Zalai Hírlap, 1987. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1987-12-01 / 283. szám
1987. december 1., kedd 1990-ig kétszáz dolgozót kell átképezni Készülnek a villamosításra a MÁV nagykanizsai vontatási főnökségén Legutóbb a hatvanas években állt hasonló nagyságrendű feladat előtt a MÁV nagykanizsai vontatási főnöksége, amikor a gőzmozdonyokat felváltó dízelekre kellett átállniuk. Ez nagy lépés volt akkor — a kényelmi szempontokat figyelve — az utazóközönségnek, de nem utolsósorban a mozdonyvezetők és a javítást, karbantartást végző szakemberek számára is, akiknek új ismereteket kellett elsajátítaniuk. Ugyanilyen nagyságrendű minőségi változás előtt állnak a főnökség dolgozói most, hiszen 1990-től Nagykanizsa és Budapest között is villamosvontatású szerelvények közlekednek majd. Az új berendezések szerény mértékben az utazás idejét is csökkentik, de a szakemberek ennél fontosabbnak ítélik az üzembiztonságot, a várható menetidő pontosságát. .Akik jól választottak Ám hogy legyenek, akik e korszerű gépeket és a hozzájuk tartozó berendezéseket üzemeltetni, karbantartani, javítani tudják, a vontatási főnökség 910 dolgozója közül több mint kétszázat át kell képezni. — Készül a dunántúli hurok. Két éve adták át a Budapest—Dombóvár—Pécs közötti villamosított pályát. Most párhuzamosan épül a Dombóvár—Kaposvár—Gyékényes és a Budapest—Nagykanizsa—Gyékényes vonal. Ez utóbbival decemberben már Székesfehérvárig elkészülnek, jövő nyártól pedig már Siófokig közlekedhetnek a villanymozdony vontatta szerelvények. Ez pedig csupán 100 kilométer Nagykanizsától — mondja örömét nem titkolva Novotny Károly vontatási főnök, miközben áthaladunk a mozdonyszínen. — Ezt az épületet is át kell majd építeni, mire a villanymozdonyok megérkeznek. Egyelőre azonban jól megfér itt az immár csak kazánjával szolgáló 424-es és a „nosztalgia-mozdony", ami a déli vasútvonal építésének tavalyi évfordulóján a szerelvényt hozta Budapestről. A csarnok hátsó részében azonban olyan vasajtó nyílik, amin áthaladva már a jövőbe pillanthatunk be. Ezt a tanműhelyt másfélmilliós ráfordítással tavaly adták át, és itt tanulnak azok a nagyvasúti villamosjármű, illetve — idén szeptembertől — a vasútvillamossági szerelők, akik majd a villanymozdonyokat és a felső vezetékeket tartják karban, javítják. — Azt hiszem, jól választottam — véli Máté Károly, aki második éve tanulja a nagyvasúti villamosjármű szerelő szakmát. — Hogy miért? Mert szeretem az olyan nagy gépeket, mint egy mozdony, és azt is jó tudni, hogy nem éppen filléres eszközt bíznak rám. Nek, könnyebben kiszolgálhatók és erősebbek az új gépek — foglalja össze benyomásait Farkasfalvi János, aki tavaly végezte el Pécsett a négyhónapos bentlakásos tanfolyamot. — Volt mit tanulni. — Anyagilag hogyan érintette a dolog? — Nem jártam rosszabbul, mert a legerősebb három hónap átlagát kaptam fizetésképpen. — 1990-ig tudja-e hasznosítani az ismereteit? — Úgy tudom, hogy jövőre Székesfehérvárra megy dolgozni néhány, már átképzett kanizsai mozdonyvezető. Decembertől mi visszük a már villamosított szakaszon — Székesfehérvár és Budapest között — a szerelvényeket. A korszerű tanműhely mérőpultjain hibakeresést és különböző méréseket gyakorolnak a leendő szakmunkások. (ZH fotó — Szakony Attila felvételei maga és családja rendkívüli szorgalma következtében is (ez utóbbi kiváltsága a második gazdaságban nyilvánulhat meg). E korántsem teljes felsorolás is jelzi, hogy a gazdagsághoz vezető utak között — a kultúrpolitikától kölcsönzött kifejezéssel élve — egyaránt akad támogatott, tűrt és tiltott. Ugyanakkora értékű vagyon politikai és morális megítélése ennek megfelelően gyökeresen eltérő lehet. Ha olyan tevékenység eredményéről van szó, amely jelentős egyéni hozzájárulást jelent a társadalom anyagi vagy szellemi gyarapodásához, akkor természetes, hogy az érte kapott erkölcsi elismerés járjon együtt — legyen az illető párttag vagy pártonkívüli — az eredmény létrehozójának anyagi gyarapodásával. Ha viszont egy adott vagyon — nagyságát tekintve legyen akár csak töredéke is az előbbinek — a társadalom megkárosításából származott, törvényben megszabott elmarasztalás kell járjon miatta, állampolgárhoz, még inkább kommunistához méltatlan tevékenységnek tekintendő. Vagyis valójában nem az a kérdés, hogy szabad-e, illik-e gazdaggá válnia társadalmunkban egy kommunistának, hanem az, a gazdagodás melyik útja, módja fér össze törvényeinkkel, valamint eszmei—erkölcsi elveinkkel és melyik nem. Gazdagodhat tehát a kommunista — de nem akárhogyan! NAPJAINKRA túljutottunk már azon a felfogáson, amely ideológiai alapon rosszallotta a szabadidőben jövedelemszerzés céljából végzett szorgos munkát, s az effajta buzgalmat szocialista emberhez méltatlan kispolgári tulajdonságnak tekintette. A javak bármekkora mennyisége, amely a társadalom számára hasznos munkából származik, s annak értékével lényegében arányos, tisztességes tevékenység eredményének tekintendő, olyanénak, amelyért a párttag esetében sem érheti szó a ház elejét. A szabadidőben végzett munkából származó jómód nem „harácsolás” és nem „ügyeskedés” terméke. Az azonban tény, hogy aki ilyen munkával tetemes anyagi javakat kíván szerezni, annak általában igen-igen, sokat kell dolgoznia, ami adott esetben a közéleti, társadalmi tevékenység rovására mehet, a párttagsággal járó kötelezettségek teljesítését is akadályozhatja. Van tehát egy gyakorlati korlát, ahol megállj !- parancsol a párthoz való tartozás, mert az anyagi gyarapodás célja a kommunistánál nem szólíthatja háttérbe a közösség ügyéért való fáradozást, az önképzést, a politikai aktivitást. Társadalmilag elfogadottá vált immár az is, hogy a jó vezetői képesség, a vállalkozókészség, ha eredményre vezet, megérdemli a magas anyagi honorálást. Ha valamely gazdálkodó egység nem fogyasztja, hanem tetemesen növeli a nemzeti vagyont, akkor teljes mértékben indokolt, hogy a vezetők ennek személyesen is hasznát lássák. Bár minél több olyan tehetséges, bátran vállalkozó (és pártonkívüli) vezető lenne ebben a hazában, aki vállalata, szövetkezete kiváló irányításának eredményeként gazdaggá vált, mert akkor az ország is bizonyosan gazdagabb lenne. Egészen más dolog viszont, ha egy vezető a tisztségéből származó előnyök kihasználásával, pozíciójával visszaélve jut anyagi haszonhoz. A gyarapodásnak ez a módja ténylegesen nem fér össze erkölcsi elveinkkel, ilyent a kommunisták közössége nem tűrhet el akkor sem, ha a törvénybe formálisan nem ütköző cselekedetekről van szó. Közvéleményünk joggal érzékeny erre, s elsőrendű politikai érdekünk, hogy a párt becsületére sehol ne vessen árnyékot az ilyen, kommunista vezetőhöz méltatlan magatartás. Nagy hangsúlyt kap napjainkban a tehetőséggel arányos közteherviselés, s ez alól a kommunista kiváltképp nem húzhatja ki magát. Ez azonban nem erkölcsi felbuzdulás, önkéntes adományozás kérdése, hanem elsősorban szabályozási, adózási probléma. S alighanem furcsa lenne külön erkölcsi elvként hangsúlyozni, hogy egy párttag ne legyen adócsaló. (Bár egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben ilyen okból is sor kerül majd pártfegyelmi eljárásokra,) bizonyára másfajta kérdéseket is felvet majd az élet e témakörrel kapcsolatban. S a válasz akkor lesz helyes, ha a politikai—erkölcsi megközelítés egybeesik a gazdasági—társadalmi fejlődés valóságos szükségleteivel, segíti az élet által sürgető reformfolyamatok gazdasági és politikai megújulásának kibontakozását. Gyenes László Majd a műhelyben dől el A leendő szakmunkások — akik közül várhatóan több mint ötvenen végeznek a két szakmában 1990-re — „tiszta lappal” indultak. De mi legyen a régi szakemberekkel, akik eddig a dízel gépeket javították. Nos, közülük 75— 80 dolgozóra átképzés vár. Az első tízes csoport jövő év januárjában kezd. Három hónapon át, heti egy-két alkalommal Dombóvárra járnak tanfolyamra. — Hogy mit szólok hozzá? — kérdez vissza Németh László motorszerelő. — Egy biztos, ezután sem lesz kevésbé olajos a munkaruhám. Persze tudom, az a korszerűbb megoldás, bár a szárnyvonalakon még a dízelekre is szükség lesz jónéhány évig. Igaz, az újat is meg kell tanulni, de a tanfolyam csak az alapokat adhatja meg. Az itt a műhelyben dől el — mutat körbe —, hogyan tudunk majd az új körülmények között megfelelni. Legtöbbet talán a mozdonyvezetők várnak az új gépektől. Tavaly óta közülük már harmincan szereztek képesítést villanymozdonyok irányítására. Tisztábbak, csendesek 1.11/11 Hlw/nl»] Harmada az üzemeltetési költség — Ki fedezi a mozdonyvezetők és a szerelők átképzési költségeit? — kérdeztük Novotny Károlytól. — A költségeket központilag fedezik. Ami ebből minket érint, az az éppen távollévők helyettesítése. A túlórák havonta mintegy 100 ezer forint többletköltséggel járnak. A napi munkában pedig kellemetlenséget okoznak az építés miatti vágányzárak. Ezt azonban azt hiszem mindnyájan szívesen vállaljuk, hiszen 1990-től a dolgozóink jó részének kényelmesebbé válnak a munkafeltételei. S természetesen az sem mindegy, hogy a villanyvontatás üzemeltetési költsége mindössze harmada a dízelének. Rikli Ferenc A gazdaság nem enged más választást Változtatni akarás, olykor a türelmetlenség, igény a nyílt- _ ságra ... Lehetne sorolni to-fvább azokat a jelzőket, kifejezéseket, melyek leginkább a * fiatal nemzedékre jellemzőek. # így volt és lesz ez minden # kor. Bíró Gyula Zalaegerszegen a BOV-nál dolgozik, mint művezető. Az élelmiszeripari főiskola elvégzése óta, 1976- -tól ez a munkahelye. — Az nem kérdés, hogy meg lehet-e valósítani a programot, ugyanis szerintem meg kell — mondja beszélgetésünk témájával, a kormányprogrammal kapcsolatban. — A kilábaláshoz viszont olykor elégtelennek érzem az ösztönző módszereket. — Az nem elég ösztönző, hogy maga az egyén ne kerüljön hosszabb távon még rosszabb körülmények közé? — Az elfogadott program jó, s a cselekvést szolgálja. Ám jó határozataink már sokszor voltak .. . Igaz, a helyzet is olyan egyértelmű, hogy lépni kell. Az emberek általában nem nyolc órát dolgoznak. Csak értelmes, egyértelmű, végrehajtható célt kell adni nekik. Na és a munkamegosztás : egy munkás csak azért felelhet, hogy milyen minőségben tudja előállítani aterméket. Azt már nem ő dönti el, hogy a csirkéből menynyit kell levágni a piac igénye szerint. Szóba kerül a tájékoztatás, az információk áramlása, mint a végrehajtás egyik garanciájának a kérdése. Aztán ezt fejtegeti, hogy manapság a lemondás egy-egy vezetői funkcióról egyenlő a bukással. Véleménye szerint az utódlás kiválasztásában sem mindig a szakmai, politikai alkalmasság a döntő. — Radikális intézkedésekre van szükség, hogy az elharapódzó korrupciót felszámoljuk —a vált témát. — A vezetők olykor rossz példája átragad a munkásokra is. S a gazdaság helyreállításához ezt éppúgy meg kell szüntetni, mint a lógásokat, vagy a felesleges, megtűrt gazdaságtalan iparágakat. — A jövőt illetően milyennek látja saját iparágának sorsát? — Kis kapkodás érezhető. Annyira változnak a szabályozók, hogy sokszor képtelenség tervezni. Mindenesetre gazdaságosan, jó minőségben előállított, a kül- és belpiacon egyaránt eladható termékekre van szükség. Az élelmiszergazdaságnak van jövője. ★ Az Országgyűléssel, a kormányprogrammal kapcsolatos személyes benyomásaival kezdi a beszélgetést Szépe Ágnes, a hűtőipar zalaegerszegi gyárának laboránsa, az üzemi KISZ-bizottság titkára. — Amennyire időm engedte, igyekeztem figyelemmel követni az Országgyűlést. A nyíltság, amit előtte ritkán tapasztaltam, az tetszett a legjobban. Magával ragadott a viták légköre, az őszinteség, a kendőzés nélküli beszéd. Még akkor is ezt kell mondanom, ha a nehezedő feltételek semmiképpen sem tetszenek. A kormány programja már csak azért is szimpatikus, mert úgy látom, nincs más út. — Általános tulajdonság, hogy kényelmesebb a régit végezni, hiszen az útról soha nem tudni, mit hoz — folytatja Szépe Ágnes. — Sok gazdasági dolgot meg kell változtatnunk. Nemcsak a felfogásban, de a gyakorlatban is újítani, megújulni kell. Persze a kettő szorosan összefügg. A gazdasági fejlődés nehézségeként említi az infrastrukturális fejlettség hiányát. A telefon és úthálózat fejletlensége a gazdaságnak is gátja lehet. — Szellemi tőkéből nincs hiány — folytatja. — Ám ezzel is meg kell tanulnunk gazdálkodni, érdekeltté téve az érintetteket abban, hogy tovább képezzék magukat. Szükséges azonban az oktatás színvonalát is fejleszteni. Mert nézzük csak a saját területünket. Az élelmiszeriparban is egyre magasabbak a minőségi követelmények, amiknek egy átlag alatti munnkakultúrával rendelkező szakmunkásgárdával kell megfelelni. Mindemellett az egyetemi oktatásban a gyakorlati képzés hiányzik, holott a termelésben erre lenne leginkább szükség. — Mint fiatalt, hogyan érintik a program célkitűzései? — Azt hiszem, nemcsak a saját nevemben szólhatok, hiszen a fiatalok egész rétegét hátrányosan érinti az életszínvonal várható romlása, aminek érthetően nem tapsolnak azok, akiket éppenséggel a lakásvásárlás, a családalapítás megannyi gondja-baja foglalkoztat. A hűtőipar jövőjét ő is bíztatónak ítéli, ám ehhez még hozzáteszi: elengedhetetlenül szükséges a munka szervezettségének, minőségének javítása. N. Á. Fiatalok a kormányprogramról Kedvezményes étkeztetéstől a szakmunkásképzésig Közvetett és közvetlen juttatások a szentgyörgyvölgyi tsz-ben Amikor jövedelmünkről beszélünk — ki tudja miért? — elhallgatjuk a nyereségrészesedést, ami az eredményesen gazdálkodó vállalatoknál, üzemeknél gyakran felér a tizenharmadik havi keresettel. Még inkább hallgatunk azokról a juttatásokról, amelyeket ugyan nem kötelező adni, de adhatók, s a munkáltatók anyagi lehetőségétől függően ilyen vagy olyan formában meg is kapjuk rendszeresen, esetleg alkalmanként. A viszonylag nem nagy lehetőségekkel bíró, közepes nagyságú szentgyörgyvölgyi termelőszövetkezetben a 62 ezer forint évi átlagkeresettel nincsenek túlfizetve a dolgozók. Ezért is, úgy segít rajtuk a tsz, ahogy éppen tud. Az elmúlt két évben különösen tetemes összeget fordított szociális célokra a közös gazdaság, s a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításához is közvetett vagy közvetlen formában hozzájárult. Például kulturált üzemi étkezdéjükben naponta 30 —40 személy — közöttük tsz nyugdíjasok — jutnak kedvezményesen ebédhez, aminek mindegyikéhez hat forinttal járul hozzá a szövetkezet. Mivel a sok kicsi valóban sokra megy, ez a juttatás évente több tízezer forintot tesz ki. Akárcsak a menetrend szerint közlekedtetett, munkásaikat szállító autóbuszok fenntartása. Ebben az esetben a dolgozói térítés minimális, messze nem éri el a személyszállítás tényleges költségét. De ez a jármű alkalmanként a helyi sportolóknak is a rendelkezésére áll — közöttük tsz-dolgozók is vannak —, s a sportkörnek évente 15 —20 ezer forintot is juttat a gazdaság. Az elmúlt évben a község kultúrházának rekonstrukciójához négyszázezer forintot biztosított a tsz, az úttörők közös tevékenységéhez is rendszeres anyagi segítséget adnak. Csesztregen vagy Lentiben tartott színházi előadásokra korábban jegyeket vettek, amit kiosztottak dolgozóiknak, a mostani évadra viszont húsz bérletet vásároltak. Tavaly a Bábolnai Napokon gazdagíthatták szakmai ismereteiket az érdeklődő tsztagok az üzemük jóvoltából, az idén pedig a BNV-re utazhattak a szövetkezet autóbuszával. A tsz-tagoknak és családtagjaiknak pihenésre, üdülésre Budapesten, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házában, valamint Balatonfüreden és Hévízen nyílik lehetősége. Negyvenezer forint kamatmentes kölcsönnel segítik dolgozóik lakásépítését vagy vásárlását, s a kapott pénzt tíz év alatt kell visszafizetni. De kedvezményes áron négy köbméter épületfát is kapnak az építkezők. Mindezen kívül öt szolgálati lakással segíti szakembereinek letelepedését a tsz. Az utánpótlás biztosítását szolgálja az ösztöndíj. Jelenleg öt szakközépiskolás fiatallal van szerződésük, akiknek havonta ötszáz forintot fizetnek, míg a három szakmunkástanulójuknak négyszáz forintot adnak tanulmányi költségeik fedezéséhez. Mindezen túl évente többezer forintot igényel a felnőtt szakember-, szakmunkásképzés és továbbképzés. Együttesen százezreket tesz ki az az összeg, amit a szentgyörgyvölgyi termelőszövetkezet a dolgozóinak juttat évente a béren felül. N. F. Új vonalú garnitúrák A korábbi tömegáru helyett igényes kivitelű, saját tervezésű székek és étkező garnitúrák gyártására tért át a veszprémi Balaton Bútorgyár. Az új bútorok egy része a századforduló szecessziós stílusát idézi: feketére vagy fehérre színezett fa keretezi a mintás plüss kárpitot. Szerepelnek a kollekcióban elegáns, magas támlájú székek, az angol talpas székek mai változatai és merész vonalú modern garnitúrák is. (MTI)