Zalai Hírlap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
1987. november 14., szombat — Érződik-e már a prevenció haszna?Elég-e az orvos és a technikus? — Miért hosszú a várakozás a pótlásoknál? Fogas kérdések Régebben a novembert fogászati és testápolási hónapnak titulálták, újabban viszont az egészségnevelés általános kérdései kerülnek napirendre az év északában. Természetesen a fogászat továbbra is rangjának, fontosságának megfelelő helyen szerepel a különböző programokban. Amiért e megkülönböztetett figyelem megilleti: a fogászati megbetegedések még mindig népbetegség számba mennek; előbb-utóbb mindenkinek akad ilyen jellegű panasza, amivel orvoshoz fordul. — Egyáltalán nem mindegy, ki mikor jön hozzánk — mondja dr. Pintér Ernő megyei felügyelő sztomatológus ,szakfőorvos, akihez aktuálisnak vélt kérdéseinket intéztük. — Az a jó, ha fúrásra vagy húzásra minél később kell sort keríteni a páciensnél. Hogy ez mind többeknél így legyen, ahhoz elengedhetetlen a prevenció, a megelőzés. Nos, épp ez utóbbit tekintve ez a célunk, hogy lehető legkisebb korban találkozzunk a gyerekekkel. Az, hogy ennyire körültekintőek a legfiatalabb korosztályokkal szemben, annak nyilván megvan az oka; akkor lesz ugyanis mind több egészséges fogazatú felnőtt, ha mindenkit kellő időben kezelésbe vesznek. Ennek a nem éppen mai törekvésüknek érződik már a haszna? — A prevenciónak mérhető eredményei vannak: a fiatal nemzedék körében végre leszálló ágba került a szuvasodás. Igaz, a 12 éveseknek még mindig átlag 6—7 szuvas foguk van. A cél az, hogy 2000-re 3-nál több ne legyen. Ennek elérése további erőfeszítéseket kíván. Egyebek közt megköveteli a táplálkozási szokások megváltoztatását, a szénhidrát-dús ételek visszaszorítását. De említhetném a helyes fogápolás és a fluorbevitel szükségességét is. És mi a helyzet a rángással? Vannak, akik nem javasolják a rágógumit a gyerekeknek, mondván a benne levő édesség tönkreteszi a fogakat... — Ezzel a véleménnyel nem értek egyet. A rágóguminak minimális a cukortartalma. Ezt sokszorosan ellensúlyozza az, hogy segíti a fogak öntisztulását, s erősíti a rágóizmokat. A fluor-tablettával kapcsolatban is előfordulnak ellenvetések. Lehet-e mérgező a tabletta a szervezetre? — Az a mennyiség, amit a gyerekek kapnak az óvodában vagy az iskolában, teljesen ártalmatlan, illetőleg nagyon is hasznos, mert megelőzhető vele a szuvasodás. E célra mindenkinek javasolni tudnám az Elmex fogkrémet, amely ugyancsak tartalmaz fluort. A pedagógusok panaszolják, hogy tanítási órákról viszik el a tanulókat iskolafogászatra. Ezen kívül néhány szülő is elégedetlenségének adott hangot, mert gyermekeik nem minden esetben részesültek szakszerű ellátásban ... — Mi azon vagyunk, hogy a kezelés lehetőleg a tanítási időn kívülre essen. Általában az a módszerünk, hogy egy-egy osztályt viszonylag rövid idő alatt megszűrjük, s csak azokat rendeljük be a rendelőbe kettes-hármas csoportokban, akik kezelésre szorulnak. Egyébként más nyugat-dunántúli megyékhez viszonyítva jobban állunk az iskolafogászok létszámát tekintve. Zalaegerszegen például négy ilyen szakemberünk van. Nem tagadom, velük kapcsolatban előfordult olyan panasz, hogy a kollega alkoholt fogyasztott, s helytelen kezelést folytatott. Az illetőt figyelmeztetésben részesítettük, s az iskolából behoztuk a központi rendelőbe, ahol jobban szem előtt van.. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy iskolai fogorvosokat nehéz szerezni, itt ugyanis nincs hálapénz, no meg a gyerekekkel való bánásmódhoz szükséges pedagógiai képességek sincsenek meg mindenkiben. Maradjunk Zalaegerszegnél. Elég a több ezer gyerekre a négy fogorvos? — Nem elég. Ezért is vezettük be a felnőtt körzetben dolgozóknál a négy plusz egyes rendszert, illetőleg ennek szinte egyedülálló változatát. A négy plusz egy anynyit jelent, hogy a kollega a hét öt munkanapjából négyet a felnőttekre, egyet pedig az iskolásokra fordít. Mi ezen túlléptünk, az egy napokat tömbösítettük, így az érintettek folyamatosan, öt hónapon keressztül végeznek iskolafogászatot. Ily módon két és fél évente egyszer kerül rájuk sor. Eddig nem érintettük a 14—18 éves korosztályt, amely úgy tűnik, mintha kimaradna a szervezett ellátásból. — Ez — mármint, hogy kimarad a vizsgálatokból — sajnos így igaz. Hogy az elkez■dett prevenciós folyamat ne szakadjon meg, mind nagyobb figyelmet igyekszünk fordítani a középiskolásokra is. Ezért tervezünk rendelőt létrehozni az új Ságvári Gimnáziumban. A szék és a gépek vásárlásához, valamint az orvos és aszszisztenciájának a fizetéséhez meg lenne a pénz, a gond azonban az, hogy nem találunk embert erre a posztra. A 14—18 évesek ellátásának mielőbbi megszervezése azért is fontos lenne, mert a honvédségnél tulajdonképpen már megint jó kezekbe kerülnek a fiatalok a fogaik védelmét illetően. Ezzel el is érkeztünk a felnőttkorig, akik leginkább a fogászati rendelők zsúfoltságát, a hosszú várakozási időket teszik szóvá. Anélküli, hogy az észrevétel jogosságát vitatnám, hadd jegyezzem meg: a zalaegerszegi rendelőben jelenleg is négy orvosi státuszunk üres. Ha ezeket sikerülne betöltetnünk, nem lennének különösebb gondok. Mint ahogy nincsenek Nagykanizsán, ahol viszonylag jó a szakemberellátottság. Egyébként épp a fiatalkori megelőzésnek köszönhetőéig, tendenciájában csökken a felnőtt betegek száma. Ennek ellenére a megyeszékhelyen valóban sokat — általában hat hetet — kell várni hidakra, kivehető pótlásokra. S ez csak a kevés orvos miatt van, vagy a technikusok száma sem elegendő? — A technikusok helyzete elég ellentmondásos, ők vállalati formában dolgoznak. Viszonylag jól keresnek, de meg is dolgoznak érte. Új munkaerőt nem szívesen vesznek maguk közé. A pótlásoknál egyébként a megváltozott technológia is növeli a várakozási időt. Arról van szó, hogy a ma forgalomban levő, jobb minőségű anyagoknál hosszabb időt vesz igénybe egy-egy híd elkészítése. Vigaszul szolgáljon, hogy ezek a pótlások igazán időtállóak, esztétikusak és korszerűek. Szervezéssel, betegirán nyitással nem lehetne csökkenteni a várakozási időt? — Lehetne. Persze nem úgy, hogy mondjuk 15—20 percenként rendelünk be egy-egy beteget. Ez azért nem valósítható meg, mert azonnal felborulna a rend, ha valaki nem tudna jönni az előjegyzett időben. De azért sem lehet sokat kezdeni ezzel a módszerrel, mert mindig közbejöhetnek alkut, előre nem tervezhető, s azonnali ellátást igénylő esetek. Azt viszont el lehet érni szervezéssel — és el is értük —, hogy hamar derüljön ki, mit kell tenni a hozzánk forduló betegeikkel, így most már a tömések és a húzások viszonylag gyorsan mennek, s az előjegyzésre szorulóknak sem kell félnapokat várniuk, míg megtudják, mire számíthatnak — válaszolt a kérdéseinkre dr. Pintér Ernő. Mihovics József Dr. Pintér Ernő megyei szakfőorvos munka közben (ZH fotó — Mészáros T. László felvétele) Lassan beburkolja a sötétség a házakat, csak a parányi ablakokból kiszűrődő fény irányít megannyi szentjánosbogárkaként a sötét úton. A hangulat aztán egycsapásra vált, hisz a salomvári művelődési házban mindenhol „ég a világ” —, az ifjúsági klubosok jóvoltából. Salomvár—Zalacséb—Keménfa — három, szomszédos kis falu, melyek kulturális központja Salomvár. S mint házigazdánk, Vizy Ildikó salomvári népművelő szavaiból kiderült: itt se pénz, se szakember, se érdeklődés nincs. Ő mindenképpen ez utóbbit bánja a legjobban. Hogy miért? — Erre már régóta keresem a választ — kezdi kesernyés mosollyal. — 1985-ben volt Salomváron színjátszócsoport, ifjúsági klub is, azonban az érdeklődés lanyhasága miatt felbomlottak. Most ismét újra kezdtünk mindent: gyermekszínjátszó csoport alakult, s október elsejével beindult az új ifjúsági klub is. Nem szerettem volna úgy járni, mint régen, ezért kérdőíves felmérést végeztem Zalacsében is: mit szeretnének az emberek. — Mi volt a legnépszerűbb kívánsága az itt lakóknak? — A felnőttek főként a szabó-varró tanfolyamra és a nyugdíjas klubba járnának szívesen, de örömmel hallgatnának a kertészkedéshez kapcsolódó TIT-előadásokat is. Itt szinte mindenki barátként ismeri egymást, s nekem nagyon fontos, hogy a helybeliek jól érezzék magukat. A mi kis falunk elöregedőfélben van. Tudjuk, az itt élő fiatalokon sok múlik, s ebben nekünk, népművelőknek nagy feladatunk van: érdeklődő, tevékeny embereket kell nevelnünk belőlük. Az ifjúsági klubtagok — hallván, miről folyik a szó — azonnal bekapcsolódnak a beszélgetésbe. — Vagyunk néhányan — összetartó csapat —, akik létrehozták ezt a kis társaságot — kezdi Cseke Tamás klubvezető. — Közös érdeklődés, hasonló életkor, összekovácsolódott baráti társaság — így jellemezhetném a most október elsejével megalakult klubunkat — fűzi tovább a beszélgetés fonalát a 23 éves fiatalember. Már alig férünk el a parányi helyiségben. A kis kályha csak úgy ontja a meleget, ami a sorban egymás után érkező fiúknak bizony jól is esik. — Nem hiszem, hogy úgy járnánk, mint régebben, ez a klub életképes marad, hisz programjainkat mi válogatjuk össze — csatlakozik a beszélgetéshez Osbóth Gyula, volt KISZ-titkár. — Pedig sokszor elvették már a kedvünket — replikázik Baki Feri, a 407-es szakmunkásképző festő-mázoló tanulója. Ebben bizony egyetértenek, s Osbáth Gyula végül is kötélnek áll, hogy felidézze a történteket. — Már nem vagyok KISZ-titkár — mondja fanyarul. — Meguntam az állandó kéregetést. Hogy mire gondolok? Például az ifjúsági szervezetnek járó alap felosztásának körülményeire. Évek óta nem kaptuk meg a pénzt, csak a kéréseket. Csinosítottuk a kultúrt társadalmi munkában, csemetéket is ültettünk, de mikor mi kértünk, akkor még a válasz is késett. — Szvitek — Este a klubban A gyógyvíz gyóg... Reflektorok fényében, filmfelvevőgép előtt zajlik a rendkívüli falugyűlés a hévízi Klubkönyvtárban. A Hazafias Népfront Országos Elnöksége által is szorgalmazott film és fórumtéma: a hévízi tó jelene és jövője. Az Alutröszt főmérnöke, Böcker Tivadar áll a vita kereszttűzében, merthogy a tó vízhozamának csökkenése a nyirádi bauxitbánya nem éppen korszerű technológiájával függ össze: egy tonna bauxittal 200 tonna vizet hoznak a felszínre, s ez azt az összefüggő karsztrendszert apasztja, melyből Hévíz az utánpótlást kapja. A rohamot egyedül álló főmérnök kompromisszumra igyekszik ráhangolni az ipar, illetve az idegenforgalom elsődlegessége kérdésében természetesen az utóbbi véleményt támogató tömeget. Mondván, hogy lesznek bányafejlesztések, ám Hévíz megóvására is gondot fordítanak, hogy megmaradjon annak áldásos gyógyhatása. Ezért költöttek az utóbbi másfél évtized alatt 50 millió forintot a kutatásra, s építettek be 70 milliós értéket a bányakár-keretből. Az intézkedések nyomán sikerült emelni a hozamot, s beállni arra a szintre, ami biztosítja a gyógyhatás érvényesülését. 1993-ra egyébként befejeződik a bányászat a nyirádi aknákban — 7—8 millió tonna kiváló minőségű bauxit kitermeléséről mondott le az ipar éppen Hévíz miatt —, s utána várhatóan nyolc év elteltével normalizálódik a helyzet. Lakossági fórum Hévízen lítve, hogy 1995-ben lesz kétszáz éves Hévíz. — Jó volna, ha gond nélküli ünnep lenne akkor, hiszen ez nemcsak községi érdek — mondja, aztán az angolnatelep létét vitatja és kifogásolja, hogy alig van kulturális kínálata a településnek, s hogy egy parkbéli séta sem lehet üdítő a közterület áldatlan állapota miatt... Dr. Balogh Zoltán, a gyógyfürdőkórház főigazgató-főorvosa az ellentétes érdekeket figyelmen kívül hagyva javasolja a közös nevező megtalálását a bányával, majd arról beszél, hogy adott már a 150 millió forint a tó felépítményének újjáépítésére, s hogy a létesítmény szebb lesz, mint az eredeti. — Jövőre még az építés lesz a fő feladat — természetesen a fürdő szolgáltatásainak a zavarása nélkül —, 89-ben viszont régi pompájában mutatja magát Hévíz — szögezi le. Dr. Oláh Péter, a Hotel Thermál igazgatója a külföldi vendégek kérdéseit tolmácsolja: — Mi történt a tó szimbólumával, a tavirózsával? Igaz-e, hogy elszaporodtak a parton a patkányok? Igaz-e, hogy csökkent az iszaphozam? A tündérrózsáról kiderül, hogy ciklusokban virágzik, 6—7 év után bont ismét szirmokat, s hogy most kitaposták a gumóikat, amit búvárok pótolnak a lefolyóból összegyűjtöttekből. A patkánynak vélt állat pedig valójában védett pézsmapocok. Az iszap vastagságával nincs baj, nemrég vizsgáltatták meg. Késő estébe hajlik az idő már, amikor kialszanak a filmesek reflektorai. Nem így a tó sorsa iránti érdeklődés, törődés, mely érthető és szükséges, Hévízen és országos szinten egyaránt. Kaiser László Ilyen (volt) a hévízi tavirózsa Sokan vitába szállnak az elmondottakkal, dr. Strecker Ottó nyugalmazott kórházigazgató például nem tartja elegendőnek az Alutröszt szerint biztosítható vízhozamot. Elhangzik egy javaslat: meg kell akadályozni a külső vizek befolyását, hiszen eső után több fokkal is csökken a tó vizének hőmérséklete. A nagyközség 4163 lakójának a sorsát, intézményrendszerét és a drága pénzen készült üdülőket, szállókat, az infrastruktúrát említi az aggodalom háttereként a tanácselnök, Papp László, s a bauxitbánya technológiájának a felülvizsgálatára tesz javaslatot, továbbá interpellációra kéri fel a térség országgyűlési képviselőjét. A jelenlévők szinte áhítattal hallgatják Szántó Imre professzor, a Hévíz története című könyv szerzőjének szavait, aki az igazi lokálpatrióta elfogultságával érvel a tó mellett, em Útfelújítás, bentlakásos óvoda, vízmű, új családi házak Eredmények a nagyrécsei tanácsi körzetben Nagyrécsén és társközségeiben jól haladnak az ötéves terv fejlesztési feladatainak időarányos teljesítésével. Az egyik legnagyobb teendő az úthálózat felújítása, rendbetétele. Hárommillió forintos költséggel aszfaltborítást kapott a Zalaújlak és Csapi közötti, gidres-gödrös kavicsos út és felújították a két község utcáit is. Nagyrécsén a Haladás és a Zrínyi utca karbantartására 400 ezer forintot költöttek. Nagybakónakon, Zalaújlakon és Csapiban korszerűsítették a közvilágítást, s a Kisrécseihez tartozó Keménymajorba bevezették a villanyt. Az esőzéskor gyakran kiöntő kisrécsei patak medrét 600 ezer forint felhasználásával szabályozták. A székhelyi községben két év alatt 24 házhelyet alakítottak ki, a közművesített telek nagyobb részét a Nagykanizsáról kiköltözők vásárolták meg. A tanács a Haladás utca folytatásában újabb házhelyek kialakítását tervezi. A fiatal házasok lakásépítését eddig 600 ezer forint kamatmentes kölcsönnel támogatták. Befejeződött a közművelődési intézmények felújításának programja. Ennek keretében legutóbb a zalasárszegi, a nagybakónaki és a kisrécsei művelődési ház épületét korszerűsítették. Nagyrécsén — a lakosság 100 ezer forintos társadalmi munkájával — ifjúsági klubot alakítottak ki, felújították és bővítették a könyvtárat, amely így jelenleg 16 ezer kötet könyvvel szolgálja az olvasni vágyókat. A csapi cigány diákotthonon belül — a felújítással egyidőben — bentlakásos óvodát alakítottak ki, így a hátrányos helyzetben élő gyermekeket már hároméves kortól fogadja az intézmény. A nagyrécsei tanácsi körzet legnagyobb beruházása, a nagybakónaki vízmű építése is jól halad. A tanács pénzéből futotta a kút megfúrására. Még az idén elkészülnek a tervek is, s jövőre kezdődhet az építés. Itj családi házak a nagyrécsei Haladás utcában