Zalai Hírlap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
1987. szeptember 1., kedd Az áremelések TÖBB MINT TíZ esztendeje már, hogy a fogyasztói árak évi emelkedése — mindig a megelőző évhez hasonlítva — átlagosan 6,5 százalék. Folyamatos — s bizonyos időszakokban hirtelen felgyorsuló — áremelkedésről kell beszélnünk, amelynek társadalmi hatását nemrégiben a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének munkatársai vizsgálták. A vizsgálati eredmények összesítését adta közre néhány hónappal ezelőtt a Társadalmi Szemlében Zafir Mihály, statisztikai főtanácsos. Címszavakban néhány lényeges megállapítása: „A folyamatos és gyorsuló fogyasztói áremelkedés nemcsak az életszínvonalat illetően okoz társadalmi károkat, hanem mindeddig kedvezőtlenül befolyásolta a gazdasági tevékenységet is." Ugyanis . . indokolatlanul nagy előnyöket nyújtott a szabadáras termékeket gyártó, és főleg a hazai piacra termelő vállalatok számára. Vagyis egyik gátja volt annak, hogy valóban a hatékonyság — és ne az áremelési törekvések érvényesítése — legyen a vállalati jövedelmezőség, nyereség alakítója." Továbbá: „Erősítette a bérezésben amúgy is meglevő egyenlősítő tendenciákat, hangulatot keltve a teljesítmény nélküli bérkiáramláshoz, s hajlamossá téve a vállalatokat arra, hogy a bérnövelést tekintsék árkompenzáló eszköznek, miközben a szükségesnél kevésbé használják a teljesítmények differenciált honorálására." E kedvezőtlen társadalmi hatások ellenére is meg kell barátkozni a gondolattal: az áremelések nem szűnnek meg, sőt az eddigi folyamat várhatóan felgyorsul. Hogy ez ügyben mi történik a közeljövőben — s különösen a tervezett adóreform bevezetése után —, azt ma még nem tudni pontosan. Az viszont nyilvánvaló — a szakemberek nem is titkolják —, hogy az eredetileg tervezett idei árterv minden valószínűség szerint nem tartható, a fogyasztói árak ismét nagyobb mértékben emelkednek, mint amire a tervezők számítottak. Az is nyilvánvaló, s a szakemberek ezt sem titkolják, hogy az adóreform bevezetésének, úgymond „egyszeri" inflációs hatásával számolni kell. Egyes számítások szerint ez az infláció, az első — s ma még ki tudja, milyen hosszúra nyúló — időszakban, kétszámjegyű is lehet. Más kérdés, hogy ettől függetlenül és ezzel együtt is, a gazdaság normális működőképessége szempontjából az adóreform — nélkülözhetetlen lépés. ÁM AZT IS SZÓvÁ kell tenni, hogy társadalmi méretekben nehezen tudunk együttélni a sorozatban ismétlődő áremelésekkel. Gondoljunk csak arra, hogy a mindenkori áremelések agitációs „hangszerelése" általában nem a legsikerültebb Vagy gondoljunk arra, hogy a megannyi árucikket érintő áremelés kereskedelmi feldolgozása, feltüntetése, nyilvántartása késedelmes, sok bosszúságot okozva ezzel a vásárlóknak, és sok bizonytalanságot okozva az üzletek pénztársainak. Ki,ki tanúsíthatja, hogy a legutóbbi áremelések után jó egy hónappal, még mindig sok a zavar, legfőképp az élelmiszerboltokban, s a vásárló tökéletesen reménytelenül próbálja nyomonkövetni, hogy most melyik felvágottnak, vagy Mirelit-készítménynek voltaképpen mi is az ára? Ne kerteljünk: kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és ez bizony a közhangulatot rontó tényező. Az sem mellékes, hogy a lakossági megtakarítások már rég nem értékállóak. Igaz, az OTP újabban is kísérletezik: az átlagosnál magasabb kamatlábak mellett kínálja a különböző befektetési lehetőségeket, még a „normál” kamatokat is emelte valamicskét, csakhát félő, hogy az még mindég nem az igazi megoldás, ez még mindég nem csábítja a lakosságot a nagyobb takarékossági hajlandóságra. És ebből az következik, hogy inkább vásárolunk — akkor is, ha egyébként nem vásárolnánk —, semmint, hogy takarékoskodnánk. Aztán — és ez ugyancsak jellegzetes példa — emelkedik az ár, ám a minőség változatlanul alacsony színvonalú, mi több: a magasabb áru termék egyszerűen nem kapható. (Hogy ebben mi az üzlet? ...) Ámbár ennek is lehetnek racionális gazdasági okai, de a fogyasztó vigasztalan, sőt, elégedetlen, bosszankodik, háborog, és ugyan ki vitathatná, hogy ok nélkül? És végül — az áremelések nem lényegtelen társadalmi hatásaként — a mindenkori áremeléseket szinte azon nyomban követő kereskedelmi manipulációk, éveken át folytatott próbavásárlások tapasztalatai azt mutatják, hogy például az élelmiszerüzletekben a vásárlások több mint egyharmadánál állapítottak meg valamilyen szabálytalanságot, magyarán: árcsalást, s persze soha nem a vásárló javára. A vendéglátásban — nemcsak az államiban! — nagyjából ugyanez az arány A FOLYAMATOS és rendre gyorsuló fogyasztói áremelkedés kedvezőtlen társadalmi hatásait az imént jelzett tények is erősítik. De ha már kikerülhetetlenek — legalábbis általunk kikerülhetetlenek — ezek az áremelések, akkor legalább ne súlyosbítsuk a gondjainkat, bajainkat, ne rontsuk az áruk minőségét, bármennyire is nyereségnövelő tényező ez az alpári művelet. S egyáltalán: legalább gyártsuk és adjuk azt a bizonyos árucikket. És legfőképpen : ne verjük át egymást az üzletekben, sem tudatlanságból, sem tudatosan. Ha másként nem megy, legalább magunk próbáljuk kivédeni az áremelések kedvezőtlen hatásait, tudván, hogy ez ügyben csakis magunkra számíthatunk ... Vértes Csaba Eszmecseréktől a vetélkedésig Emlékek, tapasztalatok a Munkásfiatalok Országos Találkozójáról Három nap, nem hosszú idő. Ám a Tatabányán rendezett III. Munkásfiatalok Országos Találkozóján részt vett zalai csoport tagjai megszámlálhatatlan programról, eseményről, élményről adhatnak számot. Valóságos tömegdemonstráció volt a nyitó- és a záró nagygyűlés, ám mégsem a fesztivál-jelleg határozta meg a találkozót, hanem a szakmánként, iparáganként rendezett szekcióülések, viták, fórumok, beszélgetések. Küldöttségünk érkezésekor, csütörtökön éjjel Komárom megye határán, a Majki csárdánál kedves fogadtatásban volt részünk: kenyérrel és sóval vártak bennüket és egy ajándékba kapott miniatűr bányászlámpa járt kézről-kézre. Másnap aztán megszűntek a „megyehatárok". A zalai csoport például csak a sportversenyen és a vetélkedőn, illetve esténként volt együtt ilyenkor nyílt alkalom a különböző szekciókról hozott tapasztalatok megbeszélésére. Élményszámba ment az újszerű városi ismereti mozgalmi vetélkedő. A több helyszínen zajló, komoly és humoros feladatokkal egyaránt bővelkedő szellemi-ügyességi „párbaj" még jobban összehozta a zalai csoport tagjait. Különösen, amikor vasárnap a hazautazás előtt kihirdették: a 7. helyezett lett megyénk gárdája a különböző vetélkedésekben szerzett pontok alapján. Miközben autóbuszunk hazafelé tartott bőven jutott idő a három nap alatt szerzett tapasztalatok megvitatására. — Jól éreztem magam, hasznosnak is tartom a találkozót — vélekedett Horváth Anikó, a zalaegerszegi Centrum Áruház eladója. — Érdekes viták voltak a szekciónkban. Hallottunk az előttünk álló feladatokról, így tisztábban látjuk ágazatunk és az ország helyzetét, a tennivalókat. A keszthelyi „vendéglátós" Szabó Judit is hasonlóan vélekedett: — Fontos dolgokat hallhattunk a vendéglátás jelenéről, jövőjéről — olyanokat, amelyek tovább gondolkodásra is késztetnek — mondta. ■*- A KISZ munkáról beszélgetve a szekcióüléseken pedig elsősorban az merült fel: mi fiatalok mit tehetünk a helyi gondok megoldására. Fő vitatéma volt az ifjúsági vezetők személyisége. A mozgalmi megújulás igényét minden résztvevő sürgetőnek tartotta, ám ennek iránya, hogyanja nem tisztázódott a vitáinkban. Keveseknek adatott meg, hogy eljussanak egy-egy bányába, ezek közé tartozik a nagykanizsai fiatalember. Tuboly László, a KFV dolgozója: — Életreszóló élmény volt látni a korszerű nagyegyházi bányát — említette. — Teljes bányászfelszerelésben, sisakban és önmentő készülékkel felszerelkezve szálltunk le a mélybe. Kezdeti szorongásunk a több mint 190 méter mélyen levő járatban kezdett csak oldódni, amikor bemutatták a frontfejtést. Nemes Boldizsár, a Zalai Kőolajipari Vállalat ifjúmunkása a szabadidős programokról, a hangulatról csak jókat mondott, ám a szakmai és mozgalmi eszmecserékről már másként nyilatkozott: — Viták voltak, ám úgy érzem sokszor „szócséplés" jelleggel. Ismerjük a gondokat, most már utat kéne mutatni; azt, hogy konkrétan mit és milyen módon tegyünk a jobb életért, a mozgalom keretei között is. Ha másként is, de hasonló gondolatot fogalmazott meg Góth Imre, a Nagykanizsai Városgazdálkodási Vállalat műszaki rajzolója: — Nagyon tetszett az építőipari szekcióban tapasztalt nyitottság és az őszinte hang, s ez jellemezte a miniszterrel folytatott eszmecserét is. Amit hazahoztam magammal a találkozóról : a fiatalságban megvan a tettrevágyás, hogy részt vegyen a gazdasági gondok megoldásában. Ebben kell segíteni, és abban, hogy észrevegye, észlelje ezeket, illetve tudja mi vár rá. Ehhez szükséges a nyíltság, a nyilvánosság, hogy ne úgy érezzük „kulisszák mögött" alakul az ország helyzete és benne a mi sorsunk, n. a. ral In flam Hunny 3 Pacsai tsz-nyugdíjasok és egykori munkahelyük kapcsolata Bármely beosztásban is dolgozott valaki, a nyugdíjas kor elérése után hangulatát, életérzetét döntően befolyásolja, hogy egykori munkatársaihoz milyen szállal kötődik, azaz mennyire viseli szívén az egykori munkahely a volt munkatárs sorsát. Nem elhanyagolandó az sem, hogy az idős emberek sok olyan szakmai tapasztalattal, ismerettel rendelkezhetnek, amelyeket a tevékeny nemzedék hasznosíthat. Kétszeresen is indokolt tehát a kapcsolatok ápolása mindkét fél részéről. Találkozók, kirándulások Pacsán a termelőszövetkezet ebbéli gyakorlata felől érdeklődtünk. — Az ipari üzemektől eltérően a termelőszövetkezeti tagság nem szűnik meg véglegesen a nyugdíjkor elérésével — kezdi Radics Tibor, a termelőszövetkezet elnöke. — A jogszabályban biztosított juttatások mellett — említeném többek között a gépparkunk igénybevételét háztáji földjeik további műveléséhez — az emberi kapcsolatok ápolására is ügyelünk. Mindemellett a nyugdíjas küldöttek is állandóan képviselik korosztályukat közgyűléseinken. Lehetőség szerint mindennemű gondjainkon próbálunk enyhíteni. Számosan veszik igénybe kedvezményes étkeztetési szolgáltatásunkat is, s szövetkezetünk rendszeresen beszámol nyugdíjas tagjainknak a gazdálkodási eredményekről, gondokról is. A zárszámadások előtt kerül sor e találkozókra és ekkor rendezik meg az idősek napját is, szerényen megvendégelve az egykori munkatársakat. Pacsán, Rádón, Zalaszentmihályon és Szentpéterúron az elnök külön-külön tartja meg számukra a tájékoztatóját. Emellett a társas összejövetelek, kirándulások lehetősége is kivétel nélkül nyitva áll az idős tsz-tagok előtt. — Csupán most, augusztusban is több alkalommal adódott és adódik a Velük vált együttlétre — újságolja Oláh Mária, a szövetkezet nőbizottságának elnöke, a társas rendezvények egyik állandó szervezője. — Alkotmányunk ünnepét Debrecenbe, a virágkarneváln szerveztünk kirándulást, amelyen örömmel láttuk egykor kollégáinkat is, azután az elmúlt hétvégén Kőszeg—Sopron vidékre utazhatott 45 nyugdíjasunk. A közeljövőben pedig az országhatárainkon túlra — Erdélybe — szervezünk buszkirándulást, amelyen ugyancsak számítunk az idősebbek részvételére Tárt ajtók A többszáz nyugdíjas egyike, Keszthelyi Dénes, pacsai családi házának kertjében kaszál éppen, amikor belépünk. Hetvenkét éves és hatodik éve — a második ciklusban — közgyűlési küldött. — Huszonhét éve — 1960- tól — vagyok tagja a szövetkezetünknek — emlékezik vissza. — Voltam munkacsoport-vezető, majd raktáros és tejkezelői beosztásban dolgoztam. Igyekeztem mindenütt megállni helyemet, annál is inkább, mert — manapság is — a mezőgazdaságban dolgozó embereknek sokféle részfeladatot kell értenie, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Mint küldött, talán tájékozottabb vagyok a szövetkezet mindennapjairól, helyzetéről, mint más nyugdíjasok. Jól esik, hogy még ebben a korban is van beleszólásom a közösség dolgaiba, ha a gazdálkodás modernebb eljárásait másképpen is ítélem meg, mint a fiatalabbak. De örülök, ha ők eredményesen dolgoznak, márpedig az utóbbi időben sikeres téesznek ismerhetik a pacsait. Elégedetten mondja, hogy a szövetkezetben mindig zárt ajtók várják az egykori dolgozókat, s a rendezvényeken, kirándulásokon számítanak rájuk. Két éve ő maga is részt, vett a Teszöv szervezésében egy buszkiránduláson, amit azóta is gyakran emleget. — Bőven találok a ház körül tennivalót, így minden összejövetelen, találkozón nem is veszek részt. De jó érzés, hogy a más generációbeliek és a vezetők is meg-ideg látogatnak. Nekünk, öregeknek ez nagyon is jól esik, de azt hiszem, rá is szolgáltunk. „ jó szó, a tisztelet megtalál bennünket” Mind többeket bevonva a közéletbe Az értelmiség helyzete Hévízen Hévíz több mint 5 és fél ezer lakójából 348 az értelmiségi, számuk másfél évtized alatt megháromszorozódott. Jelentős hányaduk helyben vállal munkát, 57-en járnak el a környékre dolgozni. E számszerűségében is jelentős réteg helyzetéről tárgyalt legutóbbi ülésén a nagyközségi tanács, mely az eredmények számbavétele mellett több fontos feladatot is meghatározott. Egyebek közt az eszmei, politikai nevelőmunkában számítanak az értelmiségre. A zömében orvos és pedagógus propagandisták közül 14-en a párt-, 15-en pedig a tömegszervezeti oktatásban jeleskednek. A Keszthelyi Városi Pártbizottság tagjaként 4-en, a nagyközségi pártbizottság, illetve végrehajtó bizottság tagjaként 11-en, alapszervi vezetőségi tagként 12-en tevékenykednek. Ezen kívül többen a szakszervezeti bizottságokban, a tanács és a népfront testületeiben, a KISZ-alapszervezetekben és a Vöröskeresztnél töltenek be különböző funkciókat. Bár Hévízen nagyobb üzem, termelő egység nincs, ám a meglevő munkahelyeken egyre szélesedik a szocialista brigádmozgalom, amiben ugyancsak fontos szerepet vállalnak a diplomások. Különösen érződik a jelenlétük a SZOT és a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat egységeiben, valamint az Állami Gyógyfürdő Kórházban. Természetesen a közművelődésben is számítanak az értelmiségre. Többek közt ők vezetik a TIT különböző helyi csoportjait, így például a fakultatív tanfolyamokat. Továbbra is gond viszont, hogy nem akad megfelelő felkészültségű vállalkozó vezető az ifjúsági klubok élére. Kivételnek számít a Musica Antiqua Együttesben eredményesen tevékenykedő pedagógusok áldozatkész és eredményes munkája, amit több hazai és külföldi elismerés is fémjelez. Gondot okoz az egyenlőtlen tehervállalás is. Egy szűkebb csoport — megközelítően az értelmiségiek egyharmad része — alkotja az aktív magot. Ők szinte mindenütt megtalálhatók, míg sokan csak szemlélői, esetleg kritizálói a közösségi megmozdulásoknak. Éppen ezért a tanács a feladatok meghatározásánál úgy fogalmazott, hogy továbbra is kiemelt cél az értelmiség mind nagyobb hányadának a közéletbe való bevonása. — Kaiser — Több mint ötszáz anyajuh és bárány, egy terelőkutya, no meg egy szamár és csacsija jelenti a Módis Sándor juhász gondjaira bízott nyájat. Nemrég vonultak ki Sormáson levő hodályukból a helyi tsz földjeire, s egészen az éltetésig — október elejéig — a környékbeli tarlókat járják. (Zároló — Mészáros T. László felvétele) Nem „leírt' emberek Szentpéterúron szintén munka közben találjuk Nagy Károlyt, aki ötödik éve tölti a pihenés időszakát, természetesen ő sem tétlenül. — Magam élek, így a háztartást is egyedül kell ellátnom magam körül — fogad a 66 éves tsz-nyugdíjas. — Lassan huszonnyolc éve lesz decemberben, hogy csatlakoztam a szövetkezethez, pontosabban akkor még a szenpétervúri téeszhez ... Sajnos, a végére egészségi állapotom eléggé megromlott: magas a vérnyomásom, lábaim is tönkrementek, megbosszulta magát a fogat bakján hóban-fagyban eltöltött sok év .. . Azért nem vagyok elégedetlen az eddigi életemmel. Amikor nehezen mentek a dolgok, akkor is becsülettel helytálltam a munkában, nem lehetett rám panasz . . . Egyedül a nyugdíjamat érzem egyre szűkösebbnek a mai világban. A kettőezerötszáz forint — még ha egyedül élek is —, bizony kevés ! Szerencsére sertés, baromfi van a ház körül. Azt viszont felélénkülve mondja Károly bácsi, hogy nem érzik magukat „leírt" embereknek a szövetkezeti nyugdíjasok. — Fontos, hogy a jó szó, az idős embernek kijáró tisztelet megtalál bennünket a fiatalabb korosztály részéről. És hasznos elbeszélgetni a mostani tagsággal, megtudni, hogyan alakul a termés, az időjárás milyen változást okozott a földjeinken. Szerencsére nem szorulok még semmilyen segítségre, de jó tudni, hogy az egykori munkahelyre mindig számíthatok. Háry László