Zalai Hírlap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

4 (Folytatás az 1. oldalról.) fából és más húsvéti készít­ményekből 180 tonnát biztosí­tanak a hazai kereskedelem­nek. A csontozó máskor 38 fős létszámából 30-an dolgoztak szombaton. Reggel 6-tól dél­után 2-ig közel félezer félser­tést daraboltak fel.­­ A combok egyik fele kö­zös piaci exportra megy, má­sik részéből pedig sonka lesz — mondta Horváth Sándor, az üzemrész vezetője. — Mennyit keresnek ezzel a munkával? — A szakmunkásoknak — a pótlékokkal együtt — meglesz a 400 forintjuk. Ez egy szá­zassal több a hétközbeni át­lagnál. Bizonyára fokozott tempó­ban dolgoztak megyénk vala­mennyi­ érintett üzletében a hétvégén, hiszen mától kezdő­dik a téli vásár. Szombat délelőtt a Kanizsa Áruház konfekció-osztályán élénk volt a forgalom, bár — inkább csak érdeklődőkről lé­vén szó — az eladóknak nem sok dolguk akadt a vásárlók­kal. Annál több volt a mun­kájuk a raktárban, ahol na­pok óta folyamatosan kattog­tak az árazógépek, s érkeztek az újabb és újabb, áruval te­li konténerek.­­ A tavalyinál összérték­ben valamivel kevesebb, mint­egy 2—2,5 millió forintos kész­lettel nyitunk hétfőn, de a választék kielégítő lesz. Bár a kisebb kínálat miatt az ár-A pácoldban hatan sózták a húsokat. A keresetek itt is szóba kerültek. — Február 12-én kapjuk meg az első bruttósított fize­tésünket, s akkor kiderül, ér­demes-e túlórázni? Hogy a termelés miatt kell a plusz munka, azt senki sem vitatja. Akkor kell dolgoznunk, ami­kor van alapanyag, s amikor a hazai és külföldi fogyasztók igénylik termékeinket — ma­gyarázta Gulyás Lajos cso­portvezető. — Most azért sem sajnáljuk, hogy csökken a szabadidőnk, mert a szőlőben még nem lehet dolgozni. A metszés még várhat. A bor­fejtést viszont ki-ki a műszak után is el tudja végezni, engedmény mértékét is csak 20—30 százalékban állapította meg a vállalat — így Peren­­dy Gyuláné, a konfekció-osz­tály vezetője. Az áruházba az ország min­den részéből szállítanak, s a gyakori kereskedői panasz — miszerint a nagykereskedelmi vállalatok nem, vagy csak megkésve küldik a megren­delt árut — bizony most is valósnak bizonyult. Emiatt aztán a dekorációsok sincse­nek könnyű helyzetben. — Tizennégy üzletben kell még ma elkészítenünk a kül­ső reklámokat, zárás után pedig az árcédulákat cserél­jük le mindenütt — mondta Tóth Jánosné, a Zalaiparker helyi dekorációs csoportjának vezetője. Többek között Arany János, József Attila és Ady Endre költészetéből adtak számot tudásukról szombaton a Za­laegerszegi Hevesi Sándor Színház­­stúdiójának elsőéves hallgatói. — Természetesen nem hol­mi osztályzattal értékeljük a hallgatók tudását, inkább ar­ra vagyunk kíváncsiak, hogy meddig jutottak, azaz kivel hogyan és mennyit kell még foglalkoznunk, hogy képessé­gei kibontakozhassanak — foglalta össze a vizsga célját Kováts Kristóf, a stúdió ve­zetője. Az egésznapos, s bizony cseppet sem könnyű program után a stúdió két tagjával, Baj Lászlóval és Jártopa Krisz­tinával beszélgettünk.­­ Nem is a drukk vagy az izgalom, hanem inkább az öt­órás kemény koncentráció volt, ami igazából kimerített. Nem nagyon pihenhettek ezen a hétvégén a tótszerda­helyi tanács gazdasági cso­portjának munkatársai. No nem azért, mintha a szombati félfogadáson megrohamozták volna a helybeliek a tanácsot, hiszen csupán egyetlen ügyfél érkezett.­­ Általában kevesen jönnek ilyenkor, persze ez attól is függ, ki tartja a frontot. Ha az igazgatási vagy az adócsoport az ügyeletes, akkor valamivel élénkebb a forgalom — tájé­koztatott Gyergyák Jenő gaz­dálkodási főelőadó. Ám miután asztalát, sőt még irodájának egy részét is való­sággal elborította a rengeteg papír, rögvest magyarázattal szolgált a látszólagos ellent­mondásra : — Szorít a határidő. Keddig el kell készítenünk a tanács Csendesnek tűnik szomba­ton délelőtt ,­a zalabaksai ál­talános művelődési központ épülete, ám a tornateremből némi zaj szűrődik ki. Kíván­csian pillantunk be a terem­be. — A helyi általános iskolá­ból felkértek, hogy vállaljam el két kislány felkészítését a felvételi vizsgára — mondja Bosnyák Róbert, a lenti szak­munkásképző intézet testne­velés tanára. — A gyerekek óvónőképző szakközépiskolába jelentkeztek, ahol testnevelés­ből is felvételizniük kell. Ké­pességeikkel tisztában vagyok, hiszen korábban három évig ebben az intézményben taní­tottam. Úgy érzem, hogy tu­dok néhány hasznos tanácsot Hiszen tudtuk, s erre fel is készítettek bennünket, hogy most a fél éves munkát kérik számon tőlünk, nem pedig a lét vagy nemlét kérdése dől el — mosolyog Krisztina. — Szerintem azért volt tét­je a vizsgának, mert az igaz­gatóság ma látott először együtt minket — egészítette ki László. Abban viszont mindketten megegyeztek, hogy a jövőben bőven lesz még mit pótol­niuk. — Eddig jobbára prózával foglalkoztam, verssel szinte alig. Ám most már látom, hogy nagyon komolyan kell ezzel is törődnöm — így Krisztina. — Szerintem a legfontosabb azt megtanulni, hogyha vala­mit egyszer már megcsinál­tunk, azt a későbbiekben bár­mikor újra nyújtani tudjuk. — búcsúzott László. 1987. évi gazdálkodásáról szóló beszámolót, így a munkatár­saimmal úgy döntöttünk: miután nincs ügyfél, hát rá­hajtunk egy kicsit. A szomszéd szobából serény munka zaja, számoló- és író­gép kattogás hallatszik. — Több mint húszmillió fo­rint az éves költségvetésünk, s ennek pontos áttekintése bi­zony nem könnyű feladat. Kü­lön vezetjük a bérek alakulá­sát, a készleteket, s a vagyoni mérleget is részletezni kell — sorolta Balazsin Zoltánná. Mint megtudtuk, reggel nyolctól dolgoznak. S hogy meddig? — Ahogy a munka megkí­vánja. Ha nem végzünk idő­ben, előfordulhat, hogy még­ vasárnap is be kell jönnünk — így Gyergyák Jenő­ adni a lányoknak. Persze, ez korántsem azt jelenti, hogy a testnevelési ismeretek jelen­tik az elsődleges szempontot a felvételinél, viszont nem árt, ha a gyerekek ügyesen mo­zognak. Rövid időre félbeszakad az alkalmi tornaóra, a lányok egy kicsit kifújják magukat. — Mindketten egyformán szeretjük a gyerekeket, s emiatt szeretnénk választani e szép hivatást — mosolyog Mánfai Lívia. — S most igyekszünk lel­kiismeretesen felkészülni a felvételi vizsgára, mivel tisz­tában vagyunk azzal, hogy meglehetősen magasak a kö­vetelmények — teszi hozzá Pál Gabriella, több mint a duplájára, a kilé­pőké pedig közel a háromszo­rosával növekedett. Mindemel­lett a személyforgalom is emelkedett, az idén mintegy hétezren fordultak meg a ha­tárállomáson.­­ A metanolt szállító jugo­szláv kamionok a rédicsi, va­lamint a soproni vagy a kóp­­házai határállomásokat érintve juttatják el az árut Ausztriába — tájékoztat Farsang Lajos százados, a vámhivatal pa­rancsnoka. — A sofőrök azért választják ezt az útvonalat, mert nálunk viszonylag keve­set kell várakozniuk. Pillanat­nyilag nincsenek hóakadályok, jók az útviszonyok, így zavar­talan a forgalom. Körültekintő szolgálatszervezéssel próbáljuk a lehető legrövidebbre csök­kenteni a várakozási időt. — Ismerik az utasok az új vámelőírásokat? — Zömmel igen. A szabály­­sértések megelőzése érdekében gyakran tartunk a vámszabá­lyokról előadásokat a környező településeken, s természetesen a kilépő utasokat is ellátjuk a szükséges információkkal. Mindenekelőtt arra szeretném felhívni az utasok figyelmét, hogy a valutakiviteli engedé­lyüket az előírásoknak megfe­lelően intézzék. Új útlevéllel csak néhányan utaztak. Kanizsai készülődés a téli vásárra Serénykedő tanácsiak Tótszerdahelyen Tóth Jánosné és Szebellédi Anikó a Kanizsa Áruház külső dekorációján dolgozik. Epizódok a stúdiósok vizsgájáról A számoknak stimmelniük kell Felvételi vizsgára készülnek Családi délután az MMIK-ban A Megyei Művelődési Köz­pont szombat délutáni ren­dezvényét plakátokon Családi kaszinó néven hirdették. Szó sincs persze itt olyan rendez­vényről, ahol szerencsejáté­kokat játszanak, s a kaszinó szó másik jelentése, a zárt társaskör kifejezés sem illik az MMIK újszerű kezdemé­nyezésére, amiről Kaszásné Csécs Edit népművelő a kö­vetkezőket mondta: — Gyerekeknek korábban is igyekeztünk hétvégi elfog­laltságot biztosítani. Úgy gon­doltuk, hogy ezentúl minden hónapban egyszer a szüleiket is meghívjuk a Családi ka­szinóba, ami amolyan kedvet ébresztő elnevezés kíván len­ni. Csécsnének mindenekelőtt az öccsét, Csécs Gábort és családját sikerült megnyernie az ügynek. A tejiparnál gép­kocsivezetőként dolgozó fia­talember Viktória lányával játszik elmélyülten építőkoc­kákkal. — A feleségem is jön utá­nunk, ha felébred a kisebbik gyerek — mondta Csécs Gá­bor. — A nejem gyed­en van, s neki is jól jön egy kis ki­­kapcsolódás. De a gyerme­keknek sem árt, ha közösség­ben töltik idejük egy részét. Igaz, otthon is játszhatnának, de azért más, ha társak közt vannak. Ugyanígy vélekedett Tóth Jánosné, aki gyermekét kí­sérte el az MMIK-ba. A va­súti ügyintéző fiatalasszony a sok foglalatosság közül a tex­­tilkép-készítést választotta öt esztendős lányával együtt, aki máris ügyesen bánik a tűvel és a színes hímzőfonalakkal. A legtöbb érdeklődőt az agyagozás vonzotta. A gyere­kek a legkülönfélébb figurá­kat formázták meg, s az el­készített tárgyakat haza is vihették magukkal. Jónéhá­­nyan voltak kíváncsiak a vi­deóról lejátszott mesefilmek­re, amelyek non stop pereg­tek. Sikerük volt a számító­­gépes játékoknak is; szünet nélkül valamennyi gép fog­lalt volt. A rendezvény zárá­saként a családi délután résztvevői megtekinthették a Dózsa-iskola színjátszóinak meseműsorát. _________ Készülnek az agyagfigurák Jelenet a Dózsa-iskolások Tün­dérharc címmel bemutatott mesejátékából. Hfí! HÉTVÉGI ZALAI KRÓNIKA A rédicsi határállomáson láttuk-hallottuk A rédicsi határátkelőhelyen nyárban jelentős mértékben — az elmúlt év hasonló idő- emelkedett a forgalom. A be­­szakához viszonyítva — fá­ lépő tehergépjárművek száma 1988. február­­, hétfő Telt ház a Hotel Aquában A cím annyiban szorul pon­tosításra, hogy a hévízi Hotel Aquában szombatig volt fog­lalt minden ágy. A hétvégén azonban 190 szobából elutaz­tak a vendégek, s 50-be érkez­tek újak. A londinerek nem panaszkodhattak tétlenségre,s alig győzték a sok bőrönd ci­­pelését. Csomag csomag hátán hevert a szálloda haljában. Az NSZK-beli Heinz König hazafelé készülődött: — Nyugdíjas ügyvéd va­gyok, s 77 éves — kezdte a be­mutatkozást. — A korom miatt időnként orvosi kezelésre szo­rulok. E célból már ötször jár­tam Olaszországban, s most először jöttem Magyarország­ra. Az ellátás önöknél is van olyan, mint az olaszoknál. Ami Hévíz külön előnye, itt két­­szer-háromszor kevesebbet kell fizetni. Karl Abraham, aki ötödma­gával — baráti társasággal — Ausztriából érkezett, szintén említést tett a kedvező árakról, majd bemutatkozott. — Könyvelő vagyok, s sza­badságot vettem ki üdülésre. Igazán közelről, Burgenlandból jöttünk. Én és a feleségem már többször jártunk Hévízen. Is­merőseinknek annyi szépet meséltünk itteni élményeink­ről, hogy most ők is útra kel­tek velünk. — Valóban ennyire olcsó az Aqua? — Ez csak viszonylagos, ugyanis honfitársaink közül kevesen engedhetik meg ma­guknak, hogy itt üdüljenek, pihenjenek — válaszolt kérdé­sünkre Zábrák Ildikó szálloda­vezető. — Decemberben és most januárban ezért volt egy kedvezményünk, mely szerint a vendégnek a három hetes tel­jes ellátásért csak két hetet kellett fizetnie. — Várhatóan hogyan alakul a további érdeklődés? — Február első hetében 60 százalék körüli lesz a kihasz­náltságunk. Ez inkább közelít az ideálishoz, mint a januári 96 százalék, amikor a nagy ér­deklődés miatt jószerivel a leg­szükségesebb karbantartásokat sem tudtuk elvégezni. Február második hetében 75 százalékos foglaltságunk lesz, hogy azután ismét 90 százalék fölé kerül­jünk. A hónap végén viszont félházzal üzemelünk majd, ugyanis arra az időre tervez­zük a fürdőmedence garanciá­lis javítását. Egyébként az eddigi érdeklődésből ítélve úgy néz ki, hogy az idén sem veszít népszerűségéből az Aqua a külföldiek körében. Vidám vetélkedő a Landler-gimnáziumban A leggólyább gólya-osztály címének elnye­rése volt a tét a péntek este Nagykanizsán, a Landler-gimná­­ziumban meg­rendezett vetél­kedőn. A szel­lemi és ügyes­ségi játékokkal tarkított vi­dám programon nemcsak a diá­kok, hanem a tanárok is re­mekül szóra­koztak. Mint felvételünkről is kiderülhet: a tejbegrízt nem könnyű bekö­tött szemmel sem adni, sem kapni. Végy egymást jól ismerő embereket, akiknek szív­ügye a bál szervezése, ke­ress egy szórakozásra alkal­mas helyiséget — íme, a­­falubál receptje. Így volt ez a szombaton megrendezett teskándi falubál esetében is. Mire is jó egy ilyen mu­latság? Elsősorban magáért a kikapcsolódásért, a ze­néért, a táncért. De jó azért is, hogy az addig egymást inkább csak a buszról, az utcáról látásból ismerők ba­rátokká váljanak. Ez vezérelte a teskándi faluból szervezőit is. Ám ez az ötletük már régebbi ke­letű, hiszen a faluból im­már negyedszer került meg­rendezésre. S ügyelve a személyes meghívás fontos­ságára, a szervezők maguk járták végig a lakóházakat és hívták meg a családokat. — A falubált nem hely­ben, hanem hagyományosan a városban, a zalaegerszegi Dózsa-klubban tartottuk — említette az egyik szervező, Dormán Jenő. — Teskándon nincs ekkora, vendéglátás­ra is alkalmas hely. Az idén először jártunk úgy, hogy vissza kellett mondani je­lentkezőket, mert a helyi­ség befogadóképessége vé­ges. Sok az új utca, az új lakó a falunkban, ezért leg­közelebb már nagyobb he­lyiség után kell néznünk. S hogy miként mulattak, akik bejutottak végül a fa­lubálra? A zsúfoltság elle­nére is vidámság uralkodott a klubhelyiségben, a tom­bola-sorsolás pedig csak fo­kozta a báli hangulatot. A kisorsolt csirke-, kacsa- és malac-sültekből ugyanis szinte az egész társaság pót­­vacsorázhatott, nemcsak a nyertesek. A hajnalig tartó vígasság stílszerűen azzal zárult, hogy — folytatás 1989-ben. Falubál — a városban Szombati műszak a Zefag Lenti Üzemében A Zefag Lenti Üzemében a sítése érdekében a dolgozók hétvégén is gyakran megfér- sokszor szombaton is­ munká­­sulnak külföldi kamionok, ha állnak, miután az exporttervek telje- (Folytatás a 8. oldalon.)

Next