetség már megalakult: a Szentendre környéki lótenyésztők folyamodtak kérelemmel a minisztériumhoz, engedélyezze együttműködésüket, s az új közösség létrehozását. Az új szervezet zöld utat kapott a főhatóságtól, s megkezdte tevékenységét. A helyi szövetséghez várhatóan tíz lovasszakosztály is csatlakozik. A MÉM-be beérkezett az első nagyobb tenyésztő szövetség alapítási kérelme. A szentesi Thermál Termelőszövetkezet, a Pankotai Állami Gazdaság és más nagyüzemek közölték, hogy új szervezetet kívánnak alapítani. A juhászattal foglalkoznak majd, éspedig — az eddigiek szerint — az egyesületi formát választják. Jelezte már, hogy élni kíván a lehetőséggel a TOT, illetve az állami gazdaságok egy-egy szakbizottsága által koordinált tejtermelői kör is, s szövetség létrehozását vette fontolóra. Állami gazdaságok és a tsz-ek működnének együtt, hogy érvényesítsék sajátos érdekeiket és jobban kihasználják meglévő anyagi forrásaikat és műszaki berendezéseiket. A MÁV továbbfejleszti a konténeres áruszállítást Az elkövetkező években a Magyar Államvasutak jelentős műszaki és technológiai fejlesztéssel tovább növeli a konténeres áruszállítás arányát. A szakemberek ősszel megkezdik a szolnoki konténerpályaudvar korszerűsítését, s folytatják a békéscsabai fejlesztést. A legforgalmasabb vasúti csomópontokat különleges darukkal, illetve nagy teherbírású rakodógépekkel szerelik fel. A MÁV két évtizedes munkával építette ki a konténeres áruszállítás országos vasúti hálózatát. Hazánkban már 32 körzeti állomáson teremtették meg a konténerek fogadásának, illetve továbbításának feltételeit, s ennek eredményeként az ország minden településére el lehet juttatni az árut konténerekben. Jelenleg a MÁV 4000 közepes és 3400 húsz tonnás, nagy konténerrel rendelkezik. A szállítótartályokban tavaly több mint 2,5 millió tonna árut továbbítottak. Ez több ugyan az előző évinél, de a vasúti fuvarozásra feladott áruknak csupán a 2,5 százalékát teszi ki. A Magyar Államvasutak ebben a tervidőszakban 560 millió forintot költ a konténerállomások műszaki színvonalának javítására. A beruházási összegből nagy teherbírású rakodógépeket és újabb konténereket vásárolnak. Bővítik továbbá a közúti járműparkot, mert az elkövetkező időszakban a MÁV növeli részvételét a közúti fuvarozásban is. Tovább folytatják a legnagyobb forgalmat lebonyolító gépi rakodóállomások, illetve terminálok kiépítését. A naponta több mint 100 konténert fogadó, illetve továbbító csomópontokon különleges darukat, illetve rakodógépeket helyeznek üzembe. Már korábban elkészült a józsefvárosi, a miskolci, a debreceni, a szegedi, a pécsi, a szombathelyi és a zalaegerszegi körzeti állomás. A VIII. öt éves tervidőszakban a székesfehérvári, a győri és a kelenföldi terminált építik ki. A távlati tervekben szerepel a soroksári konténerpályaudvar korszerűsítése. Kelet-Európában valószínűleg ez lesz az első olyan gépi rakodóállomás, amely a vasúti és közúti fuvarozási formák minden változatának kezelésére alkalmas. A MÁV az elkövetkezendő időszakban növeli részvételét a nemzetközi árufuvarozásban is. Folyamatos műszaki fejlesztéssel igyekeznek megteremteni annak lehetőségét, hogy az országon áthaladó tranzit útvonalak melletti terminálok a kamionfelépítményeket is fogadni tudják. (MTI) Hévíz határában működik a sármelléki termelőszövetkezet vágóhídja, melynek tavalyi forgalma meghaladta a 19 millió forintot, s az idén is hasonlóra számítanak. A múlt évben kezdődött meg a vágóhíd felújítása. Akkor a hűtőrendszert korszerűsítették — a vízhűtésről léghűtésre álltak át —, az idén pedig mintegy 800 ezer forintért keverőt, darálót és töltőgépet cseréltek. — A nyár az igazi nagy szezon nálunk — mondja Kulcsár János üzemvezető-helyettes. — Elsősorban szövetkezetünk üzleteit látjuk el hurkával, kolbásszal, pecsenyének valóval és füstölt áruval, azonkívül Keszthely, Hévíz vendéglátóegységeinek szállítunk, de áruinkból kerül a megyeszékhely Csemege-üzletébe is. Ilyenkor gyakoriak a szállítások, heti három-négyezer kiltjtik a friss árut Hurkából heti 200, sütőkolbászból pedig 1300 kilogrammot gyártunk. Ennél többet sajnos nem bírunk el. A háztájiban nevelt sertésekből hetenként 80-at vágunk és dolgozunk fel. A hét eleje a vágások időszaka, s most éppen ezzel foglalkozik a hentesek egy része. Flórián Géga gyakorlott kézzel kábítja a sorra kerülő állatokat. Az egyik legrégibb hentes, azok közül való, akik az üzem nyitásakor kezdték a munkát. — Egy kitérőm azért akadt — mondja. — Egy esztendőt ABC-ben dolgoztam. Aztán mégis visszatértem. — Persze, mert közel a pincéd — ugratják a munkatársai, mire bevallja, hogy van ebben igazság, mert munka után innét hamarabb odaér a nemesbüki hegyen nemrég épült pincéjéhez. — Majd együtt avatjuk — mondja —, hiszen a munkatársaim segítettek megépíteni. Mint kiderül, összetartó kis csapat dolgozik a húsüzemben, Berták Imre fiatal hentes szerint az sem mindegy, hogy javarészt egykorúak. — Nyolcvanegytől dolgozom itt és jól érzem magam a munkahelyemen — állapítja meg. — Itt az embernek van módja begyakorolni a szakmát, mert mindenki mindent csinál. Most például bontom az állatokat. — Csak egy éve vagyok itt, a dabronci vágóhídról jöttem — mondja Csepregi József. — Erre a vidékre nősültem, így kerültem ide. De tetszik az üzemben, mert itt is háziasjellegű áru készül. A pecsenyének valót is úgy formáljuk, hogy az üzletekben jól lehessen szeletelni. A formálás a füstöltnél is nagy szerepet kap. Ez a munka azonban elsősorban a tíz éve itt dolgozó Nyers Ferenc reszortja. Tőle tanulják a fiatalabbak, hogyan lesz formás a sonka, miként kell kialakítani az angol teaszalonnát. — Érzék és lelkiismeretes munka kell hozzá — magyarázza. — Meg aztán oda kell figyelni, hogy minden tisztán készüljön, mert nagy baj lenne, ha itt, az üdülőkörzetben nem felelne meg valamiképpen az árunk. Eddig még nem volt panasz. Friss töpörtyűillat árad az üstökből, amelyeket Ráca Lajosné felügyel az udvar felöli nyitott részen. — Csak meleg ne volna! A múltkori kánikulában majd megsültem — mondja. — Pirosra sütöm a töpörtyűt, úgy gusztusos. Egy kis tejet öntök hozzá, attól kapja a színét. A házi disznóvágáskor is úgy szoktuk. Sármellékről hozza naponta a szövetkezet üzemi járata, mert úgy alakult, hogy megszűntek azok a telepek, ahol azelőtt dolgozott. Előbb sertés-, majd baromfigondozó volt. — Jól érzem magam itt is. Igaz, a fizetés kevesebb, de csak egy műszak van. Zárt kisteherautó fordul be az udvarra, áruért jött. A sármelléki termelőszövetkezet vágóhídjának sajátos, házias ízű készítményeivel részt vállal a Balaton-part ellátásából. B. E. Heti 80 diagnót vágnak Korszerűsítés után a hévízi tsz-hús üzemben Munkában a kisüzem hentesei .ZH fotó : Mészáros T. László felvétele) kihívásokat jelentett, amelyeket a tisztségviselőknek is figyelembe kellett venniük ... Elsősorban még nagyobb hangsúlyt kapott mindenütt, hogy az érdekvédelem legfontosabb része a termelés elősegítése. Ez nem ellent . 3 a bizalmiak „őrlődnek” mindenütt a vezetés és a képviselt kollektíva között. Nehezebb körülmények között jobban szem előtt is vagyunk, s a felelősségünk is nagyobb, mint valaha. A magam módján küzdök a termelés sikeréért és ezért ki is állok, viszont többet is kell adnom: pontosságban, munkafegyelemben a bizalmiaknak — ha tetszik, ha nem — élen kell járniuk. — Már a tervezésnél, a terv elfogadásakor hallatják szavukat a tisztségviselőink — így Horváth László. — A közgazdasági munkabizottság és az üzemi szakszervezeti bizottság között naprakész, szoros a kapcsolat. A már említett fő kérdésekben egyértelműen teljes az egyetértés, ám a végrehajtás módja és mértéke tekintetében gyakran nem „elsőre” találkozik a véleményünk és ilyenkor egészséges kopromisszumra is szükség lehet. Háry László