Zalai Hírlap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

4 (Folytatás az 1. oldalról.) fából és más húsvéti készítményekből 180 tonnát biztosítanak a hazai kereskedelemnek. A csontozó máskor 38 fős létszámából 30-an dolgoztak szombaton. Reggel 6-tól délután 2-ig közel félezer félsertést daraboltak fel. A combok egyik fele közös piaci exportra megy, másik részéből pedig sonka lesz — mondta Horváth Sándor, az üzemrész vezetője. — Mennyit keresnek ezzel a munkával? — A szakmunkásoknak — a pótlékokkal együtt — meglesz a 400 forintjuk. Ez egy százassal több a hétközbeni átlagnál. Bizonyára fokozott tempóban dolgoztak megyénk valamennyi érintett üzletében a hétvégén, hiszen mától kezdődik a téli vásár. Szombat délelőtt a Kanizsa Áruház konfekció-osztályán élénk volt a forgalom, bár — inkább csak érdeklődőkről lévén szó — az eladóknak nem sok dolguk akadt a vásárlókkal. Annál több volt a munkájuk a raktárban, ahol napok óta folyamatosan kattogtak az árazógépek, s érkeztek az újabb és újabb, áruval teli konténerek. A tavalyinál összértékben valamivel kevesebb, mintegy 2—2,5 millió forintos készlettel nyitunk hétfőn, de a választék kielégítő lesz. Bár a kisebb kínálat miatt az ár-A pácoldban hatan sózták a húsokat. A keresetek itt is szóba kerültek. — Február 12-én kapjuk meg az első bruttósított fizetésünket, s akkor kiderül, érdemes-e túlórázni? Hogy a termelés miatt kell a plusz munka, azt senki sem vitatja. Akkor kell dolgoznunk, amikor van alapanyag, s amikor a hazai és külföldi fogyasztók igénylik termékeinket — magyarázta Gulyás Lajos csoportvezető. — Most azért sem sajnáljuk, hogy csökken a szabadidőnk, mert a szőlőben még nem lehet dolgozni. A metszés még várhat. A borfejtést viszont ki-ki a műszak után is el tudja végezni, engedmény mértékét is csak 20—30 százalékban állapította meg a vállalat — így Perendy Gyuláné, a konfekció-osztály vezetője. Az áruházba az ország minden részéből szállítanak, s a gyakori kereskedői panasz — miszerint a nagykereskedelmi vállalatok nem, vagy csak megkésve küldik a megrendelt árut — bizony most is valósnak bizonyult. Emiatt aztán a dekorációsok sincsenek könnyű helyzetben. — Tizennégy üzletben kell még ma elkészítenünk a külső reklámokat, zárás után pedig az árcédulákat cseréljük le mindenütt — mondta Tóth Jánosné, a Zalaiparker helyi dekorációs csoportjának vezetője. Többek között Arany János, József Attila és Ady Endre költészetéből adtak számot tudásukról szombaton a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházstúdiójának elsőéves hallgatói. — Természetesen nem holmi osztályzattal értékeljük a hallgatók tudását, inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy meddig jutottak, azaz kivel hogyan és mennyit kell még foglalkoznunk, hogy képességei kibontakozhassanak — foglalta össze a vizsga célját Kováts Kristóf, a stúdió vezetője. Az egésznapos, s bizony cseppet sem könnyű program után a stúdió két tagjával, Baj Lászlóval és Jártopa Krisztinával beszélgettünk. Nem is a drukk vagy az izgalom, hanem inkább az ötórás kemény koncentráció volt, ami igazából kimerített. Nem nagyon pihenhettek ezen a hétvégén a tótszerdahelyi tanács gazdasági csoportjának munkatársai. No nem azért, mintha a szombati félfogadáson megrohamozták volna a helybeliek a tanácsot, hiszen csupán egyetlen ügyfél érkezett. Általában kevesen jönnek ilyenkor, persze ez attól is függ, ki tartja a frontot. Ha az igazgatási vagy az adócsoport az ügyeletes, akkor valamivel élénkebb a forgalom — tájékoztatott Gyergyák Jenő gazdálkodási főelőadó. Ám miután asztalát, sőt még irodájának egy részét is valósággal elborította a rengeteg papír, rögvest magyarázattal szolgált a látszólagos ellentmondásra : — Szorít a határidő. Keddig el kell készítenünk a tanács Csendesnek tűnik szombaton délelőtt ,a zalabaksai általános művelődési központ épülete, ám a tornateremből némi zaj szűrődik ki. Kíváncsian pillantunk be a terembe. — A helyi általános iskolából felkértek, hogy vállaljam el két kislány felkészítését a felvételi vizsgára — mondja Bosnyák Róbert, a lenti szakmunkásképző intézet testnevelés tanára. — A gyerekek óvónőképző szakközépiskolába jelentkeztek, ahol testnevelésből is felvételizniük kell. Képességeikkel tisztában vagyok, hiszen korábban három évig ebben az intézményben tanítottam. Úgy érzem, hogy tudok néhány hasznos tanácsot Hiszen tudtuk, s erre fel is készítettek bennünket, hogy most a fél éves munkát kérik számon tőlünk, nem pedig a lét vagy nemlét kérdése dől el — mosolyog Krisztina. — Szerintem azért volt tétje a vizsgának, mert az igazgatóság ma látott először együtt minket — egészítette ki László. Abban viszont mindketten megegyeztek, hogy a jövőben bőven lesz még mit pótolniuk. — Eddig jobbára prózával foglalkoztam, verssel szinte alig. Ám most már látom, hogy nagyon komolyan kell ezzel is törődnöm — így Krisztina. — Szerintem a legfontosabb azt megtanulni, hogyha valamit egyszer már megcsináltunk, azt a későbbiekben bármikor újra nyújtani tudjuk. — búcsúzott László. 1987. évi gazdálkodásáról szóló beszámolót, így a munkatársaimmal úgy döntöttünk: miután nincs ügyfél, hát ráhajtunk egy kicsit. A szomszéd szobából serény munka zaja, számoló- és írógép kattogás hallatszik. — Több mint húszmillió forint az éves költségvetésünk, s ennek pontos áttekintése bizony nem könnyű feladat. Külön vezetjük a bérek alakulását, a készleteket, s a vagyoni mérleget is részletezni kell — sorolta Balazsin Zoltánná. Mint megtudtuk, reggel nyolctól dolgoznak. S hogy meddig? — Ahogy a munka megkívánja. Ha nem végzünk időben, előfordulhat, hogy még vasárnap is be kell jönnünk — így Gyergyák Jenő adni a lányoknak. Persze, ez korántsem azt jelenti, hogy a testnevelési ismeretek jelentik az elsődleges szempontot a felvételinél, viszont nem árt, ha a gyerekek ügyesen mozognak. Rövid időre félbeszakad az alkalmi tornaóra, a lányok egy kicsit kifújják magukat. — Mindketten egyformán szeretjük a gyerekeket, s emiatt szeretnénk választani e szép hivatást — mosolyog Mánfai Lívia. — S most igyekszünk lelkiismeretesen felkészülni a felvételi vizsgára, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy meglehetősen magasak a követelmények — teszi hozzá Pál Gabriella, több mint a duplájára, a kilépőké pedig közel a háromszorosával növekedett. Mindemellett a személyforgalom is emelkedett, az idén mintegy hétezren fordultak meg a határállomáson. A metanolt szállító jugoszláv kamionok a rédicsi, valamint a soproni vagy a kópházai határállomásokat érintve juttatják el az árut Ausztriába — tájékoztat Farsang Lajos százados, a vámhivatal parancsnoka. — A sofőrök azért választják ezt az útvonalat, mert nálunk viszonylag keveset kell várakozniuk. Pillanatnyilag nincsenek hóakadályok, jók az útviszonyok, így zavartalan a forgalom. Körültekintő szolgálatszervezéssel próbáljuk a lehető legrövidebbre csökkenteni a várakozási időt. — Ismerik az utasok az új vámelőírásokat? — Zömmel igen. A szabálysértések megelőzése érdekében gyakran tartunk a vámszabályokról előadásokat a környező településeken, s természetesen a kilépő utasokat is ellátjuk a szükséges információkkal. Mindenekelőtt arra szeretném felhívni az utasok figyelmét, hogy a valutakiviteli engedélyüket az előírásoknak megfelelően intézzék. Új útlevéllel csak néhányan utaztak. Kanizsai készülődés a téli vásárra Serénykedő tanácsiak Tótszerdahelyen Tóth Jánosné és Szebellédi Anikó a Kanizsa Áruház külső dekorációján dolgozik. Epizódok a stúdiósok vizsgájáról A számoknak stimmelniük kell Felvételi vizsgára készülnek Családi délután az MMIK-ban A Megyei Művelődési Központ szombat délutáni rendezvényét plakátokon Családi kaszinó néven hirdették. Szó sincs persze itt olyan rendezvényről, ahol szerencsejátékokat játszanak, s a kaszinó szó másik jelentése, a zárt társaskör kifejezés sem illik az MMIK újszerű kezdeményezésére, amiről Kaszásné Csécs Edit népművelő a következőket mondta: — Gyerekeknek korábban is igyekeztünk hétvégi elfoglaltságot biztosítani. Úgy gondoltuk, hogy ezentúl minden hónapban egyszer a szüleiket is meghívjuk a Családi kaszinóba, ami amolyan kedvet ébresztő elnevezés kíván lenni. Csécsnének mindenekelőtt az öccsét, Csécs Gábort és családját sikerült megnyernie az ügynek. A tejiparnál gépkocsivezetőként dolgozó fiatalember Viktória lányával játszik elmélyülten építőkockákkal. — A feleségem is jön utánunk, ha felébred a kisebbik gyerek — mondta Csécs Gábor. — A nejem gyeden van, s neki is jól jön egy kis kikapcsolódás. De a gyermekeknek sem árt, ha közösségben töltik idejük egy részét. Igaz, otthon is játszhatnának, de azért más, ha társak közt vannak. Ugyanígy vélekedett Tóth Jánosné, aki gyermekét kísérte el az MMIK-ba. A vasúti ügyintéző fiatalasszony a sok foglalatosság közül a textilkép-készítést választotta öt esztendős lányával együtt, aki máris ügyesen bánik a tűvel és a színes hímzőfonalakkal. A legtöbb érdeklődőt az agyagozás vonzotta. A gyerekek a legkülönfélébb figurákat formázták meg, s az elkészített tárgyakat haza is vihették magukkal. Jónéhányan voltak kíváncsiak a videóról lejátszott mesefilmekre, amelyek non stop peregtek. Sikerük volt a számítógépes játékoknak is; szünet nélkül valamennyi gép foglalt volt. A rendezvény zárásaként a családi délután résztvevői megtekinthették a Dózsa-iskola színjátszóinak meseműsorát. _________ Készülnek az agyagfigurák Jelenet a Dózsa-iskolások Tündérharc címmel bemutatott mesejátékából. Hfí! HÉTVÉGI ZALAI KRÓNIKA A rédicsi határállomáson láttuk-hallottuk A rédicsi határátkelőhelyen nyárban jelentős mértékben — az elmúlt év hasonló idő- emelkedett a forgalom. A beszakához viszonyítva — fá lépő tehergépjárművek száma 1988. február, hétfő Telt ház a Hotel Aquában A cím annyiban szorul pontosításra, hogy a hévízi Hotel Aquában szombatig volt foglalt minden ágy. A hétvégén azonban 190 szobából elutaztak a vendégek, s 50-be érkeztek újak. A londinerek nem panaszkodhattak tétlenségre,s alig győzték a sok bőrönd cipelését. Csomag csomag hátán hevert a szálloda haljában. Az NSZK-beli Heinz König hazafelé készülődött: — Nyugdíjas ügyvéd vagyok, s 77 éves — kezdte a bemutatkozást. — A korom miatt időnként orvosi kezelésre szorulok. E célból már ötször jártam Olaszországban, s most először jöttem Magyarországra. Az ellátás önöknél is van olyan, mint az olaszoknál. Ami Hévíz külön előnye, itt kétszer-háromszor kevesebbet kell fizetni. Karl Abraham, aki ötödmagával — baráti társasággal — Ausztriából érkezett, szintén említést tett a kedvező árakról, majd bemutatkozott. — Könyvelő vagyok, s szabadságot vettem ki üdülésre. Igazán közelről, Burgenlandból jöttünk. Én és a feleségem már többször jártunk Hévízen. Ismerőseinknek annyi szépet meséltünk itteni élményeinkről, hogy most ők is útra keltek velünk. — Valóban ennyire olcsó az Aqua? — Ez csak viszonylagos, ugyanis honfitársaink közül kevesen engedhetik meg maguknak, hogy itt üdüljenek, pihenjenek — válaszolt kérdésünkre Zábrák Ildikó szállodavezető. — Decemberben és most januárban ezért volt egy kedvezményünk, mely szerint a vendégnek a három hetes teljes ellátásért csak két hetet kellett fizetnie. — Várhatóan hogyan alakul a további érdeklődés? — Február első hetében 60 százalék körüli lesz a kihasználtságunk. Ez inkább közelít az ideálishoz, mint a januári 96 százalék, amikor a nagy érdeklődés miatt jószerivel a legszükségesebb karbantartásokat sem tudtuk elvégezni. Február második hetében 75 százalékos foglaltságunk lesz, hogy azután ismét 90 százalék fölé kerüljünk. A hónap végén viszont félházzal üzemelünk majd, ugyanis arra az időre tervezzük a fürdőmedence garanciális javítását. Egyébként az eddigi érdeklődésből ítélve úgy néz ki, hogy az idén sem veszít népszerűségéből az Aqua a külföldiek körében. Vidám vetélkedő a Landler-gimnáziumban A leggólyább gólya-osztály címének elnyerése volt a tét a péntek este Nagykanizsán, a Landler-gimnáziumban megrendezett vetélkedőn. A szellemi és ügyességi játékokkal tarkított vidám programon nemcsak a diákok, hanem a tanárok is remekül szórakoztak. Mint felvételünkről is kiderülhet: a tejbegrízt nem könnyű bekötött szemmel sem adni, sem kapni. Végy egymást jól ismerő embereket, akiknek szívügye a bál szervezése, keress egy szórakozásra alkalmas helyiséget — íme, afalubál receptje. Így volt ez a szombaton megrendezett teskándi falubál esetében is. Mire is jó egy ilyen mulatság? Elsősorban magáért a kikapcsolódásért, a zenéért, a táncért. De jó azért is, hogy az addig egymást inkább csak a buszról, az utcáról látásból ismerők barátokká váljanak. Ez vezérelte a teskándi faluból szervezőit is. Ám ez az ötletük már régebbi keletű, hiszen a faluból immár negyedszer került megrendezésre. S ügyelve a személyes meghívás fontosságára, a szervezők maguk járták végig a lakóházakat és hívták meg a családokat. — A falubált nem helyben, hanem hagyományosan a városban, a zalaegerszegi Dózsa-klubban tartottuk — említette az egyik szervező, Dormán Jenő. — Teskándon nincs ekkora, vendéglátásra is alkalmas hely. Az idén először jártunk úgy, hogy vissza kellett mondani jelentkezőket, mert a helyiség befogadóképessége véges. Sok az új utca, az új lakó a falunkban, ezért legközelebb már nagyobb helyiség után kell néznünk. S hogy miként mulattak, akik bejutottak végül a falubálra? A zsúfoltság ellenére is vidámság uralkodott a klubhelyiségben, a tombola-sorsolás pedig csak fokozta a báli hangulatot. A kisorsolt csirke-, kacsa- és malac-sültekből ugyanis szinte az egész társaság pótvacsorázhatott, nemcsak a nyertesek. A hajnalig tartó vígasság stílszerűen azzal zárult, hogy — folytatás 1989-ben. Falubál — a városban Szombati műszak a Zefag Lenti Üzemében A Zefag Lenti Üzemében a sítése érdekében a dolgozók hétvégén is gyakran megfér- sokszor szombaton is munkásulnak külföldi kamionok, ha állnak, miután az exporttervek telje- (Folytatás a 8. oldalon.)