Zalai Hírlap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

1987. november 14., szombat — Érződik-e már a prevenció haszna?­­Elég-e az orvos és a technikus? — Miért hosszú a várakozás a pótlásoknál? F­ogas kérdések Régebben a novembert fo­gászati és testápolási hónap­nak titulálták, újabban vi­szont az egészségnevelés álta­lános kérdései kerülnek napi­rendre az év é­szakában. Ter­mészetesen a fogászat tovább­ra is rangjának, fontosságának megfelelő helyen szerepel a különböző programokban. Amiért e megkülönböztetett figyelem megilleti: a fogászati megbetegedések még mindig népbetegség számba mennek; előbb-utóbb mindenkinek akad ilyen jellegű panasza, amivel orvoshoz fordul. — Egyáltalán nem mindegy, ki mikor jön hozzánk — mondja dr. Pintér Ernő me­gyei felügyelő sztomatológus ,szakfőorvos, akihez aktuális­nak vélt kérdéseinket intéz­tük. — Az a jó, ha fúrásra vagy húzásra minél később kell sort keríteni a páciens­nél. Hogy ez mind többeknél így legyen, ahhoz elengedhe­tetlen a prevenció, a megelő­zés. Nos, épp ez utóbbit te­kintve ez a célunk, hogy le­hető legkisebb korban talál­kozzunk a gyerekekkel. Az, hogy ennyire körül­­­tekintőek a legfiatalabb korosztályokkal szemben, an­nak nyilván megvan az oka; akkor lesz ugyanis mind több egészséges fogazatú felnőtt, ha mindenkit kellő időben keze­lésbe vesznek. Ennek a nem éppen mai törekvésüknek ér­ződik már a haszna? — A prevenciónak mérhető eredményei vannak: a fiatal nemzedék körében végre le­szálló ágba került a szuvaso­dás. Igaz, a 12 éveseknek még mindig átlag 6—7 szuvas fo­guk van. A cél az, hogy 2000-re 3-nál több ne legyen. Ennek elérése további erőfe­szítéseket kíván. Egyebek közt megköveteli a táplálkozási szokások megváltoztatását, a szénhidrát-dús ételek vissza­szorítását. De említhetném a helyes fogápolás és a fluorbe­­vitel szükségességét is. És mi a helyzet a rá­n­gással? Vannak, akik nem javasolják a rágógumit a gyerekeknek, mondván a ben­ne levő édesség tönkreteszi a fogakat... — Ezzel a véleménnyel nem értek egyet. A rágóguminak minimális a cukortartalma. Ezt sokszorosan ellensúlyozza az, hogy segíti a fogak öntisz­tulását, s erősíti a rágóizmo­kat. A fluor-tablettával kap­csolatban is előfordul­nak ellenvetések. Lehet-e mér­gező a tabletta a szervezetre? — Az a mennyiség, amit a gyerekek kapnak az óvodában vagy az iskolában, teljesen ár­talmatlan, illetőleg nagyon is hasznos, mert megelőzhető ve­le a szuvasodás. E célra min­denkinek javasolni tudnám az Elmex fogkrémet, amely ugyancsak tartalmaz fluort. A pedagógusok pana­­­szolják, hogy tanítási órákról viszik el a tanulókat iskolafogászatra. Ezen kívül néhány szülő is elégedetlensé­gének adott hangot, mert gyermekeik nem minden eset­ben részesültek szakszerű el­látásban ... — Mi azon vagyunk, hogy a kezelés lehetőleg a tanítási időn kívülre essen. Általában az a módszerünk, hogy egy-egy osztályt viszonylag rövid idő alatt megszűrjük, s csak azo­kat rendeljük be a rendelőbe kettes-hármas csoportokban, akik kezelésre szorulnak. Egyébként más nyugat-dunán­túli megyékhez viszonyítva jobban állunk az iskolafogá­szok létszámát tekintve. Zala­egerszegen például négy ilyen szakemberünk van. Nem ta­gadom, velük kapcsolatban előfordult olyan panasz, hogy a kollega alkoholt fogyasztott, s helytelen kezelést folytatott. Az illetőt figyelmeztetésben részesítettük, s az iskolából behoztuk a központi rendelő­be, ahol jobban szem előtt van.. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy iskolai fog­orvosokat nehéz szerezni, itt ugyanis nincs hálapénz, no meg a gyere­kekkel való bá­násmódhoz szükséges pe­dagógiai ké­pességek sin­csenek meg mindenkiben. Maradjunk Zalaeger­szegnél. Elég a több ezer gyerekre a négy fogorvos? — Nem elég. Ezért is vezet­tük be a fel­nőtt körzetben dolgozóknál a négy plusz egyes rendszert, illetőleg en­nek szinte egyedülálló válto­zatát. A négy plusz egy any­­nyit jelent, hogy a kollega a hét öt munkanapjából négyet a felnőttekre, egyet pedig az iskolásokra fordít. Mi ezen túlléptünk, az egy napokat tömbösítettük, így az érintet­tek folyamatosan, öt hónapon keressztül végeznek iskolafo­gászatot. Ily módon két és fél évente egyszer kerül rájuk sor. Eddig nem érintettük a 14—18 éves korosztályt, amely úgy tűnik, mintha ki­maradna a szervezett ellátás­ból. — Ez — mármint, hogy ki­marad a vizsgálatokból — saj­­­nos így igaz. Hogy az elkez­­■­dett prevenciós folyamat ne szakadjon meg, mind nagyobb figyelmet igyekszünk fordítani a középiskolásokra is. Ezért tervezünk rendelőt létrehozni az új Ságvári Gimnáziumban. A szék és a gépek vásárlásá­hoz, valamint az orvos és asz­­szisztenciájának a fizetéséhez meg lenne a pénz, a gond azonban az, hogy nem talá­lunk embert erre a posztra. A 14—18 évesek ellátásának mi­előbbi megszervezése azért is fontos lenne, mert a honvéd­ségnél tulajdonképpen már megint jó kezekbe kerülnek a fiatalok a fogaik védelmét il­letően. Ezzel el is érkeztünk a­­ felnőttkorig, akik legin­kább a fogászati rendelők zsúfoltságát, a hosszú várako­zási időket teszik szóvá.­­ Anélküli, hogy az észre­vétel jogosságát vitatnám, hadd jegyezzem meg: a zala­egerszegi rendelőben jelenleg is négy orvosi státuszunk üres. Ha ezeket sikerülne be­töltetnünk, nem lennének külö­nösebb gondok. Mint ahogy nincsenek Nagykanizsán, ahol viszonylag jó a szakemberel­látottság. Egyébként épp a fiatalkori megelőzésnek kö­szönhetőéig, tendenciájában csökken a felnőtt betegek szá­ma. Ennek ellenére a megye­­székhelyen valóban sokat — általában hat hetet — kell várni hidakra, kivehető pótlá­sokra. S ez csak a kevés orvos miatt van, vagy a tech­nikusok száma sem elegendő? — A technikusok helyzete elég ellentmondásos, ők vál­lalati formában dolgoznak. Viszonylag jól keresnek, de meg is dolgoznak érte. Új munkaerőt nem szívesen vesz­nek maguk közé. A pótlások­nál egyébként a megváltozott technológia is növeli a vára­kozási időt. Arról van szó, hogy a ma forgalomban levő, jobb minőségű anyagoknál hosszabb időt vesz igénybe egy-egy híd elkészítése. Viga­szul szolgáljon, hogy ezek a pótlások igazán időtállóak, esztétikusak és korszerűek. Szervezéssel, betegirán­­ nyitással nem lehetne csökkenteni a várakozási időt? — Lehetne. Persze nem úgy, hogy mondjuk 15—20 percenként rendelünk be egy­­-egy beteget. Ez azért nem valósítható meg, mert azonnal felborulna a rend, ha valaki nem tudna jönni az előjegy­zett időben. De azért sem le­het sokat kezdeni ezzel a mód­szerrel, mert mindig közbejö­hetnek alkut, előre nem tervez­hető, s azonnali ellátást igénylő esetek. Azt viszont el lehet érni szervezéssel — és el is értük —, hogy hamar derüljön ki, mit kell tenni a hozzánk forduló betegeikkel, így most már a tömések és a húzások viszonylag gyorsan mennek, s az előjegyzésre szo­rulóknak sem kell félnapokat várniuk, míg megtudják, mi­re számíthatnak — válaszolt a kérdéseinkre dr. Pintér Ernő. Mihovics József Dr. Pintér Ernő megyei szakfőorvos munka közben (ZH fotó — Mészáros T. László felvétele) L­assan beburkolja a sö­­tétség a házakat, csak a parányi ablakokból kiszűrő­dő fény irányít megannyi szentjánosbogárkaként a sötét úton. A hangulat aztán egy­­csapásra vált, hisz a salom­­vári művelődési házban min­denhol „ég a világ” —, az if­júsági klubosok jóvoltából. Salomvár—Zalacséb—Ke­­ménfa — három, szomszédos kis falu, melyek kulturális központja Salomvár. S mint házigazdánk, Vizy Ildikó sa­­lomvári népművelő szavaiból kiderült: itt se pénz, se szak­ember, se érdeklődés nincs. Ő mindenképpen ez utóbbit bán­ja a legjobban. Hogy miért? — Erre már régóta keresem a választ — kezdi kesernyés mosollyal. — 1985-ben volt Salomváron színjátszócsoport, ifjúsági klub is, azonban az érdeklődés lanyhasága miatt felbomlottak. Most ismét újra kezdtünk mindent: gyermek­­színjátszó csoport alakult, s október elsejével beindult az új ifjúsági klub is. Nem sze­rettem volna úgy járni, mint régen, ezért kérdőíves felmé­rést végeztem Zalacsében is: mit szeretnének az emberek. — Mi volt a legnépszerűbb kívánsága az itt lakóknak? — A felnőttek főként a sza­bó-varró tanfolyamra és a nyugdíjas­ klubba járnának szívesen, de örömmel hallgat­nának a kertészkedéshez kap­csolódó TIT-előadásokat is. Itt szinte mindenki barátként ismeri egymást, s nekem na­gyon fontos, hogy a helybeliek jól érezzék magukat. A mi kis falunk elöregedőfélben van. Tudjuk, az itt élő fiatalokon sok múlik, s ebben nekünk, népművelőknek nagy felada­tunk van: érdeklődő, tevékeny embereket kell nevelnünk be­lőlük. Az ifjúsági klubtagok — hallván, miről folyik a szó — azonnal bekapcsolódnak a be­szélgetésbe. — Vagyunk néhányan — összetartó csapat —, akik lét­rehozták ezt a kis társaságot — kezdi Cseke Tamás klub­vezető. — Közös érdeklődés, hasonló életkor, összekovácso­­lódott baráti társaság — így jellemezhetném a most októ­ber elsejével megalakult klu­bunkat — fűzi tovább a be­szélgetés fonalát a 23 éves fiatalember. Már alig férünk el a pará­nyi helyiségben. A kis kályha csak úgy ontja a meleget, ami a sorban egymás után érkező fiúknak bizony jól is esik. — Nem hiszem, hogy úgy járnánk, mint régebben, ez a klub életképes marad, hisz programjainkat mi válogatjuk össze — csatlakozik a beszél­getéshez Osbóth G­yula, volt KISZ-titkár. — Pedig sokszor elvették már a kedvünket — repliká­zik Baki Feri, a 407-es szakmunkásképző festő-mázoló tanulója. Ebben bizony egyetértenek, s Osbáth Gyula végül is kötél­nek áll, hogy felidézze a tör­ténteket. — Már nem vagyok KISZ­-titkár — mondja fanyarul. — Meguntam az állandó kérege­tést. Hogy mire gondolok? Például az ifjúsági szervezet­nek járó alap felosztásának körülményeire. Évek óta nem kaptuk meg a pénzt, csak a kéréseket. Csinosítottuk a kul­­túrt társadalmi munkában, csemetéket is ültettünk, de mikor mi kértünk, akkor még a válasz is késett. — Szvitek — Este a klubban A gyógyvíz gyóg... Reflektorok fényében, film­felvevőgép előtt zajlik a rend­kívüli falugyűlés a hévízi Klub­könyvtárban. A Hazafias Nép­front Országos Elnöksége által is szorgalmazott film és fórum­téma: a hévízi tó jelene és jö­vője. Az Alutröszt főmérnöke, Böcker Tivadar áll a vita ke­reszttűzében, merthogy a tó vízhozamának csökkenése a nyirádi bauxitbánya nem ép­pen korszerű technológiájával függ össze: egy tonna bauxit­­tal 200 tonna vizet hoznak a felszínre, s ez azt az összefüg­gő karsztrendszert apasztja, melyből Hévíz az utánpótlást kapja. A rohamot egyedül álló főmérnök kompromisszumra igyekszik ráhangolni az ipar, illetve az idegenforgalom el­sődlegessége kérdésében ter­mészetesen az utóbbi véle­ményt támogató tömeget. Mondván, hogy lesznek bánya­fejlesztések, ám Hévíz meg­óvására is gondot fordítanak, hogy megmaradjon annak ál­dásos gyógyhatása. Ezért köl­töttek az utóbbi másfél évtized alatt 50 millió forintot a kuta­tásra, s építettek be 70 milliós értéket a bányakár-keretből. Az intézkedések nyomán si­került emelni a hozamot, s be­állni arra a szintre, ami biz­tosítja a gyógyhatás érvénye­sülését. 1993-ra egyébként be­fejeződik a bányászat a nyi­rádi aknákban — 7—8 millió tonna kiváló minőségű bauxit kitermeléséről mondott le az ipar éppen Hévíz miatt —, s utána várhatóan nyolc év el­teltével normalizálódik a hely­zet. Lakossági fórum Hévízen lítve, hogy 1995-ben lesz két­száz éves Hévíz. — Jó volna, ha gond nélküli ünnep lenne akkor, hiszen ez nemcsak községi érdek — mondja, aztán az angolnatelep létét vitatja és kifogásolja, hogy alig van kulturális kíná­lata a településnek, s hogy egy parkbéli séta sem lehet üdítő a közterület áldatlan állapota miatt... Dr. Balogh Zoltán, a gyógy­fürdőkórház főigazgató-főorvo­sa az ellentétes érdekeket fi­gyelmen kívül hagyva javasol­ja a közös nevező megtalálását a bányával, majd arról beszél, hogy adott már a 150 millió fo­rint a tó felépítményének újjá­építésére, s hogy a létesítmény szebb lesz, mint az eredeti. — Jövőre még az építés lesz a fő feladat — természetesen a fürdő szolgáltatásainak a za­varása nélkül —, 89-ben vi­szont régi pompájában mutatja magát Hévíz — szögezi le. Dr. Oláh Péter, a Hotel Thermál igazgatója a külföldi vendégek kérdéseit tolmácsol­ja: — Mi történt a tó szimbó­lumával, a tavirózsával? Igaz-e, hogy elszaporodtak a parton a patkányok? Igaz-e, hogy csökkent az iszaphozam? A tündérrózsáról kiderül, hogy ciklusokban virágzik, 6—7 év után bont ismét szirmokat, s hogy most kitaposták a gu­móikat, amit búvárok pótolnak a lefolyóból összegyűjtöttek­­ből. A patkánynak vélt állat pedig valójában védett pézs­mapocok. Az iszap vastagságá­val nincs baj, nemrég vizsgál­tatták meg. Késő estébe hajlik az idő már, amikor kialszanak a fil­mesek reflektorai. Nem így a tó sorsa iránti érdeklődés, tö­rődés, mely érthető és szüksé­ges, Hévízen és országos szin­ten egyaránt. Kaiser László Ilyen (volt) a hévízi tavirózsa Sokan vitába szállnak az el­mondottakkal, dr. Strecker Ottó nyugalmazott kórházigaz­gató például nem tartja ele­gendőnek az Alutröszt szerint biztosítható vízhozamot. Elhangzik egy javaslat: meg kell akadályozni a külső vizek befolyását, hiszen eső után több fokkal is csökken a tó vi­zének hőmérséklete. A nagyközség 4163 lakójá­nak a sorsát, intézményrend­szerét és a drága pénzen ké­szült üdülőket, szállókat, az infrastruktúrát említi az aggo­dalom háttereként a tanácsel­nök, Papp László, s a bauxit­bánya technológiájának a fe­lülvizsgálatára tesz javaslatot, továbbá interpellációra kéri fel a térség országgyűlési kép­viselőjét. A jelenlévők szinte áhítattal hallgatják Szántó Imre pro­fesszor, a Hévíz története című könyv szerzőjének szavait, aki az igazi lokálpatrióta elfogult­ságával érvel a tó mellett, em­ Útfelújítás, bentlakásos óvoda, vízmű, új családi házak Eredmények a nagyrécsei tanácsi körzetben Nagyrécsén és társközségei­ben jól haladnak az ötéves terv fejlesztési feladatainak időarányos teljesítésével. Az egyik legnagyobb teendő az úthálózat felújítása, rendbe­tétele. Hárommillió forintos költséggel aszfaltborítást ka­pott a Zalaújlak és Csapi közötti, gidres-gödrös kavicsos út és felújították a két köz­ség utcáit is. Nagyrécsén a Haladás és a Zrínyi utca kar­bantartására 400 ezer forintot költöttek. Nagybakónakon, Zalaújla­­kon és Csapiban korszerűsí­tették a közvilágítást, s a Kisrécseihez tartozó Kemény­majorba bevezették a vil­lanyt. Az esőzéskor gyakran kiöntő kisrécsei patak medrét 600 ezer forint felhasználásá­val szabályozták. A székhelyi községben két év alatt 24 házhelyet alakítottak ki, a közművesített telek na­gyobb részét a Nagykanizsá­ról kiköltözők vásárolták meg. A tanács a Haladás utca foly­tatásában újabb házhelyek ki­alakítását tervezi. A fiatal há­zasok lakásépítését eddig 600 ezer forint kamatmentes köl­csönnel támogatták. Befejeződött a közművelő­dési intézmények felújításá­nak programja. Ennek kere­tében legutóbb a zalasárszegi, a nagybakónaki és a kisrécsei művelődési ház épületét kor­szerűsítették. Nagyrécsén — a lakosság 100 ezer forintos tár­sadalmi munkájával — ifjú­sági klubot alakítottak ki, fel­újították és bővítették a könyvtárat, amely így jelen­leg 16 ezer kötet könyvvel szolgálja az olvasni vágyókat. A csapi cigány­ diákottho­non belül — a felújítással egyidőben — bentlakásos óvo­dát alakítottak ki, így a hát­rányos helyzetben élő gyer­mekeket már hároméves kor­tól fogadja az intézmény. A nagyrécsei tanácsi körzet legnagyobb beruházása, a nagybakónaki vízmű építése is jól halad. A tanács pénzéből futotta a kút megfúrására. Még az idén elkészülnek a tervek is, s jövőre kezdődhet az építés. Itj családi házak a nagyrécsei Haladás utcában

Next